Háborús, menekülős, ókori.

Dareiosz király már a 14 éves örökösét, Artaxerxészt kioktatta arra, ha ő meghal, első dolga legyen az öccsével végezni, mielőtt a tehetségesebb katona Kürosz támadna rá. 7 évvel később a király haldoklik, hadvezér fia siet hozzá. Kürosz döbbenten szembesül azzal, hogy apja a halálos ágyból halálra ítélte őt, majd ezt a királlyá váló bátyja is megerősítette. A fiatalember addig hű volt, szerető testvér, de ez az árulás valamit eltör benne. Az anyja megmenti az életét, és Kürosz vidékre megy. Sereget gyűjt, köztük spártai zsoldosokat, akiket tisztel az erejükért és becsületükért. A döntő csatában Kürosz merész lépésre szánja el magát, és elbukik. A spártaiakra halál várna, de ők úgy döntenek, az ellenséges sereggel a nyomukban, át a sivatagon hazamennek és túlélik a perzsa kalandot.

Conn Iggulden történelmi regényeket ír, és olyan témákat is feldolgoz, amelyek nem a legismertebb történelmi darabkák. A Rózsák háborújának a kezdetei, vagy a mongol birodalom története. A spártai sólyom félig-meddig illeszkedik ebbe a sorba: a tízezrek meneteléséről írt már más is, de messze nem olyan ismert és feldolgozott téma, mint a görög-perzsa háborúk, vagy a pár évvel később birodalmat építő Nagy Sándor élete.

Tetszett a regényben, hogy mennyire elhelyezi a történetét és az eseményeket a történelmi kronológiai szalagon. Pontosan bemutatja, hogyan hatott a görög-perzsa háborúk a perzsa oldalra, hogyan működik a királyi udvar és öröklési rend. Ahogy azt is érzékelteti, mi történt a görög területeken. Időben, és logikailag is elhelyezi a cselekményt, amit könnyen el tudunk helyezni a 300-ak, Marathón és Xerxész hódító hadjárata után.

Úgy tanít sok mindent a történelemről, hogy közben nagyon szórakoztató is. Nekem jobban is tetszett a regény első fele, melyben az Artaxerxész – Kürosz viszony és a perzsa hatalmi játszmák játszották a főszerepet. Hiteles, történelmi hangulata van a cselekménynek és a regénynek is, amiben könnyeden beleférnek olyan epizódok, mint emléket állítani Szókratésznak, vagy közelebb hozni a spártai harcosok legendáját.

A cselekmény alapvetően kalandos, amiben folyamatos harcok kísérik a cselekményt. Iggulden jó érzékkel ír csatajeleneteket is, amelyekben képes látképet festeni az egész csatáról, de ki is emel belőle részleteket, közel hozza hozzánk a háborút is. De amitől ez igazán működni tud, hogy nem csak ezekre figyel oda. A mindennapi életben maradásért a küzdelmek, a súlyos döntések, a magánéleti szálak is gondosan fel vannak építve, ha a regény második felére, a menetelésre előtérbe is kerülnek a hadászati jellegű részek.

A karakterkezelését is szerettem. Érezni a regényből, hogy mennyire foglalkoztatja a szerzőt a gondolat, hogy mekkora lehetőség veszett oda Kürosz halálával. Szimpatikus hőssé formálta őt, akinek a helyét majd Xenophón veszi át sikeresen. Hősökről ír, de nem teszi őket piedesztálra. Emberiek tudnak mellette maradni, kétségekkel és hibákkal.

Amit nekem mondott a könyv, hogy mennyire saját végzetünk kovácsai vagyunk. Ha Dareiosz nem tör a kisebb fiára, és nem ezt hagyja örökül az idősebbnek, lehetett volna ez egy erős és egységes birodalom, háború nélkül. A történelmi tragikum, engem ez fogott meg.

Határozottan tetszett ez a regény, ha a túlzott hadászat a végére nem is az én világom.

Iggulden: A spártai sólyom - Mint történelmi: 80% jól felépített, akciódús, de a történelmi hangulat is működik.

Szubjektíven: 75% az eleje, a perzsa udvari intrikák tetszettek, a menekülős kevésbé.

Vagyis olyan regények jönnek, amelyben a számítógépes játékok, a virtuális valóság, a gamer lét és világ a téma.

5: Card: Végjáték - egy nagyon kicsit kilóg a sorból, de szerintem itt a helye. Ebben a regényben a zseni gyerekeket különleges képzésnek vetik alá, hogy majd ők lehessenek a Földre támadó űrlények elleni seregek vezére. Ender a nagy reménység, akit nagyon meg akarnak törni, tesztelnek, de mindent megnyer, egy zseni. De mi ennek az ára? A gyerekből gyilkost csinálnak, kiskamaszként már elvesztette a teljes gyermekkorát, és nem is sejti, hogy az egész rendszer egy nagy csalásra épül. A Föld megmentésének ki fizeti meg az árát? A döbbenetesen jó benne, hogy nagyon mély kérdéseket vet fel, katonai főiskolákon az Államokban még tananyag is, miközben egy nagyon szórakoztató ifjúsági regény is.

4: Dashner: - Halandóság-elv trilógia - James Dashner az Útvesztő sikerét követően ezzel a trilógiával próbálta ismételni a sikert. Nekem jobban tetszik az Útvesztő (szigorúan regénybe, a filmeket a végére nagyon elrontották), de ebben is van ötlet. A hőse egy megszállott játékos, aki a virtuális valóságban két barátjával remek eredményeket ér el. A kormány kéri meg őket, hogy eredjenek egy terrorista nyomába, aki ellen csak az ennyire jó játékosoknak van esélye. Ám arra egyikük sem számít, mekkora összeesküvés áll minden mögött. Hogy abban sem lehetnek biztosak, igazi emberek ők, vagy csak a játék generálta figurák. És amire egyikük sincs felkészülve, az a két világ keveredése, ami elkerülhetetlennek látszik.

3: Soes: Restart - Jonas elkezdett egy játékot, és teljesen a megszállottja lesz, hogy minél magasabb rangot szerezzen, minél jobb csapattal nyomulhasson. Ami eleinte hobbi, lassan minden percét kitölti. A fiú észre sem veszi, hogy válik a játék az élete legfontosabb elemévé. Az első szerelmét és kapcsolatát, a barátait, a családját, az iskolát, mindent és mindenkit becsap, még saját magát is. Jól van megírva, és annak ellenére szórakoztató, hogy nagyon valóságos és elgondolkoztató. Fiatalos, mai, és valóban figyelmeztet arra, milyen veszélyei vannak a valóságtól való elszakadásnak.

2: Poznanski: Erebos - Nick az Erebos játék megszállottja lesz. A szabályok szigorúak: csak egyszer lehet játszani, ha meghalsz, vége. Egyedül kell játszani, senkinek nem beszélhetsz róla. És nem minden küldetés a játékban van, a gép ad feladatokat, melyeket a valóságban kell végrehajtani. Nick eleinte kalandosnak érzi, de aztán kezd rányílni a szeme, merre tartanak valójában. Gyilkoljon, egy játékért? Van-e mód kiszállni, megállítani az őrületet? Szerencsére társakra lel, és így már szembe tudnak szállni az Erebosszal és a megszállottsággal. Szerettem benne, hogy mindkét téren kalandos. A játék fantasy világa, kalandjai is jók, és a valóságban kibomló történet is lekötött.

1: Cline: Ready Player One - ettől a regénytől vártam, hogy divatossá teszi a virtuális valóságok világát, ahogy a disztópiákkal tette az Éhezők viadala. A regény hatalmas siker különben, egy menő Spielberg film készült belőle, és várható a folytatás papíron és mozivásznon is. A történet szerint a világot már annyira tönkretettük, hogy senki nem akar élni benne. Egy kocka felépített egy virtuális valóságot, az Oasis-t, ahol igazán élnek az emberek. Itt járnak iskolába, dolgoznak, léteznek. Ahol semmi sem lehetetlen. A tervező a végrendeletével még nagyobbat alkotott: elrejtett egy húsvéti tojást a játékban. Három kulcs és kapu vezet hozzá. Aki megleli, örököl mindent. Évtizedek óta megy a hajsza, a kamasz Wade is erre tette fel az életét. Mikor az első kulcsot megleli, megindul a hajsza, amiben egy nagyvállalat is harcba száll. Eszméletlen tömény utalásrendszere van a 80-90-es évekre, kalandos, és olyan kérdéseket is felvet, mint az egyén szabadsága, a fantázia hatalma, a világ helyzete, és még sorolhatnám. Nálam nagy kedvenc.

Anya – gyermekes, új életet kezdős, fenyegetett.

Jess 5 éve elkövetett egy hibát. Miután az anyja meghalt, viszonyt kezdett a munkahelyén egy férfival, akiről kiderült, hogy nős. A férfi otthagyta a terhes feleségéért, nem is sejtve, hogy Jess is gyermeket vár. A lány maga sem tudta, otthon hagyott gimnáziumi szerelme, vagy Simon az apa. De Ben feleségül kéri, és a kis Beth apja akar lenni, mit sem tudva Jess viszonyáról. Család lesznek. 5 évvel később Simon pont annak az előkészítőnek lesz az igazgatója, ahova Beth is jár. A lányra nézve azonnal leesik neki, az övé is. A nőt és a lányt is akarja, de mielőtt bármit léphetne, Beth egy játszótéri balesetben meghal és Simon neje, Louise megfenyegeti Jess-t, aki Ben nyugalma érdekében elmegy. 17 évvel később már Ed felesége, és egy helyes 2 éves kisfiú édesanyja. Louise és Simon újbóli feltűnése, az otthoni egyre gyanúsabb események azzal fenyegetnek, hogy újra elveszíti mindenét.

Ha nem is pont a legtipikusabb témában, de egy újabb femi-thriller került a polcokra. A Temetetlen múlt női szemszögű, női témájú, tipikusan femi-thriller. Messze nem azonos az ugyanerre a címre hallgató filmmel, melyben anno Harrison Ford szerepelt.

Ha meg kellene határoznom, miről szól ez a regény, a titkokat emelném ki. Hogy vannak olyan események mindenki életében, melyeket igyekszik maga mögött hagyni, titkok lesznek belőlük. De ezek vámot szednek a létükért: folyamatosan kínozzák azt, aki magában eltemette az eseményeket. És teljesen mindegy, miért kellett a titkot tartani. Még ha azért is őrzi, hogy másnak ne fájjon, akkor neki fáj helyette, és a saját életében tesz olyan dolgokat, melyek a múltból következnek, és amelyek nélkül teljesebb és boldogabb lehetne.

A regényre bontva Jess nagy titka az, hogy Beth apja nagy valószínűséggel Simon volt, és nem Ben, akihez hozzáment, akinek soha nem mondta el, hogy megcsalta. Hagyta, hogy egy más férfi gyerekét szeresse, majd gyászolja. És az, hogy ez a regény nagy titka, nekem nem jött be. Főleg, hogy előttünk nem nagy titok, már az első fejezetekben kiderül előttünk minden, csak azt figyelhetjük késő, ez a titok milyen áron marad titok.

Azért sem voltam oda, hogy a regény nagy első fele egy nagy lelki elemzés. Jess szenved, mert újra látja Simont, akihez még mindig vonzódik. Jess szenved, mert Beth meghal. Jess szenved, mert Louise azzal zsarolja, mindent elmond Bennek. Jess szenved, mert Louise újra felbukkan az életében, és fenyegeti. Jess szenved, mert még mindig bűntudata van, hogy nem vigyázott jobban a kislányára. Jess szenved, és hosszas elemzések, miért. Ahogy a jelenben egyre valósabb a fenyegetettség, valaki tényleg kiszemelte és ellehetetleníti, jobb lesz a cselekmény, de addig nekem eltúlzott a Jess szenved vonal. Dawson elég mesélősen írja ezt a vonalat is, de akkor is sokallom.

Thriller, így fontos lenne egy meglepő csavar is. Nem tudom, ki hogy volt vele, de én pont azt vártam bosszúállónak, akiről kiderült, hogy Jess rossz angyala lett. Azért a tetőponton volt meglepő cselekményszál is, de akkor is, vártam volna valami nagyobb húzást a végére!

Kevés karaktert mutat meg mélyen, cserébe Jess a legkisebb rezdülésig elénk van állítva. Működik így a regény, jobban is tetszett volna, ha a sok fájdalom- és önvád hullám elmarad.

Egyszer el lehetett olvasni, de nem hagyott bennem maradandó nyomokat.

Dawson: Temetetlen múlt - Mint thriller: 60% női, nagyon a lelki elemekre koncentrálva. Thriller csak a végére jött.

Szubjektíven: 50% az eleje nekem túl érzelmes, lelki sérüléses. A végső csavarra is ráéreztem.

- A háború jegyesei - romantikus történelmi az Alexandrától.

- Szerelem gombnyomásra - romantikus komédia a Libritől.

- A legszebb nap - thriller az Alexandrától.

- Gyilkos Hazafi - egy Patterson regény a nekem eddig ismeretlen G-Adam Stúdiótól. Bár lehet, hogy inkább riportkötet, mint regény.

- Nyolc fehér éjszaka - romantikus az Athenaeum gondozásában.

- A kötelék - Alexandra thriller.

- Az én váram - a Jók és Rosszak iskolájának legújabb része a Twister Médiától.

- Korra legendája - képregény, az animációs sorozat folytatása egyben, Szukits Kiadótól.

- A Tükrök városa - Cartaphilus vegyese, sci-fi, horror, kaland és disztópia elemei is vannak, mellesleg trilógia záró kötet is.

- A pillangó zsarnoksága - Athenaeum, és már volt a Mire várunk egy péntekében, ott részletesebb adatokat is találtok róla. https://regenyvilag.blog.hu/2018/10/19/mire_varunk_265

- Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kane - IPC lányregényes, történelmi, romantikus.

- Mrs. Jeffries főzni kezd - avagy a Lettero újabb kötettel bővíti a kosztümös krimi sorozatát.

- Gyönyörű rossz - egy kis femi-thriller a Művelt Néptől.

- Örökké meg egy nap - James Bond kaland a Művelt Népnél.

- Elnémítva - szintén Művelt Nép, thriller.

- Te Én Minden - szintén thriller és szintén Művelt Nép.

- Az elveszett gyermek - Lottie Parker sorozat 3. része a Libritől, krimi.

- Én, a gyilkos - thriller és Művelt Nép.

- Visszatérő végzet - szerintem már megjegyeztétek ti is. Mogul thriller, ami mindig csúszik.

- Aki megszökik és aki marad - a Nápolyi regények 3. része, a park Kiadótól. Izgalmassá teszi, hogy most készült sorozat a regényekből.

- Mivel már részben kijöttek, azt a három Maxim kötetet most kiírom, amire még várunk: The Belles és Everless, ifjúsági fantasy kötetetek. A sötétség oldalai, gyerekregény mágiával fűszerezve.

- a Könyvmolyképzőnél:

• 6 hét a világ - YA.
• A pók fogságában - thriller.
• Meggyötört világ - drukkoltam érte korábban, írtam is róla, jön is! https://regenyvilag.blog.hu/2018/06/08/mire_varunk_523
• Tej és méz - versek.
• Az első csók és egyéb démonok - fantasy, YA.
• Kapcsolatpróba - kamaszos fájdalmas, és nálam ez is nagyon várós.
• Egy ropi naplója 13 - gyerekkönyv.

Ármányos, trónért küzdős, helyezkedős.

Claudius császár halott, éljen az új uralkodó! De ki is az? A császár özvegye mindenre kész, hogy saját fia, Nero fejére kerüljön a babér. Ám a halott császár fia, Britannicus, akit az uralkodásra neveltek, nehezen törődik bele, hogy mostohája mindenből kiforgatja. Mindenki tudja, még az élete is veszélyben van. A Rómába érkezett Macro és Cato sem tudnak kimaradni az eseményekből. A fia életével zsarolják Catót, akire egy gyilkosságot is rá akarnak verni, és mindkét fiatalember tábora számít rá. Apósa Britannicus oldalán van, zsarolója Nero uralmát akarja. Amikor kitör a polgárháború, a két katonának sok mindent kell mérlegelni: a letett esküket, a családjuk biztonságát és Róma érdekét is az oldalválasztáskor.

Azért meglepett, ahogy kiszámoltam, hányadik résznél jár már Cato és Macro. Nem tűnik annyinak, talán mert jó ütemben vannak a regények kiadva – piros pont a Gold Book kiadónak. De nem is ez most a lényeg, hanem: a sorozat most végre valami mást tudott nyújtani, mint amit megszoktam Scarrow eme sorozatától.

Amit eddig kaptam: minimális magánélet, áldozatok a barátság nevében, rengeteg harc – köztük nagyobb taktikai, de sok kézitusa is. És a háttérben mindig volt egy kis politika is, szinte olyan jelleggel, hogy lássuk, már akkor virágzott a korrupció és a kapcsolati tőke hasznosítása. Kötetről kötetre ki lehet ezeket mutatni a sorozatban.

Most is benne vannak, de nekem jobban tetszettek az arányok. A tényleges harcászat, ha úgy tetszik, a fizikai háború csak a regény utolsó pár fejezetébe került be. Az a szokott színvonalú, de bevallom, engem nem tud lekötni. Sokkal inkább, ami most sokkal nagyobb súlyt kapott: a politikai machinációk és helyezkedés. Betekinthetünk a császári világ kulisszái mögé, és Scarrow jól érzékelteti, hogy milyen feszült lehetett ez a helyzet.

Sikerült a portréja mindkét fiatalembernek. Különösen izgalmas ezt úgy olvasni, hogy tudjuk, mi lesz a történet vége. Mennyivel jobb uralkodó lett volna Britannicus, és mennyire nem számított ez semmit. Már itt látszik, milyen karakter Nero, előrevetítik a későbbi őrületet. A regény egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor egy vacsorán Nero összeveri a mostohatestvérét – talán meg is erőszakolja – és ezt a vacsorázók végighallgatják, senki nem mer közbelépni. Ennél az se durvább, amikor végül Nero végez Britannicusszal. Komolyan sajnáltam a srácot, nagyon meg tudtam érteni, miért lázadt és vele a nemesek egy része is.

Olvasói szemmel az is érdekes volt, hogy tudja a hőseit úgy mozgatni ebben a történetben, hogy ne váljanak az őrült Nero követőivé, szimpatikusak tudjanak maradni, de nem lehetnek Britannicus oldalán sem, mert akkor a lázadás leverésekor nekik is annyi lenne. Érdemes elolvasni, mit talált ki erre a szerző!

Ami behozza a magánéleti szálat. Szerelmi szálban nagyon gyenge Scarrow, de most az apa-fiú kapcsot kell kibontania, amit sokkal több érzéssel és szerethetően meg tudott tenni. De különben megint ez a vonal a legkevesebb, még Macro és Cato barátsága is több jelenetet és súlyt kap, mint az önálló dolgaik.

Határozottan férfias stílusú, nagyon realista regény, kevésbé mesélős, mint egy Cornwell.

A sorozat olvasóinak nem kell külön ajánlgatni, de itt újak is könnyen becsatlakozhatnak.

Scarrow: A Caesarok napja – Mint történelmi: 70% a politikai hangulat és udvari élet rajza találó, építi a szerző a sorozatot.

Szubjektíven: 65% az udvar jobban bejön, mint a háború. Ebben volt ötlet, nekem tetszett.

Kosztümös, örömlányos, boldogulós, hableányos.

Mr. Hancock kereskedő, aki egy hajót szerel fel és küld áruért a világ másik felébe. Szolid ember ő, aki takarékoskodik, felesége és csecsemő fia elvesztése óta nővérei családját segíti. Ám a hajója helyett a kapitány különös tulajdonnal tér haza: hozott neki egy halott sellőt. A hajót is eladta, hogy megvehesse. Hancock eleinte nem tud mit kezdeni a lénnyel, de a veszteségét pótlandó belemegy, hogy a kapitány tanácsára kiállíttassa. Így kerül kapcsolatba egy bordéllyal, akik ki akarják állítani a hableányt. Hancock a bemutató estélyen ismerkedik meg a gyönyörű kurtizánnal, Angelicával. A nő bolondja lesz, és a szerelmében és a férfiakban csalódott nő egyre közelebb kerül a férfihoz. De képesek kitartani akkor is, amikor a balsors zúdul rájuk?

Ez a regény nagyon jó kritikákat kapott. Érdeklődve is álltam neki, az egyik kedvenc mitikus lényem a sellő – gondolom, kitaláltátok ebből, hogy gyerekkorom egyik kedvenc meséje a Kis hableány volt. De most eléggé fogom a fejem, mit gondoljak erről a regényről.

Azt pontosan érzem benne, miért voltak olyan jók a kritikái. Magától értetődően van benne egy olyasmi mágikus realizmus, amit a dél-amerikai klasszikus irodalomból ismerek. A természetfeletti úgy siklik bele a mindennapok szövetébe, mintha nem is valami idegen elem lenne, ha teljesen része a realitásnak. Jó, azért nem megy el annyira messze, mint a nagyok a másik kontinensen, de európai szemmel ez is több, mint amit mi megszokhattunk.

Konkrétabban, a sellő léte annyira elfogadható és mindennapi a történetben, mintha valódi lenne. Ahogy olvassa az ember, nem jut eszébe azon gondolkodni, hogy ez mese, fantasy, vagy micsoda. Mintha egy sima, kosztümös történelmi regény lenne, aminek természetes része a hableány is. Ez kifejezetten jó a regényben. Számomra annyira természetesnek hatott a mitikus lény léte, hogy az is megfordult a fejemben, hogy egy tengeri tehenet fogtak ki, és mutogattak, de aztán rájöttem, hogy ez tényleg egy sellő, csak éppen itt ez nem olyan meglepő, mint amilyen mese mai aggyal.

Mélyebbre nézve a sellő pedig valami többé is tud válni. Jelképpé. Először a szerencse, majd a balsors megtestesítője, ami mitikus keretbe foglalja a hétköznapok eseményeit. Hancock gyors meggazdagodása, Angelica szerelembe esése kurtizán létére, ráadásul egy gazdag fiatalemberrel, majd a vetélés, a halálok és őrület. A szereplők fejében is megfordul, hogy mindezért a sellő a felelős. Angelica lesz az, aki visszahúz minket a meséből a realitásba: nem kell mindig többet akarni, nem kell mesébe hinni, legyünk a saját szerencsénk kovácsa!

A történet nem sok eseménnyel jellemezhető, de a korszak egyszerre puritán és buja világát is meg tudja idézni. Nekem kicsit eszembe juttatta a Harlots című sorozatot is, hiszen itt beleshetünk a bordélyok világába, miközben az úri és felső középosztály mindennapjait is megeleveníti az írónő.

Jó érzékkel ábrázolja a szereplőit, akik emberi vágyakkal, gyarlóságokkal vannak tele, és játszmáznak. Annyira, hogy nekem kicsit sok is lett belőlük. Annyira akartam egy szereplőt, akinek nyugodtan lehet szorítani, de mindenki kapott olyan hibát, ami elidegenítette tőlem.

Igényes munka, nagyon jó a korhangulat benne, de nem nőtt a szívemhez.

Gowar: A hableány és mrs. Hancock - Mint történelmi: 80% életre kelt egy letűnt kor, szinte mágikus realizmussal. Hangulatos.

Szubjektíven: 55% nekem hiányzott egy szereplő, akit szerethettem volna. Különös világ.

Lord Phillip már idős férfiként, 2 fiú özvegy apjaként vett el egy gyönyörű, 17 éves francia nemeslányt. A szerelme belehalt a szülésbe, de a férfinak megmaradt a kislányuk, Angelique. Ő a családi birtokon nőtt fel, apja kedvenceként, a bátyjai féltékenységének tárgyaként. Ugyan a haldokló Phillip meghagyta legidősebb fiának, egyben a családi vagyon és birtok örökösének, hogy gondoskodjon a húgáról, nem bízott benne, hogy a fia tartani fogja a szavát. Így titkon a rejtett pénzét a lánynak adja, hogy abból gondoskodni tudjon magáról, ha a bátyja nem tenné.

Lord Phillip halála után Angelique azonnal száműzve lesz egy cselédszobába, majd a bátyja állást szerez neki egy előkelő család gyerekei mellé nevelőként. A lány elutazik, és a gyerekeket hamar megszereti. A szüleik nem sokat foglalkoznak velük: szépek, divatosak, és a család helyett a társasági élet a mindenük. Angelique itt döbben arra rá, hogy a bátyja mennyire kiforgatta mindenéből. Szegény és távoli rokonnak hazudta, ráadásul a legtöbb tulajdonát ki sem adta, hanem megtartotta magának a ruháit is. A lány gyönyörű, felfigyel rá az úrnő fivére is, de a lány a cselédek tanácsára még időben elrejtőzik és zárkózik előle a gyerekszobában. Egy családi barát ennél tovább jut, meg akarja erőszakolni a lányt. Angelique megvédi magát, a férfiba harap, aki bosszúból azt hazudja, a lány akarta elcsábítani őt. A féltékeny úrnő ajánlólevél nélkül dobja ki a lányt.

Így Angliában nem talál állást, anyja szülőföldjére, Párizsba utazik. Itt sem lel állásra, de kisegít egy megvert és tönkretett utcalányt. Összebarátkoznak, és a lánynak merész ötlete támad. Az apjától kapott pénzből egy luxus bordélyt nyit, ahol ő a madame, de ő nem megy el senkivel. Társaságot, szórakozást nyújtanak, a lányai különlegesek, és Angelique vigyáz rájuk, jól fizeti őket, miközben maga is jól keres. Sokan udvarolnak neki, az idősebb amerikai milliomos is, aki feleségül is venné, de a lány kikosarazza John-t. De összebarátkozik a belügyminiszterrel, aki miatta jár ide. Mással sose megy el, ők beszélgetnek egymással. Thomas lesz az, aki a politikai helyzet veszélyére is figyelmezteti, így Angelique még időben zárhat és búcsúzhat el a lányoktól.

Felpakol, Amerikába indul. A hajón egy 30 éves, vagyonos amerikai ügyvéddel köt barátságot. Andrew jóképű, kedves, és nem akar elköszönni a lánytól. Ő segít neki lakást keresni, rendszeresen keresi, és hamarosan a kezét is megkéri. Angelique viaskodik magában, a múltjába beavassa-e, de végül nem teszi meg. Andrew karácsonykor viszi el az apjának bemutatni, aki felesége halála óta özvegyen él és a fia a mindene. Angelique és John döbbenten ismernek egymásra, és John teljesen kiakad. Megtiltja a fiának a nősülést és elmondja neki, hogy Angelique Párizsban madame és szajha volt.

Andrew kettesben maradva kérdezi meg a nőtől, mennyi igaz a történetből. Angelique mindent elmesél, a valóságnak megfelelően. A származását, a bátyja álnokságát, a bordélyt, ahol valóban madame volt, de férfival soha nem ment el, még szűz. Csak egy titkot tart meg: nem mondja el, hogy John is vendég volt náluk, és őt akarta megkapni. Andrew feleségül veszi, még büszke is rá, és vállalja, hogy az apja semmilyen kapcsolatot nem akar a menyével. Angelique hamar teherbe esik, és kisfiút szül. Majdnem belehal a szülésbe, Andrew eddig nagycsaládot akart, de most elég neki egy gyerek is, csak a nejének ne legyen baja. A fiú a Phillip Andrew nevet kapja, a nagyapja és az apja után. Boldog család lesznek, és amikor Andrew politikai karrierje a nő múltjának megszellőztetése miatt ér véget, Angelique jobban sajnálja, mint a férje.

Az ötödik házassági évfordulójuk ünneplésére készülnek, amikor Andrew nem ér haza. Elütötte egy kocsi, belehalt. A nő majdnem belepusztul a fájdalomba, letargiába süllyed, a fia tartja életben, aki már most Andrew mása kicsiben. Az rázza fel, amikor régi dadája megírja, hogy Crispin, a bátyja tönkrement és árulja a családi birtokot. Angelique ajánlatot tesz rá, haza akarja vinni a fiát. Hiszen a másik bátyja halott, Crispinnek nem született fia, Phillip fogja örökölni a nagyapja hercegi címét. Már pakolnak össze, amikor John erőt vesz magán és elmegy a nőhöz. Ő is majdnem belepusztult Andrew halálába, és a temetésen látta először az unokáját, akitől nem bír többé távol maradni, annyira Andrew mása. Bocsánatot kér a viselkedéséért, és már képes belátni, hogy mennyire kicsinyes és féltékeny volt. Kibékülnek, és megegyeznek, John majd rendszeresen látogatja a kisfiút és a menyét Angliában.

Amikor Angelique a családi házba megy, Crispin éppen elmenőben van. Még most is ki akarja dobni a húgát, de most leesik neki, hogy Angelique vette meg a birtokot a fiának, aki örökli majd a hercegi címet is, ami ellen nem tehet semmit, bármennyire is gyűlölje a nőt. Bosszúsan távozik. Délutánra ideér Phillip is a dadájával, és Angelique végre békére lel, csak azért fáj a szíve, hogy Andrew ezt nem érhette meg.

Nyomozós, szökött gyerekes, rögeszmés.

Kate élete 2 éve a darabjaira hullott. 16 éves lánya egy nap nem jött haza, megszökött. időnként küld egy képeslapot, de jól rejtőzik, nem tudnak a nyomára akadni. Mindenki azt mondja, törődjön bele. De erre Kate képtelen. Tönkrement a házassága, már nem tudta elnézni a férje hűtlenségét, akivel egymást hibáztatták Sophie szökése miatt. Most egy telefonos ügyfélszolgálatnál dolgozik, ahol szökött gyerekek hagyhatnak üzenetet a családjuknak. Egy este egy lány telefonál, Sophie. Az ő lánya. Akinek a hangján érzi, bajban van, meg kell mentenie. De senki nem hajlandó segíteni, ha nem is mondják ki, érzi, hogy őrültnek nézik. Néha már Kate is elbizonytalanodik, de az anyai ösztöne mindennél erősebb: a lánya bajban van, és ő meg fogja találni! Megmenti, kerüljön bármibe is, bármilyen titkot is leljen az életük mélyére elrejtve.

Kicsit bajba vagyok ezzel a regénnyel, de úgy általában a típusával is. Szívesen írnék róla mélyebben, de senkinek az örömét és meglepetését nem szeretném elrontani, esetleg egy-egy a leírás alapján kitalálható fordulattal. Bár ez valahol a regény dicsérete is, hiszen ezek szerint van egy olyan fordulata, amiért érdemes elolvasni, ami meglep, és amit nem fogok lelőni.

A címe elsőre semmit mondó. De az is simán lehet, hogy annyival jobban szeretem az eredeti angol címét, sok más regénnyel egyetemben, hogy kicsit előítéletes vagyok. Where The Missing go. Az angolban más hangsúlyt érzek, de bevallom, nem sikerült nekem se jobban visszaadni a magyar címnél, így maradjunk annyiban, ez még a korrekt címek között van.

A lényeg azonban a cselekményben lesz. Elsőre csak egy sablon femi-thrillernek látszik, amelyekkel lassan Dunát is lehet akasztani. Eltűnt gyerek, szétment házasság, egy rögeszmés anya. A regény első felében igazából egy lelki utazáson vagyunk, ahol végig követhetjük, Kate hogyan lesz egyre rögeszmésebb. Gyakran gondolkoztam azon, hogy mennyire ép még a tudata. És sajnos, nem is nagyon sikerült őt megkedvelnem. Ugyan értem, miért kellene együtt éreznem egy gyermeke elvesztésébe beleroppanó anyával, de amilyen morzsákat megtudok a múltból, nekem sokkal hibásabbnak tűnt Kate a lánya szökésében, mint a férje. Egy helikopter anya, aki élni sem hagyta a lányát.

Érdekes kérdés, hogy a regény második felének ismeretében hogy állunk a helikopter anyákkal. Csak mert ebben az esetben jogos volt a túlzott féltés, akkor az a helyes viselkedés? Szerintem nem. Az én véleményem szerint nem Kate a felelős a lánya szökéséért és a helyzetért, amibe került, de ő és a túlféltő magatartása is hozzájárult ahhoz, hogy a lánya erre az útra lépett. Az igazság valahol a kettő között kellene, hogy legyen. Félteni és vigyázni kell a gyerekre, de egy-egy ponton el kell engedni a kezét, hogy elkövethesse a maga hibáit, tudva, hogy van egy biztos háttere, szerető szülője, akihez fordulhat.

Nekem ez volt a regény üzenete, de térjünk vissza a cselekményre! A regény második felében megindul a nyomozás, bejön Sophie nézőpontja is, és sokkal izgalmasabbá, eseménydúsabbá válik a történet. Jobb olvasni is a két elbeszélővel. Jó fordulatok, érzelmi oldalról megfogott krimi, és Kate is sokkal szimpatikusabb nekem tevékeny nyomozóként, mint szenvedőként.

A végére már szerettem a kötetet, Stevens és Donoghue jutott eszembe róla kicsit másképp.

Rowley: Hova lettek az eltűntek? - Mint thriller: 75% jó a csavar, működik a nézőpontváltás, és érzelmileg hatásosak a szereplői.

Szubjektíven: 70% az elején nagyon nem volt szimpatikus a hősnő, de a felétől a történet jó.