Jellemző... van, ami csúszik, más pedig előbb a polcokra kerül.

Az egyiknek nagyon tudok örülni: a Fumax már küldi az előrendelőinek az új Orphan X regényt.

- Hurwitz: Kíméletlen - Evan Smoak újabb akcióra indul, alig várom, hogy megérkezzen az én polcomra is! Ebből kitalálhattátok, hogy én is előrendeltem. Hiába, erre a sorozatra rákattantam... csak ne legyen igaz, hogy filmesítve Bradley Cooper játssza majd Evant, annak nem örülnék.

- Cornwell: Az üres trón - az Angolszász Krónikák újabb fejezete, melyből sorozat is forog, Az utolsó királyság címmel adták nálunk. Britek, vikingek, politikai ármány és véres csaták szerelmek árnyékában, hogy eldőljön Anglia sorsa.

A Cornwell regénynek is örülök, az egyik kedvenc szerzőm, ha történelmi regénybe gondolkodom :)

Cím: A pillangó zsarnoksága

Szerző: Frank Schatzing – egyike azon kevés kortárs németnek, akinek minden megjelenő kötetére lecsapok. A Raj hatalmas kedvencem, de különben is érdekes dolgokról ír.

Műfaj: disztópia, katasztrófaregény, akció (?)

Tartalom: Afrika, népirtás. Agok, a milicista elkeseredett harcot folytat egy környéken ügyködő mészáros ellen. Kegyetlenség, emberi bűnök, iszonyat minden oldalról. De akkor valami lecsap, és mindenkivel végez válogatás nélkül. Valami ismeretlen. A világ veszélyben.

Várható megjelenés: még karácsony előtt, november legvége, vagy december eleje.

Miért várós?

• Schatzing a Rajjal kivívta nálam, hogy várjam az új könyveit.
• Érdekel, mi csap le az emberekre. A kiadott fülszöveg annyira rejtélyes, hogy késztetést érzek a megfejtésre.
• Szintén a fülszöveg a technikai fejlődés veszélyeit emeli ki a regény kapcsán, manipulációt és virtuális valóságokat, mely téma szintén azok között van, amiről szívesen olvasok.
• Tetszik a borító, legyen bármilyen csajos is ez az indok.

Sorozatgyilkosos, régészetes, nyomozós.

A Crispin Múzeum nagy dobásra készül: a leltározáskor egy múmiára bukkantak a raktárban, akire mindenki nagyon kíváncsi már. A tudósokat is izgalomba tartja, ki lehetett, és mikor élt. A röntgenes vizsgálatra meghívják Dr. Maura Isles-t is, aki szintén izgatottan várja a régészeti lelet megtekintését. Ám döbbenetükre a vizsgálatokat majd Maura lesz kénytelen lefolytatni: kiderül, nem ősi múmia, hanem egy korunkbeli gyilkosság áldozatára bukkantak, golyóval a lábában. A raktár átnézésekor pedig egy rejtett üregre akadnak, ahol aszalt női fejeket rejtettek el. Egy sorozatgyilkos a saját gyűjteményébe kezdett? Jane Rizzoli vezeti a nyomozást, aki érzi, hogy a vezető régész, Josephine valamit titkol. Jane az ügyre veti magát, és egy 30 éves történetre bukkan egy milliárdossal, szociopata gyerekek intézetével és sok régészettel.

Ez az a sorozat, amely kevés társához hasonlóan igencsak kalandos úton jut el hozzánk. Anno, régen adtak ki belőle egy részt, de eléggé logika nélkül. Ezt ma már legfeljebb antikváriumokba lehet beszerezni. Aztán az Ulpius szerezte meg a jogokat, és ők logikusan elkezdték a sorozatot az első résszel. Amit követett a második. De aztán jött egy nagy szünet, míg elindult magyarul is a belőle készült tévésorozat, akkor filmes borítóval kihoztak egy újabb részt. De az Ulpiusnak annyi lett. Most megint költözött Gerritsen, és 4 részt is kihagyva a 7. résszel folytatódik a sorozat, más kiadónál.

Ez a sorozat különben olyan krimi, amit lehet érteni a részeket összevissza olvasva is, minden regény másik ügy. (Ok, kicsit csaltam, az első kettő összefügg, de az óta különálló epizódok.) De a magánéleti szálak összefüggenek és engem zavar, hogy kimaradtak nekem részek. Most például van Maura oldalán egy titkos szerető, aki nem tudom, hogyan keveredett az életében. Illetve, van utalás egy nyomozásra, amelyben megismerkedtek, de az pont egy olyan kötet tárgya, amely magyarul nincs. És bár a Múmia cselekményét így is értettem, a szereplőt is gyorsan el tudtam helyezni, akkor is utálom, hogy nem folyamatosan, sorban jönnek a részek!

A múmia különben jó kis krimi lett. Tess Gerritsen ráérzett, hogyan érdemes kezelnie a cselekményszálakat. Itt Maura kezdi az esetet, végzi az orvosi feladatokat, és kicsit bonctermi krimis hangulata van a kötet elejének. Majd Jane kerül a középpontba, és már a klasszikus, krimis nyomozás következik, tanúkkal, elméletekkel és adatgyűjtéssel. Külön is jó mindkettő, de azt különösen szerettem, ahogy a kettő együtt komplex nyomozás lesz, amiben nem csak egy ember old meg mindent, hanem egy rendőri csapat.

Mindehhez hozzájön Josephine szála, ami pedig thriller. Van egy múltbeli titka, most valaki fenyegeti vele. Veszélyben van, amit mi is érzünk végig, Gerritsen megteremti a feszültséget, de titokban tart minket is. Mi elől menekül a nő? Végig kell olvasni a kötetet, hogy kiderüljön.

Mert, természetesen, és ezt is szerettem, minden összefügg. Okos krimiként a szerző elhelyezi a nyomokat, mi is állíthatunk fel elméleteket, és a végére van, amin meg is lehet lepődni. Sikerélmény, volt, amit hamar kitaláltam, de annak is örülök, hogy volt meglepő csavar is.

A karakterek szerethetőek, a cselekmény pörög, Gerritsen prózája szórakoztató.

Soha rosszabb krimit, remélem, rendszeresebben és sorban kapunk még Gerritsen krimit!

Gerritsen: A múmia – Mint krimi: 85% jól szerkesztett regény, olvasmányos. Érdekes ügy mellett jók a karakterei.

Szubjektíven: 90% izgalmas volt, akadt meglepő csavar is benne, a bűnügy jól felépített.

A Gabo is elkezdte az újdonságait kiadni:

- Tejfogak - thriller egy kislányról, aki annyira az apját isteníti az anyja ellenében, hogy nyomorult nő már félni kezd a lányától. Látok benne potenciált.

- Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2018 - az amerikai párját nagyon szeretem, most nálunk is bepróbálkoznak egy ilyen gyűjteménnyel. Én drukkolok nekik, örülnék, ha több novella jelenne meg nálunk is.

- Hill House szelleme - gótikus horror, pár emberről, akik kísérleti céllal beköltöznek egy kísértetházba. Többször is filmesítették már, a könyv megjelenését a Netflix sorozatnak köszönhetjük, ami múlt hétvégén vált hozzáférhetővé. A magyar kiadás borítója különben filmes.

- A megtalált és az elveszett - Le Guin újabb novellás kötetei, két kötetes a kiadvány. Kicsit sci-fi, kicsit fantasy.

Bűnhődős, női, kísértett, rejtélyes.

Helen angol létére Prágában telepedett le, és él nagyon szürke, élvezetek nélküli életet. Bünteti magát, amit gazdaasszonya felismer, és piszkálja is a nőt. Ám Helen egy helyi barátja, Karel különös kéziratról mesél neki, és adja is oda egy részét olvasásra. Ezek szerint létezik egy Tanú, Melmoth, aki arra kárhoztatott, hogy halhatatlanul a Földet járja, és minden szörnyűséget, bűnt lásson és tanúsítson, amiért hazudott arról, mit látott a feltámadt Krisztus barlangjában. Helen az iratokból megismeri sok szenvedő bűnös történetét a történelem sötét fejezeteiből – holokauszt, az örmények kiirtása, Véres Mária uralkodása – akik mind érezték Melmoth fenyegető figyelmét és kísértését. Helen is érezni kezdi őt, várja, de akad pár ember az életében, akik miatt töpreng megbocsátásról, második esélyekről is.

A 21. század Kiadó elég hamar jelentkezett az írónő újabb regényével. Az essexi kígyó nem éppen olyan volt, mint amit vártam, így a Melmoth sem feltétlenül volt várós nekem. De jó kritikái vannak, ebben éreztem egy horror vonalat is, így azért elolvastam.

Annyit előzetesen is elárulhatok, hogy jobban tetszett, mint a kígyó.

Egyrészt, a történet több zsánerből áll össze. A keret egy tipikus, mai női dráma, amiben a szereplők szenvednek és boldogtalanok, és egymással beszélgetnek. Rengeteget. Ha belegondolok, az lenne a változatosság benne, hogy ki miért szenved. Mindenkinek van egy története: az egyikéből többet ismernek, a másik jobban titkolta, mi történt a múltjában. És segítenek már azzal egymásnak, hogy elmondhatják. Mintha azzal könnyebb lenne a teher, hogy már legalább titkot nem kell őrizniük. Idősebbek már mind, a legfiatalabb is negyven fölötti korosztály, ebből adódóan vannak ugyan szerelmi gondjaik, de itt már nem az a fajsúlyos. Szerencsére.

Helyette olyan modern történetek bukkannak elő, mint az eutanázia kérdése, vagy éppen a rokkanttá válás feldolgozása és a megváltozott életminőség.

Jól van megírva ez is, szinte élnek a szereplői, hitelesek, de nem ez volt az része a kötetnek, ami tetszett nekem. Hanem a levelek, naplók, a thrilleres fenyegetettség érzet, ami becsúszott velük a főszereplő életébe. Sokkal érdekesebbek voltak nekem a múltban játszódó részek, amikor történelmileg is fajsúlyos helyzetekben voltak a szereplők. A kisfiú, aki puszta irigységből haláltáborba juttatta a vele kedves családot, aki aztán próbálta jóvátenni, de egy jó tett lemoshat-e egy rosszat? A testvérpár, akik csak könyveltek, végezték irodista munkájuk, nem törődve azzal, hogy irataik örmények ezreit halállistára teszik. De sorolhatnám tovább. Perry olyan képeket fest elénk, amelyek horrorba is elmennének. A zsákokból felbukkanó halott gyerekek és csecsemők, a plasztikusan leírt máglyahalál…

De Malmoth jelenléte, aki csak szemléli mindezt némán és magányosan, az ő alakja egészen gótikus horrorba illő. Rosszabb attól a bűn, hogy valaki látja? Nem, csak az önbecsapást nehezíti meg. Ha van tanú, akkor nem hiheted, hogy meg se tetted. Ennek a pszichológiája gondolkoztatott, mert bizony az emberiség jó az önáltatásban.

Perry erős atmoszférát is teremt, a különféle részek más stílusúak, jól van megírva.

Nem könnyű olvasmány, de elég összetett, hogy lehessen benne valamit találni, bárkinek.

Perry: Melmoth - Mint kortárs: 90% igényes a nyelvezet, a történet a pszicho, dráma elemeket horrorral ötvözi.

Szubjektíven: 80% meglepett, de lekötött. Emberi, ugyanakkor misztikus és tartalmas.

Mert jó érzés a tudat, hogy amit fáradtságos munkával létrehoztam, egy pillanat alatt szétzúzhatom, de ha elég erő van bennem, megint újjáépíthetem. Szerintem ez az élet legtöbb területére igaz. Arra tanít, hogy hiába hibázom, kijavíthatom, és mehetek tovább. (Rácz-Stefán: Élni akarok!)

• Szerinted azt hiszi magáról, hogy ő Hitler?
• Vagy legalábbis az újjászületett Hitler.
• Egó – bólintott Raff is. – A nagymenő bűnöző és az ő nagy banánhéja. (Grylls: A hajsza)

Tündérfölde gyönyörű, de olyan, mint egy aranyszarvas teteme, a bőr alatt férgek rágják a húsát, bármelyik pillanatban szétrobbanhat. (Black: A kegyetlen herceg)

Arra már rájöttem, hogy egy házasság nem garantálja a boldogságot, ahogyan a mesékben történik: boldogan éltek, míg meg nem haltak, hangzik fel az utolsó oldalon, a szavak az örökkévalóságnak szólnak. De nem úgy kellene lennie, hogy a házasság szoros köteléke biztonságot nyújt, a másik pedig bár ismeri a titkaidat és hibáidat, mégis ezekkel együtt szeret? (Hendricks & Pekkanen:… és én téged el nem hagylak)

Egy anya bármit megtesz a gyerekéért. Egy anya bármit megtesz azért, hogy viszontlássa a gyermekét. Egy anya bármit megtesz. (Hidasi: Elveszve)

Látnák, hogy éltem, emlékeket gyűjtöttem, szerettem, és engem is szerettek. Itt voltam! Bármeddig is tartott… (Rácz-Stefán: Élni akarok!)

Greg uralta a vizet, a levegőt, a földet és a pénzt. A négy fő elemet, ahogy mondani szokta. (Caine: Rémteremtő)

Kalandos, nácik terveit meghiúsítós, akciós, családi gondos.

Will Jaeger véghezvitte a lehetetlen küldetést, és nem csak a nácik terveit hiúsította meg társaival, de fiát és feleségét is visszakapta. Mégsem felhőtlen a boldogsága: Luke könnyen visszailleszkedett angliai életébe, de Ruth azóta is zavart, dühkitörései vannak, és Jaeger nehezen ismeri be magának, hogy ez a nő már nem az, akit szeretett. Irina Narov iránt viszont komoly érzései vannak, amit igyekszik elnyomni. Irina közben az életét is kockáztatva bizonyítékot gyűjt, hogy Kammler életben van. Mire megszerzi, Jaeger is veszélyt fedez fel egy német bunkerbeli kirándulásakor, és Ruth is eltűnik. A csapat újra összeáll, hogy megakadályozzák Kammler tervét, mely a világból nukleáris temetőt faragna. Közben az egykori SAS különleges osztagos arra is rádöbbenhet, melyik nő mit jelent a számára.

Annyira zártnak tűnt nekem Will Jaeger története a második kötet végén, hogy nem is kicsit lepett meg, amikor felfedeztem, hogy kijött az újabb rész. Azért volt egy tippem, hogy megint küldetésre indul Will, egy új szálat nyitva a cselekményben.

Ehhez képest Bear Grylls valami olyat csinált, amit nem szeretek regények esetében. Szépen fogta magát, és újranyitotta azokat a szálakat, amelyeket már szépen lezárt. Történt valami az előző végén? Most jön belőle egy kiút. A főgonoszt a tengerben láttuk utoljára, vérezve, cápákkal körülvéve. Most kiderül, melléúszott egy tőr, és kivágta magát az életveszélyből. Will boldognak tűnt az újra megtalált feleséggel és fiával, erre kiderül, hogy a nő szellemileg komolyan terhelt, és nagyon megváltozott.

A szerencse az, hogy nem nagyon magyarázza az újranyitásokat, a szereplőket meg sem próbálja érzelmileg kielemezni. Szinte azonnal beveti őket az akciók közepébe, és azokra teszi a hangsúlyt. Adrenalinnal pörget, és nem kell a logikát számon kérni tőle. Csak a magamfajta agyalósnak zavaró, hogy új történet helyett a régit folytatja, visszaerőszakolt szereplőkkel és konfliktusokkal.

Akciójelenetekben pedig erős a kötet. Az akciók, a különféle szálak hitelesnek hatnak, és természetesen megvannak azok a kiszólások is, melyeket még én is nagyon a szerzővel azonosítok, pedig a tévés műsorait nem nézem, és ezt a sorozatot leszámítva az ifjúsági sorozatait követem figyelemmel. De a kis tanácsok, vészhelyzetekre tett megjegyzések és tippek nagyon felidézték bennem, ahogy Beck is kezeli az életét és a vészhelyzeteket.

Stílusában is sokkal eltaláltabb, érettebb, mint a szerző más sorozatai. Ugyan rendszeresen megjegyzem, hogy a dzsungel könyvés és a Túlélés: teljesítve sorozat is rengeteget fejlődött az évek folyamán, de ez a regény, és ez a sorozat az, ami a leggördülékenyebb és talán a legizgalmasabban van megírva. Az, hogy nem érzem a törekvést arra, hogy a nyelvezetbe is vigyen valami ifjúságit, sokkal gördülékenyebb prózát is eredményez.

Mivel ez egy cselekményközpontú regény, a karakterekből kapunk kevesebbet. Jaeger ugyanaz, aki eddig is, ahogy a többiek is. Túlzottan fekete-fehér minden szereplő, és nagyon egyszerűek az indítékaik, így a konfliktusaik is. Még az üzenetét is össze tudom foglalni annyiban, hogy a nácik rosszak és rosszat akarnak.

De az akció a lényeg, abban ütős a könyv, korrekt kis kalandos, akciós Will Jaeger kaland.

Grylls: A hajsza – Mint akcióregény: 80% végig pörög, a szereplők egyik éles helyzetből mennek a másikba.

Szubjektíven: 70% kalandos, izgalmas, de az előző zárása után kissé erőltetettnek éreztem.

5: Hamilton: Titkos verseny – a biciklis sport megkerülhetetlen figurája volt Lance Armstrong, akinek akkor is ismerte az ember a nevét, ha különben nem követte a biciklis sport eseményeit. Hamilton az ő egyik versenytársa volt, saját jogon is név a sportban, olimpiai bajnok. De ő is a dopping csapdájába esett, és ebbe a kötetbe mindenről mesél. A csalás módszertanától kezdve a versenyekig, a nyomásról és Armstrongról is. Regényszerű, érdekes, mesélős.

4: Lee: A lány hét névvel – Lee Észak-Koreában született és cseperedett fel. Az élet nehéz volt, de mivel csak ezt ismerte, elfogadta. Nem is szökni akart, csak átruccant a határon túlra, de visszajönni nem tudott, később pedig nem lehetett – az egész családja szenvedett volna, ha visszaszökik. Újra kellett kezdenie, önerőből, és rá kellett döbbennie, milyen elnyomásban éltek addig. Amikor évekkel később lehetősége lett, a családját is kimentette onnan. Vallomásos, de regényszerűen, és európaiként sokkolóan, hogyan élnek a világ azon felében.

3: Brown: Egy csónakban – Washingtoni Egyetem, 1936. Nyolc fiú a szívét is kiteszi a közös célért. Szegény fiúk, ösztöndíjasok, akiknek az egyetemre bejutni is harc volt, és ők akarnak lenni az olimpiai válogatott. Iszonyatos munka, egy karakteres edző, majd Berlin. Joe Rantz lett központi szereplőként a fókusz, de az evezős társai, az edzések, versenyek is kiemeltek. Izgalmas sztori, amelybe sikerült beletenni a versenysport izgalmát, a tényanyagokat és az olimpia hangulatát, amely sportesemény mellett politikai demonstráció is volt.

2: Hillenbrand: Rendíthetetlen – Louis Zamperini olasz amerikai fiatalember volt, akit a gyerekkori rosszaságok megkezdte rossz útról a sport térített le. Az egyik legjobb távfutó, aki kijutott Berlinbe, felvillant, és 1940-re simán éremesélye lett volna. De kitört a háború, és a versenyek helyére a sereg jött. Bombázótisztként harcolt, míg a gépe le nem zuhant. A semmibe sodródást a japán hadifogság követte egy szadista tartótiszttel, aki élvezettel gyötörte az egykori olimpikont. Brutális könyv, elképesztő szenvedésekről, és mégis hittel teli. Regényszerű, a tényanyagokat is szórakoztatóan építi be.

1: Carlo: A Jeges – Richard Kuklinski (szakmai fedőneve volt a Jeges) nevét nem emlegetik egy sorban Mansonnal, az Unabomber gyilkossal, pedig több emberrel végzett náluk. Csak neki a gyilkosság nem belső kényszer volt, hanem szakma. A maffia bérgyilkosaként saját bevallása szerint 200-nál több emberrel végzett és tüntette el őket. 30 év a bűnben, míg rendőrkézre került. És a történeteiből megszületett ez a kötet, amit az olvasónak elég felfogni. Abszolút regényes, anekdotás a stílusa, a története pedig elképesztő. Néha horror, miket ki nem talált a Jeges az áldozatok megölésére és eltüntetésére. Miközben jó pszichopata módjára a környezete elől jól rejtette az igazságot magáról: háromgyerekes családapa, kertvárosi idill. Mi pedig levonhatjuk a tanulságot: soha nem lehet tudni, a kedves szomszéd mennyire kedves igazából.