Háborút túlélő, családba kapaszkodó, zenés.
A Szpilman zenész család volt. A három gyerekből kettő ezzel foglalkozott, a lány választotta egyedül a jogot a hangszerek helyett. Wladyslaw tehetséges zongorista volt, aki a Rádióban volt állandó zongorista. Koncerteket adott, vagy éppen a kísérő zenét szolgáltatta. Ő sem, a család sem, a lengyelek sem voltak felkészülve arra, hogy a németek megindulnak és elfoglalják Lengyelországot. Krakkó is az övék lett, és a család abban reménykedett, hogy ugyanerre nem lesznek képesek Franciaország ellen – tragédia is volt, amikor megjöttek a hírek: Párizs
elesett. Zsidó családként egyre több atrocitást kellett elviselniük, és fokozatosan vettek el tőlük mindent. A munkahelyük, a ruhájukra varrt csillaggal megjelölték őket, ahogy azzal is, hogy hajlonganiuk kellett minden német előtt. Majd jött a gettó, ahol sokkal többen kellett, hogy éljenek, mint ahány ember befogadására alkalmas volt a terület. Kényszermunka, állandó rettegés várt rájuk, de még így sem voltak képesek elhinni, hogy ennél rosszabb is jöhet. Míg el nem kezdték felszámolni a gettót – Wladyslaw a családdal tartott volna a végsőkig, de kirántották a sorból. Meneküljön. De hogy lehet túlélni a hideget, a magányt, minden elvesztését egy haldokló, megrontott városban?
Annyi holocaust regényt olvastam már, hogy néha azt hiszem, már immunis vagyok a tragédiákra. De még mindig szíven tud ütni, hogy mit tettek egymással az emberek: egyesek hogyan aljasodtak le, míg mások segíteni próbáltak. Mert nem csak a bűntettekre kell emlékezni, hanem azokra is, akik a saját életüket kockára téve nyújtottak segédkezet.
Ebben a történetben mindkét oldal megvan: az ártók és a segítők is.
Szpilman történetében az is tetszett, ahogy végigvezet a vele történteken. Nem akar direkt az érzelmeimre hatni, nem éreztem úgy, hogy meg akarna siratni. Tényszerűen, lineárisan elmeséli az emlékeit. Meglepően tartja a távolságot érzelmileg, pedig bőven lenne mit ragoznia. Amikor a családjának el kellett mennie nélküle. Az a nagy magány, amikor bujkált. Hogy eljutott arra a pontra, hogy öngyilkos legyen, csak szerencséjére/balszerencséjére a tabletták már nem voltak hatásosak. Nem az érzelmeit mondja el, a tényeket és az eseményeket. Az olvasó teheti bele pluszba, hogy ez milyen érzés lehetett.
Értékeltem benne, ahogy a varsói gettó története is kibontakozik belőle. Krónikája ez a mindennapi életüknek, annak a rajza, ahogy a németek viselkedéséből az is lekövethető, mi történik a fronton. Tele van kis életképekkel, és megelevenedik az a világ. Elsősorban a családtagok alakja rajzolódik ki élesen, de a közösség jellegzetes alakjai is helyet kapnak benne. A rosszra készülő pesszimisták, a reménykedők, az üzletelők, és sokan mások.
Ahogy a családjának is szép emléket állít a szerző. Süt a lapokról, mennyire összetartoztak és mit jelentettek egymásnak. Nem véletlen, hogy Wladyslaw is inkább a halálba ment volna velük, mint hogy éljen egyedül, amikor kirántották a sorból a vagonra rakáskor. A szülők, a fivér karaktere ragadott meg legjobban. Ahogy a zenébe kapaszkodnak, vagy, ahogy még az egyre rosszabb körülmények között is keresik a fejlődés lehetőségét. Egy zenész, aki a kényszermunkát képes úgy felfogni, hogy legalább ezt is megtapasztalja és beépítheti a játékába… Az a soha fel nem adás…
Mindez csak tragikusabb attól, ha hozzáolvassuk a szerző fiának sorait, aki a kötetből tudta meg, mi lett a nagyszüleivel. Mert otthon erről nem lehetett beszélni.
Plusz: a kiadás is szép, kifejezőnek érzem ezeket a régi, tört, megviselt billentyűket.
Szpilman: A zongorista – Mint memoár: 70% tényszerű, érzelmileg távolabb van, de ettől sajátos ereje van és láttat.
Szubjektíven: 65% az életképek, a család összetartása olvastatta – nézhetem már a filmet is.
mindkettőre bőven akad példa a boltokban.
szép képanyaggal és olvasmányos stílussal.
miközben legendásan nehéz ember hírében állt. Ki volt Steve Jobs? A szerző egyaránt megmutatta, hogyan épített egy legendás márkát, melyik termék miért forradalmi vagy éppen mi volt a gond, miközben a magánélet titkait is feszegeti.
Hillenbrand is nagyívű történeteket jegyez. Nagyon szerettem a világválságot és egy nyertes ló történetet feltáró munkáját, de életrajzi témába jobban illik tőle a Rendíthetetlen. Zamperini problémás, nyughatatlan olasz amerikaiként sok fejfájást okozott a családnak, de a futás megmentette. Bajnok alkat volt, akinek komoly olimpiai esélyei is lettek volna. Csak jött a világháború. Katonaévek és japán hadifogság – ahogy a pályán, Louis ott sem adta fel.
Kaladin elérte a célját, megmentette a hidász csapatot. Dalinar fényúr kiváltotta őket, és testőrévé emelte őket. Kaladin pedig igyekszik megfejteni, hogy Dalinar az egyetlen megbízható nagyúr, vagy ő is el fogja árulni, ahogy eddig mindenki tette. Most különösen sokat veszíthet: ráébredt, mi mindenre lehet képes a viharfénnyel. Dalinar pedig nagy terveket sző: a látomásaiból tudja, hogy olyan vihar közeleg, amely elpusztíthatja a világukat. Vissza kell hoznia a Tündöklőket, ha esélyt akarnak maguknak. Első lépésben gyengíteni kell a politikai ellenfeleket és szövetségeket kovácsolni. Adolin feladata lesz párbajokban szilánkokat nyerni, miközben a titkos jegyese, a tudós hajlamú Shallan is a rejtélyt kutatja, mi történik a fennsíkon és mit tehetnek az emberek.
lettek Shallannal, bár van némi félelmem egy esetleges szerelmi háromszög miatt – de az eddig olvasott Sanderson kötetek miatt remélem, hogy nem ebbe az irányba akar elmenni a szerző.
minden előnyével és hátrányával. A férje ragaszkodott hozzá, két gyermekük született és elképesztő gazdagságban éltek. Ugyanakkor bujkálniuk kellett, amikor fordult Escobar szerencséje. El kellett viselnie, hogy a férje körül óhatatlanul sok a gyönyörű nő, és Pablo nem is mondott nekik nemet. Szembesülnie kellett azzal, hogy miből élnek és ennek mi az ára. Mikor özvegy lett, a drogbárókkal kellett farkasszemet néznie és alkudnia a maga, a családja életéért. Akkor is, ha a saját rokonaik tettek keresztbe nekik. Végül, mikor már a fia is megírta az emlékiratait, Mrs. Escobar is tollat ragadott.
is megkönnyíti az elkövetkező két hetet. Miközben az MI féltékenységből igyekszik szabotálni a nőt, Michelle és Bruce között egyre gyengédebb szálak szövődnek. Bezárva, egymással, olyan közelségbe kerülnek, melyet a nő még soha nem élhetett át. Kész tehát tovább harcolni, hogy ezt megtarthassa és ne kelljen elbúcsúznia tőle a férfival együtt.
Easton: 44 fejezet 4 férfiról
magát, ha nincsen semmilyen illata? Lemegy a hegyről, és magának is készít pár illatot, amellyel el tud vegyülni az emberek között. Van, amelytől szinte észre sem veszik, más illatra kedvesek lesznek vele.
hálás neki és a közös nyomozás köti össze kettejüket? Közben felmérik, hogy Levente milliárdos vagyona Dóra tulajdona lett, ezzel sok mindent el lehet intézni és kinyomozni is. Dóra nem is akar lemondani arról, hogy levadásszák a teljes Aranykört és véget vessenek az emberkereskedelemnek, az árvák kihasználásának. Amikor a nő apjának nyoma veszik, arra is fény kezd derülni, hogy mennyire régi ez a történet és hogyan kapcsolódik a családhoz.
fel. Kilgrave, a Bíborember nem fizikai erővel bírt. Az ő szava parancs volt bárkinek, aki hallotta. Jessica a személyes csicskája lett, és komoly sérülés, távolság és Jean Grey kellett, hogy el tudjon szakadni. Máig emészti a dolog, és nincs túl a vele történteken. Most mégis azt kérik, hogy nézzen szembe a legrosszabb rémálmával és vegye fel a kapcsolatot a Bíboremberrel. Ahogy lenni szokott, a magánélete sem lett egyszerűbb: ugyan a Hangyával jár, de Luke Cage is színen van.