Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Lynch: Tolvajok köztársasága

Az úri csirkefogó 3.

2020. november 10. - BBerni86

Múlt árnyaival szembenéző, mágikus, választást elcsaló.

Locke haldoklik a méregtől, Jean hiába próbálkozik orvosokat és ellenszert felkutatni. A megoldás nem várt helyről érkezik: Türelem úrnő, egy mágus kéri a segítségüket. A varázstudók városában választások lesznek, és nagyon nem mindegy, melyik párt nyer. Az asszony azt szeretné, ha Locke és Jean biztosítaná az ő oldalának 11_10tolvajok_koztarsasaga.jpgfelülkerekedését. Ennek érdekében kész kivonni a mérget Locke testéből, és a munka után szép jutalmat is ígér. Nincs választásuk – ám arra nem számíthattak, hogy a másik oldal is kiválasztotta a maga bajnokát, ráadásul úgy, hogy tudták, Locke Lamora, akit le kell győzni. Az ő megbízottjuk az a Sabetha, aki Locke egyetlen szerelme is egyben. A régi történet megint megelevenednek…

Eddig szerettem ezt a sorozatot, a második részét kifejezetten élveztem is. A fülszöveg ehhez is vonzott, azt hittem, megint egy nagyon okos, ravasz cselvetést követhetünk nyomon, miközben több minden kiderül Locke személyéről is.

Ahogy azonban olvasni kezdtem, rá kellett döbbennem, hogy ez szinte filler epizód. Nem a nagy egészet viszi előbbre, nem is a történettel akar elszórakoztatni, hanem Locke Lamora alakját mélyíti el azzal, hogy múltat ad neki.

A gyerekkorától kezdve mutatják meg az életét – hiszen két idősíkon haladnak az események. A jelenben ott a választási csalás és a küzdelem a másik oldallal, miközben Locke igyekszik megint elnyerni Sabetha szívét. A másik szálon viszont feltárja Lynch Locke és Sabetha teljes történetét, ami a gyerekkorukban indult. Abban több minden történik, főleg az első években.

Csak éppen valami eszembe jutott róla. Brent Weeks írt egy orgyilkosról, akinek hasonlóan borzalmas gyerekkora volt, és a nagy nyomor közepette lett az egyik társába szerelmes. Ez felötlött bennem és már nem tudtam nem arra gondolni, hogy Weeks mennyivel kegyetlenebb gyerekkort talált ki a maga hőseinek, az a könyv mennyivel rázott meg jobban.

Locke érzelmileg sokkal komplexebb most, hiszen Sabetha a gyenge pontja. Most nem egy ravasz, mindenre tervet kitaláló bűnöző zsenit kapunk, hanem egy szerelmes férfit, aki igazából egy újabb esélyért küzd a szeretett nőnél. Aki különben nem kevésbé komplikált személyiség, rengeteg olyan lépéssel, amivel árt a párjának és sok-sok döntést meghoz, amit csodálom, hogy Locke képes neki megbocsátani.

Az érzelmi játék mellett a választás elsikkad – kicsit szó van róla, ahogy a kamaszkori balhéjukról is, de nem az a lényeg. Inkább a kis elszórt információk a világról és a mágiáról.

A végén pedig kiderül, hogy az egész mennyire csak egy elterelés. A cselekményben közvetlenül is, és mennyire más felé fognak menni az események azért, ami a végén történik. Van is olyan zárlat és fordulatok, hogy az kedvet csinál a folytatáshoz, de az mindent nem ír felül. Ahhoz túl hosszú volt ez a regény, hogy olyan könnyen vállat vonjak…

Az a könnyedség hiányzott a cselekményből és a karakterekből, ami miatt volt benne játékosság életveszélyes helyzetekben is. A cselekmény melodráma, és ez a stílusában, az egész hangulatában is benne volt.

Ok, lehet, hogy az is probléma nekem, hogy Sabetha számomra nem volt olyan emlékezetes vagy megnyerő, hogy indokolja, Locke miért van annyira oda érte.

Ebben a sorozatban nem szokásom nagy tanulságokat keresni, most sem érdemes ezt tenni. Mondjuk, olyat bele tudnék magyarázni, hogy mindenkinek vannak hátsó szándékai, és mindenkit át lehet verni és becsapni. De itt inkább kalandot és humort vártam, csak sajnos most azokból sem kaptam eleget.

Azért a teljes sorozattól nem ment el a kedvem, ebben is találtam pozitívumokat, ha összességében most csalódott is vagyok. Bízom benne, a folytatása jobban fog tetszeni.

 

Lynch: Tolvajok köztársasága - Mint fantasy: 55% epikus próbál lenni, de csak a végére válik azzá. Személyes mese a hősről.

Szubjektíven: 60% a vége felhúzta, különben egy tág sztori, egy céllal: Locke múltját tárja fel.

5 regény, amit el kell olvasnod

Kisregények

r5_53.jpg5: King: Emelkedés – Scott, elvált és Castle Rockban él. Azt veszi észre magán, hogy egyre kevesebbet nyom, noha nem fogy. Az orvosát titoktartásra kötelezi, és legalább egy emberi kapcsolatát rendbe akarja hozni, mielőtt súlytalan lesz és elszáll. A városba költözött leszbikus párt választja, akiknek kell is itt egy barát.r4_66.jpg

4: Tasnádi: A kőmajmok háza – Kornél asztmás, ami miatt sok mindenből kimarad, az anyja félti. A nyarat egy kislány dobja fel, aki szerint a házukban olyan emberek élnek, akik mágikus lények, és itt a kőmajmok védik őket. Ám valaki rájuk r3_81.jpgtör… Miközben a gyerekek nyomoznak, ráakadnak Kornél apjának titkára.

3: Mikszáth: A sipsirica – egy tabáni vendéglőt egy lengyel asszony vezet. Van egy kamaszlánya is, egy szép teremtés, aki megmosolyogtatja a vendégeket. A naiv Druzsba tanár elhiszi, amikor az asszony azt mondja, iskolába küldte a szülőföldjére. Ám egy iskolai út során a tanár szembesül a valósággal, a sipsirica igazi sorsával, és botrányt kavar, amely szinte minden résztvevő életét tönkreteszi.r2_86.jpg

2: Fitzgerald: Benjamin Button különös élete – Benjamin élete fordítva telik. Öregembernek születik, és ahogy az évek telnek, fiatalodik r1_87.jpgvisszafelé. Természetében is a kinézetének megfelelő a viselkedése. Ezt azonban a saját családja, a felesége, majd a fia is nehezen viseli. Hogy lehet így normálisan élni?

1: Kernick: Rossz időben, rossz helyen – a fiatal nő lánykereskedők fogságába került. Nem adja fel, sikerül meglépnie, és fogva tartásának helyszínéről, az erdőn keresztül menekül. Egy turistacsoportba botlik, akik próbálnak segíteni neki. A lány érzi, hogy veszélyt hoz rájuk, ezért szökne tovább, hogy maga folytassa a menekülést. Így is késő lesz: a lányokért felelős család nem hagyhatja, hogy a titok kiderüljön. Hajtóvadászatot indítanak a turisták ellen is, akik még csak azt sem tudják, miért kerültek célkeresztbe.

Simukka: Vérvörös

Hófehérke 1.

Kamaszos, nyomozós, maffia ügyeibe keveredő.

Lumikki 17 éves kamaszlány, de nagyon más, mint az átlag. Nincsenek barátai, és nem is hiányoznak neki. Művészeti iskolába jár, már most külön él a szüleitől és kínozza a múltja. Egy rossz véget ért kapcsolat, egy rejtély a gyerekkorából. Egy nap az iskola fotólaborjába menne be, de meglepetésére bankjegyeket talál ott 11_9vervoros.jpgszáradni. Kikövetkezteti, kié. Az iskola legszebb lánya, Elisa és két haverjához tartozik az összeg. A kíváncsiskodás nem fizetődik ki: a fiúk észreveszik, és a megijedt Elisa Lumikki segítségét kéri. Az ő udvarukba dobták be a pénzt, ami akkor úszott a vérben. Azért vitték be az iskolába kimosni. De most megijedt, kinek szánhatták azt a pénzt, és ki? Lumikki sejti, hogy a lány drogosztályon nyomozó apját akarhatták lefizetni, de erre bizonyítékot is kell találni. Mire a kamaszok feleszmélnek, már számítógépet törnek fel, alvilági partira osonnak be és elrablók elől futnak.

Már említettem párszor, hogy szeretem a zsánermixeket. Amikor egy regény ötvözni tud stíluselemet, akkor egy sokkal színesebb, izgalmasabb végeredmény születhet. Pláne, amikor olyan elemeket sikerül egymás mellé tenni, amiről azt gondolná az ember, hogy semmiképpen nem illenek össze.

A Vérvörös is egy ilyen mix. Skandináv krimi, finn szerzővel. A skandináv krimit pedig miről ismerhetjük fel? Egyrészt, tele van emberi nyomorúsággal, olyan átéléssel megírva, hogy az ember azt hiszi, már a nap sem jön fel többet. Ennek egy része társadalmi kérdéseket is érint, de a karakterekben is van egy depresszív vonás. A főhős bizonyos szempontból zseniális, másban nagyon is esendő és szenved.

Simukka kipipálja ezeket a tételeket: a regénynek sötét a világa, gyilkosság és drogügyletek vannak benne, a rendőrségi korrupciót is kiemelve. Hősnője, Lumikki egészen egyedi teremtés, nem véletlenül épül arra poén, hogy olyan, mintha Poirot és Lisbeth Salander szerelemgyereke lenne. Sok mindenhez ért, de magának való és magányos, nagyon egyedi szemszögből nézi a világot. Nem egy boldog fiatal lány.

Mindezt úgy tálalja, hogy mellette ez egy ifjúsági regény is. Ami eléggé üti a skandináv krimit, hiszen ennek a kegyetlensége nem éppen olyasmi, amit egy ifjúsági regénybe könnyű lenne belevenni. Simukka féloldalas megoldást választott. A mellékszereplők, Elisa és a két fiú képviselik a könnyed ifjúságot, akiknek vannak szerelmi drámáik, meg fel kell nőniük és komolyodniuk kell. Elisa ezt szépen példázza is, aki felnőtté érik az őt ért nehézségek és a most történtek hatására.

A krimiben pedig sok maradt a lyuk. A kamaszok szemszöge uralkodik, ha néha Elisa apjára is rákerül a fókusz. A drogok és a bűnszervezetek világát éppen csak érintjük, amennyire a fiatalok most belelátnak. Ennek csak egy nagyon kis szelete, ami a véres pénzhez köthető. Olyan érzetem is volt, hogy sokkal nagyobb az egész ügy, ez a sztori meg csak kaparássza, hogy mi is folyik a sorok mögött. Mintha azt a mély kegyetlenséget, embertelenséget, ami itt lehetne, így vonná ki a képletből a szerző.

Az már csak a személyes nyűgöm, hogy a végét összecsapottnak éreztem. Lumikki elájul, és utána pár sorban foglalják neki össze, mi történt, amíg nem volt magánál. Ezt a megoldást nem díjaztam, mintha le lett volna vágva a végjáték.

Tetszett viszont a mesemotívumok beemelése, adott egy pluszt a történetnek.

A stílusa – egyrészt, jól olvastatta magát. Gyorsan, könnyen olvasható, csak a fiúk beszédstílusa nem tetszett. Karakterjellemző náluk, de akkor is…

A jelen ügy korrekten zárult, de nagyobb távban maradt elég megválaszolatlan kérdés a folytatásra is. Itt tényleg sikerült ifjúsági skandináv krimit összehozni.

 

Simukka: Vérvörös - Mint skandináv krimi: 70% ifjúsági regény, így a krimi szint megfelelő, de sok a kérdőjel.

Szubjektíven: 75% Lumikki karakterét megkedveltem, az ügy is ok, csak a vége összecsapott.

Várható heti megjelenések

  • Ciceró: Spiderwick krónika - gyerek fantasy
  • Gabo: A titkárnő - thriller
    • Meghaltok mind - krimi
    • Az év magyar science fiction és fantasy novellái - antológia
    • The Witcher - az album - illusztrált novella
  • Libri: Frida szerelme - női
    • Az ajándék - önfejlesztő, pszichológia
  • Jaffa: A jaguár küldetés - gyerekregény, kaland
  • Alexandra: Játszma - YA thriller
  • General Press: Visszatérés - romantikus
  • Álomgyár: Ahol a százszorszépek nyílnak - női thriller
  • Könyvmolyképző: A káosz leánya - YA fantasy
  • Agave: Minden Dolgok Neve - fantasy

Visszanéz7ő

45. hét

November

2. Paolini: Álmok a csillagok közt - sci-fi 3

3. Wul: A Perdide árvája - sci-fi 1,5

4. Szaszkó: Késő március - női 4,5

5. Bauer: A fényfestő - női: 3,5

6. Carris: A sötétség vadásza - krimi 5

7. Fodor: Egy pillanat bátorság - női 2,5

    Gaura: Túlontúl - fantasy 4,5

8. Dangelico: A romboló - romantikus 3,5

    White: Hidegkohó - horror 3,5

Lehet megint többet olvasni, olyan hideg van odakint, hogy jobb bent olvasni egy meleg teával a kandalló vagy a hősugárzó mellett.

Tovább

White: Hidegkohó

Alien - regény

Kutatós, űrlényes, életért rohanó.

A Weyland-Yutani Vállalat megszerezte a xenomorf lényeket, melyekből az új szuperfegyvert akarják megteremteni. A lények azonban veszélyesek, a kutatókra is, így egy űrmélyi bázisra viszik őket, és vesznek fel hozzájuk kutatót. Blue a szakma egyik legjobbja, ám egy genetikai betegség miatt már nincs sok ideje hátra. A 11_8hidegkoho.jpgWeyland-Yutani egy gondolatok által irányítható androidot bocsát a rendelkezésére, és szinte korlátlan források, hogy tanulmányozza és fegyverré alakítsa a lényeket. Blue azonban rájön, hogy az általuk kibocsátott anyag az a lehetőség, amivel megmentheti magát és a genetikai betegségben szenved embereket. Titkon a saját projektjén dolgozik, és lopja az adatokat és forrásokat a vállalattól. Amikor a cinkosa, egyben közvetlen főnöke lebukik, a laborba is egy ellenőrt küldenek. Dorian Sadler hamar a xenók rajongója lesz, és kész bármire, hogy Blue mesterkedéseit leállítsa. Az elszabaduló lények azonban hamar vérfürdőt rendeznek, és az életben maradásért kell küzdenie mindenkinek, attól függetlenül, korábban kikkel barátkozott vagy ellenségeskedett.

Az Alien univerzum egyre tágasabb, és nagyon sok regény születik is hozzá. Ezek egy része kapcsolódik a filmekhez és az ott megismert szereplőkhöz, mások teljesen új történetet és karaktereket ismertetnek meg. Ilyen a Hidegkohó is. Ha mégis be kellene valahova illesztenek az eseménysorba, valamikor nagyon Ripley után lenne. Hiszen a Weyland-Yutani itt birtokolja a xenókat…

A történet két karakter köré van felépítve. Az egyik Blue, a másik Dorian. A gondom az, hogy egyikük sem lett szimpatikus a számomra. Pedig egy olyan regényben, ahol valamilyen veszélyes lény elől menekülnek, az lenne az alap, hogy legyen valaki, akinek a túléléséért drukkolok. Blue lenne elvileg ez a személy, csak éppen nagyon szerettem a húzásait a kezdetektől. Az csak egy dolog, hogy átveri a munkáltatóját. A cég gyilkos és távirányított Alien hadsereget akar, nem fogunk azért sírni, mert Blue ezt szabotálja. Csak éppen erre nem etikai vagy bármilyen szimpatikus oka van, hanem szimplán a létfenntartását. A saját betegsége ellenszerét keresi – nekem a történetből úgy jött le, ha nem lett volna baja, nagy vígan kutatta volna, amit a cég akart.

Rendben, amikor a xenomorf lények elszabadulnak és vadászni kezdenek, ő az, aki a többieket is menteni próbálja, nem csak magát. Igaz, nem mindig és néhol az is közrejátszik, hogy a betegsége miatt segítségre van szüksége. De még mindig több önzetlenséget tud felmutatni, mint Dorian. Mégsem lesz ez elég ahhoz, hogy megkedveljem. Túl sok önző döntése van végig és irritált a személyisége is – van benne valami lenéző a többiek felé.

Dorian, aki egy gyakorló pszichopata. Mégis, őt jobban tudtam kedvelni. Ő nem játssza meg magát, olyan, amilyennek mutatja magát. Sokkal szórakoztatóbbnak találtam az ő életben maradási játszmáit követni, mint Blue kálváriáját. Ő nem akarja, hogy bárki is jó embernek gondolja, nem számítanak neki mások. Blue ilyen szempontból kétszínűbb. Mindkettejüknek önmaga az első, de Blue közben más iránt is érdeklődik, és nem akarja, hogy szörnynek tartsák. Le is döbben, amikor felismeri, hogy a munkatársai nagyja gyűlöli.

Az igazi sztárok azonban a lények. Tetszett, ahogy itt többek pusztán félelmetesek gyilkosoknál. White energiát fordított arra, hogy kiemelje milyen ösztönös és jó vadászok, hogy a maguk területén mennyire profik. Nem is kicsit a Jurassic Park jutott eszembe, ahol Crichton nem a T-Rexet hozta ki a legfélelmetesebb vadásznak, hanem a raptorokat. Most felismertem, mennyire hasonlítanak rájuk a xenók. Különben az egész történetben volt egy hasonló színezet, csak itt nem az állatkertben, a laborban szabadulnak el a vadak…

Lehetett volna félelmetesebb is, hamarabb indulhatott volna az akció is, de elment így is.

 

White: Hidegkohó - Mint horror: 65% sci-fi elemeket korrekten használja, a horror kevesebb is, Blue a kiemelt.

Szubjektíven: 60% tetszett a xenók intelligenciájának bemutatása, az embereket nem bírtam.

Dangelico: A romboló

Szerelembe eső, múlttal szembenéző.

Camille utóbbi évei nehezek voltak. Az első szerelméhez ment hozzá, aki mindenben az első volt neki. De a férfiról kiderült, hogy egyik véges csalást követte el a másik után, és amikor összecsaptak a hullámok a feje fölött, öngyilkos lett. A nő mindent elvesztett, az állásától kezdve a megtakarításai át a megítéléséig. Ezért egyezik bele, hogy titoktartási szerződést is aláírva dada lesz. A pláne az, hogy egy sportsztár unokaöccsére kell vigyáznia és 11_8a_rombolo.jpgtanítania, amíg az anyja elvonón van. A kisfiú aranyos, a pénz is jól jön, csak éppen a munkaadója problémás. Calvin Shaw nem csak gazdag, nem csak az egyik legmenőbb focista a világon, de szexi és elviselhetetlen is. A nővel egymás agyára mennek, de ahogy arra kényszerülnek, hogy párt játszanak, elkezd izzani a levegő közöttük. Ám Camilla tudja, hogy nincs jövőjük együtt: a férfi nem akar családot, Camilla igen. Ezért soha nem működne köztük valami több.

Van olyan, hogy a zsánerén belül nem tudok belekötni egy könyvbe. Úgyhogy, készséggel elismerem, hogy a maga módján jó könyv. Mégis, szeretni nem tudom, valami miatt nekem egyszerűen nem tetszik. A romboló ilyen érzéseket váltott ki belőlem.

A történet váza a romantikus regény tipikus. Adott a páros, akik megismerkednek, van közöttük vonzalom is, de küzdenek ellene. Ahogy azonban az érzések és ösztönök felül kerekednek, kapnak egy kostolót abból, milyen boldogok lehetnének együtt. Csak éppen valami közbejön, szakítanak és szenvednek. Míg nem jön egy nagy gesztus, ami után jöhet a még boldogabb happy end.

Minden pontot ki tudok pipálni, ráadásul itt a szakítás oka sem egy mondvacsinált eset. Az nagyon is komoly ellentét, hogy az egyik fél családot akar alapítani, a másik már a gondolattól is irtózik, hogy gyereke legyen. Ha valamibe bele akarok kötni ilyen szinten, a megoldás lenne. Történik egy olyan fordulat, amit maguk a szereplők is csodának neveznek, és nem is kicsit tette hihetetlenebbé a sztorit.

Ok, felnőtt mese nőknek, amikor a helyes lány és a szexi sportsztár egymásra találnak, nem kell hitelesnek lennie, de itt nagyon sokáig úgy alakultak az események és a karakterek, hogy nem ment át rózsaszín mesébe. Így egy kicsit érzékenyebben érint, hogy a végére a szerző beleírt egy ilyen esetet.

A karakterek kedvelhetőek, és Camilla az egyik legfelelősebbek romantikus regény hősnő, akivel egy ideje találkoztam. Ő képes nehéz döntéseket is meghozni a szíve ellenében, nem várja a csodát. Onnan, hogy egyszer engedett a vágyainak, és összejött Callel, mintaszerűen viselkedik. Nem vár egy csodára, hogy Cal majd megváltozik, a maga és a férfi érdekében is megteszi a nehéz lépést, hogy ne tegyék tönkre egymást. Ahogy a szerző beleírta a csodájukat, azt is úgy kezeli, hogy azt kell. Tulajdonképpen egy olyan hősnőt kaptunk, akit bírnom kellene, de valahogy mégsem sikerült. Nem is értem, miért.

Calvin már tipikusabban női regény hősnő. Álompasi sportsztár kivitelben, egy múltbeli traumával, ami színesíti a jellemét és magyarázza, miért olyan ember, amilyen. Kicsit talán hirtelennek érzem, ahogy a szerelem átformálja a meggyőződéseit, de legalább nem egyik pillanatról a másikra, idő és szenvedés kell hozzá, csak éppen ez nincs annyira fejtegetve a regényben, csak ráutalnak.

Dangelico igyekszik humorosan is írni, de valahogy nagyon nem az én humorérzékem lett célba véve. Bár érzékeltem, mikor van egy olyan jelenet, párbeszéd, ami annak lett szánva, viccesnek nem találtam. Az sokkal előbb bántotta a szemem, amikor indokolatlanul alsóbb nyelvi régiókba tévedt a szereplők kifejezésmódja.

Vagyis, romantikus regénynek teljesen ok, de nekem mégse jött be ez a regény.

 

Dangelico: A romboló - Mint romantikus: 70% a karakterek szerethetőek, fájó pontokkal. A szerelem is több szexnél.

Szubjektíven: 45% bár zsánerében korrekt, hiányzott belőle valami, ami miatt megragadna.

SpoilerZóna

Bauer: A fényfestő

A regényben keverednek az idősíkok, így rejtvény, hogy illeszkednek össze a történtek, és a végén van a leleplezés, ki Cecil igazán. De, hogy egyszerűbb és érthetőbb legyen, én lineárisan szedtem össze az eseményeket.

Egy faluban egymás mellett élt az építész és a fakereskedő. Jóban voltak, együtt építettek a falujuknak egy hidat is. A gyerekeik is kötődtek egymáshoz: az egyiknek fia, a másiknak lánya volt. Legjobb pajtások. Ám mindkét család zsidó volt.

11_5a_fenyfesto.jpgAmikor a családokat begyűjtötték és vitték a gettóba, csak a kislányt sikerült megmenteni. Cilikét egy koporsóba rejtették, ahol három napig várta, hogy valaki érte jöjjön. Az itt kastéllyal rendelkező grófot agyonlőtték, a felesége pedig megtört attól, hogy elvesztette a férjét is, és korábban a kisbabája is meghalt. Őt kérik meg, mentse ki innen a zsidó kislányt. Cilike vele megy Párizsba, mintha az övé lenne. A lány egy álomvilágba menekült bele, az asszony pedig kénytelen túllépni a veszteségein, intézetbe kerül. A francia rokonok segítenek, és tulajdonképpen egy dada neveli fel a kislányt, akinek nem marad emléke a régi életéről.

Festőnek tanul, van egy kedves udvarlója, de valami hiányzik. Egy emlékfoszlánya maradt, amit mindenki álomnak magyaráz neki. Egy fiúról, akivel sokat játszottak együtt. Elhatározza, hogy kideríti az igazat, és Budapestre megy.

Itt szinte azonnal felfigyel rá a fiatal építész, Endre. A nőcsábász, szakmájában komoly fiú azonban hamar rádöbben, ez a lány más. Ő felismeri benne a gyerekkori pajtást, akitől elszakította az élet. Endre másfél évig volt munkatáborban, a családja egyedüli túlélője volt. Árvaházban nőtt fel, és csak egy jó barátnak köszönheti, hogy nem kallódott el. Cecilbe beleszeret, és lassan elkezdi megismertetni a régi életükkel, várja, hogy a lány emlékezni kezdjen.

A szülőfalujukban összeáll a lánynak is a történet. Már tudja, milyen élet kell neki és kivel. Még egyszer vissza akar menni Párizsba, elköszönni, és elpakolni. Majd visszajönne Budapestre, és Endre mellett várja az élet.

A grófné összeszedi magát annyira, hogy a lánynak mindent elmesélhessen. Így a lány és az asszony, aki megmentette annak idején, szintén egymásra tudnak találni.

Gaura: Túlontúl

Tündéres, mesevilágot mentő, átkot törő, szerelmet lelő.

Rég volt már a tündérek országa egész és boldog. Árgyélus – tündérnevén Árnyék – és Ilona fia egy királylányba lett szerelmes, akit az apja nem akart elengedni. Az Ördöggel lépett szövetségre, melynek eredményeképpen a tündérherceg halott, szerelme Csipkerózsika álomban várja a hercege csókját, és a tündérek világa kettészakadt, 11_7tulontul.jpgsúlyos átokkal terhesen. 13 évente egy csecsemőt kell az emberek közé lökniük, és tündéreknek kell halnia, hogy esélyt adjanak neki ott élni. Árnyék már nagyon fáradt, és az Ördög elérkezettnek látja az időt a még nagyobb szenvedés kimérésének. Ám két kint rekedt manó útnak indít egy utazó varázskönyvet, ami megtörheti az átkot. A tündérekben hívő, budapesti lánynál, Liliomnál köt ki, aki körül hirtelen három férfi is megjelenik: a vonzó főnöke, egy pimasz ügyvéd és egy zseniális, de zavart festő. Az Ördög mesterkedik, hogy a könyv ne érhessen célba – mások segíteni próbálnak. Liliom pedig a saját helyét és a szerelmet is meglelve hősnővé lép elő.

Tudnék arról merengeni, miért ír remekül Gaura Ágnes. Novellákat és Borbíró Borbála regényeket már olvastam tőle többet is, most pedig ez a tündéres fantasy következett a sorban. Ha valaki Bori kalandjait szerette, ezt is fogja.

Közös, hogy fog egy mítoszt és saját szájíze szerint alakítja. Csak az itt most nem a vámpírok mitológiája, hanem a magyar népmesék világa. Elsősorban Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi története az alap, de más klasszikusok is visszaköszönnek, mint A három nádszál kisasszony vagy A bíró okos lánya. Természetesen olyan motívumok sem maradhattak ki, melyek Perrault világát inkább idézik, mint a magyar népmeséket: a szerelmes férfi itt az üvegcipellő helyett a bakancsot cipeli a lány után, és a csókra váró álmodó lányt is említettem már. Mivel gyerekkorom óta szeretem a meséket, így nagyon élveztem, mi és hogyan kerül elő. A tündéres szál pedig tökéletesen magába szippantott.

Ezt magyarázom! A regény nagyon sokáig két történetszálon halad. Az egyik a tündérek világában játszódik, ahol az Ördög kitalálta, hogyan tudja Árnyékot nagyon megkínozni. Ahol reménytelenül szerelmes páros próbál boldog lenni, és ahol az átok megint áldozatot szed. Jól kidolgozott fantasy világ, ami tovább gondolja a mesét. Színes, izgalmas, érzelmekkel teli és megszerettem a szereplőket is, ha egyeseknek a neve az agyamra is ment. A tündéreknek olyan neveik vannak, amelyek némi túlzással körmondatoknak is elmennének. Rövidítik is őket nagyban, vagy emberi neveket használnak.

Az emberi világ viszont nem tudott annyira lekötni. Itt is az érdekelt, ami a másik világhoz kötődik. Tudjuk, hogy váltott gyermekek vannak az emberi világban. Tudjuk, hogy egy tündér herceg is van ott. De vajon Liliom körül melyik fiú kicsoda? Ezzel elszórakoztattam magam, de sajnos Liliom története nem tudott még ennyire sem érdekelni.

Annyira lassúnak éreztem ezt a lányt… Szilárd is piszkálta ezzel, de én is úgy éreztem, hogy nem jó taktika ennyire mesebeli választ keresni minden helyzetre. Onnantól, hogy aktivizálja magát és beleveti magát Tündérországba, már vele is jobban kijöttem.

De az emberi szál is onnantól kezdett tetszeni, hogy a férfiak is megindulnak a másik birodalomba, és ott küzdenek sárkánnyal, Ördöggel, szerelemre lelnek és átkot törnek.

Gaura Ágnes humora ebben a könyvben is benne van. Akadnak idézhető beszólások és jópofa szövegek benne, de a helyzetpoénokat is nagyon szerettem. Ami Farkassal és Szilárddal történik a tündéreknél… na, abból szinte komédiát is lehetne forgatni.

Sok minden tetszett benne – a szereplőktől kezdve a cselekményen át az írónő stílusáig. Nem is értem, miért volt olyan rossz érzésem a végén. Nem is túl nagy a happy, nem is kicsi – ezen még töröm a fejem. De összességében jó regény volt.

 

Gaura: Túlontúl - Mint fantasy: 85% ismert mesékből nagyon saját történet, humorral és kalandokkal. Izgalmas.

Szubjektíven: 75% a vége valamiért nem fogott meg, ahogy Liliom sem, de a sztorit bírtam.

Fodor: Egy pillanat bátorság

Egyetemre járó, útkereső, női.

Két lány kezdi az egyetemet Angliában, bejutva egy írói kurzusra. Abby fiatalon megárvult, viszont a szülei után vagyon maradt rá. A lánynak semmi miatt nem kell aggódnia, tevékenyen, bulizva, könnyeden veheti az életet. Az egyetemnek is így áll neki, de hamar rá kell jönnie, hogy ennél többre lesz itt szüksége, Komolyodnia kell, és 11_7egy_pillanat_batorsag.jpgmegtalálnia magát. Dóra mostohaapja angol, az anyja magyar. Az utóbbi években Magyarországon éltek, a lány az egyetem miatt tér vissza a szigetországba. Alig várja, hogy csiszolgassa a képességeit, a könyvtárba bújjon és a szobájában írogasson. A témavezetője azonban ennél sokkal többet akar tőle. Járjon el, gyűjtsön élményeket, amiket megírhat! Szerezzen barátokat, legyen szerelmes. Dórának is változnia kell, hogy jó író és boldogabb ember lehessen. A két lány története pedig egy ponton találkozik.

Elnézőbb szoktam lenni bizonyos regényekkel, de van, amikor nem tudok az lenni. Ennél a kötetnél folyton azzal szembesültem, ha találtam valamit, ami tetszik, jött két másik olyan dolog, ami viszont nem. Így, bár vannak benne pozitívumok is, nekem nem volt élmény.

Durva, de leginkább a címe fogott meg. A regény cselekményéből konkrétan kiderül, mire utal és jól összefoglalja a szerző üzenetét is. Az életet élni kell, megtenni dolgokat, ha azok kívül is esnek a komfortzónánkon. Úgy lehet fejlődni, és megtölteni élményekkel a világunk. A pillanat bátorság annyi, hogy az első lépés megtételéhez kell. Ha már benne vagy, csinálod, menni fog. Csak bele kell kezdeni. Ez egy jó üzenet, szépen bele van ágyazva a cselekménybe és szinte mantraként működik címként is. De hogy ez legyen a kötetbe a kedvencem…

Nézzük csak a cselekményt! A regényt untam. Bár Abby intenzívebben él és több minden történik vele, összességében mindkét szálat untam. Hiányoztak azok a nagy pillanatok, az olyan események, amelyek a cselekménybe tartottak volna. Most komolyan, a párkapcsolati dilemmában az a legizgalmasabb, hogy vajon a kedves, szerény lányt szeretni fogják-e a szerelme szülei? Mondanom se kell, nem rágtam le egy körmöm sem.

Hiányoztak a szenvedélyek. Dóra alapból egy nyugodtabb karakter, de egyik lány esetében sem éreztem azt, hogy most valami elsodorna. Bár a történet arról szól, hogyan törik meg a rutinjaikat az életben, mégsem volt izgalom és izgatottság.

A karakterek. Nem fogok logikus magyarázatot adni, de egyik lány sem lett szimpatikus. Abby egy modern mesebeli királylány – még az is stimmel, hogy elveszti a szüleit. Hiszen mi a Disney mesék visszatérő eleme? A hercegnők, de még Bambi is megárvulnak, vagy félárvák lesznek. Ehhez képest egyik pillanatról a másikra a New Adult romantikus regényekbe illő lány társadalmilag felelős, érett felnőtté érik, kötelességtudattal. Mégis, mikor, miért és hogyan? Nincs meg a folyamat, így nem is éreztem hitelesnek.

Dóra fejlődése jobban le van írva, csak az meg unalmasabb. A csendes lány összeszedi a bátorságát, hogy kifejezze az udvarlójának, hogy neki is tetszik a fiú. Elmerészkedik egy-egy buliba. Ok, lélektanban stimmelünk, de ez egy csendes, unalmasabb történet.

Az meg különösen irritált, ami a történet vége lett. A csavar nem lepett meg. Kb. a regény félénél már felmerült bennem, hogy valami hasonló lesz itt. Az egyik lány nyer egy komolyabb díjat is, amin meg nevetőgörcsöt kaptam, mert azt is megmutatják, mivel. A futottak még kategóriába se kellene bekerülnie, nemhogy nyernie!

Nem tetszett a stílusa sem. Bár érezni, hogy dolgoztak rajta és finomítottak a szövegen, nem egyszer ütött meg, mennyire iskolai fogalmazás ízű. Leginkább, amikor a lányok iskolai feladatait olvashatjuk. Az kifejezetten fájt.

Ez most nem tetszett, és bár nem az erotika taszít – nincs is benne –, akkor sem fogott meg.

 

Fodor: Egy pillanat bátorság - Mint női: 45% van mondandója, erősen érzelmi oldalról közelít, és kifejezetten csajos is.

Szubjektíven: 25% a cselekményt untam, a lányok nem lettek szimpatikusak, plusz a szöveg.

süti beállítások módosítása