Nyomozós, szerelmi háromszöges, nyaralós.

Poirot egy kis kikapcsolódásra vágyik, így egy egyiptomi utazáson vesz részt. Sikerül egy érdekes társasággal összeakadnia. Ezen az úton van nászúton a milliomos örökösnő, Linnet jóképű, de vagyontalan férjével, Simonnal. A férfi nem olyan régen még Linnet jó barátnőjének a párja volt, aki szintén eljött erre az útra, ami az ő álomnászútja volt, és fenyegetőzik. Poirot érzi a közelgő tragédiát, de nem tud hatni Jacqueline-re. Egy reggel Linnet már csak holt, golyóval a fejében. Miközben Poirot megfejti, ki a gyilkos és miért, az utasok más-más titkait is felderíti és párokat is összehoz. Miért olyan mogorva Rosalie? Milyen baljós ügybe keveredett Tim? Kit választ a szerény, józan Cornelia férjének? Poirot minden szálat elvarr, legyen az bűnügyi vagy más természetű.

Örülök neki, hogy Sherlock Holmes után Poirot is felkerült a moziban is megjelenő detektívek közé. Kenneth Branagh korrekt feldolgozások készít, és mer kicsit hozzá is nyúlni a klasszikusokhoz. Az Orient Expressz után így befut ez a történet is – azért nem bírom ki, hogy a sorrendre ne tegyek megjegyzést. Ennek a végén említi Poirot, hogy az Orienttel fog hazafelé utazni…

De, amit ki akartam mindezekből hozni, hogy talán hamarosan itt a premier, előtte még el lehet olvasni az eredetit. Milyen is a Halál a Níluson?

Benne van az, ami Agatha Christie esszenciája. A legfontosabb, hogy ügyesen félrevezet, ki a gyilkos. Az a trükk, hogy a nyilvánvaló az igazság, de olyan terelések vannak, hogy pont rájuk nem lehet gyanakodni. Természetesen Poirot majd mindent megfejt, de addig lefolyik még némi víz a Níluson.

Az angolszász krimik hagyományait követve Poirot ebben a történetben is beszélgetésekből hámozza ki az igazságot. Fogja a tényeket, és azokkal kiszűri a hazugságokat. Az egyik részlet pedig vezet a másikhoz, miközben nem felejti el azt sem, hogy a miért is fontos kérdés. Nem is nyugszik, amíg erre nem tud választ adni.

Tipikus abban, hogy az előkelőbb angolok közé vezet el a történet. A meggyilkolt hősnő milliomos, szép is, az elit tagja. A hajó utasai között is olyanok szerepelnek, mint egy hírneves írónő a lányával vagy egy álruhás arisztokrata. Sajátos ízt ad a sztorinak, hogy ennyire angol és előkelő annak ellenére, hogy Poirot pl. belga és vannak amerikai karakterek is. Az összkép akkor is nagyon angol!

Amit pedig nagyon szerettem benne, hogy melléktörténetekkel és titkokkal dobja fel a fő ügyet a szerző. Most nagyon hosszú a felvezetés, kb. a könyv feléig el kell jutni, hogy egyáltalán megtörténjen a gyilkosság. Ez nem is tetszett igazán, de értem azt is, mi volt az értelme. Sok utas van, Christie mindenkit bemutat, hiszen mindenkinek van egy olyan titka, amit majd Poirot a kellő lélektani pillanatban leleplezhet és szórakoztatja vele az olvasóit. Ezeket pedig szerettem, most jobban is, mint Linnet meggyilkolásának esetét. A kedvenceim meg is nevezem: van itt egy hobbi ékszertolvajunk, meg egy lány, aki nagyon igyekszik az anyja szenvedélybetegségét titkolni. Ők, és ahogy Poirot összehozza őket, a kedvenc szálam a sztoriban. (Nevet direkt nem írok, ennyi meglepetést hagyok.)

De visszatérve arra, miért nem fogott meg annyira a fő ügy, maga a gyilkosság a Níluson. Linnet karaktere miatt, azt hiszem. Nem sajnáltam a nőt. Nem azért, mert látszólag mindene megvolt a küllemtől, ízlésen át a vagyonig. Az zavart, hogy gátlástalanul megszerzett bármit, amit csak megkívánt, de közben játszotta az ártatlan naivát. Nem volt az!

Összegezve, a krimi pont olyan, ahogy Agatha Christie írni szokta, és ez nem a legismertebb történetei közé tartozik. Szerettem a mellékszálait, de a gyilkost sajnáltam.

Christie: Halál a Níluson - Mint krimi: 75% korrekten felépített angol úri krimi, kis romantikával és sok mellékszállal.

Szubjektíven: 70% a mellékszálakat jobban élveztem a fő történetnél, és lassan is indult.

Cím: A nagy pénzrablás - A Professzor naplója

Szerző: Montse Linde és Ivan Tapia. Magyarul most ismerkedünk velük, de az jó jel, hogy Tapia sikeres szabadulószoba könyveket jegyez kicsiknek és nagyoknak is.

Műfaj: kalandregény, rejtvénykönyv

Cselekmény: A Professzor gyerekként nem kevés időt töltött kórházakban. Jero ott lett a barátja, és rejtvényekkel, origamival kötötte le a gyereket. A Pénzverde kirablása után Jero levelet kap, benne egy origami madár, egy maszk, egy levél és egy lakattal lezárt doboz van benne többek között. Sergio elrejtett neki egy részt a zsákmányból. De vajon képes lesz megtalálni?

Várható megjelenés: ha a COVID nem kavar be, karácsony előttre kijön magyarul is.

Miért várós?

• Bírom a szabadulószoba rejtvényeket is, ez valami hasonló lesz.
• Rejtélyes regény - érdekel, hogy néz ki kivitelben.
• A sorozatot szerettem, így nekem érdekessé teszik a háttérinfók és a fotók is.

Átkot megtörő, mágikus, kalandos.

A legősibb boszorkány, minden sárkányok anyja, Cilonda gyűlöli az emberiséget. Bántja, hogy az Öregisten többre becsüli őket, mint akár a fenti, akár a lenti világ lényeit. Bosszúból örök telet és fagyot szabadít a világra, és várja, hogy az emberek kipusztuljanak. A számításait egy gyermek születése húzhatja keresztül: még egy táltos született a világra, erősebb a korábbiaknál, neki van esélye megtörni az átkot. Mi több, a táltossá váláshoz azt a sárkányt kell legyőznie, aki Cilonda legkülönösebb gyermeke. Illujankasz, aki nem szereti a világát, szívesebben élne az emberek között. Ő lehet, hogy nem küzdene teljes erejéből a táltos ellen. Cilonda így a tanulóévei alatt vadászik a gyermekre, és tesz meg mindent, hogy az átka változatlan maradjon.

Valahol szomorú, hogy mennyire hagyjuk feledésbe merülni a saját kulturális örökségünket. Hiszen a magyar írók között is bőven akad olyan, aki sárkányokról, görög mondavilágból táplálkozó sorozatot ír, és a táltosok, világfa, csodaszarvas megmarad a történelem könyvek elején. Szigeti Kovács Viktor története azért lett számomra elsősorban emlékezetes, mert azt eleveníti meg, ami egyszer nagyon magyar volt, csak már elfelejtettük.

A történetben sámánok, Világfa, sárkányok, táltosok, boszorkányok és az Öregisten szerepel. Nekem pár dolgot helyre is tett a fejemben. A csodaszarvas ismerős Hunor és Magor történetéből, de ki tudja, hogyan keletkezett és miért csoda az a szarvas? A világfát is hallottam már, de elképzelni nem tudtam, hogyan nézhetett ki. Vagy, sámánok és táltosok. Mégis, mi köztük a különbség? Ebből a regényből mindenre fény derül, és szórakoztatóan átadta ezeket az ismereteket.

(Azért törtem a fejem, táltos akad-e magyar fantasyban még. Beugrott a Gergő-sorozat és a Borbíró Boriban Attila is táltos. Azoknak a megértéséhez is kaptam innen pluszt.)

De, mindezen a kulturális kérdéskörön túl ez egy szerethető mese fantasy is. Van a hős, akinek három próbát kell kiállnia, hogy megmenthesse a világot. Ő az abszolút jó megtestesítője, aki nem bukik el, és ha a gonosz néha felül is tud rajta kerekedni, olyan hű segítői vannak, hogy még az ördögöket is kiűzik megszállt testéből.

Nagyon könnyen, kicsit más hangnemmel akár horroros regény is lehetne, de megmaradt gyerekbarátnak és mesésnek. A szörnyű részletek nincsnek úgy kiemelve, hogy ráérjünk rádöbbenni, mennyire súlyos dolgok is vannak a cselekményben. Az elevenen megsütéstől kezdve az ördögűzésen át vannak benne véres finomságok, ravaszan tálalva…

Meséhez illően humor is akad benne. Az kifejezetten mosolygós, ahogy Cilonda próbálja az ördögöket az emberekre uszítani, de táltosunknak megvan az ellenszere ellenük, és ártalmatlan lényekké teszi őket. De Cilonda és Illujankasz kapcsolata is simán nevezhető lenne a mosolygós anya – fiú kapcsolatok közé.

Azt, ami nem tetszett, kicsit nehezebb megfogalmazni. Annyira benne van, hogy valami epikus és nagy történet legyen, de nem lesz az. Végig megmarad kicsinek, mesének. Szerettem így is, nem kell mindent túlírni, de azért motoszkál bennem, hogy sok minden nagyon hamar lezajlik, és átszaladunk évek történetén. (Nem csak akkor, amikor a világfán járnak, és az ottani egy nap a földi síkon egy évnek felel meg.) Azt meg inkább hagyjuk, hogy a szerelmi szál belebegtetése mennyire nem kellett volna. Egyik sem – az öreg mentor és felesége kapcsolata ugyanannyira nem kellett, mint az ördögveréstől megmentett Ilona és a táltosfiú vonzalma. Ha kezdtek volna vele valamit… de így csak egy megkezdett szál, aminek nincs megnyugtató vége. Igen, az ilyenek zavarni szoktak.

Ám sokkal több minden tetszett benne, és nagyon értékeltem a mitológiai hátterét is.

Szigeti Kovács: A táltos - Mint fantasy: 80% magyar mondavilágból építkező, mesés és szerethető történet.

Szubjektíven: 78% meseregénynek olvastam, és szerettem a mélyről ismerős elemeit.

Végzetes, világok közt menekülő, szerelmes.

A vrekener és a varázslók népe rég ellenségek. A magukat az angyaloktól eredeztető szárnyas halhatatlanok komorak és komolyak, míg a hedonista varázslók dorbézolnak és felelőtlenek. Ennek ellenére, amikor a kamasz Thronos találkozik egy kis varázslólánnyal, biztosan érzi, hogy Melanthe a végzete. Ám egy tragédia kettejük közé áll, és 500 éven át menekülnek, hajszolják egymást. Most közösen kerülnek egy más világ csapdájába, és ha túl akarják élni, kénytelenek beszélni egymással, és tisztázni mindazt, ami közéjük állt. Lanthe rájön, hogy félreértelmezte a múltat, de a férfi képes lehet megbocsátani, amit 500 év alatt ellene vétett? A szenvedéllyel nincs gond, de Lanthe annál sokkal többet akar. A világok közti út pedig arra is rávilágít, a vrekener nép igazából honnan ered.

Tudnék jót is mondani, rosszat is. Kicsit billegek is, mennyire tetszett nekem ez a regény. Inkább a pozitív irányba billen, de kezdek már belefáradni ebbe a sorozatba.

Hiszen az egész történet mögötti koncepció, hogy egyre közeledik az Örökösödésnek nevezett Jó és Rossz közötti háború, amiről az eddigiek alapján a Ragnarök jut eszembe. Itt meg a világ sorsát dönti el, hogy melyik halhatatlan harcosok nyerik majd a csatákat. Erre készül mindenki, folyton emlegetik, de csak nem akar jönni az Örökösödés, amit nagyon kezdek unni. Helyette dől a romantika.

Igen, sorra jönnek a kötetek, melyekben a halhatatlanok megtalálják a végzetüket, az egyetlen nagy szerelmüket, és megállapodnak. Nagyon sokan már családot is alapítottak, egyre több a kis félvér leendő halhatatlan az univerzumban. (Remek egy Örökösödés közeled, ha minden nagy harcos majd a csecsemőjét és/vagy kisgyerekét félti. Vagy ez valami Éhezők viadalát idéző háború lesz majd?)

Ha ezt nem számolom, akkor a kötet hozza ugyanazt a színvonalat, amit eddig is. Van két emlékezetes hőse, akiknek le kell győzniük magukat is, hogy egymásra találhassanak. Lanthe túl komolytalan és sértődékeny, bosszúálló és sértett nő. Thronos meg nem is kicsit karót nyelt, és megszállott a nővel kapcsolatban. A közös kalandok arra kellenek, hogy túl tudjanak ezeken lépni.

Azt még díjaztam is, hogy azt is szolgálják a különféle kalandjaik, hogy meg is ismerjék egymást. Nem csak az löki majd őket össze, hogy fizikálisan mennyire vonzódnak egymáshoz, hanem már a személyiségüket is megszerették. Megtanulják elfogadni egymást, és hoznak kompromisszumokat a másikért. Vagyis, itt elhittem, hogy szerelmesek lesznek.

Ez akkor is tetszett benne, ha sokallom az erotikus jeleneteket benne. Ahogy arra az útra lépnek, a vége felé haladva egyre inkább a szexről szólnak a dolgok köztük, ami nélkül sokkal jobban tetszett a kötet. De hát, paranormális erotikus sorozat, ezek ilyenek. A többi kötet is ilyen volt, ez is hozza az elvárt receptet.

A pozitívumok közé tartozik, hogy valóban menekülnek a világok között és sokféle próbatételen kell átesniük, mielőtt valóban eljönne nekik a happy end. Van, ahol harcolniuk kell szörnyek ellen, menekülnek a sárkányok elől, de a szirének csábításának is ellen kell állniuk egy másik világban.

Közben pedig be vannak kapcsolva az univerzumba, és Cole folyamatosan hoz be olyan szereplőket, akiket a korábbi kötetekben már bemutatott. Melanthe és Thronos rokona is volt már korábbi regényben mellék- vagy főszereplő. Erre van is bőven utalás. A jelen történet érthető annak ismerete nélkül, de azért jobb, ha érti az ember, kikre utal a szerző.

A stílusa is a szokott, csajos és szenvedélyes, némi humorral.

Vagyis, a korrekt erotikus fantasy közé sorolható, de hol marad már a háború?

Cole: Égsötét - Mint romantikus fantasy: 90% sok szenvedély, nem teljesen hősies karakterek, kalandok.

Szubjektíven: 70% ha kevesebb lett volna az erotika, jobban szerettem volna. Mozgalmas.

Az élet nem teljesíti az elvárásainkat, ugyanakkor közben túlszárnyalja őket. (Ekberg: Bomlás)

– Minden csak illúzió.
– És azzal meg mi a baj? – Meng Po a lány felé fújta a füstöt. – Az élet is csak egy álom. (Lim: Fénytörések)

– Az emberek hinni akarnak.
– De miért?
– Mert az élet lehet csak az igazi szívás. (Robb: Halálos szertartás)

– Felnőtt férfiak vagyunk, ők meg felnőtt nők. A velünk egykorú csajok átnéznek rajtunk, de ha kitoljuk a határt pár évtizeddel, annyit nőzhetünk, mint Tony Stark.
– Nem tudom. Egyszerűen ijesztő kor alapján kipécézni embereket. Mint a pedofília vagy ilyesmi.
– Ember, hogy lehetnénk pedofilok? Ezeknek a nőknek a fele elmúlt ötven.
– Itt mi lennénk a gyerekek, barom. (Millar: Kick-Ass 4.)

Attól tartok, Isten nem időzik túl sokat errefelé, kedvesem. Mi itt inkább az Ördög munkáját végezzük. Nem szép munka. Egyikünk sem élvezi. De a szükség nagy úr. (Kernick: Rossz időben, rossz helyen)

Ha az ördögök egyszer megszállták az embert, ott nincs menekvés. Csak halál. (Glukhovsky: Poszt)

A legtöbb királynak levágják a fejét. (Ostow: A kezdet)

Az emberek azt hiszik, hogy a házasság belépő a paradicsomba. Nem mondom, hogy nem történhet így. Bizonyos esetekben igen. De az is lehet, hogy az ember a legádázabb ellenségének szolgáltatja ki magát önként és dalolva. (Ekberg: Bomlás)

Kamaszos, titkot őrző, változással szembenéző.

Archie, Betty és Jughead jó barátok, akik általában a nyarat is együtt élik túl unalmas kis szülővárosukban, Riverdale-ben. Idén azonban külön utakon járnak, és nem is sejtik, milyen változások fognak következni az életükben. Jughead sejteni kezdi, hogy az apja feladta az építkezésen az állását és visszatért abba a motoros bandába, ami miatt az anyja és a húga elhagyta őket. A fiú magányos, és nem tudja, kihez fordulhatna. Archie papíron az apjának dolgozik az építkezéseken, de van egy titka. A zenetanára ezen a nyáron több lett, mint a tanára. Ő sem tudja kinek elmondani, hogy egy idősebb nővel folytat tiltott viszonyt. Betty pedig New Yorkban gyakornok, ami leköti annyira, hogy a nővérével sem ér rá beszélni. A celeb és gazdag örökösnő, Veronica meginterjúvolása lenne a cél, de annak a lánynak is megvan a maga baja. Az apja üzelmei már fenyegetik a családot is.

Riverdale – a könyv jelent meg most, de más formátumból is ismerős lehet most a világa. Az eredeti egy képregény, ami tudtommal magyarul nincs, de ismerünk olyan szériát, ami ebből az univerzumból nőtte ki magát. Sabrina, a tinédzser boszi már korábban is sorozat volt, sokkal inkább komédia, mint a mostani verziója. Josie és a vadmacskák is kaptak saját filmet.

A legfontosabb hivatkozási pont azonban a sorozat lesz, a Riverdale. Már Netflix sugárzással, bár nem original sorozat, úgy vették meg. Mennyire kell ismerni a sorozatot, hogy értsük a regényt? Igazság szerint nincs semmilyen előismeretre sem szükség. Abszolút érthető a történet és a karakterek, ha csak a könyvet olvassuk. Még talán jobb is úgy, mert akkor nem öl meg mindent az előismeret.

Hiszen, aki az első évadot látta a sorozatból, neki nem lehet meglepetést okozni. Minden szál csak előkészítése annak, ami az első évadban történik. Mi több, olyan poénokat is ellő, ami a sorozatban később derült ki, nem rögtön az elején. Így ez egy fan regény, ami a sorozatra épül, bár elvileg annak előzménye. Nekem nagyon olyan érzés volt, mintha még magyaráznának olyan dolgokat, amelyek a sorozatban már tényként működnek. Csak pár plusz jelenet ahhoz, amit már tudok.

Azt sem díjaztam, hogy az egész arra van kihegyezve, hogy megtörténjen a nagy eset, ami majd beindítja a sorozatot. Jason eltűnése/halála. Lehetett volna benne valami, ami csak a könyvé, nem a sorozathoz kötött.

Mivel láttam a sorozat első évadát, én leginkább csak unatkoztam a kamaszok kis konfliktusain, pontosan tudva, mi miért történik, és hogyan oldódnak meg a feszültségek. Nagyon nem tudtam azonosulni a karakterekkel, inkább bosszantottak. Még az is összejött, hogy akiket bírtam a sorozatban, itt akár ellenszenvesek is lettek. Archie – annyira gáz, ahogy összegabalyodott a tanárával!

De a durvább, hogy a kötetben Veronica története volt az egyetlen, amit tényleg élveztem. Kicsit olyan guilty pleasure volt, mint egy Gossip Girl. Luxus, szemétkedő és szép fiatalok, a háttérben sötét titkok. A sorozatban ő az, akit a legnehezebben viselek el, itt viszont az övé volt az egyetlen olyan történetszál, ami újat tudott hozni. Ami magyarázta, miért olyan a lány, amilyen. Kár, hogy a többieket nem tudták érdemben másként mutatni. Csak őt.

A cselekmény tehát csak a sorozat előhangja, annak bővítménye. A kötet stílusa sem ad olyan pluszt, amiért érdemes kézbe venni. A sima, könnyen olvasható, sok párbeszéddel megírt, lelkizős kamaszos olvasmány.

Tanulságot sem érdemes keresni, ez szórakoztatni akar.

Ami a rajongók számára meg is valósul – másoknak azonban ez véleményem szerint kevés. Csak egy nagy előkészítése a kötet a sorozat első évadának fő konfliktusaihoz.

Ostow: A kezdet - Mint YA: 55% a rajongóknak jól kiegészíti a sorozatot, kamaszos problémákat kezd vázolni.

Szubjektíven: 40% nekem kevés volt, csak némi adalék a sorozat elé, minden később jön.

5: Rowell: Szív küldi – Lincoln különös állást talált magának. Biztonsági szakértőnek vették fel, de igazából egy újság dolgozóinak az e-mailjeit és üzeneteit kell ellenőriznie, hogy valóban dolgozzanak és ne magáncélra használják az eszközöket. Két barátnő levelezésébe botlik, és olvasni kezdi az életük, mint egy szappanoperát. Női gondok, szerelem és házasság, karrier és párkeresés – közben Lincoln az egyik lányba bele is szeret. De mit tud tenni?

4: Istók: Semmiért egészen – Nándi és Flóra az egyetemen találkoztak. A fiú megváltozott a kedvéért, és a nagy szívtipró letelepedett. A nő is sok mindent feladott érte – karrier helyett a feleség és anya feladatkört választotta. Valami azonban megroppan közöttük, és feltűnik egy másik nő. Flórának mindent át kell gondolnia, és rá kell jönnie, megbocsátson vagy továbblépjen, hogyan legyen önmaga?

3: Allen: Az első fagy – két nemzedék Waverley keresi a helyét az életben, nőként és mágikus képességek birtokában. Sydney, aki keresi a hangot a lányával, és nagyon szeretne egy gyermeket a férjétől, de megbeszélni nem meri vele. Bay, aki tudja, hogy ki a számára ideális pár, de a fiú átnéz rajta. Mit tehetne? Claire, aki túlvállalja magát a munkában, és aggasztja, hogy a lánya ijesztően normális.

2: Hall Kelly: Orgonalányok – a II. világháború és három nő sorsa. Az egyik előkelő amerikai híresség, aki jótékonykodással igyekszik segíteni az európai menekülteknek és gyerekeinek, miközben Franciaországban elveszett szerelmét keresi. A lengyel zsidó lány, aki túl próbálja élni az orvosi kísérleteket egy tábor foglyaként. A doktornő, aki sorra adja fel az emberségét jelentő tulajdonságait a karrierjéért. Az életútjuk találkozik.

1: Moriarty: Hatalmas kis hazugságok – vonzóak, sikeresek, feleségek és/vagy anyák. Egy idilli, tengerparti kisváros lakói, ahol valami szörnyűség történik. Egy gyilkosság, de ki az áldozat, a tettes és miért tette? Három barátnő sötét titkokat rejteget – bántalmazó házasság, gyilkos féltékenység, egy nemi erőszakból fakadó sebzettség. De összefognak, és együtt képesek lehetnek túlélni bármit. Egy gyilkosságot is.

Boszorkányos, gyilkos után nyomozós, hátsó szándékokkal teli.

Eve kínos feladatot kap a főnökétől: egy kolléga, egy olyan rendőr ment el szívrohamban, akit sokan szerettek a testületnél, maga Eve is. Ám egy olyan ügybe keveredett, ami miatt felmerült a korrupció gyanúja is. Eve az, akinek tisztáznia kell a történteket. Közben egy hozzá kapcsolódó gyilkossági ügy sem hagyja nyugodni: a nyomozó unokája állítja, hogy a nagyapját egy boszorkány ölte meg, amiért a lány ott merte hagyni a szektájukat. Eve a boszorkányok nyomába ered, hivatalosan is, amikor a lány is rejtélyes körülmények között hal meg. Isis és Selina boszorkányköre nem csak Eve figyelmét kelti fel. A halott rendőr másik unokája, a kamasz és számítógépzseni Jaime is nyomozni kezd a saját szakállára, így a nyomozónőnek rá is vigyáznia kell. Miközben kérdés, mi igaz a mágiából, mi nem.

Külön helyet foglalnak el a szívemben a jól sikerült mágikus realista kötetek. Amikor képtelen vagyok eldönteni, hogy a mágia valódi-e vagy sem. Mert lehet értelmezni a cselekményt így is, úgy is. Az Excalibur-trilógia, a Waverley-kert ezért tetszik annyira.

Ez az Eve Dallas-kötet azért nincs azoknak a szintjén, hiszen a végére pontosan kiderül, mi volt igazi és mi nem, hol vannak az átverések, de nagyon sokáig jól keveri Robb a lapokat. Úgy építi fel mind a két boszorkánykört, hogy ne lehessen egyértelműen eldönteni, hogy van valami természetfeletti hatalmuk is, vagy csak nagyon ügyes svindlerek. Ok, egy sci-fi krimiben azért nem nehéz eldönteni, miben lehet hinni, de a végéig ott van annak a lehetősége, hogy a világ sokkal több lehet, mint amit jelenleg ismerünk belőle.

Ezen felül maga az ügy is tetszett. Eve több szálon, logikusan halad végig a gyanúsítottakon és a lehetséges indítékokon, történéseken. Továbbra is minimális a jövőbeli kor miatti technikai előny, ellenben a személyes beszélgetések és a nyomok sokat számítanak. Szeretem, hogy már nem szólista a nyomozó – van segédje, bevon embereket, például a férjét is.

Itt kell megemlítenem egy új, jópofa karaktert, akiről remélem, még fogunk hallani a sorozatban. Eddig legalábbis ez volt a jellemző: az emberek nem kopnak ki Eve életéből, akik fontosak, visszatérő karakterek lesznek. Így van ez a barátnőjével és annak divattervező barátjával, vagy a pszichológusával.

Jaime is simán van olyan színes egyéniség, lehetőségekkel, hogy szívesen olvasnék még arról, mi lesz vele később. Most éri pár komoly trauma, de megvan az elhivatottsága és a képessége is, hogy komolyabban a csapathoz tartozzon. Roarke is mentorálná, és ez a lehetőség jobban is tetszik most, mint Eve mellé tenné még egy fiatalt, aki rendőr/nyomozó akar lenni.

A fő karakterek ebben a kötetben nem fejlődnek, Eve és Roarke is a szokott formájukat hozzák. Nem tudunk meg róluk semmi újat, viszont a szerelmük olyan hőfokon ég, ami abszolút indokolja, miért romantikus ez a regény a krimi mellett. Már túlzó is, ahogy ezek ketten imádják egymást. Díjaznám is, ha kevesebb erotika lenne a jövőben – nincsenek kényelmet, pornó jellegű szex jelenetek, de nagy eséllyel, ha Eve és Roarke kettesben maradnak, valamiképpen összegabalyodnak. Jobban bejön, amikor többet nyomoznak egymást segítve.

Ennél a résznél újfent érdemes feltenni a kérdést, melyik zsáner hogy áll a szerzőnek, akiről tudjuk, hogy igazából a romantikus regények bestseller szerzője, Nora Roberts. Talán nem meglepő, hogy a fantasy (a boszorkányos vonal, a már említett és a történetben végig lebegtetett mágia lehetősége) nagyon működik, és már korrekt a krimi is. Most a vége is ok, nem légből kapott a gyilkos. A románc túlfűtött. A sci-fi, ami még mindig hibádzik.

Ezt a részt kifejezetten szerettem, és egyre komolyabban is tudom venni a szerzőt, mint krimi bestseller gyáros. Csak így tovább!

Robb: Halálos szertartás - Mint krimi: 80% jól keveri a misztikumot a realitásokkal, erős a szenvedély faktor is.

Szubjektíven: 85% jópofák a karakterei, tetszett az ügy, csak Roarke – Eve sok már néha.