Nyár, kevesebb megjelenés, de azért akad. Íme a heti lista:
- Londonban bármi megtörténhet (Menő, ifjúsági)
- Kegyetlenség (Libri, akciós thrillernek tűnik)
- Egy közeli ismerős (21. század, thriller)
- Budapest Boulevard (a Művelt Nép Réti krimije, ami megint be lett ígérve, de hogy lesz is?)
- Visszatérő végzet (Thriller, és ez is mióta csúszik...)
Van, ami érdekel (pl. a Kegyetlenség) de mint tudjuk, nyáron gyakoriak a csúszások. Azért reménykedem.
A mindennapmozi.blog.hu mai SpoilerZónája megkínzott. Nagyon nem volt ötletem, miről meséljek. Szerencsére itt könnyebb dolgom volt – a héten legtöbben Rosie Walsh regényéről olvastatok nálam, így úgy döntöttem, az 
érdeklődőknek elmesélem a csavarokat, amikre ott csak utaltam. Hiszen tudjátok, a spoiler helye: SpoilerZóna!
Kezdjünk is bele, íme Walsh: Hét nap szerelem részleteiben!
(A regénnyel ellentétben, és hogy jobban követhető legyen a cselekmény, én elmesélem lineárisan, időrendben. A regény trükkje, hogy ezeket kavarja, így az olvasónak ott meglesz a minden összeáll és a rejtély érzete.)
Sarah 17 éves és életében először szerelmes. A srác azonban rossz hatással van rá. Minden téren ő a lány elsője, a bűnbe is ő csábítja bele. Autóversenyezni akar a lánnyal, aki nem tud nemet mondani. A barátja beültette maga mellé a húgát, akit Sarah kivinne a veszélyzónából. Utánuk hajt, akaratlanul is élesítve a versenyhelyzetet, miközben mellette ül a húga legjobb barátnője, a kis Alex. Az út szűk, túloldalról is jönnek, ők meg együtt haladnak. Mindhárom jármű nem fér el az úton – Sarah ösztönösen félrekormányoz, elég helyet hagyva a húgát szállító kocsinak, de ő és Alex egy fába hajtanak. Sarah kisebb sérülésekkel megússza, de Alex belehal az ütközésbe. Tárgyalás lesz: a barátját lecsukják, Sarah-t felmentik, amit Alex családja nem hajlandó elfogadni, és Sarah húga többé nem hajlandó beszélni a nővérével.
Sarah elköltözött, próbált új életet kezdeni, de bántotta a bűntudat és szenvedett. Egy kórházban egy szenvedő gyereket akart felvidítani, megkérte az ott levő bohócot, hogy szórakoztassa a kicsit, amíg ellátják a törött kezet. Az ötlet sikeres lesz, mások is kérték a bohócot ilyesmikre. Sarah meglátta az üzleti lehetőséget: céget alapított a bohóccal, aki különben egy helyes fiatalember volt, akinek idővel a felesége is lett. De szenvedély sose volt a kapcsolatukban, és volt még valami, ami véget is vetett a házasságának: a férje gyereket akart. Sarah képtelen volt szülni neki –sokkot kapott a kicsiktől, mindig Alex jutott eszébe, akinek a gyilkosa volt. De ezt a történetet nem tudta elmesélni a férfinak, aki elhagyta.
Abban az évben Sarah már 37, és most is visszamegy az évfordulókor a baleset helyszínére. Egy nála pár évvel idősebb férfiba botlik, szinte szó szerint. Jókat beszélgetnek, Eddie rég az első, aki meg tudja nevettetni. Mindketten egy hetet vannak itt, aztán üzleti út várja őket. Szerelem első látásra, és mindketten meg is akarják élni. Azt a hetet együtt töltik, olyan harmóniában és szerelemben, hogy tudják, ők egymás végzetei. Meg 
is egyeznek, hogy keresik egymást, ez nem csak egy nyári románc!
Sarah azonban hiába vár, Eddie nem jelentkezik. Keresni kezdi, ráír. Csak olyan válaszok jönnek vissza, hogy hagyja békén a férfit. Hogy Eddie nem az, akinek hiszi. Felejtse el! De Sarah képtelen elengedni, legalább még egyszer a szemébe akar nézni és beszélni vele. Levelekben meséli el neki a házasságát, a válását, hogy mit jelentett neki az együtt töltött idő és szerelmet is vall. Egy barátja kérdez rá arra, ami végül a megfejtést adja: vajon miért volt azon az úton, pont akkor, ott a férfi? Mi oka lehetett?
Sarah rádöbben, hogy Alexnek volt egy testvére. A nála is pár évvel idősebb bátyja. Akinek Eddie volt a neve. Aki ez az Eddie. Így már egy találkát sikerül megbeszélnie. Eddie elmondja, a családja beleroppant Alex halálába. Az anyja a mai napig gyűlöli Sarah-t, és Eddie állandóan a közelébe kell legyen, és foglalkoznia kell a beteg asszonnyal. Nem tud megbocsátani Sarah-nak, bár ő már nem gyűlöli. Szerelmes, ő is érzi, amit a nő, de nincs jövőjük. Soha nem lehet együtt a húga gyilkosával, legyen ez a búcsú! Sarah kénytelen beletörődni, és így nem mondja ki, amire ekkor döbben rá: azon a héten nem csak szerelembe, de teherbe is esett. Eddie gyerekét várja.
Hónapok telnek el, mindenki szenved. Sarah hazaköltözött a szüleihez. Mikor jön a baba, beviszik a kórházba, a környéken terjednek a hírek. Eddie az anyjától hallja, hogy azt a nőt bevitték szülni komplikációk miatt. A férfi utánaszámol: ő kell, hogy a kicsi apja legyen. Ez mindent átértékel benne. Ideje az életét élnie, és azokkal lennie, akiket szeret! Rohan a kórházba. A nőt műtötték, nem mehet be az intenzívre. Csak kintről reménykedhet, hogy anya és gyermeke is jól lesznek. Közben sms-t ír a nőnek, a bocsánatát kéri és szerelmet vall. Később Sarah visszaír: másnap jöjjön be hozzá látogatóba, nézze meg a kisfiuk. És ő is szereti.
Pár hónappal később már Sarah és Eddie boldog párként élnek együtt, akiknek a szemefénye a kisfiuk, akit Alexnek neveztek el. Eddie anyja úgy tesz, mintha Sarah nem létezne. A kis Alexet szereti, Eddie közbe átviszi hozzá. Továbbra is az anyja mellett áll, de már igyekszik annyira elszakadni, hogy elsősorban a fiával és a nejével lehessen. A keresztelőre őt is meghívják, de Sarah sejti, nem jön el. Mert ő is ott lesz, és neki nincs bocsánat. De az asszony eljön, megfogja a szeretett unokát, és képes lesz a menye elé állni. Annyit már ki tud mondani, hogy köszöni szépen neki ezt a kisfiút.
Nem akarom ismételni magam, elég jól leírtam, mi tetszett és mi nem a történetben a hét elején. Röviden, a rejtély jó, a drámának súlya van, és működik a csavar.
Erről jut eszembe: a levél trükk. Egy idősebb testvér ír a kisebbnek, aki halott. Csak becenevekkel. Végig úgy tűnik, mintha Sarah írna a húgának. Aztán a végén rájövünk, hogy ezek Eddie levelei a húgának. Az ilyen csavarokat, ötleteket nagyon szerettem benne.
Ami pedig a nem oldal: a mindent átitató nagy szerelmi szál és a nyálregényes stílus. De erről is írtam hétfőn bővebben.
Akkor a héten ennyi volt a spoiler, jövő héten találkozunk!
(Azt remélem kitaláltátok, hogy az utolsó képen a szerző, Rosie Walsh pózol!)
Bírósági, eltűnt személyes, családi drámás.
Jack első mentora elhunyt, és a halálra ítéltek felmentésével foglalkozó cége a végét járja. Az özvegy szeretné, ha Jack venné át a praxist, de benne már nincs meg az a tűz, ami ehhez az ágazathoz kell. Annyira hajlandó, hogy egy irodát béreljen tőlük, így az ő pénzéből nyitva tudnak tartani. Egy alkalommal egy elkeseredett nő tévedésből Jackhez megy be. Pár éve a lányát megerőszakolták és meggyilkolták. A tettest hamarosan kivégzik. Az asszony szerint azonban Sashi még életben van – abban bízik, ha újratárgyalnák Dylan Reeves ügyét, a Sashi utáni 
keresés is újraindulhatna. Jack megsajnálja a nőt, így bekapcsolódik az ügybe, noha megígérte terhes nejének, hogy nincs több halálraítélt eset. Andie, aki különben FBI ügynök, is belenéz az ügybe, és ketten együtt borzalmakra bukkannak a felszín alatt.
Az ilyen esetek miatt próbálgatok ki új sorozatokat. Mert bizony, még érnek pozitív csalódások. Most valami egészen mást vártam, egy krimit. Ehhez képest egy olyan zsánerre bukkantam, amit szeretek, kevés van belőle, így minden jó újdonságnak örülök. A tárgyalótermi krimi. A Jack Swyteck sorozat az, és alig várom, hogy további köteteket gyűjtsek be és olvassak el belőle!
Mert, újabban jó szokásomhoz híven, a legutóbb megjelent résszel kezdtem. A Szökésben a 12. Swyteck történet (magyarul különben nincs kiadva mind, valamivel több, mint a fele jött ki). Ennek ellenére tökéletesen értettem és semmilyen hiányérzetem nem volt a korábban történtek ismeretének teljes hiánya miatt. Ugyan, vagyok már annyira rutinos sorozat olvasó, hogy kiszúrjam, mikor utaltak korábbi esetre, és milyen magánéleti szálakat gördítettek ebbe a részbe, tökéletesen megáll a kötet a saját lábán. Ha nem tudnám, hogy sorozatrész, nem is keresném az előzményt, működik így.
Nagyon tetszett, ahogy a tárgyalótermi részeket és a hagyományos krimit keveri benne Grippando. A tárgyalás pont olyan, ahogy szeretem. Drámai, izgalmas, sok párbeszéddel, leleplezésekkel, érzelmek tucatjaival, miközben mindennek szigorú keretei vannak. Mindig élvezettel olvasom, ahogy a szabályok mentén igyekeznek lavírozni az ügyvédek. Mellette Swyteck és Andie is nyomozzák a pár éve történteket. Előkerülnek kihallgatások, adatbázisok, CSI eredmények – vagyis, egy hagyományos krimi elemei. De ez is jól van megírva, és nagyon passzol a bíróság mellé – ha ilyen összetett és okos tudott volna lenni ez az összefonódás a Chicago Justice sorozatban, még talán az is műsoron lenne.
Izgalmas az ügy, jól vannak elhelyezve a csavarok, és kellően fel is vannak építve. Amit okos könyvnek nevezek – ez is az. Plusz, a téma is olyasmi, amit keveset feszegetnek, a családon belüli erőszak inkább krimi és thriller divattéma napjainkban, de ez is roppant érdekes volt. Az örökbefogadás, a háborús árvák kérdésköre. Elgondolkodtatott többször is.
Ebben a történetben még a szereplőket is kifejezetten bírtam. Jack nagyon szimpatikus, rendes és okos ember, akinek egy karakán, okos neje van. Jó páros ők ketten. Emberinek érzem úgy őket, hogy messze jobbak az átlagembernél, mégse mesefigurák. A mellékszereplők viszont emberien gyarlók, így megvan a realitás érzetem is.
Ahogy már említettem, kifejezetten tetszett a regény, biztos olvasok még a szerzőtől!
Mint tárgyalótermi krimi: 90% fordulatos, jók a karakterek, a bíróság – nyomozás aránya OK.
Szubjektíven: 95% pozitív meglepetés. Krimi is, jogi is, erős csavar, a szereplőket is bírtam.
Nyomozós, emberrablós, bántalmazós, szerelmes.
A két lányt az apjuk mindig féltette, sokat beszélt nekik arról, hogy szörnyek járnak közöttük. Egy napon Jade és Macy mégis beszállt egy idegen mellé, aki elrabolta őket. 3 év alatt Benny a babáivá alakította őket: Jade lett a mocskos, akit 17 éves korától erőszakolt. Macy a csinos, akit Jade minden áron védeni akart elrablójuktól, bármit is kellett érte feladnia. De nem aludt ki benne a tűz, végig a szökést tervezte. Egy napon sikerült, kijutott, de balszerencséjére egy autó elcsapta. Nem talált vissza a húgához. Felnőve nyomozó lett, aki megszállottan az emberrablók nyomában jár, nem is titkoltan Benny és a húga jár még mindig a fejében. Amikor egy ügy kapcsán meggyőződése lesz, hogy Benny visszatért, barátja Bo már nem bírja tovább. Jade megszállottan nyomoz, amiben társa, Dillon fogja segíteni, miközben egyre közelebb is kerülnek egymáshoz.
Az ilyen könyvek miatt elgondolkozom, mennyire őrült is ez a világ. A nemi erőszak és az emberrablás különben népszerű thriller téma, de ilyen-olyan formában becsúszik a YA zsánerek közé is. De azért erotikus thrillert írni 
nemi erőszakos emberrablós történettel…
Amíg olvastam, nem egyszer megfordult a fejemben, mennyire perverz ez az egész történet. Mert azt még beveszi a gyomrom, hogy árnyalja a nő szexuális kapcsolatait az írónő. Három pasi van tulajdonképpen: az elrabló és egyben megrontó, Benny. A gyerekkori barát, aki visszarángatta a lányt az életbe és évekig együtt is volt vele, Bo. És az új szerelem, egyben társ a nyomozásban, Dillon. Mindhárom más karakter, szexuálisan is. Benny, az állat, aki bántotta. Bo, a szerelmes és végtelenül gyengéd. Meg Dillon, aki a kettő között van, a domináns, de erőszakos helyett szenvedélyes. Van bőven szexjelenet, a zsáner miatt még ezzel sincs bajom. De azt nem vagyok hajlandó elfogadni, és attól érzem az egészet perverznek, hogy még Benny is gyönyörszerző. Mégis, mennyire kell betegnek lenni a szerzőknek, meg a karakternek is, hogy valaki élvezze a megerőszakolását?
De ezzel a szex témát hagyom is. Benne van, nagyon plasztikusan, akinek erre van ingere, ebben a kötetben megleli.
Részemről sokkal érdekesebb a thriller vonal. Mert az is van: ahogy Jade és Macy személyisége torzul Benny miatt. Ahogy a nő összeszedi magát, küzd az árnyaival és a szörnyekkel a világban. Jól van megírva érzelmi oldalról is, ilyen tekintetben.
Mellette pörgeti a szerzőpáros az eseményeket, minden fejezet cselekményben is sűrű. Jade és Dillon nyomoznak, lesz CSI szekció, de beszélgetős/kihallgatós rész is, ha éppenséggel Jade oldaláról a megérzések és kombinálások dominálnak.
Stílusában leginkább mocskosnak tudom nevezni a kötetet. Nyersen nyúlt a témához, és ez a nyelviségben is visszaköszön. Alapvetően Jade a fókusz, aki brutális dolgokon ment át, és ez visszaköszön a stílusában, hangjában is. De érdekes az is, hogy még nyelvében is hogy külön el Bo és Dillon. Ugyan az ízlésemhez képest hamar ugrott Bo után Dillon ágyába a hősnő, de tény, hogy jól megfogták a kettejük közti különbséget, még a beszédükben is.
Jut csavar a végére, és Jade izgalmas karakter. Ugyan sok minden van benne, amivel nem értek egyet, vagy már szinte tabutéma, de érdekel, hova lyukadnak majd ki ezzel az egésszel.
Ellopott babácskák - Mint erotikus thriller: 75% sötét, de cselekménnyel teli. Szenvedélyes, mocskos, felkavaró.
Szubjektíven: 70% néhol már perverznek éreztem, de a krimi mindig benne tartott. Érdekes.
Képességes, trónért harcolós, árulós, szerelmes.
Adelina édesanyjával és a húgával együtt kapta el a vérlázat. Az anya belehalt, a húga felépült, Adelina viszont más lett. A fél szeme odalett, a haja ezüstös színbe játszik. Malfetto lett, akitől tartanak az emberek – noha egyes túlélők különös képességekkel bírnak, a népnyelv ifjú kiválasztottaknak becézi őket, akik harcolni mernek sorstársaikért és zsarnoki királynőjük ellen. Amikor a lányt apja eladja szeretőnek, szökésre adja a fejét. Elkapják, és a lányból kitör az ereje. Az apja belehal, Adelina az inkvizíció által máglyára kerülne. De a kiválasztottak vezére, a Kaszás eljön érte, megmenti. A Tőrök befogadják, készen állnak a kiképzésére. Adelina célt kap: a Kaszás Enzo herceg, a trón törvényes örököse. Érte megéri harcolni. De az inkvizíció zsarolni kezdi a húgával. 
Adelina két tűz közé kerül – kit árul el?
Marie Lu már jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál. Az előző sorozata jól illeszkedett a posztapokaliptikus YA trendbe, a filmjogok is elkeltek – mondjuk, a divathullám lecsillapodásával nem tudom, elkészül-e a film. Viszont, itt az újabb sorozat, ami számomra sokkal izgalmasabban indult, mint a Legenda trilógia.
Három zsánert kever össze: van benne egy kis középkori, kosztümös romantika, egy kis képregényes szuperképességes világmentés és a YA motívumok. A regény jósága abból fakad, hogy jól összerakta őket az írónő. Egyik sem dominál annyira, hogy elnyomja a többit, hanem szépen kiegészítik egymást, tompítva a zsáner ismétlődését.
Ez leginkább a YA vonalon látszik. Már nem egyszer elmeséltem, milyen a tipikus YA hősnő. Látszólag jelentéktelen, általában el is van nyomva, aki értéktelennek és tehetetlennek érzi magát. De jön a fordulat, és harcolnia kell. Felfedezi magában az erejét – mert természetesen igazából bennük mindig jóval több van, mint elsőre látszott. Igazából különlegesek. Megváltoznak, harcosok és megmentők lesznek, miközben a szerelmet is megtalálják. Adelina is pontosan ilyen, minden tekintetben ide tudom illeszteni a karakterét és a történetét.
Csakhogy, annyi mást tesz mellé a szerző, hogy nem érzem az ismétlést! Mert le tud kötni helyette a világépítés. Estenzia egyszerre gyönyörű és mérgezett világ. Olvastam tippet, hogy a csúcson levő Velence volt a minta, és akár igaz is lehet. A nevek mindenképpen illenének a helyszínre… ahogy a luxus és korrupció, drágaság és vér keveredése is.
Adelina mellett lekötött a képességek kifejtése is. Elég kis csoport a kiválasztottaké, hogy mindenkinek jusson egy kis rész. Ugyan főleg Adelina illúziókeltése a kiemelt, de vannak benne még érdekes ötletek. Enzo a tűz ura, Raffaele érzi az energiákat, de van a szelet uraló is a csapatban – de nem lövöm le mindenki képességét. Képregényes sztorikból ismerünk bőven ilyeneket, de itt működnek.
Mert kapnak kalandul egy harcot a trónért. Ami megint egy tipikus zsáner, de itt jól keveredik a politika és ármány a sok kalanddal. Vívnak, varázsolnak, beépülnek, kémkednek.
Tehát, jó a világépítése, és már látszik, hogy bővítve lesz ez a világ – behoznak egy új királyságot és szereplőket. Cselekményközpontú is, folyamatosan pörögnek az események. És, ahogy a YA tudja, karakterközpontú is. Adelina járja a YA hősnő útvonalat, érzelmestül.
Tetszett, hogy váratlan a vége. Tetszik a világa. Várom a folytatást!
Az ifjú kiválasztottak - Értékelés – mint YA fantasy: 90% sok tekintetben tipikus, de jól összerakott, olvasmányos.
Szubjektíven: 85% bírtam, hogy merészen zár. Sok szereplőbe látok fantáziát. Folytatás?
Talpra állós, romantikus, nyaralós, vállalkozást fejlesztős.
Emmy és Nathan kapcsolata ellaposodott, amit a lány érez is, és szeretné rendbe tenni a dolgaik. Elcsalja magával a barátját egy francia nyaralásra. Arra azonban nem számít, hogy amikor vacsora mellett a háziúr szívrohamot kap, Emmy rohan segítségért, egymásba gabalyodva találja a barátját a háziasszonnyal. Mi több, Nathan és Gloria le is lépnek együtt, otthagyva a lányt a beteg Rupert mellett. Emmy, míg szíve törött, igyekszik beszállni a panzió életben tartásába, egyre jobban megszereti a helyet. Rupert nagyon jó barátja lesz, a helyes kertész kapható egy kis flörtre, és van itt egy Alain nevű könyvelő is, akinek nagyon szép arany pöttyös szeme van… lehet, hogy minden kérdésére itt van a válasz, és érdemes lenne gyökeresen megváltoztatni az életét?
Valahol ilyen az a női regény, amit az én gyomrom is bevesz. Van benne szerelem is, érzelmes részek is, de mellette tartalma is akad. Nem a szerelem a fő téma, és nem a szerelem fog megoldást hozni a hősnő minden kínjára – bár szerelmes is lesz. Ha szavaznom kellene a nyálregények, és e között, nem lenne nehéz a választás.
Még úgy is tetszett, és érzelmileg-értelmileg értelmesnek találom a történetet, hogy nem minden cselekményszál 
tetszett. Ez egy történet arról, hogy egy megcsalt nő hogyan talál újra magára, és a folyamat közben fontos döntésekre is megérik. Teljesen megtörik, dühös, de gyászol is. Mi kell neki? Hogy újra vonzónak érezhesse magát. Hogy értelmes elfoglaltsága legyen. És aztán komolyabb érzelmekre is képes lesz, megváltoztatja az életét is.
Nekem nem tetszett, ahogy a huszonéves kertésszel vigasztalódott, de teljesen érthetőnek találom. Kifejezetten érdekesnek találtam, ahogy a nő maga is ellenszenvezik azzal, amit csinál. De szüksége van arra, hogy valaki szépnek lássa – a kertész ilyen karakter. Emmy hamar véget is vet a románcnak, és meg is beszélik, hogy ez nem érzelmi kapcsolat, csak sebtapasz volt neki. Kellett szerkezeti szempontból is, mert az hiteltelen lenne, hogy egy 5 éves kapcsolat után könnyeden szerelmes lesz másba. Az nyálregényes lenne – itt megvan a gyógyulási folyamat, és nagyon szépen megvan a különbség a Ryan flört és a komolyabb kapcsolat között Alain esetében.
Nagyon jó a hangulata a regénynek, annak ellenére, honnan indul. A csalástól és a tönkrement kapcsolatoktól. Bár megélik a fájdalmuk és dühük is, mégis, valahogy kedves és bájos az egész történet. A humoros elemek sokkal maradandóbbak, meghatározóbbak, mint a keserű részek. A cselekmény helyszínéről nem is beszélve. Aki járt már a Loire völgyben, annak nem kell ragoznom. Francia vidéki báj, de elég közel van Párizs is.
Szimpatikus szereplőket szerepeltet, akikért szoríthat az olvasó. (Jó, a két csaló nem szimpatikus, de ők hamar eltűnnek a színről, és mondhatni, megfizetik tetteik árát.) Jóindulatúak, kedvesek, de esendően emberek is. Lehet velük azonosulni, mert nekik sem happy end az élet, gondjaik vannak, félelmeik. Csak ők túlélnek, megoldást keresnek, így akár erőt meríteni is lehet belőlük. Talpra lehet és kell is állni!
Cseppet felnőtt mese is, mert Emmy végül nagyon a helyére talál, nem kevés szerencsével is.
De egy olyan mese, ami emberi is mellette, és pozitív az életszemlélete. Jó volt olvasni.
A kis francia panzió - Mint női dramedy: 85% cselekmény is van, de lelkizős is. A karakterek mélyülnek. Stílusos.
Szubjektíven: 70% Loire völgy? Jöhet! A cselekmény ugyan túl csajos nekem, de átéreztem.
Festészetes, történelmi helyzetes, művész titkait kutató.
A reneszánsz egyik vitathatatlan géniusza Leonardo da Vinci volt. Már a kortársak is nagyra tartották és értékelték, de profizmusa és gyakran rajta kívül eső ügyek miatt sok munkája befejezetlen maradt, vagy el sem készülhetett. A 40-es éveiben gyötörte is a művészt, hogy mit tud majd a világra hagyni. Amikor megkapta a lehetőséget, hogy egy szerzetesrendnek freskót fessen Milánó mellett. Elsőre vissza akarta utasítani, de végül elfogadta a megbízást. Egy új technikát dolgozott ki a freskó elkészítésére, modelleket és kompozíciót keresett, miközben a francia politika nem kicsit befolyásolta az itáliai mindennapokat is. A háborúk el is űzték a mestert francia földre, idővel. Az idő és a kontár felújítások csak ártottak a képnek, de egy sikerregény újra divatba hozta, és komoly munka folyik a fennmaradásáért.
Melyik a világ leghíresebb festménye? Kedvem lenne rávágni, hogy a Mona Lisa. De van még egy kép, ami ugyan freskó, de szintén Dan Brown közreműködésének hála az egyik legtöbbet elemzett kép lett az utóbbi években. Szintén Leonardo da Vinci munkája. Az utolsó vacsora – és Ross King most elmesélte a történetét.
A szerző nagy abban, hogy a témáját elhelyezi egy szélesebb spektrumon, amit most is megtett. Ha azt hisszük, csak a freskóval foglalkozik, nagyot tévedünk! Megismerjük Leonardo életútját, benne olyan témák taglalásával, mint a kapcsolata a Salai nevű inassal. (A karakterre egy olasz házaspár egész regénysorozatot épített, itt a nyersebb és kevésbé regényszerű valóság kerül tárgyalásra.) A származását, azt, miért olyan sok a befejezetlen munka az életútban. A történelmet, amely közben a kép megszületett.
És természetesen magát az alkotási folyamot, annak minden részletével. A festékektől kezdve a technikán át a modellekig, mindenre odafigyel a szerző.
Most is nagyon tudom díjazni, hogy nagyon hiteles és tényszerű, rengeteg forrásanyagot épít be a szövegbe, de mindeközben szórakoztató és regényszerű tud maradni a szöveg. Jó olvasni, miközben rengeteget tanul belőle az ember, vagy ismer rá már ismerős anyagokra. Meg kell említenem, hogy a képanyag is korrektül van kezelve. Fekete-fehér képi elemként is sokat találunk, de van egy szép színes melléklet is a kötetben.
Mesélős, anekdotákkal teli a cselekmény, így könnyebb kezelni, hogy nem teljesen lineáris a történet íve. Van egy váz, ami jelöli a freskó elkészültét, a megbízáshoz vezető úttól az utóéletéig, de közben a felmerülő kérdéseket kitárgyalja King, folyamatosan elkalandozva. Ilyen betét lesz a Mária Magdolna kitérő többek között – és nekem kifejezetten szimpatikus volt, amire Ross King rámutat. Összeesküvés elmélet helyett Leonardo munkássága. Szerette az androgün figurákat, sokat játszott más munkáin is azzal, hogy ne lehessen eldönteni, férfit vagy nőt látunk. Itt volt egy kép Leonardo Szent Jánosáról – és tényleg! Őt is simán nőnek lehet nézni, ahogy Leonardo egy kortársát beidézte a szerző, már akkor ki is voltak ezen.
Humora, cselekménye, remek történetei vannak a kötetnek, amit az is tud élvezni, aki képben Leonardo munkásságával, de annak is bőven érdekes lehet, aki most akar többet megtudni róla. Lesz itt bőven felszívható tudás…
Én élveztem a kötetet, és megerősítette bennem, hogy lassan ideje lenne Milánót is felkeresni.
Leonardo és az utolsó vacsora - Mint dokumentumregény: 90% mesélős, de tényszerű. Korszakot, a festőt, a képet is mutatja.
Szubjektíven: 85% elfogult vagyok, Leonardo az egyik kedvencem. Szórakozva tanultam.
Birodalom elfoglalós, űrkalandos, idegen lény által fenyegetett.
A szövetség teljesen szerződéses alapon megy: ha mindenki teljesíti a feltételeket, rendben. Ha bárki is törvényt szeg, a szövetség embargót hirdet. Ezzel komplex gyarmatokat is halálra ítélve akár. A Rocinante aktuális útja is egy ilyen küldetés – de Holden kapitány képtelen egy személy hibája miatt egy egész világot halálra ítélni. Más megoldást keres, majd Naomi oldalán felmond, a hajó parancsnokságát Bobbie kezébe adva. De az időzítés rosszabb nem is lehetne: egy elveszett gyarmat most tér vissza a közösségbe, és legyőzhetetlen hódítóként. Azon az állomáson kezdve, ahol Naomi és Holden is tartózkodtak. Egyiküknek sem fűlik a foga az ilyen rendszerhez, és pár ellenállóval partizánmozgalmat indítanak. Közben Bobbie és Drummer elnök is a visszacsapás lehetőségét keresik, nem is sejtve, hogy feltűnt a színen egy sokkal veszélyesebb ellenfél is.
Corey sorozata sok sci-fi rajongó kedvence. A könyvek nem véletlenül tartanak a sokadik kötetnél – és hol van még a vége – és a belőle készült sorozat is szép eredményekkel büszkélkedhet. Nekem ez az egyik mumusom, amit nagyon igyekszem megszeretni, és olvasom rendületlenül, de valahogy nem sikerül egymásra hangolódnunk.
Igaz, ez a kötet már jobban tetszett, mint sok korábbi. Talán kicsit megfoghatóbb volt, és ezzel a megszállós 
szituációval jobban tudtam azonosulni, mint az űrközi cselekkel és hajós trükkökkel. Ez már szinte csak háborús regény, ami ugyanígy működne a jelenünkben is, űrhajók nélkül. (Tényleg az űrrel lehet a bajom, mert ebben lényegesen kevesebb jelenet szólt a hajókról és azokkal mindenféle cselekről, jobban is éreztem magam a cselekményben.)
Érdekes problémákat vet fel. Két világnézet csap össze, ami igazából három. A megszállók egy jobb világot akarnak felépíteni, csak éppen nincs benne senkinek esélye másnak lenni, vagy ellentmondani a hivatalos rendszernek. Aztán van a szövetség, ami látszólag demokratikusabb, szabályosabb rendszer, de ez messze nem jelent igazságot is. Itt sincs az egyénnek nagy mozgástere, mert szabályokkal gúzsba kötik. Végül, Holden elve, aki mindkettőből merít és mégsem. Nála is vannak szabályok, korábban ő volt hajója parancsnoka, és irányítania kellett. De ő mindig arra törekedett, hogy az emberek elfogadják egymást. Lehetnek mások, csak az a lényeg, hogy tudjanak együtt élni és nem bántva egymást. Nála nem fontos a győzelem és a hatalom, míg a másik két rendszernek az alapja az.
Az ember akaratlanul is azon gondolkozik, a mi társadalmunk milyen, és hogyan lehetne más. Melyik felelne meg jobban az igényeinknek.
De a rendszeres mélyebb tartalom mellett ez egy sci-fi kalandregény is, amiben harcolnak, bombákat dobnak le és robbantanak, trükköznek. Messze nem egy Pierce Brown sci-fi akció, de nem is olyan elvont, mint egy Simmons.
A stílusa a műfajban korrekt. Elég mesélős, máskor kellően tudományos. Hiteles. Komplex világot épít a szerző, amihez megint hozzátesz egy kicsit. Már kezdek érezni benne egy nagyobb, epikus csata kezdetét is, de a kibontás még odébb van.
Továbbra sem lett ez a kedvenc sci-fi sorozatom – messze van attól – de lassanként megbarátkozom vele. Ez a rész még tetszett is valamennyire.
Perszepolisz felemelkedése - Mint sci-fi: 80% önállóan is erős történet, de a sorozatba is jól illik. Tartalmas, komplex.
Szubjektíven: 50% nem tudom miért, de nem tud igazán tetszeni most sem. Nem fogott meg.
A 21. század Kiadó visz egy sorozatot, melyet leginkább kortárs szépirodalomnak mernék nevezni. Kult könyvek a neve. Eddig elég vegyesek a benyomásaim, de az ősszel érkező Drága kis szívem felkeltette a figyelmem.
Mit tudok róla eddig?
Mit várok?
Van benne bizodalmam, hogy a jobb Kult regények közé tartozik. De amint erről meggyőződtem, hírt adok majd róla!
Nyomozós, vallásos, rejtélyes, gyilkosságokkal teli.
Egy férfi tér magához, semmire nem emlékszik a múltjáról. Még a nevét sem ismeri. Lassan avatják be, hogy a neve Marcus. Pap, aki a gonoszt kutatja és állítja meg a világban. És szükség van a szolgálatára: egy sorozatgyilkos visszatért, csak Marcus állíthatja meg, akinek mintha lenne egy hatodik érzéke a bűnre. Akcióba
lendül. Sandra helyszínelő, aki még mindig gyászolja fotós férje halálát. Ám most rá kell döbbennie, a férfinak volt egy titkos élete. Nyomokat hagyott neki, melyeket felfedve a nő rájön, a férje nem balesetben veszett oda, meggyilkolták, mert túl sokat tudott egy titkos rendről. Sandra is utánuk indul, csak egy Interpol nyomozó segítségére számíthatva. A bűn ezernyi formája, ármányok akadályozzák a nyomozókat, nem is sejtve, milyen titok rejlik igazán minden mögött.
Érdekes, a legtöbb ország nevét, ha hallom, és meg kell neveznem egy írót onnan, hajlamos vagyok kortársat rávágni. USA: King, Baldacci, Brown. Francia: Sardue. Svéd: Nesbo. Most találtam egy kivételt: az olaszok. Mi ugrik be? Dante. Boccaccio. Ha nagyon erőltetem az agyam, akkor jön Italo Calvino és Umberto Eco. Pedig van kortárs szórakoztató irodalmuk is, amire remek példa Donato Carrisi munkássága.
Magyarul most jelent meg a második kötete, a Lelkek ítélőszéke. Korábban a Démoni suttogás jelent meg tőle, ami elég mély nyomokat hagyott bennem. Remek krimi volt, olyan nyugtalanító véggel, hogy napokig rágódtam rajta. Ezt tudja a Marcus sorozat nyitánya is.
Nehezemre is esik nem a vége ismeretében merengenem, mert eléggé átértelmezi azokat, amiket korábban olvastam. Hatalmas is a kényszer, hogy újraolvassam azonnal, csak éppen egyetlen szempontot figyelembe véve: a Marcus utalásokat kielemezni és idővonalat rajzolni. Lenne még annyi kérdésem, és agyalgatnék még rajta. Erősen bízom is benne, hogy a General Press beveszi a rendszeresen megjelenő remekírók közé akkor lesz még erre alkalmam.
Mert egy roppant csavaros történettel állunk szemben, mely milliónyi szálat fog össze, és észre sem vesszük, hány rejtélyes eset kapott benne helyet. Több nyomozás, több sötét gyilkos, és minden mögött nem is egy, de két vagy három olyan összeesküvés, hogy még mindig emésztem őket. Ez egy nagyon okos kis regény!
Nagyon mozgalmas is, a cselekmény elejétől a végéig pörög. A függő végek technikáját alkalmazva a végsőkig fokozza a feszültséget. Több szereplőt és cselekményszálat tart állandó mozgásban, még idősíkokkal is eljátszik kicsit, így egy pillanatra sem hagy pihenőt az olvasóknak. Egy házasság anatómiáján túl lesz itt nyomelemzés, pszichés értékelés, hajsza elméleti úton és gyakorlatban is, halálig tartó küzdelem, összeesküvés elmélet. Kalandos, izgalmas, és nagyon bírtam, ahogy a végére összeállnak a szálak.
Plusz, erre rájön a gonoszság tematikája. Olyan kérdéseket vet fel, és olyan cselekményszálakkal demonstrálja őket, hogy még mindig pörög ezeken az agyam. A jó embert is megronthatja, ha sokáig a legsötétebb gonoszra kell vadásznia? Lehet a legnagyobb rablóból a legjobb pandúr? Mi a bán, ki adhat feloldozást? Milyen sötét titkokat rejt a lélek?
A bűn profilozói a gyónásokból tanulva… ez meg akkora ötlet, nagyon tetszett!
És még nem is mondtam, milyen jól épít Carrisi karaktereket… pedig de. Jó könyv volt!
A lelkek ítélőszéke - Mint krimi: 100% több szálon vezetett, izgalmas, rejtélyes, végére összeálló és gondolkodtat.
Szubjektíven: 90% nehéz letenni, okosan az összefüggések, emlékezetesek a karakterei.