Cím: Az auschwitzi hegedűs

Szerző: Ellie Midwood – magyarul ezzel a kötettel mutatkozik be.

Műfaj: történelmi

Cselekmény: Alma, Mahler unokahúga tehetséges hegedűjátékos. Zsidó származása miatt a nácik táborba viszik, Auschwitzba. A lányt a tábori zenekar élére állítanák, hogy a náci tiszteknek és ünnepségeken játszanak. Alma megtagadja, ha ez az életébe is kerül. Ám rájön, azzal a pozícióval életeket menthet – már csak a plusz fejadagok miatt is. A zenekarban pedig ott egy fiatal, magyar származású zongorista, akivel titkos pillantásokat váltanak…

Várható megjelenés: június elejére van tervben.

Miért várós?

• Igaz történet alapján – lekötnek a hasonló, túlélőkről szóló történetek.
• A zenei szál. Érdekelne más környezetben is, így pláne érdekes.
• Mivel igaz történet az alapja, egyelőre igyekszem megállni, hogy megnézzem, mi lesz Alma sorsa. Inkább elolvasnám.

Háborús, hatalmi harcos, démonokkal és szívügyekkel küzdő.

A párbaj után Arlen és Ahmann eltűnnek. Lezuhantak, és a mágikus kockák sem fedik fel, mi történet. Mindkét népnek ki kell találnia, hogyan tovább. A Koponyatrónért azonnal megindul a harc, és Ahmann fiai maguknak akarják, míg az anyjuk azon dolgozik, hogy még egyik fia se foglalhassa el. Közben a menye is el kell döntse, ki mellé áll és milyen utat választ. Arlen népénél is a trón körüli kérdések dominálnak: kell egy örökös, és Leesha feladata lenne, hogy rájöjjön, miért nem képes gyermeket nemzeni az uralkodó. Közben a saját sorsáról is döntenie kell. Eközben Arlen szövetséget igyekszik létrehozni, hogy egy merész tervvel a démonok torkának ugorhassanak, míg az emberiség odafent a saját háborúival foglalkozik.

Bár élveztem a regényt, és jól szórakoztam, azért már kezdem érezni a rétes effektust. Vagyis, csak nyújtják és nyújtják…

Téglányi a kötet, és meg is van töltve cselekménnyel. Végig izgalmas, lekötött, csak éppen azt nem éreztem, hogy a fő szál haladna előre. Ez mégiscsak a démonok elleni harcról szól, amiben alig történik valami előrelépés. Arlen és Ahmann szála az, ami a legkevesebb oldalszámot kapta a történetben, pedig ott van az a történet, az izgalom az elmedémonnal, ami legjobban érdekelt volna.

Fent nem a démonokkal küzdenek, hanem mindenki a trónok körül ármánykodik, vagy a saját szerelmi életét igyekszik rendbe rakni. A nagy egészhez képest olyan jelentéktelennek érzem, melyik trónon ki ül… Olyan elkeserítő is, amit ki is mond az egyik szereplő, hogy nem kellenek a démonok az emberiség bukásához, elintézik ők magukat segítség nélkül is.

Zavart az is, hogy a három kiemelt női hős közül csak egyet tudtam kedvelni. Ashia itt szembesül azzal, hogy milyen ember a férje, és neki milyen szerep jut a történetben. Most eljut addig, hogy ne csak bábu legyen más játszmájában, és felpörögnek körötte az események. Pozitív céljai vannak, és attól szerethető, amennyire kötődik a kisfiához.
Inevera és Leesha azonban eléggé számító dögök a szememben, és nagyon nem szerettem a játszmáikat. Leesha a terhessége miatt csal és hazudik, és nagyon utáltam, amit majdnem a könyv egészében művel. Ha megtette, amit, vállalja is a felelősséget! Akkor azért kicsit nőtt a szememben, amikor elkezdte az igazat mondani, ha ezzel a saját szívét is törte össze. A politikai játszmákba fokozatosan keveredik bele, azoknak megvolt a saját izgalmuk.
Inevera, akinél még csak azt sem tudom mondani, hogy legalább pozitív célok vezérlik. Nála azt érzem, a saját hatalmának óvása, ami leginkább mozgatja. Nagy játékos, de kegyetlen, számító és álnok is. Ő van a listám alján.

A nézőpontok váltogatva vannak, és minden szereplő életében más kalandok érkeznek sorra. Tragédiák, diadalok – változatos, és Brett mer pozitív szereplőket ölni, nagy csavarokat kitalálni. Csak éppen ez már a negyedik rész, és nem látni a végét. Ahogy már írtam, pont a démonos szálat vette ki majdnem.

Az eddig bemutatott világot kicsit bővíti csak, bár az megint érdekes volt. Az elmedémon kicsi része messze a legjobban megmozgatta az agyam. Az ígér egy izgalmas folytatást, és egy olyan szemszöget, történelmet, amit eddig nem kaptunk.
Szerettem azt is, ahogy Arlen és Ahmann most végre összecsaphatnak, mármint a hitükkel és a meggyőződéseikkel, nem fegyverekkel. Eddig nagyon Arlen drukker voltam, de így mindkét fél érvrendszerét meg lehet érteni, és nekem most kezd látszani, hogy Ahmann is egy jó cél érdekében dolgozik, és nem annyira hataloméhes dög, mint a neje. Most, hogy Inevera nincs mellette, pozitívan fejlődik a karakter és szerintem jobb döntéseket hoz.

Sok-sok pozitív jelzőt tudok találni hozzá: kalandos, csavaros, izgalmas, tartalmas és a szereplői is összetettek. Azt az egyet nem tudom elnézni, hogy a démonos szál olyan lassan halad, míg az emberi trónok harca izgalmas ugyan, de a fő történetet nézve időhúzónak érzem. Tévedés azért ne essen: nagyon várom a folytatást, olvasni fogom tovább – mert összességében szerettem ezt a regényt.

Brett: Koponyatrón – Mint fantasy: 75% izgalmas sztori, összetett karakterek, nézőpontváltásokkal – de alig halad.

Szubjektíven: 85% bár sok szereplő irritál, meg tud lepni, szórakoztat, és változatos is.

Korrupciós, nyomozós, gyilkost kereső, családi titkos.

Nell Flynn FBI ügynök egy temetésre érkezik haza, az apja halt meg egy balesetben. Míg otthon van, az apja legutolsó társa, Lee bevonja egy gyilkossági ügybe. Egy prostituált tűnik el, majd kerül elő a holtteste, olyan módszerrel, ahogy évekkel korábban is történt már. Egy sorozatgyilkos szedné az áldozatait? Mivel a prostituáltak a társadalom peremén állnak, nem csinálnak belőle nagy ügyet. Nell azonban beleveti magát az esetbe, és egy korrupciós ügyre bukkan – rendőrök is érintettek egy mocskos hálózat működtetésében. Amikor kiderül, hogy az apja is játékban volt, és a halála sem biztos, hogy baleset volt, már nem tud kiszállni, akkor sem, ha veszélyben az élete. Ez már nem csak egy munka a sok közül, hanem családi ügy is, ami régi sebeket tép fel.

Az előző Alger-kötet tetszett, így most kissé csalódott vagyok. Többet vártam. Izgalmasabb sztorit, nagyobb csavart, sodróbb sztorit. Kriminek korrekt, de nem tudott magával ragadni.

A krimi elemek szépen a helyén vannak benne. Alger okosan felépít nekünk egy bűnügyet, ami nem pont az, aminek elsőre látszott. Így vannak fordulatok a nyomozásban, amit Nell logikusan és következetesen végigvisz. Elsősorban a kutatás, az emberekkel való beszélgetés dominál, és a végére némi akciót is kapunk, amikor már lebuktatni kell a rosszfiúkat.
Alger még szimpatikus szereplőt is meg mer ölni, és ez jót tesz a feszültségnek. Senki nincs biztonságban, és sokan őriznek titkokat. Nem is lehet rájönni, hogy ki lesz Nell igazi segítője, míg mások a maguk érdekében képesek elárulni és hátba döfni. Főbb és mellékszereplők is okoznak meglepetéseket, egészen a történet végéig. (Van is benne olyan csavar, igazi személyazonosság, ami annyira a semmiből jött, hogy az zavart. Pedig különben logikusan halad a szerző, így duplán fájnak az ilyen semmiből jött szálak.)

Az ügy nem az a popcorn véres szórakoztatás, amit szerettem volna. A borító jól visszaadja a regény hangulatát. Sivár, vigasztalan, szürke. Az ügy is mocskos, hétköznapi és reális. Van, amikor kifejezetten szeretem az ilyen krimiket, de most nem ilyen napom volt. Ha még egy kicsit sivárabb lenne, akkor azt is leírnám, hogy közel áll a skandináv krimikhez. Hiszen a hangulata és a világképe nyomott, a hősnőnk jó nyomozó, de a magánéletében elég nyomorult. Még kis társadalmi üzenet is van benne. Talán csak az ügy nem elég véres és brutális, de nem is minden skandináv krimi az, inkább sokkolnak. Ez nem.
Hiányoltam egy kis szenvedélyt belőle, bármilyen irányba. Nell szenvedhetett volna, megszállottan kereshette volna a gyilkost, csak lett volna erősebb érzelmi hatás a történetben és a karakterben! Megvan a maga motivációja, de valahogy unottnak éreztem a nőt végig. Mivel ő az elbeszélő is, így a történet sem tudott beszippantani.

Nell különben olyan hősnő, akivel lehet azonosulni. Megvannak a maga démonjai, nem egy hibátlan ember. Még etnikai kérdéseket is sikerül mellékvágányon beletenni, hiszen Nell az anyja révén félig mexikói. A bőrén érzi, ami a lányokat sújtja: társadalmi lenézés miatt senkit nem érdekel, mi történik velük, ideális áldozatok. Pedig ők is csak lányok, nők, mint bárki más. (A cím tetszett is, jól visszaadja a regény egy mélyebb gondolatát.)

Gyorsan olvasható, értelmes és logikus, reális a története. Olyan hősnője van, akivel lehet azonosulni. A nyomozás korrekt, és mellette társadalmi kérdéseket is feszeget kicsit. Más hangulatomban olvasva biztosan többre értékelem – nekem most lehúzta, hogy szenvtelennek éreztem, és nagyon lehangoló a sztori. Nem szórakoztatott, letört.

Alger: Lányok, mint mi - Mint krimi: 70% logikusan végigvitt cselekmény, átható és lehangoló hangulat, erős hősnő.

Szubjektíven: 50% lehangolóan szürke a világa, Nellt nem szerettem meg, szenvtelen a sztori.

Legyen igazad. Tévedj. Csak döntésképtelen ne legyél. (Berry: A Romanov-jóslat)

Igazából az egyetlen dolog, amit sajnálok a Tantrums and Tiarasszal kapcsolatban az az, hogy milyen nagy hatása lett. Megalapozta a valóságshow-k világát, ahol a nézők bepillanthatnak egy híresség életébe, vagy még rosszabb, amikor valaki attól lesz híres, hogy szerepel egy tévés valóságshow-ban. Nem a legépítőbb érzés, ha a Being Bobby Brown and The Anna Nicole Show az ember lelkiismeretén szárad. Egyesek szerint nem kizárt, hogy a Keeping Up with the Kardashians létrejötte is az én hibám, ez esetben pedig leborulok az emberi faj előtt, és a bocsánatáért esedezem. (John: Én)

– Optimizmussal még nem nyertek háborút.
– Ezért viszünk magunkkal fegyvereket. (Wesley: Hetedhét birodalom)

Nem minden bűn érdemel büntetést. Olykor a megbocsátás az egyetlen válasz. (Hoover: Merit nélkül)

Az élethez való jog ára túl gyakran a halál. (White: Lada Dracul: Egy sötét lélek)

– Valaki besettenkedik Celia szobájába éjjelente. Kikerüli az őröket, és olyan láthatatlan,… mint egy szellem.
– Ami azt jelenti, hogy okos és leleményes gyerek. Jó anyag vőnek. (Motyka: Hús és tűz)

– És mikor szokott felébredni? Beszélnem kéne vele.
– Nem kel fel magától – rázta meg a fejét. – Az átok nem múlt el nyomtalan. Ha álomra hajtja a fejét, csak csókkal lehet felébreszteni.
– Fülöp – néztem rá nagyra nyílt szemmel. – Mondd, mikor ébresztetted fel utoljára?
– Úgy egy hete, ha jól rémlik.
– Fülöp!
– Te csak ne ítélkezz, éppen most hagytad ott Floriant! Hallottam róla! – csattant fel Fülöp, és éreztem, hogy idegre szúrtam.
– Az teljesen más!
– Próbálj meg te együtt élni valakivel, aki csak akkor fogja be a száját, ha éppen kaja van benne. Jobban belegondolva, néha még akkor se. (Wesley: Hetedhét birodalom)

Amint azt mindenki tudja, a hírnév. főleg a hirtelen jött hírnév sekély, üres és veszélyes dolog, sötét, csábító ereje nem helyettesítheti sem az igaz szerelmet, sem a valódi barátságot. (John: Én)

A jelek szerint a sikernek két összetevője van, e kettő: nem félni mindent kockáztatni egy lehetőségért. (Miranda: Az utolsó vendég)

Deadpool: Gratulálok a príma végtagjaidhoz. Sajnos valamiből nekem van több.
Zombipool: Igen? Na és miből?
Deadpool: Barátból. (Gischler: Deadpool: Zsémbes zsoldos)

Úgy is meg lehet verni valakit, hogy az ember nem használja az öklét (White: Lada Dracul: Egy sötét lélek)

Boldog vég utáni kalandos, országot visszaszerző, mesés.

Hófehérke nem éppen a happy endet éli. Az almától halálra fulladt, Florian csókja visszahozta az életbe, de aztán jött a fekete leves. Nem volt választása, a herceg elvette, és most annyit akar tőle, hogy gyorsan szüljön gyereket. Florian kegyetlen, és minden királyság ura akar lenni. Hófehérke szökne és válna is tőle, csak éppen a saját királysága visszaszerzéséhez a többi hercegnőnek tanúsítania kell, hogy ő Hófehérke. Így aztán a lány útra kel, és megnézheti, a többieknek miképpen alakult a sorsa. A királysága visszaszerzése azonban még csak a kezdet: még meg kell küzdenie a férjével és a gonosz mostoha is visszatér még egy küzdelemre a lány ellen.

Hogyan mesélik újra a klasszikus meséket? A Disney most szeret újraírni, megváltoztatnak egy alaphelyzetet, de az a lényeg, hogy úgy is eljutnak ugyanabba a befejezésbe. Mások modernizálnak, és mai korba helyeznek. Vagy, egy más szereplő szemszögéből mutatják meg az ismert történetet. Vannak aztán olyanok is, akiket az érdekel, mi lett a happy end után. Wesley regénye is ilyen.

Ahogy Wesley írja is, le kellett fújni a cukormázt. Alaposan megtette. Visszatér a gyökerekhez, és a mesék sötétebb oldalát látjuk. Nem mondhatnám, hogy tipikus mesei kezdőkép, hogy a herceg valósággal megerőszakolja a hercegnőt, aki aztán a magzatelhajtót iszogatja… Nekem tetszett ez a sötétebb színezet, még akkor is, ha pont ezért olyan mellékszereplőnek, akit szerettem, értelmetlenül tragikus előtörténet jutott és ennek megfelelő lett a sorsa is.

A fő karakter Hófehérke, aki nagyon más jellem, mint a mesében. Modernebb, de nem tudom, mennyire szerettem így. Az tetszik, hogy kezdeményező, bátor és nem egy elveszett virágszál. Önironikus. Azt viszont nem díjaztam, hogy mintha a nőiesség teljesen kiveszett volna belőle. A szexualitáshoz pl. olyan fura a viszonya, hogy azt még emésztem. Pl. a banya megszállja a testét, és rendszeresen férfiakat hívat magához. Amikor Hófehérke kiűzi magából, letudja annyival, hogy iszik egy kis magzatelhajtót, mert ki tudja, kik jártak a lába között. Modern hősnő, sok mindenért szerethető, de azért sajnálom, hogy ennyire elvesztette a női oldalát – érzelmileg is olyan kemény.

De nem ő az egyetlen, aki más, mint ahogy megismertük korábban. Ami jó is, mert meglepő tud lenni, kinek milyen élete van most és milyen jellem ebben a sztoriban. Különben Wesley inkább Grimm és Andersen történetéből dolgozott – a legjobb példa erre A kis hableány, akinek nagyon nincs itt Erik hercege.
Különben is sok minden történik, és abszolút cselekményközpontú a történet. Nem csak 5 hercegnő happy end utáni élete, de Hófehérke kalandjai és egy háború is van a történetben.

A cselekményen túl a stílusa is eladja a kötetet. Humoros, ha ez helyenként sötét humor is. Nekem ez bejön, és Hófehérke narrációja még a sötétebb részeken is dob egyet. Mert az pl. önmagában nem vicces, hogy a forró cipőkben a mostoha hogyan égett halálra, de ha már hozzájön a lány narrációja a pszichopata új férjéről…
De akad kevésbé sötét humor is benne. Csipkerózsika ikrek édesanyja – hogy hívják a Fülöppel közös fiát? Álmos. De akad itt sztori a berúgott Kukáról is…

Összességében jól szórakoztam, olvastatta magát a könyv. Ha Wesley folytatja a többi hercegnővel, olvasom tovább! :)

Wesley: Hetedhét birodalom - Mint meseregény: 85% abszolút felnőtteknek – visszaadja az eredeti mesék sötétségét, ötletes.

Szubjektíven: 75% Hófehérke érzelmileg férfias és sivár, különben vicces és kalandos könyv.

5: On Sai: Álruhában – a mágia a férfiak kiváltsága. Azon lánygyermekek, akik erővel rendelkeznek, már az anyaméhben megöletnek. Egy nemes ikerpár gyakran cserél helyet, és éppen Rianna van fiúnak öltözve, amikor besorozzák egy mágikus seregbe.

4: Robb: Halálos szertartás – Eve Dallas boszorkányok nyomában. Amikor barátja és egykori mentora meghal, Eve tudja, hogy a férfi nem lehetett öngyilkos. Hamarosan egy olyan ügybe csöppen, melybe egy boszorkányszekta mos agyakat és gyilkol.

3: Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly – a kedvenc részem a sorozatból. Izgalmas és drámai, melyben Harry azzal szembesül, ki árulta el a szüleit és milyen tragédiák zajlottak a múltban. Hiszen a keresztapja, Sirius Black megszökött a börtönből, és mindenki attól tart, Harry nyomába ered.

2: Arden: A boszorkány éjszakája – Vászját boszorkányságért máglyára akarják vetni, és Morozkó nagy áldozatot hoz, hogy megmentse. A lány pedig felfedezi az elveszett családját, igyekszik megmenteni a télkirályt, és nem csak az embereket békítené össze a szellemekkel, de az országot is megvédené a rá törő hadaktól. Ehhez szövetségeket kell kötnie.

1: Harkness: Az élet könyve – a világon nem csak az emberek léteznek: boszorkányok, vámpírok és démonok is. A fajoknak tilos keveredni. A boszorkány Diana és a vámpír Matthew mégis egymásra találnak, és együtt keresik a boszorkányok elveszett könyvét, melyre sokan rá akarják tenni a kezüket. Egy időutazó kalandból hazatérve el kell fogadtatni a házasságukat, szembe kell szállniuk a tanáccsal és egy vámpír sorozatgyilkossal is.

Nyomozós, történelmi titkos, menekülős.

Oroszországban szavazás volt, és az emberek azt szeretnék, ha megint lenne cár, vagyis a Romanovok visszatérhetnek az orosz trónra. Az amerikai ügyvéd, Miles Lord tagja annak a csoportnak, mely a jelölteket vizsgálja. A feladata, hogy a fő esélyes, Baklanov hátterét ellenőrizze. Az orosz történelemért rajongó Lord azonban olyan nyomra bukkan, amely alapjaiban változtathatja meg az esélyeket. Hiszen két gyermek, Alekszej cárevics és Anasztázia nagyhercegnő teteme nem volt a tömegsírban. Ha ők túlélték, kimentették őket, egy egyenes ági leszármazottjuk örökölné a trónt. Egy régi rejtély és jóslat darabjait összeillesztve Lord egy segítővel az örökösök nyomába ered, miközben egyesek vadásznak rájuk, hogy ne kerülhessenek elő II. Miklós egyenes ági leszármazottai, ha valóban léteznek.

Mivel szeretem elképzelni, 'mi lett volna, ha…' – így ezzel a könyvvel kifejezetten jól kijöttem. Kalandregény és rejtvényfejtés, ahogy Steve Berry írni szokta, miközben egy alternatív történelmi nyomvonalon is elindulunk.
Még az is igaz, hogy szerettem a képet, ahova eljutunk, és ami nagyon nem a mi valóságunk.

A történet alapvetően Lord és társnője, Akilina útját követi végig, akik Raszputyin jóslatát és a hátrahagyott nyomokat követve jutnak egyre közelebb a célhoz, miközben vadásznak rájuk. Nyomozás, menekülés – kalandregényes és ahogy beindulnak az események, izgalmas is.
Berry a tőle megszokott stílusban pörgősen, lényegre törően halad a cselekményben. Sem hosszabb leírások, sem kitérők nem lassítják a történéseket. A cselekménykedvelő olvasók barátja így a regény. Egy nyomozós adrenalinlöket.
Van közben egy-egy fordulat is, hiszen azzal eljátszik a szerző, hogy ki áll a páros oldalán, és ki milyen érdekből hátráltatja őket. Berry különben nem árul zsákbamacskát: az olvasó tudhatja, kitől kell óvakodni, míg Lord egyes szereplők igazi szerepére csak későn jön rá.

Mellette naplótöredékekből, elbeszélésekből megismerjük a cári Oroszország végnapjait, és kapunk egy mesébe illő történetet Alekszejről és Anasztáziáról. A darabok szépen összeállnak, és szerintem azért tetszett nekem ennyire ez a könyv, mert ez a lehetőséget szerettem. Ha értelmet nem is, de vigaszt vitt a Romanov-család tragédiájába.

Érdekes az is, mennyire szűken méri Berry az érzelmeket. Lord és Akilina között úgy alakít ki vonzalmat, hogy arról talán 2 mondat szól az egész könyvben. Amikor valaki a szülei vagy éppen a saját házasságáról mesél, az is olyan sterilnek hat, miközben igazából arról mesél, hogy szeretik egymást.
Mégis, olyan események vannak benne, amelyek hozzák magukkal az érzelmeket, amiket olvasóként bele tudtam tenni. A Romanov leszármazottak sorsa, vagy a jelenből az Alekszej nevű borzoj története. Megható, szomorú, de felemelő is. Amire később is emlékezni fogok ebből a könyvből, a két Alekszej, állat és ember története.
Tudom, egy olyan könyv, amiben sok embert megölnek, én mégis egy kutyát emelek ki… Alekszej azonban minden tekintetben jó kutya volt. Kutyabarát vagyok, szóval nekem jobban vérzett érte a szívem, mint sok random emberért, aki éppen csak feltűnt a történetben. Még akkor is, ha közben rákerestem, hogyan néz ki egy borzoj – és nem tudom azt mondani, hogy szerintem szép kutyák. De az biztos, hogy Alekszej jó kutya volt.

Van kaland, van nyomozás, van nekem tetsző vég. Még csak Cotton Malone se hiányzott – bár tény, hogy Lordnak vannak közös vonásai vele.

Berry: A Romanov-jóslat - Mint kalandregény: 75% egy jó sztori, ami egészen filmre termett. Kalandos, gyors.

Szubjektíven: 85% szerettem a történelmi meséjét, a pörgős cselekményét és a végét is.

• Európa: Minél véresebb - King novellás kötet, thriller és horror
• Libri: Mrs. Christie rejtélyes eltűnése - kosztümös krimi
• Manó: Egy új élmény - meseregény
• Kossuth: Szex és hiúság - strandkönyv
  • Az utolsó üresvadász - fantasy
• Szukits: A Pusztítás Kulcsa - akció
• Lettero: Várj, amíg sötét lesz - thriller
• Agave: Már megint a felfedezők - sci-fi
• Fumax: A Fehér Lovag átka - már tényleg jön a képregény, megvan, mikor lehet érte menni :)
• Könyvmolyképző: A divatdiktátor - kosztümös, női

Április

19. Garber: Finale - YA fantasy 3

20. Gibney: Nincs menekvés - krimi 4,5

21. Crowley: Az Elátkozott torony - ismeretterjesztő 4

22. Hoover: Merit nélkül - ifjúsági 5

23. John: Én - életrajz 5

24. Gischler: Deadpool: Zsémbes zsoldos - képregény 4,5

      White: Lada Dracul: Egy sötét lélek - YA 3,5

25. Motyka: Hús és tűz - képregény 5

      Miranda: Az utolsó vendég - thriller 2,5

Végre érkezik a tavasz - és vannak online fesztiválok is, így kedvezményes lehet papír és elektronikus könyveket is beszerezni :)