Politikai, nyomozós, gyilkosságos, megtévesztős.

Násztya újabb fogós ügyet kell, hogy megfejtsen. Leonyid nagyon sikeres, romantikus történeteket író bestseller szerző volt, akit egy ismeretlen tettes agyonlőtt a lakása előtt. A felesége látszólag komolyan gyászolja, az anyja viszont a menyére mutogat, akit soha nem szeretett, és aki most drágán adja el férje utolsó regényeit. Eközben Berjozin, az igyekvő politikus a parlamentbe akar bekerülni. A kampányban csinos feleségének is fontos szerepe lesz, akit nemrég hozott haza a klinikáról. Igazából azonban Irina nem a felesége, hanem egy egykori prostituált, aki eljátssza az asszonyt. Közben brutális gyerekgyilkosságok is történnek a környéken. Násztya egy ügybe próbálja csak beleásni magát, de a végére egy évtizedekre visszanyúló bűnügyi hálózatba botlik, ami mindent összeköt.

Újabb taggal bővült az orosz krimik sorozata. És megint kicsit más, mint amit legutóbb olvashattunk az írónőtől. Egy kifejezetten erős regény lett összességében, de kell neki időt is hagyni.

Mert a történet látszólag össze nem függő ügyekből áll össze, amelyek párhuzamosan futnak egymás mellett. Sokáig, szinte a végéig nem is lehet érteni, mi az összefüggés, hiszen még közös szereplője sincs a történeteknek. De ezeket a végére nagyon jól összefűzi Marinyina, és mindennek értelme lesz, de addig el kell jutni. És bizony ütős a csavar, nekem eszembe se jutott volna ez a megoldás, pedig a Berjozin szálon nagyon adta volna magát – én mégis másra gondoltam. Plasztikai sebészetre – hát nagyon nem az volt a háttérben.

És szerettem, hogy meg tudott lepni a könyv, miközben nem is légből kapott a megoldás. Ha utólag átgondoljuk, rengeteg nyomot kaptunk erre, de szerintem leszünk elég sokan, akik nem erre, hanem valami teljesen másra következtettek.

Erénye, hogy mindkét fő szálat nagyon érdekessé tudja tenni, és mindegyiket több nézőpontból is megismerhetjük. Az író meggyilkolását követhetjük rendőrségi oldalról, de Marinyina megírta a feleség és az anya szemszögét is. Násztya nem hagyományos módszerekkel dolgozik, így hiába sokadik ügyéről olvasok, még mindig le tud kötni, hogyan jár az agya. Izgalmas, amilyen anya – fiú kapcsolatot kibont a szerző, és nekem bejött az is, amit a kiadókról és a feleség húzásairól olvashattam. Az már szinte egy heist movie volt.

Berjozin és Irina szála is kétszeresen érdekes: ott látszólag nincs bűnügy, de egy csalás igen, és annyira homályosak annak a részletei, hogy az olvasó fejében ott a vészcsengő, vajon mi van a háttérben? Érdekesek a politikai machinációk, de szép szerelmes történetnek is olvasható. Amilyen üzleties, szinte kegyetlen a másik szál egy része, olyan aranyos, ahogy ez a két sérült ember elkezd egymásra találni.

A karakterek izgalmasak, árnyaltak, és nincs jó vagy rossz szereplő itt. Ha be kellene tennem őket ebbe a skatulyába, nem menne. Mindenkinek vannak jó és rossz húzásai, mindenkit meg lehet érteni.

Csak a vége… megszokhattam már volna az orosz krimik végét, de ez most különösen fájt. Sajnos, egy része meg homályos is. Azt lehet, hogy még újraolvasom.

De összességében remekül szórakoztam, ha ebbe beletartozik, hogy le is tört a sztori.

Marinyina: Idegen álarc - Mint krimi: 80% érdekes, a végére jól összeáll a krimi is, kemény korrajz erős karakterekkel.

Szubjektíven: 85% bár van néhány kérdőjel a vége miatt, megint lekötött, megdöbbentett.

Korábban érkezett a vártnál:

- Marsons: Vérvonal

Az írónő sorozatának, ha jól számolom, 5. része, melyben Kim Stone nyomozó kénytelen a saját fájdalmas múltjával és rokonaival szembenézni.

A sorozatot bírom, krimi, izgalmas ügyekkel. Magáról az esetről direkt nem tájékozódtam jobban, meg akarok lepődni! Köszi, General Press!

Ez itt nem a Blair Witch Project, csak a János kórház. A kétségkívül fellelhető hasonlóságok ellenére. (Időfutár 7.)

Ez egy beteg világ, és egyre csak romlik az állapota. (Dick: Kamerák által homályosan)

(…) miután minden fát kivágtál, minden állatot kiirtottál, minden vizet megmérgeztél, a levegőt pedig beszennyezted, csak akkor fogsz rádöbbenni, hogy a pénzt nem tudod megenni. (Kenyon: A pokol haragja semmiség; In: Veszélyes amazonok)

Elképesztőek ezek a színműs srácok! Mindegyik Leonardo DiCapriónak képzeli magát, kivéve persze Benedictet, aki Leonardóból csak a da Vincit ismeri. (Időfutár 7.)

Imádom ezt a cipőt! Ha át kell mennem farkasba, hogy lerágjam valaki arcát a helyéről, sírva fogom hátrahagyni. (Butcher: Bombázók; in: Veszélyes amazonok)

A modern gyógyszerészet tulajdonképpen varázslat egy injekciós tűben. (Kloos: Tengerészek)

• Mentségemre szolgáljon, hogy csak segíteni akartam.
• Nem hiszem, hogy létezik bármi a világon, ami képes túlélni a te segítségeddel. (Időfutár 7.)

Tiszta volt, ragyogó, mint a napfény. Egy pillanatra el is állt a lélegzete. Belenézni egy gyémántba óriási élmény. Mint az áhítat vagy a bánat. Egy tökéletes gyémánt túlmegy minden szépségen – maga a halhatatlanná vált tökéletesség. A világon minden más elpusztul végül. Az emberek meghalnak, a civilizációk összeomlanak, a folyók átvágják a hegyeket. De egy gyémánt nem csak az örökkévalóság szimbóluma – maga az örökkévalóság. (Hobbs: Ghostman – a nyomtakarító)

Kamaszos, bűnügyes, börtönös, viszályos, gyilkosságos.

Toni alig várta, hogy véget érjen a középiskola és elkezdhesse a saját életét. Egykor a menő lányok közé tartozott, de egy fiú miatt összeveszett vele az iskola méhkirálynője, Shauna. Ettől kezdve a lányok igyekeztek megkeseríteni az életét. De túlélte, mert ott volt neki Ryan. A helyes, balhés srác, akivel szívből szerették egymást. Akivel bajkeverők lettek, kívülállók, de közös jövőt terveztek. Érettségi után a tóhoz mentek ki, velük tartott Toni húga is, Nicole. Míg ők kettesben maradtak, valaki megölte a húgát. Ők találtak rá a tóban. Ártatlanok voltak, de elítélték őket gyilkosságért. 15 évet töltöttek börtönbe, és kikerülve se találkozhatnak többé. De mindketten hazamennek, és Ryan elhatározza, megtalálja az igazi gyilkost, és kapnak még egy esélyt az élettől. Lassan Toni is bekapcsolódik, az igazságért és a jövőért.

Ha egyszer egy biznisz beindul… miután kijött a Nincs menekvés, évekig vártam, hogy csak jelenik meg új Chevy Stevens regény. Nem jött. Most azonban az Álomgyár átvette az írónő megjelentetéseit, és rövid időn belül ez a harmadik regény, amit kiadtak tőle.

És végre egy olyan, ami merőben más: thriller ez is, de más vizekre evez és le tudott kötni. Úgyhogy ezzel most elégedett lehettem.

A cselekmény viszonylag lassan halad, de ennek a karakterépítés miatt szerepe és jogosultsága van. A végére tényleg az lesz a lényeg, hogy elkapják az igazi gyilkost, és van ott akció, cselszövés és leleplezés, de addigra ezek a karakterek már minden darabkájukkal fel vannak tárva előttünk. Elsősorban Toni, aki a regény elbeszélőjeként több szinten is elénk áll. Megismerjük őt több idősíkon, és pontosan látjuk a folyamatokat, milyen volt, hogyan élte meg az eseményeket, és hogyan változott meg. A regény egy utazás is, hogy lett egy különc kamaszlányból egy megtört nő, aki most kap egy esélyt, hogy visszaszerezze az életét és talán a régi önmagának egy részét is. És Stevens jól leírja, miért nehéz ez. Amilyen könnyen Ryan a bűnösök nyomába ered, Toni annyira nehezen szánja rá magát. És mivel ennyire részletes a lelki része, érteni is fogjuk, miért.

A szerkesztése kifejezetten tetszett, szinte regény a regényben. Vagy akár három regény egyben. Nagyon komolyan meg van írva a főszereplők középiskolai élete, a regény első felének java részét ez teszi ki. Aminek külön feszültséget ad, hogy olvasóként tudjuk, hova futnak ki az események. Még amikor látszólag minden rendben is van, mi tudjuk, hogy a felszín alatt mi forrong, hiszen tudjuk, hogy Nicole végül a tóban köt ki. A börtönévek az alakulás miatt számítanak – ahogy Toni megtörik és beletörődik a dolgokba. Az elején harcos, reménykedik, és hisz. De aztán a túléléshez ezekről le kell mondania, mert csak fájnak. És ez egy pokoli folyamat, rossz olvasni is, mert olvasóként tudjuk, hogy tényleg ártatlan. Végül, a jelen, ahol Toni csak beilleszkedne, de Ryan mozgásba lendíti az eseményeket. Ahol kiderül minden. A három sík folyamatosan változik, nem is mindig lineárisan haladva, így figyelni is kell, hogy összeálljon minden a végére.

A csavar egy része ugyan a semmiből jön, de azért még nem az a kategória, ami annyira légből kapott, hogy zavarjon. Kicsit azért lehetett volna meglepőbb összességében.

Teljesen korrekt thriller, tetszett is, csak a végére még valami elfért volna.

Stevens: Aznap éjjel - Mint thriller: 80% az idősíkokkal jól bűvészkedik, működik a csavar és a lelki része is.

Szubjektíven: 70% tetszett, de valami nagyobb durranást vártam a végére. Korrekt.

5: Perry: Apuci lányai - a Balcon nővérek olyan életet élnek, melyről mások csak álmodnak. Fiatalok, gyönyörűek, akiket ugyanolyan eséllyel találni meg egy milánói divatbemutatón, mint a leghíresebb a férfiak ágyában vagy éppen a Riviérán szórakozva. Ám apjuk, aki a család zsarnoka is egyben, holtan találják. Gyilkosság - és a lányok is gyanúba keverednek. Sötét titkokat rejt a Balcon család... a tökéletes guilty pleasure recept alapján. Szép és gazdag emberek mocskos titkokkal, sok szerelem és csábítás, miközben akad egy krimis szál. A helyszínek és díszletek meg egy olyan luxusvilágé, amit elképzelni se egyszerű.

4: Sanghani: Virgin - Ellie görög származású, amerikai lány, aki most volt 21. Nem egy szupermodell, megvannak a maga fóbiái is, de helyes csaj, akinek megvan a maga baráti köre. Már csak egy pasit kellene összeszednie, aki elvenné végre a szüzességét. Míg a lány a tökéletes elsőt keresi, kicsit szerelmes is lesz, rengeteg vicces helyzetbe keveredik. Alapvetően komédia, ami a szex körül forog, de messze nem pornó. A vicces helyzetekre és Ellie kisebbségi komplexusára van kihegyezve a történet. Akinek bejött, a folytatása is kijött magyarul, melyben Ellie már nem szűz és az orgazmus elérését tűzte ki célul - hasonlóan balszerencsésen, mint az első kötetben.

3: Mason: James hálójában - Holly újságíró, aki szeretne feljebb lépni a ranglétrán. A lehetőség adott - egy naplószerű állandó rovat, melynek az a lényege, hogy egy nyomozó árnyékává válik, és beszámol az olvasóknak az átélt kalandokról. A mogorva, a lánnyal foglalkozni se akaró James eleinte nagyon szabadulni akar a kolonctól, de a sorozat nagyon sikeres lesz. A nyomozó meg az újságíró között pedig izzani kezd a levegő - csak éppen mindketten kapcsolatban élnek. Dobjanak mindent egymástért? Akciós, krimis, és mellette szórakoztató szerelmes regény is, sok komikus helyzettel, izgalmas pillanatokkal. Azoknak, akiknek a guilty pleasure élménybe kell egy kis bűnügy is.

2: Madsen: Hamupipőke, menj a búsba - Darby gyönyörű szőkeség, sikeres a szakmájában is, a szerelemben viszont rendszeresen melléfog. A Disney meséken felnőtt lány eddig mindig a hercegét kereste, az aktuális pasijaiban mindig fel tudta fedezni egy mese bűbájos hercegét, csak aztán rá kellett döbbennie, hogy mindnek volt legalább egy olyan komoly gondja, ami miatt a kapcsolatnak annyi lett. Nem is kell neki szerelem, herceg meg pláne! És pont ekkor összefutnak Jake-kel. Aki egy igazi álompasi, de Darby ezt nem hajlandó belátni. A srác udvarolna, a lány nagyon lekoptatná - már annyira kiábrándult, hogy nem ismeri fel a saját meséjét? Szellemes, humoros, bájos kis történet. Olvasható a mesék ellen, de mellett is. Jó értelemben romantikus, van benne humor, remek narráció és szerethető karakterek.

1: Kwan: Kőgazdag ázsiaiak - Rachel egyetemi oktató, akinek a kapcsolata kezd komolyra fordulni szintén egyetemi professzor barátjával. Nick most meghívja magával haza, Ázsiába a lányt, hogy egy rokona esküvőjén legyen a párja, és ismerje meg a családot is. Rachel naivan belevág a kalandba, azon gondolkodva, hogy a nyaralás végén egy esetleges lánykérésre mit reagáljon. De a helyszínen szembesülnie kell vele, hogy Nick eddig sikeresen eltitkolta, hogy milliárdosok családjába született, elmondhatatlan luxus veszi közbe, és a fele rokonság kifejezetten sznob. Nick anyja például szabályosan hadjáratba kezd a Kínából az Államokba költözött és élő Rachel ellen, akit nem talál elég jónak a fiához. Közben kiderül, hogy a szépek és gazdagok világában sem egyszerű boldogságot találni, és mindenkinek megvan a maga kis sötét titka. Szórakoztató, botrányokkal és humorral, románcokkal teli sztori. A szereplők szappanoperásak, de így zseniálisak. Pörgős, van krimis szál is benne, és mivel sok szereplőt fókuszba tesz, egy regényen belül több sztorit is élvezhetünk. Érdemes azért is elolvasni, mert érkezik a belőle készült film is, és a nagy sikerre való tekintettel Kwan trilógiává bővítette a regényt. A második hamarosan a polcokon magyarul is.

Háborús, űrflottás, baráti társaságos.

Andrew Grayson harcászati irányítónak nincsenek nagy igényei: haza akar érni a Földre az esküvőjére. Csak éppen közbeszólnak a nyurgák, egy értelmes faj a világegyetemben, mely most az emberek és gyarmataik ellen indulnak háborúba. Hiába egyesült az űrflotta, esélyük sincs velük szemben. Több tízezer ember sorsa múlik azon, hogy egyetlen hajó képes lesz-e átjutni a nyurgák blokádján, és visszahozni nekik a koordinátákat a hazaútra. Andrew is a lopakodó legénységének a tagja, és a Földön döbbenten szembesül azzal, hogy a flotta ellenséges. Miközben visszaszöknek, arra is rájönnek, miért: a legjobb fegyverekkel és a kevés kiválasztottal szökni akarnak, mielőtt ideérnek a nyurgák. De Grayson most a célra koncentrál: megmenteni az űrben ragadt barátait, majd megvédeni a Földet a támadó nyurgáktól és megnősülni, ha egy csoda folytán mindezt túléli.

Tagadhatatlan, hogy Marco Kloos regényei, vagy legalábbis a Frontvonalak sorozat magán viseli John Scalzi hatását. Természetesen más a történet, más a világaik rendszere is, szóval, senki ne plágiumra gondoljon. De olyan mozzanatok, kis zsáner szilánkok vannak ebben is újrahasznosítva, mint amik a Vének háborújából ismerősek.

A Tengerészek folytatja a korábban megkezdett történetet, és bár a katonai részei és az akciók tökéletesen érthetőek az előzmények nélkül is, sokkal szórakoztatóbb a történet, ha a kerettel és a szereplőkkel is tisztában vagyunk. Vannak emlékeztető kis pillanatok, melyek a korábbi kötetek olvasóinak visszahúzzák az emlékeit, de szerintem annak, akiknek azok a történetek kimaradtak, nem mondanak eleget ahhoz, hogy értsék, mire és hogyan utalnak.

A regény alapvetően két részből áll össze: a kerettörténetből és az akciókból. Nekem az előbbi tetszik jobban, vagyis a keret és a világépítés, a szereplők. A sorozat vázát adja, hogyan az űrflottához csatlakozó Grayson hogy válik rutinos katonává, és milyen szerep jut neki a nyurgák elleni háborúban, miközben szerelmes is lesz, és legalább annyira harcol a párjáért és a barátaiért, mint kötelességből. Tovább építi az emberi társadalmak és szövetségek körét is a szerző, és azt kell mondanom, nagyon nem hősies, ám annál hihetőbb, amit ebben a kötetben kitalál. Ez az a rész, ami lekötött.

De a főszerep az akcióké, hiszen ez egy akció sci-fi. Hogyan surran át a hajó a nyurga flottán. Hogyan igyekeznek az emberek hajói felvenni a harcot a nyurga maghajókkal. A bolygók felszínén a fizikai összecsapások. Szerencsére a keret nem csak ezeket a jeleneteket hivatott összekötni, érdekes és összefüggő, ebben egyre jobb Kloos. Míg az első részben úgy éreztem, tényleg csak összeköti valahogy az akciójeleneteket, most már egész izgalmas története is van. Érdekel is, innen merre viszi majd tovább a cselekményt.

A főszereplői hősiesek és szerethetőek. A középpontba tett Andrew sok tekintetben remek ember, akinek könnyen drukkol az olvasó. Mellé tesz olyan kemény katonákat, akik sematikusabbak, de valamivel mindig sikerül őket feldobni. Pl. kemény humorral.

Ami viszont még mindig nem tetszik – nem vagyok kibékülve Kloos stílusával. Messzemenően realista, inkább tárgyilagos, mint élvezetes mesélő.

De a sorozatot már megszerettem, és érdekel, mi lesz az emberek – nyurgák sorsa.

Tengerészek - Mint akció sci-fi: 70% pörgős, az akció részeket izgalmas keretbe fogja. Szimpatikus hősök.

Szubjektíven: 65% az emberi oldalát, a kerettörténetet szeretem, az akciójeleneteit kevésbé.

- Visszatérő végzet - a Mogul thrillere megint előrendelhető státuszba került a hétre, de mivel lassan fél éve csúsztatják, szkeptikus vagyok. Pedig a sztorija érdekes.

- Zavaros vizek - thriller a Lettero kiadásában.

- Mielőtt elbukunk - New Adult a Libri kiadásában, a Megtört lelkek sorozat 3. kötete, de a részek önálló sztorik, nem kell hozzá az előzőek ismerete.

- Kémek háza - akciós kémregény a HarperCollinstól. Gabriel Allon legújabb ügye.

- Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról - sci-fi novellák az Agavétól.

Előrendelőknek a Maxim is hoz újdonságokat:

- Vigyázz, Holly Chase - YA

- Szövetség - fantasy YA

- Közel a horizonthoz - YA

- Lehull a lepel - YA, thrilleres sztorival.

Természetesen, ha lesz meglepetés megjelenés, hét közben jelentkezem!

Anyává válós, gyerekrablós, családi titkos.

Agatha kisegítő egy üzletben, ahonnan jó rálátása van a szomszédos kávézóra. Azért szeret itt dolgozni, mert innen jól rálát a kismamákra, akik rendszeresen ott gyűlnek össze és cseverésznek. A kedvence Meg, aki a harmadik gyerekét várja. A nő csinos, a férje sikeres tévés, és a két nagyobb gyereke, az óvodás kisfia és a kisiskolás lánya tündériek. Meg azt az életet éli, amelyet Agatha megálmodott magának. Nem sejti, milyen válsággal küzd igazán a nő. Hogy a házassága lassan már csak látszat, és még azt sem tudja biztosan, ki a baba apja. Agatha csak a tökéletes külsőt látja, és magának akarja. Az apának kiválasztott fiatalember a tengeren szolgál, Agatha pedig egy gyermekkel a karján akarja fogadni, hogy végre neki is családja legyen.

Ha jelzőt keresek erre a regényre, a korrekt mellett fogok kilyukadni. Méghozzá azért, mert tulajdonképpen minden megvan benne, amitől jó thriller lehet, csak éppen nem kiemelkedően jó. Egyszer elolvassa az ember, le is köti, vannak benne jó dolgok, de nem lesz kedve máskor is elolvasni. Ahhoz túlzottan tipikus.

A címe mondjuk jól sikerült – általában az eredeti címeket jobban szeretem a magyar változatnál, de most találóbbnak érzem a magyar verziót. The secret she keeps helyett kaptuk a jópofa Dédelgetett titkokat. Amiben benne van a babavárós téma hangulata is, hiszen a kisdedeket szokták dédelgetni, és a titkos is, melyek a regényben pont az áldott állapot körül forognak. Szóval, ez egy jól eltalált cím.

A téma az anyaság, és a nők, akik anyákká válnak, vagy azok akarnak lenni. Alapvetően az jön le a kötetből, hogy az anya a gyerekhez szervesen hozzátartozik, és a baba átírja az életet. Ő lesz a legfontosabb, és a nők védeni fogják, attól függetlenül, hogyan estek teherbe, vagy milyen titkokat kell őrizni miatta.

A regényben 3 babás titok okozza a konfliktusokat és a feszültséget: Agatha kamaszkori megrontása, aminek terhesség lett a vége és egy anyjától elszakított gyermek (nagyon női thrilleres ez a szál). Agatha jelen helyzete, melyben mindenkivel elhiteti, hogy gyermeket vár. Végül Meg, aki egy veszekedést követően egyéjszakás kalandba bonyolódott, és most nem tudja, ki az apa. Nehezítésképpen a férje melletti jelölt, aki a férje legjobb barátja, szeretné a nőt is, meg a gyereket is, ha az övé. Mindenki titkolózik, és a férfiak egyszerűen felfogni sem képesek, mit rejtegetnek előlük az asszonyaik. Lesz is konfliktus, meg félreértés ebből bőven.

A drámai tetőpontig felviszi a szerző az olvasót, és el is varrja a szálakat. Nem állítom, hogy minden véggel elégedett lennék. Nem derülnek ki olyasmik, amiket szívesen elolvastam volna még, de írói szándék szerint kitalálható, miért ilyen végeket kaptak a szálak.

A cselekmény lassan indul, majd egyre gyorsul. Még amikor nem ismerjük Agatha terveit, akkor is sikerül a hangulatba beletenni, hogy valami nagyon nem stimmel és rossz közeledik. De miután Robotham elvitt minden szereplőt a mélységek aljáig, vissza is hozza őket. Szerintem azért olyan a regény vége, amilyen, hogy mindenki elérhesse a nyugvópontot.

A karaktereire különben is odafigyel a szerző, esendően emberiek, érthetőek.

Vagyis korrekt, jól meg van írva, csak éppen a zsánerből a fordulatai nagyon ismerősek.

Robotham: Dédelgetett titkok - Mint thriller: 75% drámai, jól szerkesztett, a pszichés részekre odafigyelt. Esendő szereplők.

Szubjektíven: 65% a zsáner tipikus elemeit használja, kevés az igazi meglepetés. De korrekt.

Nyomozós, megfigyelős, drogos.

A Halál, vagy röviden H a legújabb és legmenőbb drog. Aki egyszer megkapja, reménytelenül függő lesz, és egyetlen kínja, hogy mindig legyen új anyag. De ki találta ki, terjeszti? Kik a nagy halak? A rendőrség erre próbál rájönni, és beépítik Fred ügynököt. Fred egy Bob Arctor nevű férfit figyel meg – nem is tudja, hogy a beépülés miatt szedni kezdett H az agyát károsította. Jobb és bal agyféltekéje között megszűnt a kapcsolat, mást érzékelnek. Így nem tudja, hogy Arctor, akit megfigyel, az tulajdonképpen önmaga. Kapcsolata zavaros a Donna nevű lánnyal, akivel szívesen bonyolódna viszonyba, akitől sokan anyagot is szereznek. Mikor minden összeomlani látszik, bekerül egy rehabilitációs klinikára, ahol meglepő felfedezést tesz, már Bruce néven.

Bután hangzik, de szeretem ennek a regénynek a címét, főleg a homályosan kifejezés miatt. Talán, mert végig úgy éreztem, miközben olvastam, hogy az agyam is homályosodik. De a személyes kis ködösülésemen is túl, a cselekményre is nagyon találó ez a cím. Van a cselekményben, aki egy kamerán keresztül nézi valaki életét, elvileg tisztán lát, és mégis minden homályos előtte. Nekem annak ellenére megvolt ez az érzetem, hogy az olvasónak az elejétől nyilvánvaló a helyzet.

A regény cselekményéről nagyon mesélni se tudok. Talán a köd miatt, ezt olvasni és befogadni kell, mindenki értelmezheti maga. De nagyon hamar világos lesz, hogy nem is igazán a cselekmény a lényeg. Hanem a parabola, ami megbújik mögötte.

Már művészeti toposznak is nevezhetném, ahogy bűn és bűnüldözés összefonódik. Számomra a Sötét lovagban Joker fogalmazta ezt meg legjobban, de korábban a Burton Denevéremberben is ott volt ez a gondolat. Joker és Batman összetartoznak, nincs rend káosz nélkül. Egymást teremtik, nem léteznek egymás nélkül. Még a Lego Batman filmben is, a világ megmentéséhez az kellett, hogy rájöjjenek, a hőst meghatározza az ellenfele és fordítva.

Dick ezt az összefonódást, összetartást viszi el a maximum pontig. Amikor már a nyomozó önmaga után nyomoz, ha ezzel nincs is tisztában. Ha kicsit másképp meséli el, egészen Oidipuszi lett volna ez a helyzet. Csak éppen az olvasó most tisztában van a karakterek személyazonosságával, mi végig tudhatjuk, hogy Fred és Arctor egy és ugyanaz.

A regény leginkább világépítős, hangsúlyosabbnak érzem a környezetet és a drogkultúrát, mint bármelyik karaktert vagy eseményt. A cselekményt különben sem lenne egyszerű összerakni, és meg se akarom próbálni.

Stílusában hozza, amit Dick regényeiben megszokhattunk. A szerzőtől ismerős nyelvezet, tömörség van ebben is. Magával tud vinni akkor is, ha becsap az a köd, amit fejtegettem feljebb. A hangulatok a fontosak, az értelmet én eléggé száműztem ebben az olvasásban. Igaz, a Dick regényeket inkább érezni, mint érteni szoktam.

Még mindig a novellái tetszenek jobban. Értem, miért jó könyv, de érezni nem tudom annak.

Van belőle film is, amire annak ellenére nem bírtam még rászánni magam, hogy az egyik főszereplője Robert Downey Jr. Nem tetszik, ahogy a homályosság megjelenik ott vizuálisan is. De lehet, hogy az agyam is túlzottan lefárasztaná. A regény megtette.

Kamera által homályosan - Mint sci-fi: 80% ötletes, és van benne mondanivaló. Gyorsan olvasható, világos a stílusa is.

Szubjektíven: 20% az ötletét tudom értékelni, de nem tetszett. Egyszerűen lefáradtam tőle.