Terroristát megfékező, kémes, politikai manőveres.

Egy CIA elemző randizni akart a barátjával, aki egy titkos osztagban szolgált. Egy védett helyen szervezték meg a bulit, titokban, de mire észbe kaptak, rajtuk ütöttek. Esélyük sem volt, és brutális videó készült a nők kínzásáról és kivégzéséről. Az elnök és a CIA vezetője Scot Harvath ügynököt küldi terepre. Ki van az esemény mögött? Túl szervezett volt, hogy a helyi terroristák akciója lehessen. Közben folyamatosan újabb dzsihád akciókat kiviteleznek amerikaiak ellen a világ több pontján is. Harvath hamarosan meglátja az összefüggéseket, és rájön, hogy Oroszország sajátos eszközt választott, hogy a Közel-Kelet elleni háborújába bevonja az Államokat. Harvath, miközben a bűnösök nyomában jár és egyre közelebb kerül az oroszhoz, aki egy terrortámadás túlélőjeként bosszúért él, az életéről is döntést kell hozzon.

Nem is tudom, mivel kezdjem. Két olyan dolog van, aminek igazából a regényhez nem sok köze van, de negatív irányba húzta le már a regénykezdő alaphangulatom. Az egyik, hogy roppant furán van kiadva ez a sorozat. Még az Ulpius adott ki egyet (6. rész), most pedig jött a 15. kötet. Nem egyszer olyan korábbi akciókra van fél szóval utalás, melyekre fogadnék, hogy korábbi részek kalandjai voltak. Ez tudott zavarni.

A másik, a hős neve. Scot Harvath. Mindkettő olyan, mintha direkt rossz helyesírással lenne megadva. Miért nem Scott? A Harvath meg szinte minden feltűnésekor a Horváth magyar alakot juttatta eszembe, de ez nem az.

Ezt leszámítva a saját zsánerén belül remek könyvet kaptunk, amit szórakoztató volt olvasni. A cselekmény nagyon pörög és nagyon sok helyszínen is zajlik. Szíria az alap, innen indulunk, ide térünk vissza és végig fontos, de közben a szereplők megfordulnak Európa több nagyvárosában, Washingtonban is többek között, vagy éppen a Közel-Kelet más-más országában. Egyik kaland vezet át a másikba, és olvasóként azt is pontosan látjuk, ahogy az egyik eset vezet a másikhoz, hogy a végére Harvath összerakja a teljes képet és levadássza az orosz ügynököt.

Akció és krimi, némi kémes beütéssel. Ez nem az a finom kémjátszma, amit la Carre művelt. Itt akciókat szerveznek és odacsapnak, ezért is az akció. Látványos jelenetek sora van benne, akár bombával, akár komolyabb fegyveres összecsapásokkal. Mivel Harvath az igazi felelősöket is kutatja, így kerül bele a krimi is.

Még azt érdemes kiemelni, hogy a szerző igyekszik politikai játszmákat is belekeverni. Van egy szenátor, aki elnök akar lenni, és profi szinten ármánykodik. Érdemes azt is megnézni, hogy milyen eszközöket ad az oroszok kezébe Thor. Nem tudtam nem észrevenni azt a gondolatot, amit már más regényekben is olvastam, hogy az oroszok hogyan befolyásolják a választásokat is, és hogy hatnak a háttérből a világra.

Cselekményközpontú, gyors regény, ami valóban végigszáguld az eseményeken. Izgalmas is, vannak fordulatok is és át van itatva a hagyományos amerikai akciófilmek nagy hazafiságával. Ez is az a típusú sztori, amiben az USA menti meg a világot.

Amit némileg fájlaltam, hogy a karakterei mennyire csak a cselekedeteik által vannak megfogva. Pasis akcióregény, nem is vártam, hogy érzelegjenek, de pl. Harvath a nagy dilemmáját, hogy költözzön és családot próbáljon működtetni, vagy Szása traumáját jobban is ki lehetett volna bontani. Neki nagyon durva múltja van, arra többet lehetett volna rátenni.

Akcióregénynek, sok amerikai patrióta érzelemmel remekül megfelelt.

Thor: Az idegen ügynök – Mint akció: 85% változatos és gyors eseménysorral bír, izgalmas, feszes szöveg és tempó is.

Szubjektíven: 70% kicsit több lélektan nekem elfért volna, különben tetszett és sodró sztori.

Az életet sokféleképpen meg lehet menteni, nem feltétlenül a fizikai életmentést beleértve. Egy életmódváltás, egy segítő személy közbelépése is lehet sorsfordító.

Kirsty Moseley romantikus regényében, a Nincs vesztenivalómban Anna fizikailag már megmenekült. Még szinte kamasz volt, amikor egy bandavezér megölte a szerelmét, őt elrabolta, bántalmazta és erőszakolta. A lány kiszabadult, hazatért, vigyáztak rá – mégsem menekült még meg teljesen. Saját magát zárta ketrecbe. Bár nem díjazom, amikor a szerelem lesz mindenre a megoldás, az gyakori regénybéli megoldás. Itt is ezt választotta az írónő: Anna új testőrt kap, akit megigéz a lány és meg akarja menteni – egymásba szeretnek, és Anna többszörösen megmenekül a szerelmük miatt.

Beth O’Leary és Victoria Connelly hősnői egy lakáscserével/nyaralással mentik meg magukat. Katherine rutin életet él, amit kitölt a munkája és észre sem veszi, milyen beszürkült körötte minden. Minden évben várja is a Jane Austen emlékére rendezett rendezvényt, ahol kikapcsolódhat. Idén pedig a szerelem is rátalál a nyaraláson – igen, tudom. Nem csak a hely, ez pasi is. De ahogy fentebb írtam, ez gyakori az írónőknél. Van a Hétvége Mr. Darcyval történetében olyan hősnő is, aki itt gyűjt elég merszet, hogy kilépjen egy rossz kapcsolatból. (Mondjuk, az is segít neki, hogy látóhatáron van rögtön az új szerelem.) O’Leary az Otthoncserében egy gyászban fuldokoló nagyit és unokáját és ismerteti meg velünk. Ők ketten cserélnek lakást és életet, ami aztán mindkettejüknek jót tesz. Természetesen itt is van szerelmi szál, de azért többről szól a maguk megmentése. Saját magukat definiálják újra, találnak hobbit és olyan elfoglaltságot, amit szenvedéllyel űzhetnek.

Végül, állati megmentőket is említeni kell. Igen, jelen esetben cicákat, akik nélkül sok-sok embernek rosszabb lenne. Alfie, a szürke kandúr otthont keresett magának első gazdája halála után. Kiszemelt egy utcát, ahol több lakó életébe beavatkozott abban a reményben, hogy ha több helyen otthon lesz, nem marad gazdi nélkül. Rachel Wells már folytatást is írt, de az eredeti, a Mindenki macskája, Alfie volt. Egyeseknek a szerelemben, másoknak a beilleszkedésben és volt, akinek a nyelvtanulásban segített. Melinda Metz a Cirmos-hadműveletben nagyon hasonló történetet mesél el. A sztori cirmos cicája, MacGyver a nevének megfelelően nagy problémamegoldó és azt akarja, hogy az emberek boldogok legyenek körötte. Mi a megoldás? Társakat találni nekik! Mac lopkodni kezd, és a talált tárgyakat olyan embereknél hagyja, akiknek szükségük van egymásra szerinte. Békít ki rég haragban levő testvéreket, hoz össze szerelmeket és a magányos asszonynak pótgyereket is szerez e módszerrel.

Kisvárosi, féltékenységet figyelmen kívül hagyó, nyomozgatós.

Franz egyre több téren kénytelen vészhelyzetekkel megbirkózni. Egyrészt, Leopold hazahozta a thai lányt, aki már szült is neki egy kislányt és hamarosan a férfi harmadik felesége lesz. A nagyi és a papa persze odavannak a kicsiért, aki mégis Franzot kedveli legjobban a családba, és csak nála csendesül el. Pedig Franz nagyon nem akarja megkedvelni a kislányt, aki a sushira emlékezteti… A barátnője is makacskodik, és komolyabb kapcsolatot szeretne: házasság, gyerekek. Franz nem akarja ezt, így a nő olasz nyaralásra indul barátnőkkel és egy új pasit is beszerez. Mindenki arra biztatja a rendőrt, küzdjön a lányért, de szerinte ő talál nála jobbat is. Végül, ott egy bűnügy is. A közutálatnak örvendő iskolaigazgató házára gonosz graffiti kerül, majd meg is gyilkolják a férfit. Franz a tettes nyomába ered.

Franz Eberhofer második nyomozása ez a történet, és örömmel jelentem ki, hogy jobban szerettem ezt a részt, mint az előzőt. Továbbra sem egy hagyományos krimi, de már inkább az, és Franz karakterével is jobban megbarátkoztam.

A számomra legfontosabb, hogy itt értelmesebb a krimi szál és Franz nyomozása sem olyan sejtésekre épülő szerencsevadászat, mint korábban. Most is alapoz Falk: a garázdaság miatt már megismerjük a karaktert, a hozzá való viszonyát a helyiekre, mire megölik és Franz a gyilkos nyomába eredhet. Még az is tetszett, ahogy szépen beleszőtte a hazatérő idegenlégiós esetét. A bizonyítási eljárás még nem az igazi, de ennek is megvan az oka. Rita Falk nem hagyományos krimit ír, legalább annyira komédia is, és a nyomozás, Franz alakja karikatúra elemeket is magában foglal.

A férfi magánélete ontja magából a mókás helyzeteket. A rokonai most is ugyanolyan színes egyéniségek, és folyamatosan felkavarják az állóvizet. Megvannak ugyanazok a mókás/idegesítő szokásaik, mint a kuponok gyűjtése vagy a Beatles imádata, de közben haladnak is az események. Érkezik Uschi baba, aki hamar megkapja a Sushi becenevet. Valahol zavarnia kellene a rasszista humornak, de még abban is van szeretet ezen a szálon. Ahogy Leopold és Franz viszonya is felemás: testvérek, de egyben riválisok is.

Franz magánélete viszont továbbra sem tetszett. A szerelmi viszonya folytatólagos a nővel, akit mindig is a párjának szántak a szülők és a nagyi. Komolyan drukkoltam, hogy a nő elmenjen, kezdjen új életet, de a kötet végét olvasva nem biztos, hogy ez lesz. Nem látom, miért lenne annyira jó a párosa a rendőrrel, mint ahogy a család gondolja. Majd meglátjuk… a komikus elem minden esetre működött, ahogy Franz magánnyomozni küldte egykori társát a nő után. A kíváncsiságnak megvan az ára…

Franz még mindig nem a számomra szimpatikus hős, de már több mindenben tudtam kedvelni. Egyéni humora van, ami nem egyszer jól jön ki a történetben. A kedvencem a Sushi becenév volt, de azért elég sűrűn kicsúszik egy olyan megjegyzés, ami a célszemélynek kisebb pofon, de olvasóként jót lehet mosolyogni rajta. Jóindulatú figura ez a Franz, csak még túl sűrűn elveszett és gyerekes. Egyes dolgaiban meg hiába értem, miért került be komikus elemként, még mindig inkább taszítanak. Erre meg a lakrésze a legjobb példa, amit a disznóólból alakított ki magának. (De kiderül, akkor is járt ide nőkkel, amikor még disznók is voltak benne.) Aki látott már élőben ilyet, szerintem nem tudja elképzelni, hogy lesz egy ólból lakrész. Legalábbis nekem nagyon nem akar menni ez az elképzelés.

Az biztató, hogy ezt a részt jobban szerettem, lehet olvasni tovább a sorozatot!

Falk: Gőzgombóc blues – Mint krimi: 70% színes karakterek, bonyolultabb bűnügy és humor keveréke receptekkel.

Szubjektíven: 55% szimpatikusabb Franz, jobban átjött a humora és az ügy is alakulóban.

• Gabo: Kiválasztottak - ifjúsági, misztikus
• Animus: Sötétség - skandináv krimi
• 21. Század Kiadó: Csendes halál - thriller
  • Római kalandok - női
  • Sors, szerelem, Toszkána - női (Next21)
  • Könyvesbolt a tengerparton - női (Next21)
• Álomgyár: Szállj ki, ha tudsz! - női thriller
• General Press: Egy könyvmoly élete - női
• Metropolis Media: A sötétség gyermekei - fantasy
• Geopen: Holtidő - thriller
• Athenaeum: Szerelmes Jane - romantikus
• Agave: A beteg - thriller
• Fumax: Az Ezüst Utazó Rekviem - képregény
• Könyvmolyképző: Lucas - New Adult
  • Az egyszerű vadon - romantikus
  • Megtört büszkeség - gyerekkönyv, kaland
  • Villa a szigeten - női

Július

5. Springer: A rózsaszín papírlegyező esete - gyerekkönyv 4

6. Falk: Télikrumpligombóc - krimi 3,5

7. Wallis de Vries: Álnok - YA thriller 4,5

8. dos Santos: Halhatatlan - sci-fi 3

9. Galbraith: Halálos fehér - krimi 4

10. Ryan: Bárcsak! - romantikus 1

     Crichton: Az Androméda-törzs - sci-fi 2,5

11. Anderson: Lord Drayson bukása - történelmi romantikus 3,5

    Csikász: A két fejedelemasszony - történelmi 4,5

Remélem, a kánikulában jutott idő olvasásra is! Kitartást különben mindenkinek, mert ma ugyan enyhébb az idő ,de attól tartok, ez csak ideiglenes - szerencsére olvasni melegben is lehet.

Történelmi, anyós – meny viszályos, harcos.

A bécsi udvarban nem tetszik a politikai döntéshozóknak, ahogy egyes családok sorsa alakul. A császárnak még mindig nincs fia, és a mostani asszony sem tűnik jó választásnak Lipót mellé. Miközben Zrínyi Ilona gyermeket vár, újabb Rákóczi fog születni – túl erős politikai hatalma lenne, és mindkét családtól vagyont örököl majd. Annyi merszük nincs, hogy a terhes nagyasszonnyal végezzenek, de egy kémnek megbízást adnak, hogy I. Rákóczi Ferencet mérgezze meg. Ebből a család nem sejt semmit. Izgatottan várják a kisgyermeket – Ferenc és Ilona szerelme változatlanul erős, a kislányuk mindketten rajongva szeretik és a mindenbe bele szólni akaró Báthory Zsófiát is tudják együtt kezelni, aki a fiánál csak az unokáit szereti jobban. Így dupla csapás, amikor a fiatal főúr odaveszik az ármányban. A két fejedelemasszony más-más sorsot szán a földeknek, gyerekeknek és elkerülhetetlen az összecsapás – csak az segíthet, hogy mindketten a gyerekekért dolgoznak.

Már az első kötetnél is látszott, milyen gigantikus feladatot tűzött ki maga elé Csikász Lajos, de most látszik igazán, hogy mekkora ez a vállalkozás. II. Rákóczi Ferenc regényes életrajza – két köteten vagyunk túl, és még csak az alapokat kaptuk meg. A szülei házasságát, a nagyanyja jellemét és Bécs taktikázó politikáját, miközben Magyarországon a kurucok is egyre szervezkednek. Ha ilyen tempóban haladnak tovább a történettel, ez simán verni fogja Sharpe kalandjait Cornwell tollából, pedig az sem egy rövid széria.

Viaskodom is magammal, mert ez egy jó regény, ahogy az első kötet is. Szívesen olvasnám tovább is. Emberileg, történelemben is teljesen rendben van. Csak éppen nem merek belegondolni, milyen monumentálisnak kell lennie, ha ebben a formában akar a szerző eljutni egészen Rodostóig és a fejedelem haláláig.

A történelem aktív és mozgalmas a regényben. Nagyon tudtam értékelni, ahogy nem a cselekmény rovására megvilágít összefüggéseket és vázolja a politikai, hatalmi helyzetet és játszmákat. Kik és miért harcolnak, az egyes megmozdulások milyen következményekkel jártak. A szerző képes arra, hogy nem csak a Rákóczi-család van a fókuszban, hanem a kapcsolataik és rokonaik révén sok mindent le tud fedni a korból. Most pl. kifejezetten érdeklődve olvastam, mi lett a Zrínyi családdal, vagy éppen azt a jelenséget, ahogy Lipót lehet a művészetkedvelő, szelíd császár, mert megvannak az emberei a piszkos munkára.

Mellette az emberi sorsok is hitelesek, és együtt tudtam érezni a családtagokkal. Ilona és Zsófia ellenségeskedése, ahogy a pap és az apáca még fűtik is az idősebb asszony indulatait… Az atya különösen ellenszenves egy figura volt. Nem egyszer még a mérgezőknél is lejjebb csúszott a szememben. Thököly Imre színre lépése is nagyszabású, és ad egy kis romantikus színezetet is a regénynek. Bár nekem a nő első férje volt a szimpatikusabb, Csikász nagyon szépen megfogja, ahogy másként és nagyon tudta szeretni mindkettőt Zrínyi Ilona.

Abba bele tudnék kötni, hogy a regénybéli narrátor hogyan tudhat intim részleteket is. Hiszen a keret az, hogy Rákóczi elmeséli Mikes Kelemennek a történetét. Mert azt, hogy a mérgező a halálos ágyán bevallotta neki az igazat, még el tudom hinni. De azt nagyon kétlem, hogy bárki is beszámolt volna neki arról, milyen szenvedélyes csókcsatába bonyolódott az anyja Thökölyvel, már az első adandó alkalommal.

Az emberi és a történelmi oldalon túl még szépen is van megírva. Igényes kötet.

Szerettem ezt a részt is, és várom is, hogy folytatódjon a történet!

Csikász: A két fejedelemasszony – Mint történelmi: 85% történelmi és emberi szempontból is alapos, igényes. Hiteles szereplők.

Szubjektíven: 70% bele tudtam élni magam. Szórakoztat, de sok mindent át is a korszakról.

Abby, Kim, Pippa és Feline együtt indulnak a téli szünetben nyaralni. Az egyikük családjának van egy vidéki kúriája a hegyekben, ott eresztenék ki együtt a gőzt. Ám mindenkinek akad egy-egy titka, ami lassan felszínre kerül és elrontja a hangulatot.

Kim Pippa miatt jött el, aki a legjobb, sőt az egyetlen igaz barátnője volt. De mióta Abby családja ide költözött, a lány hanyagolja az ő kedvéért. Jött, hogy jobban ne veszítse el a barátnőjét. Sokként is éri, amikor a szobaelosztásnál Pippa és Abby kerülnek egy szobába. Nem tetszik neki az sem, amikor Abby fiúkat hív fel magukhoz, buliznak. Amikor Pippa azt is elárulja, hogy jövőre Franciaországba megy Abby oldalán, a lány összeomlik.

Másnap nem is találják, de Abby állítja, hogy az egyik fiúval ment el. SMS is jön tőle, hogy a fiúk hazavitték. De a hangulatnak már lőttek.

Feline, aki betegnek hazudta magát, igazából bánatos. Az apja tönkrement, és a lány nem tudja, hogyan mondja el a barátainak, hogy szegény lett. Naplót ír, menekül. Abby megtalálja és zsarolni akarja vele: sokkal tartozik a lánynak, így most a kölcsönt ajándékká akarja változtatni. Feline nem enged a zsarolásnak, de ő is eltűnik.

Pippa pedig bűntudatos, ahogy a lányokat keresik az erdőben. Majdnem megcsalta a barátját. Csúnyán bánt Kimmel is. Le is döbben, amikor megjelenik a barátja és kiderül, mi folyt itt igazán. Abby elcsábította a srácot, aki azért Pippa barátja maradt. Attól tartott, ha szakítanak, Pippa apja kirúgja az ő apját. De a helyzetet se bírta így, elkezdte elrabolni a lányokat.

Pippa kerekedik felül és a többiek is előkerülnek egy házból. A srác szanatóriumba kerül, a lányok meg próbálják összeszedni a barátságuk morzsáit, de nem sok sikerrel.

Amnéziás, bosszút állós, szerelembe eső.

Lucy egy lelkész lányaként rendes kell, hogy legyen. A lány mindent meg is tesz, hogy az apja büszke lehessen rá, és sikeresen játssza is a jól nevelt leány. Megzabolázza az énjét, aki szívesebben mászna fára, mint kötögetne. Könnyen hazudik is, de mivel azt nem illik, kifejlesztette az igazság megkerülésének egyéb módjait. Ám amikor találkozik a birtokot megöröklő, ifjú és jóképű lord Draysonnal, próba elé lesz állítva. A lord eladná a birtokot, költözniük kell özvegy édesanyjával. Így amikor a lordot baleset éri, ledobja a lova és beveri a fejét, az amnéziás férfinak képes azt hazudni, hogy ő a lány szolgája, akit egy hete fogadott be, mert megszánta, annyira nyomorult állapotban volt. A férfinek ugyan gyanús a dolog, de nem tudja cáfolni. Lucy meg reméli, ha a lord megismeri őt, meggondolja magát és nem lakoltatja ki őket.

Már a borító elárulja, hogy történelmi romantikus regénnyel van dolgunk. Az udvarház a háttérben, a Jane Austen világát megidéző ruhában a lány az előtérben. Sikerült a borítónak is pont olyan kettős érzelmeket kelteni bennem, mint a regénynek. Tetszenek ezek a stílusú ruhák, de valamiért mégsem az igazi. Talán túl sok a fehér árnyalat?

Maga a cselekmény egy olyan klisére épül, amit ismerünk, de én pl. tudom szeretni. Az amnéziás személy kicsit be lesz csapva, így jobb emberré tud válni és még a szerelmet is megtalálja a végére. Ha kicsit poénkodni akarok, akkor ez A vasmacska kölykei, csak a viktoriánus korszakban.

A történet kifejezetten kellemesen indul. Hangulatos, pajkos és nagyon működik Lucy karaktere, ahogy megtéveszti a lordot. Nincsenek igazán nagy komikus elemek benne, pl. a lord nem szerencsétlenkedik össze-vissza, ha egyik-másik feladattal a ház körül nem is tud mit kezdeni. Romantikus regény is, így egyre inkább az kerül előtérbe, ahogy egyre többet megtudnak a másikról és kezdenek egymásba szeretni. A hangulata, a könnyedsége olvastatta velem.

Csak sajnos az emlékek visszatérnek, és vált a történet. Ott már nincs meg benne az a plusz, amiért addig szerettem a könyvet. Sima románc lesz, kiszámítható véggel, ami meg is íródott a végére. Még csak azok a konfliktusok se kerültek bele, melyek adnák magukat. Lord Drayson gazdag nemes, Lucy csak egy tiszteletes lánya. Szerintem elég nagy köztük a rangbéli különbség, de itt abszolút úgy tesznek, mintha az nem is létezne. Pedig ez pont az a kor, ahol nem vették könnyen a rangon alul nősülést.

Ezzel eljutunk oda, ami a másik problémám a regénnyel, de általában a zsánerrel is. Történelmi romantikusnak hívjuk: akkor nem kellene történelminek is lennie? A füredi lány pont azért tetszett annyira, mert az történelmi is volt. Itt az első részben, amikor Drayson nem tudja kicsoda ő, van pár elem, amiről távolról rá tudom sütni, hogy van legalább a társadalmi életből némi köze a korszakhoz. Pl. a birtok rendezése, vagy éppen megismerni egy nemes életmódját, hogy mihez ért a férfi és mihez nem. De aztán nem marad semmi, épp csak annyi, hogy nem napjainkban játszódik a regény. A korszak csak elnagyolt díszlet.

A regény konfliktusa – Drayson eladná a birtokot – mű és nagyon mesebeli módon meg is oldódik. Ha megkéred a kezem, olyan mindegy, hol lakom, add csak el! Ez se tetszett.

A szereplők tipikusak. Szerethetőek, Lucy az elején érdekes is, de aztán tipikus szerelmes.

Az elejét szerettem, a második felét nem. Sajnos, így csalódást is keltett.

Anderson: Lord Drayson bukása - Mint történelmi romantikus: 65% a történelem csak díszlet, de bájos sztori, némi humorral.

Szubjektíven: 55% a kezdés tetszett, jókat mosolyogtam, bírtam a szereplőket is. De aztán…

Vírus ellenszere után kutató, kutatós, vészhelyzetre reagáló.

A hidegháború javában zajlik, a világűr meghódítására is. Az amerikaiak egyik eszköze lezuhan – ezt követően egy csapat váltogatott tudóst hívnak össze. Nekik volt egy vésztervük és ötletük: szerintük nagyon is lehetséges, hogy az első, nem emberi életformával való találkozás nem értelmes lénnyel lesz. Egy vírus vagy baktérium is visszajuthat a Földre, aminek beláthatatlan következményei lennének. A megelőzés, a gyors reagálás, amire a kezdetektől felhívják a figyelmet. Most összeszedik őket, mert a lezuhant eszközt egy kisváros lakói szedték össze. Már mind halottak, egy csecsemőt és egy öreg részeges alakot leszámítva. Rá kell jönniük mi történt, elszigetelni az esetet és lehetőség szerint gyógymódot találni. Az emberiség jövője a tét.

A maga nemében korszakalkotó regény volt, nem véletlenül akkora a híre ma is. Aktuálissá teszi több dolog is: a vírussal való küzdelem, és az is, hogy mostanában kapott folytatást is. Több filmes feldolgozása is van, úgyhogy az is megismerheti, aki nem akarja elolvasni.

Mai szemmel több hiányosságot látok benne, mint amennyi értékelhető dolgot. Nekem már nem számít újdonságnak a témája, hiszen ez volt az a regény, ami után megindultak a hasonló történetek. Így értékelem, hogy ez volt az első ilyen sci-fi, de jobban élvezni nem tudtam tőle.

Aki olvasott már pár Crichton-regényt, tudja, hogy a szerzőt nem éppen az élvezetes cselekményvezetéséért szeretjük. Az Androméda-törzs a szokottnál is erősebben féltudományi, és így regényként nehezebben is tudtam értékelni.

Valósággal dokumentumregényként követi le az eseményeket, és mindössze 5 napban, a katasztrófára való reagálást mutatja meg. Nincsenek látványos elemek benne: a tudósok bevonulnak a laborba és kutatnak. Valóságközeli, el tudom hinni, hogy egy ilyen munka valóban így zajlik. Kutatás, tévutak, a megcsillanó megoldás – annyira tudományközeli, hogy a pörgő cselekményhez szokott énem unatkozott. De ez egy ilyen zsáner, és sajnos a hozzám hasonló Pierce Brown és John Scalzi olvasó nem éppen az ilyen sci-fi történetekben érzi jól magát. Hiába tudom, hogy mennyire eltalált, ahogy életszerűen bemutatja Crichton a történteket, annyira alapos a háttere és a témája, hogy tudományközeli tud lenni – mégis, nekem nem tetszik.

A formából adódóan a nyelvezete is sterilebb, magyarázó. Tudományközeli ez is. A stílusa szenvtelen, leíró jellegű. A zsánert kiszolgálja, jó hogy ilyen – de hogy ismételjem magam, nem szerettem meg jobban tőle a regényt.

Amihez még egy történetben kötődni szoktam, azok a szereplők. Én vagyok az a zakkant, aki kilométereket rohangászik meg aludni is alig tud, amikor egy szimpatikus szereplővel valami rossz történik egy regényben. Itt viszont azt vettem észre, hogy senkihez nincs semmilyen kapaszkodóm. Ezek az emberek nem személyiségek, tudósok. Össze is mosódtak a fejemben, és nem is igen tudom megkülönböztetni őket. Így aztán kedvelni sem tudtam úgy őket, vagy drukkolni értük. Bár végig tudtában voltam, a cselekmény egyértelműen adja, hogy itt a tudományos munka és a vírus megállítása az elsődleges, azért nekem hiányoztak azok az emberi alakok, akikért drukkolhatok.

Ezt a regényt nem érdemes azért olvasni, mert ki akarunk kapcsolódni vagy izgulni. Elmélyült, komolyabb sci-fi ez. Azt kell megállapítanom, hogy nekem továbbra is a Jurassic Park marad a szerzőtől a nagy kedvencem. Ezt csak túléltem valahogy.

Crichton: Az Androméda-törzs - Mint sci-fi: 55% tárgyilagos, hitelesen elmondott és elbeszélt történet, elgondolkoztató.

Szubjektíven: 40% értékelem, hogy műfajteremtő, de akkor is untam! Se izgalom, se hősök.

Régi szerelemmel újra találkozó, titkokat őrző, viszonyos.

16 évesen Cally halálosan szerelmes volt az iskolai focicsapat sztárjátékosába, a helyes és kedves Williambe. A fiú viszonozta az érzéseit, és tele voltak nagy tervekkel. A szalagavató, elveszteni a szüzességük, és az egyetem mellett is együtt maradni. Ám a lány Las Vegasba költözött az anyjával, és amikor Will meglátogatta, már valaki mással volt. Megsebezték egymást, és elváltak útjaik. Ám most Cally kénytelen visszaköltözni, és szembenézni a helyiek előítéleteivel, és Will-lel, aki az eltelt 7 évben csak még helyesebb és tökéletesebb lett. A szikra még mindig megvan közöttük, Will vissza is akarja kapni a lányt, bármit mondjanak róla és bármit tett is ellene 7 éve. De amíg Cally őrzi a titkait, nem lehetnek igazán együtt, hiába szeretnék mindketten ezt.

Lexi Ryan trilógiát írt e szereplők köré – magyarul az első és a harmadik rész jelent meg belőle. Ez a harmadik. Azért az első fülszövegét elolvastam, abban Will a mellékszereplő, akit éppen megkér az exe, hogy ne nősüljön meg. Ebben Will két komoly exéről van szó, úgyhogy elképzelhetőnek tartom, hogy az előző két rész annak a két nőnek a története.

Bár ezzel a résszel kezdtem, semmilyen hiányérzetem nem volt. William és Cally története teljesen kerek ezzel együtt is. Az már más lapra tartozik, hogy mennyire nem szerettem ezt a regény. Jó sok minden miatt.

Egyrészt, az a klisé az alapja, ami a leginkább fel tudja húzni az agyam. William és Cally első nagy szerelmei voltak, de aztán 7 évig semmilyen kapcsolat nincs köztük. Mégis, a lány visszajön, és ott folytatják, csak még komolyabban, mint ahol abbahagyták. Egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy 7 év alatt nem fakultak meg az érzelmeik! Mások lettek, múltjuk van külön, miért is kellene mindennek változatlannak lenni?

A kapcsolatuk kimerül annyiban különben, hogy találkoznak, felmérik mennyire szexi még mindig a másik és annyira epekednek egymás után. Majd gyűrik a lepedőt. Még csak azt sem beszélik meg, kivel mi történt az eltelt időszakban. Nem vagyok hajlandó ezt szerelemként és működő kapcsolatként elfogadni. Nekem egyszerűen nem hihetőek ezek a szex körül forgó, egymást minden alap nélkül nagyon imádó regények.

Aztán, ott van a konfliktus is. Cally titka. Valahol tragikus és drámai is lehetne, hogy mire kényszerült egy 16 éves. De miért? Komolyan nem talált más kiutat? Annyira röhejes lett drámai helyett a múltja, hogy azon a szálon is csak szenvedtem.

Azt gondolom mondanom se kell, hogy a nyálregények sémáját is tökéletesen kielégíti a regény. Boldogság, ostoba félreértés, nagy gesztus és happy end. Untam az egészet.

Nem bírtam a szereplőket sem. William túl jó, hogy igazi legyen. Mindent megbocsát, csodásan néz ki, kedves és értelmes, sikeres. Callyről meg nagyjából annyit tudtam meg, hogy nagyon szereti a férfit, a testvéreit és szexi. A titkolózásával még inkább irritált. Azt sem szerettem, hogy ez egy kétszemélyes regény. Hiába vannak mellékszereplők, alig szerepelnek. William és Cally vannak minden jelenetben, a legtöbben meg ő ragozzák a vonzalmuk, fájdalmuk és hasonlókat.

A szövege is semmilyen. Se egy szebb sor vagy gondolat, vagy valami, amire fel lehetne figyelni benne. Lehetne rosszabb is, de igazság szerint semmilyen élményt nem nyújtott.

Semmitmondó, nyálas és hiteltelen, szenvedélyes viszonyra épülő sztori, ami szórakoztatni se tudott, inkább felbosszantottam magam rajta.

Ryan: Bárcsak! - Mint romantikus: 15% abszolút a sémát követi, buta a konfliktusa, nem hiteles a történet.

Szubjektíven: 5% nem szerettem a sztorit, a szereplőket, még azt sem, ahogy meg van írva.