Sorozatgyilkosos, nyomozós, kitett babás.

Luc Callanach felügyelő az Interpol aranyfiúja volt, míg egy igaztalan vád el nem lehetetlenítette az életét és karrierjét. Kénytelen váltani, és egy skóciai városba sikerül a gyilkossági osztály vezetését megkapnia. Két komoly ügyön is dolgozni kezd a csapattal: egy megégetett, megkínzott testét találják meg, csak a fogairól tudták azonosítani. Hamarosan újabb, ugyanígy megkínzott nő teste kerül elő. Egy sorozatgyilkos kezdte meg működését, és nem is sejtik, mennyire aprólékosan eltervezett mindent. A fogak csak félrevezetés: míg a világ halottnak hiszi a nőket, ő megtörheti őket. A másik ügyben kisbabákat tettek ki a parkban, akik a hidegben megfagytak. A nyomok egy apácák vezette iskolához vezetnek. Míg Luc igyekszik helytállni, új barátokra lel, és elkezdi feldolgozni saját tragédiáját is.

Még magamnak is bután hangzik, mi ezzel a krimivel a legnagyobb bajom. De mielőtt elárulom, inkább sorba szedem, miért érdemes elolvasni!

1: két bűnügy is van benne, és mindketten okosan van kitalálva és szerkesztve. A halott babák ügye a megrázóbb, és ami kiderül belőle, egészen szívfájdító. Mostanában nem ez az első könyv, ami a kezembe akadt, és a katolikus egyház bűneiről szól, de ez is volt olyan megrázó, mint az előzőek. Nem akarom a csavart elárulni, beérem annyival, hogy jól van felépítve, megrázó a végeredmény, és a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. A sorozatgyilkosos szál meg attól eredeti, hogy egyszerre látjuk a gyilkos, King szemszögét és az utána nyomozókét. Mindkettő érdekes, jóé kiegészítik egymást, és egészen eredeti az ötlet. Olyat olvastam már, amiben a gyilkos elrabolta az áldozatát és elkezdte átnevelgetni a halála előtt, de ahogy King megszervezi, hogy az áldozatait halottnak higgyék, kreatív.

2: tetszett a szerkezet. Az, hogy több ügyet is érdemben oldanak meg a rendőrségen, és párhuzamosan fut a nyomozás. Ahogy az is, ahogy King és Luc nézőpontja váltja egymást.

3: összetett karakterekkel dolgozik a szerző. Pszichésen érdekes mindenki, még sok mellékszereplő is. Luc alapból érdekes figura – egyetemet végzett szépfiú, balhés múlttal. Hány olyan nyomozó van a szórakoztató irodalomban, akinek modellkedés is van az életrajzában? Most Luc, és még egy rémlik, Deaver hősnője, Amelia Sachs. Nagyon jól meg van írva, ahogy a Párizsban történtek nyomot hagytak benne, és ahogy finoman látszik, hogy miképpen fog tudni gyógyulni. King rögeszmés szociopata, akinek érdekes a kórtörténete. Bírtam, ahogy róla is egyre többet megtudtunk, és elkezdtek összeállni a mozgatórugói. Ő egyszerre tűnt nagyon ostobának, de zseniálisnak is. Töprengek is, melyik a kettő közül. De pszichésen nagyon kész az a francia nő is, akiről nem akarok semmit elárulni, de rá fogtok jönni, kire gondolok, ha olvassátok.

És akkor, minden jósága után, amivel nem tudtam megbarátkozni. Nem éreztem a kötetet elég olvasmányosnak, száraz és szinte hivatalos a szövege. Nem is értem, miért zavar ennyire egy krimiben, hogy nagyon realista. De nem tudott magával ragadni a szöveg, mindig kizökkentett a túlzott tárgyszerűsége, a jobb szó híján szürke érzelemmentessége.

Mivel úgy sejtem, hogy Fields nem engedi el a nyomozó kezét, és ez egy sorozatnyitány, valószínűleg fogok még mesélni a további Callanach nyomozásokról.

Tökéletes maradványok - Mint krimi: 85% erős a nyomozós rész, a történet érdekes, a gyilkos, nyomozók is összetettek.

Szubjektíven: 75% talán a stílusa volt kicsit rideg nekem, de a történet tetszett.

Viszonyos, titkos, bosszúállós, lakáscserés.

Caroline próbálja megmenteni a házasságát, ami a fiuk miatt van még egyben. Most azt találja ki, hogy belemennek egy lakáscsere hétvégébe. Míg ők elmennek a cserélőhöz, a másik az ő házukban lakhat pár napot. De se Caroline, se Francis nem képes kikapcsolódni, békülni. Caroline sok kis apróságból emlékezik, egy másik férfira, egy viszonyra, ami miatt a házassága ennyire szétesett. Carl két éve kilépett az életéből, de az űr még mindig megvan, amit maga mögött hagyott. Fura az is, hogy az egyik szomszéd lány mennyire érdeklődik utána. Lassan rádöbben, hogy nem véletlen ez a lakáscsere: valaki az ő házába akart menni, a titkait kutatja és van egy terve. Caroline kénytelen szembenézni a 2 éve történtekkel, és csak remélheti, hogy most senkinek sem esik baja.

Az igazság az, hogy nagyon jól hangzóan el lehet adni ezt a könyvet. Csak egy hétvégének indult, egy lakáscserés kikapcsolódásnak. De az idegen nem is annyira idegen, és valamit forral ellened. Veszélybe kerülnek a szeretteid, mit teszel? Ha reklámmal foglalkoznék, nagyon érzem, mivel lehetne a történetet eladni.

A helyzet azonban az, hogy magába a történetbe minimális a thriller elem. Ugyan a másik nézőpont miatt tudjuk, hogy valami készül, akad is némi feszültség, de a regény nem ezeket az elemet használja. Nem thriller, ha van abból is belőle.

Ki nézte a Viszonyt? Nem is tudom, negyedik vagy ötödik évadnál jár már idén. Az első évadot láttam, amikor új volt, és annyira szerették sokan. Kipróbáltam én is, de rettenetesen utáltam. Végigszenvedtem az első évadot, és egyike lett azon kevés sorozatnak, amelyek annyira nem tetszettek, hogy kaszáltam őket. És ez a regény nagyon a Viszonyt juttatta eszembe – cselekménybe, de stílusba is. Szóval, akinek az tetszett, ez is fog. Én pont nem ez a kategória vagyok.

Ha százalékolni akarnám, akkor ez a történet 85%-ban romantikus, és csak a végére jut valamennyi thriller elem. Tulajdonképpen arról szól, hogy a magát elhanyagolt érző feleség viszonyt kezd egy fiatal kollégával, fél évig csalja vele a férjét, és már készül mindent robbantani miatta. Ez a folyamat van nagyon mélyen, lelkileg is hitelesen megírva. Erről szól a kötet. Hogy az utolsó estén történik valami, ami thriller alap lesz, és amire a jelen helyzete felépül, az csak az utolsó pár fejezet miatt kellett. Összefoglalva, nem tetszett az arány.

Nekem azért se jött be a történet, mert nekem is pont az a végkövetkeztetésem, amire Caroline is jut magával kapcsolatban. Van egy élete, ami túl jó ahhoz képest, amit érdemelne. A fő nézőpont Caroline szemszöge, ha úgy tetszik, ő a hősnő, akinek drukkolnom kellene, de én egyre jobban utáltam. Már akkor is, amikor a viszony volt taglalva. Ami meg kisül belőle, utána még jobban ezt gondolom. Túl könnyen megúszott mindent, és mások szenvedtek helyette. Most komolyan azt kellene büntetésének elfogadnom, hogy nem lehet többet a szeretőjével? Ha annyira szerette volna, nem engedi, hogy Carl azt tegye, amit. De engedte.

Tudom, így ez zavaros. De nem fogom lelőni a poént. Amit lehet benne értékelni, a jó szerkesztés és a végén a pár thrilleres fejezet. Azt nem veszem el senkitől, nem mesélem el.

Tényleg azt tudom mondani, aki a Viszonyt nézi és szereti, az vegye kézbe Fleet kötetét is!

Múlt kölcsönbe - Mint thriller: 30% minimális rejtély, de női lélekrajzban kiváló. A szerkezet ötletes.

Szubjektíven: 10% nagyon nem a zsánerem. A Viszonyt juttatta eszembe, azt se szerettem.

A héten megint jobbakat olvastam, mint amilyen filmeket láttam. Így most széles választékból húztam egyet, amely kifejezetten tetszett a héten. Nézzük alaposabban T.M. Logan thrillerét, a Hazugságokat!

(A történet annyira összetett, hogy a címnek megfelelően a hazugságokra koncentráltam, és nagyon egyszerűsítettem e köré a cselekményt. A regény sokkal csavarosabb, mint ahogy vissza akarom és tudom adni.)

Joe Lynch a kisfiát fuvarozza haza, amikor a gyerek, aki az autók megszállottja, észreveszi az anyja kocsiját a forgalomban. Addig nyaggatja az apját, amíg Joe hajlandó a nejét követni, hogy Will köszönhessen az anyjának. Egy hotelbe jutnak, ahol szemtanúja lesz, ahogy Mel egy barátnője férjével vitázik indulatosan. Kihúzza onnan a gyereket, majd beszélnek otthon.

A mélygarázsban azonban Ben észreveszi őket, és most beleköt Joe-ba. Aki nem akar ugrani a provokációra, amire Ben lökdösni is kezdi. Azt mondja, Joe teljesen vak, hogy semmit nem vesz észre. Joe meglöki a férfit, aki a földön köt ki, bevert és vérző fejjel. Joe maradna segíteni, de akkor Will is rosszul lesz. A kisfiú asztmás, és nincs a kocsiban a gyógyszere. Otthagyja Bent és rohan a gyerekkel haza, a gyógyszerért.

Az este hazatérő neje megnyugtatja: Beth is telefonált már, Ben hazaért. Ugyan rossz kedve volt, és indulatos, de nem volt baja. Neki sem viszonya van a férfival, munkamegbeszélés volt. Ben árulót sejt a cégében, akit Melnek kellene megtalálnia. Joe hisz is neki: a családjukban Mel a fő kenyérkereső. A nő okos és szép, Joe nem is érti, miért érte be vele. De működnek együtt, és Joe nem bánja, hogy ő maradt otthon a fiúkkal. Most, hogy Will kisiskolás, ő is visszament tanítani, ha csak helyettesként is.

Ben eltűnik, Beth is rajtuk keresi a férjét. Mel kénytelen bevallani, hogy igazából bonyolultabb a történet és Ben nem munkát ajánlott neki. Egy részeg bulin csókolóztak, a nő azonnal visszakozott, de Ben azóta nem száll le róla. A hotelbe is azért hívta, hogy elcsábítsa, de Mel elhajtotta. Lehet, hogy annyira elege lett a feleségéből, hogy lelépett? Joe a nőnek hisz, de aggasztja, ami a neten történik. Elhagyta a mobilját a mélygarázsban, és valaki onnan írogat a profiljára, és úgy állítja be, mintha haldokolni hagyta volna ott Bent. Jelszót cserél, de valami nem stimmel.

Kiderül, hogy Mel hazudott. Bennek semmi nyoma, és a holmija közt kutató Beth ráakadt a férje titkos mobiljára. Tele van szerelmes üzenetekkel, amelyeket Mellel váltottak, és hatalmas gyűjtemény van a telefonon Mel pucér képeiből is. Joe döbbenten nézi őket, de a nejének megvan a válasza: igen, hazudott. Viszonyuk volt, azon a partin kezdődött, nem visszakozott a csók után. De már vége, szakítani voltak a hotelben.

Joe megbocsátana, bár attól tart egy kicsit, mi van, ha Will nem is az övé. De Mel állítja, a fiuk a kettejüké, és Joe ebben hinni is akar. A vértől függetlenül Will a fia. De akkor a rendőrség is rászáll. Őt gyanúsítják Ben eltűnése miatt, mintha a féltékeny férj végzett volna a neje szeretőjével. Joe rádöbben, hogy a rendőrség nem fogja az igazat kideríteni, neki kell nyomoznia és kiderítenie az igazat. Lenyomozza Joe nyomait, aki sms-ben utasítgatja is, de mire a nyomára akadna, rátámadnak és nem éri utol a férfit.

Lenyomozza viszont a másik férfit, akivel Mel megcsalta, még az egyetemi éveik alatt, amit eddig nem is vett komolyan.

Ahogy a rendőrségi ügy komolyodik, az ügyvédje is magára kezdi hagyni, erőszakosabban kezd nyomozni. Ben anyjához is elmegy, aki szerint Ben soha nem verte a feleségét, amit Beth állít. Szerinte Beth a rossz házastárs, aki a fiában csak a pénzét szerette. De Joe innen is menekülni kényszerül, az asszony ráhívta a rendőröket.

Kínjában a képeket nézegeti, Ben mobilján. Az egyik képen megakad a szeme és elindul számon kérni Beth-t. És ott szembesül vele, hogy mindig is ketten verték át. Beth és Mel.

Amiket Mel régi barátjától hallott, most értelmet nyer. Mel soha nem Bennel csalta, hanem Beth volt a szerelme. Kamaszként fellángolásként, majd azon a partin újrakezdték. Egy ideje tervezték Ben meggyilkolását, és az a baleset a kezükre játszott. Joe ideális bűnbak lenne. Beth megölte a férjér, és mindent rá akarnak kenni. A besétáló kamaszlány, Alice menti meg Joe életét. Hallotta és felvette, amit az anyja bevallott. Elküldi a rendőrségnek.

Joe túléli a lőtt sebet, és a fiának örülve éli tovább az életét, akinek nem mesélte el, milyen volt igazából az anyja.

Ahogy fentebb is írtam, ez az egyszerű változat, a regény ennél sokkal csavarosabb, de nem akartam több oldalon át mesélgetni, a lényegre szorítkoztam. Nekem tetszett, tudom ajánlani nektek is!

Barátnős, titkos, átverős, rejtélyes.

Stephanie és Emily legjobb barátnők. A fiaik 5 évesek, osztálytársak és jó barátok. Ismerik egymás legsötétebb titkait. Amikor Emilynek sürgősen dolgoznia kell, barátnőjét kéri meg, hogy az ő fiát is elhozza az előkészítőből. Amikor Emily nem jelentkezik, Stephanie aggódni kezd. Emily másnap sincs meg, egyszerűen nyoma veszett. A rendőrség nyomozni kezd, Sean, Emily férje is hazaérkezett a külföldi üzleti útjáról. Eddig különösebben nem tetszett a nőnek barátnője férje, de most vonzódni kezd hozzá. Még akkor is, ha gyanakszik, hogy ő tett valamit a feleségével. Még akkor is, ha ez kifejezetten tabu. Ahogy elkezdi betölteni az Emily hagyta űrt, egyre több nyomot talál, hogy egy nagy átverésbe csöppent. Hogy Emily titkait mégsem ismerte, ő viszont megosztotta a saját legnagyobb titkát is, ami miatt most sebezhető.

Érdekes, ahogy véletlenül is kifogok hasonló kritikát kapott könyveket, és még érdekesebb, amikor ezek még helytállónak is bizonyulnak. A Hazugságok is a Holtodiglan reklámszöveget kapta, ahogy az Egy kis szívesség is. És ami durva, hogy ennek a történetnek is megvan a párhuzama, ami miatt nem akadok ki ezen a PR fogáson. Ez tényleg azoknak tud nagyon tetszeni, akik sikeressé tették a Holtodiglant is.

A legnagyobb hasonlóság, hogy Gillian Flynn sem szeret hősökről írni. Az ő szereplői sebzettek, töröttek, vagy egyenesen gonoszak. Ő az a típusú író, aki egy Hófehérke történetből a mostoha szemszögét emelné ki. Darcey Bell sem a hősöket szereti, hanem olyan antihősöket mutat be nekünk, hogy komolyan belegondolva a cselekménybe és a szereplők tetteibe, az ember hátán a hideg futkos. Itt mindenkinek borzalmas titkai vannak, és olyanokra képesek, hogy olvasás közbe gyakran nem hittem a szememnek. Komolyan az van odaírva? Az volt.

Nem akarom lelőni a poénokat, mert Bell jó érzékkel adagolja őket. Nem csak a végén van nagy fordulat, folyamatosan derülnek ki a mocskos titkok, és van egy-egy, ami különösen borzalmas. Ami engem legjobban kiakasztott Stephanie titka a testvéréről. Azt nagyon nem bírom megemészteni. És ez már a regény első felében le lesz lőve, és lehet fokozni is.

A szerkezete is nagyon jól kitalált. Az elején a blog alapján kapunk képet Stephanie életéről és személyiségéről, megszeretjük. Aztán ahogy a blog és valóság egymás mellé kerül, az ember ledöbben. Már ez a magunkról mondott történetek és a valóság is ütős szembeállítás, de aztán Bell elkezdi a többi szereplő narrációját is betenni a fejezetek közé. Sean, Emily is hangot kap, és egyre bonyolultabb a szerkezet velük, de egyre okosabb is. Annyi hazugság, titok feszül itt egymásnak, hogy más ebből az anyagból kihoz 2-3 regényt is.

Ahogy a jó thrillerek tudják, egyensúlyban van cselekmény és szereplőábrázolás. Történnek az események, miközben fontos az is, hogyan élik meg ezeket a szereplők. Az, hogy a többség antihős, csak fokozza a személyes részek érdekességét. Igen, biztos észrevettétek már, én szeretek a szórakoztató irodalomba, filmekbe belelesni a pszichopaták fejébe, és most is kapok egy adagot ebből…

Jó Bell stílusa is, külön élveztem, hogy hangjukban is megkülönbözteti a szereplőket. Mások Stephanie, Emily és Sean fejezetei, hangjukban is.

Ha több ilyen női thriller lenne, nem unnám a műfajt. Benne a zsánerjellemző, de kreatívan!

Egy kis szívesség - Mint thriller: 95% fordulatos, meglepő csavarokkal, jó szerkesztéssel. Vérbeli antihősökkel.

Szubjektíven: 80% a csavarok tetszettek, de bármennyire is szeretem az antihősöket, ez sok.

Lehet, hogy a boltokba már nem került ki hétvégére, de netről már beszerezhető az új Charlotte Link regény. A német szerző thrillerben utazik, és ebbe a műfajba tartozik az új kötet is, a Figyelő szemek.

Jól is illik abba a divathullámba, hogy azt tanulmányozzuk, hogyan jut el valaki a sorozatgyilkosságig. E kötetben adott egy fiatalember, aki szereti a nőket, de annyira bátortalan, hogy megszólítani sem mer egyet sem. Így inkább leskelődik utánuk. ÉS hogy mi lesz ebből?

Olvassuk el, és kiderül!

Ügyvédes, zsarolós, titkos, nyomozós.

Grace Rossi élete megtört, amikor a férje elhagyta. Most egyedülálló anyaként igyekszik boldogulni, de kénytelen volt visszamenni részmunkaidőbe dolgozni. 3 hónapja jegyző egy legfelsőbb bíró mellett –Armen nem is kis hatással van rá, és amikor a férfi elmeséli, hogy másnap beadják a válást, a páros egy szenvedélyes estét tölt együtt. Grace már éppen hinni kezdene egy szebb jövőben, amikor telefont kap, hogy Armen öngyilkos lett. Egyszerűen nem érti, és nem is akarja elfogadni. Mindez pont akkor, amikor egy halálra ítélt utolsó fellebbezését kellett volna elbírálni. Egy beépült FBI ügynök keresi meg, és kéri a segítségét. A bírók között van egy korrupt, le kell leplezni. Talán azzal együtt Armen halálának rejtélyére is fény derül, és Grace megpróbálhat továbblépni.

Utólag kezdtem el levadászni a korábbi Scottoline köteteket, és máris fogom a fejem, hogy nem igazán erre számítottam. A minden órában négyszer thriller volt, és nem az a nőies fajta, ami elől menekülőre kezdtem fogni. De úgy tűnik, az írónő korábban sokkal nőiesebb regényeket írt.

Mert a Végső fellebbezés ugyan más zsánerekkel is kacérkodik, de végső soron egy szórakoztató célzatú női regény. Amiben ugyan van bírósági tárgyalás és gyilkossági nyomozás is, de mindezek másodlagos a hősnő életeseményei mellett. Armen halála nem azért lesz izgalmas, mert egy legfelső bíró élete ért véget, hanem mert Grace elvesztette a szeretőjét. Ugyanakkora súllyal van jelen a cselekményben Grace szüleinek problémája, Grace vívódása az apja kapcsán, mint a bírósági összeesküvés leleplezése.

Így összehozott a szerző egy változatos, cselekménygazdag történetet, amiben kiemelten fontos a központi karakter lelki élete. De az arányok és a hangnem miatt mégsem tudom thrillernek nevezni, maximum egy strandkönyvnek. Olyan kis szórakoztató, izgalmas kikapcsolódásnak, amit a strandon bármikor könnyen le tud dobni az ember lánya. Ugyan ebbe a zsánerbe a szórakoztatóbb, csajosabb könyveket szoktam besorolni, de minden ármány és bűnügy ellenére ennek a regénynek is ilyen volt a hangulata.

Nekem voltak hiányérzeteim. Szeretem a tárgyalótermi regényeket, és itt hiába voltak érdekes ügyek is, azok csak említés szintjén szerepeltek. Grace is jogász, de nincs olyan tárgyalás, amiben dolgoznának, nincs egyik klasszikus elem sem. Vagyis nincs tárgyalás, tanúk, beszédek. Csak ügyek, amelyeket emlegetnek, és néha merengenek rajtuk.

Kevesellettem a thrillert is. Grace elvileg a lánya és a saját életét félti, mégsem volt feszültség az események leírásában. Nem teremtődött veszélyérzet.

Volt némi gondom a karakterekkel is. Nem szerettem meg őket, ha belegondolok, senkit sem. Grace igazság szerint szimpatikus hősnő, aki keményen dolgozik, igyekszik jó anya lenni, csak nehezen viseltem, ahogy gondolkodott. Ahogy egyszerre volt erős karakter is, meg nagyon gyenge is. Erre a legjobb példa a főnökével az egyetlen éjjele: egyszerre volt olyan, mintha akarta is volna, meg nem is. A többiek meg nem szerepeltek annyit, hogy hozzám tudjanak nőni. (Ezért nem is tett rám hatást, ki volt a gyilkos és az áruló.)

Szerintem könnyed strandkönyvnek ideális, de most valami fajsúlyosabbat vártam.

Végső fellebbezés - Mint strandkönyv: 75% van csavar, fordulat, veszély, de minden laza szórakoztatásban.

Szubjektíven: 60% hiányoztak a tétek és az igazi feszültség. Grace-t nem kedveltem meg.

Lesz itt három képtabló. Az egyiken filmjelenet, a másikon könyvborító, a harmadikon szerzők. Össze tudjátok párosítani - hármasítani őket?

Filmek:

Borító:

Szerző:

A megoldás a tovább mögött!

Családi, viszonyos, eltűnős, bosszúállós, leleplezős.

Joe szereti az életét: helyettes tanárként angolt tanít, ő maradt otthon a kisfiával, Williammel, akit imád. Mel, a felesége csinos, sikeres és máig nem érti, mivel érdemelte ki, hogy az övé lett. Ám egy nap hazafelé tartva Will észreveszi az anyja kocsiját, és kéri az apját, köszönjenek rá. Egy hotelbe ment a nő, ahol egy barátnője férjével, Bennel beszélt. Joe próbál eltűnni, de Ben a parkolóban összefut vele. Erőszakosan viselkedik, Joe meglöki, de nem éri rá segíteni az eszméletlen férfinak: a fia asztmás rohamát rohan elhárítani. Ben hazament, Melnek teljesen logikus magyarázata van a történtekre, Joe megnyugszik. Míg Beth neki nem esik egy mobillal és fotókkal: Mel hazudott, viszonya volt Bennel. Aki most eltűnt, és a gyilkossággal Joe-t vádolják. Aki próbál az igazság nyomára bukkanni, nem is sejtve mennyi hazugság rejti el azt előle.

Azonnal kezdem a nagy dicsérettel: 400 oldalas a könyv, de úgy végigértem rajta, hogy fel se tűnt a hossza. Pörgős végig, kedvem lenne a letehetetlen szót is használni rá. Logan nagyon érzi, hogy kell annyira fokozni a feszültséget, hogy a kérdések húzzanak át egyik fejezetből a másikba, akár függő véggel, de nélküle is.

A cselekmény remek. Gyors kezdés után száguld végig az eseményeken. Nincs hosszas felvezetés, és megállás sem. Thriller, annak jellemzőivel, és okosan vannak benne a krimis elemek is. Joe folyamatosan mozgásban van, cselekvő karakter – vele együtt a regény is cselekményközpontú, amit szeretek. És ami jó, hogy Logan okosan is teszi egymás mellé az események. Logikus végig, és a kedvenc csavar típusomat sikerül a végére tenni.

Ami logikus, következik a cselekményből, mégis meglepő. Sokszor éreztem úgy, hogy megértettem mindent, kisebb csavarokat ki is találtam, de a vége így is meglepetés erejével hatott, ami nagyon jó egy thrillerben.

Logan könyve friss, olvasmányos, eredeti. Tetszett, hogy ebben a nők nem úgy szerepelnek, mint gyenge lények, akiket a férfiak kihasználnak, és erről a helyzetről tudósítanak egy thrillerben. Itt a férfi a naiv fél, és nagyon kész, ami a végére kiderül. Itt értem, miért hasonlítgatja a kritika a Holtodiglanhoz. Ilyenkor nem bánom, amikor tényleg van alapja a hasonlításnak.

Logan jó karakterábrázoló is. Elsősorban Joe alakja a jól megrajzolt. Aki olyan ember, akinek az a gyengéje, ami a jósága. Talán naiv kicsit, de hisz az emberekben, a házasságában. Megbocsátó, jó szívvel. Valahol szomorú is, hogy pont ezektől a tulajdonságaitól lesz balek. Ami felveti a kérdést, hogy ezeket lehet-e még jó tulajdonságnak tartani? Csak ezért a kérdésfelvetésért érdemes lett volna elolvasni a könyvet. Szerintem ezek mutatják, hova tart a társadalmunk. Mert milyenek leszünk, ha komolyan azon kell gondolkodnunk, hogy a jóság már nem célravezető a mindennapokban? A pozitív tulajdonságok sebezhetővé tesznek.

De remekül működik Beth és Mel alakja, ahogy Ben is mély benyomást tud tenni rövid jelenlétében. Ők talán kevesebb színnel, de nagyon emberien vannak megrajzolva.

Pörgős, szórakoztató, amiben pipálhatóak a jó thriller kritériumai. Izgalmas cselekmény, meglepő csavar, feszültség, karakteres hős tettei és lelke is. Örülök, hogy a kezembe akadt.

Hazugságok - Mint thriller: 100% fordulatos, logikus, de ütős csavarokkal, eredeti sztori és karakterek.

Szubjektíven: 95% bírtam a főszereplőt, tetszett a stílusa és a csavar is meglepett. Jó lett!

Interjús, szerelmes, ábrándokkal leszámolós.

Bernadette gyönyörű, sikeres fiatal nő, akinek a Férfisuttogó nevű rovatát sokan olvassák. Arról nevezetes, hogy interjúalanyai a legrejtettebb titkaikat is felfedik előtte. Bernadette játszik a férfiakkal, akik észre sem veszik, hogy a nő mennyire megveti őket. Vonzó, de a családjával kegyetlen apja örökre meggyűlöltette vele a férfiakat. Egy kivétel akad, az ügynöke és egyben jó barátja, Tim. Akinél még sincsen esélye, hiszen éppen most jegyezte el barátnőjét, az orvos Elizabethet. Liz próbálja összehozni régi barátjával, Radley Blake-kel, aki egy öntörvényű zseni és milliárdos. A férfinak tetszik is a nő, ahogy abban is biztos, hogy sokkal jobban passzolnának ők együtt, mint Berni és Tim. Míg egy interjút készítenek, a lányt is igyekszik erről meggyőzni, akinek most sok mindennel szembe kell néznie magáról is.

Bevallom, amint elolvastam a regényt, rákerestem a szerzőre. A hátoldalon olvastam, hogy színésznő, de a neve alapján nem tudtam hova tenni. Talulah Riley – rá kellett jönnöm, hogy még emlékszem is rá a Westworld 2. évadjából, csak nem tudtam, mi a színésznő neve. De ennél tettem egy nagyobb felfedezést is. Kétszer ment hozzá, igaz, már kétszer el is vált Elon Musktól. Rá viszont nem kellett rákeresnem.

El is kezdett kattogni az agyam, hogy mennyire önéletrajzi ihletésű a regény. Nem lehet nem észrevenni a hasonlóságokat Musk és Blake között. Mindketten idősebbek, mint a nő. Azért Radley Blake és Bernadette között pár évvel kisebb a különbség, mint Talulah és Musk között volt. De mindkét férfi úttörő a saját területén, milliárdos zsenik. Aztán azt legfeljebb az írónő tudja, hogy mennyit merített a volt férjéből Blake alakjához.

Mert romantikus regénynek definiáltam a könyvet, de van benne egy csavar. Ha teljesen romantikus nyálregény lenne, akkor az lenne a zárlat, hogy Bernadette rádöbben, hogy Tim csak egy barát és Radley az igazi, akivel szenvedélyesen össze is gabalyodnak. Eljegyzés, gyerekek, minden, ami a csövön kifér. De itt más van. Nagyobb a nőn a hangsúly, mint a szerelmi életén és kapcsolatain.

Tetszett, hogy itt nem a szerelem adja meg a választ mindenre. Nem javul meg a nő minden baja attól, hogy beleszeret a férfi főszereplőbe. Ezzel a mese nyálregény nézettel szembe megy, és itt azt mondják, hogy a boldogság kulcsa nem a szerelemben lesz. Ha rendbe teszi magát, ha kibékült magával és a múltjával, utána jöhet a szerelem, amibe így már partner és boldog tud lenni. Ez a különbség elég ahhoz, hogy nagyon kiemelje a romantikus regények kínálatából ezt a kötetet.

A karakterek közül Bernadette és Radley az összetettebbek, bár Bernadette igazán mélyen megfogva. Nem egy olyan lány, akire könnyen rásüti az ember, hogy szimpatikus. Mai, sikerember, akinek megvannak a maga mocskos kis húzásai. De Riley a látszatok mögé megy, látjuk mindennek a gyökerét, és az utat is, amit bejárva jobb és boldogabb ember lehet belőle.

Piros pontot érdemel az is, ahogy finoman megbújik a humor a sorok között. Nem egy olyan beszólás volt benne, ami kifejezetten tetszett. Az, ahogy a vámpírokat lecserélték a milliárdos agglegényekre, egy egész zsánerváltás velősen és humorosan megfogalmaz.

Bár elsőre a thrillert kerestem volna, így is jól szórakoztam rajta. Még, ha nem is a zsánerem.

Szerelem két felvonásban - Mint romantikus: 85% a cselekmény tipikusnak tűnik, de vannak eredeti húzásai. Stílusos.

Szubjektíven: 70% bár hiányzott egy kis thriller, lekötött és bejött a finom humora is.

Cím: Öld meg az Atyát

Szerző: Sandrone Dazieri

Történet: Dante gyerekként az Atya foglya volt, 11 évet töltött nála, mire sikerült megszöknie. Most rendőr, aki nem éppen elfogadott megoldásokkal, de zseniálisan dolgozik. Pont akkor kap új társat, amikor eltűnik egy fiú, ahogy annak idején Dante is. Végre visszatért Atya és itt a leszámolás ideje?

Megjelenés: majd csak jövőre, várhatóan tavasszal, a Művelt Nép gondozásában.

Miért várós?

- Nekem bejön a története. Személyes szálak, bűnügy, és érdekel, mégis miért lopott Atya gyerekeket, mert az eddig nem derült ki.

- Férfias történet, most keresem őket a sok női thriller után.

Egyelőre ennyi, jövőre majd folytatjuk!