Családot mentő, menekülő, újra egymásra találó.

Dee arra készül, hogy elhagyja a családját. Szerelmes lett, és Kiernan kedvéért felrúgná a házasságát. Ám egy alkalommal Kiernan furcsán viselkedik: el akarja űzni a nőt, és elmondja, valami sötét növekszik benne. Nem sokkal később Dee már a férjével és a két gyerekükkel kell, hogy meneküljön. Egyesek célpontokat jelölnek ki, akiket a megváltozott emberek levadásznak. Most ők jönnek. A hegyekbe igyekeznek, és menet közben látják, mivé lett a világ. Az emberek gyilkolnak, már a családtagoknak sincs kegyelem. A gyerekek biztonsága az első, ami újra közel hozza egymáshoz az elidegenedett házaspárt. Miközben az életükért futnak, rá kell jönniük, hogy még egy veszéllyel számolniuk kell: a 7 éves fiuk, Cole is más lett és nem tudhatják, mikor kezd tombolni ő is.

A címben már értékeltem a lényegre törését. (Ez különben az egész regényre igaz marad, nincsenek kitérők, csak a lényeg végig.) Valóban, ez erről szól. Menekülni kell és küzdeni az életben maradásért.

A cselekmény egy nagy adrenalin menet. A család menekül, és folyamatosan veszély les rájuk. Crouch még kicsit variálni is tud, mert nem csak a megbolondult emberek rejtenek veszélyt. A hideg, az élelem utánpótlás, ami a fiúban bujkál. Így annak ellenére, hogy egy nagy hajsza a történet, olvastatta magát és elég változatos is. Amikor a szereplők elszakadnak egymástól, még a váltott nézőpont is húzott előre. Bár nekem Dee nagyon nem volt szimpatikus, végig lekötött, hogy kinek sikerül túlélni és milyen borzalom vár rájuk a következő sarkon.

Mélyebb tartalmat nem látom értelmét keresni benne – szórakoztató regény, amiben a család és az összetartás az érték. De hogy különösebben kiemelne valamit? Nem.

Nem használ sok szereplőt, és őket is lényegre törően mutatja be. A főszereplő család a középpont, hozzájuk képest mindenki más csak feltűnik. Alapvetően Crouch szimpatikus embereket igyekezett megrajzolni, ha Dee azért kapott némi hátrányt is. Hiszen ő az, aki készült elhagyni a családot és a szeretőjével haladni tovább. A megváltozott világ alakította másként, és a túlélésért férj és feleség rendezik is majd a kapcsolatukat. Azt különben igaznak is érzem, hogy a vészhelyzet közel hozza az embereket.
A kedvencem különben Cole lett, mert az mozgatta leginkább az agyam, hogy ő miben lett más. Mi ellen és hogyan tud küzdeni. Erre lehetett ráépíteni, hogy mások hogyan reagálnak a gyerekre, és a saját testvére is miképpen kezd félni tőle, miközben a szülők hinni akarnak abban, hogy nem lesz szociopata gyilkos a hétéves fiúkból.

A másik gyerek, Naomi különben a sötét ló a történetben. A többiekhez képest kevesebb a szerepe és jellegtelenebb is. Egy ponton még Kiernan is részletesebb nála, noha messze nem ugyanannyit szerepelnek a regényben.

Pörgős, gyors regény. Abszolút a cselekményre kihegyezett. Hiányzott is a világépítés, a miértek. Itt csak szembesülünk a megváltozott világgal, a menekülő vagy gyilkossá lett emberekkel és nem derül ki, miért. A viselkedésváltozás kap ugyan egy indokot, de az sincs alátámasztva és magyarázva, hogy lehetett képes ezt tenni az emberekkel.

De tetszett, hogy mennyire pörgős és ahogy Crouch a vészhelyzeteket variálni tudta. A borító is bejött, ugyanúgy benne van a hangulat, mint a cím lényegre törésében. Ami nem tetszett: Dee házasságtörése, amilyen könnyen megbocsát neki Jack. Valamint, úgy érzem, a szerző adós maradt a válaszokkal, miért történt, ami.

Nem ez lesz a kedvenc kötetem a szerzőtől, de igazság szerint nem is ez kerül a listám aljára. Szórakoztató, és a célkitűzését szépen meg is valósítja.

Crouch: Menekülj – Mint thriller: 75% pörgős, tele feszültséggel – egyszerű, lineáris, borzongatva szórakoztat.

Szubjektíven: 70% Dee nagyon ellenszenves volt sokáig, és nekem hiányoznak a miértek.

– Egy zhua. Azzal lehet megfosztani a lóháton ülő ellenfelet a pajzsától.
– Úgy néz ki, mint egy gyilkos felmosónyél.
Diana elgondolkodott ezen a hasonlaton.
– Lehet, hogy a kosz is halálra váltan menekülne előle a padlón. (Bardugo: Wonder Woman A háborúhozó)

Az új általában azt jelenti, hogy valaki megpróbál pénzt csinálni valami régiből. (Brown: A káosz évei)

– Ó, jaj, boldogtalan nép. Se szegénység. Se bűnözés. Se háború. Se szeretet.
Ez már egyáltalán nem mulatságos. Az emberek topognak, csoszognak, kerülik egymás pillantását. És Ira Hath harmadszor is megszólal, még halkabban.
– Ó, jaj, boldogtalan nép. Hallom, amint a szívetek szeretet után kiált.
Aramanthban még soha senki ilyet nem mondott. Az emberek döbbent csendben hallgatják Irát. Aztán egyesével, kettesével elszállingóznak, és Ira Hath tudja, hogy igaz prófétának bizonyult, mert nem bírják elviselni a mondandóját. (Nicholson: A Szél Dalnoka)

– Lehetnénk delfinek! – vágta rá Kaylee lelkesen.
– Delfinek? Miért nem homárok, ha már itt vagyunk? – gúnyolódott Lacey.
– Azért, mert a delfin cuki! – érvelt magabiztosan Kaylee.
– De ez nem úszócsapat, ergo nem valami halról kéne elnevezni!
– A delfin nem is hal!
– Tök mindegy! Farka van, és vízben él.
– Akkor az elméleted alapján a fóka is hal? (Sakka: Édes tini élet)

– Amíg nem teszi próbára magát egy ütközetben, amíg nem néz szembe a saját halála eshetőségével, addig egy férfi sem tudhatja, milyen a természete.
– De én legalább hajlandó vagyok vállalni a megmérettetést. (Iliffe: Zeusz fia)

A háború gyanakvóvá tett mindenkit egymással szemben: most már tudják, milyen rettenetes tettekre képesek az emberek, és milyen keskeny a mezsgye, amely elválasztja a civilizáltat a vadembertől. (Rhys: Nyár a francia Riviérán)

A fájdalom emlék. Élni fogsz, küzdeni, és megtalálod a boldogságot. És az utolsó lélegzetedig emlékezni fogsz a családodra, mert a szeretet soha nem halványul el. A szeretet csillag, amelynek fénye még a halál után is hosszasan ragyog. (Brown: A káosz évei)

– Mi bajuk volt vele? Egy könyv ugyan nem bánthat senkit…
– De a könyvben lévő gondolatoktól félhetnek – jegyezte meg óvatosan Matild néni. (Fábián: A könyvárus lány)

Az emberi szem a szürkének tizenöt-tizenhat árnyalatát képes megkülönböztetni. Az ujjlenyomat-elemző számtógépes mikroprocesszor kétszázötvenhat árnyalatot tus elkülöníteni, ami ámulatra méltó teljesítmény. Ennél is csodálnivalóbb azonban az emberi szív, lélek és elme, amelyek végtelen sok érzelmi, lélektani és erkölcsi tónust ismernek, a feketénél feketébbtől a makulátlan hófehérig. A színskála két pólusával még nem találkoztam, a köztes árnyalatokkal annál többször.

Bizony mondom, az emberek nem ragaszkodnak eltökéltebben a személyiségükhöz, mint a kaméleon a színéhez. (DeMille: A tábornok lánya)

– Bagózni szabad?
– A maga tüdeje. (Gáspár: Ezüst félhold blues)

Hen is könyörgött a bocsánatomért. „A szerelemmel nem lehet szembeszállni”, mondta. De tudod, Eve, a szerelem is csak olyan, mint minden nyersanyag. Addig lehet hajlítgatni és formázni, míg azt teszi, amit akarsz. (Rhys: Nyár a francia Riviérán)

Másképp táncolsz, amikor tudod, hogy nem élsz örökké. (Bardugo: Wonder Woman A háborúhozó)

Átkot megtörő, barátkozó, kalandos.

Diana bizonyítani akar. Ő az egyetlen amazon, aki nem hősi és dicső halállal nyerte el a helyét, hanem a királynő gyermek utáni vágya hívta életre. Éppen egy verseny megnyerésére készül, amikor a tengerben egy süllyedő hajót fedez fel. Bár tudja, hogy tilos a kinti ügyekbe avatkoznia, kiúszik és az egyetlen túlélőt partra húzza magával. Alia kamaszlány, aki egy nyári iskolai programon vett volna részt. Diana elrejti, és készül visszajuttatni a halandók világába, de Alia is több a látszatnál. A sziget támadja, miközben az amazonok szenvednek, és a szigetük pusztulni kezd. Az orákulum mondja el, hogy Alia Helene leszármazottja, és a léte háborút szül. Ha a születésnapjáig Helene forrásánál nem törik meg az átkot, a puszta léte háborúba fogja lökni a világot. Diana így sem képes halni hagyni a lányt, elszökik vele és pár új baráttal, ellenségekkel a nyomukban az átok megtörése lesz a céljuk.

Lehet, könnyebben menne az elvonatkoztatás, ha az új DC filmek közül nem pont Wonder Woman eredettörténete lenne az, ami tényleg tetszett és többször láttam is. Nekem nehezemre esett elfogadni, mennyire megváltoztatta a történetet Bardugo. Pedig működik ez a verzió is.

A nagyon alap megegyezik: Diana az amazonok szigetén nő fel, és szigorúan be kell tartania a szabályokat. Ő azonban más, és nem tud semleges maradni, amikor egy ember bajba kerül. Innen azonban a történet teljesen más.

Egyrészt, egy kamasz lány érkezik a szigetre és szorul megmentésre. Maga Diana is fiatalabb, bár halhatatlan amazon ő is, és nem merném a történetből a tényleges korát megtippelni, viselkedésben és testi/lelki fejlettségben olyan 16-18 év körüli. Így inkább ifjúsági regény tud lenni, mert bár extrém helyzetben, de Diana is a kamaszok tipikus gondjaival küszködik.

Miközben keresi a maga útját, és Diana akar lenni, nem a királynő lánya, benne van a vágy arra is, hogy fogadják el és az anyja legyen rá büszke. Eléggé ambivalens, hogy izgalmas legyen ebben a formában. Az amazon voltának van még egy előnye: Bardugo nem szerelmes regényt írt. Ugyan hagy egy halvány szálat Diana és Jason kapcsolatának, ahogy Alia életében is van egy fiú, akinek szívesen tetszene, de ez nem romantikus történet. A meglevő inkább csak egy szín, hogy a romantikakedvelők is kapjanak valamit.

Nagy váltás az is, hogy korunkban van elhelyezve a történet. Újfent azt tudom írni, működik. Diana még csak igazán rá sem kell, hogy csodálkozzon a világra, mert az amazonok képben vannak és tanulnak, mi folyik kint. (Azért arra kíváncsi lennék, honnan szerzik az ismereteiket, mert a szigetről nem mennek el és kileső varázstükrük sincs.) Így olyan elemeket tehet be Bardugo, ami a mostani olvasóinak saját élethelyzet is. Még könnyebb azonosulni és a hősnőben megtalálni magukat is.

Nem rohanunk végig az eseményeken, néha időhúzónak is éreztem. Pl. az estélyt, vagy ahogy készültek rá. Inkább csak csajosabbá tették a történetet. De azért Bardugo igyekszik akciójelenetek sorát beépíteni, és már most festi, mekkora harcos Diana már most.

A végét is kissé összecsapottnak éreztem, de ha azt veszem, annyi a sztori, hogy el kell jutni egy forráshoz, nem panaszkodom. Akkor már inkább azért fogok, hogy előzmény nélkülinek éreztem, amikor a végén kiderül egy árulás. Nem szeretem, amikor valami így szakad a szereplők nyakába. Utólag, a szereplő történetében akad pár morzsa, de nem éreztem alátámasztva, hogy miért lesz az a szereplő így megosztva.

Bardugo figyelt, hogy több értelemben sokszínű legyen a történet. Modern értékek mellé áll, pl. Alia okos, természettudományokban remeklő diák, míg a legjobb barátnője leszbikus.

Aki Bardugo könyveit szereti, ebben sem fog csalódni. Az ellenérzéseim ellenére korrekten építi a hátteret, kamasz történet is, olvasmányos is, kellően kalandos is.

Bardugo: Wonder Woman: A háborúhozó – Mint YA kaland: 75% hosszú a felvezetés, eléggé átdolgozott a sztori, de szórakoztató lett.

Szubjektíven: 70% bár a DC WW képpel harcol bennem, a végét se szerettem, elvoltam vele.

Általában sorozathősök is egyben, hiszen bekerülnek a szervezetbe, ott sok-sok akciót végigvisznek és ezek nem férnek bele egy regénybe.

Vince Flynn CIA orgyilkosa Mitch Rapp névre hallgat. Sporttehetség, nagy intelligencia – csak éppen a szeme előtt ölték meg egy terrortámadásban a szerelmét, és Mitch így a titkos szolgálatnál keres megtorlást. Ügynökként aztán a legváltozatosabb ügyeket viszi, kémeket leplez le vagy éppen kiiktat gyilkos elemeket. Sajnos, a tragédiák követik. Ott akadtam el az olvasásban, hogy szerelmes lesz, gyereket várnak – és megölik a terhes feleségét. Ne már!

Marcus Sakey kitalálta ügynök: Nick Cooper. Trilógia hőse, magyarul két rész olvasható belőle. Ügynökünk maga is egy briliáns: van egy képessége, ami több mint az átlagos embereké. Nick mintaolvasó, olyasmiket felismer, amiket más nem. A társadalomban nagy a feszültség: senki nem viseli jól, hogy megjelentek a szuperemberek. Készül egy nagy akció, kirobbanhat valami rémséges, hacsak Nick meg nem akadályozza – és a családját is biztonságba kellene tudnia.

Andy McNab több hasonló hőst is jegyez, de nézzük most a magyar megjelenéssel bírót. Vagyis, még egy Nick a listán: Nick Stone. Ahogy McNab hősei, Nick is az SAS kötelékében szolgált. Azonban onnan mennie kell, viszont az angol titkos szolgálat igényt tart a szolgálataira. Ha fű alatt kell valami veszélyeset intézni: Nick Stone az embered. A Távvezérlésben egy vérengzés egyetlen túlélőjét kell életben tartania, hogy leleplezhessenek egy múltbeli mocskos ügyet.

Brad Thor ügynöke nagyon sok köteten keresztül: Scot Horvath. Igen, még mindig nem értem, miért nem Scott. Ez nem változtat azonban a képességein. Hatékony, okos, és az sem hátrány, hogy volt SEAL osztagosként a harcban is megállja a helyét. A legutóbb magyarul megjelent kalandjában a terrorizmus ellen kellett felvennie a harcot, ám rá kellett jönnie, hogy az oroszok mozgatják a szálakat és bizony házon belül is van összeesküvő. Vajon a sok akció mellett megállapodni is lesz ideje hősünknek?

Végül, David Baldacci hősei között is akad egy titokzatos ügynök: Shaw. Neki keresztneve sincs, csak profizmusa és rejtélyes múltja. Némi kényszerrel most a jó ügyek szolgálatába kell állnia, és kényes ügyeket megoldania. Konfliktus Kína és Oroszország között? Fegyverkező világ és egy manipulátor a háttérben? Shaw megoldja. Evan Waller színre lép, és milliók halálát okozható üzletelésbe kezdene? Shaw! Sajnos, meg lesz az ára, hogy Shaw az, aki.

Ahogy említtetem, a többségük sok-sok kötetben szerepel, így bőven van mit olvasni róluk!

Háborút lezárni próbáló, rendszert megdönteni próbáló, háborús.

10 év telt el, hogy Darrow és társai megbuktatták a Társadalmat. Musztáng vezetésével, aki az uralkodó és Darrow felesége, köztársaságot építenek fel. Arató továbbra is hadvezér, aki az utolsó ellenállót és seregeit igyekszik megtörni. A köztársaságnak, a politikusoknak azonban már elege van a harcokból, és békét akarnak kötni. Darrow látja, miért elhibázott lépés ez, és újfent mindent hátrahagyva a Vonítókkal küldetésre indul, hogy megmentse a felépített világukat. Közben a Perem közelében Lysander fiatalemberré érett. Egy elveszett világot szeretne visszaállítani, és amikor a Peremre kell menniük, döntést kell hoznia, hogyan lesz hatással a jövőre: a Lune-ház örököseként kirobbant egy újabb és gonoszabb háborút, vagy nevelőjére hallgat és a béke útjára lép. Közben egy tolvajt bérelnek fel, hogy ellopja a köztársaság legjobban őrzött kincsét, és így egy szélhámosnak és egy fiatal vörös lánynak szembe kell nézniük azzal, milyen emberek is igazán.

Új trilógia nyitánya, így annak is megvan az esélye a csatlakozásra, aki eddig nem kapcsolódott be a Vörös lázadásba. Az előző rész óta 10 év telt el, és Brown gyorsan fel is vázolja, hol tart most az emberiség. A szereplőket visszahozza, és természetesen jobb úgy olvasni, ha tudjuk, hogy jutottak oda, ahol most vannak, de érthető innen kezdve is a sorozat.

A hozzám hasonló, eredetit is olvasók készülhetnek egy nagyon más hangnemre és hangulatra. Az alap trilógiában, ha Darrow nagyon lent is volt éppen, reménytelennek tűnt minden, akkor is egy hősi eposz volt, amiben a hős rendületlenül haladt a cél felé és volt mindig remény is. Lehetett hinni abban, hogy a végére a szereplők majd teremtenek egy szebb világot, legyőzik a zsarnokokat és happy end. Pozitív húzása volt a legsötétebb percekben is, és volt abból is pár.

Most viszont elképzelni nem tudom, hogy lesz ebből olyan befejezés, ami olvasóként nem fog fájni. A szereplők, és a problémáik is felnőttek. Van új rendszer, de az sem tökéletes. Olyan ellenfelek gyülekeznek, hogy erről a pontról nem látom, hogy nyerhetnének ellenük. Emberileg, társadalmilag is nyomasztó a világuk. Már csak abba belegondolni, hogy a szép korábbi álmokat most hogy köpte szembe a realitás…

Egy összetettebb, keményebb kötet ez, amiben már nem csak a kalandok dominálnak. Az eddiginél sokkal komolyabb a társadalmi renddel kapcsolatos kérdéskör, és ahogy már írtam, most nem tudok szabadulni attól, hogy egyáltalán nem látom a lehetséges megoldást.

Bele kellett rázódni újfent ebbe a világba. Bár visszatérnek a korábbi szereplők, és megvannak a maguk kalandjai, újakat is kapunk és a korábbi mellékszereplők közül is van olyan, aki sokkal fontosabb szerepet kap most. Lysander, komolyan bajba vagyok vele. Annyira reménykedtem benne, nekem szimpatikus volt az a fiú. Most emésztem, mik járnak a fejében és milyen útra lép. Annyira nem akarom, hogy ő legyen a trilógiában az új Sakál… Annyi minden van benne, ami alapján ő lehetne a következő Hős – a tragikus múlt, az intelligenciája és az érzékenysége, az esze… de hogy mi lesz vele?

A teljesen új szereplőket tovább tartott megkedvelni, mert azt vettem észre magamon, hogy Arató, Sevro, Lysander fejezeteit várom. De ahogy Brown beindítja az eseményeket, és újra úgy pörgeti az eseményeket, mint korábban, faltam mindenki kalandjait. Izgalmas, változatos – még mindig képes a cselekményigényem abszolút kielégíteni, miközben meg tud lepni, fejleszti tovább a szereplőit és most komolyabbnak érzem a mögöttes tartalmakat is.

Amit várok, itt megvolt: izgalmas, volt min gondolkodni és a szereplőket is nagyon építi.

Egy rész még a polcomon vár olvasásra, de nem tudom, neki merjek-e állni. Ha annak is ilyen függő vége van, bekattanok, amíg megjelenik a 3/6. rész (attól függ, honnan számolok.)

Brown: A káosz évei – Mint sci-fi: 95% izgalmas és elgondolkoztató cselekmény, megkapó hősök és tartalmas is.

Szubjektíven: 85% komorsága nagyon fejbe vágott. Izgalmas, faltam, de tartok a folytatástól.

• Studium Plusz: Villámcsapás - gyerekkönyv, kaland
• Tilos az Á: Radovár árnyai - ifjúsági fantasy
• General Press: Nem biztos, hogy visszajövök - thriller
• Gabo: Sárkányok könyve - fantasy antológia
  • Mindig egyre több - sci-fi
  • Éjféli Könyvtár - urban fantasy, kortárs
  • Távol a világtól - thriller
  • A Páratlanok világa - kiegészítő kötet
• Helikon: Az utolsó 450 év - sci-fi
  • Jön a vadász, meglátja - krimi
• Menő: Ne nézz vissza - ifjúsági
• Fumax: Északi mitológia - képregény
  • Cukorszín égbolt alatt - fantasy
  • Visszavágó - thriller
  • Deadpool és Kábel - képregény
  • A farkas üvöltése - fantasy
  • Transmetropolitan 2. - képregény
• 21.Század: Vendéglista - thriller
  • Lassan izzó tűz - thriller
• Mogul: Az utolsó 27 - cli-fi, thriller
• Agave: A magvető példázata - sci-fi, disztópia
  • Addie LaRue láthatatlan élete - fantasy
  • Alkony Motel - horror, thriller
  • A Labirintus - képes regény, sci-fi
  • Fedőneve: Helene - kémregény
  • A vonzás szépsége - new adult
• Könyvmolyképző: Bébicsőszök Klubja 3-4 és 5-6 - gyerekkönyv
  • Halld a szív szavát - YA
  • Tagadj mindent! - YA
  • Antihygge - női
  • Tangó, Berlin - romantikus

Augusztus

23. Wingate: Eltűnt testvéreink könyve - történelmi 4

24. Kloos: Bajtársak - sci-fi 3,5

25. Fábián: A könyvárus lány - történelmi 4,5

26. Nicholson: A Szél Dalnoka - gyerekkönyv 4,5

27. DeMille: A tábornok lánya - krimi 4

28. Sakka: Édes tini élet - ifjúsági 2

    Rhys: Nyár a francia Riviérán - női 2

29. Gáspár: Ezüst félhold blues - fantasy 3,5

    Iliffe: Zeusz fia - fantasy 4,5

És ráfordulunk az őszre. Vigasz: jövő héten könyvhét!

Megváltást kereső, kalandos, szörnyekkel küzdő.

Héraklész emlékezetes életre született. A főisten fiaként olyan erőt kapott, aminek nem akadt párja az emberek között. Szörnyeket győzött le, kiállt az elesettek mellett – bálványozták és szerették, csak Héra, az istenek királynője gyűlölte engesztelhetetlenül férje hűtlenségének élő bizonyítékát. Így amikor Héraklész őrületében végez a fiaival, Héra szabhatja ki rá a büntetést. A hősnek unokatestvére, a hiú és gyenge Eurüsztheusz szolgálatába kell állnia, aki Hérának köszönheti a trónját. Majd egyre veszedelmesebb szörnyekkel kell megküzdenie a reményért, hogy megváltást nyer és megérti, mi történt vele. Közben Megara, Héraklész felesége is nyomozásba kezd. Nem tudja elképzelni, miért tette a férje, amit. Visszatér a család házába és valamire felfigyel.

Azért érdekes lenne, ha végeznénk egy spontán felmérést, ha azt mondanám, ókori görög hős, ki mit vágna rá. Akhilleusz, Leonidász, Perszeusz esetleg Odüsszeusz? Ok, nagy valószínűséggel Héraklész/Hercules neve is felbukkanna a legjobbak között.

Iliffe azzal keltette fel az érdeklődésem, hogy egy bizonyos szakaszt ragad ki a hős életéből, és írta trilógiává. Héraklész munkái, amiből 12 volt. Minden kötetre jut több is. Valahol sajnálom is, hogy nem pár évvel korábban jött ez az ötlet és a könyv, mert ebből sokkal jobban megjegyeztem a próbákat – ókori irodalom vizsgára meg majd megszakadtam, mire a 12-t memóriába tudtam vésni.

Kellően kalandos és mivel sok harcon, kihíváson kell megfelelnie Héraklésznek, az események is pörgetve vannak. Egyelőre még az egyensúly is megvan, hogy nem tűnnek egyformának a küldetések, noha már az első háromban is van 2, ami egy szörny kivégzését takarja. (Lesz még több ilyen is.)

A nagy ötlet, hogy tett be Iliffe egy rejtélyt, ami nem az eredeti mitológia része. Itt oka van annak, hogy Héraklész a gyerekeire támadt. Megara nyomoz, és eljutunk arra a pontra, hogy a küldetések mellett az is lényeg, hogy rájöjjenek, ki tette ezt velük.

De tetszett az is, ahogy szerkeszteni tudta az eseményeket. Eleve egy keretbe helyezi, bár ennek nem tudom, mi lesz a kifutása. Homérosz mondja el a hős történetét, egy másik hős udvarában. Lesz ott poén, vagy csak Homérosz miatt kellett? Majd kiderül. Arra jó volt, hogy a mitológiának valóság alapot adott. Azzal, hogy Homérosz és Odüsszeusz egy légtérben vannak, azt sugallja, hogy igaziak ők is, ahogy Héraklész is valós személy volt.

Másrészt, be tudja építeni a cselekménybe az előzményeket is. Kevés visszaemlékezés, ahogy megbeszélik az eseményeket – így Héraklész élete úgy lesz a cselekmény része, hogy valóban a 12 próba áll a középpontban.

A szereplők kapcsán még nem döntöttem. Az tetszett, hogy Héraklész emberi arcot kapott. Ahhoz képest, hogy a főisten fia, mennyire erős, meglepően emberi. Nem csak hős, gyarló is. Jó a szíve, de nagyon az érzelmei vezetik, és vannak hibái. Megarát is megcsalja – ha meg is van indokolva, miért kerül egy más nő ölelésébe, akkor se tetszett így, mert lesz olyan leírás utána, amiből kiderül, hogy Megarát szereti és mennyire újrakezdené a feleségével.

A többiek kevésbé kidolgozottak, egy-egy jellemző vonásuk van. Héra, a bosszúálló. A bátor és hűséges Iolaosz. A gyáva és semmirekellő Eurüsztheusz. Igaz, van még 2 kötet, hogy esetleg ők is több színt kapjanak ennél.

Alapvetően kalandregény, harcokkal és küldetésekkel, mellette kis nyomozással. Szórakoztató, könnyed, még tanulságokat sem kell keresni benne.

Érdeklődve várom, hogy milyen a folytatás. Főleg azt, hogy a szerző kitart a mitológia mellett, vagy azért el fog majd térni tőle. Főleg a vége az érdekes ilyen szemszögből…

Iliffe: Zeusz fia – Mint fantasy: 85% követi a mitológiát, miközben van egy ötletes újítása is. Emberi a hőse is.

Szubjektíven: 75% a kalandok olvastatták velem, a rejtély is tetszik a gombákkal. Folytatás?

Ereklyét kutató, világ sorsáért harcoló, új valóságban otthont építő.

Wolf átlagos életet él Budapesten. A dolgai soha nem sülnek el az álmainak megfelelően és a nőkkel sincs szerencséje. Egy alkalommal egy Vavra nevű férfi kártyából jósol neki, majd egy különös fényt is lát, melyen áthaladva minden megváltozik körötte. Tamil az életét egyetlen célra tette fel. Az iszlám legnagyobb hőse, Mahdi volt a példaképe, aki fiatalon ért gyászos véget egy asszony által. A nyughelye rejtély, csak legendák vannak a mellé temetett sok kincsről. Tamil is ezt keresi, de neki más elképzelései vannak a kincsről. Nem aranyat vagy pénzt, hanem azt a mágiát akarja, ami világhódítóvá tette a férfit. Mikor megszerzi a gyűrűt, nyílik egy kapu, és a fényből egy idegen kerül elő. Tamil és Wolf élete találkozik, és mire Wolf magához tér, rá kell jönnie, hogy egy olyan világba csöppent, ahol a törökök meghódították Bécset is, és Napóleon nem lett császár.

Mi lett volna, ha. Jó játék lehet, ha a történelemre alkalmazzuk, és elképzelünk verziókat. Olvastam, láttam is már nem egy ilyen történetet. Igaz, a leggyakrabban az a pont változik a történelemben, hogy Hitler és a nácik megnyerik a világháborút.

Gáspár András messzebbre ment vissza, és azt tárja fel, mi lett volna, ha az iszlámot és a Török Birodalmat nem sikerül feltartóztatni. A szerző végiggondolta, és egy egész világot felépített a változásokkal. Ez a világkép fogott meg leginkább a történetben, és kifejezetten élveztem a kötet végére betett írást, ami tulajdonképpen egy alternatív történelmi leírás az emberiség kb. 2000 évéről, csak másképpen.

Duplán látjuk a különbséget: egyrészt, megmutatja, hogy az átlag magyar életére milyen hatással van, hogy a Török Birodalom része. A sok kulturális jelkép, ahogy lefesti az iszlám uralta Budapestet. Bár azt írom, jó játék és tetszett a szerző ötletessége, azért van valami nyugtalanító is ebben a képben. Másrészt, a nagyobb világot is megmutatja, az egész országtérkép másképp rajzolódott meg. Egyszerre van egy szűk, a főszereplőkre és Budapestre fókuszáló története, és el is helyezi ezt az alternatív történelmi korban. Ez tetszett.

Majd erre teszi rá a fantasy elemeket. Itt van varázslat is, és a tudomány is másképpen fejlődött. Egy színes, érdekes világ épült fel a történetben. De nem világközpontú – fontosabb Wolf személye és a hajsza is az ereklye, a gyűrű után.

Ha a cselekményt magát nézem, az már nem tetszett annyira, mint a regény világképe. Jó indult: tetszett, ahogy párhuzamosan követjük Tamil és Wolf útját. Kifejezetten tetszett Mahdi története is, volt abban rejtély és romantika is. De ahogy a két világ összeér, és még az időben is ugrunk egyet előre…

A végjáték, amikor összecsapnak, már tetszett, de a köztes részekkel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Azon is járt az agyam, hogy mi Celine szerepe a történetben. Ő a hős szerelme és ennyi. Ő az egyik oka annak, hogy Wolf otthon lesz az alternatív világban. De különben…

A nagy játszmát is soványnak érzem utólag visszanézve. Wolf utólag érti meg a jelentőségét és a saját szerepét. De azért zavar, hogy alig voltak többek, ő és Tamil is, mint sakkbábuk egy táblán. Nem is lep meg ilyen szempontból, hogy a végén Wolf azt a döntést hozza meg a folytatásról, amit.

A világépítéshez jól passzolt a szöveg is. A kulturális váltásokat lekövette nyelvben. Hasznos is volt a török szógyűjtemény a kötet végére betéve.

Nem az a kötet, amiből tanulságokat kellene levonni. Szórakoztató regénynek olvastam, ami alaposan végigvette, mi lett volna, ha.

Különben ez már a sokadik kiadása a regénynek, de szép gesztus a kiadótól az elhunyt író felé. Az eddigi borítói közül ez a kedvencem és különben is, korrekt kiadvány lett.

Gáspár: Ezüst félhold blues - Mint fantasy: 70% izgalmas keret és jól felépített világkép, a fantasy elemek belesimulnak.

Szubjektíven: 55% az eleje és a vége tetszett, alapos a világépítés, de a köztes rész elvesztett.