Menekülős, titkos, függős, átverős.
Polly egy kisvárosba teteti ki magát az alkalmi fuvarosával, szétnéz, és úgy dönt, kezdőpontnak ez is megteszi. Gyorsan pincérnői állást szerez a helyi étteremben, és bérel egy lakást. Adam valamivel később érkezett ugyanide, felfigyel a vörös hajú, igéző nőre. Beszélgetnek, de döbbenetére a nő lerázza. Ő is marad, ugyanabban az étteremben szakácsnak áll, és lassan a két ember szenvedélyes viszonyba bonyolódik. Csak éppen, egyikük sem az, aminek látszik. Polly fogta magát, és lelépett otthonról, férjét és kislányát hátrahagyva, akik nem sejtik, 
hogy első férje meggyilkolásáért börtönben is ült. Adam meg magánnyomozó, akinek a nő titkait kell kifürkésznie. Mindkettejük múltja titkokkal teli, utánuk nyúl, és erősen kérdéses, ép bőrrel megúszhatják-e.
Legszívesebb tennék ide három pontot, aztán gondolkodnék, hogy kezdjek mesélni erről a regényről. Még kicsit azzal is viaskodom, mennyire tetszett. Megfogott, lekötött, ez biztos. De mennyire tetszett? Az más sokkal fogósabb kérdés.
A cselekmény végig pörög, ez tetszett. Még ha látszólag nem is történnek nagy dolgok benne, annál rafináltabbak az események. Mert itt minden egy terv része, és az emberek nagyon trükköznek. Tele van mindenki hátsó szándékokkal, és ezek feldobják az egyszerűbb eseményeket. Ha csak annyit írok, hogy Polly elcsábítja a másik pincérnőtől Adamet, az olyan semmilyen, nyálregényes. Egyáltalán nem fejezi ki mindazt a manipulációt és játszmát, ami mögötte van.
Talán ez tetszett nekem benne, ez a rafinált pszichológia. Polly mestere annak, hogy manipulálja az embereket, és guilty pleasure élmény ezeket olvasni.
De ami a történet végkimenetele, az nem tetszett. A regény végét szinte utáltam, még akkor is, ha nem tudnám megmondani, hogy tetszett volna jobban. Egy nagy happy end nem illene ide, és őszintén, szerintem Polly meg sem érdemelné. De akkor minek kellene történnie? Zavarba ejt, hogy erre sincs válaszom. Egyszerűen nem tetszik a regény vége, de jobbat nem tudok.
A szerkezet okosan építkezik. A jelenben haladunk Adam és Polly kapcsolatában, közben a flashback jelenetek egyre több titokra fényt derítenek. Egészen a végéig vannak meglepetések, a múltból is, de a jelen eseményeiben is bújik meg titkos terv, csavar.
Szimpatikus, hogy a zsánereket is csavargatja kicsit. Átverős, femi-thriller, noir, de még egy romantikus oldala is van. Ami szinte nem is az, ebben is érzem a noir örökségét.
A karakterek tulajdonképpen nagyon kidolgozottak. Ebben a regényben nincsen jófiú vagy rosszlány, jó kislány és rossz fiú. Ha nagyon számolgatni akarom, még csak jó emberek sincsenek benne. Mindenkinek van egy csomó olyan húzása, ami miatt simán meg tudtam utálni. Polly annyira számító és narcisztikus, hogy az már beteges. A férje egy balek, elkényeztetett puhány alak. Adam is elég gátlástalan, és van valami ellenszenves abban, ahogy az életét éli. Csavar lelövés nélkül többet nem írok, de nem csak ennyik ők. Vannak ezek mellett jó húzásaik, hűségük vagy erősségeik, de nekem dominánsabbak voltak azok a jegyek, amiért nem szimpatizáltam velük.
Szóval, erre a regényre még alszom egyet. Még mindig nem tudom, tetszett-e.
Lippman: Leégve - Mint thriller: 80% noir hangulat és karakterek, érzelmes, de pörgős cselekmény.
Szubjektíven: 75% érdekes viszonyom volt a karakterekhez. Túl sok az antihős.
nem is lesz több. Már életében, pedig nem sok adatott neki, tananyag és legenda. A költészetével az egész nemzet hangját megszólaltatta, máig sokak kedvence a magyar költők közül ő. ÉS az egyik legismertebb munkája a János vitéz. És képzeljétek, van egy nagyon ötletes adaptációja, Csurgó Csaba tollából. Ebben egy olyan alternatív Magyarországot ismerhetünk meg, ahol egy zsarnok uralkodik. Ahol Jancsi a diktátor lányának plüsseinek a pásztora - ezek MI lények, plüssbe zárva. Ahol Juliska egy lázadó, aki Jancsin keresztül akart a diktátorhoz férni, csak aztán szerelmes lett. Ahol tündérország egy kórház, ahol köpenyes, tündérszerű lények kísérleteznek a szerencsétleneken, akiket a diktátor nekik vet. Nem is mesélgetem tovább, nagyon ötletes, nagyon más kor, lehet olvasni!
mekkora klasszikust teremtett a Büszkeség és balítélettel. Darcy neve fogalom, és a történet máig népszerű. Döbbenetesen sok feldolgozása is van, ifjúságitól kezdve folytatásregények tucatjaiig. De amit ide tettem, az valami nagyon más. Marad az eredeti büszkeség, gyakran még a szöveg is szinte szó szerint egyezik, csak éppen ebben a világban vannak zombik is, és mindenki ki van képezve harcolni is velük. itt bizony Elizabeth harcos amazon, aki Darcy nagynénjével nem csak szócsatát vív, de harcművészeti tudásuk is összemérhetik. De az én kedvencem az, amikor a regény végén Elizabeth és Darcy az eljegyzésük után rádöbben, hogy nem öltek még együtt zombikat, ezért kimennek és a kertben karfiolt legelő élholtak ellen indulnak... tudom, röhejesnek hathat, de valami zseniális stílusmix.
filmvásznakat is. De a regények sem maradtak abba. Rendszeresen felkérnek neves mai szerzőket, hogy írjanak egy-egy Bond történetet. Ezt a felkérést kapta meg Jeffery Deaver is, aki előállt a máig kedvenc James Bond történetemmel - igen, jobban bejön, mint a Skyfall, pedig abba nagy poénnak tartom, hogy Bond mennyire másolja Batmant. James itt fiatal, zseniális ügynök, aki a mai ellenségeivel veszi fel a harcot. A regény végig pörög, izgalmas, és a csavarok is működnek benne. Egy terrorista eseményt kell megállítani, elkapni a rosszakat, és bizony akad áruló is, akit le kell leplezni.
akarja legyőzni, és holttestekből összevarrt teremtményét árammal életre kelti, ezzel nem várt poklot szabadítva magára és a világra. Dean Koontz fogta a történetet, és áthozta a mába. Ahol Frankenstein első teremtménye türelmesen vár, hogy egykori teremtője felbukkanjon. Mert Frankenstein egyenesen a világuralomra tör, és már meg is kezdte a hatalom átvételt. Lényeket teremt és programoz, halál és szenvedés jár a nyomában. Most egy rendőrpáros lesz a lény segítségére, hogy megakadályozzák a doktor őrült terveit. A tudomány démonizálása, a szörny külső mögötti emberi nagyság, a szimpatikus főszereplők, jellegzetesen Koontz stílusába illenek, ez egy erős sorozata. Most nagyon megy a Jane Hawk sorozat, annak az előképe is ebben van! 
lesz egyszer. Felesége ezt meghallva ráveszi a király meggyilkolására, trónra jutásra, és az egykori jó ember szörnnyé válik, akinek a végzete elkerülhetetlen. Egyszerűen brutális, ahogy Jo Nesbo fogta Shakespeare történetének minden elemét, és átemelte egy skandináv akciós, hatalmi, rendőrös játszmába. Aki ismeri az eredetit, rá fog ismerni a motívumokra és cselekményszálakra, de végig teljesen újnak hat és nem mondaná meg az ember, hogy ez egy ókori sztori a jelen színfalai mögött, amiben a rendőrfőnöki cím a korona. Nagyon emlékezetes karakterei vannak a szerzőnek, a skandinávos sötétséges éjfekete színekben ragyog a kötetben, és Macbeth annyira tragikus hős tud lenni végig, hogy a vég ismeretében is drukkoltam neki egy csodáért. Sötét, lírai szépségű és oly mocskos történet is... Nesbo ezzel valami hatalmasat csinált.
mehessen. Együtt kimennek a berlini olimpiára, és mikor Ágnes teherbe esik, megesküsznek, és nagy szeretettel várják a kicsit. Míg Misi kicsi, újraindulhat a repülős képzés, és Ferenc bekerül. Misi az apja kiköpött mása, aki a sakkban és az álmaiban is az apját követi. Amikor Ferencnek be kell vonulni, megígéri a fiának, hogy hazajön befejezni a sakkjátszmájuk, és megtanítja repülni.
Szélvihar mellett köt ki, akit kezelhetetlennek tartanak. Mika ért a nyelvén, és a lovászfiúval összefogva titokban lovagló leckéket vesz, hogy egy versenyen megmutassa, mire képes Szélvihar. Ám hiába az őstehetség, ha az iskola legjobb díjugratója ármánykodik, mert mindenképpen nyerni akar.
Hazug borítók – mondjátok azt, hogy nem csak én utálom őket! Igen, megértem miért fontos a PR, de amikor olvasás közben szembesülök azzal, hogy mennyire más a borítókép, mint a tartalom, hajlamos vagyok kiakadni és becsapottnak érezni magam. Belle a regényben hangsúlyozottan egy csinos félvér lány, tejeskávé bőrrel és afrofrizurával. ÉS most nézzetek, kérlek a borítóra! Szerintetek hasonlít rá? Mert szerintem nagyon nem! A cselekményben kihangsúlyozottan fontos a lány rassza, erre ezt csinálják a borítón? És miért? Ha fekete lány lenne rajta, kevesebben vennék a könyvet? De utálom az előítéleteket.
Végül Hugh minden túszt kihoz, csak a saját lánya maradt még odabent. Magát ajánlja fel Wren helyett. Be is megy, de a túszejtő mindenképpen bajt akar, dulakodás lesz, és a férfi nem éli túl. Hugh és Wren viszont igen.
lesz.
megszállottságát. De Joy megtanítja arra, hogy nem lehet ennyire szélsőséges.