• Gabo: Kiválasztottak - ifjúsági, misztikus
• Animus: Sötétség - skandináv krimi
• 21. Század Kiadó: Csendes halál - thriller
  • Római kalandok - női
  • Sors, szerelem, Toszkána - női (Next21)
  • Könyvesbolt a tengerparton - női (Next21)
• Álomgyár: Szállj ki, ha tudsz! - női thriller
• General Press: Egy könyvmoly élete - női
• Metropolis Media: A sötétség gyermekei - fantasy
• Geopen: Holtidő - thriller
• Athenaeum: Szerelmes Jane - romantikus
• Agave: A beteg - thriller
• Fumax: Az Ezüst Utazó Rekviem - képregény
• Könyvmolyképző: Lucas - New Adult
  • Az egyszerű vadon - romantikus
  • Megtört büszkeség - gyerekkönyv, kaland
  • Villa a szigeten - női

Július

5. Springer: A rózsaszín papírlegyező esete - gyerekkönyv 4

6. Falk: Télikrumpligombóc - krimi 3,5

7. Wallis de Vries: Álnok - YA thriller 4,5

8. dos Santos: Halhatatlan - sci-fi 3

9. Galbraith: Halálos fehér - krimi 4

10. Ryan: Bárcsak! - romantikus 1

     Crichton: Az Androméda-törzs - sci-fi 2,5

11. Anderson: Lord Drayson bukása - történelmi romantikus 3,5

    Csikász: A két fejedelemasszony - történelmi 4,5

Remélem, a kánikulában jutott idő olvasásra is! Kitartást különben mindenkinek, mert ma ugyan enyhébb az idő ,de attól tartok, ez csak ideiglenes - szerencsére olvasni melegben is lehet.

Történelmi, anyós – meny viszályos, harcos.

A bécsi udvarban nem tetszik a politikai döntéshozóknak, ahogy egyes családok sorsa alakul. A császárnak még mindig nincs fia, és a mostani asszony sem tűnik jó választásnak Lipót mellé. Miközben Zrínyi Ilona gyermeket vár, újabb Rákóczi fog születni – túl erős politikai hatalma lenne, és mindkét családtól vagyont örököl majd. Annyi merszük nincs, hogy a terhes nagyasszonnyal végezzenek, de egy kémnek megbízást adnak, hogy I. Rákóczi Ferencet mérgezze meg. Ebből a család nem sejt semmit. Izgatottan várják a kisgyermeket – Ferenc és Ilona szerelme változatlanul erős, a kislányuk mindketten rajongva szeretik és a mindenbe bele szólni akaró Báthory Zsófiát is tudják együtt kezelni, aki a fiánál csak az unokáit szereti jobban. Így dupla csapás, amikor a fiatal főúr odaveszik az ármányban. A két fejedelemasszony más-más sorsot szán a földeknek, gyerekeknek és elkerülhetetlen az összecsapás – csak az segíthet, hogy mindketten a gyerekekért dolgoznak.

Már az első kötetnél is látszott, milyen gigantikus feladatot tűzött ki maga elé Csikász Lajos, de most látszik igazán, hogy mekkora ez a vállalkozás. II. Rákóczi Ferenc regényes életrajza – két köteten vagyunk túl, és még csak az alapokat kaptuk meg. A szülei házasságát, a nagyanyja jellemét és Bécs taktikázó politikáját, miközben Magyarországon a kurucok is egyre szervezkednek. Ha ilyen tempóban haladnak tovább a történettel, ez simán verni fogja Sharpe kalandjait Cornwell tollából, pedig az sem egy rövid széria.

Viaskodom is magammal, mert ez egy jó regény, ahogy az első kötet is. Szívesen olvasnám tovább is. Emberileg, történelemben is teljesen rendben van. Csak éppen nem merek belegondolni, milyen monumentálisnak kell lennie, ha ebben a formában akar a szerző eljutni egészen Rodostóig és a fejedelem haláláig.

A történelem aktív és mozgalmas a regényben. Nagyon tudtam értékelni, ahogy nem a cselekmény rovására megvilágít összefüggéseket és vázolja a politikai, hatalmi helyzetet és játszmákat. Kik és miért harcolnak, az egyes megmozdulások milyen következményekkel jártak. A szerző képes arra, hogy nem csak a Rákóczi-család van a fókuszban, hanem a kapcsolataik és rokonaik révén sok mindent le tud fedni a korból. Most pl. kifejezetten érdeklődve olvastam, mi lett a Zrínyi családdal, vagy éppen azt a jelenséget, ahogy Lipót lehet a művészetkedvelő, szelíd császár, mert megvannak az emberei a piszkos munkára.

Mellette az emberi sorsok is hitelesek, és együtt tudtam érezni a családtagokkal. Ilona és Zsófia ellenségeskedése, ahogy a pap és az apáca még fűtik is az idősebb asszony indulatait… Az atya különösen ellenszenves egy figura volt. Nem egyszer még a mérgezőknél is lejjebb csúszott a szememben. Thököly Imre színre lépése is nagyszabású, és ad egy kis romantikus színezetet is a regénynek. Bár nekem a nő első férje volt a szimpatikusabb, Csikász nagyon szépen megfogja, ahogy másként és nagyon tudta szeretni mindkettőt Zrínyi Ilona.

Abba bele tudnék kötni, hogy a regénybéli narrátor hogyan tudhat intim részleteket is. Hiszen a keret az, hogy Rákóczi elmeséli Mikes Kelemennek a történetét. Mert azt, hogy a mérgező a halálos ágyán bevallotta neki az igazat, még el tudom hinni. De azt nagyon kétlem, hogy bárki is beszámolt volna neki arról, milyen szenvedélyes csókcsatába bonyolódott az anyja Thökölyvel, már az első adandó alkalommal.

Az emberi és a történelmi oldalon túl még szépen is van megírva. Igényes kötet.

Szerettem ezt a részt is, és várom is, hogy folytatódjon a történet!

 

Csikász: A két fejedelemasszony – Mint történelmi: 85% történelmi és emberi szempontból is alapos, igényes. Hiteles szereplők.

Szubjektíven: 70% bele tudtam élni magam. Szórakoztat, de sok mindent át is a korszakról.

Abby, Kim, Pippa és Feline együtt indulnak a téli szünetben nyaralni. Az egyikük családjának van egy vidéki kúriája a hegyekben, ott eresztenék ki együtt a gőzt. Ám mindenkinek akad egy-egy titka, ami lassan felszínre kerül és elrontja a hangulatot.

Kim Pippa miatt jött el, aki a legjobb, sőt az egyetlen igaz barátnője volt. De mióta Abby családja ide költözött, a lány hanyagolja az ő kedvéért. Jött, hogy jobban ne veszítse el a barátnőjét. Sokként is éri, amikor a szobaelosztásnál Pippa és Abby kerülnek egy szobába. Nem tetszik neki az sem, amikor Abby fiúkat hív fel magukhoz, buliznak. Amikor Pippa azt is elárulja, hogy jövőre Franciaországba megy Abby oldalán, a lány összeomlik.

Másnap nem is találják, de Abby állítja, hogy az egyik fiúval ment el. SMS is jön tőle, hogy a fiúk hazavitték. De a hangulatnak már lőttek.

Feline, aki betegnek hazudta magát, igazából bánatos. Az apja tönkrement, és a lány nem tudja, hogyan mondja el a barátainak, hogy szegény lett. Naplót ír, menekül. Abby megtalálja és zsarolni akarja vele: sokkal tartozik a lánynak, így most a kölcsönt ajándékká akarja változtatni. Feline nem enged a zsarolásnak, de ő is eltűnik.

Pippa pedig bűntudatos, ahogy a lányokat keresik az erdőben. Majdnem

megcsalta a barátját. Csúnyán bánt Kimmel is. Le is döbben, amikor megjelenik a barátja és kiderül, mi folyt itt igazán. Abby elcsábította a srácot, aki azért Pippa barátja maradt. Attól tartott, ha szakítanak, Pippa apja kirúgja az ő apját. De a helyzetet se bírta így, elkezdte elrabolni a lányokat.

Pippa kerekedik felül és a többiek is előkerülnek egy házból. A srác szanatóriumba kerül, a lányok meg próbálják összeszedni a barátságuk morzsáit, de nem sok sikerrel.

Amnéziás, bosszút állós, szerelembe eső.

Lucy egy lelkész lányaként rendes kell, hogy legyen. A lány mindent meg is tesz, hogy az apja büszke lehessen rá, és sikeresen játssza is a jól nevelt leány. Megzabolázza az énjét, aki szívesebben mászna fára, mint kötögetne. Könnyen hazudik is, de mivel azt nem illik, kifejlesztette az igazság megkerülésének egyéb módjait. Ám amikor találkozik a birtokot megöröklő, ifjú és jóképű lord Draysonnal, próba elé lesz állítva. A lord eladná a birtokot, költözniük kell özvegy édesanyjával. Így amikor a lordot baleset éri, ledobja a lova és beveri a fejét, az amnéziás férfinak képes azt hazudni, hogy ő a lány szolgája, akit egy hete fogadott be, mert megszánta, annyira nyomorult állapotban volt. A férfinek ugyan gyanús a dolog, de nem tudja cáfolni. Lucy meg reméli, ha a lord megismeri őt, meggondolja magát és nem lakoltatja ki őket.

Már a borító elárulja, hogy történelmi romantikus regénnyel van dolgunk. Az udvarház a háttérben, a Jane Austen világát megidéző ruhában a lány az előtérben. Sikerült a borítónak is pont olyan kettős érzelmeket kelteni bennem, mint a regénynek. Tetszenek ezek a stílusú ruhák, de valamiért mégsem az igazi. Talán túl sok a fehér árnyalat?

Maga a cselekmény egy olyan klisére épül, amit ismerünk, de én pl. tudom szeretni. Az amnéziás személy kicsit be lesz csapva, így jobb emberré tud válni és még a szerelmet is megtalálja a végére. Ha kicsit poénkodni akarok, akkor ez A vasmacska kölykei, csak a viktoriánus korszakban.

A történet kifejezetten kellemesen indul. Hangulatos, pajkos és nagyon működik Lucy karaktere, ahogy megtéveszti a lordot. Nincsenek igazán nagy komikus elemek benne, pl. a lord nem szerencsétlenkedik össze-vissza, ha egyik-másik feladattal a ház körül nem is tud mit kezdeni. Romantikus regény is, így egyre inkább az kerül előtérbe, ahogy egyre többet megtudnak a másikról és kezdenek egymásba szeretni. A hangulata, a könnyedsége olvastatta velem.

Csak sajnos az emlékek visszatérnek, és vált a történet. Ott már nincs meg benne az a plusz, amiért addig szerettem a könyvet. Sima románc lesz, kiszámítható véggel, ami meg is íródott a végére. Még csak azok a konfliktusok se kerültek bele, melyek adnák magukat. Lord Drayson gazdag nemes, Lucy csak egy tiszteletes lánya. Szerintem elég nagy köztük a rangbéli különbség, de itt abszolút úgy tesznek, mintha az nem is létezne. Pedig ez pont az a kor, ahol nem vették könnyen a rangon alul nősülést.

Ezzel eljutunk oda, ami a másik problémám a regénnyel, de általában a zsánerrel is. Történelmi romantikusnak hívjuk: akkor nem kellene történelminek is lennie? A füredi lány pont azért tetszett annyira, mert az történelmi is volt. Itt az első részben, amikor Drayson nem tudja kicsoda ő, van pár elem, amiről távolról rá tudom sütni, hogy van legalább a társadalmi életből némi köze a korszakhoz. Pl. a birtok rendezése, vagy éppen megismerni egy nemes életmódját, hogy mihez ért a férfi és mihez nem. De aztán nem marad semmi, épp csak annyi, hogy nem napjainkban játszódik a regény. A korszak csak elnagyolt díszlet.

A regény konfliktusa – Drayson eladná a birtokot – mű és nagyon mesebeli módon meg is oldódik. Ha megkéred a kezem, olyan mindegy, hol lakom, add csak el! Ez se tetszett.

A szereplők tipikusak. Szerethetőek, Lucy az elején érdekes is, de aztán tipikus szerelmes.

Az elejét szerettem, a második felét nem. Sajnos, így csalódást is keltett.

 

Anderson: Lord Drayson bukása - Mint történelmi romantikus: 65% a történelem csak díszlet, de bájos sztori, némi humorral.

Szubjektíven: 55% a kezdés tetszett, jókat mosolyogtam, bírtam a szereplőket is. De aztán…

Vírus ellenszere után kutató, kutatós, vészhelyzetre reagáló.

A hidegháború javában zajlik, a világűr meghódítására is. Az amerikaiak egyik eszköze lezuhan – ezt követően egy csapat váltogatott tudóst hívnak össze. Nekik volt egy vésztervük és ötletük: szerintük nagyon is lehetséges, hogy az első, nem emberi életformával való találkozás nem értelmes lénnyel lesz. Egy vírus vagy baktérium is visszajuthat a Földre, aminek beláthatatlan következményei lennének. A megelőzés, a gyors reagálás, amire a kezdetektől felhívják a figyelmet. Most összeszedik őket, mert a lezuhant eszközt egy kisváros lakói szedték össze. Már mind halottak, egy csecsemőt és egy öreg részeges alakot leszámítva. Rá kell jönniük mi történt, elszigetelni az esetet és lehetőség szerint gyógymódot találni. Az emberiség jövője a tét.

A maga nemében korszakalkotó regény volt, nem véletlenül akkora a híre ma is. Aktuálissá teszi több dolog is: a vírussal való küzdelem, és az is, hogy mostanában kapott folytatást is. Több filmes feldolgozása is van, úgyhogy az is megismerheti, aki nem akarja elolvasni.

Mai szemmel több hiányosságot látok benne, mint amennyi értékelhető dolgot. Nekem már nem számít újdonságnak a témája, hiszen ez volt az a regény, ami után megindultak a hasonló történetek. Így értékelem, hogy ez volt az első ilyen sci-fi, de jobban élvezni nem tudtam tőle.

Aki olvasott már pár Crichton-regényt, tudja, hogy a szerzőt nem éppen az élvezetes cselekményvezetéséért szeretjük. Az Androméda-törzs a szokottnál is erősebben féltudományi, és így regényként nehezebben is tudtam értékelni.

Valósággal dokumentumregényként követi le az eseményeket, és mindössze 5 napban, a katasztrófára való reagálást mutatja meg. Nincsenek látványos elemek benne: a tudósok bevonulnak a laborba és kutatnak. Valóságközeli, el tudom hinni, hogy egy ilyen munka valóban így zajlik. Kutatás, tévutak, a megcsillanó megoldás – annyira tudományközeli, hogy a pörgő cselekményhez szokott énem unatkozott. De ez egy ilyen zsáner, és sajnos a hozzám hasonló Pierce Brown és John Scalzi olvasó nem éppen az ilyen sci-fi történetekben érzi jól magát. Hiába tudom, hogy mennyire eltalált, ahogy életszerűen bemutatja Crichton a történteket, annyira alapos a háttere és a témája, hogy tudományközeli tud lenni – mégis, nekem nem tetszik.

A formából adódóan a nyelvezete is sterilebb, magyarázó. Tudományközeli ez is. A stílusa szenvtelen, leíró jellegű. A zsánert kiszolgálja, jó hogy ilyen – de hogy ismételjem magam, nem szerettem meg jobban tőle a regényt.

Amihez még egy történetben kötődni szoktam, azok a szereplők. Én vagyok az a zakkant, aki kilométereket rohangászik meg aludni is alig tud, amikor egy szimpatikus szereplővel valami rossz történik egy regényben. Itt viszont azt vettem észre, hogy senkihez nincs semmilyen kapaszkodóm. Ezek az emberek nem személyiségek, tudósok. Össze is mosódtak a fejemben, és nem is igen tudom megkülönböztetni őket. Így aztán kedvelni sem tudtam úgy őket, vagy drukkolni értük. Bár végig tudtában voltam, a cselekmény egyértelműen adja, hogy itt a tudományos munka és a vírus megállítása az elsődleges, azért nekem hiányoztak azok az emberi alakok, akikért drukkolhatok.

Ezt a regényt nem érdemes azért olvasni, mert ki akarunk kapcsolódni vagy izgulni. Elmélyült, komolyabb sci-fi ez. Azt kell megállapítanom, hogy nekem továbbra is a Jurassic Park marad a szerzőtől a nagy kedvencem. Ezt csak túléltem valahogy.

 

Crichton: Az Androméda-törzs - Mint sci-fi: 55% tárgyilagos, hitelesen elmondott és elbeszélt történet, elgondolkoztató.

Szubjektíven: 40% értékelem, hogy műfajteremtő, de akkor is untam! Se izgalom, se hősök.

Régi szerelemmel újra találkozó, titkokat őrző, viszonyos.

16 évesen Cally halálosan szerelmes volt az iskolai focicsapat sztárjátékosába, a helyes és kedves Williambe. A fiú viszonozta az érzéseit, és tele voltak nagy tervekkel. A szalagavató, elveszteni a szüzességük, és az egyetem mellett is együtt maradni. Ám a lány Las Vegasba költözött az anyjával, és amikor Will meglátogatta, már valaki mással volt. Megsebezték egymást, és elváltak útjaik. Ám most Cally kénytelen visszaköltözni, és szembenézni a helyiek előítéleteivel, és Will-lel, aki az eltelt 7 évben csak még helyesebb és tökéletesebb lett. A szikra még mindig megvan közöttük, Will vissza is akarja kapni a lányt, bármit mondjanak róla és bármit tett is ellene 7 éve. De amíg Cally őrzi a titkait, nem lehetnek igazán együtt, hiába szeretnék mindketten ezt.

Lexi Ryan trilógiát írt e szereplők köré – magyarul az első és a harmadik rész jelent meg belőle. Ez a harmadik. Azért az első fülszövegét elolvastam, abban Will a mellékszereplő, akit éppen megkér az exe, hogy ne nősüljön meg. Ebben Will két komoly exéről van szó, úgyhogy elképzelhetőnek tartom, hogy az előző két rész annak a két nőnek a története.

Bár ezzel a résszel kezdtem, semmilyen hiányérzetem nem volt. William és Cally története teljesen kerek ezzel együtt is. Az már más lapra tartozik, hogy mennyire nem szerettem ezt a regény. Jó sok minden miatt.

Egyrészt, az a klisé az alapja, ami a leginkább fel tudja húzni az agyam. William és Cally első nagy szerelmei voltak, de aztán 7 évig semmilyen kapcsolat nincs köztük. Mégis, a lány visszajön, és ott folytatják, csak még komolyabban, mint ahol abbahagyták. Egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy 7 év alatt nem fakultak meg az érzelmeik! Mások lettek, múltjuk van külön, miért is kellene mindennek változatlannak lenni?

A kapcsolatuk kimerül annyiban különben, hogy találkoznak, felmérik mennyire szexi még mindig a másik és annyira epekednek egymás után. Majd gyűrik a lepedőt. Még csak azt sem beszélik meg, kivel mi történt az eltelt időszakban. Nem vagyok hajlandó ezt szerelemként és működő kapcsolatként elfogadni. Nekem egyszerűen nem hihetőek ezek a szex körül forgó, egymást minden alap nélkül nagyon imádó regények.

Aztán, ott van a konfliktus is. Cally titka. Valahol tragikus és drámai is lehetne, hogy mire kényszerült egy 16 éves. De miért? Komolyan nem talált más kiutat? Annyira röhejes lett drámai helyett a múltja, hogy azon a szálon is csak szenvedtem.

Azt gondolom mondanom se kell, hogy a nyálregények sémáját is tökéletesen kielégíti a regény. Boldogság, ostoba félreértés, nagy gesztus és happy end. Untam az egészet.

Nem bírtam a szereplőket sem. William túl jó, hogy igazi legyen. Mindent megbocsát, csodásan néz ki, kedves és értelmes, sikeres. Callyről meg nagyjából annyit tudtam meg, hogy nagyon szereti a férfit, a testvéreit és szexi. A titkolózásával még inkább irritált. Azt sem szerettem, hogy ez egy kétszemélyes regény. Hiába vannak mellékszereplők, alig szerepelnek. William és Cally vannak minden jelenetben, a legtöbben meg ő ragozzák a vonzalmuk, fájdalmuk és hasonlókat.

A szövege is semmilyen. Se egy szebb sor vagy gondolat, vagy valami, amire fel lehetne figyelni benne. Lehetne rosszabb is, de igazság szerint semmilyen élményt nem nyújtott.

Semmitmondó, nyálas és hiteltelen, szenvedélyes viszonyra épülő sztori, ami szórakoztatni se tudott, inkább felbosszantottam magam rajta.

 

Ryan: Bárcsak! - Mint romantikus: 15% abszolút a sémát követi, buta a konfliktusa, nem hiteles a történet.

Szubjektíven: 5% nem szerettem a sztorit, a szereplőket, még azt sem, ahogy meg van írva.

Keressük a színt!

1: McConaughey: ...lámpa

2: Earls: A ... 48 árnyalata

3: Scalzi: ...ingesek (De Lakatos Leventének is van olyan regénye, aminek csak ez a szín a címe.)

4: Jókai: ... rózsa (A középiskolai kötelező :) )

5: Tammet: ... napon születettem (De Nora Robertsnek is van ilyen színű dáliája.)

Megoldás: Tovább!

Magánnyomozós, zsarolót kereső, jövőről döntő.

Cormoran Strike akaratlanul is botrányt okozott Robin esküvőjén. Matthew nem tudja megbocsátani, hogy a menyasszonya Strike-ra mosolygott, miközben igent mondott, elvileg neki és nem a főnökének. Ahogy az is súlyos téma, hogy Robin vissza akar menni dolgozni, és nem keres másik állást. Strike is vívódik, hiszen szerette volna, ha megmarad az esélye annak, hogy egy napon többek is lesznek egymásnak, mint kollégák. A nő nászútja után a távolságot tartva, ki nem mondott gondolatokkal folytatják a közös munkát. Két ügy is foglalkoztatja őket: egy sérültnek tartott fiatalember állítja, hogy gyerekként látott egy gyilkosságot, és arra kényszerítették, hogy hallgasson. Egy befolyásos gazdag férfi pedig a zsarolóját akarja elkapni, de azt nem árulná el, mit kell titkolnia. A két ügy lassan összeér, miközben Robin sorsfordító döntést készül meghozni a magánéletéről.

Húztam-halasztottam ennek a kötetnek az elolvasását, annyira rossz érzést keltett bennem az előző rész vége. Fura, de leginkább Matthew helyzetébe tudtam beleképzelni magam. Mennyit küzd Robinért, aztán Cormoran a legrosszabbkor esik be…

Az különben nem jó jel, hogy ez krimi, és mégis arról van kedvem írni, hogyan alakítja a szereplői életét Galbraith. Miért kell egy férfi – egy nő munkakapcsolatba elkerülhetetlenül szerelmet beleírni? Ez a személyes problémám, de nekem sokkal jobban működik a Cormoran – Robin páros, ha csak barátok és nyomozótársak. Nagyon nem szeretem azt az irányt, amit a szerző elkezdett alapozni és hangsúlyozni. Robin vonzódik a férfihoz, és Cormoran is egyre inkább a nőt látja Robinban. Csak éppen nem ennyire egyszerű a történet. Robinnak egy nem működő, de régi kapcsolata van, Strike meg olyan könnyen szed fel nőket, hogy még Robinnak se esik le, hogy akár esélye is lenne a férfinál (Matthew annál jobban leveszi.). Itt még nem megy át a történet romantikusba, és inkább csak a narrációból tudjuk, hogy mi alakulhatna közöttük, de így is sok volt.

Nyomorult Matthew… nekem csalódás az is, amit vele tesz a szerző. Nagyon leépíti, és így érthető, Robin miért teszi, amit. Csak éppen… nem vagyok azzal kibékülve, hogy ez a nyitánya egy Robin – Strike másféle kettősnek.

Sokféle teher van a szereplők vállán, és mivel szakmailag most jól állnak, a magánélet adja a regény fő konfliktusait. Át lehet érezni, többeket meg lehet érteni, alapos munka ilyen téren is. Csak éppen egy krimiben jobban díjaznám, ha a nyomozás kapná a nagyobb súlyt.

Amihez távolról indulunk neki. Sokára kezdődik el az ügy, és még több idő, mire elkezdenek összeállni a dolgok bármelyik szálon is. Kevés a fordulat és nincs úgy tálalva, hogy igazán érdekesnek érezzem. De legalább logikusan állnak össze a részek és szép, kerek lesz az ív, mire mindent felderítenek. Tudtam értékelni ezt is, ha annyira nem is fogott meg, ahogy a zsarolót keresik. (A másik szál, a gyilkosság, ami vagy megtörtént, vagy nem, szinte véletlenszerűen kerül elő és nem azon dolgoznak igazából.)

Tetszettek a kis plusz dolgok, amik belekerültek a történetbe. Annak a kérdése, hogy mennyire jó/rossz, hogy híres lesz egy magánnyomozó. A londoniak hangulata az olimpia előtt – abban még a humort is megtaláltam, ahogy Strike kapcsolatba keveredik az olimpiát ellenzők egy csoportjával.

Kezdem különben ebben a sorozatban is érezni, amit a Harry Potter részeknél is a szerzőtől, miután nagyon befutott a könyvekkel. Kezd sok lenni a nyújtás, a semmitmondó betoldás. Jók a karakterei, szépen összeáll a krimi is, de az oldalszám megnyomása… kriminél nem jó.

Nem ez a kedvenc részem a sorozatból, de összességében nem rossz ez sem. Csak nagyon nem vagyok megbékülve a romantikus irányba nyitással.

 

Galbraith: Halálos fehér – Mint krimi: 70% kényelmesen, logikusan építkezve összeér a cselekmény. Markáns hősök.

Szubjektíven: 65% a vége sokat húzott rajta, de nem szerettem Matthew leépítését + a nyitást.

Cím: A Chanel nővérek

Szerző: Judithe Little – ezzel a kötettel debütál.

Műfaj: női, családregény

Cselekmény: Édesanyjuk halála után a Chanel lányok árvaházba kerülnek. A lányok már itt tudják, hogy többre hivatottak a szerény, láthatatlan életnél, ami itt várna rájuk. Kikerülve Coco varrónőként kezd dolgozni, míg Ninette kalapszalont nyit. A testvérek karrierje egyre feljebb ível, míg divatdiktátor név nem lesz a Chanel.

Várható megjelenés: nyár végén jön magyarul

Miért várós?

• Chanel most felkapott téma lett, jól illik a trendbe ez a kötet is.
• Nem életrajzi, csak igaz történet alapján. Már a fülszövegből kiszúrtam, hogy más, mint az életrajzban.
• Ez egy jó sztori, átdolgozva is érdekel.
• A divatról is szívesen olvasok.
• Legyek csajos? A magyar borító is szép.