Otthont kereső, embereken segítő, barátos.

Alfie elkényeztetett házi kedvenc volt: egy szürke kis kandúr, egy idős hölgy féltett és szeretett macskája. Ám az asszony halála után szembe kell néznie azzal, hogy az otthona elveszett: a gazdája lánya nem tudja megtartani, kutyákat tart. Alfie kihallgatja, hogy menhelyre adná be, de ő abból nem kér. Úgy dönt, inkább maga keres új otthont magának. Kiszökik, és az utcákat kezdi járni. Hamar szembesül azzal, hogy az utcai élet kemény és nem neki való. Sürgősen új gazdi kell! Egy szimpatikus utcában van pár kiadó ház, és Alfie figyelni kezdi a beköltözőket. Első kiszemeltje a frissen elvált és sebzett Claire. Majd Jonathan következik, aki még mindig sértett korábbi állása és élete elvesztése miatt, és nagyon nem akar macskát. Végül két kisgyerekes család érkezik: egy depressziós anyukával és a külföldről érkezettek a maguk félelmeivel. Alfie kész mindegyiküknek segíteni.

Be kell látnom, hogy előítéleteim vannak. Ha ugyanezt a történetet egy kisebb testű kutyáról olvasom, mondjuk, egy westie-ről, még talán rajongani is tudtam volna. Még akkor is, ha egy kutyának sokkal nehezebb lenne megvalósítani ezt „a több helyen otthon van” felállást, mint egy macskának. Kevésbé lenne hiteles, és mégis azt hinném el jobban.

Mert egy kutyáról elhinném, hogy empatikus a gazdi felé, és próbál segíteni neki. Az, hogy itt egy macska igyekszik az emberek életét rendezni, nekem nem hihető. Az otthoni állatokból kiindulva a kutyám hozzám bújik és próbál vigasztalni, ha bajom van. A macskát meg csak addig látom, amíg kiteszem a táljába a kaját, eszik és már le is lépett.

Alfie viszont lélekben olyan, mint amilyennek én egy kutyát tartok. A szerző nagyon emberivé tette az alakját, ami kutyának is túlzás lenne. Az állati ösztönökből alig maradt benne valami, logikusan gondolkozik és tervez. Amilyen érzései vannak, azok is emberiek, nem egy állat jutott róluk eszembe. Egyetlen olyan tevékenysége volt, ami nagyon macskás, és amiben ráismertem a kandúrokra. Ahogy a leölt állatot odapakolja ajándékként a lábtörlőre. Ilyen részből kellett volna több, ha a szerzői narráció ezt is túlmagyarázza, és emberi indokokkal többszörösen alátámasztja. Melyik macska mondana olyat, hogy virágot és bort nem tudok ajándékba hozni, tőlem egy egér vagy madár számít annak?

Mégis, tud működni a történet, mert szeretnivaló, és mert sokan hinni akarunk benne, hogy az állatok ilyen társak. Végtelenül jók és gondoskodóak. Néha úgy teszik jobbá az életünket, hogy annak nem is vagyunk a tudtában.

Működik a történet azért is, mert a négy család különféle problémái és a köztük való lavírozás mozgalmassá teszi a kötetet. Még akkor is, ha nagyon direkt, ahogy az emberek egymás mellé kerülnek, és amivel küzdenek. Pl. Jonathan és Claire is friss szakításon és fájdalmon van túl, mindketten szinglik, helyesek… korban is összeillenek, persze. Vajon mit talál ki nekik a macska? Vagy, a két beköltöző család. Mindkettőben kisgyerekek vannak, mindkettőben szenved az asszony attól, hogy magányos, új helyen van, nem ismer senkit. Vajon Alfie hol talál nekik barátnőt, társaságot?

Tetszett, hogy nem egy édes regény, amiben minden csodás és könnyed. Az emberi szereplők problémái nagyon valósak, és korunkra jellemzőek. Van dráma benne, de ez nem teszi nehézzé a kötetet. Talán a macska elbeszélő miatt is könnyed, szellemes tud maradni végig, amiben több humoros jelenet is helyet kap.

Merenghetnék még azon, hogy a vége túlzottan happy end. Hogy a főszereplő macska karaktere mennyire emberi. De helyette a könyv értékeit tartom fontosabbnak.

Szórakoztató, miközben komolyabb témákat is feszeget. Van humora, és nagyon állatbarát is. Még egy kutyakedvelő olvasónak is.

Wells: Mindenki macskája, Alfie - Mint humoros: 60% állat- és családbarát történet, túlzott empátiával és jósággal, humorral.

Szubjektíven: 55% aranyos, sok mindenkit meg is kedveltem. De miért nem macskás Alfie?

Cím: Vizsgálat

Szerző: Josh Malerman – magyarul is sikerszerző, ha még egy olyan sikere nem is lett, mint a Madarak a dobozban. (Ami sokkal jobban meg van írva, mint amilyen film készült belőle.)

Műfaj: thriller, horror

Cselekmény: van egy iskola, ahol a gyerekeket zsenikké nevelik. Ám rejtve élnek, minden, ami az iskolán kívül esik, számukra tiltott. J sejti, hogy odakint valami veszélyes lappang. Az intézetnek kell, hogy legyen egy titkos célja. Kell, hogy valami indokolja, miért bánnak velük vasszigorral. Mivé lesznek így a fiúk?

Várható megjelenés: szeptemberre már nagyon várom, angolul tavaly jött ki.

Miért várós?

• Madarak a dobozban rajongó vagyok – több kiadásban is megvan, és Malerman további regényeit is falom. Agyaltam is, a Malorie vagy a Vizsgálat kerüljön a rovatba, de adtam egy esélyt ennek. Hatásos a fülszöveg.
• Sok-sok rejtély van, amire sok-sok választ akarok kapni.
• Gyerekek, kizsákmányolás, horror – valami ilyesmit várok King Az intézetétől is. Már alig várom, hogy összevethessem a kettőt!
• Az egyik mondat nagyon megfogott a fülszövegben: Ha folyamatosan a mumussal rémisztgetnek, vajon nem válsz te magad is mumussá?

Fontos döntés előtt álló, természetfeletti, kamaszos.

Sabrina Spellman most lesz 16 éves, és olyan döntést kell meghoznia, amely egész későbbi életét meg fogja határozni. Az apja hatalmas varázsló volt, az anyja egyszerű ember. Neki félvérként van választása: ha átesik a sötét keresztelőn, teljes jogú boszorkány lesz, és el kell szakadnia az emberi életétől. Vagy, ember marad, ekkor viszont a mágia ajtói zárulnak be előtte. Töpreng, mit válasszon. A nénjei természetesen azt szeretnék, ha az ő útjukat folytatná, és boszorkány lenne belőle. A lány viszont nem szívesen szakítana a barátjával sem. Vajon Harvey mit gondol? Egy elszórt, ártalmatlannak gondolt bűbáj azonban nem a tervek szerint működik, és egy szellem is feltűnik a környéken a maga terveivel. A lány még nem is sejti, milyen erők mozgolódnak körötte…

Már az elején levontam a konklúziót: neki kell kezdenem rendesen a Netflix sorozatnak. Ezt még kicsit annak az előzményének is éreztem, mondhatni, csak felvázolja a kezdő szituációt.

Rendben, kiírom. Irritált is, hogy még nem hoznak meg lényegi döntéseket. Nyilvánvaló, mi a kérdés: boszorkány lesz-e Sabrina, vagy sem. Azért annyit már láttam a sorozatból, hogy most nincs félmegoldás. Hiába álltatja még naivan azzal magát a lány, hogy neki nem kell a világok között választania. Az emberi, de a mágikus énjéről sem akar lemondani.

Így a természetfeletti külsőségek nélkül egy nagyon átélhető, kamaszos problémát kapunk. El kell döntenie, mit akar kezdeni az életével, milyen irányba haladjon tovább. Nálunk is ez az életkor, amikor meg kell hozni az első döntéseket. Ha még főiskolát nem is választunk 16 évesen, már szakosodni kell, érettségin merre haladunk, ami meghatározza a későbbi lehetőségeket is. Így a kamaszolvasók könnyen azonosulhatnak, ismerős a kérdéskör.

Nagyon kamaszos az is, ahogy az első szerelmet még olyan ártatlanul megélik. Ugyan a kis varázslattal Brennan próbálja ezt a szálat is feldobni, de nagyon kis egyszerű ez a Sabrina és Harvey történet. A gonosz énem mondogatja is, hogy ez csak a kezdet, lesznek még itt durva dolgok, ahogy beindulnak az események…

Talán azt vártam végig, hogy induljanak. Alapvetően Sabrina van a fókuszban, de egy-egy oldal erejéig más is hangot kap. A kamasz világot elhagyva egy horror világot kezd kibontani Brennan, amely sokkal izgalmasabb és veszélyesebb, mint amit Sabrina egyelőre fel tud fogni. A szellemet nem is éreztem ijesztő ellenfélnek, de a háttérben a mozgások, a rejtett motivációk és a varázsvilág, abban van lehetőség és kellő sötétség is.

Néhol még humor is csillan benne, ha ez nem is az a regény, amin jókat tud mosolyogni az ember. Van egy baljós aurája, hogy valami rossz közeleg. Egy ártatlan, derűs kép, aminek a háttérszínei már kezdenek elsötétedni. Érdekel is, mennyire fog ifjúsági maradni, milyen mély lesz a nyúl ürege. Mert a kis részletek és baljós események alapján lehetne ez egy jó ifjúsági, horror sorozat, abból úgyis kevesebb akad.

A mellékszereplők sokkal izgalmasabbak, mint a hősnő, de még senki sincs igazán bemutatva. Mindenkinek megvan a maga kliséje, amit valamivel feldobtak. Pl. a nővérek, akik közül az egyik a szigorú, a másik a csupa mosoly, kedves nagynéni. És mi bennük az extra? Mondjuk, a szigorú a feszültség levezetése céljából rendszeresen megöli a húgát, aztán feltámasztja. Ahogy viaskodni tud benne a kötelességtudat és a családja iránti szeretete.

Még Harvey bátyja is sokkal érdekesebb, mint Harvey. Neki volt egy lehetősége, amivel nem élt. Egy jó testvér, aki komoly áldozatot hozott, és nem is sejti, a szerelmével mi történt. (Sabrina majd rájön.) Bízom benne, hogy a folytatással több színt kap mindenki.

Kezdetnek, alapozásnak megtette. Nem is bírok szabadulni az érzéstől, hogy ez csak az előétel, ami csak a kezdeteket és alapokat akarta könnyeden átnyújtani.

Brennan: Boszorkányszezon – Mint YA fantasy: 55% kamaszos, derűs, a háttérben azonban van lehetőség. A téma is ok.

Szubjektíven: 60% a világépítése nagyon tetszett, érzek mögötte egy izgalmas horror világot.

Játszmás, múlt bűneivel szembenéző, nyomozós.

Robert Hunter nagyon hosszú ideje először nyaralna, már készül ki a reptérre. Ám az utolsó pillanatban hívás érkezik: egy lehetséges gyilkosra bukkantak, és amit ki tudtak belőle húzni, az Hunter neve volt. A helyszínre utazik, ahol a vádlottban egykori egyetemi szobatársát ismeri fel: Lucien már alig várja, hogy megkezdődjön kettejük játszmája. Hunter hamarosan azzal szembesül, hogy a férfi már 25 éve rabolja el és kínozza meg az embereket, egyfajta pszichés kísérlet keretében. Az őrületet fokozza, hogy Lucien azt is képes Robert szemébe mondani, hogy ő a felelős élete tragédiájáért. Robert 20 éve készül a bosszúra, de Lucien újabb és újabb adut tart a kezében: most is fogságban tart egy áldozatot, akit még meg lehetne menteni. Mi a fontosabb: megmenteni egy ártatlant, vagy a bosszú?

Nagyon szeretem Chris Carter sorozatát. Izgalmas, ötletes, borzongató. Pont annyira véres és brutális, hogy még popcorn véres thriller legyen. Mert, ha komolyan belegondolok, bele kellene borzadnom, milyen gyilkosokat mutat be a szerző és milyen kegyetlen tetteket visznek végbe. De szórakoztatóan és izgalmasan van tálalva, így megvan a magam sötét kis öröme. Ez alól ez a kötet sem kivétel.

Talán már írtam is, hogy Hunter mennyire tragikus figura. Miközben zseniális nyomozó, tele van jó tulajdonságokkal és képességekkel, jó pasi is. Ennek ellenére tragikus aura lengi körül, és nagyon magányos életet él. Sok szempontból nyomorultabb, mint egy skandináv krimi hőse, pedig nekik sem kell a szomszédba menni a világfájdalomért és nyomorúságért. Annyira tudtam sajnálni eddig is, és mindig drukkoltam neki, hogy legyen boldogabb élete. Közben nem is értettem, hogy miért ennyire bús az élete – eddig nem tudtam olyan tragédiáról a múltjában, ami ezt indokolta volna.

Ez a kötet azonban nem csak Lucien története, Hunter múltja is. A sorsuk összefonódik, és most pontosan megtudhatjuk, hogy lett Hunter a munka megszállottja, magányos harcos minden bűn ellenében. Nem annak indult – lehetett volna olyan az élete, amit kívántam neki. Szerető és szép feleség, gyerekek, szakmai sikerek. Csak éppen, Lucien. Nem fogom elmesélni, mi történt, olvassátok el! Annyival beérem, hogy végre minden értelmet nyer Hunter jellemében és jelenében is, és még inkább összetörte a szívem, mi jutott neki.

Már Hunter múltja miatt is érdemes volt elolvasni, de mellette még ott van Lucien története is. A regény több idősíkon játszódik, és azzal is haladunk párhuzamosan, hogyan lett bestiális sorozatgyilkos a férfiból. Borzongató, sötét történet az, érdekes kiugrásokkal. Ahogy ez nem csak arról szólt, hogy gyilkoljon, hanem a gyilkos elmének a tanulmányozása is.

Ehhez pedig hozzájön a most megmentendő áldozat segítése, Hunter és Lucien feszült játszmája, ami az utolsó lapig tart. Mindig is bírtam az olyan regényeket, amikor két, a maga módján zseniális elme kerül egymással szembe, és megbirkóznak. Clarice és Hannibal, a Kim Stone sorozatnak is van egy ilyen kötete, de mondhatnám a Törést is, bár az film, nem regény. Most is nagyon lekötött a két férfi közti dinamika és egyre gyilkosabb játszma.

A krimi egyszerre volt cselekményközpontú és karakterépítő. Olyan szempontból filler, hogy Hunter előtörténetét is felfedi, nem a társával való nyomozás van a középpontjában, de így is remekül működik. Nagyon kellettek ezek a történetek Hunter jobb megértéséhez, ha nagyon tragikus is a múltja e fejezete. Amit azonban ki akartam emelni, hogy Carter sikeresen írt egy pörgős, fordulatos krimit, és adott a főszereplőjének új dimenziót is a személyiségében. Jobban értem, de jobban sajnálom is.

Még ugyan nem láttam, hogy jönne magyarul a 7. kötet, de biztosan el fogom olvasni azt is. Eddig 6 részből 6 tetszett!

Carter: Egy gonosz elme – Mint krimi: 100% fordulatos és izgalmas, tempós pszichés játszma bűnügyekkel olvastatva.

Szubjektíven: 95% Robertet már annyira sajnálom, hogy az szívszakasztó. Elszomorított…

A világ bonyolult volt, az élet nehéz. És élni sokszor fájt.
Csináld úgy, hogy megérje a fájdalmat. (Schwab: Egy sötét duett)

Nem pusztíthatod el a másságot, csak mert félsz tőle. (Pratchett&Baxter: A Hosszú Mars)

Túl kell élnünk az életünk. (Robb: Mámoros halál)

Úgy véli, hogy az olvasás ahhoz hasonlít, mint amikor az ember olyan játékot játszik, amelyben egy nála jobb játékos már meghozta helyette a döntéseket. (Morgenstern: Csillagtalan tenger)

Ha van elég pénz, láthatja, hogy nincs lehetetlen. (Borbás: A szeráj)

A lelke mélyén a legtöbb ember nem szeretett döntést hozni. Szerették, ha megkaphatják az irányítás illúzióját, de következmények nélkül. (Schwab: Egy sötét duett)

Kalandos, másik világot felfedező, misztikus.

Zachary gyerekkorának meghatározó élménye volt, amikor látott egy falra festett ajtót, melyről kész volt elhinni, hogy igazi. Máig sajnálja, hogy nem volt bátrabb, és nem nyitotta ki. Egy napon egy regényre bukkan, melyben le van írva az ő története is. Különös kötet, kitépett oldalakkal és egy másik világ ígéretével. Zachary meg akarja fejteni a titkot, de egyes elemek a világban nem akarják, hogy rábukkanjon a Csillagtalan Tengerre, és a könyvet is el akarják venni tőle. De ő kitart, és hamarosan egy olyan kalandban találja magát, ahol egyesek óriási áldozatokkal őrzik és védik a történeteket, míg mások a másik világ végét akarják elhozni. Ellenségekkel és szövetségesekkel találkozik, régi történeteket és rejtélyeket ismer meg, miközben az élete céljára is rádöbben.

Erin Morgenstern ezen regénye hatalmas siker lett, és már itthon is gyülekeznek a rajongói. Annyira, hogy az előző kötetet (Éjszakai cirkusz, nincs semmilyen kapcsolatban e regény cselekményével) is újra ki fogják adni, csak másik kiadónál. Érdeklődve várom is, a borítóhoz hozzá fognak-e nyúlni…

A Csillagtalan Tenger egyszerre remek fantasy, de zavarba ejtő regény is. A cselekményben egyszer elmesélik, hogy a Sors szívét egy különleges dobozban rejtették el, melyet történetek szövedékéből, egy igazi, virtuális labirintusból hoztak létre. Nem egyszer volt olyan érzésem, hogy maga a regény, amit olvasok, a labirintus maga. Sok cselekményszál van, és történetek kavarognak benne. Valahol mesés is, ahogy a mesék és a valóságok keverednek benne. Hiszen nem egyszer kiderül, hogy amit meseként, mítoszként mondanak el, egyes szereplőknek nagyon is igazság, hiszen az a saját és a családjuk története.

Miközben szerettem fejtegetni ezt a hálót, egy-egy ponton el is vesztem benne. A mágikus realizmus jutott róla eszembe, ami csak kevés regényben tetszik nekem. Itt nem merném állítani, hogy tetszett. Sokkal inkább különösnek, már szinte zavarba ejtőnek mondanám. Részben azért is, mert elég sok homályos pont marad a cselekményben. Nem merem biztosan kijelenteni, hogy mi is a cselekmény vége, mi a teljes végkifejlett.

Arról már nem is beszélve, hogy az egyik szereplő sorsának alakulását még mindig nem dolgoztam fel. Pedig volt rá előre utalás: a szereplő anyja egy ponton azt mondja, tudja, hogy találkozni fog még a másik fiával is. Nekem nagyon-nagyon sokára esett le, mit akar ez igazából jelenteni. Most pedig azon töröm a fejem, hogy érdemes lenne az utólagos tudásommal visszaolvasni bizonyos fejezeteket, mert nekem olvasás közben nem tűnt fel, hogy a két szereplő között olyan viszony alakul, ami a végjátékban látható lett.

(Tudom, rejtélyes vagyok, de nem akarom legyilkolni a poént…)

Egy ponton arra is rájöttem, hogy ebben a könyvben el kellene engednem a cselekményt és a logikát. Csak hagyni kellene, hogy az egyes mítoszok áramoljanak, és vezessen a szöveg. Sajnos, nekem nehezemre esik így olvasni, így hiába tudom értékelni Morgenstern teljesítményét, élvezni nem igazán tudtam a világa összetettségét. Nekem túl sok darabból, és nem logikusan összerendezve állt össze valamilyen kép a fejemben, de nem tökéletesen, és ez zavar. Nagyon is.

Abszolút lehet posztmodern olvasattal is viszonyulni hozzá, csak ehhez megint el kellene engednem a cselekményt, amit nagyon nem akarok megtenni. Hiszen lehetne fejtegetni, hogy melyik jelkép mögött (kard, méh, kulcs) milyen olvasói attitűd van, és az egész történet hogyan szól írásról és olvasásról, a könyvek szeretetéről.

Frissen olvasva különben jobban magába tudott szippantani a világa, a varázsa – most azonban már számon kérnék egy logikusabb, érthetőbb cselekményt. Noha nem is kell hozzá.

Morgenstern: Csillagtalan Tenger - Mint fantasy: 75% jól kitalált világú, labirintusszerű, nagyon olvasóközpontú regény.

Szubjektíven: 65% kis távlattal szemlélve inkább különösnek érzem, mint lenyűgözőnek.

5: Tolkien: Gyűrűk ura – nem klasszikus példa, mert ez inkább az utókor műve. Tolkien egész világot épített Középföldéből, de kiadásra nem igazán szerkesztette meg őket. A gyermekei, jogutódok rendezik újabb és újabb kötetbe Középfölde mitológiáját és történelmét. Az eredmény: Dunát lehet rekeszteni a különféle kiadványokkal, melyek valamiképpen Középföldével foglalkoznak és Tolkien jegyzi őket. A szilmarilok és A hobbit csak a kezdet.

4: Stranger Things – a sorozat, ami a Netflix egyik zászlóshajója lett. A dolog, Stephen King életműve és Spielberg klasszikusait idézte meg, és a sikert a könyvpiacra is átvitték. Már létezik Stranger Things regény, de képregény sorozat is született, melynek legutóbbi kötete éppen a napokban jelent meg magyarul (Hat).

3: Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei – amikor egy üzlet beindul, a szerző akkor is erőszakol ki folytatást, ha annak semmi értelme és már nincs meg benne az eredeti szellemisége. Jacob megmentette a gyerekeket, hogy egy újabb sorozatban pár különlegessel nyomozásra induljon, még több titkot megfejtve a nagyapjáról. Ezen felül Riggs novellákat/meséket is adott ki külön kötetben az univerzumhoz.

2: Frost: Cat és Bones – a történet egy félvámpírral indult, aki a vámpírokra vadászott, míg az egyikbe bele nem szeretett és ki nem tárult előtte a természetfeletti lények világának kapuja. Cat és Bones kalandjai azonban csak a kezdetét jelentik Frost univerzumának. A barátaik, legyenek azok emberek, vámpírok, vagy más lények, sorra kapják meg a maguk romantikus regénysorozatát. Az éjszaka hercege kötetei jöttek magyarul legutóbb.

1: McGuire: Maddox – kezdetben New Adult regény volt, egy tipikus jó lány – rossz fiú szerelemmel az egyetemen. Trilógia lett belőle, kiegészítő kötetekkel. Majd kiderült McGuire belekezdett a hőse testvéreinek szerelmi történeteit is megírni, így születtek meg a Gyönyörű sorscsapás sztorik után a Maddox testvérek kötetei. De már olyan történet is akad, melyben a család egy barátjának szerelmi ügye kerül előtérbe, és a Maddox-klán csak említőlegesen, mellékszereplőként van jelen.

Kosztümös, szerelmes, házasodó, életben maradásért küzdő.

Vidéken nagy az izgalom: Londonból nemes és nőtlen agglegények érkeznek, és az 5 lányt nevelő Bennet asszony már alig várja, hogy az egyik lányának vőlegényt fogjanak. A bájos Jane hamar el is nyeri a kiszemelt ifjú szívét, de a társasági praktikák miatt a boldogságig még pár akadályt le kell győzni. Jane húga, a család legokosabb lánya, Elizabeth is a szívügyekkel viaskodik. A gazdag Darcy nem szimpatikus neki, és a férfi faragatlan lánykérése is csak bosszantja. Ám rá kell jönnie, hogy van, akit rosszul ítélt meg. Darcy komolysága mögött komoly indokok vannak, míg a fess és könnyed katonatiszt mocskos titkokat őrizhet. A lány érzelmei fordulnak, de tehet bármit is a célért? Arról nem is beszélve, hogy Anglia vészterhes időket él. A holtak zombikként visszatérnek, és mindenkinek harcosnak is kell lennie.

Tudom, nekem is van olyan Austen-rajongó barátnőm, aki szerint ez szentségtörés. Nem is értem a hozzá hasonlóan gondolkodókat. Ugyanezzel a logikával a Bridget Jones történeteket is utálnia kellene – hiszen az a sztori is: kiforgatva, korhoz igazítva, másként Austen. De a Bridget Jones is Büszkeség és balítélet történet. Ugyanúgy, mint ez. Ok, nem nyálregényes, humoros és női olvasnivaló lett, hanem egy kis horror színezetet kapott. De miért utasítanánk ezt elvből el, ha más változásokat pedig tudunk üdvözölni?

De ne is ezzel foglalkozzunk! Csak egy kis nyitottság kell, és szórakoztató élményben lesz részünk.

Grahame-Smith ugyanis semmit nem vett el az eredeti regény értékeiből. Ugyanolyanok a jellemek, megegyeznek a cselekményszálak alakulásai is. Nem véletlenül van a borítón Austen neve is ott, mint szerző. Teljes szakaszok, párbeszédek vannak az eredeti regényből ebben benne, csak kapott egy plusz elemet.

Mennyire kiakasztó a zombik jelenléte? Számomra csak mozgalmasabbá és fogyaszthatóbbá tették a történetet. Jó, az egy ponton nekem is sok volt, amikor arról folytattak nagy vitákat, hogy Japánban kell harcművészetet tanulni, és a kínai mestereket a gazdagok lenézik – a Bennet lányok Kínában tanultak, így ez is ok a sértettségre és balítéletre.

Úgy visz ezzel horrort a cselekménybe, hiszen vannak mészárlások és támadások, hogy közben humoros is. Tudom, azt is hallottam már, hogy valami gond van a humorommal, de én végig tudtam nevetni a könyvön, a harciasabb jelenetekkel együtt. Mennyivel izgalmasabb, hogy pl. lady Catherine nem csak szóban fejezi ki rosszallását Elizabethnek Darcy miatt, hanem össze is akarja verni/megölni a lányt? De az is kész, ahogy pl. az első zombik kilövését szervezik, és karfiollal állítanak csapdákat…

Egy-egy ponton, főleg, ahol eltér a szerző az eredeti cselekménytől, azért nekem is volt sokk. Pontosan értem, hogy ezzel a szerző igazságot tesz, és aki nem érdemel olyan happy endet, mint a főszereplők, ezzel rosszabb helyzetbe kerül, de akkor is… halnak csúnyán olyanok, akiknek semmi baja nem lesz az eredetiben. Darcy is olyan bosszút áll a nemezisén, amit nehezen tudok róla elképzelni.

Talán a zombik és a harci képzésük miatt karcosabbak a szereplők, de csak egy kicsit. A szerelmi ügyeik és a jellemük őrzi az eredetit. Emberiek, gyarlók, és kell egy kis idő, amíg a hősnővel együtt mi is át tudjuk látni, ki milyen ember igazán.

Az én kiadásom illusztrált, és ez is csak fokozta a könyv mulatságos hatását. Nem csak olvasni, de látni is, ahogy Elizabeth felrúgja kéretlen udvarlóját…

Nem véletlenül készült belőle film is, de sajnos, abba feleslegesen sokat variáltak.

A regény viszont szórakoztató, és ez Büszkeség és balítélet. Minden értékével és erényével együtt. Csak vannak benne zombik is…

Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik - Mint fantasy: 75% az eredeti, de kicsit másképp – hagyományos értékekkel, szórakoztatóan.

Szubjektíven: 95% nagyon szerettem a humorát, és meglepő, mennyire jók benne a zombik.