- Visszatérő végzet - Mogul, és továbbra is tartom, hogy marad előrendelhető, lassan fél éve írogatom, hogy jön, és mindig csak tolják.

- A háború fényei - 21. század Kiadó, kis családtörténet, történelem és háború, nálam várós.

- Árnyékháború - a Libri kalandos, akciós regénye kommandósokról és terror ellenes harcról.

- Vörös hold - az Agave sci-fije.

- Eastern - Twister Média kalandos, fantasy, western kombója.

- Az utolsó - YA fantasy, szintén a Twister Médiától.

A Könyvmolyképző előrendelőknek több mindent hoz:

- Cifra palota - a Royal család következő guilty pleasure kalandja.

- A cél - az Off Campus new adult sorozat 4. része.

- Visszatérés a kis francia panzióba - romantikus.

- Gyűlölök és szeretek - fülszöveg alapján new adult, humoros-szerelmes lesz, nem bánnám, ha jó romkom lenne.

- Út a Fénybe - ígéretes pszichothriller. Mondanom se kell, várós.

A Maxim megint eltolta a regényeit, úgy tűnik, egészen novemberig.

Ha a héten még valami jót kiszúrok, természetesen megosztom veletek is!

Kísértetházas, titkos, érzelmes, női.

Dr. Montague komoly tudós, aki az utóbbi időszakban a természetfelettiről állított fel elméleteket. Ezeket szeretné gyakorlatban is megerősíteni, ezért keres egy kísértetjárta házat. A választása Hill House lesz, mely megépítése óta tragédiák sorát vonzza. Mintha balszerencse járna vele, és aki bekerült a körbe, a ház nem eresztené. Asszisztenseket keres, és a kiválasztottaknak, akiknek valamilyen természetfelettiben már volt részük, meghívót küld. Ketten egyeznek bele a házba költözésbe: Theodora, aki összeveszett a barátjával, és kell neki pár nap, hogy lehiggadjanak. Eleanor, aki anyja ápolónőjeként magányos vénlánnyá volt, most pedig a testvére házából szabadulna. A tulajdonos unokaöccsével kiegészülve beköltöznek, és lassan a ház megkezdi működését. Az idegeik játszanak velük, vagy valóban van valami megmagyarázhatatlan a falak között?

Az egyik kedvenc észrevételem, sokat emlegetem is, hogyha kijön egy új sorozat vagy film, aminek regény az eredetije, annak azért is örülök, mert olyan kötetek is megjelennek magyarul, amelyek mondhatni, hiánypótlóak. Elég csak a sok filmes borítóra gondolni, amelyek ilyenkor ellepik a polcokat…

A Netflix most feldolgozta sorozatra a Hill House szellemét, és meg is érkezett a regény is, amely pedig már nagyon nem mai csirke. Elég csak arra gondolni, hogy az első feldolgozása, a Ház hideg szíve még fekete-fehér film volt. És az újabb adaptáció, némileg modernizált cselekménnyel, (Az átok volt a címe emlékeim szerint) is már több éves. A regény viszont most jött ki, de nem baj – kijött, olvashatjuk!

És bevallom, én elég sajátos olvasási módszert választottam. Ez egy gótikus horror igazság szerint, sok pszichés elemmel. Én meg szinte paródiaként olvastam. Ijedezni kellett volna, én meg vigyorogtam. Főleg a párbeszédeken… annyira más a regény világa, a bemutatott kor, mint a miénk, hogy rám viccesen hatott az egésznek a miliője.

A szerző stílusa is erre játszott rá. Beszélteti a szereplőit, akik csipkelődnek, flörtölnek egymással, és persze téma a természetfölötti is. És a mai filmek miatt annyira idegennek, különcnek, még talán az elavult jelzőt is elfogadom, hat ez az egész, hogy én felfedeztem a regény humoros olvasatát. Nem a festőiségét, a lélekrajzot, hanem a mókásságát.

Mert az, amitől ma horror egy regény, alig találtam benne. Nincs igazán kísértetjárás, nincsen ijesztés, pár jelenség. Sokkal hangsúlyosabbak a lelki vetületek.

És azt valóban zseniálisan megfogja Jackson, ahogy Eleanor a ház szellemiségének rabja lesz. Mire eljut a végső tettéig, teljesen érthető lesz, miért teszi meg, amit.

Különben a már emlegetett fekete-fehér verzió nagyon jól visszaadja a regényt, nem egyszer a film képei ugrottak be, ahogy haladtam előre. Ami a szerzőnek is dicséret, mert nagyon képszerűen, hangulatosan festi meg a házat, a szereplőket, még azt a patinás miliőt is, amit a 21. század gyermekeként annyira viccesnek találtam.

Kár, hogy az a horror, ijesztés, feszültség nincs benne, amit a zsánerhez társítok. Kicsit azért sajnáltam azt is, hogy annyira jól van róla feldolgozva a film, hogy beidézte nekem magát szinte jelenetenként. De a megjelenésnek örülök, klasszikus horror regény, gótikusan.

Jackson: Hill House szelleme - Mint horror: 50% a sötét hangulat, a szereplők gondos ábrázolása, pipa. De a horror kevés.

Szubjektíven: 50% az első filmfeldolgozása jutott róla végig eszembe, így kicsit untam is.

Öntudatos, szerelmes, drámai, vallásos.

Londonban, egy ortodox zsidó közösségben felbolydul az élet. A szeretett vezető, az egész közösségben nagy szeretetnek örvendő és könyvet is jegyző Ráv elhunyt. Még el sem temették, de már a közösség forrong, ki legyen az utódja. Dovid, az unokaöccse tűnik esélyesnek, de a férfinak a félénk természete és túlzottan csendes felesége aggodalomra ad okot. Dovid lesz az, aki hazahívja unokatestvérét, aki New Yorkba kezdett saját életbe. Ronit távozása szégyennel teli volt: az ortodox közösség nem tudott mit kezdeni az okos, szókimondó, és leszbikus lánnyal. Ronit hazatér, direkt húzza kicsit az emberek agyát, de azon ő döbben meg, amikor Dovid feleségében első szerelmére ismer. Esti és Ronit közt sok kimondatlan érzés feszül, mindkét nőnek szembe kell néznie az életével, érzéseivel, hitével.

Naomi Alderman nálunk az éppen aktuális bestseller regényével kezdett. A hatalom egyszerre disztópia, társadalomkritika, de még kalandregénynek is megállja a helyét. Ugyan eladási adatokat nem tudok, de nem lehettek rossz számai, mert elég hamar a kiadó folytatta az életmű kiadását.

Így érkezett a polcokra az Engedetlenség, mellyel első könyves volt az írónő, és amely azonnal felhívta rá a figyelmet. Már ebben feminista témákat feszeget, de még más a fókusz. Disztópia helyett a vallás kérdései kerülnek elő, és az életünket meghatározó döntések.

Bevallom, a fülszövegét olvasva akadtak kételyeim. Az arra volt kihegyezve, hogy a leszbikus Ronit hazajön, és szembekerül Estivel, egykori szerelmével. Vagyis a szerelmi szálat nyomták, mintha ez egy szivárvány regény lenne.

Pedig nem az! Ki is hangsúlyozom, mert biztos vannak olyanok, akik a leszbikus téma miatt nem adnának neki esélyt. Én is tartottam valami ilyesmitől, de nem kell.

Ez a regény konkrétan arról szól, hogy a vallásunk hogyan egyeztethető össze az életünkkel, és melyek azok a döntések, melyeket meg kell hozni magunkért. Hogyan lehet túllépni a bigott szokásokon, miközben nem is fordítunk teljesen hátat minden hagyományunknak. A két főszereplővel két utat látunk: Ronit, aki mindent eldobott és hátrahagyott, de mégse tud boldog lenni, mert van, ami hiányzik neki. Esti, aki pedig a saját álmait hagyta teljesen veszni, és boldogtalan ő is. Tetszett, amilyen következtetésre jut a történet: a kompromisszumot. Kell engedni, kell érte kapni valamit. Középen kell találkozni!

Benne van a történetben az ortodox közösségek kritikája. Feminista olvasattal ezeket emelném ki – nagyon durva, ahogy ezekben a közösségekben a nők másodlagos polgárok. Sok-sok kis eset van, amikor azt látjuk, hogy el vannak nyomva, és sokan teljesen önként mennek a kalitkába, elvakultan a hitükben.

Izgalmas a három fő karakter rajza is. Ronit és Esti mellett Dovid, aki mindenkinek jót tesz, miközben pontosan tudja, milyen szenvedélyek dolgoznak ellene. Ő egy biztos, nyugodt pont, akiben ott a megértés, az út, amit követni kellene. Amelyben valóban az értékek fontosak, nem a látszatok, amelyek megmérgezik a közösséget.

Összességében többet kaptam ettől a könyvtől, mint amit előzőleg el tudtam képzelni. Nem szerelmes sztori, annál sokkal komolyabb. Jut eszembe, mondtam már, hogy filmen is létezik?

Alderman: Engedetlenség - Mint kortárs: 90% tabu témák, de emberien és emészthetően. Jól megírt, elgondolkoztató.

Szubjektíven: 75% meglep, de lekötött és gondolkoztam vele. Jó szöveg és szereplők.

Krimi, sok szál, így a teljesség igénye nélkül a végeredményeket mesélem el:

• Maura egy korábbi részben feltűnt férfiba szerelmes. Titokban tartják a kapcsolatuk, mert a férfi pap. A nő szeretné, ha elhagyná érte az egyházat. Jane az egyetlen, aki tud a kialakult helyzetről. Sajnálja barátnőjét, de nem mond semmit, csak reméli, Maura észreveszi majd, hogy a környezetében ki az, aki tényleg az igazi lehetne, és az nem a pap.
• Barry Frost házassága szétesik, de Jane valamennyire meg tudja vigasztalni. Frost vissza is jön a munkába, és több lényeges nyomot is ő fed fel.
• A Crispin Múzeumban három aszalt női fej, és a múmia teteme kerül elő. Az egykori dolgozók között felfigyelnek Bradley Rose nevére, akinek az apja a milliomos mecénás, Kimball Rose. A Rose család nagyon rajong a régészetért. De Bradley nem volt rendben, soha. Zaklatásért már kamaszként is feljelentették, de az apja mindenből kivásárolta. Egy olyan intézetbe tették be, ahol gazdag szülők szociopata gyermekeit igyekeztek szocializálni. Bradley itt barátkozott össze Jimmyvel, akitől még a nevelők is tartottak. Jane meggyőződése, hogy ez a páros öl és tartósít nőket.
• Josephine Pulcillo gyönyörű nő, és az egyiptomi részleg legígéretesebb régésze. A múmiában talált egyiptomi hieroglifák, a névtelen üzenetek nem direkt fenyegetik meg, de rájön belőlük, hogy valaki ismeri az igazi személyazonosságát. Josephine már a menekülést fontolgatja, amikor a harmadik halott az ő kocsijából kerül elő. Jane érzi, hogy neki van egy titka, és idővel ki is szedi a nőből.
• Még kislány volt, amikor egy férfi betört hozzájuk. Az anyja végzett vele, de a rendőrséget nem hívták. Menekülniük kellett. Jimmy Otto tört be hozzájuk, és Josephine anyja tudta, hogy Bradley bosszút állna a barátjáért. Így állandóan úton voltak és váltogatták a személyiségük. A gyilkos azonban tud róla. Megerősíti mindez Jane elméletét, hogy Bradley Rose a gyilkos.
• Amikor Josephine-t elrabolják, egy nő keresi meg a nyomozókat. Nála van a kirakós utolsó darabja. Ő elmeséli, hogy régész szakos egyetemistaként gyakornok volt egy ásatáson, melyet Kimball Rose pénzelt. Ott volt a férfi csendes, okos fia is, akivel egymásba szerettek. De ahogy a kapcsolatuk mélyült, Bradley bekattant, a nő elhagyta. De Bradley és Jimmy a nyomában voltak. Amikor Jimmy betört hozzájuk, a Bradleytől született lányát védve Medea végzett vele. Hogy hallgasson a fia tetteiről, Kimball fizetett, és azon a pénzen új életet tudtak kezdeni. Most is az a cél, hogy őt előcsalják bosszúért. Josephine nem tudja, igazából ki az apja, az anyja beadott neki egy mesét egy fiatalon meghalt francia régészről.
• Jane kikövetkezteti, hova vitték a lányt. Vissza a kezdetekhez, az iskola melletti láphoz. Még időben érkeznek, hogy megmentsék a lányt. Bradley és Jimmy nővére ott halnak meg.
• Josephine a múzeum kurátora mellett békére és szerelemre lel, ő már rendben lesz. Az anyja megesketi, hogy senkinek nem mondja el, hogy igazából Josephine – születési nevén Nefertari – lőtte le a betörőt, és nem az anyja.
• Medea vár, és meg is érkezik az újabb fenyegetés. Kimball Rose felesége elhunyt rákba, és a férfi már bosszút akar. Azon a régi estén nem Jimmy, Bradley tört be egykori szerelméhez. De mivel a felesége már akkor komolyan beteg volt, Rose nem mondhatta el neki, hogy rajongva szeretett egyetlen fia halott. Fizetett a nőnek, hogy tűnjön el, majd később a nővérének, hogy Jimmy tűnjön halottnak, míg Bradley rejtőzködik. Valójában fordítva volt. De már a nő nem él, így Kimball megölheti a fia gyilkosát. Ám Jane időben közbelép: neki leesett, hogy Jimmy volt szemben vele a lápnál, nem Bradley.
• Medea szabadon távozhat, indul is a lányához. Végre nem kell bújkálniuk, soha többé.

Rablós, tervezős, bűnözői életutas.

A G4S központja és páncélterme az egyik legjobban őrzött épület és legnagyobb zsákmányt rejtő célpont Svédországban. De eddig senki nem próbálkozott a kirablásával, nincs rá jó ötlet. A kelet-európai kapcsolatokkal rendelkező alvilági fejes, Petrovic is elsőként legálisan akar a cégből profitálni. Új, jobb pénzszállító táskákat adna el nekik, de amikor a terv nem jön be, már csak azért is szeretné kirabolni őket. Egy legendás, kutyatenyésztő szervező hozza össze Maalúf és Farhán nevű bűnözőket egy lánnyal, aki a székházban dolgozik, és akiből ki lehetne szedni egy csomó mindent. Farhán szereti a párját, akivel most várják a második babát, de Maalúf rárepül a lányra. Míg viszonyuk lesz, szedi ki belőle az adatokat is, és lassan testet ölt egy terv. De a rendőrség fülest kap, így a sikerhez a fiúknak okosabbnak kell lenni.

Megtörtént eset az alapja, de ettől függetlenül nem dokumentumregény. Ez inkább egy akcióregény, amit megihletett egy valóban elkövetett rablás. De akinek nincsenek meg ezek az előzmények, nem is fog neki feltűnni a hasonlóság. Nyugodtan lehet szórakoztató regényként olvasni, hiszen az is.

A történet több szálon vezetett, és több zsánert is ötvöz magában. Alapvetően olyan, mint egy heist movie. Van pár bűnöző, akik belevágnak a nagy balhéba. Meg van pár rendőr, akik meg akarják őket állítani. Ez a váz, és erre épülnek rá a többiek. Elsősorban a karakterisztika – a szereplők az ügybe bekerülve, készülve rá az eddigi életük és konfliktusaikat is hozzák magukkal. Sok az olyan jelenet, amiben a jelen egy eseménye visszaidézi a múltat, és mélyen megmutatják a karaktert.

Pl. a rendőr Thurn kapcsán, akit máig az motivál, hogy hiába volt okos és életrevaló, elsőszülött, mivel lett egy öccse, semmit nem örökölt a családi birtokból. Meg is szakított minden szálat, erős és független nő lett, aki harcol az igazságtalanságok és törvényszegők ellen. Vagy Farhán, akinek a jelenlegi konfliktusaiból megismerjük a történetét is. Miért küzd annyira, hogy megtartsa a szeretett nőt, milyen ígéreteket tett, és hogyan próbál megfelelni.

Így a regénynek folyamatosan van két dimenziója: a mélyebb karakterépítés és a cselekmény pörgetése. (A rablásnál pörög fel, addig és utána tart egy kényelmes, de azért nem unalmas tempót a szerző.) A kettő együtt szépen működik, és mindig le vannak vezetve az adrenalinnal telített részek. A hangsúly azért a szereplőkön van, de vannak annyira érdekesek, hogy ez nem lesz zavaró.

Tetszettek a rablásra készülős részek, ahogy a rendőrség és a bűnözők is trükköztek. Különösen bírtam, ahogy kitalálták, hogyan lassítsák le a rendőröket. (Az a lánc, kész. Filmen még nem láttam hasonlót, pedig nagy ötlet. Ott csak simán kiszórják, de ez sokkal menőbb volt.) Tényleg meg volt az a rabló-pandúr játszma, ami feldobta az egészet.

A vége azonban nem tetszett. Egy csavar a semmiből, ami értem, miért és hogyan lenne poén, de nem éreztem annak. Engem csak irritált. Arról nem is beszélve, hogy e miatt is nagyon befejezetlennek éreztem a történet végét. Most akkor mi történt?

Stílusában korrekten hozza az olvasmányos és realista keverékét, megy a zsánerhez.

Egyszer érdekes volt, de van pár pont (a vége, a cselekmény sűrítése), amitől jobban tetszene.

Bonnier: Svédcsavar - Mint heist regény: 70% akciók köré karaktereket épít, mesélős, még csavart is tartogat.

Szubjektíven: 55% nem tetszett a zárás, a cselekményt is túlnyújtotta szerintem a szerző.

Zárásul még hamar itt az a Fumax kötet, amit csak a hónap végére vártam, de már online rendelők a polcra tehetik:

- McClellan: A birodalom bűnei

Visszatérhetünk a Lőpormágusok világába! Az eredeti trilógiát nagyon szerettem, ennek is esélye van nálam. És ha jól emlékszem, Mire várunk rovatba már elmélkedtem róla korábban.

Szerelmes, testvéres, középiskolás.

Lochan 18 éves korára túl sok mindennel kell, hogy megbirkózzon. 5 kisebb testvére van, és az apjuk halála óta az anyjuk elhanyagolja őket. A fiú az, aki neveli a kisebbeket és igyekszik mindent kézben tartani. Okos srác is, írásban az egyik legjobb az osztályban, de ha figyelik, és beszélnie kellene, ledermed, sokkot kap. És az egyik tanár most elhatározta, hogy szóban is kihozza belőle a legtöbbet. És ott van még a 16 éves húga is, Maya. Lochan jóképű srác, a lányok csorgatják utána a nyáluk, és a fiúnak az egyetlen tetszik, aki tabu. A saját húga. Amikor Maya randizni kezd, féltékeny lesz. Amikor Maya megcsókolja, az értelmet túl gyorsan legyűri az érzelem. De milyen jövőjük lehetne? Van egyáltalán kiút a helyzetből?

Mesével kezdem. Ezt a könyvet nem azért olvastam el, mert kiválasztottam magamnak. Igazság szerint, amióta megjelent, messze kerültem is. Talán ez az egyetlen olyan Rázós könyvek sorozattag, melyet eszem ágába se volt kézbe venni. Aztán, pont ezt kaptam meg más könyvek mellé ajándékba. Félretettem, de tény, megszállott vagyok. Ha van egy könyvem, kivégzem, ha tudom előre, hogy mennyire szenvedek is majd rajta.

Itt pedig pontosan az történt, amit sejtettem. Bármit is ír a kritika a hátán, szerintem ez a könyv pont arról a taburól szól, amit semmi esetre nem szabadna megdönteni. Testvérek ne legyenek szerelmesek, szeretők meg pláne ne! Nem véletlenül ez az egyik legősibb tabu a történelembe! Mi lesz a következménye, ha testvérek jönnek össze? Degenerált utódok. Mutogathatnék a Trónok harcára, milyen eszelősöket hoztak össze a testvérpárok. De a történelemkönyvek is hoznak erős példákat: első unokatestvérek frigyei, és olyan Habsburgok születtek, akik szellemileg voltak nagyon megkérdőjelezhetőek, a még régebbi belterjességnél, a spanyol ágnál meg durva fizikai tünetek is lettek a szellemiek mellett. Kinek kell ez? És it kuzinok frigyéről beszélünk, nem testvérekről!

Próbálom megérteni, mégis mi vezet valakit arra, hogy olyan regényt írjon, amelyben azért drukkoltat a szerző, hogy a testvérek szerelme titokban, de szabad lehessen. Hogy lehetne az? Ez egy olyan konfliktus, amit nem lehet megoldani. Semmikor.

Vagy, úgy kellene értelmeznem, hogy arról szól, hogy egyes érzelmeknek nem lehet nemet mondani, akkor se, ha mindenki tudja, mennyire bűnösek? Könyörgöm, emberek vagyunk, nem állatok! Ne mondja nekem senki, hogy lefeküdni a testvérével bármelyik karakternek olyan leküzdhetetlen kényszer volt, amire nem lehetett nemet mondani! Pláne, hogy Maya és Lochan is értelmes, okos fiatalnak van megírva, nem ösztönlénynek.

De az igazamat támasztja alá a regény brutális vége is – még a szerző is csak úgy tudja feloldani a konfliktust, hogy valakit megöl, de ennél jobban nem mesélem el a végét. Banális, buta, értelmetlen – de utáltam a végét is!

Most még azt is utáltam, hogy milyen rendes srácok vannak ebben a regényben. A kistesók aranyosak, Lochan és Maya egy más sztoriban nagyon szerethető hősök lennének, sok szenvedéssel, de jó jellemmel – csak éppen nem testvéreknek kellene lenniük, hogy tudjak szimpatizálni velük.

Szóval, nem nekem való könyv. Ez egy olyan tabu, aminek elképzelni se akarom a döntését.

Suzuma: Kimondhatatlan - Mint szerelmes: 20% az érzelmi oldala rendben van, de más nem – rossz értelembe tabudöntő.

Szubjektívan: 0% annyira abszurd és borzalmas az egész, hogy nem is értem, miért írták meg.

Egy-egy regényben feltűnik egy tárgy, ami a cselekménynek is szerves része lesz, és a főhőshöz is sok szálon kötődik. Az alábbi tárgyakról melyik regény jut eszetekbe?

• borotvapenge
• toll, ami karddá alakul
• törött kard, melyet csak a tünde kovácsok képesek újrakovácsolni
• láthatatlanná tevő vevő köpeny, varázspálca és szemüveg
• körző, sakk-készlet

Tovább a megfejtésért!

Gyilkosságos, lelkis, rajongós, sérült.

Már a neve különleges volt, mint egy múlt századi sztárnak. Lucinda, a lány, akit mindenki szeretett és bámult a környéken. Lucinda, akit holtan találnak az udvaron, a hóban. Meggyilkolták. Három ember élete fordul fel a történtek miatt. Cameron a fiú, aki megszállottan bámulta és leste a lányt, tucatnyi rajzon örökítve meg a vonásait. Cam, akit gyanúsítottnak kezelnek, noha senkit nem bántott még, csak különcnek tartják. Jade, aki irigyelte a vele egyidős lányt. Hiszen Lucinda szép volt, és minden az övé lett, amit Jade szeretett volna: a szépség, a bébiszitterállás, és Jade gyerekkori barátjának szerelme, Zap – akit Jade is szerelemmel szeret. Russ, a rendőr, akinek meg kell találnia az elkövetőt. Akinek a sógora és volt társának a fia is gyanúsított. Kihez legyen hű? Ki ölte meg a lányt, és miért?

Igazából gondban vagyok a zsánerrel. A borítón az van, hogy ez thriller, így átvettem ezt én is, bár nem teljesen értek vele egyet. Szerintem kicsit máshol vannak benne a súlypontok, mint egy thriller szokott helyei.

Persze, értem, miért thriller. Van egy gyilkosság, amit meg kell oldani. Van három ember, akik szemszögéből megismerjük a történetet, és akik más-más okból fenyegetett helyzetben vannak, és elég nagy lelki teher van rajtuk.

De ebben a sztoriban nem a gyilkosság, nem a gyilkos személye, nem a nyomozás a lényeg! Olyannyira, hogy nem is operál a szokott krimi elemekkel. Úgy lemegy itt a nyomozás, hogy maximum azt a kihallgatást olvashatjuk mi is, amire bevitték Cameront. Különben nincs itt semmi – a gyanúsítottak, a bizonyítékgyűjtés és elemzés, az elméletek, a lány életének feltárása, mind hiányzik. Hogy thriller legyen, legalább részben nekem ezek kellenének. Éreznem kellene a bűnügy, a gyilkosság súlyát.

Helyette Kukafka a három kiemelt karaktere lelkére teszi a fókuszt. Nem a külső események számítanak neki, hanem ahogy ezeket megélik a szereplői. Nem az számít, hogy miért és kinek gyanús Cameron, hanem a fiú döbbenete és néma önvád, amikor rádöbben, azt hiszik, bántotta volna a lányt. Igazából egyikük sem a gyilkosság miatt van sokkos, feszült helyzetben. Cameron magával és az apja okozta sebekkel kell, hogy birkózzon. Jade az önelfogadással és Zap elengedésével küszködik. Irigységgel. Russ egy egész eltitkolt identitással, amivel maga sem képes szembenézni. Kukafka sem mondja ki nyíltan, de lehet a sorok között olvasni. Ugyan felesége van, akit a maga módján szeret is, de a szenvedély Lee mellé köti, aki a társa volt, és hozzá hasonlóan férfi. Nem véletlenül akarja megvédeni Cameront, aki Lee fia, és egyben Lee szakasztott mása.

A történet mégis dinamikus, mert hullámzanak a karakterek érzései, emlékei és a reakcióik. Így kevés cselekménnyel is pörgőnek tud hatni. Pszichésen is nagyon jól van megfogva.

Sokat ad a regénynek a nyelvezete is, ami egyszerre tömör és képszerűen leíró. Sok metafora van benne, néha már szinte egy szabadvers formátumát idézve fel bennem. Sok aforizma is akad, amin jókat lehet merengeni. A kedvencem be is tettem az Idézzünk! közé, ott elolvashatjátok ti is, és merenghettek! (Majd szerdán J

Tartalmas volt, érdekes is, a nagyon lelki megközelítés ellenére is tetszett.

Kukafka: Lány hóban - Mint thriller: 70% lélekrajzban, mély gondolatokban, metaforákban erős, nem nyomozós.

Szubjektíven: 85% tetszett a közelítés, a bonyolult szereplők a középpontban, a tömörsége.

Jellemző... van, ami csúszik, más pedig előbb a polcokra kerül.

Az egyiknek nagyon tudok örülni: a Fumax már küldi az előrendelőinek az új Orphan X regényt.

- Hurwitz: Kíméletlen - Evan Smoak újabb akcióra indul, alig várom, hogy megérkezzen az én polcomra is! Ebből kitalálhattátok, hogy én is előrendeltem. Hiába, erre a sorozatra rákattantam... csak ne legyen igaz, hogy filmesítve Bradley Cooper játssza majd Evant, annak nem örülnék.

- Cornwell: Az üres trón - az Angolszász Krónikák újabb fejezete, melyből sorozat is forog, Az utolsó királyság címmel adták nálunk. Britek, vikingek, politikai ármány és véres csaták szerelmek árnyékában, hogy eldőljön Anglia sorsa.

A Cornwell regénynek is örülök, az egyik kedvenc szerzőm, ha történelmi regénybe gondolkodom :)