• Miért akadékoskodtak a jogászok?
• Komolyan kérdi? Hát mert a beteg nem tudott a kórháznak írásbeli hozzájárulást adni a vizsgálathoz.

Maura felnevetett elképedésében.

• Írásos hozzájárulást akartak egy múmiától?
• Ha az ember ügyvéd, akkor mindent szeret lepapírozni. Akkor is, ha a páciens néhány ezer éve halott. (Gerritsen: A múmia)

Amikor az ember meghal, önmaga angyalparódiája lesz. (Kukafka: Lány hóban)

• Nos – szólalt meg – mit gondoltál Pike Hollow lakóiról?
• Hát, nem erre esne a választásom, ha egy kellemes helyet keresnék, ahol eltölthetem a nyugdíjas éveimet. (Child: Farkashold)

• Mióta élsz Prágában?
• Húsz éve.
• És mivel foglalkozol?
• Fordítóként dolgozom, bár jobban értek németül, mint csehül.
• Milyen csodálatos! És min dolgozol jelenleg… Schilleren? Peter Stamm-mon? Sebald új kiadásán?
• A Bosch erőgépek működési kézikönyvén. (Perry: Melmoth)

Szavaink bizonyos értelemben valódiak. Világokat képesek teremteni, és el is tudják pusztítani őket. Élük van, akár a késnek. (Alderman: Engedetlenség)

A legfőbb tanulság mindebből, felség – mondta a legidősebb törpe –, az északi boszorkányok szándéka mindig ugyanaz, de minden korszakban más tervet eszelnek ki, hogy megvalósítják. (Lewis: Az ezüsttrón)

Minden változás nehéz. Az emberek évekig megmaradnak egy munkahelyen, mert nem mernek lépni. A gyermekkori pajtásaikkal járnak össze, akiket már rég kinőttek, de egyszerűbb őket megcsörgetni, mint új barátokat szerezni. (Bonnier: Svédcsavar)

Mivel már anyja meghalt, egyetlen ember volt az egész világon, akit őszintén gyűlölt: a nővérét. Nem kedvelte sógorát és ötéves unokahúgát sem, és nem voltak barátai. (Jackson: Hill House szelleme)

Túlélős, személycserés, kosztümös, romantikus.

Hetty a Jervis családhoz kerül kislányként, ahol az egyetlen gyermek, az örökösnő Clemency cselédlánya lesz. Már kiskamasz, amikor rádöbben, hogy Clemency a féltestvére: az apjuk közös, csak amíg Clemency törvényes gyermek, ő fattyú. Nincs is sok öröme az életben, könyvmoly és azt tervezi, Clemency angliai esküvője után beáll ápolónőnek. A Lusitania fedélzetén mennek át Angliába, és a családból egyedül Hetty éli túl a hajó pusztulását, akit kimentői összetévesztenek Clemencyvel. A lány átveszi húga személyazonosságát, és kész hozzámenni annak vőlegényéhez, aki neki is tetszett. Lord Hugo pénzért nősül, a két lány nagyon hasonlít is, nem veszi észre a cserét. Hetty igyekszik megszerettetni magát, boldog lenni, de a család szegény barátja, Julia, aki magának akarta a lordot, megnehezíti az életét.

Ha ilyen lenne minden romantikus regény, akkor jobban szeretném a zsánert. Ha rövid akarok lenni, akkor ebben rendben van a cselekményvezetés, a stílus és a karakterisztika is. Azért nem cserélném le rá a kedvenc thriller vagy történelmi regényeim, de szórakoztató olvasmánynak találtam.

Mindezt úgy, hogy az egyik legnagyobb romantikus zsáner az alapja: a szerepcsere – ami a komédiákban is nagyon megy, de itt a romantikáé a főszerep, nem a nevetésé. Szerencsére Eden úgy pörgeti a cselekményt, hogy a klisé alap ellenére is érdekes, fordulatos tud maradni, és a drámai pontok ellenére is szórakoztató.

Értelmes, jól felépített cselekménye van a regénynek. Ha nem is pörgősen, de bőven történnek benne események és fordulatok. Nem a romantikus regények alapszerkezetét használja – vonzalom, szerelem, konfliktus, nagy gesztus, békülés és happy end – ennél sokkal jobb és eredetibb ötletei vannak. Nem a szerelem a fő szál – sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor annyira angolosan komoly és hideg a szerelmi szál, hogy nem is nagyon tudnám szerelmesnek nevezni, nyálasnak meg főleg nem. Vannak érzelmek, de semmi romantikus gesztus vagy szenvedély. Helyette van bőven ármánykodás és belülről megélt érzelmi hullámzás.

A történelmi hátteret okosan használja a szerző. Nem történelmi regény, de a történelmi háttér hiteles. A Lusitania veszte valóban megtörtént, ahogy a háború borzalmait is értelmesen beépíti a cselekménybe, amennyire a regénybe kell. De az angol birtok helyzete, az amerikai újgazdagok világa – mind-mind egy romantikus, fényűző, romantikus játékszín, amit egy élő történettel tölt meg az írónő.

Tetszett, hogy a szereplői sem azok a nyálregény hősök, akiknek az a legfőbb gondjuk, hogy megszerezzék a kiszemelt partner szerelmét. Emberiek, gyarlóságokkal és hibákkal. Hetty szerethető figura, egy olyan nő, aki kezébe veszi a sorsát. Lord Hugo az igazán érdekes, mert ő változik legtöbbet a cselekményben. A regény elején egy jóképű, de belülről elég sekélyes arisztokrata. Hetty vonzódik hozzá, de ahhoz, hogy a házasságukban szerelem legyen, tulajdonképpen fel kell fordulnia a férfi életének és sokat kell változnia. Van egy jóképű, okos, de felületes testvér, egy ellenséges, ármánykodó sértett nő és még sorolhatnám. Kevés vonással is jellegzetes karaktereket hoz létre Eden.

A fülszöveg szerint Eden tucatnyi regényt írt, szívesen olvasnék tőle mást is!

Eden: Az amerikai örökösnő - Mint romantikus: 80% a zsánereket megtölti izgalmas karakterekkel, olvasmányos.

Szubjektíven: 70% van elég cselekménye, nem nyálas, bírtam a hősnőt is. Tetszett.

Gyerekes, kalandos, varázsvilágos, helyesen cselekedős.

Eustace a narniai kalandok után vissza kell, hogy térjen ősszel az iskolába. Nem érzi jól magát ott, kívülálló, és az iskolában az erősek rendszeresen bántják a hozzá hasonlókat. Jill is ilyen lány, aki most a fiúval kénytelen menekülni az iskolai zsarnokok elől. Eustace nosztalgiázik is, hogy bár abban a másik világban lehetne… Jill nem neveti ki, hisz neki, és együtt kérik Aslan segítségét. Át is jutnak Narnia földjére, ahol feladatot kapnak. Caspian fia, Rilian 10 éve eltűnt, nekik kell hazahozniuk. Aslan jeleket mond a lánynak, melyek segítik a küldetést. Bele is vágnak, és segítőjükül egy narniai flanga, Borongány szegődik. Útjuk során eljutnak az Alsó Világba, szembeszállnak egy boszorkánnyal és megtörnek egy átkot is.

Jó régen volt már, hogy Narnia regényeket olvastam. Pedig, része a klasszikus gyerekregény kánonnak, ahogy a nagy fantasy világok között is helye van. Addig jutottam, ameddig a megfilmesítés, vagyis az első 5 kötet. Most előszedtem a maradék kettőt, az elsőt ki is végeztem gyorsan. (Nagyon gyorsan olvashatóak a regények.)

Az ezüsttrón sok tekintetben a klasszikus meséket idézi. Van egy lenyűgöző mesevilága, a szereplőivel könnyen azonosulnak a gyerekek, és kalandos, színes az egész, tele pozitív üzenetekkel. Különben ez a rész is nagyon adja magát filmesítésre. Talán lesz is?

De ne szaladjunk ennyire előre! Ahogy Lewis szokta, most is lazán kapcsolódnak egymáshoz a kötetek. Aki ezzel kezdené a Narnia világ megismerését, gond nélkül belevághat itt is. A cselekmény, a szereplők, mind megismerhetőek innen. Akinek mondjuk, van előismerete, pár utalást jobban megérthet, és onnan kap pár plusz poént, de az is mindent érteni fog, aki nem olvasta az előző két részt, bár leginkább az előzőre vannak benne utalások.

A mesesorozat hatodik kötete ez, és Lewis most is tud bővíteni Narnia világán. Egy új tájra vezeti el a szereplőit, az Alsó Világba. Itt vannak új lények, új ellenség, új városok és tájak. Ahogy Lewis jó barátja, Tolkien, Lewis is nagyon színesen, képszerűen teremtett új világot, ahova elviszi magával az olvasóit.

A gyerekekre váró kalandok gyerekkalandok. Szórakoztatóak, színesek, de elsősorban a fiatalabb olvasóknak vannak szánva. Mivel a cselekmény pörög, én is gyorsan haladtam vele, csak éppen én előre ki tudtam számítani, hol és mik lesznek a csavarok. Én már akkor kitaláltam Rilian herceg személyazonosságát, amikor a gyerekeknek eszébe se jutott. Rutinos, felnőtt olvasó szerintem már ráismer az első megjelenésekor, pedig erre van kihegyezve a regény csavarja. De gyerekkönyv, és szerintem náluk működni is fog.

Nagyon pozitív a regény üzenete. Jó és Rossz harca van ebben is, és diadalmaskodik a Jó. Olyan erényeket ünnepel, mint a barátság és a bátorság, az összetartás.

Egyszerre tetszett és utáltam, ahogy Lewis a gyerekszereplőit kezeli. Gyerekek, hibáznak, tényleg hitelesek Narnia mesehős szereplői mellett. De akkor is az agyamra ment, ahogy pont az emberszerűségük miatt annyit bénáztak…

Most is ki lehet venni belőle a keresztény mitológiára az utalásokat, de ebbe inkább nem megyek bele. Én szívesebben olvasom gyerekkönyvnek, mint rejtett üzenetet keresek benne.

Nem bánom, hogy elővettem, korrekt gyerekkaland, de a sorozat végére még erőt gyűjtök.

Lewis: Az ezüsttrón – Mint gyerekkönyv: 95% komplex a világa, kalandos, tanulságos, és tényleg gyereksztori.

Szubjektíven: 85% tetszett, aranyos, de felnőtt fejjel nagyon kiszámíthatóak a fordulatai.

5: Hill: Mrs. Kennedy és én – Hill testőri feladatokat látott el Jackie Kennedy mellett, aki a fél világra, de az ügynökre is hatással volt. Mellette volt, míg first lady volt. Szeretettel emlékezik vissza rá, és mond anekdotákat az együtt töltött időről. A kötet érdekessége, hogy nem a dallasi eseményekre, hanem az asszonyra van kihegyezve. Olvasmányos, klasszikus visszaemlékezés, jó képanyaggal.

4: Larson: Az Ördög a Fehér Városban – 1893, Chicago. Két esemény forgatja fel a város életét, alig pár háznyira egymástól: az egyik a világkiállítás, a másik az egyik első sorozatgyilkos az ország történelmében. A szerző párhuzamosan meséli el a két történetet, melyek igazából csak annyiban kötődnek egymáshoz, hogy ugyanabban az időben, ugyanabban a városban egyszerre épült egy építészeti, látványos csoda, és egy horror motel. Regényszerűen van elbeszélve, de nagyon sok tényanyaggal, tárgyilagosan. Jó a képanyaga is, és profin megmutatja az ember kétarcúságát: az építőt és a pusztítót.

3: Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól – riportkötet Észak-Koreáról. Több ember sorsát leköveti, többféle életutat bemutat. Ami közös bennük, hogy európai aggyal felfoghatatlan, ami ott történik. Az életutakon keresztül a kultúrát, társadalmat és a történelmet is megismerhetjük. Regényszerű, filmszerűen pergő eseményekkel, de sokkal több és szélesebb anyaggal, mint a múlt héten emlegetett hétnevű lányban. Számomra az a legemlékezetesebb kép, amikor a menekülő lány rádöbben, hogy Kínában a kutyák jobb ételt kapnak, mint ő otthon tanárként. Brutális.

2: Hillenbrand: Vágta – ha humorizálni akarnék, azt mondanám, ez a regény az amerikai Kincsem története. De Seabiscuit saját jogon is megérdemli, hogy emlegessem. A gazdasági világválság idején egy országnak adott reményt és erőt. A rossz felépítésű, kicsi, látszólag teljesen esélytelen lovat nem lehetett legyőzni. Hillenbrand regényszerűen felépíti a ló történetét, de közben megismerteti velünk a korszak történelmét, gazdaságát, a szereplő emberek életútját. A sport izgalma és a korszak hangulata is kipipálva. Vannak képek is benne, és sokaknak ismerős lehet a filmből is.

1: Blakeslee: Az amerikai farkas – a farkas egykor az Egyesül Államok jellegzetes állata volt. De a mezőgazdasági lobbi elérte, hogy nem maradt az állatokból az eredeti lakóhelyükön. A Yellowstone Nemzeti Park kezdett egy visszatelepítési programba, ami nem várt sikert hozott. Turistakedvenc lett a Null-Hatosnak nevezett egyed, egy nőstény, mely uralkodó falkát tudott alapítani a saját területén. A vadászatok, a kölykök nevelése, a falka kordában tartása – minden készség a mancsában volt. A történet leköveti a program történetét, regényesen a kiemelt farkas életét (nagyon kalandregényes), valamint a programmal kapcsolatos érzéseket és ellenérzéseket is. Odafigyel arra, hogy minden szemszögből objektív legyen. Ugyanúgy meg lehet érteni a kötetből, a farkasokért rajongókat, mint az ellenségeiket. Képek is vannak benne, és nagyon olvasmányos a szövege is. Az ember kedvet kap tőle, hogy maga is elmenjen farkaslesre. (A bécsi állatkertben próbálkoztam ezzel, de nem láttam egy egyedet sem. Kár, hogy a Yellowstone annyira messze van…)

Nyomozós, rejtélyes, sorozatgyilkosos, farkasemberes.

Jeremy Logan a középkorról ír történelmi kötetet, de hosszú ideje nem sikerül befejeznie. Ezért úgy dönt, elmegy egy vidéki alkotótáborba, ahol befejezi a munkát. Ám egykori barátja, egyetemi évfolyamtársa felkeresi, és a segítségét kéri. Jessup vadőrként dolgozik itt, és az erdőből holttestek kerülnek, brutálisan összemarcangolva. Szerinte nem medve, nem farkas, valami más van mögötte. Az emberek már vérfarkasokról suttognak, és él a környéken egy elvonult család, akiket hagyományosan ezzel gyanúsítanak. Logan rejtélykutatóként már sok mindennel foglalkozott, talán segíthetne itt is, hogy ne koncolják fel ártatlanul a családot, és olyan nyomokat is észrevehet, amit más nem. Logan kíváncsi lesz, beleássa magát a témába, és nem csak az erdő titkait, de egy tudós kísérleteit is leleplezi.

A Child & Preston szerzőpáros jegyzi az egyik kedvenc krimi sorozatom, a Pendergast nyomozó eseteit. De a szerzők külön is aktívak, még saját sorozataik is vannak. Lincoln Child egyik ilyen önálló munkája a Jeremy Logan sorozat, melyet, újabb rossz szokásomhoz híven, nem az elején kezdtem el.

A Farkashold már az ötödik kötete a sorozatnak – magyarul a negyedik, ami megjelent. (Bosszant is, hogy még egy sorozatra akadtam, amit nem sorban és teljesen adnak ki. Miért kell részeket kihagyni?) De sokat mond, hogy minden előismeret és az előző kötetek nélkül is tökéletesen értettem és élveztem a cselekményt.

A részek, nyomozások önállóak, a szereplő magánélete, ami a háttérben lineárisan halad előre. De arra is van annyi utalás, hogy lehet érteni mindent, a karaktert is úgy kezeli a szerző, hogy nem vár el tőlünk előismeretek, ismerkedhetünk dr. Logannel innen is.

A krimi része az a típus, vagy inkáb nagyon hasonló, mint amit a Pendergast történetekben is szeretek. Van egy rejtély, valami, ami egy kis természetfeletti is szerepet kap. De nem fantasy lesz, mert a realitást keresi Logan és vele Child is a látszatok mögött. Akit érdekel a likantrópia, a Hold hatása az emberekre, arról is sok mindent megtudhat a kötetből. Ugyanakkor a tudományos része mellett korrekt krimi is, melyben Logan két módszerrel jut közelebb a megoldáshoz: tudóshoz méltóan utána olvas a jelenségeknek, így megalapozza a mi felkészítésünket is az aktuális témába (ami most a Hold és likantrópia). Valamint, beszélget az emberekkel. Mivel nem rendőr, neki sokkal többen megnyílnak, és olyanokat is megtud, amit mások nem. A tudományos ismeretei, az emberektől megtudottak pedig elvezetnek egy elmélethez, amit akciós panelekkel tűzdelve leellenőriz.

Vagyis, a cselekmény pörög, zajlanak az események, miközben vannak olvasmányos tudományos részek is, hogy okosnak érezhessük a könyvet.

Ha valami kicsit hiányérzetes nekem, a főszereplő. Jeremy Logan. Nem is igen tudom megmagyarázni, miért, de nem igazán szimpatikus, pedig tipikusan olyan hős, aki ilyen regénybe kell. Okos, művelt, érzékeny. Talán az zavar, hogy ő is kapott a nyakába egy nagy magánéleti traumát, amitől olyan nyomorult is szegény? De az is lehet, hogy csak nagyon Pendergast van a fejemben, és ő sokkal karakteresebb, mint dr. Logan.

De összességében jó kis krimi, jól felépítve – keresnem is kell az előző részeit…

Child: Farkashold – Mint krimi: 75% gyors, érdekes, szórakoztató, de hagy helyet egy kis misztikumnak is.

Szubjektíven: 70% tetszett, ahogy egy rejtély mögött a tudomány húzódik, a hős kevésbé.

Kamaszos, hősös, világot mentős, testvéres.

Luke 11 éves kiskamasz, aki megszállottan rajong a képregény hősökért, és az a legnagyobb álma, hogy egy napon belőle is hős válhat valamilyen remek képességgel. Pár évvel idősebb, a tanulásért és matekért lelkesedő bátyja nem is a kedvence. Hosszú idő óta először szerveznek közös programot, Zackkel a faházukban éjszakáznak, amikor Luke beszalad a WC-re. Mire visszaér, bátyja különös történettel fogadja: itt járt egy űrlény, adott neki 6 természetfeletti képességet, hogy mentse meg mindkettejük világát Nemeszisztől. Luke majd belepusztul, hogy nem ő lett a kiválasztott. De mivel bátyja egyedül nem boldogul, Luke tanítja ki, hogyan viselkedik egy hős, és még a küldetésekben is segít, míg próbálnak rájönni, ki az a Nemeszisz, és mik a Szupersrác kapott képességei.

Mégis, hogy akadt ez a kezembe, amikor nagyon más zsánerben keresem az olvasmányaim? Egyszerű. Rákattantam egy film beszerzésére, ami nálunk nem jelent meg, és ami Solomons regényéből készült. Ha már a film begyűjtése nehézkes, utána néztem a szerzőnek, és magyarul két kötete jelent meg. Zack és Luke két kalandja. Mivel éppen nagyon le voltak értékelve a Libriben, ezeket gyűjtöttem be és álltam neki olvasni.

És megállapítottam, hogy össze kell szednem a filmet is, mert bejön nekem Solomons humora!

A történet egy gyerekregény, de tele van csomó mindennel, ami miatt az idősebbeknek is szórakoztató lehet.

1: a rengeteg popkulturális utalás. Mivel régebbi a regény, nem teljesen a mai kínálatra utalgat, de így is tele van olyan képregényes utalásokkal, amelyeket a DC és Marvel univerzumok kapcsán jól ismerünk és megszerettünk. (Ok, DC fronton nálam nem az univerzum, hanem Nolan a mérvadó, de az itt emlegetett Batman történetekkel is elvoltam.) Ez most nagyon divatos, és a Marvel erre ráőrjítette a világot. Nem fogom tagadni, engem is. Már alig várom a Bosszúállók folytatását, de Marvel kapitányt is… és Luke ugyanilyen megszállott, alapos képregényes háttértudással.

2: pörög a cselekmény. Egy szuperhős, hát még a segédje, mindig elfoglalt és ez a testvérpáros folyamatosan benne van valamilyen helyzetben. Embereket mentenek, nyomoznak Nemeszisz után, és Luke még egy általa nem kedvelt lánnyal is barátkozni kezd, hogy megakadályozza annak a Szupersrác leleplezésére tett kísérleteit.

3: jó a humora. Nagyon sokat vigyorogtam rajta, mert sok mindent kipróbál a szerző. Helyzetkomikum, vicces beszólások, nyelvi humor – lehet válogatni, kinek mi jön be.

De mindezek mellett gyerekkönyv, nekik való szedéssel és olyan szereplőkkel, akikkel könnyű azonosulni. Nekik való nyelvezet, számukra is érthető humor és cselekmény.

A karakterek talán ezért egyszerűbbek is, de a humora ezt is feledteti. A Luke elmesélte történet beránt, sodor magával a narrációja.

Pozitív az üzenete, tetszett az ötlet, hogy nem az a srác a főszereplő, aki a szuper képességeket kapja. Hanem az öccse, aki az eszével és a tudásával maga is hős lesz.

Szórakoztató, humoros, ötletes – soha rosszabb gyerekkönyvet!

Solomons: Szuperhős lett a bátyám! - Mint gyerekkönyv: 90% vicces, jól illik a mai divatfilmek mellé, és eléggé pörgős is.

Szubjektíven: 95% bejött a humora, a sok utalása, még a cselekménye is tetszett. Folytatás?

- Visszatérő végzet - Mogul, és továbbra is tartom, hogy marad előrendelhető, lassan fél éve írogatom, hogy jön, és mindig csak tolják.

- A háború fényei - 21. század Kiadó, kis családtörténet, történelem és háború, nálam várós.

- Árnyékháború - a Libri kalandos, akciós regénye kommandósokról és terror ellenes harcról.

- Vörös hold - az Agave sci-fije.

- Eastern - Twister Média kalandos, fantasy, western kombója.

- Az utolsó - YA fantasy, szintén a Twister Médiától.

A Könyvmolyképző előrendelőknek több mindent hoz:

- Cifra palota - a Royal család következő guilty pleasure kalandja.

- A cél - az Off Campus new adult sorozat 4. része.

- Visszatérés a kis francia panzióba - romantikus.

- Gyűlölök és szeretek - fülszöveg alapján new adult, humoros-szerelmes lesz, nem bánnám, ha jó romkom lenne.

- Út a Fénybe - ígéretes pszichothriller. Mondanom se kell, várós.

A Maxim megint eltolta a regényeit, úgy tűnik, egészen novemberig.

Ha a héten még valami jót kiszúrok, természetesen megosztom veletek is!

Kísértetházas, titkos, érzelmes, női.

Dr. Montague komoly tudós, aki az utóbbi időszakban a természetfelettiről állított fel elméleteket. Ezeket szeretné gyakorlatban is megerősíteni, ezért keres egy kísértetjárta házat. A választása Hill House lesz, mely megépítése óta tragédiák sorát vonzza. Mintha balszerencse járna vele, és aki bekerült a körbe, a ház nem eresztené. Asszisztenseket keres, és a kiválasztottaknak, akiknek valamilyen természetfelettiben már volt részük, meghívót küld. Ketten egyeznek bele a házba költözésbe: Theodora, aki összeveszett a barátjával, és kell neki pár nap, hogy lehiggadjanak. Eleanor, aki anyja ápolónőjeként magányos vénlánnyá volt, most pedig a testvére házából szabadulna. A tulajdonos unokaöccsével kiegészülve beköltöznek, és lassan a ház megkezdi működését. Az idegeik játszanak velük, vagy valóban van valami megmagyarázhatatlan a falak között?

Az egyik kedvenc észrevételem, sokat emlegetem is, hogyha kijön egy új sorozat vagy film, aminek regény az eredetije, annak azért is örülök, mert olyan kötetek is megjelennek magyarul, amelyek mondhatni, hiánypótlóak. Elég csak a sok filmes borítóra gondolni, amelyek ilyenkor ellepik a polcokat…

A Netflix most feldolgozta sorozatra a Hill House szellemét, és meg is érkezett a regény is, amely pedig már nagyon nem mai csirke. Elég csak arra gondolni, hogy az első feldolgozása, a Ház hideg szíve még fekete-fehér film volt. És az újabb adaptáció, némileg modernizált cselekménnyel, (Az átok volt a címe emlékeim szerint) is már több éves. A regény viszont most jött ki, de nem baj – kijött, olvashatjuk!

És bevallom, én elég sajátos olvasási módszert választottam. Ez egy gótikus horror igazság szerint, sok pszichés elemmel. Én meg szinte paródiaként olvastam. Ijedezni kellett volna, én meg vigyorogtam. Főleg a párbeszédeken… annyira más a regény világa, a bemutatott kor, mint a miénk, hogy rám viccesen hatott az egésznek a miliője.

A szerző stílusa is erre játszott rá. Beszélteti a szereplőit, akik csipkelődnek, flörtölnek egymással, és persze téma a természetfölötti is. És a mai filmek miatt annyira idegennek, különcnek, még talán az elavult jelzőt is elfogadom, hat ez az egész, hogy én felfedeztem a regény humoros olvasatát. Nem a festőiségét, a lélekrajzot, hanem a mókásságát.

Mert az, amitől ma horror egy regény, alig találtam benne. Nincs igazán kísértetjárás, nincsen ijesztés, pár jelenség. Sokkal hangsúlyosabbak a lelki vetületek.

És azt valóban zseniálisan megfogja Jackson, ahogy Eleanor a ház szellemiségének rabja lesz. Mire eljut a végső tettéig, teljesen érthető lesz, miért teszi meg, amit.

Különben a már emlegetett fekete-fehér verzió nagyon jól visszaadja a regényt, nem egyszer a film képei ugrottak be, ahogy haladtam előre. Ami a szerzőnek is dicséret, mert nagyon képszerűen, hangulatosan festi meg a házat, a szereplőket, még azt a patinás miliőt is, amit a 21. század gyermekeként annyira viccesnek találtam.

Kár, hogy az a horror, ijesztés, feszültség nincs benne, amit a zsánerhez társítok. Kicsit azért sajnáltam azt is, hogy annyira jól van róla feldolgozva a film, hogy beidézte nekem magát szinte jelenetenként. De a megjelenésnek örülök, klasszikus horror regény, gótikusan.

Jackson: Hill House szelleme - Mint horror: 50% a sötét hangulat, a szereplők gondos ábrázolása, pipa. De a horror kevés.

Szubjektíven: 50% az első filmfeldolgozása jutott róla végig eszembe, így kicsit untam is.