Kisvárosi, rendőrös, gyerekek gyilkosát kereső.

Lottie Parker körül továbbra sem ülnek el a dolgok. Bár a lakásgond megoldódni látszik: a majdnem sógora szinte ingyen biztosít a családnak egy házat. De a soha nem ismert féltestvére a nyomába ered, és Boyd is nehezen viseli, hogy a nő nem akar tőle komolyabb kapcsolatot. A fia, Sean pedig egy olyan környékbeli fiúval barátkozott össze, aki sötétséget áraszt magából, és Lottie eltiltaná tőle, ha lenne egy indoka a megérzésén túl. Pont ők ketten találnak meg egy holttestet a tóban, amikor horgászni mentek. A kisbaba ég újszülött volt, és a lehetséges anyja kiszökik a kórházból. Majd a 11 éves Mikey holtteste kerül elő: a fiút megfújtották, virágok közé fektették. Nem ő az utolsó áldozat, és a boncolás további rémségeket fed fel. Lottie a családért, a gyilkos miatt is aggódhat.

Patricia Gibney eddig sem arról volt ismert, hogy laza krimiket ír. Elég durva visszaélésekről mesélt a Lottie Parker sorozatban eddig is, és most újfent sikerült elborzasztania a történetével. Pedig nem plasztikus és realisztikus krimit ír…

Alapvetően a nyomozást követjük nyomon, és Gibney nem hozza személyes közelségbe az áldozatok kínjait. A baba, a két fiú – egyik szemszögét sem kapjuk meg, nem élteti át velünk a szerző a kínjaikat. Jobb is így, mert az is elég minden életkedvem elvételéhez, ahogy a boncnok finoman közli, mi történt. Mennyi brutalitást fejezhet ki az, hogy külső és belső lágyszöveti sérülés? A szülőknek majd nyersebben kell elmondani, hogy megértsék.

Gibney pörgeti az eseményeket, és fokozza a súlyos hangulatot, hogy a gyilkos aktív a történetben. További áldozatokra les, és az idővel kell versenyt futni. Beszélgetnek, nyomokat keresnek és értelmeznek, kutatnak. Folyamatosan jutnak egyre közelebb a gyilkoshoz, miközben már egy harmadik élet lesz a tét.

Tetszett az, hogy egy olyan gyermeke kerül közelebb Lottie-nak, aki eddig kevesebbet szerepet kapott, mint a lányok. Sean jó gyerek, segíteni akar a többieknek, csak súlyos terheket cipel már most. Minden esetre jót mosolyogtam azon, ahogy felkarolja a gyámoltan Toby-t, és ítélkezés nélkül csak segíteni akar.

A hangulata eléggé sötét és boldogtalan. A magánéleti szálon egyelőre az időhúzás megy: Lottie még csak készül magának is beismerni, hogy merre tart a kapcsolata a társával. Az anyja sokkal jobban átlátja, mit jelent neki Boyd. Van egy kis féltékenykedés, van egy kis érzelmi haladás, de Boyd már unni kezdi a várakozást. Nem szappanopera, és áthatja a fájdalom. Többen gyászolnak, szenvednek – még akkor is, ha már telt el idő.

Szedjük csak össze! A boldogtalan nyomozó pipa. Lottie és Boyd is csak keresi még a módját, hogy javítsanak – akár együtt – az életükön. Eltökéltek, pozitív szereplők, de gyengeségekkel. Lottie most is kergetőzik az alkohollal, de díjaztam, hogy Gibney most nem írt neki nagy lerészegedő jelenetet, mint korábban.

Sötét, sokkoló bűnügy. Pipa. A gyerekek ellen elkövetett visszaélések önmagukban is szörnyűek, itt meg folyamatos a fokozás. Még azok is szenvednek, akiket a gyilkos nem öl meg. A tettes maga is elég elborult elme, ha máshogyan is, mint az a személy, aki szexuálisan bántalmazta őket.

Gibney korrekten meg is írta, könnyű olvasni és jól haladnak az események. Nincsenek túlírva a leírások, elég sok a párbeszéd is benne. Bár sötét a téma, ahogy meg lett írva, van benne szórakoztató elem is.

Ahogy eddig is, most is majdnem skandináv krimi, csak éppen ír környezet.

A történet lekötött, rendben meg is van írva – egyre jobban szeretem ezt a sorozatot, csak Lottie megkedvelése nem akar összejönni.

Gibney: Titkok terhe - Mint krimi: 85% borzongat, az igazán brutális elemek nélkül is sötét történet. A nyomozás ok.

Szubjektíven: 75% a krimi, a gyerekekkel történtek eladták – Lottie szenvedését sokallom.

Ez a lényeg, Bryce! Az életé. Hogy úgy élj, úgy szeress, hogy közben tudod, holnap az egész eltűnhet. Ettől lesz minden annyival értékesebb. (Maas: Föld és vér háza)

– Használta már Nagyi az új szakácskönyvét? Kipróbált már valamit? – érdeklődik Leopold.
– Naná – válaszolom.
– És mit?
– Hogy belefér-e a szemetesbe. (Falk: Sertésfej al dente)

A természet adja a húszéves arcunkat, az élet formálja a harmincévest; az ötvenévest azonban nekünk magunknak kell kiérdemelnünk. (Gidel: Coco Chanel)

Sheldon: Tartsd magad távol a lányomtól, rendben? Itt és most tudomásul veszed, vége a kapcsolatodnak Chloéval.
Hutch: Mióta tudsz róla?
Sheldon: Lényegtelen. A magánélete az ő dolga, de most, hogy gyermekáldás várható, közbe kell avatkoznunk. Nem szeretnék olyan unokát, akit egy drogdíler nevel fel.
Hutch: Drogterjesztő. Teljesen más bevételi sáv.
Sheldon: Ha ezt viccnek szántad, egyáltalán nem értékelem a humorodat. (Millar: Jupiter hagyatéka)

Az emberi civilizáció jól ismert Achilles-ina, hogy az egyéneket jobban érdeklik az azonnali privát jutalmak, mint a hosszú távú kollektív előnyök. (Crichton & Wilson: Az Androméda evolúció)

– Mégis miért – kérdezte Bryce-tól – laksz te együtt Hunt Athalarral?
– Kirakták a 33.-ból a fura divatérzéke miatt – válaszolta Bryce a croissant-on nyammogva. – Mondtam neki, hogy engem nem zavarnak az unalmas fekete göncei, és hagytam, hogy itt maradjon. (Maas: Föld és vér háza)

Az őrület csak nézőpont kérdése, Királynő! (Valentino: Ki a legszebb?)

Az egoizmus és a közöny korunk hatalmas bűne. (Adler-Olsen: A 2117. áldozat)

– Legszívesebben Sir Galahadhez, Gandhihoz és a fehér lovon érkező herceghez ment volna feleségül, lehetőleg egy személyben. – A fejét csóválta. – Tudod, mi az ironikus?
Peter mélyet sóhajtott, majd sziszegve fújta ki a levegőt.
– Nem. Mi?
– Átkozottul közel jársz hozzá, de Melissa ezt nem fogta fel. (McIntosh: Zuhanó)

Előre örülök, hogy ezentúl nem a borsózöld-mustársárga kockákat látom a mosdó fölött, hanem a saját kellemes arcomat.
Na jó, hát az arcomat nem látom ezután sem. Amit látok, az a mellkasom. Mert hogy a Nagyi vezényelt, a Papa meg csak fúrt és emelt. A Nagyi meg persze remekül kijelölte a tükör helyét. Mármint a saját testmagasságához képest remekül. Mostantól vagy térdelek fogmosás közben, vagy a mellbimbóimat szemlélem. Még nem tudom, melyik változat lesz a befutó. (Falk: Sertésfej al dente)

A házunk a börtönünk; az a mód, ahogyan feldíszítjük, visszaadhatja szabadságunkat. (Gidel: Coco Chanel)

– Az előbb azt mondtad, a belga hercegnőt veszed feleségül.
– A belga hercegnő szerintem legalább hatvanéves. És annak ellenére, hogy jól kijövök a nálam idősebbekkel, azért valahol meg kell húznom a határt. (Halle: A féktelen trónörökös)

„Te csúf, ostoba leány!”, mondogatta mindig. A szavai pedig sokkal jobban fájtak, mint a sebek, amiket egy-egy ütésnél szereztem. Azok legalább begyógyultak. (Valentino: Ki a legszebb?)

Természetfeletti lényes, nyomozós, összeesküvést leleplező.

Bryce félig tündér, félig ember. Még az egyetemen barátkozott össze Crescent City leendő alfájával, és máig elválaszthatatlanok. Buliznak, keresik a helyüket – ám minden felborul, amikor egy buliból Bryce vérfürdőre megy haza. Danika és a falkája darabokra tépve, köztük az a Connor is, aki több lehetett volna a lánynak, mint egy egyéjszakás kaland. A tettes börtönbe kerül, de Bryce nem lel békére. Másfél évvel később újabb gyilkosság történik, a módszer megegyezik. Nem a felelőst fogták el. Bryce-t felkérik, hogy eredjen a tettes nyomába, és segítségül a hírhedt bukott angyalt, Huntot adják mellé, akinek az ügy megoldása lehet a kulcs, hogy megszabaduljon a rabszolgaságból. Ahogy egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz, egymásnak is egyre többet jelentenek és mindketten szembe kell nézzenek a múltjukkal, a családjuk titkaival. Mert a tét már az egész világ.

Sarah J. Maas nagyon durván megkezdte a Crescent City sorozatot. Mondjuk, eddig minden sorozatának a nyitánya nagyot ütött, de ez különösen tetszett.

Egyrészt, egy nagyon színes és összetett világot talált ki. Urban fantasy, vannak modern elemek benne, de áthatja a mágia és nagyon sok mitikus lény él benne összetett és változatos hierarchia szerint. Házakba tartoznak, és mindegyiknek megvan a maga felépítési rendje. Ha csak a főszereplőket nézzük, a tündérek királyságban élnek, az angyalok meg légiókba vannak osztva, és olyan katonai szervezetnek tűnnek, hogy simán a Római Birodalom hadserege ugrott be róla. Ezen felül vannak felettük isteni lények, elnyomott emberek. A házakon belül is vannak játszmák és a nagy egészre nézve is jóslatok, összeesküvések hatják át.

Téglányi a kötet és az a végszó, hogy ez csak a kezdet. El is hiszem, mert Maas csak sejtet, de máris lenne egy csomó kérdésem. Maas remekül ért ahhoz, hogy elhintsen egy morzsát, amin aztán törhetem a fejem. Theia és a fénye, miért olyan fontos, ki volt ő? Hunt apja?

Tele van az egész regény konfliktusokkal. A fő ügy, Danika és a falka meggyilkolása, a mögötte levő összeesküvés leleplezése megtörténik, de nagyon sok más is van benne. Sok-sok problémás család van benne, egymásnak feszülő tagokkal és ezek még bőven okozhatnak meglepetést. De egy nagyobb játszma is készülődik, érdekel is, hogy mi lesz a fő csapásvonal. Az isteni lények megdöntése? Egy igazságosabb rend kialakítása?

A cselekmény változatos. Van romantikus szál, de ez nem nyálregény. Nyomoznak, krimi is. Nagyon fantasy. Akció is, a végére valóságos apokaliptikus nagy csatajelenetet is kapunk. Hullámvasút, ahol az egyik jeleneten az olvasó szíve megszakad – Danika, Connor és a falka halála, az már a nyitányban odacsap és nem az egyetlen ilyen jelenet a kötetben. Majd nevetünk a jó beszólásokon, vagy az olyan visszacsapásokon, amikor az Őszkirály szembesül Bryce erejével és 20 év után először felhívja az exét. A szerelmi részen lehet olvadozni – Maas remek szerelmi vallomásokat és jeleneteket bír írni, az erotikát egyelőre visszafogta.

Bírtam ebben a regényben, hogy nem csak a cselekmény változatos, hanem a szereplők is. Maas jó érzékkel megtölti a regényt egyéniségekkel. Természetesen Hunt és Bryce van a középpontban, de többekről simán el tudom képzelni, hogy saját kötet hőse is lehetne. Ruhn, a baljós jóslattal és az apja elleni feszültséggel. Ithan, a gyászával és a haragjával, ami miatt az egész életét megváltoztatta. A boszorkánykirálynő. Lehetne sorolgatni – ahogy a főszereplőknek, sokaknak vannak fájó pontjai, de esélyük is a megváltásra.

Nagyon szórakoztató, kellően pörög, szimpatikusak a hősök és a világa is. Várós a folytatás!

Maas: Föld és vér háza – Mint fantasy: 100% kalandos és romantikus, összetett és izgalmas. Kerek, de nyitott is.

Szubjektíven: 95% Bryce bulis énjét leszámítva nagyon bírtam, és faltam. Nevettet, sirat is.

Beteg elmék, segítségre szoruló emberek meghallgatása és gyógyítása. A regényekben is bukkannak fel pszichológusok, akik ezt igyekeznek végrehajtani.

Az Agathe (Bomann) hőse már nyugdíj előtt áll, és szakmai kihívások helyett a közelgő pihenésen és semmittevésen jár az agya. Elég azonban egy új páciens, aki megmozgat valamit benne, hogy újra felfedezze, hogy miért szerette ezt a szakmát és megint segíteni próbál a hozzá járókon, nem csak elszenvedi az üléseket.

Edith Eva Eger elsősorban gyakorló pszichológus, és már sikerkönyvek szerzője is. Magyarul két kötete (Az ajándék, A döntés) jelent meg. Mindkettőre igaz, hogy önsegítő. Eger módszerét mutatják be, hogyan kellene élni. Ezt az egyik kötetben saját életével támasztja alá – Eger holokauszt túlélő és elmondja a történetét; a másikben a praxisában megélt eseteket hívja segítségül.

Gyakori, hogy gyilkossági ügyben hívják segítségül a pszichológust. Max Liebermann (Tallis) Freud tanítványa, és a Monarchia bűnügyeinek megoldásában segít be. Akár a bécsi Állatkert óriáskígyóját darabolják fel, akár egy neves akadémián hullnak a diákok, Max a nyomozást segíti meglátásaival, miközben Bécsben erősödnek az antiszemita hangok.

Caleb Carr is rendelkezik történelmi krimivel, melyben egy pszichológus hozza majd a megoldást. Ő Laszlo Kreizler, aki A halál angyalát és A sötétség angyalát is lebuktatta. Roosevelt a rendőrfőnök, aki támogatja hősünket egy saját egység felállításában, és akik olyan ügyeket oldanak meg, mint a gyermekeket elragadó sorozatgyilkosé.

Modern történetekben is nyomoznak pszichológusok. Lars Kepler A hipnotizőrben használ ilyen karaktert és mutatja meg, hogy még ők sem tévedhetetlenek. Simán lehet, hogy a gyilkos megtéveszti és a családját is fenyegeti.

De a gonosz oldalra is átállnak, ha olyan a helyzet. Minden idők egyik legemlékezetesebb sorozatgyilkos doktora is a psziché rejtelmeit kutatta: dr. Hannibal Lecter. Miközben segített gyilkosokat elfogni, ő maga előszeretettel ette meg a nem tetsző egyedeket a környezetében. Majd később, egy elmegyógyintézet foglyaként is a szakértelme, amiért Clarice a segítségét kéri, és ami majd egy szökéshez is elvezet. Thomas Harris Hannibal sorozata 4 kötetnél jár, és messze ez a legsikeresebb projektje a szerzőnek.

Angela Marsons hőse, Kim Stone nyomozó is kapott egy pszichológus nemezist. Alexandra gyilkosságokra programozza a pácienseit, és Kim megtörésével is megpróbálkozik. Nem véletlenül lett visszatérő karakter, az Ördögi játszmák a sorozat egyik legjobb része volt.

Talán az sem véletlen, hogy e történetek közül mennyi került filmre vagy sorozatra.

Megijedt bírót bújtató, nőt visszaszerző, kisvárosi rendőrös.

Egy év telt el, hogy a bátyja megnősült és Susi elment. Franz Eberhofer éppen a kinevezését ünnepelné, de persze most sem a tervek szerint alakulnak az események. Leopold kitalálja, hogy vidékre megy a családjával nyaralni, vagyis pár hétre visszaköltöznének a családi házba. Franz menekülőre is fogná, még akár Susi visszaszerzésére is elindul Olaszországba, csak ne kelljen a bátyja közelében lennie. Moratschek bíró lecsukott egy ijesztő bűnözőt, akinek sikerül megszöknie. A bíró biztos benne, hogy be akarja váltani az ígéretét, és ő lesz a célpontja. Jobb híján Franz családjához kéredzkedik be. A két öreg egymásra talál, és Franz már nem csak apja Beatles mániájától kell, hogy szenvedjen. Akár a bűnöző elfogására is vetemedne, csak költözzön haza a bíró úr!

A sorozat harmadik kötete, és eddig ebben volt a legkevesebb krimi szál. Minden téren inkább a humoros eseményeket sűríti Falk, és az ügyet nagyon mellékesen, könnyen oldják meg a végén. Megvan a sztori sajátos bája, csak éppen hiányolom a krimit.

A történet nagyjában nincs is semmilyen nyomozás. Franz éppen próbálja túlélni, amit a család vagy a bíró kitalál. Falk komikus elemek terén nem szorul ihletre: van itt poénosan tálalt családi összejövetel és fivérek közti rivalizálás. Van itt támadás a fülek ellen: Beatles után Aerosmith. De egy bevásárlás vagy éppen egy tükör beszerelése is ebbe az irányba tud elmenni. Végig lehet vigyorogni a könyvet – csak éppen ez egy krimi, de már kezdem azt gondolni, inkább krimi paródiaként kellene besorolni.

Franz nőügyei továbbra is irritálnak. Túl könnyen kezdenek vele viszonyba random nők: most éppen egy ápolónő ápolja le beteglátogatást követően. Közben meg ott van a Susi szerelem, már ha ezt annak lehet nevezni. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az a nő csak megszokás a férfinak, nagyon jól elvolt nélküle is. Amikor megvolt, akkor is összejött másokkal. A családnak többet jelent, mint rendőrünknek. Hiszen el is csak azért megy érte, mert az alternatíva a közös otthon a bátyjával két hétig… Az meg csak rontotta a hangulatom, hogy Susi tulajdonképpen mással élt együtt egy évig, most visszajön és azonnal romantikus hétvégére megy Franz oldalbordájaként? A kapcsolat komikus elemeit valahol értem, de akkor is úgy rühellem, ahogy van.

Nem érzek egyik karakterben sem fejlődést. Továbbra is jóravaló bolondokkal van tele ez a könyv. Vannak itt házasságtörő, kupon mániás shopping őrült – az alakok nem is mélyek, de a humoros funkciót tökéletesen ellátják. Moratschek bíró is jól illik ebbe a világba, és le merném fogadni, hogy fel fog még tűnni később is – hogy az öreg Eberhofer oldalán Franz agyára menjen még később is. Mint rendőr, Franz sem különb. Most megint kevésbé professzionális, jobban érdekli az ebéd beszerzése vagy a kutyája sétáltatása, mint a rend fenntartása. Nem mintha a bajos kisvárosban sok minden bűnügy történne…

A konfliktusokban is mind a humor dominál. Leopold és Franz a rokonok szeretetéért vetélkednek. Franz azért dolgozna, hogy végre nyugalma legyen és a bíró hazamenjen. A bosszú lehetne kicsit több ennél, de a regény nagyjában az csak paranoia, és mire a gonosz tényleg színre lép, már majdnem vége a könyvnek.

Továbbra is a szórakoztatás a cél: ez megvalósul. Mélyebb tartalmat meg nem keresünk.

A bajor konyhához különben ez a kötet sem hozta meg a kedvem. Már ott tartok, hogy a kötet végére betett receptet el sem olvasom.

Falk: Sertésfej al dente – Mint krimi: 55% a nyomozás ki van spórolva, a szereplők nem fejlődnek. A humora pipa.

Szubjektíven: 65% bírtam, hogy Franz agyára megy az apja és a bíró. De a krimi kevés!

• Geopen: Holtidő - thriller
• General Press: Zavaros folyó - krimi
  • Bűntelenül - krimi
• Athenaeum: A toszkán lány - női
• XXI. Század Kiadó: A szőlő édes íze - női (Next21)
  • Kicsoda Maud Dixon? - thriller (Next21)
• Carta Teen: A különös krinolin esete - gyerekkönyv
• Könyvmolyképző: Újrakezdés - romantikus
• Agave: Repedés a térben - sci-fi

Július

12. Falk: Gőzgombóc blues - krimi 3,5

13. Thor: Az idegen ügynök - akció 4,5

14. Crichton & Wilson: Az Androméda evolúció - sci-fi 3

15. Adler-Olsen: A 2117. áldozat - skandináv krimi 3,5

16. Valentino: Ki a legszebb? meseregény 3,5

17. Millar: Jupiter hagyatéka - képregény 4

     Gidel: Coco Chanel - életrajz 4

18. Halle: A féktelen trónörökös - romantikus 4

    McIntosh: Zuhanó - sci-fi 3,5

Július közepe, remélem, találtatok most is olvasnivalót!

Menekülő, múltat összerakó, jövőbeli.

Az emberek magukhoz tértek, de semmire nem emlékeztek. A saját nevükre sem. A szerencsésebbeknél legalább akadt egy-egy fotó, amelyen a családtagjaikkal álltak, így legalább egymást meg tudták találni. A férfi zsebében is volt egy kép: egy nővel mosolygott rajta. Továbbá egy játékfigura és egy különös térkép is a zsebében volt. A világa apró: 1 óra alatt körbe lehet járni, és elmenni nem lehet, mert a peremen túl csak az ég van. Ahogy az élelem fogy, az emberek elvadulnak és a gyengék ellen fordulnak, a férfinak támad egy ötlete. Ha készít egy olyan ernyőt, mint a játékfiguráé, ugorhat vele. Elsodródik, át a peremen, de egy másik világba érkezik, ahol rátalál a nőre is, akivel a képen szerepelt. Zuhanó és Vihar együtt folytatják a nyomozást, és kerülnek egyre közelebb egy szétesőben levő világ, két tudós és egy bosszú mindent megváltoztató történetéhez.

Kedvem lenne azzal kezdeni, hogy mennyire szép a kötet borítója. Elsőre ugyan idegenkedtem tőle, és nehezen raktam össze a látványt, de a történet megismerésével minden értelmet nyer rajta. Jól bemutatja, mi ez a sztori, miközben az ég kékje szép is.

A regény nagy témája a tudomány és annak veszélyei. Nekem benne volt, hogy az emberek milyen csodákat képesek megalkotni, és rossz kezekben a legjobb találmány is milyen ördögivé válhat. Amiről az egyik embernek az jut eszébe, hogy minden éhezőnek élelmet juttat, a másiknak a világ feletti hatalom megszerzéséhez kell. A tudomány előre visz, de ugyanolyan könnyeden okozhatja az ismert civilizáció végét is.

Lehetne elemezni, mennyire eredeti vagy sem McIntosh ötlete, ami a világgal történik a cselekményben. Tudok olyat mondani, amiben voltak Szilánkok és szétesett világ, de ebben az a pláne, hogy itt a mi ismert valóságunk változik meg a regénybeli módon. Talán kicsit nehezen is képzelem még el a leírt világot, de azt készséggel elismerem, hogy van benne ötlet.

Azt is érdemes megnézni, hogy az emlékeiket vesztett emberek mit kezdenek magukkal. Nagyon hamar azt fogjuk látni, hogy az ember könnyen aljasul, és tesz meg szörnyűségeket a túlélés reményében. Az első helyszín, ahol Zuhanó kezd, ott szabályosan döbbenetes, amit egyesek majd megtesznek a források védelmében. Az emberbe bele van kódolva, hogy az utódjait védje. De mi történik, ha kevés az élelem és fogalmatok sincs, ki kinek kicsodája? McIntosh megmutatja, és nem egy szívderítő kép.

A szerző feldobta azzal is a kötetet, hogy párhuzamosan meséli el Zuhanó utazásait és kutatását, miközben visszaugrunk a világ pusztulása előtti időszakba, amikor két tudós között véglegesen elromlottak a dolgok, és kettejük harca – az egyik jobbító szándéka és a másik bosszúja majd a jelen eseményeihez vezet. Szépen összeérnek majd a szálak, és az egy jó játék volt, hogy lehetett találgatni, a múltból ki kicsoda a megváltozott világban.

Ezek tetszettek benne. Ami viszont nem, az emberi oldal. Az emlékek nélküliek egyszerűbbek, elemibb ösztönök vezetik őket. Leginkább a túlélés. A múltban viszont drámai és fájdalmas konfliktusok bontakoztak ki, és nem egyszer fogtam a fejem, hogy mennyire nem tudom megérteni a szereplőket, mit és miért csináltak. (Szörnyű már ott, hogy a bosszú mennyire elvakít, vagy éppen az önáltatás a hatalommal kapcsolatosan.)

Könnyen lehetne fekete-fehér ellentétet felállítani. Csak benne van a sorok között, hogy az ellenség is megoldást keres. Más a módszer, az eredmény, de ki tudja, melyik lenne a helyes?

A témáit és ötleteit szerettem, a szereplőit már kevésbé. De az biztos, hogy érdekes volt.

McIntosh: Zuhanó - Mint sci-fi: 70% kalandos cselekménybe, több idősíkon elbeszélt és elgondolkoztató történet.

Szubjektíven: 50% sok ötletet szerettem benne, a szereplőket nem. Nehezen képzeltem el.

Egy lecsúszott újságíró a menekült helyzetben látja meg a nagy sztori lehetőségét. Átmegy Afrikába, és ott próbál egy történetet találni. Le is hoz egy cikket egy idős asszonyról, akiről azt írja, vízbe fulladt. Csakhogy az asszonyt megölték, helyre kell hozni a cikk tévedését és rá is állítják, hogy hozza helyre a hibáját.

Assad világa is a fejtetőre áll a kép miatt. A halott nőben felismeri egykori barátját, a háttérben pedig ott áll Ghalib, egy terrorista, aki majdnem a halálba kínozta, elrabolta a feleségét és a két lányát. Most a társait is beavatja a történetébe: hogy dolgozott a katonaságnak, hogy került fogságba és vesztette el a tehres nejét és a két lányát. Ghalib még azt is megígérte neki, hogy a neje terhességét megszakítja, majd a nőt és a lányait erőszakolja majd, és ha teherbe esnének, mennek abortuszra. Assad kijutott, de a családjának és a terroristának nyoma veszett.

Ghalib nagy akciót szervez, Európában van és Assad, oldalán Morck-kal a nyomába ered. A végjátékra Assad elkapja a férfit, kiszabadítja a lányait és a feleségét. Egy fiatal fiú, aki Ghalibot hívja apának, megy a börtönbe. Assad neje a fiúért küldi a férjét: Ghalib hazudott, nem vesztette el a babát. Az a fiú Assad harmadik gyereke.

Közben az a cikk egy fiúból kihozza a pszichopatát. A halott asszony a nagyanyjára emlékezteti, és az emlékére mészárlásba akar fogni. Amint a kedvenc játékában eléri a 2117. áldozatot, fogja a fegyverét és ölni kezd. Erről a rendőrséget is tájékoztatja. Rose komolyan veszi, dolgozik az eseten és tartja a kapcsolatot a fiatalemberrel, aki egyre jobban bekattan. Az apjával végez elsőként, de Morck és Rose rátalálnak, mielőtt az anyját is kivégezné és utcára vinné a terrort.

Morck is életmód-váltás előtt áll: a barátnője a lánya elvesztése miatt depressziós volt, sok gyógyszert és hormonokat is kapott. Így eshetett meg, hogy bár már 50 elmúlt, teherbe esett. Meg is akarja tartani, és Morck barátkozik a gondolattal, hogy apa lesz.