• Kossuth: Josephine Baker utolsó tánca - női
• Geopen: Holtidő - thriller
• General Press: Zavaros folyó - krimi
• Athenauem: Szerelmes Jane - romantikus
• Maxim: Közel az óceánhoz - New Adult
• Álomgyár: Húsz óra a halálig - thriller
• Fumax: Neil Gaiman DC univerzuma - képregény (előrendelők már meg is kapták)
  • Loki - képregény
• Művelt Nép: Virgin River 2. - női, romantikus
• Agave: A lángoló isten - fantasy
• Könyvmolyképző: Tatjána és Alexander - történelmi romantikus
  • Éjszakai tigris - történelmi fikció

Július

19. Falk: Sertésfej al dente - krimi 3,5

20. Maas: Föld és vér háza - fantasy 5

21. Gibney: Titkok terhe - krimi 4,5

22. Burnett: A kis lord - gyerekkönyv 5

23. R. Kelényi: Róma, Róma - női 4

24. MacLean: A Lepke és a Láng - történelmi romantikus 3,5

    Christopher: A sötétség fejedelme - krimi 3,5

25. Bengtsson: Egy szerelem története - New Adult 2

    White: Vadász - YA fantasy 2,5

A nyár fele eltelt, remélem voltak jó kikapcsoló olvasmányok már eddig is!

Titkos csoportos, harcos, jóslat után nyomozó.

Nina Figyelő családba született, de korán kiderült, hogy nem válhat valóra az álma, és nem lehet belőle igazi figyelő. Ikrének, a tehetségesebb Artemisnek sem sikerült letennie a vizsgát. Nina gyógyítani tanul, és mélyen megveti a legutóbbi Vadászt, Buffy-t, akit okol az apja haláláért, és a természetfeletti rend felborításáért. Amikor támadás éri őket, az erőtlennek gondolt Nina lesz az, aki leszámol a szörnnyel. Többé már maga előtt sem tagadhatja, hogy az utolsó pillanatban, mielőtt Buffy megtörte a mágiát, belőle még Vadász lett. Egy jóslat miatt azonban az anyja nem akarja engedni, hogy kiképezzék. Titokban indul meg a képzése, maga mellé kapva a hazatérő, jóképű Leót, aki az első kamaszkori fellángolása is volt. Közben nyomozgat is, tudnia kell, mi az a jóslat, amit elmondani sem akarnak neki.

Kiersten White nem egy természetfeletti, ifjúsági sorozatot jegyez. Többek között írt lányos verziót a Drakulából is. A Vadász is egy mondhatni kultikus történethez kapcsolódik, amely azért a mai célközönségnek talán nem annyira ismerős. Buffy, a vámpírok réme. A saját emlékeim is csak halványak, utólag DVD-ről láttam pár részt, de nem mondhatnám, hogy nagyon megfogott volna Buffy világa.

Ennek ellenére értettem ezt a regényt, ha minden utalás nem is volt meg. Az hamar lejött, hogy ez a történet a sorozat zárása után veszi fel a fonalat, amikor Buffy megtöri a kört, és már nem csak egy Vadász lehet, hanem minden jelölt megkapja az erőt. A nagy szerelme, akit pokolba kellett küldenie – Angel is megvolt, de a többi utalás már kiesett. Ettől még ez a történet érthető, csak éppen…

Csak éppen Buffy olyan szinten áthatja az egészet, hogy az akkor is zavaró lenne, ha rajongó lettem volna és a sorozat összes évadát láttam volna. Nina állandóan Buffy dolgain agyal, emlegeti őt és egy jelenetben személyesen is megjelenik a lány. Nem egyszer gondoltam arra, hogy kb. olyan volt, mint egy rajongói regény. Van benne új elem, hiszen új hőst és szereplőket kapunk, de ennek ellenére folyton emlegetik az eredeti hőst és vendégszereplést is kap a történeten belül.

A cselekmény nem fogott meg. Viszonylag későn indulnak be az események és utána sincsenek nagy kalandok. Inkább csak alapozás az egész, hogy alaposan a Buffy világába legyenek írva és bemutatja a szereplőket. A regény rejtélye, a gyilkos személye a végén derül ki és buta tetőponton érnek véget az események. Nem súlyos, nem fájdalmas, szinte csak időhúzás. Nina itt válik vadásszá, hogy indulhassanak az események – vagyis, ez olyan, mint egy túlnyújtott sorozat nyitány. (Nem keltette fel a figyelmem.)

Gondban voltam azzal is, hogy mennyire ellenszenvesnek találtam a hősnőt. Kamasz, 16-17 éves, de olyan gyerekes és nyafogós néha, hogy legszívesebben el se olvastam volna az aktuális kínját, inkább lapoztam volna. Következetlen is, nyafkának is éreztem. Értem, hogy az ’átlag lány lesz a világ megmentője, aki nem akarja a felelősséget, de vállalnia kell’ klisé megtestesítője, de nem szeretem túlzottan ezt a karaktertípust, így Ninát sem kedveltem meg.

Azt viszont díjaztam, hogy legalább a szerelmi szálat nem erőltette White. Ugyan van itt egy jóképű Leo, akihez vonzódik a hősnő, de nem az ő bimbózó szerelmük a téma.

Stílusában sincs benne semmi plusz, amiért megjegyezném. A 12 egy tucat ifjúsági kategória résztvevője: könnyed, gyorsan olvasható, de semmi mélység vagy emlékezetes szöveg.

Duológia, vagyis egy része még van, de nem mondhatnám, hogy túlzottan érdekelne. Sőt.

White: Vadász - Mint YA fantasy: 55% továbbviszi a Buffy történetét, de nagyon kamaszos és tinis az egész.

Szubjektíven: 25% nem volt szimpatikus a hősnő, és Buffy állandó emlegetése eléggé irritált.

Lottie kapja egy meggyilkolt kisfiú esetét. Nagyon megviseli az ügy, hiszen az áldozatokról a saját bátyja jut eszébe, akit szintén gyerekként öltek meg. Gyötrődik azzal is, hogy Boyd mit jelenthet a számára. Most is futna hozzá vigasztalásért, de a férfinak kezd elege lenni abból, hogy Lottie időnként lefekszik vele, de igazi kapcsolatot, amit a férfi akar, nem szeretne, Egy időre el is löki magától a nőt, de a végére összebékülnek – Lottie anyja is biztatja a lányát, hogy Boyd jó ember, engedje be igazán az életébe.

Közben Sean, a nő fia is különösen viselkedik. Sean az új helyükön rosszul érzi magát, barátai se igen vannak. Egy fiúval barátkozik össze a környéken, de Lottie érzi, hogy balhés gyerek, és próbálja őket elválasztani. Sean viszont segíteni akar ennek a fiúnak és egy másiknak is, akit a többiek piszkálnak. Így ő is veszélybe kerül.

Mert több kisfiú kerül elő, és a végére Lottie összerakja a képet. A fiúkat korábban szexuálisan bántalmazták. Rájön, az edző tette. A férfi felesége kattant be, és a gyerekeket okolta, amiért a férje nem érte be vele és molesztáló lett. A saját fiát – Sean balhés barátja – vonta be és ölték meg a fiúkat, hogy ne kísértsék tovább a férjét.

Szerelmes, kapcsolatot építő, múlton túllépő.

Casey fiús lányként nőtt fel, több báty mellett. Fordul is egyet a világ, amikor kamaszként nőiesedni kezd és érdekelni kezdik a fiúk. A kamasz első szerelmet követően az egyetemi bulis évek alatt a szíve megsérül, és már óvatosabb a férfiakkal. Ő az a fajta lány, akinek egyedi humora van és nem egy rajongó alkat. Így a barátnője őt kéri fel, hogy az esküvőjén legyen a vőlegény öccsének a kísérője. Mi a pláne? Jake McKallister nem egy átlagos fiatalember. Jake rocksztár, aki már gyerekként az érdeklődés középpontjába került, amikor túlélte egy gyerekrabló kínzását és fogságát. Casey belemegy, és nagyon meglepődik, amikor a próbavacsorán Jake megjelenik. Passzolnak, bejön nekik a másik humora, és megvan a szikra. De nem csak a világhírt kell leküzdeniük – ha közös jövőt terveznek, Jake képes kell legyen megnyílni a lánynak, és mesélni arról, amit gyerekként túl kellett élnie.

Jól mutatja, mennyire kötött le a könyv, hogy az foglalkoztatott legjobban, hogy Jake vezetéknevéről mennyire eszembe jut a Home Alone főhőse. Kevin McCallister. C vagy K – majdnem ugyanaz. Nem emlékszem hirtelen, de Jake is nagycsalád sarja. Nem volt egy Kevin nevű testvére is? Ok, leállok. Maradjunk a regénynél.

Sajnos, nem tudom azt írni, hogy lett volna benne bármi, ami a hasonló regények közül kiemelné. Egybefolyt azzal a tucattal, amire már csak azért emlékszem, mert mind egy kaptafára készült, és a lényegi elemek teljesen megegyeztek bennük.

Amiben van ötlet, és valamilyen szinten aranyos, az eredeti cím. Elsőre nem esett le, hogy mi is az a Cake. Casey + Jake – a lány nevének eleje és a fiúénak a vége. A Cake még értelmes is, hiszen sütit jelent. Hála égnek, hogy nem próbálták magyarosítani a nevekkel együtt. A süti hozza az édesség, a finomság képzetét magával. A Cake jó. Plusz, utal arra is, hogy Jake a sztárvilág része. Ott divat, hogy ilyen összevont nevet adnak a sztárpároknak.

A történet maga azonban tucatáru. Meglátni és megszeretni csak azért nem egy pillanat műve, mert a szerző nagyon elhúzza az esküvő és így az első kétnapjuk történetét. Enyhe túlzással a regény felét ez tölti ki, és kapunk szellemesnek eladott párbeszédet meg sok szikrát.

Túl egyszerű és végzet által rendezett az egész kapcsolat. Nincs konfliktus. Ez simán egy tökéletes szerelem története, ahol nem veszekednek, nem történik különösebben semmi, csak nagyon szeretik egymást a felek.

Az ad neki kis pluszt, hogy Casey mennyire a szomszéd lány típus, viszonylag egyedi stílussal. Néha éreztem az erőlködést, hogy olyan laza szövegei legyenek, de ő nem egy szenvelgő hősnő.

Jake sok tekintetben a regénybéli álomférfi. Rocksztár, helyes, pokolian gazdag. Ahogy Casey, ő is túlságosan tökéletes, hogy igazi legyen. Casey szerelmi csalódása korábban mondjuk sokkal kisebb trauma, mint amit Jake kapott. Csak éppen nem éreztem a regényből a drámát. Pár rossz álom, különben Jake lelkileg már egyben van, hiába próbálják nekünk eladni, hogy milyen titokzatos, meg milyen nagy trauma érte gyerekként. Igen, az brutális sztori, csak éppen már annyira Jake mögött van a térdét leszámítva, hogy nem hittem el. Bután hangzik, de nem szenved annyira, mint várnám.

Mi van akkor a listán? Egy szimpla, egymásba szeretős történet konfliktusok nélkül tökéletes szereplőkkel. Jake elvileg világsztár, de ebből a könyvben csak annyi jön le, hogy annyi pénze van, vehet, amit csak akar. A sebek már nem úgy sajognak. A néha megvillanó stílus, ami valami plusz, de mivel a nyersebb szöveget, trágárságot nem díjazom, ez se mindig pozitív.

A borítót szerettem, de a regényt nem. Egy elvárásomat se teljesítette, és abszolút tucattermék. Van egy csomó ilyen már, meg lesz is még.

Bengtsson: Egy szerelem története - Mint new adult: 45% próbálkozik csajos, fiatalos szöveggel és traumával is, de csak próba.

Szubjektíven: 15% úgy untam, ahogy volt. Az elemei ismerősek, a szereplői túl jók. Mese.

Sorozatgyilkosos, szektás, nyomozós.

Amikor Tizi kérdezni kezd, karácsonykor, a nevelő apja elmondja neki saját történetének egy részét: Jim Hopper megjárta Vietnámot, túl kellett jutnia azon, amit ott látott. A feleségének és a kislányának hála ki tudott tartani, és kezdeni valamit az életével. Nyomozó lett, New Yorkban, a gyilkossági osztályon. Új társat kapott Rosario Delgado személyében. Hamarosan egy nagy ügy közepébe csöppentek. Három holttest is előkerült, ugyanazzal a módszerrel végeztek velük, és mindegyikük testére egy sátánista jelképet festettek. Az utolsó áldozat ráadásul ügynök volt, így a szövetségi iroda is bekapcsolódott a nyomozásba. A szálak egy szektavezérhez vezettek, akinek nem lehetett a közelébe jutni. Jim bevállalt egy veszélyes küldetést, hogy még azelőtt elkapják a férfit, mielőtt a Viperák nagyobb kárt okoznak.

A Stranger Things már olyan franchise lett, hogy számon se lehet tartani, mi minden tartozik a neve alá. A könyvekkel azért még próbálkozom, és már magyarul is olvasható a második hivatalos Stranger Things regény.

A középpontban Jim Hopper áll, de egészen másképpen, mint ahogy megszokhattuk. Azt az énjét, akit a sorozatból ismerünk, csak beköszönni látjuk, a keretben. Mert az a szín, amit a sorozatból ismerünk, ahogy El (Tizi volt a könyvben, ahogy a sorozat szinkronos verziójában is, de mivel angolul néztem, nem akar ráállni az agyam) nevelőapja lett, csak azért kell, hogy valamiképpen indokolja, ez a krimi hogyan kapcsolódik a Stranger Things univerzumba. Erőltetettnek is éreztem, ahogy beszélteti a szerző a két karaktert. Rendszeresen megszakítja a krimit a kettős beszélgetésével, melyekben El annyira gyereknek és naivnak tűnik, hogy a fejem fogtam fájdalmamban. Annyira naiv, mint e párbeszédekben, El soha nem volt.

A múltból megismert Jim boldog ember, aki megtalálta a helyét. Család, hivatás, minden a helyén. Abszolút szerethető és pozitív figura, akinek szerető családot is írtak. Nagyon szép és jó, már-már bántóan. Némi árnyalás nem ártott volna, de ez nem is az a regény, amelyben mélyen próbálnák megfogni a karaktereket. Hiába vonultat fel új szereplőket, mint Delgado, nem lettek eléggé élőek.

Korrekt, de nem kiemelkedő krimi, gyilkossági nyomozással, majd bandába beépüléssel. Talán lehetett volna izgalmasabb, úgymond látványosabb, de rendben így is. A szerző szépen levezeti, hogy rakják össze a történetet és miképpen erednek a bűnösök nyomába. Mellette igyekszik belevenni a sorozat jellemzőjét, hogy valakivel orvosi kísérletek miatt történik valami, ami megváltoztatja. A címbeli sötétség fejedelme – és ezért jó a cím – ehhez kapcsolódik hozzá, és megmutatja, hogy mit tesz valakivel egy háború, és az orvosi kísérletek, amelyeket ott folytattak le. A gonosz nem magától érkezik ebben a történetben sem, kellett hozzá pár kormánytag, akik a tökéletes katonán dolgoztak.

Miért nem tetszett igazán mégsem? Nem éreztem úgy, hogy bevállalósan nekimentek volna a témának. Mi történt pontosan, milyen következmények lettek? Erőltetett is, hogy valaki ilyen okból legyen szektavezér – csak hogy legyen még egy kapaszkodó az anyasorozathoz.

Kiérezhető, hogy mai témákat is igyekeztek beletenni, ha itt egy más korszakba is tették bele a problémát. Delgado küzdhet a kettős mérce ellen: nem elég, hogy nő egy férfias szakmában, még kisebbségi is. Rárímel a korunkra, ami ad is neki, de erőltetettnek éreztem ezt is. Talán, ha több mindent ki sikerült volna hozni belőle…

De aki szereti a krimiket és a Stranger Things világát, el lesz vele. Korrekt, csak nem jó.

Christopher: A sötétség fejedelme – Mint krimi: 65% hagyományos krimi, de az alaptörténetbe bekapcsolása erőltetett lett.

Szubjektíven: 55% ha nem Stranger Things regény lenne, tetszett is volna. Többet vártam.

Szerelembe eső, esküvőt meghiúsító, családi titkos.

Három fiú, féltestvérek, akik egy napon születtek, de más anyáktól, még gyermekként fogadalmat tettek. Herceg apjuk, akinek csak ők voltak a gyermekei, egyiküket örökössé tenné – ők pedig megígérték, bárki is lesz a herceg, nem lesz családja, hogy vele apjuk családja megszakadjon. Ketten megszöktek a mostohahúgukkal, a harmadikból herceg lett. Felnőtt férfiként pedig bejelenti, hogy nősülni akar és családot alapítani. Ekkor fedik fel maguk a rejtőzők, mert Devon, akit az éjszakában Devil néven ismernek, bármire kész, hogy meggátolja fivére terveit. Kiszemel egy vénlányt, akinek megígéri, hogy segít neki, hogy Ewan feleségül vegye. Cserébe majd csak egy dolgot kér, ha már a lány lady lesz. Felicity beleegyezik, ám nagyon hamar rádöbben, hogy a titokzatos, a törvény sötét oldalán mozgó Devil sokkal jobban tetszik neki, mint a jól fésült herceg.

Sok jót erről a regényről nem fogok tudni írni. Végig volt egy olyan érzésem, hogy ezt a történetet már ismerem. Önálló ötlet nem nagyon akadt benne, és szokás szerint a történelem sem kapott szerepet benne.

Kezdjük talán ezzel. A történelem nagyon halvány díszlet. A nemesi címek, bálok miatt van jelentősége, de csak a kornak és a társadalmi szokásoknak, a tényleges korszak nem jelenik meg benne. Azt sem tudni, ki a király éppen, nincs benne történelmi személy, de még egy nevezetes esemény sem. Magát a korszak leírását sem éreztem hitelesnek: a történet végén Felicity a családja beleegyezésével lesz Devon felesége, aki nem elég, hogy alvilági figura, még fattyú is. Felicity viszont egy grófkisasszony. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bármi realitása lenne a happy end történetüknek.

A romantika viszont a zsáner hagyományait követve megvan benne. A megismerkedés, szerelembe esés, ostobaság miatti szakítás, majd a békülés a nagy gesztussal és még nagyobb happy end. Vannak szópárbajok, egy ponton elindulnak a szenvedélyes pillanatok is, Devon és Felicity története ugyanazokból az elemekből épül fel, mint oly sok nyálregény páré. Akinek csak a szenvedély, meg két szép ember románca kell, itt megtalálja a számítását.

Stílusában is pont olyan negédes szerelmes, mint oly sok románc romantikus lelkületűeknek.

Ami engem zavart, hogy mennyire nem jön össze Devon motivációja a történetben. Már az is zavaros, hogy Felicity megrontása hogyan gátolná meg Ewant, hogy örököse legyen. Olyan idióta a terve eleve, és a lánynak beígért leckék is semmilyenek. Ewan csak elő akarta őket csalni, inkább az ő terve működött. Devon, annak ellenére, hogy alvilági kiskirály, olyan csak gondolkodásmódjában, mint egy sértett gyerek. Még egy hiba a tervben: ő megnősül, Felicity meg családot is akar. Akkor máris lesz az apjának unokája – így máris vége az apai vérvonal megszakításának.

De hogy mennyire vakok abban is, mit akar a másik igazán! Devon és Felicity története nem tudott lekötni, én jobban együttéreztem Ewannel, aki láthatóan a szerelmét akarja visszakapni. Miért nem látják ezt meg a többiek? Annyira egyértelmű! Fogadunk, hogy mindenre van egy jó magyarázat, csak eddig senki nem vette a fáradtságot, hogy meghallgassa őt is, csak futottak előle? Úgyhogy, a fő szál, a Felicity – Devon történet tipikus, ismerős és pár szócsatát leszámítva unalmas, de Ewan története érdekelne.

Tipikus, tucat kosztümös romantika, de trilógia lesz. A következő részt Beast/Whit párra lelése lesz. Kár, hogy pont Grace és Ewan marad a végére…

MacLean: A Lepke és a Láng - Mint történelmi romantikus: 50% a románc teljes, a történelem semmilyen, a konfliktus mű.

Szubjektíven: 30% a főszereplők története nem tudott lekötni, de a háttérszál érdekelne.

Az alábbi sorozatok (krimi mind, lehet legközelebb másféle zsáner lesz) állítsuk növekvő sorrendbe – a rendezési elv: hány kötete jött már ki magyarul?

A: Baldacci: John Puller sorozat

B: Robb: Eve Dallas sorozat

C: Child: Jack Reacher sorozat

D: Falk: Franz Eberhofer sorozat

E: Adler: Q ügyosztály sorozat

Megoldás: Tovább!

Villa titkát kutató, romantikus, barátnős, utazós.

Caroline egy ideje szervezi a római utazását. Egy villa hírét hallotta, ahol van egy szökőkút és egy szobor, ahol lakva esélyt nyersz, hogy megtaláld az igaz szerelmed. Egy helyi legenda is fűződik hozzá. De mi az igazság? A nőnek sikerül ott kibérelnie egy lakást, és nagy cikket készül írni belőle, miközben egy 20 éve nem látott, Rómában élő barátnőjével is felveheti a kapcsolatot. Még akkor sem dönt másként, amikor a továbbra is Barcelonában élő Tom nehezményezi, hogy a nő inkább Rómába megy, minthogy hozzá repüljön. Caro különben is mereng, hogy a jónak gondolt kapcsolata mennyire bírja a távolságot. Julia lelkesen vezeti közbe, és a lakásba is beköltözik vele. Caro itt felfigyel egy különös lakóra, aki az agyára megy. Julia pedig megismerkedik egy férfival, aki lehetséges jelölt letelepedéshez és családalapításhoz. Miközben szembenéznek magukkal, a vágyaikkal, a Szerelemház titkához is közelebb kerülnek.

Caroline Wood sorozata második kötetében tért vissza, de nem olyan érzésem volt, ahogy olvastam a regényt. Nem is annyira a karakter miatt, hanem mert igazából ez a nyitánya a sorozatnak, amit R. Kelényi a hősnő köré írt. Itt jön a koncepció, amire a következő regényeket fel tudja majd fűzni. Folytatás valamennyire, de egyben reboot is.

Caroline ugyanaz a nő, akit korábban megismertünk, talán kicsit stabilabbnak gondolta az életét, mint az előző kötetben. Szereti a párját, szereti a munkáját és megvannak a tervei. A kötetben azonban jönnek a konfliktusok, és a biztonságérzete elszáll. A szerelemben, a munkájában is jönnek az új kihívások.

Ő már olyan nő, aki nem akar választani. Kell neki a szerelem, de a karrier is. Ő nem rohan Barcelonába, amikor Tom hívja. Nem is vagyok biztos benne, hogy igazából családot és letelepedést akarna. Jobban együtt tudtam érezni a barátnőjével, Juliával, aki sokkal tudatosabban él és keresi az embereket, akikkel meg akarja osztani a napjait. Caro hozzá képest még a helyét keresi. Nem is tudom, talán az nem volt nekem szimpatikus, hogy Caro már 36, de most akar sok mindenbe belekezdeni? Nem egyszer inkább éreztem a dolgait egy huszonéveshez illőnek, nem egy erős harmincas nőnek.

Persze, értem, miért nem érhet biztos révbe. Akkor miről szólna a sorozat? Azért kicsit sajnálom, hogy fel kellett nyitni a korábban zárt szálakat és új konfliktusokat beletenni. Majd olvasom tovább, aztán kiderül, megérte-e.

Ez a kötet nekem még inkább volt chick-lit, mint krimi. Caro részéről folyamatos az érzelmi ingás, hogy mit kellene kezdenie a szerelmi életével. Mondjuk, gyanús, hogy van itt egy férfi, aki felé csábul – még ha azt is mondja, hogy irritálja és zavarja. Az már a vonzalom első foka. Ahogy a karrier kapcsán is vannak kérdések, főleg a végére. Többször van szó családról és barátságról. Az különösen tetszett, ahogy barátnők, akik 20 éve nem találkoztak személyesen, olyan könnyen felveszik a fonalat most. Több mindenbe bele tudtam élni magam, mai regény mai hősnővel, de Caro egyelőre nem az a hősnő, akivel könnyen azonosulnék.

A ház rejtélye, az inkább csak laza keret. A végére kapunk magyarázatot, de rossz krimi módjára az idézőjeles gonosz tart nagy előadást és magyaráz el mindent. Nincs rendes nyomozás, és az ügy maga is szerelmi téma köré épül. Mondjuk úgy, nem értettem, miért kap majd annyira rá az új tulaj, hogy sorozatot is szeretne ilyesmikből.

Roppantul érdekel, mi lesz ebből, úgyhogy folytatjuk Hollywoodból.

R. Kelényi: Róma, Róma – Mint női: 70% kis rejtély, kis románc és közben egy nő fejébe is beleláttat az írónő.

Szubjektíven: 65% szinte ez a sorozatnyitány. Nekem kicsit alapozó, még furcsa az iránya.

Cím: Jön a vadász, meglátja

Szerző: Julija Jakovleva – magyarul ezzel a kötettel kezdünk tőle. Kint különben sikeres sorozat lett, és bízom benne, ha jó és közönségére talál, magyarul is kapjuk majd a további részeket.

Műfaj: történelmi, krimi

Cselekmény: Vaszilij Zajcev nyomozó az 1930-as évek elején Leningrádban igyekszik végezni a munkáját. Egy különös gyilkost kellene elfognia: teátrális pózba állítja az áldozatait, beöltözteti őket. A helyzetet nehezíti, hogy az emberek nem szívesen működnek együtt, nem akarnak vallomást tenni, mert félnek a fekete autótól, ami bármikor jöhet értük.

(Roppantul érdekel is, hogy ez a szereplő az a Zajcev, aki mesterlövész lesz a világháborúban?)

Várható megjelenés: ősz elejére van tervben a Helikonnál. (A magyar borító jobban is sikerült, mint ami oroszul jutott a sorozatnak.)