• Centrál: A csokoládévilla - női, kosztümös
• General Press: Liftakna - krimi
• Menő: Légből kapott szerelem - ifjúsági
• Agave: Földönkívüli - ismeretterjesztő
  • 1280 fő - thriller

Január

18. Fekete: Zsellérek - ifjúsági 4

19. Mucha: Nincs idő - ifjúsági 3,5

20. Hemingway: Akiért a harang szól - háborús 3

21. Watson: Zengő vas - fantasy 3

22. Glenconner: Az udvarhölgy - életrajz 4

23. Bergh: Lázadás 2.0 - New Adult 1

      Hall: Szupermarket - thriller 2,5

24. Collins: Frannie Langton vallomásai - krimi 3,5

      McCoy: Marilla a Zöld Oromból - ifjúsági 4

A héten volt hó is, hideg is, de remélem jó olvasmányok is!

Felnövő, életet választó, családos.

Marilla boldog lányka volt, akinek volt egy szeretett bátyja, kedves szülei és hamarosan kistestvére is érkezik. A helyes John Blythe pedig úgy néz rá, hogy a lány már remélheti, hogy nem csak egy gyereket lát benne. A tragédia gyorsan és végzetesen csap le: az édesanyjuk belehal a szülésbe a kistestvérükkel együtt, majd egy helyi lány úgy összetöri a bátyja szívét, hogy az szerelemmel már nem lesz képes szeretni. Marilla John segítségével készül a vizsgáira, de magában gyötrődik a fiú miatt: szabad neki szeretnie és boldognak lenni? Egy apró nézeteltérés elég, hogy John torkának ugorjon, és elmérgesítse a viszonyukat. Évekkel később John hazatér, és Marilla kap még egy esélyt a békülésre.

Az Anne-regények a lányregények klasszikusai, amelyeket minden generáció fel tud fedezni magának. Nem csak azért, mert egy szebb, idillikus már letűnt kor rajza van bennük, egy nagyon helyes kamaszlány, meg egy Gilbert, hanem mert a hétköznapok szépsége is bennük van. Tele vannak jó emberekkel, akik nem hibátlanok, de jót akarnak, és akik között el tudjuk képzelni magunkat. Az sem hátrány, hogy rendszeresen filmesítik is – a legutóbbi Netflix adaptáció például nagyon betalált, ültömbe végig tudnám nézni az egészet.

Sarah McCoy is Anne-rajongó, és mellette írónő is, így jöhetett létre általa Marilla regényes története is. Még le is írja az utóhangban, hogy volt egy mondat, ami nem hagyta nyugodni Montgomery történetében. Amikor megjegyzik, hogy egy időben John, Gilbert apja Marillának udvarolt. Sarah McCoy ezt a történetet akarta és mesélte el nekünk.

Egyrészt, megrajzolta az utat, hogy lesz Marillából az a kemény, de nagyon jó szívű asszony, aki majd Anne-t felneveli a bátyjával. Lánynak nyitottabb és kedvesebb volt, de egyetlen fordulat erre az útra vitte – az anyja halála. Marilla számára a kötelesség és a birtok, a családja nem egyszerűen feladat, jóvátétel is.

Számomra az a regény egyik legjobb része, hogy érzelmileg mutatja meg, hogy ott dől el minden, hogy éppen Johnnal sétált és jól érezte magát a lány, amikor az anyja szülése megindult, és mire a lány hazaért, már csak elköszönni tudott. Bűntudat, önvád indul innen – és végső soron ezért nem tud az lenne John mellett, akire a férfinak szüksége lenne. A politikai vita csak az indok, itt dőltek el a dolgok, a bűntudattal az anyja miatt. Ahogy magyarázza azt is, miért lesz olyan szigorú Anne-nel. De itt van a melltűjének is a története.

Sok-sok történet és kapcsolat előzménye benne van a regényben. Miért nem nősült meg Matthew, aki pedig az egyik legszerethetőbb alak az Anne-regényekben is? Hogy lett olyan jó barát Marilla és Rachel? Szépen belesimulnak ezek a történetek a regények világába – újat mondanak, de nagyon szépen igazodnak az eredeti történetekhez.

Azt gondolom mondani se kell, hogy John mennyire előképe Gilbertnek. Jó volt azt olvasni, hogy milyen szülei voltak a fiúnak, és hogyan indult az a történet is. Marilláért ugyan fájt kicsit a szívem, amikor már reménykedni kezdett, és a valóság majd fejbe csapja, de így reálisabbnak is éreztem. Egy 20 éves sérelmet meg lehet bocsátani, és barátként vissza lehet találni a másikhoz, de egy kamaszkori szerelmet ne akarjanak 40 éves fejjel újraélni.

Megvan az a hangulat is, az idilli kisvárosi és szigeti mindennapok, amibe olyan jó elmerülni. Ugyan itt is történnek tragédiák, és szenvednek a jó emberek is, de van kibe kapaszkodni és tényleg érezni a közösség erejét. A szeretet, a barátság hatja át az egészet.

Komorabb, tragikusabb, mint az Anne, de ez nem is happy end, hanem Anne felé tartó sztori.

McCoy: Marilla a Zöld Oromból - Mint lányregény: 75% tisztelettel kezeli az alapanyagot, miközben egy új történetet mesél.

Szubjektíven: 70% elvitt a hangulata, és szerettem, mennyire visszahozza azt a hangulatot.

Rabszolgaként boldoguló, tiltott szerelmes, bűnügyi.

Frannie egy jamaicai birtokon született, fekete anyától és fehér apától. A szüleit soha nem ismerte, a gazda háztartásában nevelkedett, mint cseléd. A gazda egy napon felfigyelt arra, hogy Frannie okos is – az asszonya megtanította írni és olvasni, falta a könyveket és jó volt a memóriája. Így Langton maga mellé vette, bevonta az orvosi kísérleteibe, melyeket a lány aztán nagyon el akart felejteni. Amikor tönkrementek, Frannie volt az, akit Londonba magával vitt, és itt el is ajándékozta a lányt. A Benham házaspár látszólag előkelő angol család volt, ám a felszín alatt forrtak az indulatok. Frannie Marguerite Benham bűvkörébe került, és megtapasztalta általa a tökéletes boldogságot és a fájdalmas árulást is. Mégis, amikor az asszonynak szüksége volt rá, készen állt visszatérni hozzá. Ám a történet mészárlásba torkollott, és Frannie a gyanúsított. Ha nem kezd el beszélni, kivégzik. Ő pedig írni kezd az ügyvédjének, egy zaklatott élet történetét.

Egyike azoknak a könyveknek, amelynek jó reklám volt, hogy Oprah ajánlja. Ennél már csak az dobna nagyobbat, ha készülne film is belőle. Egyelőre ezt még nem hallottam, de különben olyan az alapanyag, hogy akár lehetne is.

Van egy nagyon hasonló regény is, az Alias Grace. A cselekmény, a mondanivalóban és a formátumban is hasonlítanak, abból már készült mini sorozat. Vagyis, ki tudja – lehet, hogy Frannie története is életre kel előbb-utóbb, addig azonban el lehet olvasni, már magyarul is.

A történet alapvetően egy visszaemlékezés. Frannie jelene a börtön, és a tárgyalás, melyen bizonyítania kellene, hogy nem ő a Benham házaspár gyilkosa. Az ügyvédje próbálkozik, de sok minden szól ellenük. Ahogy az asszony mellett, véresen a nőre találtak. Hogy rabszolga volt, hogy milyen szakmába keveredett ezt követően. A származása.

Alapvetően Frannie visszaemlékezését olvassuk, hogyan jutott el erre a pontra. A gyerekkorától indítunk, és haladunk a börtön felé lineárisan. Ezt a történetet szakítja meg olyakor a jelen közjátéka, ami nem esett jól. Kiszakított a történetből, és ott nem történtek olyan események, ami miatt megérte megszakítani a múlt történetét.

Van benne cselekmény is, de a szerző sok mindent homályba burkol. A legnagyobb szörnyűségeket nem mutatja meg, csak utál rájuk. Frannie nem meséli el, pontosan milyen kísérletekben kellett segítenie. Ha abba az irányba ment volna el a szerző, a lélektani és krimi mellé a horror is felkerülne, de nem ezt az utat választotta.

Inkább Frannie lelke, az érzelmei fontosak, melyek túl is nőnek a cselekményen. A birtokon történtek, a londoni kezdetekben még tartalmas cselekmény is volt – ezek a részek tetszettek jobban – de a Benham házaspárhoz érkezve ez egy érzelmi hajszává válik. Az lesz a fontos, hogy Frannie és Marguerite mit éreznek. Az érzések milyen tettekre sarkallják majd őket.

Frannie többszörös magára ébredése a téma: a birtokon az intellektusára majd a származására. A Benham házaspárnál a szexualitására. Ehhez hozzájön, hogy mennyire elnyomott társadalmi réteg tagja. Megbélyegzi, hogy félvér és nő. Az, hogy kit szeret, még egy tabuval és bélyeggel bővíti a sort.

Nem vádirat a regény, inkább megállapítások sora. Ha ilyen vagy, ilyennek születtél, ez a társadalom ennyit fog adni neked. Frannie már beletörődött, semmi vád nincs a hangjában.

Túl sebzettek vagy betegek a szereplők, hogy kedveljem őket. Nekem több krimi is elfért volna a sztoriban, de ez elsősorban lélektani krimi. Annak korrekt, érzelmes

Collins: Frannie Langton vallomásai - Mint krimi: 65% lélektanilag gondosan felépített, társadalmi üzenetekkel tarkított korrekt mű.

Szubjektíven: 55% több krimit és cselekményt szerettem volna, a szereplőit sem kedveltem.

- Hemingway: Akiért a harang szól

A hidat sikeresen felrobbantják, de utána gyorsan menekülniük kell. Robert esik egy nagyot, eltöri a lábát. Ő is tudja, hogy csak lassítaná a többieket, ha megpróbálják magukkal vinni. Kér egy puskát és elköszön Mariától, akinek azt mondja, lélekben vele lesz, és ha megmenekül innen, akkor vele ő is megmenekül. A lány nehezen, de itt tudja hagyni, a többiek megígérik, hogy vigyáznak rá.

Robert várja a katonákat. A tisztre vadászik, ezzel segítene a legtöbbet a menekülő társainak. Ahogy felé haladnak, tüzelni kezd.

Hemingway nem írja meg, hogyan hal meg, de nyilvánvaló, hogy ez öngyilkos küldetés, és nem fogságba fogják ejteni, hanem agyonlövik itt.

- Glenconner: Az udvarhölgy

Anne túléli a tragédiákat, ha fájnak is. A nagyfia sikeresen leteszi a drogot, és azt a nőt veszi el a válás után, aki a férjével segített neki felépülni. Egy fia születik tőle. De a drogos múlt betegséget is hoz magával, és a férfi fiatalon meghal.

A középső fia, akinek csinos felesége és helyes kisfia van, a családi birtok örököse, ő elválik és bejelenti, hogy homoszexuális. Beleveti magát az éjszakai életbe, és HIV fertőzést kap. Belehal.

Anne férje a trópusokon fogad be egy fiút, és egyre több hatalmat ad neki az ingatlanokon. Közben voltak ilyen felkaroló akciói. A döbbenet akkor jön, amikor a férfi meghal, és felolvassák a végrendeletét. Mindent arra a fiú hagyott, kisemmizve a családot. A bárói címet ugyan az elsőszülött fiának a fia kapja, és a családi birtok a másodszülött fiúé, de minden más elveszett. Évekig tart a per, amivel a vagyon felét visszakapják.

Anne pedig igyekezett megbékélni, és csak élvezni, ami még maradt az életéből.

Pszichés betegséggel hadakozó, regényt író.

Flynn dolgai nem úgy alakultak az életében, hogy boldog lehessen. A barátnője elhagyta, mert elege lett abból, hogy Flynn semerre nem halad. Nem megy el dolgozni, mert ő író, és a nagy regényén dolgozik. Csak éppen semmit nem fejez be, félkész fejezeteket küldözget a kiadóknak, és várja a csodát. Most mégis pozitív visszajelzést kap: ha befejezi a regényét, kiadják. Flynn így állást szerez egy szupermarketnél, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, megfigyelhesse a munkatársait és regényalakká formálhassa őket. Csak valami nagyon nem stimmel a szupermarketben. Feltűnik Frank, aki zűrös ügyekbe keveredik, és Flynn is bajba sodródik miatta. Vagy valami teljesen más az igazság, amire a férfinak rá kellene döbbennie, mielőtt túl késő lesz bármit is tenni?

Logika. Egy krimiben, egy thrillerben nekem szükségem van rá. Ha választhatok, hogy egy történet vége legyen nagyon meglepő, vagy kiszámíthatóbb, akár előre is tudható, de logikusan levezetett, akkor gondolkodás nélkül az utóbbit választom. Nagyon nem vagyok kibékülve azzal, amikor a történet végén, a semmiből előránt a szerző egy új karaktert, egy új eseménysort, és azért meglepő véget kerekít, mert addig nem is tudtunk erről a vonalról semmit, hogyan is lehetett volna logikusan eljutni a megoldáshoz?

Hall – aki különben nem elsősorban író, hanem a zenevilág részese, pl. népszerű dalszerző – regénye azért zavarba ejtő, mert egészen másképpen lesz logikátlan. Bajba is vagyok vele, hogy milyennek értékeljem a regényt. Mivel nagyon keresem a logikus levezetéseket, az értelmet egy thrillerben, nekem nem volt jó benyomás. Akkor is, ha valahol ennek most ilyennek is kellett lennie.

Mert a hősünk, Flynn beteg. Olyan jellegű problémája van, ami kizárja, hogy az általa elmondott történet logikus és értelmes legyen. EL is jutottunk a személyes kis 22-es csapdámhoz: nem szeretem a regényt, mert nem logikus. De nem lehet logikus, mert akkor hiteltelen lenne a narrációja, a hőse, és akkor ugyanígy nem szeretném. Egyszerűen ezt nem lehetett úgy összehozni, hogy elégedett legyek vele.

A regény két nagy részre oszlik. Az elsőben még nem tudjuk, miben szenved Flynn és beleolvadunk az ő valóságába. Cselekmény ebben sem volt túl sok, de azért megvolt az érzetem, hogy nagyjából értem, mi történik. Ugyan a főhős nem lett szimpatikus – nem szeretem az olyan karaktereket, akik hozzá hasonlóan csak próbálkoznak, de soha és semmit nem fejeznek be, csak várják a csodát.

Majd jött a kettes rész, amikor a valódi valóságot is megismerjük, vagyis már tudjuk, hogy miben szenved Flynn és hogyan érzékeli ő a valóságot, ezzel alakítva a saját történetét is. Flynn tulajdonképpen a saját érzékelése, betegsége ellen indul háborúba, és sajátos módokon igyekszik újra normálisnak lenni.

Egyre jobban a Harcosok klubjában kezdtem érezni magam, csak ebben a sztoriban se Brad Pitt, se Edward Norton nem vonja el arról a figyelmem, hogy nem értem, mi történtik. Egy betegség szintjén gondolkozunk, még azt sem tudjuk, mi a valóság. Ahogy a Harcosok klubja végén is csak néztem ki a fejemből, most is ezt tettem. Ezt az érzést meg utálom.

Amit még így is értékeltem, a narráció. Flynn áttöri a negyedik falat és velünk, olvasókkal is kommunikál. Ha a nyelvhasználata nem is mindig olyan, amit különben tolerálok, ez a kibeszélés az olvasóhoz feldobja annyira, hogy a többin átlendültem.

Csak kicsit lenne érthetőbb a vége és a betegség…

De talán az a gond, hogy minden áron rendszert és logikát akarok keresni az őrületben is. Ha ezt el tudnám engedni, a regényt is jobban élveztem és értékeltem volna.

Hall: Szupermarket – Mint thriller: 55% érdekes a narráció, belülről fog meg egy különös témát, egyedi regény.

Szubjektíven: 30% egy ponton elvesztettem a fonalat, és még mindig nem találtam meg.

Egymásba gabalyodó, viszonyos.

Natalie megcsinálta, bejutott álmai egyetemére az álomszakra. A barátoknak így sikerül rábeszélni, hogy egyetlen estére engedje el a kontrollt, és bulizzon velük. Az este túl jól is sikerül, Natalie a börtönben találja magát. Nincs egyedül, egy jóképű srác is be van zárva. A kihívó öltözetű lányt a srác prostituáltnak nézi, és egy menetre be is fizetne nála. Natalie, maga sem értve miért, beleegyezik. Reggelre a fiatalembernek nyoma sincs, a lány meg rázódhat vissza az életébe. A tandíj miatt dolgoznia kell, és pincérnőnek jelentkezik egy menő kávézóba. Itt látja újra az egyéjszakás kalandját: Nathan hamis nevet mondott neki, valójában az étteremlánc tulajának a fia. A fiatalok között elemi a vonzalom, és egy-egy alkalomra el is sodorja őket. De beérik ennyivel?

Kezdem azt gondolni, hogy elértem oda, hogy a romantika zsánerében a szélsőségek azok, amelyek képesek kiakasztani. Nem szeretem, amikor egy történet túlzottan mese. Ha nem direkt mese feldolgozás vagy lányregény, akkor a túl szép, hogy igaz legyen történetek fárasztanak. Viszont, azt sem díjazom jobban, amikor a testiségre épülő hihetetlen nagy szerelmeket akarnak eladni nekem. Bergh ez utóbbival próbálkozott – nálam nem sok sikerrel. Sőt, többször is úgy éreztem, bűntett ellenem a regény.

Már ott elkezdődtek a bajok, hogy nem tudom beleélni magam annak a helyzetébe, akinek ilyen erotikus fantáziái vannak. Ebben a történetben tulajdonképpen egy olyan szerelmet kellene megismerni, drukkolni neki, ami kb. egy bántalmazó kapcsolatból növi ki magát.

Azzal indítanak, hogy még egymás nevét sem tudják, de szó szerint a rácsok között kefélnek. Nekem már elképzelni is nehezemre esik, ahogy a rácsok közt létesítenek intim együttlétet. Van, akinek ez a fétise? Hogy nem irritálja a meztelen bőrük a rács, és bármikor bejöhet egy rendőr is, meg egyáltalán… rendben, azt hiszem, kimondhatom, ehhez a regényhez én prűd vagyok. Már ez a nyitó kép is megviselt, és akkor sem kedveltem meg jobban, amikor a folytatásban jött a nyilvános szex a parkban. Mondjuk, olyat már hallottam, hogy valaki erre bukik, de az nem én vagyok.

Azon túl, hogy ilyen epizódokkal indítanak, Thomas közel a regény feléig abban a hitben van, hogy Natalie prosti, vagy ha nem is teljesen az, pénzért tartják ki a pasik. Úgy is bánik a lánnyal. Elképzelni nem tudom, Natalie hogyan tud beleszeretni, amikor úgy beszél vele, mint valami szeméttel. Úgy is viselkedik vele. Ahogy mondtam, nem egy egészséges kapcsolati modell.

Igaz, azt is mellé kell tennem rögtön, hogy mit is várna a lány? Ahogy összefekszik vele a kezdetektől, az nem annak a lánynak a viselkedése, akinek különben Bergh el akarja őt adni. Az örök jókislány, aki a gimis szerelmével vesztette el a szüzességét, azóta más nem is volt neki, csak tanul és készül a jövőre. Akkor mégis, minek csinál ilyeneket? Feltűnik Thomas, az IQ leesik a padlóra a bugyijával együtt. Ne akarja akkor elhitetni velem az ártatlan lelkét!

Minimális fejlődés van közöttük, ahogy Thomas jellemében is. Ahogy a szerelmét választja a kijelölt út helyett, komolyodik is kissé. De nem hittem el – se a kapcsolatuk szerelemmé fejlődését, se Thomas felelősségvállalását. Különben is, mitől lesz ez a srác a regény álompasija? Ha belegondolok, Bergh tulajdonképpen kettő pozitív tulajdonságot ad neki: remekül néz ki és gazdag.

Ragozhatnám még egy ideig, de nagyon nem talált rám ez a regény. Nem tetszett a stílusa, nincs üzenete, a szereplők és a cselekmény is irritált.

Nem is tudom, kiknek a kezében tudom elképzelni. De, tudom. Elég sokan szerették a Szürke 50-et. Azon a szinten ez is van.

Bergh: Lázadás 2.0 – Mint new adult: 20% Thomas kap jellemfejlődést, a kapcsolat is, de hihetetlen erotikus mese.

Szubjektíven: 5% abszolút mélyrepülés. A történet, a szereplők, az erotika része – rühelltem.

Kint bőven találni olyan regényt, aminek színezett a lapéle. Nálunk annyira nem jöttek divatba - egyrészt, az ilyen kiadás drágább is - de azért akad belőle egy-egy, amit megszíneznek.

Vajon ez a három színes lapszél milyen kötethez tartozik?

A pink: volt egy lány, volt egy bál, és most megtudhatjuk, egy mostoha milyen mesterkedésekre képes, hogy ne legyen happy end.

A piros: a sorozatgyilkostól egy lány menekült. Mikor hazatér, a gyilkos is visszatér. De hogyan, ha elvileg halott?

A kék: testvérek, akik nem emlékeznek egymásra - mégis, ugyanazokat a sorsfordulatokat járják be, mint amikor együtt nőttek fel.

Kettőről már meséltem is a blogon, a harmadik februárra van tervben.

Megoldás: Tovább!

Hercegnővel barátkozó, nemesi életet élő, házastársi gondokkal megbirkózó.

Lady Anne Glenconner egy nemes lánya volt, aki egy másik nemes felesége lett – olyan rang birtokosa, akinek ez lehetővé tette, hogy II. Erzsébet kíséretében lehetett a koronázásán, és Margit hercegnő felkérte udvarhölgyének is. A társasági, udvari siker azonban nem leplezheti el, hogy az asszony magánéletében bőven akadtak viharok is. A férje szórakozott jellem volt, hirtelen haraggal és minimális késztetéssel sem a hűségre. A nőnek meg kellett szokni, hogy mindig vannak barátnők és anyagi biztonságban sem lehet sosem, mert a férjének bármikor támadhat egy olyan ötlete, hogy megvegyen egy trópusi, lepusztult szigetet, ahol üdülő paradicsomot akar létrehozni. Imádott gyermekei sorsa sem alakult fényesen: volt, akinek a HIV-vírussal kellett mérkőznie, másnak egy életen át küzdelmet jelentett a heroin függőség. Anne mégis megtanulta, hogy előre nézzen és kitartson.

2020-ban meglepően sok könyv jött ki, amely az angol királyi családdal, II. Erzsébettel foglalkozik közvetetten vagy közvetlenül. Nekem is bekerült a könyvtáramba pár, majd mesélek II. Erzsébet életrajzáról és a kutyájának szentelt regényről is valamikor. Glenconner kötete is a sorba illik.

Az udvarhölgy azonban némileg más inspirációra született. The Crown, a Netflix sorozat. Glenconner is be lett vonva a 3. évad előtt, hiszen a karaktere bekerült a sorozatba – a negyedik évadot néztem legutóbb, abban is benne volt a férjével és a szigetükkel az alakja. A színésznőkkel beszélgetett a saját és Margit hercegnő alakjáról, ami megadta a lökést, hátha az emberek érdeklődnének az ő története iránt is.

Ami számomra meglepő volt, hogy azt vártam, a királyi udvarról tudunk meg sokkal többet. Akár az etikettről, az udvari szokásokról vagy éppen a királyi család tagjairól, titkos ügyeiről, akár botrányairól is. Ehhez képest Glenconner elsősorban a saját életéről mesél, és nagyon-nagyon visszafogott a királyi családdal kapcsolatban. Nincs benne bulváros anyag, és egyetlen családtagot szerepeltet csak többet, és róla is nagy szeretettel, tisztelettel emlékezik: Margit hercegnőről, aki a szemében nagyon jó barát és emberi lény volt a rangja ellenére is.

Ok, azért akad benne olyasmi, amit bulvárosnak tudok minősíteni, de az a saját házasságára és életére vonatkozik. A férjének voltak nagyon durva húzásai, el sem tudom dönteni, melyik a leginkább tabut döntögető.

Regényszerűen, érdekesen van elmesélve a történet, így annak ellenére, hogy életrajz, regényként is könnyen fogyasztható és megvan a maga szórakoztató faktorja. Kellemes, mesélős a stílusa, amiben azért már érezni, hogy visszatekintés. Olyan dolgok, amelyek egykor nagyon fájhattak vagy nagy örömet okozhattak, már fakult az erejük és nem szenvedéllyel, emlékezve beszél róluk.

Érdekes lehet azért is, mert társadalmilag vannak benne olyasmik, amelyek az angol nemességre jellemzőek, és nagyon mások, mint az átlag ember életében. A szokás, hogy nevelik az úri gyerekeket: dadákkal, minimális kapcsolattal még az anyjukkal is. Ahogy a házasságban mennyire fontos a látszat: lehet, hogy a férj minden nap más nőt szed fel, vagy éppen mindkét fél szeretőt tart és alig bír a másikra nézni, mégis együtt maradnak és kifelé tartják a látszatot. Nem az számít, boldog-e egy kapcsolatban, hanem a mutatott kép.

Van egy fotó melléklete is a kötetnek, azt szintén érdeklődve lapozgattam.

Nem a The Crown kiegészítő kötete, saját jogon érdekes olvasmány.

Glenconner: Az udvarhölgy - Mint életrajz: 75% finom stílusú, a témájára koncentráló, gondosan összerakott élettörténet.

Szubjektíven: 70% meglepett, hogy mennyire keveset mesél a királyi családról, de lekötött.

Cím: Valhalla - Geirmund sagája

Szerző: Matthew J. Kirby - már ebben az univerzumban sorozata is van, ifjúségi után megnézhetjük, mire képes a felnőtt olvasóknak írva.

Műfaj: történelmi, kaland, akció

Cselekmény: Geirmund hátat fordít a királyi örökségének, és hajóra száll, hogy igazi viking harcos legyen belőle. Angliában végigsöpör a vikingekkel, a királya megbecsült harcosa. Ám egy olyan ősi háborúba csöppen, amely ősibb nála.

Várható megjelenés: február vége

Miért várós?

• Bár némelyik köteten fanyalgok, azért mégiscsak szeretem az Assassin's Creed világát.
• A vikinges téma érdekel, pláne, hogy sorozatként végigértem a Vikings záró évadán.
• Talán az öcsémnek meglesz a játék is, akkor villoghatok a háttértudásommal.
• Érdeklődve várom, hogy keverednek ebbe a sztoriba az assassinók.
• Bár Kirby miatt aggódik kicsit, a Last Descendants nem volt a kedvencem az univerzumban, kap egy esélyt.