Kémes, beépülős, szerelembe esős.

Bombák robbannak, és az izraeli titkosszolgálatnak megvan a terve, hogy állítsák meg a merényleteket. Titokban egy kis csapat szerveződik, akiket a titokzatos Kurtz fog össze. Ő hozza vissza aktív szolgálatba az egykori sztárügynökük, Gadit. A szervezetbe beépüléshez egy lányra van szükségük, és egy színésznőt választanak ki. Charlie helyes, de messze nem gyönyörű. Viszont, amikor játszik, uralja a terepet. Tartozni akar valahova, így beleegyezik a kémkedésbe. Gadi feladata lesz, hogy felkészítse a lányt. Ketten együtt megalkotnak egy valóságot, ami lehetett is volna, amiben Michael szerepét Gadi játssza. Charlie sikeresen elkezd beépülni, egyre közelebb jutnak a célhoz, miközben a játékból szerelem lesz.

A klasszikus kémregények egyik legelismertebb alkotója John la Carre. Rengeteg történetét filmesítik meg, dolgoznak újra fel. The little drummer girl, ez volt a legutóbbi újrázó. Hiszen a 70-es években íródott regény már létezett filmen, és most elkészült a mini sorozat változata is impozáns szereplőgárdával.

Ennek örömére a regény is megjelent, akinek kedve van, nézés mellett olvashatja is.

A regény pontosan olyan, ahogy Carre írni szokta őket. Aki szereti, ezt is szeretni fogja. i többiek meg értékelhetjük, hogy a kémes zsánerben megalkotta az etalont, és a mai napig érdekes tud lenni, de annyira élvezni nem fogjuk.

Őszinte leszek: én szabályosan szenvedtem, miközben olvastam. De a sorozat sem volt olyan szórakozás, amit élveztem volna. Nekem ez a zsáner ellenszenves, és nehezen emészthető. Pont így voltam a Kettős szerepben világával is.

A legnagyobb bajom, hogy nem szoktam szeretni e világ alakjait. Gadi, Charlie, egyik se nőtt a szívemhez. Gadi túlzottan homályban marad, a körötte levő titok a sorozatban jobban érdekelt, de a regényben nem tudtam vele mit kezdeni. Miért vezekel, miért olyan búval bélelt ez a karakter? Legalább pár választ szerettem volna kapni, mert így végig távol maradt tőlem.

Charlie meg nagyon felszínes nekem. Annyira lóg a semmibe, hogy azzal szintén nem tudok mit kezdeni. Színésznő, aki játszik. Nem rossz ember, de nem is nevezném jónak. Nem tetszik, ahogy él. A sorozatba nem tették bele, de pl. a regényben benne van, hogy amíg az akció kezdésére jár, párszor összefekszik a volt barátjával. Aki abszolút hidegen hagyja, csak nem tud jobbat. Mégis, ki csinál ilyesmit?

Az is nagyon furcsa, ahogy Gadi és Charlie egymásba szeretnek. Mindketten egy szerepet játszanak, tulajdonképpen a kapcsolatuk majdnem egésze alatt azt játsszák, hogy mások. Carre le is írja, ahogy Charlie fejében elkezdenek keveredni az alakok. Mennyire igaz ez az érzelem? De ebben a világban egyáltalán mi igazi?

Átverések vannak, hosszú játszmák, amelyek látszólag értelmetlenül túl vannak bonyolítva. Egyszerűen nem tud engem lekötni, még ha érzem is, hogy ennek egyszerűen ilyennek kell lennie. A titokkal, a hosszas játszmákkal – de egyszerűen nem bírom!

Carre stílusa pontos, realista, férfias. Talán ez is az oka annak, hogy ennyire nehezen olvasom. A femi-thriller női írók már belém verték az érzelmesebb stílust.

Tudom, hogy jó, a valóság – játszma felkészítés eredeti, de nem az én világom.

Carre: Kettős szerepben - Mint kémregény: 90% erőteljes történet, emlékezetes szereplőkkel, eredeti ötletekkel.

Szubjektíven: 30% nem akar e zsáner tetszeni nekem – nem szeretem a szereplőit, átveréseit.

Isten nem azt mondta, hogy nem lesznek bajaid, hogy nem fognak bántani, hogy nem fognak megkínozni; Ő azt mondta, hogy nem fognak legyőzni. (Weir: Aragóniai Katalin)

A szó elszáll a szélben – jelentette ki tanácsa előtt –, ám a szél képes tüzet szítani. Apám és nagybátyám acéllal és lángokkal harcoltak a szavak ellen, mi azonban szavakkal fogunk, és megakadályozzuk a tűzvészeket. (Martin: Tűz és vér)

• Csak hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a borzalmas dolgok mindig máshol és mással történnek. Sőt, lehetőleg tőlünk minél távolabb. Aztán hidegzuhanyként ér minket, amikor szembesülünk vele, hogy ennyire testközelben tud lenni bármi, amit előtte elképzelni is nehezen tudtunk.
• Az én időmben a népek még tudták, hogy ahol fény van, ott árnyéknak is lönnie köll. És ennek tudatában éltek. (Cure: A boszorka hagyatéka)

• Utólag nézve a dolgokat teljesen máshogy kezeltem volna.
• Utólag nézve – felelte az apja. – Mindig csak egy leheletnyivel túl késő minden. (Moriarty: A hipnotizőr szerelme)

A szerelem olyan bonyolult dolog nekünk, embereknek. Túlanalizáljuk, gyötrődünk, próbáljuk megérteni. Könnyebb megérteni, ha úgy gondolnak ránk, mindannyiunkra mint állatokra, vágyakkal és szükségletekkel. Mindannyian azok vagyunk. (Rouda: A legszebb nap)

Itt és most úgy érzi, mintha az egész világ halott lenne. Mintha ez a csónak volna az utolsó hely, ahol még létezik élet. A világ többi része a csónak orrából indul ki: egy üres golyóbis, virágzó és sivár minden evezőcsapással. (Malerman: Madarak a dobozban)

Szerelmes, kémkedős, kapcsolatos.

Patrick a férfi, akit két nő is nagyon megszeret. Az egyikük Ellen, aki hipnotizőrként dolgozik. A harmincas éveiben járó nő hisz az elme erejében, és ezzel igyekszik segíteni a dohányzásról leszokni akaró menyasszonynak, vagy a nőnek, aki nagyon küzd az anyaságért. Számára Patrick új élmény, a társkereső oldalon megismert özvegy, akit nagyon hamar megszeret a kisfiával együtt, és aki mellett el tudja képzelni magát. A másik Saskia, aki a megözvegyülése után lett Patrick támasza és a kis Jack nevelőanyja. Patrick hirtelen szakított vele, és Saskia képtelen feldolgozni a történteket. Négy éve a férfi nyomába jár, kémkedik utána. Ellen is a célpontjává válik, akihez álnéven be is jelentkezik terápiára. Ahogy a sorsuk egyre jobban összefonódik, mindenkinek szembe kell néznie a múltjával és hibáikkal.

Liane Moriarty neve nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt sem. Már az előtt elkezdtek megjelenni a regényei, hogy tavaly nyáron a Hatalmas kis hazugságokból forgatott mini sorozat nagy HBO nyári siker lett. De tény, hogy a sorozat sikere jót tett a könyves megjelenéseknek is. Nem csak a Hatalmas kis hazugságok, de más történetek is érkeztek sorban – természetesen a sorozatot használva reklámnak.

A hipnotizőr szerelme rafinált kis könyv. Ahogy Saskia Patrick és a családja nyomában jár, ahogy Ellen szinte betegesen kíváncsi lesz rá, és a férfi múltjára, az nagyon thrilleresen cseng. A regényben is megvan ennek a hangulata, ha úgy tetszik, íze. Nagyon sokáig ott lebeg a szereplők felett a bárd, és olvasóként arra vártam, mikor robban a feszültség. Mikor pattan el valami Ellen vagy Saskia lelkében annyira, hogy a maguk keretei között valamilyen vérfürdőt rendezzenek.

De Moriarty másképpen vezeti a cselekményt. Igen, megvan a thriller feeling. De nem thriller a regény! Ez egy női, lélektani, és szerelmes regény. A fő nézőpontja Ellen lelki világa, aki szerelmes lesz, aki kíváncsiskodik, aki hivatásából adódóan is mások traumáját keresi és segíteni akar, ha néha emészti is magát a határai miatt. Az a fontos, ezek a nők mit gondolnak, és hogyan éreznek.

Ahogy megy előre a cselekmény, a fenyegetettség, a feszültség egyre csökken. Mert pontosan lehet érezni, hogy ez nem thriller. Ez egy női történet, érzésekről és érzelmekről. Egyszerűen érezni, hogy nem lesz itt nagy jelenet, ahol egymásnak esnek a szereplők vagy bonyolult tönkretételi taktikák. Amikor eljön a szembenézés, ezek az érző lények beszélni fognak és érezni, nem harcolni.

Amivel nincs is semmi baj. Moriarty ír annyira érdekesen, hogy lekötött, ami a szereplőiben zajlik. A szembenézés az anyasággal, a szeretet és szerelem formáinak típusaival.

Lehet szeretni a szereplőit, pedig mindenki maximálisan valóságos. Tele vannak kétségekkel, hibákkal, és nem éreztem gonosznak senkit. Nincs jó és rossz paletta, csak hibák, amiket helyre lehet hozni, ha felkészültek rá és bele mernek vágni.

A stílusa lelkizős, de jó értelemben. Átélhetően ír érzelmekről, és cseppet sem nyálas. A kis thriller feszültségek is jót tesznek az összképnek.

Meglepett, de szerettem ezt a történetet. Illik a sémába, ahogy Moriarty regényeit hirdetik.

Moriarty: A hipnotizőr szerelme - Mint romantikus: 80% thriller elemekkel feljavítja, mélyen ábrázolja hőseit, érdekesen.

Szubjektíven: 70% főleg az eleje tetszett. Megfogta a karaktereit, és elénk nyitotta őket.

5: Blake: Vérbe öltözött Anna - kicsit olyan, mintha a Supernatural kamasz verziója lenne. Adott egy srác, Cas, aki szellemeket írt ki. Meg adott egy lány, Anna, aki arra van kárhoztatva, hogy a házban kísértsen, ahol meggyilkolták. Jól sejtitek, van benne szerelmi szál is, csak lazábban rémisztő. De az ötletet értékeltem, ha a szerelmi szálak gabalyodása helyett izgalmakat jobban díjaztam volna. Eddig 1 folytatása létezik.

4: Shan: Démonvilág - monumentális sorozat, több főhőssel, több szálon, több rémséggel. Van egy család, akik arra vannak kárhoztatva, hogy a vérfarkas átok elragadja őket, ha csak egy démonnal szemben meg nem nyernek egy parti sakkot. A legfiatalabb éppen készül a játszmára. Van egy fiú, aki a démonoktól lopott magának testvért. Meg van egy harmadik is, akinek egy más korban kellett túlélnie. És mindhárman kötődnek a démonokhoz, és az eljövendő világvégéhez. Folyik a vér, a szereplők halnak, Shan kíméletlen.

3: Wells: John Cleaver sorozat - már film is az első rész, de a regényeket jobban csípem. Adott egy srác, John. Aki tudja is magáról, hogy pszichopata, aki könnyen lehetne sorozatgyilkos. Mindenféle szabálya van, hogy ne jusson erre a sorsra. De aztán rájön, hogy a környékükön egy gyilkos ténykedik. Ráadásul nem is ember, ez valami más. Így John is megtalálja a célpontját. Thriller magok is vannak benne, a kötetek előrehaladtával egyre több. 

2: Alender: A rossz lányok nem halnak meg - Nővérek. Az idősebb szeret fotózni, és a környéken megjelenik egy srác, aki az első nagy szerelem lehetne. Csak éppen otthon valami nem stimmel. A kishúgával. Mintha már nem is önmaga lenne. Megszállta valami? A lány igyekszik megmenteni a húgát, bármilyen veszélyes is legyen. Ya történet, de thriller és horror elemeket is jól használ. Sajnálom is, hogy az írónőtől magyarul nincs több kötet.

1: Csurgó – Kalapos – Mészöly – Miklya Luzsányi – Molnár – Sohonyai – Turbuly: Plázafoglyok - idei, és idén nagy kedvencem lett. Meglepő, ötletes, csavaros. Természetfeletti, de kamaszos fájdalmas is. A történetről kár bármilyen poént lelőni. Adott pár kamasz, akik egy pláza fogságába esnek, és mindenféle dolgot túl kell élniük.

Világvégés, túlélős, menekülős, veszélyes.

Malorie tudja, hogy ideje útra kelnie. A gyerekek már elég nagyok, és megtanította őket, hogy hallgassanak a fülükre. Bekötik a szemük, beszállnak a csónakba, és elindulnak lefelé a folyón, miközben őrült emberek, vadállatok, és egy elmondhatatlan rettenet leselkedik rájuk. De menniük kell, jobb életet érdemelnek, mint a magányt és kísértetekkel teli házat. Út közben Malorie emlékei is sorra jönnek elő: hogy az elején szkeptikus volt, nem hitt abban, hogy van odakint valami, amitől megőrülsz és gyilkossá, majd öngyilkossá leszel. Jobban aggasztotta saját nem tervezett terhessége. De a nővérét így vesztette el, és a valóság pofon csapta. Egy újsághirdetésben menedéket ígértek, oda menekült el. Barátokra, reményre lelt, míg be nem költözött hozzájuk is a rettenet.

Pár éve megjelent már a Madarak a dobozban, de a Netflix filmesítette idén karácsonyra, így a könyv is megkapta az ilyenkor megszokott filmes borítót. De! A Fumax szerencsére ennél többet is tett. Egyrészt, újraszerkesztették a kötetet. Másrészt, beletettek egy novellát, amit eddig nem olvashattunk a szerzőtől. Így annak is kedve lehet megvenni a kötetet, akinek megvan az első kiadás.

A történet még mindig borzongató, pedig én már olvastam. Mindenkinek megvan, mitől fél legjobban. Az én félelmeim királya a vakság. Ebben a regényben pedig a jelen arról szól, hogy egy kis család vakon, csak a hallásukra hagyatkozva nekivág az ismeretlennek. Annak is para, akinek más a félelem csúcsa, de nekem ez még rátett egy lapáttal.

Malerman mesterien adagolja az ijesztő effekteket. Soha annyira nem féltél még egy lehulló falevéltől, mint ebben a kötetben. Csak a zajokkal, de leképezi a világot, és minden sarkon ott rejtőzhet az iszonyat. Kíváncsi is leszek a filmre, mert csak ez a pokoli hajózás vakon, emberek és vadak által fenyegetve is elég lenne egy filmre.

De a regény többet is tud. Több idősíkon játszódik, és míg a regényben drukkolunk a kis családnak, megismerjük az utat is, Malorie hogy vált azzá a nővé, aki már anyaként nekivág í gyerekekkel a folyónak. És az egész máshogy horror, mint amit a folyó nyújt. Az ismeretlentől való félelem, ahogy a társaid is megbolondulnak körötted, az egésznek a feszültsége falatja a fejezeteket.

A múlt, az idegenekkel egy fedél alatt és a túlélési ötletekkel, de a folyón haladás is a horror remek képviselője.

Mindezt remek karakterekkel előadva. Malorie hatalmas utat jár be, amíg egy életét éppen csak elkezdő fiatal nőből kemény anyává válik. A mellé tett emberek is karakterek, Tom jóságát például remekül ellenpontozza Don mogorvasága. Emlékezetesek, megvan a saját kálváriájuk, tőlük is működik a történet.

Na, meg attól, hogy mi se tudjuk, mi az, amitől félni kellene. Az ismeretlen az egyik legijesztőbb, és a szerző erre remekül rájátszik.

A Bobby bekopog pedig egy új nézőpont. Csak egy novella, de benne van e világ összes félelme, és Bobby által azt is megtapasztaljuk, amit Malorie nem mesélhetett el. Durva.

Aki minőségi horrort akar olvasni napjainkban, ezt a kötetet mindenképpen szerezze be!

Malerman: Madarak a dobozban - Mint horror: 100% eredeti, rafináltan ijesztő, jó karakterekkel és halálpontos szerkezettel.

Szubjektíven: 100% nem először olvastam, de még mindig a frászt hozza rám. Ütős könyv.

Karácsony előtt vagyunk, a legtöbb kiadó már kihozta a kínálatát. Kettőt találtam csak, ami hét elején kerül ki a polcokra:

- Kurszk, Gabo Kiadó. Az atomtengeralattjáró tragédiájának története, amely hamarosan a mozikban is kezd.

- Kettős: játék - Tilos az Á ifjúsági regénye, virtuális valóság témában.

Sportos, maffiás, kisiklott életes.

Aaron Hernandez már középiskolásként hatalmas sport reménység volt. Atletizált, kosarazott, de a focihoz olyan érzéke volt, ami máshoz nem volt fogható. Magas, erős, mozgékony játékos volt, akit már akkor több pozícióban is eredményesen játszattak. Ám elvesztette az apját, ami hatalmas törés volt az életében. Az anyjára haragudott a szeretője miatt, a bátyja már egyetemre maradt, a fiút unokatestvére és társasága fogadta be és nyújtott vigaszt neki. Ám ez a társaság több szállal kötődött a bűnözői világhoz, és Aaron is velük tartott erre is. Hiába ment ösztöndíjjal egyetemre, hiába lett profi, aki több milliós szerződéseket írt alá, élete gengszter oldalát képtelen volt felszámolni. Mikor egy ügye miatt a rendőrség a nyomára akadt, minden gyorsan véget ért. Sztárból elítélt bűnöző lett, egy gyilkos.

James Patterson egyike azon íróknak, akik folyamatosan ott vannak a bestseller listák élén. Van több saját sorozata - a legismertebb talán Alex Cross nyomozó esetei, amiből magyarul csak pár rész jött ki – és a legkülönfélébb műfajokban is alkot. Van romantikus regénye, krimik sora, de ifjúsági sorozata is. Több regényét meg is filmesítették. És még valamiben piacvezető: nagyon jól válogatja meg az írótársait, tucatnyi többkezes regénye is van.

A Gyilkos hazafi azonban valami olyasmi, amit eddig még tőle sem olvastam. Félúton van egy dokumentumregény és egy interjúkötet között. Nem egyszerűen egy életrajzi regény, hanem lekövetése annak, hogyan lett egy profi sportoló elítélt gyilkos. Ha valaki otthon van az NFL világában, talán ismerős is neki Aaron Hernandez neve. A részemről, a csapatkapitánya volt az, akit még én is ismerek – Tom Brady.

A kötetet legszívesebben két részre szedném: az első fele a regényszerű. Ugyan ott is be vannak idézve interjúk és nyilatkozatok, de az egész illik egy karriertörténet regényes elbeszélésébe. A cselekmény, a karalterek bemutatása, mind illenek Patterson köteteinek stílusába. Ez tetszett is: a sport és a maffia kapcsolatok épülése is követhető, szórakoztató, szinte filmszerű. Majd jön a lebukás, és a tárgyalások. Innentől kezdve dominálnak a bizonyítékok, interjúk, jegyzőkönyvek. Az egész nagyon közel kerül egy klasszikus dokumentumregényhez, amelyben rekonstruálják az eseményeket, és nem a jó mesélés, hanem a tények visszaadása a lényeg. Engem kicsit el is vesztettek a végére. Ez lényegesen szárazabb és nehezebben olvasható, mint a kötet első fele.

Ami még nem árt a kötet előtt: hamar átvenni az amerikai football szabályait, vagy legalább azt, milyen játékosok vannak, és mit csinálnak a pályán. Nem a meccsek a hangsúlyosak, de a posztok fontosak. Sokkal könnyebb követni az eseményeket, karaktereket, ha ezzel az előzetes tudással rendelkezünk.

Olyan szempontból is érdekes a kötet, hogy rávilágít arra, amit innen Európából nehéz elképzelni: milyen sztárok az Államokban a focisták, az NFL játékosok pláne. Az a vagyon, ahogy már egyetemistaként mi mindent elnéznek nekik. Nem biztos, hogy ez olyan része a kultúrának, amit érdemes átörökíteni a következő generációknak.

A címről meg annyit, hogy a hazafi a csapatra utal. Hernandez Patriots játékos volt, vagyis hazafi. Az eredeti címben All American van, vagyis a profi focista a lényeg a címben.

Patterson: Gyilkos hazafi - Mint dokumentumregény: 70% sok forrásból merít, igyekszik regényszerű lenni. Karakteres.

Szubjektíven: 65% a sport és ifjúság regényszerű, tetszett. A tárgyalás nagyon újságszerű.

Varázslatos, összeesküvős, hatalomátvevős.

Az élet visszaállt a rendes kerekvágásba: a lányok tanulnak, Finnian tovább szervezi az Akadémia hatalma elleni lázadást. Ám ekkor váratlan támadás történik, és az eltűnt Isis lesz az, akit bűnbaknak akarnak beállítani. Pedig a lány fogságban van, de ezt csak a barátai hiszik el. Furia elhatározza, hogy nem csak visszahozza a barátnőjét, de az ártatlanságát is bizonyítja, bármilyen mélyre is kell merülnie a könyvmágia világába. Nem is sejti, hogy a háttérben egy ősi titok és egy hatalmi összeesküvés szálai is egyre jobban összekeverednek: a könyvmágia ősanyja visszatérni készül, miközben az Akadémia három vezető családja harcot vív a hatalomért és egyre piszkosabb eszközökhöz nyúlnak.

Jó régen volt, hogy a Varázskönyv sorozat első része megjelent. Gondot is okozott, hogy hamar előszedjem róla az emlékeim. Ugyan látszólag erre nem is volt szükségem: az egy zárt történet volt, ebben a részben egy új veszi kezdetét. De azért van pár dolog, ami miatt jobb lett volna egy frissebb emlék.

Egyrészt, a világot vázolja nekünk Kai Meyer, újra, de a szereplőket nem építi fel a semmiből. Ők haladnak tovább az útjukon, és a mostani tetteik, a jellemük az előző részben formálódott. Vannak is olyan elemek, a képességeiket is illetően, amelyeket ott ismertünk meg, itt meg csak használja őket a szerző. Ha csak homályosan derengenek olyanok, mint a könyvből kiesés, vagy a lélekkönyv, akkor eleinte nehéz megérteni a cselekményt.

A cselekmény, ami szintén egy jó csavart hordoz magában. Kalandos, a kamaszok sorra kerülnek szembe a nehézségekkel, de közben valami más bontakozik ki a háttérben, ami már mutatja, hogy a sorozat fejlődik. Egy hatalmi játszma, az Akadémia uralásáért. Ez már meghaladja a gyerekkönyv besorolást, és egy YA minőségét hozza. Főleg, ha eljutunk a regény végére, ami remekül visszacsatol az első részhez. Nem akarom a poént lelőni, de a szerző összehozza a két könyv cselekményét, és egy ütős zárlat lehetőségét veti fel a következő kötetre. Mert biztosan nem ez a sorozat vége: nagyon nyitott a vége, és Meyer elhúzta azokat a szálakat, melyeken mehet majd tovább a cselekmény.

A karakterek könnyen megszerethetőek, és a szerzőnek van még ötlete, hogyan bonyolítsa a jellemüket tovább. A kedvenceim korábbról Finnian és Cat, nekik is jut épp elég nehéz helyzet ebben a részben. Finnian megtanulja, hogy a cél nem mindig szentesíti az eszközt és Cat kénytelen szembenézni azzal, honnan származik.

Nehéz is megragadni, miért nem szerettem mégsem ezt a kötetet. Nem vártam irodalmi mélységet belőle, gyerekkönyv. Ahhoz elég korrekt a nyelvezete, hogy szórakoztató legyen. A cselekményében vannak ötletek, és tetszett az is, ahogy szereplők tudnak kiesni a történetekből, így olyan karakterek is a cselekmény része lehetnek, mint a Kincses szigetből ismerős Jim – az már más kérdés, hogy a mai gyerekek mennyire olvassák még a Kincses szigetet. Talán most kedvet kapnak hozzá? Vannak kedvenc szereplőim. És mégis, valamiért nem az én sorozatom ez. Bár könnyen lehet, hogy csak túl régen olvastam az első részt, és nehezen állt rá vissza az agyam.

Könyvet szerető gyerekeknek ajánlható, olyasmi különben, mint a Tintaszív volt.

Meyer: A sötétség oldalai – Mint gyerekkönyv: 75% egyedi világa van, nő a cselekmény és a szereplői is, ötletes.

Szubjektíven: 30% nehéz megmagyarázni, miért nem tetszik. Valami irritál benne, de mi?