Szerelmes, párizsi, álruhás, regényes.

Mia és Paul egy társkereső oldalon ismerkednek meg. Paul egy Párizsban élő író, aki egyszer régen építész volt, a barátai történetéből írt egy sikerregényt, és most Párizsban a műveiből él. De magányos, alig ismer bárkit, napjait csak amerikai barátai látogatásai, vagy koreai fordítója érkezése dobja fel, akibe talán szerelmes. Mia angol nő, aki hatalmas filmes karriert csinált, de csalfa férje miatt Párizsba menekült. Ugyan a vacsorán kiderül, hogy Arthur és Lauren hozták őket össze, de szimpatikusak egymásnak, így a két magányos ember elkezd összebarátkozni. Lassan szerelembe is esnek, noha egyikük se akar az lenni, de mindkettejüknek van megoldatlan ügye a happy end előtt: Miának el kell mondania, ki ő és Paul koreai barátnője is tartogat meglepetést.

Marc Levy munkássága, ha jól számolom, már a harmadik kiadónál landolt a hazai piacon. Romantikus történeteket ír, némelyiket egész egyedi helyzetből indítva, de ahogy látom, képtelen az első regénye sikerét felülmúlni, vagy akár megközelíteni. Az volt a Ha igaz volna, amiből sztárszereposztással, de az eredetit nagyon felhígító filmet forgattak.

Az Utóirat Párizsból annyiban idézi meg a fent említett regényt, hogy mellékszereplőként visszahozza a szerző Arthurt és Laurent, akik az eltelt időszakban már házasok és van egy kisfiuk is. Sajnos, azt kell mondanom, hogy nekem a jelen kötetben az tetszett legjobban, amit ők ketten jelen voltak, és az infók, hogy mi lett velük, hogyan élnek most. Regényként nagyon szívet tépő a Ha igaz volna, és ebben itt a szereplőinek a megérdemelt happy end.

Pedig nem rossz történet Mia és Paul sztorija sem, csak nagyon elhalványul a másik páros mellett, hogy nem nagyon tudott érdekelni az ő történetük alakulása.

Az alap is két nagy romantikus zsáner kombinációja: a barátok által megszervezett vakrandi, amiből aztán tényleg szerelem lesz. Az álruhában levő híresség, aki hétköznapinak álcázva reménykedik abban, hogy a megszeretett személy hírességként sem hagyja cserben. Amiért mégis megáll a lábán, hogy Levy ügyesen variálgatja a zsáner alapjait. Egyedien indul el belőle, így nem csak ugyanazokat a fordulatokat ismételgeti, melyeket az ilyen sztorik előszeretettel alkalmaznak újra és újra.

A cselekményben nagyon kiemelt helyen szerepelnek a szereplői érzései, a világuk. Már szinte impresszionista hatású, ahogy hangulatok és érzelmek uralják a regényt és a cselekményt. A nagy fordulatokat leszámítva igazából nem sok minden történik, a szereplők beszélgetnek. De bennük történik annyi mindent, hogy azzal megtöltse a kötet Levy.

Nem lehet nem felismerni azt sem, mennyire nyúlt a saját életébe ihletért a szerző. Ahogy Arthur és Lauren feltűnnek barátként, tulajdonképpen neki is a barátai, akiket ő hívott életre, akik megjelennek az életében. Marc Levy pedig valóban egy Párizsban élő amerikai író, ahogy Paul is. Bár arról nem tudok, hogy valóban lenne egy Notting Hill szerelem az életében. De valamiből regénynek is kell lennie…

Hangulatában is melankolikus, szerelmes, csak nagyon kevés tért enged bele a humornak. Azért az kész, amivel Paul Koreában szembesül…

Nekem túl romantikus, és a mellékszereplők érdekeltek, de a zsáner kedvelőinek be fog jönni.

Levy: Utóirat Párizsból - Mint romantikus: 80% vannak fordulatai, jól felépített szereplői, és jól forgatott zsánerei.

Szubjektíven: 60% Lauren és Arthur nekem olvastatta, a fő szál annyira nem érdekelt.

Pont a héten emlegettem, hogy az Időcsavar annyira nem robbant, hogy még filmes borítóval se jelent meg nálunk, felújítva a régi köteteket. Úgy tűnik, elhamarkodtam az ítéletet.

Madeleine L'Engle regényét, mely a filmhez hasonlóan az Időcsavar címet viseli, a Cartaphilus pont a héten hozta ki.

A cselekmény nekem a filmből ismerős: Meg apja eltűnt évekkel korábban, miközben az univerzum titkait kutatta. Egy idegen világok közti kalandra invitálja a lányt, öccsét, egy barátjuk, hogy az apa megmentése mellett a világnak is kiutat leljenek.

A borító ugyan nem filmes, de aki nem jut hozzá a nagyon régebbi kiadáshoz, és érdekli a történet, most regényben is beszerezheti!

Logikai rejtélyes, matematikai, megfigyelős, anglikán hatású.

Az Unikornis, egy öreg matrózkocsma, néhány yardnyira csupán a Kelet-indiai dokktól, különösen forgalmas volt egy ködös éjjelen, ahogy a helybéliek betértek menedéket keresve az elemek elől. A fogadó ajtaja hirtelen kivágódott. Mindenki elhallgatott, amikor egy férfi sétált a bárpulthoz és egy pohár vizet kért. Egy pillanattal később a csapos előrántott egy pisztolyt és a férfira fogta. „Köszönöm szépen!” – mondta a férfi és habozás nélkül kisietett. Hogyan magyarázza ezt a különleges esetet? (A pisztoly című asszociatív gondolkodást segítő rejtvény.) „Tovább” mögött majd ott lesz a megfejtés is, de majd csak a lap alján!

Rejtvény gyűjtemények elég gyakran készülnek, tulajdonképpen a havonta megjelenő rejtvényfüzetek is azok. Miért válasszon az ember inkább egy lényegesen drágább, keménytáblás kötetet, amikor pár száz forintért többet is lehet venni az újságárusnál?

Dan Moore rejtvénygyűjteménye azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy egy tematika köré vannak rendezve a fejtörők. Ez pedig egyenesen a rejtélyfejtés királya, Sherlock Holmes figurája. Némelyik úgy van megírva, hogy mi magunk játszhatjuk el Sherlock vagy Watson szerepét. Pl. van egy, amelyben Sherlock kódolt üzenetet küld Watsonnak, melyből ki kell hámozni, hol a találkozási pont.

Vannak az eredeti novellákból kiemelt részek, melyek alapján a memóriánk lesz tesztelve. Mini kis szövegértési feladatok ezek, amelyeken különben jót mosolyogtam – és jók lehetnek arra is, hogy aki még nem olvasott eredeti Sherlock novellát, csak valamelyik sorozat miatt vagy esetleg film miatt szereti a karaktert, kedvet kapjon Doyle munkásságához is.

Az olyan matematikai problémák, számolásos feladatok, melyek különben matematika szöveges feladatok lennének, itt olyan módon vannak megkérdezve, hogy a viktoriánus korba illeszkedjen a keret. Ha konkrétan nem is szerepel benne Holmes vagy Sherlock, a környezet az ő világukat idézi. Ezek között akad nehezebb, könnyebb feladat is.

A kötet tartalmaz ismertebb játéktípusokat is. A kedvencem a Sudoku helyi változata volt, melybe nem számokat, hanem Sherlock nevét a szabályok szerint beírni a kockákba. De a Japán logikai rejtvények több típusát fel lehet fedezni viktoriánus körítéssel, ahogy van labirintus, szókereső és hasonlók is.

A kedvenceim azonban azok a gondolkodtató feladatok, melyre egy példát hoztam a fülszöveg helyett. Némelyik kifejezetten ötletes belőlük, másokon inkább a fejem fogtam, de összességében elmondható, hogy engem elszórakoztattak.

Mivel közeledik a karácsony, ez ideális ajándék lehet olyan rokonunknak, aki szeret rejtvényt fejteni. Ha Doyle figurája is a szeretett irodalmi hősök közt van, extrán jó ötlet lehet.

De önfejlesztésre is kiválóan alkalmas lehet, mert humorosan és ötletesen követik egymást a rejtvények és fejtörők, aminek tényleg új ízt ad a viktoriánus környezet és Sherlock Holmes.

Moore: Sherlock Holmes Rejtélyek könyve - Mint rejtvénykönyv: 80% sokféle rejtvény van benne, mindegyik Sherlock tematikában.

Szubjektíven: 70% a logikai rejtélyeket és feladványokat szerettem, de kár beleírni…

Megoldás: Tovább!

Lopjuk kicsit az újságírás híreinek fő kérdéseit. Ilyen stílusban ki ismer rá a regényekre? A szereplő adatok: ki, mit, mikor, hol és miért csinált.

1: Connor és Risa megszöktek a nem túl távoli jövőben, az Egyesült Államokban a rendszer elől, mert a szüleik/az állam haszontalanságuk miatt újrahasznosítaná őket.

2: A 700-as években Norvégiában Gorm király egy jarl árulója lesz, ezért a jarl fia, Sigurd bosszúhadjáratba kezd.

3: Elizabeth Thatcher a 20. század hajnalán a kanadai Sziklás-hegység lábához költözik, hogy tanítson.

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, megszállottas, internetes.

Jonas átlagos holland srác, az a tipikus, aki beolvad a környezetbe. Senki nem utálja, nem is szereti túlzottan. Nem a legrosszabb, de nem is a legjobb tanuló az iskolában. A középiskola után kicsit a helyét keresi, majd tanárszakra megy egyetemre, elköltözik otthonról. Összebarátkozik a szobatársaival, szerelmes lesz és életében először igazi barátnője lesz. Otthoni legjobb barátja, Björn mutat neki egy internetes játékot. Létre kell hozni egy harcos karaktert, Jonas az övét Sanojnak kereszteli el, akivel csatákat kell megvívni. Minél magasabb szintre jut, annál jobb csapat lehet és rangot szerezhet. Jonas egyre jobban a játék rabjává válik, sorra feladva mindent, ami az életét jelenthetné. Az iskola, Sophie, a családja, a lakótársai – mindenkit elárul, és nem biztos, hogy egyedül valaha visszatalál-e.

Ez tipikusan olyan könyv, amit szívem szerint kötelező olvasmányként a felsősök kezébe nyomnék, de hajlok rá, hogy sok szülőnek is érdemes lenne elolvasnia. Nagyon aktuális, nagyon mai, és olyasmi, amiről nem beszélünk, pedig érdemes lenne róla.

Nekem sok saját emléket is visszahozott. Ugyan addig messze nem jutottam, mint Jonas, de nekem is megvolt az a játék, vagy éppen játékok, amelyek miatt hajnali négyig a számítógép előtt ültem, és úgy beállt a kezem, hogy meleg víz alatt kellett masszíroznom, de amíg kattintani tudtam az egérrel, annyira nem is zavart. És szerintem sokan ismerjük az érzést, amikor annyira elkap a nyerni akarás, hogy a játék rabjai leszünk. Legyen az zombik kiirtása növényekkel, farmunk fejlesztése, vagy éppen kalandorunk menővé tétele egy kitalált világban. (A múlt héten még a South Park is hozott hasonló témát.)

Ilyen világban élünk, ömlik rénk az online és vehető játékok halmaza, és ha nem figyel az ember, függővé lehet válni. Ha ezt a regényt elolvassuk, talán felismerjük máson is a jeleket, vagy akár magunkban. És a felismerés a kezdet, utána már lehet kezdeni segíteni és gyógyulni. Ezért kellene elgondolkozni a könyvön.

Ami nagyon személyesen, mélyrehatóan mutatja be az egész jelenséget. Jonas maga mondja el a történetét, és belülről megmutatja az egész folyamatot. Hogyan válik a játék mindennél fontosabbá, nagyon pontosan megmutatja a szakadék szintjeit is. Mindezt úgy teszi meg, hogy a regény végig pörgős, mozgalmas, és még szórakoztató is. Az egyetemi környezet, barátok és szerelem nagyon ifjúsági regényes. A karakterek pár vonással is élővé válnak, drukkolni lehet nekik. Nem úgy kalandos, mint egy kalandregény, a történések mondhatni hétköznapiak, de a mögöttes tartalom miatt mégis többnek érződnek.

A regény nagy erőssége a stílusában rejlik. Mivel Jonas már a jelenből visszanézve meséli el a történetét, nagyon izgalmas hangnemet tud választani. Érzem benne az iróniát, de a függőt is. Aki tudja, mennyire rosszat tett magának és mindenkinek, aki szégyelli is ezért magát, de szüksége van rá. És ez olyan, ami kiemeli a regényt az átlagból. Úgy magyarázza el a függőséget, hogy megértsük, átérezzük, felfogjuk.

Nagyon olvasóbarát is, ami a fiatalabb olvasóknak is megkönnyíti a termék fogyasztását. A fejezetei elég rövidek, és maga a kötet sem vastag. Hamar végig lehet olvasni.

Tetszett, de jó is. A történetért, de az aktualitásáért is érdemes elolvasni.

Soes: Restart - Mint ifjúsági: 90% aktuális téma, nagyon olvasmányosan, szórakoztató és elgondolkodtató is.

Szubjektíven: 95% az egésznek a témája berántott, főleg, hogy saját emlékeket is idézett.

Cím: Run - Fuss!

Szerző: Blake Crouch. Az Agave gondozza a regényeit nálunk, eddig a Wayward Pines trilógiát és két önálló regényét adták ki. A Sötét anyag nagy kedvencem volt, de a legnagyobb sikere a Wayward Pines.

Műfaj: akció - thriller

Cselekmény: A világ pár napja megbolondult. Egyre brutálisabb gyilkosságok történnek, már az elnök is külön beszédet tartott ellene. Egyik este beolvassák azoknak a veszélyes embereknek a nevét, akiket meg kell ölni. A rádió mellett ülő Jack neve is köztük van. A kétgyerekes családapa nem ért semmit, de egyben biztos. Most jönnek, hogy megöljék. Neki pedig futnia kell.

Várható megjelenés: csak remélem, hogy egyszer lesz magyarul is olvasható.

Miért várós?

- Amit eddig olvastam a szerzőtől, tetszett. Olvasnék még többet.

- Szeretem a zsánert, ez is izgalmasnak tűnik.

- Érdekelne, mi az összeesküvés a cselekmény mögött.

Kapcsolatos, felnövős, kirándulós, gyerekes.

August még a fiának ígérte meg, hogy együtt elmennek a Yellowstone Nemzeti Parkba. Ám a fia odaveszett egy autóbalesetben. August így egyedül vág neki az útnak, a fia hamvai egy részével, amit a parkban akar elszórni. A lakókocsija azonban már az út elején lerobban. Ha kifizeti a javítást, nem jut el a parkig. A vidéki szerelő felajánlja, hogy nem kell fizetnie, egy szívességért cserébe. 90 napra börtönbe kell mennie, két fiát nem tudja kire hagyni. Vigye őket magával! August képtelen a fiúk szemébe mondani, hogy árvaházba kell menniük, magával viszi őket. Miközben együtt felfedezik a nemzeti parkok szépségeit, megszereti a gyerekeket és a családi tragédiájuk is megismeri. Az anyjuk elhagyta őket, az apjuk iszákos. Segíteni akar nekik, de mit tehet egy idegen ebben a helyzetben?

Catherine Ryan Hyde magyarul sem ismeretlen szerző. Ha egy nagyobb névhez akarom hasonlítani, akkor Jodi Picoult merül fel bennem, de azért Hyde rendelkezik sajátos ismertetőjegyekkel. Amiben közös mindhárom, eddig magyarul megjelent története.

Egyrészt, a főszereplők között van egy gyerek, akit nagyon megszerethet az olvasó. A „Vigyél magaddal” kettőt is tartalmaz, akik pillanatok alatt az olvasók kedvencei lehetnek. Az egyik szótlan, félénk, a másik nagyszájú és látszólag rettenthetetlen, de ugyanazoktól a démonoktól lett ilyen, amelyek az öccsét másként változtatták meg. Nekem a nagyobb, a sokat beszélő Seth lett a kedvencem, de szabad a vásár!

Másodszor, mindegyik kötetének van egy nagyon fájdalmas momentuma, amely a regény mélyére beletesz valami végig érződő, súlyos tragédiát és fájdalmat. Eddig mindháromban volt egy szétesett család, ami legjobban a gyereket viselte meg. De tragikus haláleset is akad, és ebben a regénybe is jutott egy. A főhős fiát nem ismertük, a cselekmény kezdetekor már rég halott, mégis sajnáltam és át lehetett érezni az apa gyászát. A jövő kezdete, ami szerintem a legerősebb Hyde regény, annak a végéről ne is beszéljünk – mert elsírom magam.

Harmadszor, minden fájdalom ellenére Hyde az életet ünnepli. A szeretetet. Mert ez fog segíteni, hogy mindent túléljünk, és a gondok és gyászunk ellenére haladjunk tovább az életben. Még lehet boldognak lenni, még lesznek szép pillanatok. Az életnek a fájdalom is a része, de attól nem lesz rossz az egész. Meg lehet találni azokat és mindazt, amiért megéri végigcsinálni, és értelmet adni a létezésnek.

A közös jellemzőkön erre a regényre nem jellemző a sietség. Van tempója, de az nagyon kényelmes és a szereplők lelkére tekintettel levő. Nem haladunk addig az eseményekkel, amíg egy adott helyzetet nem dolgoznak fel, és nem mutatja meg a szerző, mi történik a szereplőivel. Mondhatni, ebbe a kötetbe hiába veszi őket körbe az ország legszebb helyszíneivel, az lesz az igazi fókusz, ami bennük, odabent történik. De annyira jól tudja mindezt átadni, hogy nem lesz unalmas, sőt!

A regényt két nagy szakaszra lehet bontani. Az első, a hosszabb az utazás története. Ott vannak kis kalandok, és a lelki traumák feltárása. Majd évekkel később meglátjuk, kivel mi történt. Az nem tetszett annyira, mint a kötet eleje, de van létjogosultsága.

Összességében nekem tetszett ez a kötet, megható, pozitív, ami után örülünk a létünknek.

Hyde: Vigyél magaddal - Mint dráma: 70% érzékenyen nyúl a témához, jók a karakterek, íve van az eseményeknek.

Szubjektíven: 75% a végén a túl nagy időugrás fura, de a történet, főleg az eleje, sírós.

Családos, maffiás, szerelmes, akciós, káoszos.

Imogen újra családi összejövetelt szervez, most éppen húsvétra. Így, vagy úgy, de újra összejön a karácsonykor összeállt csapat. Aetna gyötrődve érkezik: kedvese, a rendőr Rosco nyom nélkül eltűnt. Megölték, vagy elhagyta? Nem is sejti, hogy a beépülésből hazatért férfi is a helyszínen van, hogy kitalálja, hogy engesztelje ki a lányt. London falaz neki, miközben a vőlegényét visszacsalni akaró Finalet rohamait is állja. Olivo új szerelemre lelt egy belevaló doktornő személyében, amit feltűnő exe, Vahina észre se vesz. Terhességet hazudna, hogy lányával menedékre leljen itt az őt üldöző maffiózók elől – nem számít rá, hogy az egykori papucsállatka magára lelt nélküle. Beesik a Télapó is, akinek a nem várt havazás miatt a Húsvéti Nyulat kell helyettesítenie – még ha szarvasai ki is vannak a rájuk erőszakolt nyuszifülektől. Érkeznek gyilkosok, vadászok, szellemek, családtagok és kész a káosz.

Először is, volt egy előzménykötet. A Mennyből a csontváz, amely teljesen megáll a maga lábán, nem voltak elvarratlan szálai. Tehát, ez a folytatás nem azért kellett, hogy ott nyitva hagyott kérdéseket megválaszoljon. Hanem, mert olyan karakterei voltak, akikben volt még egy őrült ünnep. Karácsony után húsvét. Azért a kötet elejére betett összefoglaló nem jön rosszul, mert van benne pár adat, ami kell a mostani kötet cselekményének teljes felfogáshoz. A karakterek közti kapcsolatokat onnan megismerjük, amivel már nyugodtan neki lehet ugrani a regénynek. Így az is teljesen élvezni tudja, aki nem volt a csapattal karácsonykor.

A cselekmény most is olyan, mint egy nagyon őrült angol komédia. Vagy, mint egy Rejtő Jenő komédia, talán ez jobban passzol is az összehasonlításba. Őrült szereplők, őrült helyzetek, őrült sok személycsere és komikus szituáció. Szinte egy őskáosz születik mindebből, amibe azért mégse lehet beleveszni. Mert van pár szála, mely egyfajta ragasztóként összetartja a rengeteg történést. Az egyik, Rosco eltűnése és következményei. A másik Vahina kalandja a maffiával, ami gyilkossági és gyerekrablási ügybe, további Olivo életének megkeserítéséhez vezet. Harmadikként talán a húsvéti műsort tenném, de ez a kevésbé fontos. Ezek húzzák magukkal a kis mellékszálakat, és erre koncentrálva már egészen átlátható lesz a cselekmény káosza. Amit különben nagyon élveztem, itt mindig történik valami. Akció, komikus jelenet, szerelmi részek, szellemes kísértések, lesz itt szép sorban minden, egymás hegyén-hátán.

A regénynek meghatározó jellemzője a humora. Itt tulajdonképpen minden egy nagy bohózat, igazából még az akciójelenetek is. Rengeteg helyzetkomikum van benne, de Fable a nyelvi humorért sem megy a szomszédba. Vicces beszólások, beszédes nevek, nyelvi játékok, mind itt vannak és nevettetnek.

Fable nyelvi kreativitása talán most jobban keretek közé van szorítva, mint ahogy néha valósággal nyelvújításba kezd, de nem is bántam. Most pont annyira volt kitekert és egyedi, hogy még könnyeden értelmezhető és szórakoztató is legyen.

Nagyon bírom a szereplőit is, most egészen kedvenc figurám lett Olivo, akinek a Vahina begubózási akciója az egyik kedvenc részem lett a regényből.

Az én humoromat remekül kiszolgálta, elszórakoztatott végig, jöhet az újabb ünnep akár!

Fable: Mennyből a húsvét – Mint burleszk: 90% humoros, bölcs, akciós, Fable-re jellemző karakterekkel, helyzetekkel.

Szubjektíven: 95% jól szórakoztam rajta, a helyzeteken és a szereplőkön, mosolygós!

Ennyit jelent az emberi lét, gondolta. Sebhelyeket rajzol életünk festővásznára a sors. (Picoult: Életszikra)

• Ostobaságot csinálsz. Ezt nem lehet visszafordítani. Ilyen keveset ér az életed, hogy ennyire sietsz elhagyni?
• Olyan sokat ér az életem, hogy sietek átélni végre. (Mason: Void Star)

Teljesen érthető, hogy Uganda két legünnepeltebb atlétája miért épp a futók közül került ki. Akadályokat küzdöttek le. Ugandában mást nem lehet csinálni, csak futni a következő akadályig. (Crothers: Katwe királynője)

Nem a várakozás a legnehezebb. A várakozás gyönyörű, buja, tele lehetőségekkel. (Lippman: Leégve)

Mika sóhajtott. Aztán hátradőlve eltűnődött. Vajon hova küldik? Senki nem volt hajlandó pontosabbat mondani. Anyukája arckifejezéséből ítélve egyenesen egy szögesdrót kerítéssel körbevett büntetőtáborba kerül. (Wimmer: Együtt, szabadon)

Nincs hős és gazember, nincs magzatvédő aktivista és abortuszt végző orvos, nincs rendőr és gyilkos. Csak fuldoklók vannak a meggyőződések tengerében, akik fel sem fogják, hogy ahányszor kinyitják a szájukat, vizet nyelnek. (Picoult: Életszikra)

Magukra maradtak. Hárman. Ők ketten és egy új élet. Ferenc most érte nyúlt, óvatosan vette el Misit a felesége karjából. A fiát tartotta a kezében. És Ágnes csak nézte őket. Hosszan. Ebbe a pillanatba és ebbe a képbe sűrűsödött össze minden, ami számít. Ami az élet maga. (Bauer: Még látlak odafenn)