- Visszatérő végzet - a Mogul thrillere megint előrendelhető státuszba került a hétre, de mivel lassan fél éve csúsztatják, szkeptikus vagyok. Pedig a sztorija érdekes.

- Zavaros vizek - thriller a Lettero kiadásában.

- Mielőtt elbukunk - New Adult a Libri kiadásában, a Megtört lelkek sorozat 3. kötete, de a részek önálló sztorik, nem kell hozzá az előzőek ismerete.

- Kémek háza - akciós kémregény a HarperCollinstól. Gabriel Allon legújabb ügye.

- Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról - sci-fi novellák az Agavétól.

Előrendelőknek a Maxim is hoz újdonságokat:

- Vigyázz, Holly Chase - YA

- Szövetség - fantasy YA

- Közel a horizonthoz - YA

- Lehull a lepel - YA, thrilleres sztorival.

Természetesen, ha lesz meglepetés megjelenés, hét közben jelentkezem!

Anyává válós, gyerekrablós, családi titkos.

Agatha kisegítő egy üzletben, ahonnan jó rálátása van a szomszédos kávézóra. Azért szeret itt dolgozni, mert innen jól rálát a kismamákra, akik rendszeresen ott gyűlnek össze és cseverésznek. A kedvence Meg, aki a harmadik gyerekét várja. A nő csinos, a férje sikeres tévés, és a két nagyobb gyereke, az óvodás kisfia és a kisiskolás lánya tündériek. Meg azt az életet éli, amelyet Agatha megálmodott magának. Nem sejti, milyen válsággal küzd igazán a nő. Hogy a házassága lassan már csak látszat, és még azt sem tudja biztosan, ki a baba apja. Agatha csak a tökéletes külsőt látja, és magának akarja. Az apának kiválasztott fiatalember a tengeren szolgál, Agatha pedig egy gyermekkel a karján akarja fogadni, hogy végre neki is családja legyen.

Ha jelzőt keresek erre a regényre, a korrekt mellett fogok kilyukadni. Méghozzá azért, mert tulajdonképpen minden megvan benne, amitől jó thriller lehet, csak éppen nem kiemelkedően jó. Egyszer elolvassa az ember, le is köti, vannak benne jó dolgok, de nem lesz kedve máskor is elolvasni. Ahhoz túlzottan tipikus.

A címe mondjuk jól sikerült – általában az eredeti címeket jobban szeretem a magyar változatnál, de most találóbbnak érzem a magyar verziót. The secret she keeps helyett kaptuk a jópofa Dédelgetett titkokat. Amiben benne van a babavárós téma hangulata is, hiszen a kisdedeket szokták dédelgetni, és a titkos is, melyek a regényben pont az áldott állapot körül forognak. Szóval, ez egy jól eltalált cím.

A téma az anyaság, és a nők, akik anyákká válnak, vagy azok akarnak lenni. Alapvetően az jön le a kötetből, hogy az anya a gyerekhez szervesen hozzátartozik, és a baba átírja az életet. Ő lesz a legfontosabb, és a nők védeni fogják, attól függetlenül, hogyan estek teherbe, vagy milyen titkokat kell őrizni miatta.

A regényben 3 babás titok okozza a konfliktusokat és a feszültséget: Agatha kamaszkori megrontása, aminek terhesség lett a vége és egy anyjától elszakított gyermek (nagyon női thrilleres ez a szál). Agatha jelen helyzete, melyben mindenkivel elhiteti, hogy gyermeket vár. Végül Meg, aki egy veszekedést követően egyéjszakás kalandba bonyolódott, és most nem tudja, ki az apa. Nehezítésképpen a férje melletti jelölt, aki a férje legjobb barátja, szeretné a nőt is, meg a gyereket is, ha az övé. Mindenki titkolózik, és a férfiak egyszerűen felfogni sem képesek, mit rejtegetnek előlük az asszonyaik. Lesz is konfliktus, meg félreértés ebből bőven.

A drámai tetőpontig felviszi a szerző az olvasót, és el is varrja a szálakat. Nem állítom, hogy minden véggel elégedett lennék. Nem derülnek ki olyasmik, amiket szívesen elolvastam volna még, de írói szándék szerint kitalálható, miért ilyen végeket kaptak a szálak.

A cselekmény lassan indul, majd egyre gyorsul. Még amikor nem ismerjük Agatha terveit, akkor is sikerül a hangulatba beletenni, hogy valami nagyon nem stimmel és rossz közeledik. De miután Robotham elvitt minden szereplőt a mélységek aljáig, vissza is hozza őket. Szerintem azért olyan a regény vége, amilyen, hogy mindenki elérhesse a nyugvópontot.

A karaktereire különben is odafigyel a szerző, esendően emberiek, érthetőek.

Vagyis korrekt, jól meg van írva, csak éppen a zsánerből a fordulatai nagyon ismerősek.

Robotham: Dédelgetett titkok - Mint thriller: 75% drámai, jól szerkesztett, a pszichés részekre odafigyelt. Esendő szereplők.

Szubjektíven: 65% a zsáner tipikus elemeit használja, kevés az igazi meglepetés. De korrekt.

Nyomozós, megfigyelős, drogos.

A Halál, vagy röviden H a legújabb és legmenőbb drog. Aki egyszer megkapja, reménytelenül függő lesz, és egyetlen kínja, hogy mindig legyen új anyag. De ki találta ki, terjeszti? Kik a nagy halak? A rendőrség erre próbál rájönni, és beépítik Fred ügynököt. Fred egy Bob Arctor nevű férfit figyel meg – nem is tudja, hogy a beépülés miatt szedni kezdett H az agyát károsította. Jobb és bal agyféltekéje között megszűnt a kapcsolat, mást érzékelnek. Így nem tudja, hogy Arctor, akit megfigyel, az tulajdonképpen önmaga. Kapcsolata zavaros a Donna nevű lánnyal, akivel szívesen bonyolódna viszonyba, akitől sokan anyagot is szereznek. Mikor minden összeomlani látszik, bekerül egy rehabilitációs klinikára, ahol meglepő felfedezést tesz, már Bruce néven.

Bután hangzik, de szeretem ennek a regénynek a címét, főleg a homályosan kifejezés miatt. Talán, mert végig úgy éreztem, miközben olvastam, hogy az agyam is homályosodik. De a személyes kis ködösülésemen is túl, a cselekményre is nagyon találó ez a cím. Van a cselekményben, aki egy kamerán keresztül nézi valaki életét, elvileg tisztán lát, és mégis minden homályos előtte. Nekem annak ellenére megvolt ez az érzetem, hogy az olvasónak az elejétől nyilvánvaló a helyzet.

A regény cselekményéről nagyon mesélni se tudok. Talán a köd miatt, ezt olvasni és befogadni kell, mindenki értelmezheti maga. De nagyon hamar világos lesz, hogy nem is igazán a cselekmény a lényeg. Hanem a parabola, ami megbújik mögötte.

Már művészeti toposznak is nevezhetném, ahogy bűn és bűnüldözés összefonódik. Számomra a Sötét lovagban Joker fogalmazta ezt meg legjobban, de korábban a Burton Denevéremberben is ott volt ez a gondolat. Joker és Batman összetartoznak, nincs rend káosz nélkül. Egymást teremtik, nem léteznek egymás nélkül. Még a Lego Batman filmben is, a világ megmentéséhez az kellett, hogy rájöjjenek, a hőst meghatározza az ellenfele és fordítva.

Dick ezt az összefonódást, összetartást viszi el a maximum pontig. Amikor már a nyomozó önmaga után nyomoz, ha ezzel nincs is tisztában. Ha kicsit másképp meséli el, egészen Oidipuszi lett volna ez a helyzet. Csak éppen az olvasó most tisztában van a karakterek személyazonosságával, mi végig tudhatjuk, hogy Fred és Arctor egy és ugyanaz.

A regény leginkább világépítős, hangsúlyosabbnak érzem a környezetet és a drogkultúrát, mint bármelyik karaktert vagy eseményt. A cselekményt különben sem lenne egyszerű összerakni, és meg se akarom próbálni.

Stílusában hozza, amit Dick regényeiben megszokhattunk. A szerzőtől ismerős nyelvezet, tömörség van ebben is. Magával tud vinni akkor is, ha becsap az a köd, amit fejtegettem feljebb. A hangulatok a fontosak, az értelmet én eléggé száműztem ebben az olvasásban. Igaz, a Dick regényeket inkább érezni, mint érteni szoktam.

Még mindig a novellái tetszenek jobban. Értem, miért jó könyv, de érezni nem tudom annak.

Van belőle film is, amire annak ellenére nem bírtam még rászánni magam, hogy az egyik főszereplője Robert Downey Jr. Nem tetszik, ahogy a homályosság megjelenik ott vizuálisan is. De lehet, hogy az agyam is túlzottan lefárasztaná. A regény megtette.

Kamera által homályosan - Mint sci-fi: 80% ötletes, és van benne mondanivaló. Gyorsan olvasható, világos a stílusa is.

Szubjektíven: 20% az ötletét tudom értékelni, de nem tetszett. Egyszerűen lefáradtam tőle.

A héten lehetett kicsit borzongani is, nézzük is meg, min és hogyan!

AJ nem régen lett kinevezve vezető ápolónak a Beechway Pszichiátriai Intézetben. Náluk kapnak kezelést az idegbetegek, és olyan gyilkosok is, akiknél pszichés betegséget állapítottak meg. Bár megvannak a rendszeresen zűrt keverő betegek is, összességében nyugodt hely. Már nem az – pár éve egy rejtélyes öngyilkosság és öncsonkítást követően elterjedt a legenda, hogy egy egykori ápolónő, egy törpe szelleme kísérti az intézetet. Lidércnek nevezték el. Bejár a betegekhez, a mellkasukra ül és kínozza őket. Most megint róla suttognak, és újabb betegek halála alátámasztani látszik a szellemes elméletet. Már az ápolók is félnek a kérdéses, kísértetjárta szárnyban dolgozni. Az éjszakai műszakokat sorra mondják le.

AJ eddig lelkiismeretesen bejárt, helyettesített, de már rá is kezd átragadni a többiek paranoiája. Mintha ő is látna itt egy szellemet vagy árnyat. Tudni akarja, mi folyik az épület falai között, ezért saját szakállára kutakodni kezd, mint a betegek között terjed az őrület.

Lassan elkezdi bevonni az igazgatónőt is, aki tetszik is a férfinak, de eddig mindig tartotta tőle a távolságot. Nem tűnt jó ötletnek a belső szabályzatot felrúgva egy kollégával összejönni. De, mikor kutakodása közben rádöbben, hogy a nem rég elment terapeuta évekig volt Melanie szeretője, összeszedi a merészségét és kezdeményezni kezd. A nő vevőnek tűnik rá. Viszonyba kezdenek, AJ még a nénikéjének is bemutatja a nőt.

Melanie azonban nem szívesen hallja, hogy AJ szerint valami zajlik az intézetben. Észrevette, a Lidérc mindig akkor csap le, amikor valami miatt elmegy az áram, és nem működnek a kamerák. Ez inkább emberre vall, nem szellemre. Kéri, vegyék fel a kapcsolatot a rendőrrel, aki nyílt napon előadást tartott. Mel nem akarja ezt megtenni, és kéri, AJ se csináljon semmit. Félti az állását, az intézet tulaja eredményeket, és nem botrányt akar. De AJ egyre biztosabb benne, hogy itt valamit tenni kell, és maga keresi fel a nyomozót.

Jack Cafferty nyomozó arról ismert, hogy minden ügyet megold. Most azonban egy olyan eltűnés miatt fő a feje, ami másfél éve megoldatlan. Misty modell volt, aki egy klinikán próbált leszokni a kábítószerről. Kijelentkezett, és azóta senki nem látta. Az anyja újra a sajtóhoz fordult, megint nagy a nyomás, és el akarják venni az ügyet a gyilkossági csoporttól. Jack még egy kis haladékot tud nyerni – mert ő igazából tudja, hol van a lány teste és mi történt vele. De egész eddig falazott az érintett rendőrnek. Most azonban van egy terve, hogyan oldják meg az ügyet. Csak Flea beleegyezése kell még.

Flea merülőtiszt, aki az eltűnt személyeket kutatja. Jó egy éve komoly baleset érte, most vár az orvosira, hogy merülhet-e újra. És nagyon nem akar a Misty ügyre gondolni. De Cafferty megkeresi személyesen, és nagyon megdöbbenti a nőt azzal, hogy mindent tud. Hogy Misty ittas állapotban szökött a klinikáról, és kilépett egy autó elé. Hogy a sofőr maga is részeg volt, megijedt, betette a kocsiba a lány tetemét és a nővéréhez hajtott. Flea a testről nem tudott, csak az ittas sofőr öccséről, és megfújta helyette a szondát, amikor gyorshajtás miatt a közútiak is megérkeztek Thom után. A testvére a halottról sem szólt, Flea fedezte fel a kocsiban napokkal később. Testvére már zsarolta, ő nem megy ezért börtönbe! Flea kénytelen volt eltűntetni a testet. Cafferty rájött, de eddig falazott neki. Most azonban ideje véget vetni a történetnek. Arra kéri a nőt, helyezzék el a mostani kutatási helyszínen Misty maradványait, találják meg és legyen vége! De Flea mentségeket keres, halogat, neki az lenne a legjobb, ha elfelejthetné ezt az egészet. De Cafferty a nyakára jár.

Ebbe sétál bele AJ, és adja elő, hogy szerinte valaki gyilkolja a betegeket az intézetben. Cafferty még örül is az esetnek, jó lesz figyelemelterelésnek. Ketten rájönnek, hogy az egyik beteg, akit most nyilvánítottak egészségesnek, és kiengedtek, 14 évesen a szülei brutális meggyilkolásáért került az intézetbe. Babákat is gyártott a szüleiről, és az intézetben is készített bábukat. Amikor előkerülnek ezek a rejtekhelyükről, ott vannak levarrt szemmel a meggyilkoltak is. Cafferty igyekszik lefogni a kint levő Isaacet, de arra a férfi már felszívódott. Cafferty kideríti, hogy Isaac apja szeretőt tartott. A nő, Penny még él, vele beszélget el a nyomozó. És kezd aggódni, hogy Penny is Isaac célpontja lehet.

Már muszáj hivatalosan is lépni, AJ kénytelen bevallani Melanie-nak, mit intéztek eddig. A nő kiakad, ő jobb szeretné nem hivatalosan intézni a dolgokat. AJ vakon hisz benne, segíteni akar neki, de ő nem bír leállni. A távozott Jonathan Kealy-t keresi fel, aki Melanie előző szeretője is volt egyben. Aki döbbenetes történetet mesél el a férfinak: Melanie, ha szerelmi életébe gond van, kifordul magából. Az előző intézetből is azért kellett elmennie, ahogy bánt a betegekkel. A legutóbbi gyilkosság is akkor történt az intézetben, amikor Jonathan szakított a nővel. Nem Isaac, Melanie az igazi szörnyeteg.

Közben Cafferty Isaac nyomára akad. Aki Melanie házában van, őt ejtette túszul. De ahogy Cafferty vezeti a tárgyalást, valamit észrevesz Melanie viselkedésében. Mire AJ telefonál, hogy vigyázzon a nővel, már maga is rájött, ki is ő valójában. Isaac visszakerül az intézetbe, de Melanie gyilkosság vádjával letartóztatásba kerül. Előkerül a maszk, amiben a betegeket riogatta és kínozta.

Isaac segíteni próbált, és valóban azokat akarta leállítani, akik valaha is bántották. Az anyja gyerekként bántotta, most Melanie szemét húzásait akarta megtorolni. Az intézetbe visszakerülve öngyilkos lesz. AJ komolyan gyászolja, és kimegy a helyre, ahova Isaac az utolsó üzenetével küldte. Ott Pennybe botlik, aki szintén Isaac miatt jött. Csak most értette meg, mennyire félreismerte.

Éjjel Flea is jelentkezik, van nála egy nagy táska. Rászánta magát, csinálják meg! Elhozta Misty maradványait, és a férfi segítségével elássa őket az utoljára hagyott keresési helyszínen, ahol majd a következő munkanap előkerülhet.

A regényt imádtam, de ahogy most utána olvastam, rájöttem, mi a gond.

Ez egy sorozat sokadik darabja! Ok, hogy ezt a típusú krimit lehet össze-vissza, akár nem is sorozatként olvasni, de így tudom fájlalni, hogy nekünk egy csomó minden kimaradt.

Női hősös, kalandos, bűnügyes, harcos, történelmi.

Molly egyedül igyekszik helytállni varázslóként, miután mentora, Harry meghalt. Most a vámpírok ügyeibe kell belekontárkodnia, mert Harry féltestvére fogságba esett. Két barátnőjével beosonnak egy estélyre, és véres küzdelmek után még történelmi súlyú mentést is összehoznak. (Bombázók) Lorie és a férje boldogok együtt a pár hónapos kislányukkal. Amikor a gyerek eltűnik, a normáktól elütő asszony vádlottá válik. A férje sokáig védi, de egy ponton benne is feltámad a gyanú. (Vagy összetörik a szívem) Az angol királyi udvarban még a király és királynéja között is harcok dúlnak, melybe a gyerekeik is szerepet kapnak. A 12 éves Nora még nem érti a szabályokat, de szeretne egyszer olyan nő lenni, mint anyja, Aquitániai Eleonóra. (A Nora – ének)

George RR Martin nevét gyakran emlegetem, vagy a GoT vagy a Wild Cards kapcsán. Sajnos a regényekkel nem halad olyan tempóban, mint szeretném, de szerencsére a magyar kiadók felfedezték a novelláit, illetve az antológiákat is, amelyekben szerkesztőként dolgozott.

A Fumax is adott már ki ilyen antológiát, a Zsiványokat. Idén pedig beszerezhettük a Veszélyes amazonokat, ami nekem sokkal jobban tetszett, mint a Zsiványok. Miért is?

1: a változatossága miatt. Nincs egy zsánerre szűkítve a merítés, itt thrillertől elkezdve noiros történeten át fantasy történeteken keresztül történelmi novellák is helyet kapnak. Így nem untam bele a kötetbe, mert mindig új és más színeket, történeteket találtam benne. És mindegyik minőségi, még a gyengébb történetek is tetszettek és jók – egy gyengébb válogatásba simán érzem őket jónak.

2: a novellák cselekményei tele vannak ötlettel és kalandokkal, pörgős és olvastatja magát. Zsánertől függetlenül jól használják a terjedelmük, és nem untatnak, visznek előre a történet elejétől a végéig. A sok színnek köszönhetően az egyik történetben arról olvastam, hogyan igyekezett a felesége jogán Henrik beolvasztani a német-római császári államok közé Szicíliát, háborúval és csellel is; míg egy másikban egy posztapokaliptikus világ kegyetlen napjaiban a gyilkosságok és küzdelmek árnyékában pár ember újra felfedezi a tánc szépségét. Az egyik hősnő szörnyekkel harcol, a másik rádöbben az anyasága színeire.

3: nagyon bírtam, amikor egy-egy történet jól illeszkedik olyan regénysorozatok világába, amiket amúgy is követek. Mivel a szerkesztő Martin, természetesen GoT és Wild Cards történet is van benne, de érkezett novella a Varázslókhoz, a Dresden aktákhoz, az Outlander sorozathoz, stb. Ezek érthetők különben előismeret nélkül is, de ha ismerjük a sorozatot, az plusz élményt ad hozzá. De a sorozatokon túl is neves szerzők kifejezetten erős történetei vannak benne, nagy kedvencem például a fejvadászos Sanderson történet benne.

4: kreatívan kezelték a szerkesztők a kötet témáját is. Ugyan női novellákat válogattak össze, melyekben erős női hős van a középpontban, ez mégsem vált azzá, hogy minden hősnője ugyanolyan. Nagyon nem. Néha nem is ő az elbeszélő, hanem pl. férfi szemmel látunk egy femme fatale-t. A veszélyes, erős nők kifejezés így tágan értelmezhető, és el is gondolkozhatunk attól, mitől lesz valaki a története hősnője.

Tartsa meg az ég a Fumax szokását, és jöjjön még hasonló antológia! Ez nagyon tetszett.

Veszélyes amazonok - Mint antológia: 100% több zsánerből válogat, sikerszerzők új darabjai, ötletes, olvasmányos.

Szubjektíven: 100% lekötött végig, remek történetek, és ami fontos: változatosak. Tetszett!

Apa – fiás, töprengős, ámokfutásba kezdős.

Dave Galloway két dologért él: kisvárosi boltjáért, ahol órákat javít és kereskedik. A fiáért, akit egymaga nevelt fel, hiszen még csak pár hónapos volt a kis Ben, amikor a neje elhagyta őket. Ben remek tanuló és sportoló, ha újabban rontotta is az eredményeit. 16 éves kamasz, észhez fog térni, ebben bízik. Míg azzal nem szembesül, hogy a fia összepakolt, elvitte az autót és az egyik szomszéd lánnyal világgá ment. Majd a hírek jönnek, hogy a páros rablógyilkosságba keveredett, és szökésben vannak. Dave a fia életéért retteg, miközben átgondolja, családjában a férfiak miben hasonlítanak. Mindannyian fellázadtak az életük és elvárások ellen egy ponton, és mindannyian megfizették az árát. Ez most Ben lázadása.

Georges Simenon igazság szerint nem a lélektani krimikkel szerzett hírnevet magának. Ő az a szerző, aki a világnak adta a párizsi nyomozót, aki a Maigret névre hallgat. De az Agave az életmű gondozása közben gondot fordít arra, hogy rendszeresen kihozzon tőle más regényeket is, ne csak Maigret újabb ügyet.

A legutóbbi ilyen kötetük volt az órásmester története, amiben jól észrevehetőek a nem Maigret regények stílusjegyei.

A legfontosabb, hogy van benne bűnügy és nyomozás, így be lehet tenni a krimi kategóriába, de nagyon nem ezen van a hangsúly. Simenon érdeklődésének a középpontjában lelki folyamatok állnak, ebben a kötetben is. Az apa karakterét teszi fókuszba, aki sok tekintetben magányos és unalmas figura. Aki már nem vár semmit az élettől, csak elvan. Ben szökése és bűnözővé válása azonban felforgatja a lelki békéjét. Döbbenetes, ahogy végig csak azon aggódik, hogy a fiúnak ne legyen baja. Ez egész másképp áll a szülő – bűnözővé vált gyerek témájához, mint Pl. a Beszélnünk kell Kevinről.

Érdekes kérdés az is, hogy amire Dave kilyukad, mennyire helytálló. Dave arra jut, hogy minden Galloway férfi egy ponton ki akar törni az unalom és még inkább az elvárások tengeréből. Az apja képes volt tartani egy bulis estét, ahol megcsalta a feleségét. Ő maga feleségül vett egy olyan nőt, aki minden munkatársával összefeküdt, és nem is volt meglepő, hogy nem volt képes családanyává válni. Ben pedig mindennek nemet mond – a jó tanuló, a jó sportoló elszökik az életéből és nekiindul a világnak mindenen át egy lánnyal, aki még 16 sincs. Carpe diem – és nincs se megbánás, se bocsánatkérés. De ez tényleg öröklött személyiségjegy lenne? Én nem hiszem. A lázadás pszichésen jól meg van írva, de azt nem tudom elfogadni, hogy öröklött dolog lenne.

Így annak sugalmazása, hogy Ben és Lillian megfogant gyermeke is eme ördögi körbe kerül, nekem már nagyon túlzás lett. Inkább önbeteljesítő jóslat, mint genetika.

A karakterek közül Dave van legjobban kidolgozva, mondhatni, az ő fejébe nyerünk bebocsátást. De mellette Simenon odafigyel a szereplőire, nagyon elkapta Ben és Lillian karakterét is, akik valahol izgalmasabbak is, mint Dave. Csak éppen róluk nem kapunk magyarázatot vagy indítékokat. Miért tették? Csak.

Stílusában ugyanaz a realista, tömör próza, amit a szerzőtől megszokhattunk.

Igazából nem rossz, de szerintem ma sokkal jobb thrillerek születnek ennél.

Az evertoni órásmester - Mint krimi: 70% a lélektan kiemelten szerepel, a bűnügy másodlagos. Lassabb, hangulatos.

Szubjektíven: 40% fordítva, több krimi, kevesebb töprengés, jobban tetszene. Kissé untam.

A következőkben olyan regényeket kell megtalálnotok, melyeket filmként is láthattatok. Elmesélek egy-egy részt, amit megváltoztattak. Ebből rájöttök, mire gondoltam?

• A japán, fiatal katonából középkorú, amerikai PR szakember lett, akinek gőze sincs a harcról.
• A félistenek átlagban 12 évesen kezdenek táborozni, a filmben mégis 16-17 évesek lettek az elsősök.
• A fiatalos, harmincas-negyvenes szívbeteg FBI ügynököt egy nyugdíjas korú színész játszotta lényegesen egyszerűsített cselekményben.
• Minden detektívek leghíresebbje a New York-i munkáinál is számíthat egy doktor segítségére, de ezúttal férfi helyett nő az illető.
• A gyerek méhek helyett darazsakat próbált irtani, de allergiás a csípésükre. A filmen sikerült megmenteni, a regényben az ő halála az utolsó, amit a mester megold.
• Ahhoz, hogy a szörnytől szabaduljanak, le kellett dobni a textilt és elveszteni a szüzességük. A filmen elég volt harcolni és túlélni.
• A regénybeli tudós a túlnépesedés megoldását találja meg, és halála után a szerelme végrehajtja a tervük. A filmen terroristákká degradálják őket, akik el is buknak.

Megoldásért: tovább!

Titkos, tönkretevős, orvosi kísérletes.

Beth szíve összetörött: évekig volt a felettese szeretője, aki a legrosszabb módon dobta ki. Miután a lány teherbe esett, lelépett, adott valamennyi pénzt abortuszra, és többé nem kereste. Nem volt vele, amikor elvesztette a babát. Sem akkor, amikor a megélhetésért betegen robotolt. És az orvosi bálon nézi a családja körében Tedet, a szíve szakad bele. Itt viszont megismeri a fiatal Albie-t, akit a laborban máris emlegetnek tehetségéért és Ted lehetséges utódjaként. Megtetszenek egymásnak, és a múltját titkolva Beth Albie párja lesz. Míg Ted külföldi ösztöndíjjal távozik, Albie veheti át a helyét a laborban. A rák ellenszerét keresik, és remek eredményeik vannak. Albie későn jön rá a gondra, meghamisítja az eredményeket, de ez a teszteléskor gyerekek életébe kerül. Beth rábeszélésére hagyná, hogy Ted vigye el a balhét, mikor leleplezné őket, meg is öli a férfit. De a bűn nem maradhat megtorlás nélkül.

Jane Shemilt harmadik magyarul megjelenő kötete a Bűnbeesés, és talán ez tetszett nekem eddig a legjobban. Ami az írónő érdeme is, de azért az avoni hattyú érdemeit sem szabad felednünk… a történetben az ő hagyatéka tetszett legjobban.

De maradjunk először Jane Shemilt ötleteinél. A történet minimálisan kötődik egy előző regényhez, a Lányom címűhöz. Abban Ted nagyon mellékszereplő. Egy elfoglalt orvos és apa, akinek eltűnik a lánya. De az a történet Ted feleségének a története. Itt évekkel később járunk, amikor Ted fiai felnőttek, kilépnek az életbe. Ted rendbe hozta a házasságát. Véget vetett a viszonyának is.

A regény első fele, talán több is, mint az első fele a szerető, Beth története. Aki súlyos sebeket cipel abból a kapcsolatból, de kap egy új esélyt a boldogságra Albie oldalán. Az ő szerelmük, küzdelmeik és titkaik töltik ki a regény első felét. Nem is thriller, romantikus regény hangulata van az egésznek, csak kevésbé pátoszos és romantikus a stílusa.

Majd, érkezik a Macbeth hasonlóság. Nem akarok minden ponton végigmenni, de Shemilt elég pontosan átveszi a Shakespeare dráma elemeit. Megvan a legtöbb cselekményszál, és minimálisak a változtatások. Csak éppen modern, kórházi környezetbe helyezte. Innentől kezdve viszont nagyon élveztem a történetet.

Amit az eredetiben is érzek, hogy ez egy hős tragédiája, akit a körülmények és a felesége tesznek szörnyeteggé, ebben is megtaláltam. A regény elején Albie abszolút a legszimpatikusabb figura a szereplők között, aztán az első leítélhető tette után megindul a lejtőn, és nem lesz visszaút. Ahogy az eleje Beth története, a regény második fele Albie bukása, és Beth összeomlása.

A karakterek fejlődésének megvan az íve, amit a drámából emelt át a szerző. Talán páran rosszabbak, mint az eredeti figurák. Ahogy Ted kihasználta Beth-t, az eredeti történetben elképzelhetetlen lett volna. De elég jól meg vannak írva, érdekesek, és még akkor is lehet ennek-annak drukkolni, ha tudjuk, milyen sorsra jutnak.

Stílusában nőies, érzelmes, de azért nem túlzottan. Nekem azért így is sok volt helyenként.

Korrekt regény, szerintem annak jobb szórakozás, aki a Macbeth cselekményével is tisztában van. Azért Jo Nesbo verziója ütősebb, megjegyzem. Ez a csajos, modern Macbeth verzió.

Bűnbeesés - Mint thriller: 75% női, sok érzelemmel, hosszas felvezetéssel, aztán orvosos Macbeth lesz.

Szubjektíven: 60% az eleje nekem túl nőies, érzelmes, de az újraírt Macbeth sztori tetszett.

Cím: The Blood of Olympos

Szerző: Rick Riordan – alapvetően erről a sorozatáról ismert. Írt ugyan a 39 kulcsba is, de az annyira sok kezes, hogy nem lehet Riordan sorozatnak tekinteni. A Kane Krónikák pedig ebben a világban játszódik. Riordan a Percy Jackson sztorik szerzője.

Tartalom: a végső csata elérkezik, a jóslat ideje pörög. Az Alvilág kapujába tartanak a hősök, miközben egyes istenek segítik őket, más erők az útjukba állnak. Igazából kerülöm, hogy többet tudjak róla, majd amikor olvasom, akkor akarok meglepődni.

Megjelenés: angolul 2014 óta kapható, láttam már több borítóját is. Magyarul nagyon kérdőjeles, bár én reménykedem, hogy a Könyvmolyképző meglep vele karácsonyra. Vagy legkésőbb a 2019-es könyvhétre.

Miért várós?

• A sorozat zárókötete. Enélkül a többi is olyan árva és befejezetlen a polcon.
• Kalandos, szórakoztató, gyerekkel is bátran olvasható, de felnőttnek se cikis. Ilyen szempontból a Harry Potter örököse.
• Nagyon ötletes és kreatív a világa. Mai, de modernizálja az ókori mítoszokat is.
• Szeretem Riordan humorát.

Kamaszos, baráti társaságos, megmentős, időutazós.

Már két év eltelt, mióta mindenki hazatért az időutazásból, és megegyeztek, hogy maradnak a jelenben. Sokan változtak: Szabi kigyúrta magát, míg a belé szerelmes Edina ropivá fogyott. Géza lett az iskola igazgatója, összeházasodtak Máriával, és útban az első gyermekük. Zsófi egy angliai iskolában tanul, és minden extrém sportba beleveti magát. Benedict a színfőiskola hallgatója, még mindig Hanna nyomában, aki nagyon próbál távol maradni a fiútól. Tibi magányos, a szülei után vágyakozik. Hanna kongatja meg a vészharangot: látott egy hirdetést, valaki időutazást árul! Az egyik időgépet ellopták, így megindul a nyomozás, ki tehette! Mikor Tibi a rablók által a pestis sújtotta Londonba ragad, Hanna a csapat felével a múltba indul, míg Szabi és Edina az újabb Imre mentő hadjáratban találja magát.

Az elvonási tünetek kemények. Néha azon kapod magad, hogy elmerengsz a macikávé felett, és Berci meg Mozart jár az eszedben. A Quo vadis már soha nem lesz ugyanolyan, hol van Hanna néni és a kis fekete ruha? Vagy a gladiátorképző, ahol egy testnevelés tanár a keresztények megmentésébe kezd? A Balatonról akaratlanul is beugrik a kiszáradt pusztaság, ahol egyetlen benzinkút halódik a semmibe…

Én már ott tartottam, hogy végighallgattam az egész rádiójátékot, abszolút nem érdekelve, hogy olvastam is az egészet. Szuper volt úgy is. De annak is vége lett.

De most kaptam egy újabb részt, és ettől rendkívül boldog vagyok! Szerintem akkor is boldogan olvastam volna végig, ha gyengébb. De nem az! Vicces, kalandos, ötletes – ahogy megszoktam és megszerettem. Legfeljebb annyi a különbség, hogy most a rádiójátékos színészek hangján szólnak a fejemben a szereplők, ahogy olvasom a párbeszédeket…

A cselekmény remek. Egyrészt, megint van rejtély és kaland, miközben hatalmas szíve van az egész történetnek. Pörgős, változatos, és több történetszálon is izgalmas tud lenni. Szabi, Edina, Hanna néni kalandja bőven van annyira jó, mint az időutazás a Hanna, Benedict, Búné, Dalek vonalon. Lesz itt börtönszöktetés, szellemjárás, szerelőnek álcázott betörők leleplezése, harc a pestissel, és még sok minden más. Az események mozgatója pedig a barátság és a szeretet, egyszerűen jó arról olvasni, hogy ennyire össze tudnak tartani ezek a szereplők. Azért, az igaz, hogy dementorból nem lesz patrónus…

Karakterek. Majdnem mindenki itt van újra – Imre Búravárosban, Sándor Bécsben, Ervin egy kérdőjel. De a többiek megkapják a maguk részeit, és még az is szórakoztató, hogyan változtak meg. De amiben igazán számít, abban ugyanolyanok. Nem hibátlan, mókás banda, akik mégis megoldják a dolgokat és kiállnak egymás mellett.

Jó ennek a kötetnek is a humora. Szerettem az utalásait, amibe ugyanúgy belefér a Walking dead, mint a Varázsfuvola. Tele van szituációs poénokkal, minden fejezetben több olyan jelenet is akad, amin nem lehet nem nevetni. Még az is bejött, ahogy közbe visszaidézik a 6 kötetet, amit annyira szerettem, amihez megint kedvet kaptam…

Igazából csak egy bajom van. Nekem még lettek volna kérdéseim. Pl. kisfiú vagy lány Géza és Mária babája? Hol van Ervin? Kit mentettek meg a kivégzéstől Hannáék? Kiderül-e valami Tibi szüleiről? Benedict és Hanna számára van jövő? Szóval, én olvasnám még tovább.

Időfutár 7. - Mint ifjúsági: 95% kalandos, humoros, érdekes, pozitív értékekkel, bejáratott szereplőkkel.

Szubjektíven: 95% vicces, eredeti, és annyira hiányzott! Olvastam volna tovább is.