5: On Sai: Álruhában – a mágia a férfiak kiváltsága. Azon lánygyermekek, akik erővel rendelkeznek, már az anyaméhben megöletnek. Egy nemes ikerpár gyakran cserél helyet, és éppen Rianna van fiúnak öltözve, amikor besorozzák egy mágikus seregbe.

4: Robb: Halálos szertartás – Eve Dallas boszorkányok nyomában. Amikor barátja és egykori mentora meghal, Eve tudja, hogy a férfi nem lehetett öngyilkos. Hamarosan egy olyan ügybe csöppen, melybe egy boszorkányszekta mos agyakat és gyilkol.

3: Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly – a kedvenc részem a sorozatból. Izgalmas és drámai, melyben Harry azzal szembesül, ki árulta el a szüleit és milyen tragédiák zajlottak a múltban. Hiszen a keresztapja, Sirius Black megszökött a börtönből, és mindenki attól tart, Harry nyomába ered.

2: Arden: A boszorkány éjszakája – Vászját boszorkányságért máglyára akarják vetni, és Morozkó nagy áldozatot hoz, hogy megmentse. A lány pedig felfedezi az elveszett családját, igyekszik megmenteni a télkirályt, és nem csak az embereket békítené össze a szellemekkel, de az országot is megvédené a rá törő hadaktól. Ehhez szövetségeket kell kötnie.

1: Harkness: Az élet könyve – a világon nem csak az emberek léteznek: boszorkányok, vámpírok és démonok is. A fajoknak tilos keveredni. A boszorkány Diana és a vámpír Matthew mégis egymásra találnak, és együtt keresik a boszorkányok elveszett könyvét, melyre sokan rá akarják tenni a kezüket. Egy időutazó kalandból hazatérve el kell fogadtatni a házasságukat, szembe kell szállniuk a tanáccsal és egy vámpír sorozatgyilkossal is.

Nyomozós, történelmi titkos, menekülős.

Oroszországban szavazás volt, és az emberek azt szeretnék, ha megint lenne cár, vagyis a Romanovok visszatérhetnek az orosz trónra. Az amerikai ügyvéd, Miles Lord tagja annak a csoportnak, mely a jelölteket vizsgálja. A feladata, hogy a fő esélyes, Baklanov hátterét ellenőrizze. Az orosz történelemért rajongó Lord azonban olyan nyomra bukkan, amely alapjaiban változtathatja meg az esélyeket. Hiszen két gyermek, Alekszej cárevics és Anasztázia nagyhercegnő teteme nem volt a tömegsírban. Ha ők túlélték, kimentették őket, egy egyenes ági leszármazottjuk örökölné a trónt. Egy régi rejtély és jóslat darabjait összeillesztve Lord egy segítővel az örökösök nyomába ered, miközben egyesek vadásznak rájuk, hogy ne kerülhessenek elő II. Miklós egyenes ági leszármazottai, ha valóban léteznek.

Mivel szeretem elképzelni, 'mi lett volna, ha…' – így ezzel a könyvvel kifejezetten jól kijöttem. Kalandregény és rejtvényfejtés, ahogy Steve Berry írni szokta, miközben egy alternatív történelmi nyomvonalon is elindulunk.
Még az is igaz, hogy szerettem a képet, ahova eljutunk, és ami nagyon nem a mi valóságunk.

A történet alapvetően Lord és társnője, Akilina útját követi végig, akik Raszputyin jóslatát és a hátrahagyott nyomokat követve jutnak egyre közelebb a célhoz, miközben vadásznak rájuk. Nyomozás, menekülés – kalandregényes és ahogy beindulnak az események, izgalmas is.
Berry a tőle megszokott stílusban pörgősen, lényegre törően halad a cselekményben. Sem hosszabb leírások, sem kitérők nem lassítják a történéseket. A cselekménykedvelő olvasók barátja így a regény. Egy nyomozós adrenalinlöket.
Van közben egy-egy fordulat is, hiszen azzal eljátszik a szerző, hogy ki áll a páros oldalán, és ki milyen érdekből hátráltatja őket. Berry különben nem árul zsákbamacskát: az olvasó tudhatja, kitől kell óvakodni, míg Lord egyes szereplők igazi szerepére csak későn jön rá.

Mellette naplótöredékekből, elbeszélésekből megismerjük a cári Oroszország végnapjait, és kapunk egy mesébe illő történetet Alekszejről és Anasztáziáról. A darabok szépen összeállnak, és szerintem azért tetszett nekem ennyire ez a könyv, mert ez a lehetőséget szerettem. Ha értelmet nem is, de vigaszt vitt a Romanov-család tragédiájába.

Érdekes az is, mennyire szűken méri Berry az érzelmeket. Lord és Akilina között úgy alakít ki vonzalmat, hogy arról talán 2 mondat szól az egész könyvben. Amikor valaki a szülei vagy éppen a saját házasságáról mesél, az is olyan sterilnek hat, miközben igazából arról mesél, hogy szeretik egymást.
Mégis, olyan események vannak benne, amelyek hozzák magukkal az érzelmeket, amiket olvasóként bele tudtam tenni. A Romanov leszármazottak sorsa, vagy a jelenből az Alekszej nevű borzoj története. Megható, szomorú, de felemelő is. Amire később is emlékezni fogok ebből a könyvből, a két Alekszej, állat és ember története.
Tudom, egy olyan könyv, amiben sok embert megölnek, én mégis egy kutyát emelek ki… Alekszej azonban minden tekintetben jó kutya volt. Kutyabarát vagyok, szóval nekem jobban vérzett érte a szívem, mint sok random emberért, aki éppen csak feltűnt a történetben. Még akkor is, ha közben rákerestem, hogyan néz ki egy borzoj – és nem tudom azt mondani, hogy szerintem szép kutyák. De az biztos, hogy Alekszej jó kutya volt.

Van kaland, van nyomozás, van nekem tetsző vég. Még csak Cotton Malone se hiányzott – bár tény, hogy Lordnak vannak közös vonásai vele.

Berry: A Romanov-jóslat - Mint kalandregény: 75% egy jó sztori, ami egészen filmre termett. Kalandos, gyors.

Szubjektíven: 85% szerettem a történelmi meséjét, a pörgős cselekményét és a végét is.

• Európa: Minél véresebb - King novellás kötet, thriller és horror
• Libri: Mrs. Christie rejtélyes eltűnése - kosztümös krimi
• Manó: Egy új élmény - meseregény
• Kossuth: Szex és hiúság - strandkönyv
  • Az utolsó üresvadász - fantasy
• Szukits: A Pusztítás Kulcsa - akció
• Lettero: Várj, amíg sötét lesz - thriller
• Agave: Már megint a felfedezők - sci-fi
• Fumax: A Fehér Lovag átka - már tényleg jön a képregény, megvan, mikor lehet érte menni :)
• Könyvmolyképző: A divatdiktátor - kosztümös, női

Április

19. Garber: Finale - YA fantasy 3

20. Gibney: Nincs menekvés - krimi 4,5

21. Crowley: Az Elátkozott torony - ismeretterjesztő 4

22. Hoover: Merit nélkül - ifjúsági 5

23. John: Én - életrajz 5

24. Gischler: Deadpool: Zsémbes zsoldos - képregény 4,5

      White: Lada Dracul: Egy sötét lélek - YA 3,5

25. Motyka: Hús és tűz - képregény 5

      Miranda: Az utolsó vendég - thriller 2,5

Végre érkezik a tavasz - és vannak online fesztiválok is, így kedvezményes lehet papír és elektronikus könyveket is beszerezni :)

Baráti körös, nyomozós, kisvárosi.

Avery egy kis nyaralóvároska lakója. Megszokott itt, hogy a szegény helyiek és az itt nyaraló gazdagok nem keverednek. Mégis, Avery kamaszként barátságot kötött Sadie Lomannel. A család támogatta is a lányt, még állásuk is nála lett, mint a házuk gondnoka. Hagyomány a fiataloknál, hogy megrendezik a szezon végén a plusz-egy partit. Abban az évben azonban tragédiába torkolltak az események: Sadie holtan került elő, állítólag öngyilkos lett és az óceánba fulladt. Avery nem így gondolja, és egy évvel később, amikor megint összegyűlnek az emberek, és a kezébe akad Sadie eltűnt telefonja, a barátnője gyilkosa után ered.

Gyanús lehetett volna, hogy miért a Libri adja ki ezt a kötetet, ha eddig Miranda az Agavénál volt. Nem gondoltam mélyebben bele, így menet közben foghattam a fejem, hogy eddig ez a leggyengébb Megan Miranda-történet, amihez szerencsém (?) volt.

Keressek rá egy szavas jellemzést? Zavaros. Mivel a logikus történeteket szeretem, nekem ezzel már meg is van ítéletem. Alapvetően két idősíkon zajlanak az események, amelyek jól el vannak különítve, mégis túl gyakran éreztem úgy, hogy furák, nem helyén és idején valók az éppen leírt események. Nem egyszer éreztem, hogy valami nem stimmel a történettel.

Egyrészt, már maga Avery indítékai zavarosak nekem. Miért is kezd el nyomozni, mi hajtja? Elmondva el van, hogy mennyire jó barátja volt Sadie, de gyakorlatban ezt nem érzem igaznak. Vannak köztük szálak, de akik túl közel vannak, sértik is egymást. Nekik is megvolt a maguk rejtett problémája – pl. Connor, akivel Avery elég durván szakít, de azt a szívére veszi, amikor a barátnője kikezd a fiatalemberrel. Olyan szinten nem éreztem őket igazi barátoknak, hogy egy ponton az is megfordult a fejemben, hogy ez egy Oidipuszi-nyomozás lesz, ahol a végén kiderül, hogy Avery a gyilkos, csak nem emlékszik.

Avery nyomozása sem lett izgalmas. Azt kiéreztem a szövegből, hogy a szerző igyekszik feszültséget generálni, de nem érzem, hogy sikerrel járt volna. Maximum azt sikerült némileg megfognia, hogy milyen ellentét van a nyaralók és az állandó lakosok között. De ezt sem vitte túlzásba, ifjúsági regényben is olvastam már ezt a kisvárosi feszültséget jobban átadva.
A végeredmény se tetszett. Vagyis, hogy ki a tettes és miért. Nehezen és szinte véletlen jut el oda Avery, arról nem is beszélve, hogy előkészítés nélkül jön a megoldás. A semmiből feltűnik egy új szál, amivel aztán mindent megmagyaráznak. Ezt túl kényelmes megoldásnak érzem, nem is szeretem, ha egy thriller végére ilyen kerül.

A kapcsolati rendszerek szerelmi téren még rosszabbak, mint Avery és Sadie története. Kicsit olyan érzetem volt, mintha helyenként egy tini történet bontakozna ki. Avery nem kedveli Parkert, Sadie bátyját, de amikor a lány tiltaná tőle, megszerezné és flörtöl vele. Nyomorult Connor nem értem kit szeret és mikor. Van olyan szerelmi jelenet benne, ami tulajdonképpen abból indul ki, hogy nem akarnak egymástól semmit – akkor minek kötnek ki egy ágyban? A vége is ugyanilyen kurta-furcsa a kapcsolatok terén.

A szereplők között egy szimpatikus sem akadt, még Avery sem. Az indítékaik zűrösök és nem egyértelműek, mindenki tesz ellenszenves dolgokat. Bár nem egyértelmű, hány évesek a szereplők – huszonévesek –, roppant kamaszosan viselkednek sokszor. Hiába tudom, hogy már önálló emberek, munkával és múlttal, nem egyszer megfordult az is a fejemben, hogy simán elhinném a sztorit, ha 16-17 évesek lennének.

Sokkal jobb történetet vártam, ez most nem tetszett.

Miranda: Az utolsó vendég - Mint thriller: 45% a semmiből érkezik az indíték és a megoldás, a történet is zavaros.

Szubjektíven: 35% nem szerettem a szereplőket, és érzelmileg nem sok értelme volt.

Harcos, mágikus, rejtélyt megoldó.

Geralt egy régi barát kérésére megy bele egy kis nyomozásba. A férfi felfigyelt arra, hogy a kedvenc lányához beszökik esténként valaki – egy olyan toronyba, ahova élőnek nem lenne esélye bejutni. Attól tartva, hogy esetleg egy vámpír vetett szemet a lányra, kéri a vaják segítségét. Geralt le is csap, és egy régi barátba botlik, aki akaratán kívül új veszélybe és mitikus kalandba sodorja magukat. Hiszen a repülő ládához jutó Kökörcsin természetesen egy szép lányhoz kívánta magát, és van annyira felelőtlen, hogy a lebukás után fennhangon felolvassa a ládába írt mitikus jeleket. Így köt ki a páros Ofier királyánál, akinek az udvarában valami sötét terjed, és aki mindezért Geralt fejét akarja – nem is sejtve, éppen ki érkezett meg hozzá egy bárd kíséretében.

Eddig szerettem ezt a világot, és a képregények se okoztak csalódást. A Hús és tűz is tetszett, azt külön díjaztam benne, hogy az Ezeregyéjszaka meséi beidézését is felfedezni véltem benne. Igaz, itt másképpen alakulnak az események, de ezt már megszokhattuk a Vaják történetekben, így ezzel is csak jobban illik az univerzumba.

Szerettem, hogy annak ellenére, hogy egy vékony kötetről beszélünk, mégis sikerült csavarokat és nagyobb váltásokat betenni a cselekménybe. Nem csak azt variálja a szerző, hogy Geralt éppen informálódik, vagy harcol, hanem az egész szituációval eljátszik, miközben a femme fatale is feltűnik egy varázslónő személyében. Többször váltunk helyszínt is, így lehetőséget adva arra, hogy a rajzoló vizuálisan is más világot mutasson be nekünk. Nem egyszer éri meglepetés az embert azért is, hogy ki is mesterkedik és miben. Érdemes figyelni az eseményekre, mert ez tipikusan egy olyan történet, amikor a nagy leleplezéskor tudunk utólag másként látni egyes dolgokat.
Természetesen mellette Vaják-kaland is, vagyis a tényleges harc és mágia is benne van. Geralt nem csak az eszét, az erejét is használja. Kardos leszámolás, mágikus küzdelem is van a történetben. Odacsap, szörnyeket írt – de ő nem csak egy harcos. Azért külön jár neki egy pont, hogy a történet gonoszának milyen rafinált kis büntetést talált ki.

Azt külön is érdemes kiemelni, hogy ebből a történetből is látszik, hogy Geralt olyan harcos, akinek nagyon magas az igazságérzete. Talán a sorozat legjobb gyilkosa, de nem szeret ölni és van benne együttérzés. Jó barát és találékony több tekintetben is. Bár nem Sapkowski jegyzi a képregény történetét, tipikus Geralt kaland lett, jól hozza a vaják karakterét ez a rész.

A rajzok is teljesen korrektek. Szépek az emberalakok, dinamikus a mozgás, szépen színezett. Bár elsőre Geralt szemei kissé irritáltak, ilyennek kell lenniük, tudom. A vajákok szemeit mágiával kezelik, nem emberiek – de akkor is. Abba bele lehetne kötni, mennyire erősen arab hatású Ofier – épületek, ruhák, emberek külleme is – de mivel az alaptörténetben is van egy arab mesés elem – a már emlegetett repülő láda, amivel bejut az udvarló a szép lányhoz –, ezen különösebben nem fogok háborogni.

Még valahol örülni is tudok neki, hogy az univerzum egy olyan része jelenik meg vizuálisan is a képregényben, amit ritkábban mutattak belőle. Nem az európai népmesék világa ez, hanem a keleté.

Egyedül talán némi tanulságot hiányolok belőle, bár nem tudom miért. Szórakoztató, jó sztori. Plusz, ha akarom, azt belemagyarázhatom mivel jár, ha valaki többet vállal, mint amit bír.

Jó történet, szemre is teljesen ok, ez egy jó fantasy történet a Vaják univerzumból.

Motyka: Hús és tűz – Mint képregény: 90% szépen meg van rajzolva, jó a története és hú az univerzumhoz.

Szubjektíven: 85% működött a mese motívum, Geralt korrekt hős és csavar is akadt benne.

Gibney: Nincs menedék

Lottie a családi életében szenved. A nagylánya az Államokba készül a fia nagyapjához, és Lottie titkon attól retteg, hogy a gazdag családnál marad a lánya, nem jön haza többet. Boyd kezd érzelmileg is közel kerülni hozzá, ami szintén megijeszti. Az alkoholt meg egyre nehezebben teszi le, lassan esti rutin, hogy iszogat.

De most a munkára kell koncentrálnia. Ő az egyetlen, aki felveszi és komolyan veszi az egyik cigány háziasszony vallomását, aki sikolyokat hallott az éjjel. A helyszín átvizsgálásakor egy éppen folyó temetést kell leállítaniuk, mert a sírgödörben egy másik holttest is van, egy nőé, aki menekült valami elől. Évekkel korábban volt már egy hasonló eset, az a nő nem került elő. És újabb eltűnés is van.

A végére kiderül, hogy a jó 10 éve eltűnt nő titkon az egyik cigánnyal járt, terhes lett és el akartak menni. A bátyja nem tűrhette a családi szégyent, és fogságba vetette a testvérét, többek között összezárta a halott csecsemőjével. A nő halála után meg kellett egy pótlék. A bátyját is előszeretettel kínozta: ő erőszakolta meg a férfi szeretőjét.

Hoover: Merit nélkül

Merit egyre komolyabban szenved attól, hogy a családban mindenki titkát ő őrzi. Amikor kikészül, mindent leír egy levélben, sokszorosítja, és szétszórja a házban. Így mindenki megtudhatja, hogy az apjuk a második feleségét csalja a szintén velük élő első feleségével. Hogy a bátyja kiskamasz korában megpróbálta megcsókolni, most meg rajtakapta, ahogy a mostohaanyjuk öccsével hentereg. Hogy a nővérének komoly baja van az első szerelme tragikus halála óta, mert azóta csak haldoklókkal jár.

Majd beveszi az anyjától lopott gyógyszereket, öngyilkos akar lenni. Ekkor derül ki, hogy azok nem igazi gyógyszerek. Mert az anyjuk nem rákos, hanem pszichés beteg, csak ezt nekik nem akarták gyerekkorukban elmondani. Néha vannak tiszta percei, de különben nem önmaga. Ezért is maradtak együtt, és a második feleség elfogadta, hogy a férje mindig is kötődni fog és szeretni az elsőt. De mindenki más titka is kiderül, amit Merit nem tudott.

A bátyja 14 éves kora körül figyelt fel rá, hogy a fiúkat a lányok érdeklik, ő meg inkább a fiukat nézegette. Arra gondolt, ki kellene próbálnia, milyen egy lány csókja. Kínjában a húgát kérte meg, de rá is jött, hogy azt nem szabad, próbált elnézést is kérni, de már tudja, hogy Merit azt fel se fogta, csak sérült.

A nővére meg nem szerelmi kapcsolatokat keres, hanem vigaszt nyújt a haldoklóknak, és így gyászolja a halott szerelmét. Akit Merit a barátjánál hitt, igazából az egyik fiú barátja, akit a kórházban látogat. Csak nem volt hova mennie, és befogadták. Neki tényleg Merit tetszik, nem az ikre.

Meg tudnak beszélni mindent, Merit depresszióját is, és eldöntik, ideje pszichológushoz járni, mindenkinek.

Hatalmi harcos, szerelembe eső, történelmi, saját ügyért küzdő.

Vlad Dracul nagyon ragaszkodik a hatalmához, és a gyerekeibe is beleneveli, hogy Havasalföld a minden. A házasságából született lány, Lada, aki egy igazi vadóc, nagyon meg is tanulja a leckét. Amikor menekülniük kell, és a törököknél lelnek menedéket, szövetséget, a lánynak akkor is a hazatérés és a harc jár az eszében. Ahogy azonban itt nő fel az öccsével, ez a világ is megkísérti őket. Lada harcos lesz, nem szép és nem engedelmes, de a szultán fia, Mehmed így is szereti őt, amit a lány elkezd viszonozni. Öccse, Radu is a herceg rabjává válik, és a nővérével igyekeznek védeni, hogy megélhesse, mire szultán lesz belőle. Ám egy ponton mindenkinek el kell döntenie, hova húzza a szíve és milyen áldozatra készek ezért.

Hát… nem ezt vártam. Egyszerre jobb is, meg rosszabb is, mint az előzetes elvárásom. Szerencsére nem egy tucat, történelmi köntösbe öltöztetett romantikus ifjúsági, de nem is az a történelmi kaland, ami az oldalakhoz szegezne.

A történet egyszerre táplálkozik a történelmi múltból és alternatív verzió is. Mehmed alakja, akinél többet merített a történelemből. Még utána is olvastam a szultánnak, bár rémlett, hogy Roger Crowley-nál már olvastam róla többet. Itt van az élete célja, a leendő utóda is már, szépen megalapozza a szerző, amiért Mehmed kora egyik nagy alakja lesz.
Igen, a köntös romantikusabb, hiszen a Lada iránti szerelme is meghatározó nála, de ez csak fikció, az ifjúsági rész. Engem jobban érdekelt, ami a valóságban gyökerezik: miért akarta annyira Konstantinápolyt, a fiai születése, ahogy duplán kerül a szultáni székbe, mert elsőre még a testvére a helyére tud lépni.
Ha már a valóság – magyar szemmel van egy alak a történetben, akit furcsa ennyire más szemüveggel nézni. Hunyadi János – nálunk abszolút hős, a nagy törökverő. Az itt is benne van, mennyire nagy hazafi és hadvezér, Lada már gyerekként felismerni, hogy mekkora ember – de gyűlöli, hiszen Ladának Havasalföld az első, míg Hunyadi használná őket a terveihez. Azt meg gondolom nem kell magyaráznom, hogy a törököknél sem baráti serleget ürítenek a neve hallatán. Vagyis, Hunyadi a regény szempontjából ellenség.

Sajnálatomra a regény nagyja ifjúsági, és Lada a központi alak. Ő és a testvére is egy-egy divatos klisét testesítenek meg. Lada a hősnő, aki erős és önálló, aki nem várja a herceget, hanem maga vívja a harcait. Vad, erőszakos teremtés, akit egyszerre lehetett példának látni, de sajnálni is. Visszautasítja a szerelme lánykérését is. Ő tehát a maga útját járja, és nagyon messze van a Disney hercegnőktől. De mennyire boldog így? Úgy éreztem, az ő alakja már átesett a ló másik oldalára. Ok, én se díjazom, ha egy női karakter annyira képes, hogy a pasi lábai elé hullik, de Lada meg a női felét tagadja meg.
Radu a szinte kötelező LMBTQ mellékalak. Sok tekintetben ő inkább szimpatikus, mint a testvére. Jobb szíve van, és ő az okosabb. Gyerekkoruktól kezdve ő tervez és stratéga, nem fejjel megy a falnak. Gyengédebb, érzelmesebb – ha Lada fiús, ő meg egy feminin férfi lesz, ami nem zárja ki, hogy a végére harcossá is érik, aki csatába lovagol, gyilkol és remekül vív.

A történet alapvetően a szultán udvarában az intrikákat követi le. Megy a harc, hogy ki legyen a következő szultán. Mivel Trónok harcán edződtem, messze volt ez az ingerküszöbömtől. Ármánykodnak, közben van egy-egy csata is. Mozgalmas, van cselekménye a kötetnek, csak éppen másban ugyanez ifjúsági tompítás nélkül is megvan. Pl. a kisgyermek féltestvér meggyilkolása, hogy ne legyen belőle trónkövetelő – legutóbb éppen A hódító feleségében olvastam, ahogy így végeztek Nagy Sándor öccsével. Itt mindig ott van mellette, hogy Mehmed mennyire hajt Lada szerelmére, vagy Radu mennyire szenved attól, hogy a neme miatt ő nem kerülhet olyan közel a barátjukhoz, mint a nővére.

Amit érdekesnek találtam, ahogy a más kultúrákat ütközteti a szerző, akár még egy karakteren belül is. Mehmed örökösként, majd szultánként is kötelességként szembesül azzal, hogy háreme van, amit látogatnia is illik, és gyerekeket kell nemzenie. Ahogy Mehmed ezt puszta feladatnak tekinti, Ladának meg fáj – ahogy ezt a témát próbálják megbeszélni, azt már szinte viccesnek találtam. Volt abban valami önellentmondás, de pont attól hihető, ahogy a lány besértődik azon, hogy miközben ő nem hajlandó lefeküdni se a fiúval, így a gyereke anyja se lehet, az fáj neki és féltékeny, hogy kötelességből Mehmed mással összehozza az örökösét. Tudom, ez nem poén, nem is úgy van megírva, de az egész helyzet abszurditását Lada oldaláról mókásnak találtam.

A történelmi részek, az intrikák tetszettek benne – pont az nem jött be annyira, ami miatt az a zsánere, ami. Lada és az ifjúsági elemek kevésbé kötöttek le, a szerelmi szál se tetszett. Viszont, a folytatás jobban érdekel, hiszen tudom, hogy Mehmed megindul Konstantinápoly ellen, és Lada is szimpatikusabb lesz nekem, ha szerelmi tépelődés helyett nekiáll rendet tenni Havasalföldön.

White: Lada Dracul: Egy sötét lélek - Mint YA: 65% pluszt ad neki a történelmi keret és a valóságdarabok, de nagyon megcsinált.

Szubjektíven: 50% a hősnőt nem szerettem, és érezni, hogy YA tipikusra lett írva a nagyja.

Alternatív világos, zombis, antihősös.

Deadpool 2 millió dolláros bevetésre indul. Egy biológiai fegyver alapanyagát kell begyűjtenie az A.I.M. részére, amire a Hidra is feni a fogát. A Vadföld tele van dinókkal, veszélyes elemekkel és egyetlen segítsége a szexi tudós, dr. Betty, aki nagyon nem vevő Deadpool udvarlására. Amikor kiderül, hogy az alapanyag egy másik dimenzió Deadpooljának feje, aki elkapta a zombivírust, a zsoldosban feltámad a túlélési ösztön - nem kellene zombivírussal háborúzni! A fejet haza kell juttatni, így egy dimenzióváltó kaland indul zombi T-Rexszel, vadnyugati hangulattal és sok-sok Deadpoollal.

Kedvenc elvetemült antihősöm újabb kalandjával ismerkedtem meg. Bár sikerült a Deadpool osztag összefüggő történeteit teljesen fordított sorrendben elolvasnom, így is szórakoztató volt. Még az sem zavart, hogy most voltak olyan előzmények itt, amelyekre visszautalnak később, és már ismertem a történetet.

Mondjuk, egy hasonló képregényvilágban megszokott a sok utalás. Ebben a kötetben is vannak olyan képregényekre utalások - elsősorban egy zombis sorozatra - amelyet nem ismerek ugyan, de a megértést nem gátolta.

A cselekmény folyamatosan mozgásban van, és akció központú. Deadpool erőssége nem a taktika, hanem a dolgok közepébe vágás, és akció közben mindig átlátja, éppen mi kell a megmeneküléshez. Változatos ellenfelek vonulnak fel nagyon változatos helyszíneken - ahol aztán lőnek, kardoznak, verekszenek, robbantanak stb. Menekülnek űrhajóval, légballonnal, a lábukon, állatokon... van itt minden.

Van pár visszatérő karakter is, mint az A.I.M. akcióvezetője, aki egy ponton már inkább humoros mellékalakká válik, aki visszatérően Deadpool útjába áll. Ami az elején vicces volt, egy ponton túl már untatott: ha valaki kétszer elárul, meg kellene lepnie, hogy megteszi harmadszor is? Na ugye, hogy nem.

Az univerzumok azonban ötletesek, mások és egyediek. Ahogy a különböző Wilsonok is. A rajzaik stílusában is meg vannak különböztetve, ami nem mindig tetszett. Vadföldet megszokta a szemem, azt szerettem is. Wilson őrnagy világa viszont darabosnak tűnt nekem, és az őrnagy vs. Pool verekedését kifejezetten rossz volt látni. Kb. olyan érzet volt, mint amikor kamaszkoromban lefagyott a Mortal Kombat. (Pedig ötlet ebben a világban is volt, ahogy humor is - Wilson őrnagy sapkáján nem csak Deadpool derült jót, én is.)

Ha már a grafika. A fentieket leszámítva összességében tetszett, de a képregény szexizmusa azért egy ponton már zavart, nem sikerült humorral feloldani sem. Mert az elején visszatérő poén, hogy dr. Betty biodíszlet is, akin a férfiember legelteti a szemét, de a zombivilág...

Mégis, milyen elvetemült nőszemély megy ki zombikkal harcolni pólóban meg bugyiban? A zombi harap, és akkor te is zombi leszel. Még egy idióta is rájön, hogy a kezeslábas a minimum, és próbálsz valami kevlárt vagy páncélt is begyűjteni, hogy ne tudják átharapni a ruhád. De dr. Veronica vonul bugyiban... Nem csak nőként háborít fel, de minimális túlélési ösztönnel rendelkező emberi lényként is.

De a kötet izgalmas, szórakoztató, és Wade szállítja az egysoros poénokat is. Kobakot se kell félteni, és pl. az a visszatérő elem, ahogy a zombikat rá akarja venni, hogy szokjanak le a húsról, azt morbidnak, de viccesnek találtam végig.

Összességében tetszett - csak az a bugyis tudós vs. zombik ne lett volna.

Gischler: Deadpool: Zsémbes zsoldos - Mint képregény: 90% sok akció, a szereplőhöz illő humor és ötletes világok sora végig.

Szubjektíven: 75% a poénokat szerettem, az alternatív világokat is, de a szexizmusát nem.

Kutyusok minden mennyiségben!

Vagyis inkább 5 borítóról. Mely regényekről/kutyás könyvekről is van szó?

Megoldás: Tovább!