Gyors poénvadászat, mert az ünnepek alatt nem igazán sikerült csavaros és ünnepi olvasmányra is akadnom.

- A tél menyasszonya: Zelka kiszabadítja a lányokat, hiszen a torony mindenkit a szíve vágyával ejt foglyul, amit vele nem tud megtenni, hiszen neki nincs szíve. Ahogy ellenáll egy-egy kísértésnek, ráakad egy-egy tárgyra, amit megfogva az visszaváltozik lánnyá. Az egyik aludni akart, a másik éhes volt, a harmadik hiú, de Zelkának se a vetett ágy, terített asztal és szépítőszerek nem kellettek. Az utolsó szobában a jégbe fagyott Tavasz várja, akit a dalával életre kelt. Az útján segítő állatokról kiderül, hogy a Tél volt, csak eddig ő is el volt átkozva. Hazaengedi a Tavaszt, és megkéri Zelka kezét.

- Az utolsó karácsony Párizsban: Will meghal a háborúban, de a francia szerelméről kiderül, hogy szült egy kislányt a fiútól. Evie eléri a családjánál, hogy fogadják igazi rokonukká a kislányt, hiszen csak ő maradt Will után. Tom apja halála után egy rokon igyekszik átvenni a fiú örökségét jelentő lapot, és azt mondja Tomnak, Evie már az ő jegyese. Tom rettenetesen kiakad, levélben mindennek elmondja a lányt. Aki nem tud bocsánatot sem kérni: súlyos betegen karanténba kerül. Tom egy korábbi levélből mindenre rájön, és igyekszik bejutni a lányhoz a karanténba. Az utolsó levél, jó 50 évvel későbbi. Evie nem rég halt meg, ez volt az utolsó levele. Miután bejutott a karanténba, addig maradt, míg Evie felépült, és már mindketten szerelmet tudtak vallani a másiknak. Boldog házasok voltak, itt volt Párizsban a lánykérés. Tom eltölt egy kis időt Will lányával, majd Evie szeretettel teli szavai után végleg elalszik. Delphine, Will lánya levélben hívja meg magához Tom és Evie fiát, Willt családjával együtt magához.

- Kettős: Játék - Tünde süket, míg Hárún egy menekült, aki Németországba igyekszik eljutni. Amikor szembesülnek a másik titkával, csúnyán összevesznek. De aztán a vonaton bejelöli a fiú a lányt neten, aki visszajelöli, és beszélgetni kezdenek, de már az igazság tudtában.

- A tükrök városa: Amy életben marad, legyőzi a Nulladik Pácienst is. De ő utolsó tetteként még megharapja és fertőzi Petert. Amy életben tartja, de csak valami gyenge zombiszerű alak marad belőle. A túlélők hajóval Európába mentek, így Amy és Peter magukra maradnak. Miután Peter meghal, Amy eltemeti, és várja, hogy visszatérjenek a többiek. Jó pár generációval később merészkednek vissza az emberek az amerikai kontinensre, megtalálják Amyt. Aki már olyan régen van egyedül, hogy nehezére is esik újra kommunikálni. A regény végén egy történész megkéri, mesélje el a történetét.

Háborús, fertőzéses, emberiséget megmentős.

A Tizenkettek elpusztultak, a megmaradt emberiség fellélegezhet. Megkezdődhet a világ újjáépítése, egy háború nélküli élet. De sokaknak nem adatik meg a teljes béke, vagy a megérdemelt boldogság. Alicia teherbe esett egy kínzójától, és a magányában megszületett kisbaba nem maradt életben. Mélyen gyászol, és aki vigaszt tud adni, hátsó szándékokkal van tele. Peter sajátjaként neveli bátyja fiát, vezető szerepet tölt be az újjáépített városban. De az álmaiban még Amy van mellette, akit még mindig szeret, és akiről nem tudja, mi történhetett vele. Évtizedek telnek el, amikor a békességet Alicia érkezése dúlja fel. Háború jön újra, mert a Nulladik páciens a pusztulást képes elhozni. Harcolnak, maradnak, nem számít – még a visszatérő Amyvel sincs esélyük.

Megfigyeltétek már, hogy az epikus fantasy történetekben a mindenkit megmentőnek nem juthat happy end? Ilyesmiben a Gyűrűk ura nálam az etalon, és már Tolkien is megírta Frodo sorsával: megmentette a világot, a Megyét, de nem magának. Neki nem jut olyan happy end, mint a többieknek, neki el kell mennie. Ez jutott most is az eszembe. Amy is megmentheti a világot, de élni benne és boldognak lenni, az nem adatik meg neki.

És ez olyan szomorú! Jól rá is nyomta a hangulatomra a bélyegét a kötet vége. És nem mesélem el, kivel pontosan mi történik, de nagyon sokan vannak, akik szerintem nem azt kapják, amit érdemeltek volna. És megint csak a Gyűrűk ura és Tolkien ugrik be. Csak most Gandalf, ahogy arról beszél, sokan halnak, akik életet érdemeltek volna. Kik vagyunk, hogy dönthessünk életről és halálról? Nos, lehet sejteni, milyen jó hangulata van a regény végének, hogy ilyenekkel van tőle tele a fejem.

De az összképhez hozzátartozik, hogy nem csak a regény végével van bajom. Ahogy a kötet elején meglátjuk, kivel mi történt, szerintem az egy csomó szomorú történet. Rossz olvasni, kinek mi jutott az életébe. Volt itt egyáltalán, aki boldog lett? Talán az utánuk jövők, de ott se mindenki. És nagyon sokáig a mindennapok a téma, a felépült jövő, ami nekem nem tetszett.

De a regény monumentálisa meglátszik abban, hogy közben egy másik történetet is megismerhetünk, ami szintén elég tragikus. A Nulladik Páciensé, aki aztán majd újra pörgőssé teszi a történetet és a veszélyt hordozza. Az egy mai sztori, egészen sci-fi, ahogy az orvosi kísérletek elhozzák az ismert világ végét. A regény indulása, a Tizenkettek története egy újabb szemszögből, még jobban tágítva az univerzumot.

ÉS az jó is benne, ahogy Cronin képes kezelni a generációkat, idősíkokat, a karaktereit. Van benne már valami eposzi nagyság és törekvés. Még valahol az is, ahogy az emberiség mindent túlél, ha küszködnek is, ha nehéz is, de mindig lesz valaki, aki húzza előre a többieket és egy hős, aki meghozza a nagy áldozatokat.

Ha csak azt nézem, Cronin hogy írta meg korábbi fiatal hősei 50-es verziót, hogyan fejlesztette a jellemük és életük, jár a piros pont. Az már más tészta, hogy mennyire nem szerettem, amit sokaknak kitalált. Jaj, Peter, az ő egész élete annyira… áldozat. Ezt is írtam már, de egyszerűen így érzem. Aki annyit ad, ennyire keveset kap, nyomorult hős.

Van benne ötlet. A végére az akciós részek mennek. De annyira nyomorultak a hősei…

Cronin: A tükrök városa – Mint sci-fi: 60% sok karakter, nagyívű és többszálú cselekmény, eposzivá növelve.

Szubjektíven: 40% utáltam a végét. Nekem a halál nem tűnik happy endnek. Nem tetszett.

Harcos, vámpírvadászos, természetfelettis, misztikus.

Harlan Draka a háború sújtotta Balkánon próbál boldogulni – egész gyerekkorában azzal piszkálták, hogy átkozott a vére és az anyja boszorkány volt, az apja démon, így ezt kihasználva egy segéddel Dampyrnak vallja magát, és a falusiak babonáit kihasználva játssza, hogy vámpírokat és szellemeket öl. Egy balkáni várost védve azonban a sereget vámpírok támadása éri, és Harlan lesz, akit ide hurcolnak, hogy mentse meg őket. A férfi itt szembesül vele, hogy valóban Dampyr, az egyik legnagyobb vámpír fia, akinek a vére méreg a vámpírokra, és vámpírvadásznak született. Egy jó útra tért vámpírral és az egyetlen túlélő katonával összeállnak, és együtt kutatják Draka múltját, képességeit, miközben végeznek az embereket veszélyeztető szörnyekkel.

Magyarul eddig 6 kötet jött ki, és igazából nem sok kohéziót lehet találni a kötetek között. Van is egy olyan érzésem, hogy vagy sokkal több rész van, vagy egy olyan végtelenített sorozatról van szó, amit a végtelenig lehet húzni.

Pedig az elején azt hittem, találtam valami Castlevania pótlékot, amíg érkezik a sorozatból az új évad… ez azonban más stílus. Supernatural kinek van meg? Arra jobban hasonlít, csak több vámpírral és félvér hőssel.

Az első két rész az alaptörténet, melyben Draka ráébred a származására és társakra lel. Ebben van egy kis retró hangulat is, mintha nem is napjainkban játszódna, hanem a II. világháború idején. Megalapozza a karaktereket, a világot.

A világot pedig a további részek egyre tovább bővítik: Draka már kilép a világba, és akármerre jár, belebotlik valami természetfelettibe, néha vámpírba, néha másba, ahol ő válik megmentővé. Lesz itt vámpír irányította horror vidámparktól kezdve a prágai gólemen át német mitikus szövegekig minden. Kalandosak, érdekesek, de az egyes részek között kicsi az összefüggés.

Az ennél is jobban bántott, hogy Draka jelleme is nyom nélkül változik meg. Az elején egy vívódó figura, sok rémálommal. Bizonytalan a származása, a múltja, tele van sebekkel a gyerekkorából. A 6. kötetben mintha egy más ember lenne: magabiztosan játssza meg a vendégelőadó professzort az egyetemen, miközben benne van egy misztikus nyomozásba és egy szerelmi affér is összejön neki. Sokkal vidámabb is ennek a résznek a hangulata, mint a korábbi köteteknek.

De ez nem változtat azon, hogy az alapötlet nekem bejön. Egy vámpírvadász nyomozásai és harcai napjainkban. Vannak benne ötletek és jópofa karakterek is. Nekem mondjuk nem Tesla, a Dampyr mellé álló vámpírlány figurája jött be, hanem a balkáni katona, aki a maga kesernyés humorával felcsap vámpírvadásznak.

A rajzait tekintve is elég korrekt, mondjuk, nekem jobban bejönnek a sötét és mitikusabb részei, mint amikor átvált a modern korba. Prága felismerhető lett, és kifejezetten tetszett, amikor a vámpír nagyurak klasszikus, régi dicsőséges képei és a jelen kerülnek egymás mellé.

Mivel a 6. rész elég rég jött ki, nem tartom valószínűnek, hogy magyarul érkezni fog a folytatás, így elég befejezetlen élmény, de egyszer érdekesnek találtam.

Mint képregény: 70% nagyívű, sok lehetőség van benne, de nagy ugrások is. Vámpíros Odaát.

Szubjektíven: 75% van benne ötlet, de a sorozatnak csak kis részét érhetjük el. Stílusos.

Általában megvan, hogy egy-egy szerző milyen zsánerben ír, melyik hozta meg neki a sikert. Vannak azonban olyanok is, akik több stílusban is sikeresek tudnak lenni. Ti ismeritek a szerzők kevésbé ismert oldalát is?

1: Nora Robert romantikus regények tucatjait gyártja, de van egy nagyon sikeres krimi sorozata is. Melynek hősnője egyben a sorozat nevét is jelenti.

2: John Grisham a jogi regények mestere, de mellette kirándul más zsánerek felé is. Melyekbe?

3: David Baldacci kemény akcióregényekkel tarol, de van egy családi, szívmelengető története is két félárva gyerekről. A címe?

4: E szerző ifjúsági kaland- és horrortörténetekkel lett világhíres (a legismertebb a vámpíros sorozata, abból film is készült), aztán kiadott egy nagyon durva felnőtt regényt azték mágiával éltre kelt babákkal, bérgyilkosokkal és a Várossal. Ő?

5: Bernard Cornwell az egyik legsikeresebb brit történelmi regény szerző. A Sharpe sorozat, vagy az Angolszász krónikák egyre többeknek ismerős. Ha nem a történelembe merül el, szerintetek mit ír?

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, legjobb barátnős, családi gondos.

Caddy most lett 16, és nagyon átlagosnak, unalmasnak gondolja önmagát. Ezért ír is egy listát, mit kell megtennie 1 év alatt: szereznie egy szerelmet, elvesztenie a szüzességét és egy Életre Szóló Élményt begyűjteni. De nem indul jól a kezdés: legjobb barátnője, Rosie szerzett egy új barátot. Suzanne olyannak tűnik, amilyen Caddy szeretne lenni. Izgalmas, gyönyörű, aki körül zajlanak az események, és aki talán Rosie figyelmét is ellopja. Kezdetben utálja a lányt, féltékeny rá, aztán meg tudja, miért kellett ide költöznie. Otthon bántalmazták. Ad neki egy esélyt, és valóban össze tudnak barátkozni. Suzanne egyre több őrültbe rántja magával a lányt, akit lassan már a család is félteni kezd. De Caddy kész kiállni a barátnője mellett.

Van egy mondás, mely szerint a nők kiismerhetetlenek. Na, aki ezt mondta, tuti nem olvasott lányregényeket vagy női romantikus irodalmat. Ha nagyon sarkítani akarjuk, akkor nagyon könnyen össze lehet foglalni, mit akar a nő – legalábbis az irodalomban. Az életben biztos sokkal komplexebb a helyzet. Egy álompasi, egy álomállás (ifjúságiban jó jegyek), önmegvalósítás.

És miről jutott ez eszembe? Mert ez a regény úgy indul, hogy egy kamaszlány összefoglalja, ő mit akar az életétől. És ez még egyszerűbbnek tűnik, mint a fenti. Élményt és szerelmet.

Ezzel el is könyveltem, hogy ez a könyv felszínes lesz, nagyon csajos, és hamar az agyamra fog menni. De kitartó olvasó vagyok – igen, könyvek, nagyon borzalmasnak kell lennetek, hogy elkezdjelek titeket olvasni, és ne fejezzelek be!

Meg lett az eredménye. Mert eleinte tényleg olyan a könyv, amilyentől tartottam. Kamaszosan csapongó, és olyan ügyekből lesznek a nagy konfliktusok és lelki válságok, amelyeket kamaszként látunk olyan nagynak. E is tudom képzelni, hogy a célközönség már ekkor rákap a történetre és azonosul a hősnővel. Nekem azért több kell annál, hogy attól fél Caddy, az új lány miatt Rosie nem lesz többé a legjobb barátnője.

De aztán bejön a kamaszos fájdalmas vonal. Suzanne múltja borzalmas, és minél több történetet ismerünk meg, annál nagyobb a dráma. Amit aláhúz a karakter okos kidolgozása. Mert ez a lány sérült, és látványosan vannak bajai. Nem egy álom hősnő, hanem egy olyan figura, akit megrágott az élet. És bizony küszködik.

Caddy is azzal vált számomra érdekessé, hogy mit kezd ezzel a helyzettel. Mert Suzanne tényleg bajba sodorja, felelőtlen, magával rántja a jó kislányt a nem annyira jó felé. A környezete nyomást helyez a lányra, hogy szakítsa meg ezt a barátságot. És az olvasónak is gondolkoznia kell, érezni, hogy mi lenne a helyes megoldás. Ellökni a lányt, aki már amúgy is sérült? Legyünk önzőek? Vagy vállalni kellene mindent? Hol az a pont, ahol már el kell engedni ezt a barátságot az önvédelem érdekében?

Így a regény második fele tényleg komolyabb, izgalmasabb, érdekesebb. Megmarad a kamaszos hangnem, Caddy önbizalom hiányos, de nagyon jó kislányos jelleme és hangja, de a történetnek súlya lesz. Ettől pedig a könyvet is többre tudom értékelni.

Talán az is ér a célközönségnek pontot, hogy pl. chat-beszélgetést is beemel a szövegbe.

Összességében pozitív csalódás volt, sokat javul a történet az elejéhez képest.

Barnard: Törékeny barátság - Mint ifjúsági: 75% látszólag könnyed, de komoly problémákat érint. Szerethető, kamaszos.

Szubjektíven: 65% az eleje annyira kamasz lányos, hogy sok is volt, de javul a drámával.

Barátságos, netes, problémás, kamaszos.

Tünde 14 éves, és a valóságban problémákkal küszködik. Sokkal jobban érzi magát a virtuális világban, ahol barátai vannak és ahol ott egy titokzatos fiú is. Aibell14-ként ismerte meg, és mindig nagyon várja, hogy írjon neki. Együtt haladnak az Arawyn szeme nevű játékban, összebarátkoznak, de mi történik, ha a virtualitás helyett igazából kell megismerni és elfogadni a másikat? Ataius15 ugyanis a valóságban egy 15 éves fiú, akit Hárúnnak hívnak. A valódi világban ő sem érzi biztonságban magát, és a virtuálisban találja meg az erőt, ami a mindennapok túléléséhez kezd. Miközben szembe kell nézniük mindkettejüknek az igazsággal, olyan alakok tűnnek fel mellettük, mint a Wifiman, vagy a Hide Ember.

Egyszer volt, hol nem volt, egy körző. Épült köré egy rádiójáték, amiből született egy könyvsorozat, majd kitaláltak belőle egy társast is. A legújabb újjáélesztése egy színdarab. Kitaláltátok, hogy az Időfutárra gondoltam? Nekem nagy kedvencem, végig is hallgattam, végig is olvastam, és a színház is tervbe van. Ami miatt pedig emlegetem, hogy Tasnádi István és Jeli Viktória annak a sorozatnak egyik szerzőpárosa.

Cselekményben, stílusban ez a kötet teljesen más, de ha az Időfutár hangja tetszett, már jó alap ehhez. Mert stílusban érezni a rokonságot.

Ez is tiniknek, kis kamaszoknak van írva. És nagyon fontos üzenete van, bármelyik oldalról közelítem is. Csak éppen nyíltan nem írhatom le, mert nagyon spoiler lenne. Hárún és Tünde életében is van egy nagy konfliktus, vagy akár hátrányos helyzetnek is hívhatom, amivel még maguknak is küzdeni kell, és másokkal is el kell fogadtatni. Ami ebben a korban, 14-15 évesen nem egy kis kihívás. És később sem lesz könnyebb. A szerzőpáros ráneveli a kiskamaszokat arra, hogy legalább próbálják meg magukat ennek a két fiatalnak a helyébe képzelni. Én meg reménykedek benne, hogy van az irodalomnak annyi ereje, hogy ha sokan olvasnak ilyesmit, és beleképzelik magukat, egy toleránsabb nemzedék nőhet fel. Jó, vágjátok csak a fejemhez, hogy naiv vagyok!

Egyedi a regény formátuma is. Már meséltem nektek a Nézőpontok sorozatról, emlékeztek? Ez is azt a koncepciót követi. A kötetnek két oldala van, egymáshoz képest fejtetőn. Az egyikben Tünde, a másikban Hárún szemszögéből lehet követni az eseményeket, hogy a végén a két szál összeérjen, és középen ott legyen a regény közös vége. Mindegy is, kivel kezdesz. Én szinte sajnálom, hogy nem lehet mindkettőt tudatlanul olvasni, hiszen a másik karakter titka az utolsó jelenetben a közös vég előtt lelepleződik, így elkezdve a másik oldalt, már egy fontos poénnal tisztában leszünk az elején.

Ez még fokozódik azzal, hogy ez egy chat regény. Nincs szöveges rész, nincs leírás, azt kapjuk, ami villog a kurzor mögött. Ezek a fiatalok írnak egymásnak, más helyzetben a párbeszédeik követjük. Mégsem színdarab, vagy dráma. Chat regény. Nagyon gyorsan, könnyen is lehet olvasni. Szerintem sokkal közelebb áll a mai kiskamaszokhoz ilyen formában, mint egy Egri csillagok – amit különben én nagyon szeretek gyerekkorom óta, de mint tudjuk, én sikeresen könyvmolynak születtem. Ami egyre ritkább elmekórtani eset.

Érdekes kis könyv, és nem csak kamaszoknak.

Tasnádi – Jeli: Kettős: Játék - Mint ifjúsági: 85% van tanulsága, empátiára nevel, és ötletes ez a chat formátum is.

Szubjektíven: 75% érezte benne az ötletet, de nekem nagyon példázatos. Fiatalabbnak ok.

Cím: Orgyilkos osztály

Szerző: Rick Remender - erről a sorozatról ismert, így nagyon nem is tudok mit mesélni róla.

Műfaj: képregény

Cselekmény: Marcus utálja az iskolát. Rosszak a jegyei, szemét osztálytársai szívatják a barátait, nem tud figyelni az órákon. Csak éppen a bunkó osztálytársai Sztálin top bérgyilkosainak leszármazottai, a tanárai egy ősi orgyilkos szekta tagjai, a tárgy, amiből bukásra áll a Feldarabolás alapjai és ráadásul a lány, akibe beleesett, már kétszámjegyű áldozatlistával rendelkezik. Üdv a Haláltanok Királyi Iskolájában!

Várható megjelenés: az első kötet már 2019 elején, talán február.

Miért várós?

- Jön belőle a sorozat, és tévé előtt szeretek olvasni.

- Emlékeztet a Kick-Assre, amit bírok.

- Halál, különös suli, fekete humor - mi kell még?

- Egyszerűen érdekel, milyen. Az alapötlet nagyon bejön.

Háborúra készülős, gazdálkodós, házasságos.

Látszólag minden rendben van a Fraser családban. Jamie és Claire még mindig rajongva szeretik egymást, miközben a településüket is okosan vezetik. Claire igyekszik a modern kor vívmányait a korra alkalmazva életeket menteni, és ápolni a betegeket. A tudása a jövőről is hasznos, hiszen Jamie ennek szellemében elkezdheti tervezni, mi lenne mindenkinek a legjobb az elkövetkezendő háborúban. Roger és Brianna esküvőre készülnek, szerelmesek és boldogok egymással. De a felszín alatt sok feszültség vár kitörésre: Claire már előre aggódik, hogy a függetlenségi háború milyen áldozatokkal jár majd a családjának. Kényes helyzetben vannak, és akadnak rosszakaróik. Roger és Brianna szépen megvannak, de a felszín alatt ott a kérdés, hogy a fiuknak valóban Roger-e az apja.

A regényeknek alapvetően háromféle építkezése van: a karakterközpontú, melyben az a fontos, hogy a szereplők mit éreznek, hogyan alakul a jellemük. Belülről is látjuk az eseményeket. Az ifjúsági irodalom nagyja ilyen. A cselekményközpontúban pörögnek az események, izgalmasak, egy száguldás a történet – kalandregények és akciótörténetek leggyakrabban. És vannak világépítők is, melyben nem csak hangulatot, de egy egész más kort, világot, civilizációt megismerünk.

Már az ötödik kötetnél tart az Outlander sorozat, de még mindig meglep, milyen atmoszférát tud teremteni Diana Gabaldon. Történelmi regény is, romantikus regény is, de valahogy most sem ezeket éreztem a kötet kulcsszavainak. Ez történelem alulnézetből, ahol sokkal fontosabbak a mindennapok, mint a nagy történelmi fordulópontok.

Talán ezért is, hiába közel 800 oldal a kötet (és ez még csak az első része az ötös történetnek), alig történik benne valami jelentős esemény. A kötet első harmada például egyetlen nap krónikája, amiben tulajdonképpen annyi lényeges történik, hogy Roger és Brianna összeházasodnak végre.

De minden más, a kis részletek széles tablót festenek arról, milyen lehetett akkoriban élni. Amikor olyan volt az egészségügyi ellátás, hogy csoda, hogy valaki túlélte, ha megbetegedett.  Amikor komoly veszélyt jelentett a nőkre a szülés – sajnálatomra Gabaldon ezt a témát rettenetesen kivesézni. Brianna esetében mondjuk némi létjogosultságát éreztem, de Claire? Könyörgöm, már nagymama, akit elért a menopauza! Ennek ellenére komolyan arról beszélget a férjével, hogy védekezzenek szex közben, mert veszélyes lenne még egy terhesség? Amúgy is heppem a szereplők kora. Claire 30 körüli, amikor szült. Már a lánya is huszonéves. Vagyis, bőven 50 fölött van. Értem, Gabaldon szereti a hőseit, és még mindig élvezettel ecseteli milyen lángoló még mindig Jamie és Claire szerelme, de azért ne menjen már le röhejesbe!

Sajna ugyanilyen rögeszméje, hogy ki Jemmy apja. Ahhoz képest, hogy nagyon úgy van megírva, hogy Roger csak örüljön, hogy nevelheti, Gabaldon megszállottja a témának.

Kényelmes regény, sok leírással, de ezek az erősségei. A kor, a mindennapok, a szereplői lelki fejlődése és vívódásaik. De nekem akkor is lassan haladnak az események!

Nyilván, aki szereti, olvassa. Új érdeklődők: ezt bizony az elején kell kezdeni, nem most!

Gabaldon: A lángoló kereszt 1. – Mint történelmi romantikus: 70% hangulatos, a karaktereket helyezi előtérbe, részletes.

Szubjektíven: 40% nekem túl lassan haladnak benne az események. Atmoszférában erős.