Kalandos, gyerekes, elköszönős, kiállós, háborús.

Narnia földjén kettesben él együtt Fondor, a majom és Gubanc, a jólelkű, de nem éppen észlény szamár. Egy napon megnyúzott oroszlán bundáját találják a folyóban, és a majomnak támad egy ötlete. Öltözetet varr belőle, a szamárra adja, és beadja Narnia népeinek, hogy Aslan tért vissza, és rajta keresztül parancsol nekik. Mire Tirian király a helyszínre érkezik, maga sem tudva, csalóval, vagy az igazsággal van dolga, a szomszéd királyság katonái már bevonultak, a nép fele rabszolgaságban. Tirian az országának kér segítséget Aslantól, és egy álomban tud is beszélni Narnia gyermek segítőivel. Hamarosan érkezik Jill és Eustace, hogy segítsenek a végső ütközetben. Mert ez következik: Narnia utolsó fejezete, amiben a helytállás és a méltó halál a cél.

Ez a bizonyos Narnia kötet. Jaj. Ezért tartott évekig, mire rászántam magam a sorozat végigolvasására. Egyszerűen fel nem foghattam éretlenebb fejjel, miért kell egy gyerekeknek szóló, mesés története így befejezni. (Igen, rossz szokásaim rabja vagyok, ezt is képes voltam a végén kezdeni, már akkor is.)

Most azért árnyaltabbnak látom a képet. Már a cím is mondja, ez a végső ütközet ideje. Tudja minden ember, hogy aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Lewis ezt tette meg Narnia világával, és a legtöbb emberi hősével is. Ez a haláltánc.

De mégsem lesz tragikus vagy fájdalmas, és ebben tévedtem anno nagyot. Itt a halál nem az a fájdalmas és kerülendő aktus, ami miatt kiakadok, ha a kedvenc szereplőim filmen vagy regényben meghalnak. Ahogy egy másik fantasy klasszikus is mondja, a halál nem a vége. Csak egy másik utazás kezdete.

Ez a sorozat egyik legerősebben keresztény tanokat mesésen adagoló része. Tash, Calormen istene egy az egyben Lucifer. Aslan országa, amibe most eljutnak majd a szereplők, egyfajta mennyország. Csak azért nem akadtam ki jobban ezen a keresztény tanmesén, mert Lewis a platóni barlang és árnyék elméletet is gyönyörűen a történetbe vette, amit egyetemen sem magyaráztak el jobban filozófia szemináriumon, mint ebben a kötetben.

És mindezek mellett ez egy gyerekmese is, hősökkel és legyőzendő gonoszokkal. Kalandos, mesés, humoros, kedves, gyerekeknek való. Csak a vége nagyon más, mint amit megszoktunk. De valahol egy pozitív képet kapunk ott is, egy olyan másvilág képet, ami jó lenne, ha tényleg várna a halál után.

Nagyon tetszettek olyan képei a hitről Lewisnak, mint a törpék esete. Vagy a calormeni katona esete. Mindegyik mesés, látványos, érthető, és lehet beszélgetés nyitó. Mert az ő eseteikből el lehet menni olyan kérdések felé, mint a jó és a rossz, az értelem és a hit ellenpólusai. Van mélység ebben a kötetben, de mesésen.

A nyelvezete is a gyerekkönyveké. Kedves, bájos, mesés, és nagyon képies világ ez, nyelvében is. Simán lehetne esténként mese gyanánt olvasni.

Így az se zavar, hogy felnőtt fejjel annyira egyértelmű minden. Fondor trükkje már a bőr felbukkanásakor nyilvánvaló, ahogy az se volt meglepetés, mi lett a gyerekek sorsa a Földön.

Nálam javult az összkép, bár azt még mindig nem tudom elképzelni, hogy ezt filmesítsék.

Lewis: A végső ütközet – Mint gyerekkönyv: 85% kedves, kalandos, pozitív, és az értékrendszerét mesésen átadja.

Szubjektíven: 75% kicsit klisés, kicsit túlnyomott az üzenete, de a Narnia varázs benne van.

Van egy szerző, aki történelmi regényeket ír, szinte mindig családregénybe ágyazva a cselekményt. Vajon ki ő, ha segítségül az alábbi képeket látjátok?

a

b

c

Megoldás: Tovább!

Viszályos, testvéres, bosszúállós.

Loki győzelmet aratott, mindent elért, amit csak akart. Thor láncokban, kedvére megalázhatja. Ő ül Asgard trónján, senki nem mer vele dacolni. De szövetségesei kérik a jussukat: a nornák királynője a vőlegényét akarja visszakapni, akit Loki tart fogságban. Hela, a halál istennője Thor halálát kéri, akinek a lelkét így saját seregébe sorozhatja. Loki gyötrődik: Thor életét soha nem akarta, csak megalázni a viharistent. Balder, a nornák úrnőjének szerelme járt már a túloldalon, és elmondja, ő nem aggódik. Látta tucatnyi valóságban a történetet, és Loki soha nem nyerhet. Az Thor jussa. Loki arra készül, hogy a sorsot is kijátssza, lefejezze fivérét. Még Odint is számon kéri: azért kellett csak neki, hogy Thor még ragyogóbb lehessen mellette. De most ennek vége. Ám egy felfedezés még a csalás istenére is vár, saját magáról és sorsáról.

A Fumax az idei évben a képregényekre erősített rá. Gaiman Haláláról már meséltem nektek, most egy újabb történetre hívom fel a figyelmeteket. Robert Rodi története, aki a Marvel világból Loki alakját tette hőssé, és mutatta meg, mi formálta a karaktert.

Azt azonnal elmondom, hogy nem egy eseménydús történetről van szó. Aki arra számít, hogy a Thor 3. részében látottakhoz hasonlóan humoros és pörgős eseményeket kap, csalatkozni fog. Még csak azokat a testvérviszályos momentumokat se kapjuk meg, amiket mindig adagolgattak a Marvel filmekben. Ez egy sokkal komorabb és komolyabb történet, bár ettől nem rosszabb. Csak más.

A történet in medias res kezdődik, már a nagy csatán túl, amikor eldőlt a világ sorsa és Loki csak a szálakat varrogatja el. Vagyis, eleve olyan az alaphelyzet, hogy ne az eseményeket, hanem a karaktert állítsa a középpontba. Döntéseket kell hoznia, és közben akaratlanul is magába fordul. Mit tett? Miért? Mire van szüksége?

Ebben a képregényben a motiváció, ami igazán a fókuszban van. Arra keresi a választ, hogy miért alakult úgy a történetünk, ahogy. És a válasz, amit ad, egyszerre elgondolkoztató, és művészeti szemmel is olvasható. Mert Loki, Thor, ők kitalált hősök, akiknek haladniuk kell a megkapott úton, ami mindig ugyanaz. Lehet Loki ravasz, számító, cseles, mindig Thor győz. Ez a karakterük, ebből nem törhetnek ki, így vannak kitalálva. Ugyanakkor annak a kérdése is felvetül ezzel, hogy az emberek cselekedetei mennyire a döntéseik eredményei, vagy mindannyian a természetünk és neveltetésünk szorításába vergődünk? Én azt olvastam ki a sorokból, hogy nagyon hinni akarunk a szabad akaratban, de ez csak önáltatásaink egyike. Nem szabadulhatunk attól, akik vagyunk, bármit is próbálunk.

Tetszett, ahogy az eredeti skandináv mitológia képei is megjelennek a cselekményben. Igaz, elsősorban a más világok történéseiben, de akkor is rájuk lehet ismerni. Azt is leszögezem, hogy ez nem a Marvel filmek világa, nehogy senki azt higgye, ahhoz kapcsolódik!

Mivel képregény, érdemes pár szót a rajzokra is fordítanom. Elsőnek fura volt, de ahogy a szemem megszokta, egyre szebbnek találtam a rajzokat. Nem mind, de akad benne bőven, amiben van valami megkapó. A kiadvány minősége is magas, igényes a kötet.

A képregény özönnek különben még nincs vége, két erős történet még a listámon van: a Watchmen, és V mint vérbosszú. Eddig a mérleg pozitív: Loki és a Halál is tetszett.

Rodi: Loki - Mint képregény: 75% lassabb, lelkizős, de a karakterrajz erős, íve van a cselekménynek.

Szubjektíven: 80% az elején furcsálltam, de jó lélekrajz lesz belőle, helyenként szép képekkel.

Ármánykodós, férj elszeretős, színfalak mögé lépős.

Amber szegénynek született, de elhatározta, hogy gazdag nő lesz belőle. Egyszer már majdnem sikerült, de végül menekülnie kellett. Az új áldozatot jobban választotta ki: Jackson Parrish dúsgazdag, jóképű és imádja a csodás feleségét. Daphne mindaz, ami Amber akar lenni, amit szerinte ő érdemel. A drága ruhák, luxus villa, az óhajait leső szolgák. Szürke kisegérnek álcázza magát, és az asszony barátja lesz. Mesterkedik, hogy Jackson közelébe férkőzzön. Egyre jobban lenézi a feleséget, aki észre sem veszi, mi folyik a szeme előtt. Pedig ő az, aki későn jön rá, mi zajlik igazából. A színfalak mögött egy más történet zajlott. Egy olyan történet, amiből kiderül, vigyázni kell a kívánságokkal, mert néha megkapjuk, amire vágytunk – és már nincs visszaút.

Hú… erről aztán nehéz lesz úgy írni, hogy ne kezdjem el lelőni a csavarokat. De próbálkozom vele, mert tetszett, pörög is még rajta az agyam és szívesen ajánlom a thrillerolvasók figyelmébe. Sok jó dolog van benne.

Egyrészt, ott a története. Elsőre azt hittem, belőttem a zsánert, a kliséket, és tudom, mi lesz a cselekmény végkifejlettje. Aztán fordult egy nagyot, és megint felállítottam a magam kis elméletét. De jött egy újabb fordulat – mindig meg tudott lepni valamivel, miközben annyi dolgot el is találtam, hogy sikerélményem legyen. Constantine, aki igazából egy testvérpáros írói álneve, jól ráérzett arra, hogy az ismerős kliséket használja, de folyamatosan újítson és nagyon ötletes is legyen. Erős kombináció így, falatta is velem az oldalakat.

Másodszor, az elbeszélő. Van az anti hősökben valami, ami miatt mégis bevonzzák az olvasókat. Szeretjük őket utálni? Szörnyülködni rajtuk? De lehet, hogy Gillian Flynn véleményét osztva a gonosz mindig izgalmasabb, mint a jó. Amber is ilyen figura, aki igazi guilty pleasure figuraként bevonzza az olvasói figyelmet, miközben nagyon kétlem, hogy bárki is neki drukkolna. Olyan, mint egy katasztrófa: borzalmas, forog a gyomrod tőle, de egyszerűen nem lehet máshova nézni.

Majd jön Daphne, akiről nagyon szívesen mesélnék, de nem lövök el semmit belőle. Megmaradok annyinál, hogy ő is sokkal több, mint aminek látszik. Remek ellenpontja Amber figurájának, és ne ítéljetek róla elsőre! Figyeljetek a jelekre, vannak, és akkor időben sejthetitek, ki is ő igazából.

A két nő narrációja stílusában is más. Mindkettőben észrevenni a karakter személyiségét, ami megint olyasmi, amiért szerettem a regényt. Mindkettőt tudtam szeretni a sajátosságai miatt. Azt az irigység szintet, számító hangulatot, amit Amber részei megvalósítanak… kész pszichés tanulmány.

Szórakoztató regény, nem kell benne tanulságok keresni, de még akár azt is lehetne. Vannak benne femi-thriller elemek, melyekben a hősnő erőre lel és megharcol magáért, nyerni is tud. Melyik is az erősebb nem? De azt is emlegethetném, hogy a látszat csal. Hogy soha nem szabad a látszat után ítélni, mert a lényeges dolgokat úgyis elrejtik és nagyot lehet koppanni.

A regény nagyon ütős, kicsit sajnálom is, hogy nem jutott neki jobban eltalált borító. A regény ismeretében ez is korrekt, de lehetett volna jobb is.

Constantine: Az utolsó mrs. Parrish - Mint thriller: 95% fordulatos, okos, lélektanilag és cselekményben is mozgalmas.

Szubjektíven: 90% jól szerkesztett regény, ravasz csavarokkal, és szereplőkkel. Tetszett.

A hét második felére jött ki bőven új. Csak címszavakban:

- Hill kisregények (Furcsa időjárás) - horror történetek Stephen King fiának tollából, aki már saját jogon is sikeres.

- Dag: 1793 - egy skandináv krimi, amiben az a pláne, hogy egyben történelmi regény is. Ha jól sikerül, akkor a zsáner kap egy új, izgalmasan hangzó altípust. Én drukkolok!

- Hyde: Vigyél magaddal - sírós filmemlékeim között van a Jövő kezdete. Már attól elbőgöm magam, ahogy megpróbálom elmesélni a filmet, ha nézem, még rosszabb a helyzet. Eredetileg Hyde írta, és regény volt. Ez meg az új könyve, már a tartalma alapján arra tippelek, hogy egyszerre lesz lélekmelengető és sírós, mint a Jövő kezdete is.

- Levy: Utóirat Párizsból. Engem már a helyszín megvett, de ennek a szerzőnek is van olyan regénye, amire szívesen emlékszem vissza. Fájdalmas, szépséges szerelmi történeteket komponál. Mint a Ha igaz volna, ami regényen szép, filmen ostobán komédiára vett lett.

- Aichner: Holtak háza - a Holtak asszonyának folytatása, meglepően hamar kijött magyarul. Thriller, bonctermi elemekkel, és állítólag jó a horror vénája is. Az első rész már az olvasólistámon van, ha tetszik, ez is sorra fog kerülni.

Hirtelen ennyi, de kezdünk beleérni a karácsony előtti szezonba, szóval folyt.köv!

Cím: Lethal White

Szerző: Robert Galbraith - ami írói álnév, és nagyon is lehet tudni, hogy Rowling van mögötte, vagyis Harry Potter kitalálója. A varázslók világa után a következő sikere egy londoni magánnyomozó ügyei lettek...

Műfaj: krimi

Tartalom: Cormoran irodáját egy fiatalember keresi fel, aki egy múltbeli esetet akar megoldatni. De nehézséget jelent, hogy sok minden elveszett már az emlékeiből. De Cormoran rátapad az ügyre. Közben azzal is gyötrődik, mit kezdjen Robinnal. Látszólag csak munkatársak. De van bőven kimondatlan érzelem közöttük.

Várható megjelenés: angolul friss megjelenés, ha a kiadó ráfekszik, és hamar nálunk is meg akarják jelentetni, akkor talán a 2019-es könyvfesztiválra. De ez csak tipp, még nem láttam róla konkrétumot.

Miért várós?

- Szeretem a sorozatot, várom az új részét is.

- Eddig jó krimik voltak, és a karakterei is szimpatikusak.

- Érdekel, mi lesz Robin házasságával.

- Nagyon perfekt tévésorozat is készült a regények alapján, ennek is el vannak adva a filmes jogai. Mielőtt megnézem, nagyon szeretném, ha olvastam is volna. Hajrá, magyar kiadás!

Mesevilágos, űrbeli, varázslatos, csúcstechnikás, kalandos.

A tükrön át súgta a lánynak, jöjjön hozzá, és nyerje el a herceg szerelmét! A fagyos táj, a vadász és a szíve kivágása, a hét törpe és az alma – mind egy próbatétel, hogy a kastélyban szembenézzen a végzettel a kiszemelt szépség. (Árnyék) Az emberek tudják, hogy az ő istenük, Titán az igazi isten. Sorra járják az ember lakta világokat, és térítenek, vagy kipusztítanak minden mást. Míg egy napon egy szépséges eretnek egy történetet nem mond a Földről, és az istenek születéséről, ami mindent megváltoztat. (Mesterséges istenek) Csontváz tanulók a harc alapjait tanulják, hogy a mágus által rájuk bízott ereklyét megóvhassák a kalandoroktól. Ők a leggyengébbek, mindenki más nevet rajtuk. De most egy fiatal csontváz véletlenül szembe kerül egy kalandorral, és meglátja az esélyét. (Hét perc és egyetlen pillanat)

A Gabo 3 éve adja ki az amerikaiak után az év legjobb sci-fi és fantasy novelláit, és idén először megcsinálták a magyar párját is, Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor szerkesztésében. Bevallom, szkeptikusan vettem a kezembe, nem hittem, hogy méltó párja lesz az eredeti, amerikai ötletgazdának. A döbbenet pedig az, hogy idén jobban tetszettek a magyarok!

Talán azért is, mert a két zsáner közül nekem a fantasy a kedvesebb, és ebben a kötetben az volt túlsúlyban, míg az amerikaiak a sci-fi felé tolódnak évek óta. Ebben viszont mesés, kalandos történetek sora található meg, és a sci-fi is olyan szinten, ami még nem elvont – legalább annyira szórakoztatóak, mint amennyire elgondolkoztatóak.

A kötetre nagyon jellemző az ötletesség. A legtöbb történetben nagyon erős a világteremtés, és szabályosan elringatnak egy másik világba. Veres Attila a regényében, de az Agave kiadta novelláiban is nagyon tudott más világokat írni, sötét hangulatokat hozni, és ezt most is teljesíti. Egyszerre van líra és valami nagyon sötét horror a Fekete talán történetében. Tallódi Féligazában pedig felfedezni véltem Böszörményi Gyula és Krúdy hagyatékát, ahogy a boldog békeidők megelevenednek.

De a cselekményekben is bőven akad ötletesség. Nálunk novellában nagy divat a mesék modernizálása, újragondolása, aminek különösen örülök, mert ezt a típust nagyon szeretem. Ebben Gaura Ágnes írt egy olyan Hófehérkét, hogy egyenesen Gaiman Hófehérkéje jutott róla eszembe, olyan szinten döbbenetes és kreatív, mert természetesen nem Gaiman története, ez eredeti ötlet és nagyon ütős. Mese, horror, sötét líra – nekem nagyon bejött. Szerettem az Égigérőt, ami egy klasszikus népmese újraírása, amibe korunk girl power mozgalma is simán belelátható. Gaura annyira bejött különben, hogy már nekiálltam a regénysorozata beszerzésének is, nekem ő a kötet felfedezése.

De ha már a szerzőket akarom dicsérni, akkor remek szerkesztéssel egyszerre vannak jelen a kötetben olyan sikerszerzők, mint Baráth Katalin, Veres Attila, Dragomán György, és olyan friss hangok is, akiknek még nem jelent meg saját kötetük.

Nagyon tetszett, ahogy a szerzők hangjukban is teljesen máson. A tudományos fantasztikumot idézőtől kezdve a népmesék nyelvét idézőn át iskolázatlan gyermeki hang is akad benne. Nem lehet beleunni, annyira más szín minden történet más hangon.

Nagy meglepetés, jó értelembe, élveztem elejétől a végéig!

Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2018 - Mint sci-fi/fantasy: 100% változatos stílusok, érdekes történetek, szórakoztató és ötletes.

Szubjektíven: 95% szinte mind tetszett, van olyan szerző, akinek már regényét is kutatom.

Nyomozós, börtönből kijuttatós, régmúlt ügyeit felderítős.

Amos Decker megkezdi a munkáját, mint az FBI civil segítője. Éppen utazik, amikor egy rádióhír felkelti a figyelmét. Melvin Mars kivégzését felfüggesztették, mert egy másik halálraítélt bevallotta Melvin szüleinek meggyilkolását, amiért a férfit elítélték. Amos emlékszik rá, mér az egyetemi ligából: ha nincs az ügy, a fiatal Melvin NFL sztár lehetett volna. Meggyőzi a csapatot, hogy Melvin ügyében kezdjenek el vizsgálódni. A helyszínre érkezve több minden is szemet szúr nekik: a gyilkosságot bevalló Montgomery körül valami nem stimmel, valaki lefizette? Melvin szülei nagyon rejtőzködve éltek, még egy fotó sem maradt róluk. Mi elől bujkálhattak? Nagyon úgy néz ki, valaki csapdába csalta a fiuk, míg most a szabadulásáért ténykedik. Rengeteg a megválaszolatlan kérdés, és a szálak sokkal mélyebbre nyúlnak, mint amit a kezdetekkor el tudtak képzelni.

A végén még örülni fogok, hogy a General Press átvette a David Baldacci regények megjelentését. Ugyan puha fedeles kiadások jönnek, de rendszeresebben, mint az Európa kiadványai. Ha jól számolom, akkor viszonylag rövid időn belül ez már a 3. regény, amit kiadtak a szerzőtől.

Az Amos Decker sorozat második kötete a Végső fázis, ami a szerző szokása szerint lazán illeszkedik sorozatba, az ügy teljesen önálló, így az is értheti és olvashatja, aki most találkozik először Decker személyével. Aki olvasta az előzőt, neki annyi plusz lesz, hogy az a kevés utalás, ami Decker családjára és a meggyilkolásukra vonatkozik, érthetőbb lesz. De aki azt nem olvasta, annyi az utalás, hogy ők is értsék a történteket.

A középpontba megint Decker áll, aki még mindig különleges egy figura. Sok vonását magán viseli a tipikus Baldacci hősöknek: nagyon erős az erkölcsi mércéje, az igazság kiderítése küldetés a számára. Nagyon jó nyomozó, speciális készségekkel. Egykor sztársportoló volt, és egy baleset különlegessé tette a memóriáját. Jó ember, kissé különc, de ettől csak színesebb a figura.

Érdekesnek találtam, hogy bár csapat szerveződik, a fókuszt nem velük osztja meg a szerző. Van két új csapattag a korábban megismert újságíró és FBI ügynök mellé, de róluk alig tudunk meg valamit. Ellenben Melvin Mars, akinek a szabadulásán, majd a köré épült összeesküvés felgöngyölítésén dolgoznak, előlép mellé főszereplőnek. Szintén egy kemény, erős értékrenddel rendelkező férfi, aki megtestesíti a Baldacci ideált.

A szerzőnek a szerelmi szálak nem mennek, nem is nagyon erőlteti őket, ellenben a férfias barátságok és megható pillanatokban otthon van. Ezt használja most is, és partneri, baráti viszonyt épít a két főszereplője közé, ezzel adva érzelmi hátteret a történetnek.

Ahogy az előző Decker nyomozás, ez is erőteljesen krimis. Bizonyítékok, vallomások, elméletek köré rendeződik a cselekmény, amit a végére az akciós szálak is kiegészítenek. Baldacci szokás szerint okos történetet rakott össze, ami szórakoztató, fordulatos, és jó messze vezet az eredeti konfliktustól.

A stílusa is a szokott, filmszerűen pörgő, olvasmányosan realista.

Már csak arra leszek kíváncsi, a kiadó kezdi a Will Robie történeteket, vagy Decker folytköv?

Baldacci: Végső fázis – Mint krimi: 95% fordulatos, izgalmas, érdekes karakterekkel, végig pörgősen.

Szubjektíven: 90% szeretem az állandó karaktereit, jó az ügy, illik a szerzőhöz.