Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Idézzünk!

2021. augusztus 11. - BBerni86

Úgy értem, évről évre változunk, és más lesz a fontos. Mindig van valami, ami örömmel töltsön el, amiért érdemes élni. Biztos, hogy hatvan-, hetven-, nyolcvanévesen is így lesz. Mi másért akarna az ember minél tovább élni? (R. Kelényi: Rejtélyes Rio)

 

– Valahogy jelentkezned kellett volna! – vitatkozik tovább.
– Hogyan? – Tényleg ötletem sincs.
– Nem tudom! Te vagy a lopakodó nindzsa ebben a kapcsolatban! (Malpas: A védelmező)

 

De tudod, amit nem értesz, ahhoz alázattal kell közeledni. Nem rámondani, hogy hülyeség, hanem megpróbálni a dolgok mögé nézni. És akkor elkezded értékelni. Rájössz, hogy a halál előtti ária és a harc közben kimerevített izzadságcsepp a pillanatba sűrített végtelenség. (Mészöly: Fekete nyár)

 

Maguk, emberek mindig próbálnak okokat keresni. A szörnyek csak a rossz gyerekeket, a festett nőket, az istentelen férfiakat viszik el. Az igazság az, hogy az erősek jönnek el a gyengéket, amikor és ahol nekik tetszik. Ez mindig így volt, és így is marad (Harrow: Tízezer ajtó)

 

– Beteg vagy – mondom.
– Mindenki beteg! – kiáltja, és a fegyver csövét még keményebben a tarkómnak nyomva kényszerít, hogy előrehajtsam a fejem. – Mindenkiben van némi őrültség. Csak vannak köztünk, akik kicsit könnyebben hagyják a felszínre törni. (Patterson & Ellis: Gyilkos ház)

 

Néhány nap múlva megtaláltuk a partizánokat. Ismerték apát. Olyan éhesek voltunk már, hogy alig vonszoltuk magunkat. Megyünk, és az egyik partizán megkérdezi tőlem: „Mit szeretnél találni a fenyőfa alatt: csokoládét, süteményt vagy egy darab kenyeret?” Én meg azt feleltem erre: „Egy marék lőszert.” A partizánok aztán ezt sokáig emlegették. Annyira gyűlöltem a németeket mindenért… És anyámért… (Alekszijevics: Utolsó tanúk)

 

Csak azt lehet elvenni, ami a másik tulajdona. A szerelem meg, ha jól tudom, nem tulajdonviszony. (Mészöly: Fekete nyár)

 

Egy lovat nem szabad betörni. Tisztelni kell. (Mayer: Utazás Snowfieldsbe)

 

Nem akart bevilágítani abba a sötétségbe, amit magában hordozott minden éber órájában, és néha alvás közben is.
A rémálmok valóra tudnak válni. (Cummins: A gyűjtő)

 

Miért hazudják egyesek, hogy sok pénzük van, miközben csórók? Hogy magasak, miközben törpék? Mert jobb esélyekkel indulnak… (R. Kelényi: Rejtélyes Rio)

 

A hatalomnak nyelve van, kedvesem. Van földrajza, van pénzneme, és sajnálom, de van színe is. Ez nem olyasmi, amit magadra kellene venned, vagy ami ellen tiltakozhatnál, egyszerűen csak így működik a világ, és jobb, ha minél hamarabb megbarátkozol ezzel a gondolattal. (Harrow: Tízezer ajtó)

 

– Elég félelmetesen néz ki…
– Apa, ez egy haláldémon – tette vissza az íróasztalra Fanni a tányért és a bögrét, és elkezdett kikászálódni az ágyból. – Nem lehet cuki. (Mészöly: Fekete nyár)

 

Unalmas, igen de az unalom még mindig jobb, mint az elviselhetetlen. (Malpas: A védelmező)

Alekszijevics: Utolsó tanúk

Visszaemlékező, háborús, gyermekszemszögből.

A nagyobbak 12-13 évesek, a kisebbek pár évesek voltak a háború kitörésekor, vagy éppen a II. világháború alatt születtek. Mégis, éles és kínzó emlékek bőven maradtak. Többen végig kellett, hogy nézzék, ahogy a szüleiket, nagyszüleiket, testvéreiket – mindegy, hogy az egy kamaszfiú vagy egy pár hónapos csecsemő volt – megölték.utolso_tanuk.jpg Akasztás, élve elégetés, agyonlövés, sokan sérülésekbe vagy az éhségbe haltak bele. Volt, aki inkább a halált választotta volna, mint amit el kellett szenvednie. Árvaházak, távoli rokonoknál menedék, vagy akár a partizánoknál bujkáltak, maguk is harcba szálltak – gyerekek voltak egy olyan korban, amikor már nem lehettek többé gyerekek.

Ez a harmadik Szvetlana Alekszijevics-kötet, amit olvastam, így fel voltam rá készülve, hogy érzelmileg meg leszek rázva. Mégis, arra nem lehetett felkészülni, amilyen képeket és emlékeket itt megosztottak velünk a túlélők.

Valamiért azt hittem, ez is olyan lesz, mint a szocializmust bemutató kötet. Igen, lesznek tragédiák és borzalmak, de örömek is. Hát az itt nem volt semmi, csak kínzó és mély tragédiák. Egy ponton már féltem az újabb és újabb részektől, mert amikor már azt hittem, nem lehet rosszabb, kiderült, hogy lehet.

Az ember kegyetlen, és itt széles palettán ábrázolják, mennyire. Van a kötetben nemi erőszak, sok-sok gyilkosság, orvosi kísérletek, olyan sok halál. Alekszijevics nem a borzalmakat festi részleteiben, nem horror és nem is borzaszt. Mégis, megrázó és fájdalomtól csöpög az egész kötet. Az emléktöredékek, a puszta tények és a mesélő mögötte levő érzelmei átütnek a történeteken, és olvasni is fáj őket.

A háború pokol, és az egész élővilág belepusztul. Talán bután hangzik, de engem azok a történetek ráztak meg legjobban, amikor az embereknek az állataik ellen kellett fordulni. Amikor kínkeservesen, a drága és külföldi tenyészmarhákat átterelték a fél országon, a főhős kisfiú összebarátkozott a vezérbikával – aztán a célnál nem tudtak mit kezdeni velük és ment minden állat a vágóhídra. Amikor az ostrom alatt a városban annyira éheztek, hogy már a cipőket is megették, és egy kisfiú hazacsal egy kutyát, hogy legyen hús és kikészül, és nem győz bocsánatot kérni a kutyától, amiért csapdába csalja és az lesz a sorsa, ami. Nem is akarok ezekhez hozzátenni semmit. Sírós könyv és fáj.

A szerző ebben a kötetben kivonta magát, és nem is érezni, hogy interjúk szövegeit közli. Mintha nem is lenne jelen, csak lejegyzi a már felnőtt, egykori gyerek túlélők emlékeit. Talán egy történet volt, ahol a mesélő kiszólt hozzá, de reakció abban sem volt. Őszinte, tiszta tőle a könyv, és nem ránt vissza egy esetleges másik hang.

Igyekszik visszaadni a szövegen keresztül is az embert, aki beszél. Az érzelmeit, a tónust – az írásjelekkel próbálja mutatni, hogyan lett ez elmondva. Nem tudom, mennyire látok bele érzelmeket, vagy tényleg tudta közvetíteni, de egy sírásba fulladó hang vagy egy a fájdalmas emlékbe belenémulás számomra simán látszott a szövegen is.

Egységes, így gondolom, hogy némileg szerkesztett is a kötet. Ha szókincsében különböznek is a különféle megszólalók, nincsen annyira éles különbség, hogy felismerhető legyen egy-egy egyedi hang. Mivel így egységesebb, nekem még tetszett is így. (Feltűnő például, hogy az árvaházat mindenki gyermekotthonnak nevezi, vagy a motorok végig motorkerékpárok.)

A történetek elrendezésében is van logika. Az első történetek mind a háború kitöréséről vannak, majd jönnek az életképek és a végén a háború vége. Rendezett, szerettem is így.

Nem fogok tanulságokat levonni. Ez tanúságtétel, és olvasóként annyi a dolgunk, hogy nem feledünk és megtanuljuk tőlük, hogy a háború pokol.

 

Alekszijevics: Utolsó tanúk - Mint történelmi: 90% nem csatákat, nem történelmet mutat be. Az embert, aki meg- és túlélte.

Szubjektíven: 85% fontos, hogy megíródott és olvasható. De nagyon megrázó is. Fájdalmas.

5 regény, amit el kell olvasnod

Sellők

Arielle, a kis hableány jut talán a legtöbbünknek eszébe, ha azt halljuk, sellő. Andersen meséjéből a Disney sok r2_139.jpgcukorsziruppal varázsolt klasszikust, de nézzük csak, kinek mi jutott még eszébe a sellőkről!

Alexandra Christo egyenesen ősellenséggé tette a sellő hercegnőt és az emberi herceget az Egy birodalom végzetében. Itt a hősnő hercegekre vadászik, hiszen a sellők szíveket gyűjtenek. A nagy trófea az a herceg lenne, aki sellővadászként szerzett hírnevet. Csak éppen a hercegnőt emberré átkozzák, és éppen a herceg hajóján köt ki. Innentől már klisé, tény.r1_150.jpg

Tera Lynn Childs is szereti a tengeri lényeket, hiszen már sorozattá bővítette a sellős meséjét. A Hableányok kíméljenek történetében a félig ember sellő hercegnő készül végleg hazatérni a tengeri világba. Csak éppen előbb elcsattan egy csók, és mágiával kötődni kezd egy fiúhoz, akinek a párjának kellene lennie. Csak éppen a lány nem őt szereti. A kötést meg kell törni – de mi történik, ha közben a r3_122.jpgfiatalok mégiscsak egymásra találnak?

Vonda N. McIntyre is mesél nekünk a sellőkről A nap és a hold dalában. Fantasy, de ez már nem kamaszoknak. A helyszín a Napkirály udvara, aki a halhatatlanság varázsszerét keresi, és hinni akarja, hogy egy sellő húsa lenne az ehhez kellő étek. Pláne, hogy tudós papja hozott neki egyet a tengerről. A pap húga azonban felismeri, hogy a sellő több egy állatnál és egy udvari nemessel harcba kezd az életéért, mielőtt vacsora lenne belőle.r4_104.jpg

Magyar sellős történet is született már. Norbert Winney visszatérő hőse, Vízfüttyő Loson a sorozat második kötetében keveredik sellőkkel konfliktusba. Esik a fogságukba, náluk talál rá az apjára és még a származása titkára is. Mert bizony nem minden sellő nő, csak éppen a sellők eléggé elbánnak a fiú r5_91.jpgleszármazottakkal… Sellők, hollók és csodalámpák, hogy a cím se maradjon ki.

Végül, egy kissé más vizekre evezünk. A hableány halála skandináv krimi, és nincs is benne valódi sellő. Van viszont egy Hans Christian Andersen, aki hazatérve szembesül azzal, hogy nem sikerül íróként befutnia, ráadásul egy gyilkossággal is megvádolják. Az áldozat húgával ered a gyilkos nyomába, mi pedig megtudjuk, mi ihlette a kis hableány meséjét. A.J. Kazinski ötlete különösen ötletes a végére, nem igaz?

Cummins: A gyűjtő

Etta Fitzroy 2.

Sorozatgyilkosos, tanítványt kinevelő, hajszás.

Etta Fitzroy képtelen beletörődni, hogy a Csontember kicsúszott a kezei közül. Nem fogadhatja el, hogy a kis Clara meghalt. Továbbra is a férfi nyomában jár, és bízik benne, hogy meg tudja menteni a kislányt. Lassan a_gyujto.jpgegyedül marad a hitével, már a parancsnok is azt mondja, túl sokba kerül fenntartani a nyomozást. Etta szerencséjére az új társa, Toni Storm kiáll mellette és együtt követik a nyomokat, míg a kiszabadított Jakey kész a csali szerepét is vállalni, ha ezzel megmentheti Clara életét. Közben a Csontember újabb személyiséget öltött magára, és több projekten is dolgozik egyszerre. Szüksége van egy örökösre, és már kiszemelte a kamasz Sault, aki nehéz családi háttérrel és különös gyűjtési hóborttal rendelkezik. Bosszút akar állni Ettán. Egy új gyűjtemény alapozásába fogna.

Fiona Cummins kötete kapcsán nehéz eldönteni, mennyire erőltetett ez a folytatás. Az első részt akár zárni is lehetett volna, érezhetően csak azért menekült el a Csontember, hogy a nagy leszámolás még egy kötettel el legyen húzva. (Azért szerencsére annyira nem rétestészta, mint Kepler köteteiben Joona Linna és a nemezise hadjáratai.)

Nem minden tekintetben érte meg ez a folytatás. Etta szála lett a leggyengébb: a családi tragédiát már megismertük az előző alkalommal, az ő részéről most annyi a történet, hogy be kell fejeznie ezt az ügyet és egy újabb magánéleti változásra kell felkészülnie. Ahhoz képest, hogy mennyire megviselte a kisfia halva születése, most nagyon nemtörődöm módon kezeli a terhességét, és nem is szerettem, ahogy a kötet végéig asztal alá söpör mindent. Ott észbe kap, átértékel, de addig csak egy lassú, érdektelen nyomozás.

Érzelmileg nagyon távol marad most a nyomozónő. A felszín alatt ugyan forrnak benne dolgok, sok kimondatlan feszültség, de elnyomja ezeket, még az olvasó felé se nyitja meg Etta világát a szerző. Amennyire igen, az a drámái súlyához képest kevés.

A Csontember viszont előre lép, és sokkal jobban le is kötöttek az ő dolgai, mint a nyomában járó rendőré. Őt érzelmileg is közelebb hozza, és próbálja megmutatni, honnan erednek a megszállottságai. Ha a csontgyűjtés nem is lett érthetőbb, a nyulak hátrahagyása igen. Flashback jelenetek, de a jelenében levő események is magyarázva vannak.

Új áldozatra les, és egyes dolgok homályban maradnak a végéig, de egy sötét hangulat akkor is maradt benne. Kiszemel egy tanítványt, és utódot akar nevelni. Talán ez volt a szál, ami a leginkább megfogott. Egyáltalán, hogyan gondolta, hogy olyan könnyen behálóz egy kamaszt az elég bizarr gyűjteményéhez?

Saul és a Csontember dinamikája izgalmas, mert mindkettő taktikázik. Saul egyszerre sötétebb és tisztább a vártnál. Azt meglátta benne a férfi, miért lehetne alkalmas az utódjának, de Saul még harcol a késztetésekkel és bizonyos határokat nem akar átlépni. Cummins azt pedig elkapta, ahogy Saul egyszerre pozitív és negatív karakter. Lehet szánni, de néha nagyon ijesztő is a viselkedése. Még nem teljesen szociopata, de majdnem. Tudtam vele szimpatizálni, jó attól, hogy két színe is van: de ő teszi nyugtalanítóvá a történet végét.

Nem tetszik, ahogy Fiona Cummins mesél. Krimihez képest túl sok homályos kérdést hagy, és a fele történet nincs megírva, csak a végén elmagyarázza, hogy közben ez is, az is történt. Más zsánerben ok, de krimiben ez hiányjel. Logikát várok, következetességet, nem a semmiből felbukkanó gyilkosságokat és el nem mesélt tetteket.

A gyilkos és különféle áldozatai lelki oldala tette thrillerré. Jobban is a csapdák és a lélektani részek benne, mint Etta és Storm nyomozása.

Összességében elvoltam vele, de nem kerül be az emlékezetes krimik sorába. Hiába beteg dolog ez a csontgyűjtés, maga a történet nem lett emlékezetes.

 

Cummins: A gyűjtő – Mint krimi: 55% több szálú, egyes karaktereket mélyebben bemutató, de nem izgalmas krimi.

Szubjektíven: 60% Saul története lekötött, a krimit nagyon hiányoltam belőle. Nyújtott zárás.

Várható heti megjelenések

  • Central: A tanítónő - kosztümös, női
  • Scolar: Calypso gyermekei - gyerekkönyv
    • Törékeny álmok - gyerekkönyv
  • Menő: Még egyszer, utoljára - ifjúsági
  • Álomgyár: Recepciós kisasszonyok - női
  • Agave: A bűnbak - lélektani, thriller
    • Molly Southbourne ezer halála - horror, fantasy
  • General Press: Fogatlan oroszlánok - krimi, kémregény
  • Helikon: Egy évem Salingerrel - emlékirat, női
  • Könyvmolyképző: A király átka - gyerekkönyv
    • Tatjana és Alexander - történelmi romantikus
    • Igazságboszorka - YA fantasy
    • A nyár gyermekei - thriller
    • Titok - YA fantasy
  • Libri: A párizsi könyvtár - történelmi romantikus, női
    • Nine Elms réme - krimi

Visszanéz7ő

31. hét

Augusztus

2. Eld: Húsevők ketrece - disztópia 3,5

3. Harmon: Csak a szél tudja - történelmi romantikus 4,5

4. Patterson & Ellis: Gyilkos ház - thriller 3,5

5. Harrow: Tízezer ajtó - fantasy 3,5

6. R. Kelényi: Rejtélyes Rio - strandkönyv 4

7. Malpas: A védelmező - erotikus 3,5

    Cs. Szabó: Koppány fiai - történelmi 3,5

8. Mayer: Utazás Snowfieldsbe - gyerekkönyv 3,5

    Mészöly: Fekete nyár - ifjúsági 5

Visszaszámlálás indul, duplán: már csak 4 hét a nyár, de vigaszul szeptembert Könyvhéttel nyitjuk. Valamit valamiért :)

Tovább

Mészöly: Fekete nyár

Kamaszos, új barátokat szerző, nehéz döntésekkel szembenéző.

Pamuk Fanni kilóg a sorból és meg sem próbál beilleszkedni az iskola diákjai közé, ahova a szülei kényszerítették. Szeret olvasni, sorozatokat nézni, és idén a Con jelenlétét is jelmezben tervezi. Urara, a haláldémon alakját öltené magára. A haját már feketére is festette, amin a keresztény iskola vezetősége és a fekete_nyar.jpgszülők is kiakadtak. Fanni azonban halad a célja felé, és varrógépet igyekszik olcsón szerezni. A szomszéd néni, akivel beszélnie sem szabad, meghallja, és felajánlja a segítségét. Fanni elfogadja, és döbbenten fedezi fel, milyen jó fej a néni, hogy jelmeztervezőként milyen sokra vitte és még pár családi titokra is rábukkan. A szekrény csontvázakkal van tele, és Fanni eltökéli, mintát vesz Uraráról, és elkezdi rendezni a dolgokat. Helga nénit is össze kellene békíteni a családjával, meg a saját szüleinek is ideje sok mindenen változtatni – közben Fanni is felelős felnőtté érik.

Majdnem fent maradtam a vonaton – annyira belemerültem a történetbe, hogy fel sem tűnt, hogy már haza is értem. (Pedig a kánikulában mindig azt lesem, mikor szabadulok és szállhatok le már a szinte kazánként forró szerelvényről.)

Mészöly Ágnes megint írt egy olyan regényt, amit viszek magammal azután is, hogy befejeztem és feltettem a többi Mészöly-kötet mellé a polcra. Ilyennek kellene lennie az ifjúsági regényeknek: szórakoztat, de sok mindent ad is mellé és mind érzésben, mind gondolatban tesz hozzám valamit. Még akkor is, ha egy 16 éves lányról szólt, ami már rég nem vagyok. Mert a jó ifjúsági nem csak a tényleges kamaszoknak szól.

Mi minden volt ebben a regényben? Nem fogok a nagy témára ugrani elsőre, csak azért sem. A felszínen van egy Fanni, aki különc és morcos, és nem találja a helyét. Ő kezd el többféleképpen is nyitni a regényben és a felszín alatt meglátjuk majd milyen erős és pozitív személyiség is ő igazán. Bátor. Mert ahhoz is kell erő, hogy esélyt adj az új osztálytársaknak, ne kapaszkodj a régi barátokba. Erő kell elengedni a kapcsolatot, ami nem működik vagy működhet. Cselekvő, aki nem a könnyebb utat keresi, hanem felvállalja a konfliktusokat, fejlődik és építi a környezetét is. Barátokkal, szülőkkel – néha ki kell mondani dolgokat.

Van szerelmi szál, Fanni korához képest nagyon érett döntéseket hoz. A menő sráccal képes szakítani, mert ő többet akar, mint amit Fanni kész meglépni. (Tudom, üzenet a sorok közt: nem kizárja a szexet, csak azt mondja, olyannal, aki tényleg fontos és nem csak divatból.) De az is példaértékű, ahogy majd a Kristof-szerelmet kezeli. Jobb is így, mintha mese felé vinni a szerző a történetet. Van benne szerelem, de reális és nem az a legfontosabb szála.

Ugorjunk a mélyvízbe? Ez a regény témává emeli a halált, duplán is. Fanni hőse, Urara egy haláldémon, és a rend fenntartásáért küzd. (Fantasy betétként azt a történetet is elolvashatjuk a regényben.) Mert mindennek meg kell halni egyszer, embernek, istennek, mindennek. Helga néni pedig haldoklik, és Fanni ott van végig mellette. Nem lesz tabu az elmúlás, itt van minden fájdalma és mocska, de az is, hogy ez a REND. Emberivé teszi, segíti az elfogadást.

Sok minden is történik a regényben, és ha leírva kicsinek is tűnik – jelmezt varrni egy fesztiválra – olvasva izgalmas és mély is mellette. Egy percre nem unatkoztam, faltam az oldalakat, hogy kivel mi fog még történni.

Tele van emlékezetes szereplőkkel is – karakteresek, miközben hihetően mindennapiak is. Talán ezért is szerettem ennyire, mert ezt a regényt elhittem. Szerettem, ahogy van remény, hogy mindenki jobb lehet, helyrehozhat dolgokat, amiket korábban nagyon elrontott.

Egy kételyem volt összesen: néha a nyelvezete. Értettem, de olyan… erőszakosan fiatalos.

Nem is kötök bele semmit, ezt most simán szerettem és jól esett a lelkemnek. Még a nosztalgia is elkapott – én a Bleachre voltam így rákattanva: a Halálistenek menők!

 

Mészöly: Fekete nyár – Mint ifjúsági: 100% van cselekménye, érzelmi és értelmi tartalma, szerethető, emberi hősei.

Szubjektíven: 95% ez most nagyon megfogott. Jó sztori, szereplők és mozgatta az EQ-m is.

SpoilerZóna

Harmon: Csak a szél tudja

Az író Anne Gallagher amerikai lányként nőtt fel. Tudja, hogy a nagyapja Írországból jött át még 18 évesen, és sok szállal kötődik a család az otthonához, de a lány még nem is járt ott. Anne kisgyerekként megárvult, a nagyapja r1_149.jpgnevelte fel, de valahogy mindig elmaradt, hogy hazalátogassanak. Amikor Eoin meghal, a végakarata, hogy a családi birtok melletti tóba legyenek a hamvai szétszórva. Anne először megy Írországba, hogy eleget tegyen a kérésnek.

Ám amikor kihajózik, leereszkedik a köd és rálőnek. A század első felében találja magát, ahol összekeverik a saját dédanyjával. Az első Anne Gallagher a forradalmi harcokban tűnt el, ahol a férje meghalt. Az anyósa és a család barátja, az orvos Thomas Smith nevelte az árván maradt fiát, Eoin-t, akiben Anne a szeretett nagyapjára ismer.

Elfogadja a neki kínált szerepet, beilleszkedik a család életébe, mint az első Anne. Thomas azonban érzi, hogy valamit titkol előle. Anne tud dolgokat, amiket nem lenne szabad. Thomas jó barátja Michael Collins, Anne is összebarátkozik az államférfival és a politika, történelem a nő szemszögéből más. Ahogy Thomas és Anne egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Anne biztos akar abban lenni, hogy Thomas őt szereti, nem a dédanyját. Így őt beavatja, és a férfi hisz is neki. Szeretők, majd házasok lesznek.

Anne Michaelnek is felajánlja, hogy elmondja a jövőt. De a férfi visszautasítja. Érzi, hogy hamarosan meghal és erőszakos halált hal, de kész elfogadni. Csak az érdekli, hogy a törekvéseiből mennyi fog megvalósulni. Anne azonban nem bírja megállni, egy papírra összeírja, amire emlékszik a férfi haláláról. Arra gondol, majd odaadja a férjének, tegyen belátása szerint.csak_a_szel_tudja.jpg

Eoin nagyanyja bukkan rá a papírra, és mivel mindig is gyanús volt neki Anne, most ráuszítja a radikális forradalmár fiát. A tóba viszik a nőt, agyon akarják lőni annak ellenére, hogy Thomas gyermekét várja. A terv csak azért nem sikerül, mert az idő elragadja Anne-t, aki újra a saját korában találja magát, ahol csak 2 hét telt el.

Kiderül, megörökölte Thomas birtokát, ahol Eoin felnőtt. Ott vannak a férje naplói. Anne próbált visszajutni hozzájuk, de nem sikerült. Így letelepedett a férjével közös otthonába és itt várja a babát.

Egy napon egy csónak jön a vízen. Thomas evez felé – számára 10 év telt el. Felnevelte Eoin-t, aki Amerikába ment, Thomas pedig evezni kezdett és remélte, a feleségéhez talál vissza. A család egyesül. Ha fiuk lesz, Eoin Michael névre kereszteltetik.

Mayer: Utazás Snowfieldsbe

Lósuttogó Akadémia 1.

Új útra lépő, állatos, kiskamaszos.

Zoe csodagyereknek számít: fuvolaművész, aki 13 évesen már teltházas koncerteket ad. Hegedűművész anyja annak is szenteli magát, hogy a lánya megkapja azt a nagy karriert, ami neki nem sikerült. Zoe gyakorol, megdolgozik a sikerért, de egyre inkább érzi, ez mibe kerül neki. A fiú, aki tetszik neki, egy másik lányt választ, aki normális. A barátnője, Kim is a fejére olvassa, hogy nincs is élete, csak gyakorol és koncertezik. Most azonbanutazas_snowfieldsbe.jpg Kimnek lenne szüksége Zoe munkamoráljára. Felvételizik a Snowfields Akadémiára, az ország egyik legjobb lovasképző intézetébe. Zoe lesz a trénere, és a felvételire is vele utazik. Amikor fuvolázik, egy különös és szépséges ló merészkedik a lány közelébe. Az iskola egykori világbajnok tanára, Caleb Cole meglátja, és szeretné az osztályába csábítani a lányt, aki lassan megismeri Shaman és Caleb történetét, és dönt a saját jövőjéről is.

Azt hiszem, műkedvelő rajongónak kell most neveznem magam. Nagyon szeretem a lovakat, szívesen olvasok róluk regényeket vagy nézek lovas filmeket. De igazi tudás a szeretetem mögött nincsen. Így biztos nem szúrok ki olyanokat, ha egy szerszám neve más, mint igazából. Ezt a regényt ilyen háttérrel is hiteltelennek éreztem. Attól még jó gyerekkönyv, de kétlem, hogy sok köze van a valóságnak ahhoz, amiről szól.

Vékony könyv és igazság szerint nem is sok minden történik benne ténylegesen – Zoe lelkében több minden lezajlik, és elég lelkiző is a regény, ez tölti meg az oldalakat. Egy kis fiúgond, a felvételi, majd Zoe döntése, hogyan folytassa. Ezzel össze is fogtam a könyvet.

Viszont, közben ott van a szülő – gyerek konfliktus. Zoe anyja nagyon jót akar, de végig az motoszkált bennem, hogy a saját karrierálmát erőlteti rá a gyerekre. Az apa a fék az asszonyon is, aki nem csak egy csodagyerek apja próbál lenni, hanem a gyerekéé. Igazán nagy viharzás soha nincs, az apa mindent elsimít, de a téma azért benne volt.

Ott van a jövő választásának kérdése is. Zoe most dönti el a továbbtanulást, és hiába csak a középiskola, azzal már rálép egy útra. Itt már felmerült bennem, hogy nem tudom elhinni a regényt. Nem tudom elhinni, hogy aki arra a szintre elér, mint Zoe, ilyen könnyen félretegye a fuvolát. Abban kivételes volt, lovagolni viszont még nem is tud. Nem késtek el már azzal, hogy Zoe lehessen gyerek is?

Ott a szerelmi és barátnős szál. Mindig furcsának érzem, amikor 12-13 évesek szerelmi drámáznak. Most is. A lány egész változását az indítja be, hogy tetszeni akar egy fiúnak és csalódnia kell. Az ok, kamaszos, hogy a kötelességet adja fel a szórakozásért, de azt annyira felnagyítottnak érzem, ahogy kikészül, mert a fiú a másik lánnyal marad. 13 évesek! Miért van úgy megírva, mintha esküvő, nagy harang, mesebeli nagy szerelem lenne a téma?

A Kim – Zoe barátság hihetőbb, bár érdekes lesz, a jelen kötet fejleményei hogyan hatnak majd a barátságukra.

Direkt hagytam a végére Shaman és a lovas iskola szálát. Mert ezt szerettem benne, ezért érdemes elolvasni, de ez az is, amiről a leginkább éreztem, hogy nincs rendben. Tudom, ez a heppem, de én számolgatom a szereplők korát. A lovakét is. Shaman durván 15 éves, vagyis nem egy fiatal ló. Mégis, nem úgy van megírva. Mintha egy csúcsformában levő versenyló lenne. Meg az egész lósuttogó képzés is… Egy pillanatra sem tudtam elhinni, néha már átcsúszni éreztem a mágikus realizmus talajára.

A ló szemszöge is a történetben – miért kellett? Gyerekkönyv, értem miért van benne és hogyan színesíti a cselekményt, de akkor is. A stílusa, cselekménye is gyerekre szabott.

Van még jó pár része a sorozatnak, egy esélyt még biztosan adok neki, aztán meglátjuk, hihetőbb lesz-e a továbbiakban, vagy marad lánymese lovakkal.

 

Mayer: Utazás Snowfieldsbe – Mint gyerekkönyv: 60% állatszeretetre nevel, szimpatikus embereket mozgat, de mese.

Szubjektíven: 70% a zene és a lovak is olyasmi, amit szeretek, így a mese ellenére is tetszett.

Cs. Szabó: Koppány fiai

Koppány folytatása

Országot építő, örökséget továbbadó, középkori.

A hagyomány szerint Koppány jussa a nemzetségfői cím – a béke lehetetlenné vált, és a vezér kész háborúban visszanyerni a jogait, megőrizni apai örökségét. Ám nem elvakult, tudja, könnyen lehet, hogy István és a német lovagok győzedelmeskednek. Így Gecse bő kapja a feladatot, hogy ne a harctéren bizonyítson, hanem helyezze koppany_fiai.jpgbiztonságba Koppány asszonyait. Az ágyasát és a feleségét, akik gyermeket várnak. Koppány elesik, Gecse bő elmenekíti a családot és álcát biztosít a számukra egy másik vezér fiával együtt, Vászollyal. Babócsa – az ágyastól – és Berzence – a feleségtől – rangrejtve születik meg, és nevelkedik. Miközben István létrehozza a Magyar Királyságot, a két fiú is keresi a helyét. Berzence harcossá érik, a bátyja szelídebb nála, és nem vágyik a hatalomra.

Cs. Szabó Sándor szóló kötetnek írta pár éve a Koppányt. Sikeres lett, és jól eltalálta a korhangulatot is. Az István, a király a regényhez hasonlóan rehabilitálja a vezért, ahogy a regény is tette. Elkészült a folytatás is – mivel szerettem az első kötetet, ezt is vártam.

A történet közvetlen folytatás, még több is annál, hiszen az utolsó rész itt van újra, csak más részre téve a hangsúlyt. Itt az lett aláhúzva, hogy Koppány miképpen rendelkezett a családjáról és helyezte biztonságba a születendő gyerekeit.

Meglepett, mennyire el van nyújtva ez az első rész. Azt valahol értem, hogy a csata és Koppány végzete hangsúlyos, az egy életút vége és az ország számára döntő esemény. Voltak olyan jelenetei, ötletei is, amelyek voltak annyira újak, hogy felkeltették a figyelmem, bár még nem döntöttem el, mennyire vagyok velük kibékülve.

Vegyük csak Sarolt alakját! Itt egy erős, negyvenes nő, aki simán viszonyba bonyolódik Vencellin lovaggal. A német Koppány elleni indulatait is az fűti, hogy Koppány meg merte kérni Sarolt kezét, akivel ő akart összegabalyodni. Nagyon nem volt szimpatikus Sarolt személye, és meg tudtam érteni, hogy István bedugta egy kolostorba, amikor rajtakapta a lovaggal. A szerző viszont nem ítélkezik, ő még Sarolt helyzetében is empatikus és megmutatja, egy ilyen energikus, fiatalos asszonynak milyen kín volt, amit a fia talált neki.

Majd Gecse bő környezete következik és az asszonyok sorsa. Jóleán, a feleség fiatal és szép, még terhesen is lesz kérője. Az kifejezetten tetszett, ahogy itt nem a szerelem dominál. Gecse bőt az vezeti, hogy mentse a fiukat és egy lehetséges mostohaapánál is a jövőbeli esélyeket latolgatja. Mert végig benne van, hogy ez a két fiú örökös, Árpád-vér.

A felnőtt Berzence és Babócsa történetében nem maguk a férfiak a lényeg. Más a kettejük alkata, és egy-egy nagyon emberi vonás hozza őket közel. Berzence, aki nem tud mit kezdeni az anyjával, aki elhagyta és más fiait szülte sorra. Babócsa, aki elégedett a maga sorsával családjával és nem is kell neki több. Ők kitalált alakok, viszont történelmi háttérbe lettek helyezve. A harcok, amelyeket vívnak, leképezik a folyamatot, ahogy a nép és vele az ország átalakult.

Sajnáltam is, hogy nem jut több fejezet a királynak és az ő fiának. István, Imre, Gizella éppen csak felbukkantak – Sarolt sokkal hangsúlyosabb lett náluk.

 Kicsit hiányzott egy olyan vezéregyéniség, mint korábban Koppány. Eloszlik a történet több szereplő között, és nincs egy hős, akinek a története lenne. Még a címbéli fiuk sem.

A történelmi színek, egy nagyon más világ bemutatása viszont megtörténik. A szerző nem csak a cselekményt alakította úgy, hogy történelminek érezzük. A nyelvében is van egy archaikus íz: elméletben értékeltem, azért olvasni kevésbé szerettem így.

Egyszer érdekes volt, de élményben messze nem hozta azt, amit az első kötettől kaptam. Jobb lenne, ha Koppány unokái már nem érkeznének…

 

Cs. Szabó: Koppány fiai - Mint történelmi: 70% nyelvezetében is megidéz egy letűnt kort, kalandosan meséli a múltat.

Szubjektíven: 50% nem volt hős, akinek drukkoljak – a nyelv sem hozta közelebb hozzám.

süti beállítások módosítása
Mobil