Miket is kellett általánosban kötelezőkánt általánosban elolvasni? A szereplők talán súgnak kicsit...

1: Tutajos

2: Nemecsek Ernő

3: Bornemissza Gergely

4: Baradlay fivérek

5: Nyilas Misi

Megoldás: Tovább!

Országot egyesítő, hatalmi harcos, mágikus háborút vívó.

Anne megszerezte a koronát, és nagy erőkkel áll neki az ország megreformálásának. Nekimegy az egyháznak is, miközben egyre jobban megtanulja használni a mágiáját is. Ám a kapott látomások előrevetítik, hogy több számára fontos személyt is elveszít. Igyekszik menteni őket, gyakran ezzel hozva el akaratlanul a végzetüket. Az anyját és vele a sérült Neil lovagot diplomáciai küldetésre küldi, Cazio pedig egy vidéki és távoli várat kellene, hogy átvegyen. Mindkét csapat csapdába sétál, ahol nem várt segítőkre, de halálos veszélyekre is bukkannak. Leoff a családi béke közben dolgozni kezd azon, hogy a halál dalát felülírja. Közben újra háború tör ki, de egy nagyobb harc is közelít. Egy mágikus küzdelem bontakozik ki, mely azzal fenyeget, hogy a teljes pusztulásba rántja a világot.

A Tövis és Csont országai sorozat 4 részből áll, de 1-1 rész olyan vastag, hogy 2-2 kötetben lettek kiadva. Vagyis, ehhez a fináléhoz 8 könyvet kellett elolvasnom. A lassabb, de biztató kezdet után kötetről kötetre vártam, hogy beinduljanak az események, és jöjjön az apokalipszis, amit beígértek már az elején.

Ehhez képest az első kötet komolyan csalódást okozott. Fogtam a fejem, hogy a zárlat is ilyen semmilyen lesz? Ha csak egy-egy szereplőt nézek, a jelenteket, amikben mozgatja őket Keyes, akkor nincs nagy baj. Annyira jó mesélő, hogy a szinte semmit is jól tálalja, és egy-egy jelenetben működnek a karakterek. Hozzák a döntéseik, csatáznak. Ám a nagy egészet nézve nem haladt még most sem, csak tologatta a szereplőket ide-oda.

A második kötet, vagyis 8 kötetből a 8., ami azt hozta, amit az elejétől kezdve vártam. Háború van, mágikus és fizikai harcok dúlnak, a szereplők folytonos mozgásban és életveszélyben. Itt már vannak kalandok, és végre azt is lehetett érezni, hogy fontosak a döntéseik. Következménye lesz annak, melyik csatákat vállalják fel, kit mentenek meg.

Ez volt az a kötet, ahol végre az is nyilvánvaló lett, miről szól a jóslat, és mi az a lehetséges világvége, amit el kellene hárítani. Utólag értettem meg, miért hiányoltam végig annyira egy karakteres főgonoszt. Mert igazából az nincsen is. Egy mágikus patthelyzet van, nem olyan fizikai összecsapás és kézzel fogható világvége és főellenség, mint a Gyűrűk urában. Ez utólag sok mindent megmagyaráz, bár azért nem bántam volna, ha Robert, vagy valaki más karakteresebb ellenfél tudott volna lenni.

Keyes minden szereplője sorsát elrendezi, és szerintem korrekten eljuttatja őket egy pozitív végkifejlettbe. Nem teljesen happy end, de így jobb is. Ha mindenki mindent megkapna és nagyon boldog lenne, akkor az egész regény hangulata lenne kevesebb. Mert ez inkább fantasy, mint romantikus. A szerelmi szálak nincsenek is túlírva, szinte jelzés értékűek. Ha összevetem egy romantikusabb történettel, még akár nevetségesnek is tűnhet, ahogy itt hirtelen megvilágosodnak egyesek, hogy jé, én most tényleg szerelmes vagyok?

Azért 8 kötet alatt több szereplőt is megkedveltem, én érdeklődve figyeltem, merre fejleszti őket a szerző. A címszereplő, Anne az, aki a végére mondhatni hidegen hagyott. Utáltam, ahogy királynővé válva visszaveszi a régi és rossz szokásait, mintha a korábban történtek meg sem estek volna. Ugyan a végére visszatalál a felelősebb énjéhez, de addigra már elvesztette a szimpátiám. (Szerintem különben pont a neki megfelelő helyen és férfi mellett dönt a végén.) Leoff és a zene vonal megint nagyon tetszett. Ez a karakter kezdetektől szimpatikus volt, és Keyes remekül kitalálta a zene mágikus hatalmát. Neil, aki egy újabb mélypontról áll fel. Cazio halad a megkezdett úton. Nagy változások tehát nincsenek, az eddig megkezdett úton haladnak, és maradnak maguk a szereplők.

Az utolsó rész sok korábbi panaszom feledtette el, nem bánom, hogy kitartottam a végéig.

Keyes: Született Királynő – Mint fantasy: 70% korrekten, izgalmasan zárja a sorozatot. Keyes jelenetei olvastatják maguk.

Szubjektíven: 75% a második kötet végre az, amit vártam. Izgalom, mágia. Megérkezett!

Mesterséges intelligenciával birkózó, más világos, emberiség végzete ellen küzdő.

Afrikában nincs béke – újabb háború dúl. Egy egység éppen bevetésre indul, amikor valami láthatatlan és megállíthatatlan erő rájuk támad. Mire a katonák feleszmélhetnének, már senki nincs életben. Közben az Államokban, egy seriffhelyettes egy női holttest felett gondolkodik. Ki volt ez a nő, miért kellett meghalnia? Ki tette? Könnyen le lehetne zárni az ügyet, de Luther erre képtelen. Neki meg kell tudnia az igazat, ami egy titkos labor felé tereli. Ott valami nagy és titkos projekten dolgoznak. A férfi a felfedezések közepébe csöppen, aminek nem várt következményei lesznek. Hogy lehet, hogy a halott felesége most megint életben van? A meggyilkolt nő is újra köztük jár. Másik világba került volna? Hogyan lehet egészen más az élete? De még nagyobb kérdés, hogy mi hozta ezt a változást létre, és mi lesz az emberiség sorsa a megváltozott világban.

Frank Schatzing már letett az asztalra egy olyan regényt, ami miatt a magyarul megjelenő könyveit olvasom sorra. Mindig reménykedvem, hogy lesz még egy olyan remekmű köztük, mint a Raj, de eddig csalódnom kellett. Most is. A pillangó zsarnoksága a fülszöveg alapján tetszett, de valami egészen más volt a kötet, mint amire számítottam.

A cselekmény ígéretesen indul az afrikai mészárlással, az a láthatatlan és végzetes gyilkos mechanizmussal. De aztán váltunk az Államokra, és nyoma sincs annak a hangulatnak és tempónak, amilyen a kezdés volt. Luther nyomozgat, egyre közelebb kerül a technológiai vállalathoz, és azon kaptam magam, hogy én ezt unom.

Túl lassan haladnak az események! Ami történik, az sem izgalmas. Nincs olyan veszély, vagy fenyegetettség, mint amit a kezdet ígért. Amikor az alternatív valóságok is képbe kerülnek, már a fejem fogtam. Ez az idő- és világváltós zsáner a sci-fiben nem áll hozzám közel. Ok, van egy-egy olyan szerző, aki ilyen regénnyel is levett a lábamról, de Schatzing nem Blake Crouch.

Schatzing ebben a regényében is tudományos mélységekig merészkedik, és olyan környezetet teremt, amiben semmi kedvem, és gyakran tudásom is kevés elmerülni. A fizika soha nem volt a kedvenc tantárgyam, és a mesterséges intelligencia kapcsán is sci-fi tapasztalataim vannak, nem programozói. Valahol tudom értékelni, hogy mennyire mélyen elmerül a témában, hiteles és elhiszem neki, hogy ezek a dolgok így vannak, de nem érdekelnek. Ilyen mélységben és mereven pláne nem.

A szöveg ugyanis nagyon komoly, már szinte komor. Helyenként közelebb van a tudományos stílushoz, mint szórakoztató irodalomhoz. De folyamatosan azt éreztem, hogy félig tudományos szöveget olvasok, aminek a szövege emlékeztet egy lexikonra. Magam is érzem ebben a túlzást, de a szöveg folyton kizökkentett a cselekményből, amikor nagy nehezen sikerült ráhangolni.

A befogadást nehezítette, hogy nem volt olyan szereplő, akinek drukkolni akartam volna. Egyáltalán mit tudtam meg ezekről az emberekről? Bajban lennék, ha jellemeznem kellene őket. Az sokkal jobban menne, hogy milyen elgondolás alapján kezdte meg a munkáját az MI, és az hogyan veszélyeztette az emberiséget. Igen, ez világépítő regény, nem cselekmény- vagy karakterközpontú. Mivel ezt fogadom be legnehezebben, nálam már ez is egy olvasást nehezítő körülmény.

Pedig vannak zseniális elgondolások és leírások a regényben. Ahogy a robottechnika biológiaivá válik, a rovarokkal, az egyszerre hátborzongató és gyönyörű.

Sajnos, az üzenetét nagyon klisés alapmondatra tudom redukálni: a fejlődés veszélyes lehet.

Lényegesen komolyabb és tudományosabb regény, mint ami nekem jól esik.

Schatzing: A pillangó zsarnoksága - Mint sci-fi: 50% vet fel fontos kérdéseket, alapos és komoly regény, az élvezet rovására is.

Szubjektíven: 25% nem lett kedvenc szereplőm, és bár van benne pár remek dolog, nehéz.

Cím: Sárkányköztársaság

Szerző: RF Kuang – ezzel a sorozattal debütált és robbant be. Idén vendég lett volna a Könyvfesztiválon.

Műfaj: fantasy, kaland

Cselekmény: Zsin szenved a bűntudattól, egy egész népet ítélt halálra. A Főnix sem hagyja nyugodni, akitől erőt kapott. A bosszút pedig nem tudja elengedni, a császárnőnek meg kell fizetnie az árulásért. Zsin ezt úgy érheti el, ha csatlakozik a Sárkány nagyúrhoz, aki meg akarja dönteni a császárságot, és köztársaságot kialakítani. De a lánynak rá kell jönnie, ebben a háborúban senki sem az, akinek látszik.

Várható megjelenés: tolódik, valószínűleg őszre. De majd kiderül, hogy alakul a helyzet.

Miért várós?

• Az első részt nagyon szerettem, érdekel a folytatása is.
• A fülszöveg alapján tetszik a cselekmény. Éppen elég rejtély van benne, hogy felcsigázza a kíváncsiságom.
• Az Agave szokás szerint gyönyörű borítót készített hozzá.
• Készültem a dedikálásra is. Lehet, hogy erről le kell most tennem, de ami késik…

Életutat bemutató, kosztümös, családi életes.

A 48-as forradalom és szabadságharc Arany János életét is felbolygatta. Az ügy mellett állt, több barátja is aktív résztvevője volt az eseményeknek. A kétgyerekes családapa, a könyvek világában létező költő katonának nem állt be, de igyekezett olyan állást találni, mellyel egyszerre biztosítja a családja megélhetését és a hasznos munkát. Segítette Petőfi családját is. A bukás után az ő élete is bizonytalanná vált, az állása volt a legkevesebb, amit vesztett. Lassan és fokozatosan térhetett vissza az irodalmi életbe, ahogy állást is csak óvatosan vállalhatott. Tanár lett, iskolában és magántanár is, miközben az újjáéledő magyar irodalmi életben is egyre nagyobb szerepet vállalt. Arany János hamarosan olyan írói nagyság lett, akinek pártfogása megjelenéshez és sikerhez vezethetett – Madách Imre nem véletlenül vele dolgozott Az ember tragédiáján. Születtek saját jelentős alkotásai, miközben gyermekei is felnőttek és saját életükbe kezdtek.

Annyira szeretném pár mondatban úgy összefoglalni, hogy átjöjjön belőle, miért olyan nagy élmény ez a kötet. De nem akar sikerülni – ha kiemelek az életútból pár elemet, száraznak hat. Ha csak egy epizódot választok és hangulatosabban felelevenítem azt, akkor nem látni, mennyire komplex és széleskörű ez a regény.

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. A szabadságharc idején, amikor Arany János egyszerre igyekszik jó családapa és hazafi is lenni. Lineárisan haladnak előre az események, és a költő szemszögén keresztül megelevenednek a megtorlás évei, a kiegyezés, a boldog békeidők. Sikerül Cselenyák Imrének elérnie, hogy mindezeket a történelmi korszakokat Arany életfelfogásán, érzésein keresztül átszűrve élményszerűvé és átélhetővé tegye. Nem csak évszámok és nagy események rostája, hanem benne van a kor hangulata is.

Ami leginkább megfogott benne, a kiegyezés felé haladva, de még a szívben hordozva a levert szabadságharc fájdalmát. Jó, kissé elfogult is vagyok, A walesi bárdok akkora kedvencem, hogy ebben is imádtam mindent, ami azzal a balladával foglalkozott. Van benne olyan jelenet, amikor az egyszeri emberek mondják el a költőnek, mit jelentett számukra az a költemény. Azt annyira át tudtam érezni magam is, hogy szinte egybeolvadt számomra a regény világa és a saját érzelmi világom.

A kor olyan sok szinten jelenik meg itt: Arany életútjában, de nem szárazan, hanem élettel teli anekdotákban, gazdag érzelemvilággal. A kor magyar kulturális életében, hiszen Arany társaságában ott voltak a korszak nagyjai. Jókaitól kezdve Madáchon át Vörösmarty és Tompa. De nem csak az irodalom, itt van a politika is. Cselenyák különösen jó abban, hogy egy-egy jelenettel is visszaadja a nagy magyarok karaktereit. Kossuth Lajos egyetlen jelentében is jól érezhető, milyen kisugárzása és hatása volt a férfinak.

Szerettem a regényben, ahogy egyszerre látjuk Aranyt, a költőt és Aranyt, az embert. Mindkettőt nagyon lehet becsülni, és példaként állítani magunk elé. Egy nagyon szimpatikus, szerény, maximalista ember volt, hatalmas szívvel és értékrendszerrel. A költőt pedig látjuk azon keresztül, ahogy a legnagyobb művei megszülettek. Sok a részlet is a kötetben, így többszörösen bele lehet merítkezni Arany világába: a költeményein keresztül, a cselekményen keresztül, a regény hangulatán át is.

Érezni ezen a regényen, mennyi munka és tisztelet van benne. Stílusos, értékekben és érzelmekben gazdag. Közel hozza az egyik legnagyobb magyar költőt, és méltó emléket állít neki és művészetének.

Igaz, az Arany életrajz első fele tetszett jobban, de az a fele a sikertörténet. Ahogy a semmiből jött fiú karriert épít, szép családja lesz. Itt már szembe kell nézni a halállal és veszteségekkel.

Cselenyák: A tölgyek alatt – Mint történelmi: 85% egyszerre követi Arany János életútját, a költő munkásságát és a kort.

Szubjektíven: 75% több puszta életrajznál, ahogy a nagy művek is benne vannak, merülés.

Politikai játszmás, mágikus, hatalomért küzdő.

Owen szerencsésen beilleszkedett a királyi udvarba. A Forrás kegyeltje, egyben képzett lovag is lett 17 éves korára. Igaz, a képessége más, mint amit a világ és a király gondol. Ők még mindig abban a hitben vannak, Owen a jövőről kap látomásokat. Valójában a Forrás gyakran megmondja neki, ki mond igazat, és ha koncentrál, meglátja bárkinek és bárminek a gyenge pontját. Szükség is lesz a képességére, hiszen megint háború fenyeget. Felbukkan egy fiatalember, aki azt állítja, ő az elveszett Eyric herceg, akit nem sikerült meggyilkolni gyermekként, és most kéri vissza a trónját. Háborúba kell menni, és szövetségeket kell kovácsolni. Ki mond igazat? És mi történik, ha a hatalmi játszmák része egy olyan elrendezett esküvő, mely elválasztja egymástól Owent és Evie-t, akik legjobb barátból szerelmesek lettek? Mennyi kell, hogy Severn király azzá váljon, aminek tartják: szörnyeteggé?

Nem sűrűn akad alternatív történelmi regény a kezembe. Card Fáklya-sorozata, és volt egy olyan Lady Jane is, amiben emberek képesek voltak állattá alakulni, és Tudor Edward nem halt meg gyerekként. Ha már Tudor-kor. Ez a regény is abba a világba visz, csak alternatív vonalon és egy kis mágiával fűszerezve.

Pontosabban, egy olyan világot mutat be, ahol nem emelkedett fel a Tudor-ház. Hiszen Richard, aki itt Severn, megnyerte a csatáját, nem kellett koronáját kínálnia egy lóért. Király lett, aki túszul tartja a testvérei gyerekeit, de a bátyja fiait elvesztette. Nem ő volt a gyilkos merénylő, bár mindenki annak tartja.

Egy sorozat második kötete, de annyira messze vagyunk időben is az első résztől, hogy akár itt is bele lehet kapcsolódni. A kevés múltbeli utalás miatt, meg az élvezet kedvéért érdemes az első részt is elolvasni, de akár itt is bele lehet kapcsolódni.

Ötletes, teljesen megvett, ahogy Wheeler elképzelte az alternatív történelmet. Igaz, hogy fantasy környezetbe helyezte és ebben a világban mágia is létezik, de teljesen felismerhetőek a történelmi fordulatok és személyek. (Aki képben van a Tudor-korral és a Rózsák háborújával, tényleg könnyen be tud kapcsolódni, plusz, folyamatosan szórakozhat azon, mennyire forgatja át ide az eseményeket Wheeler.) Még az is összejön neki, hogy a Tudor-kor egy részének történeteit ide hozza, felismerhetően, annak ellenére, hogy más az alaphelyzet, hiszen más ül a trónon. Vagyis, Eyric szála – az egyik kedvencem a regényben, és valami kis elégtétel is, mert konkrétan sajnáltam azt a fiút, akit Henrik elveszejtett. Itt sem jut neki happy end, de elindul valami a történetéből és a nagyobb kép szerint van még remény.

Anglia. Mágia. Kinek mi ugrik be? Nekem Arthur, Merlin – az egyik kedvenc mitológiám az övék, így nagyon feldobott, hogy ezt is behozza a szerző. Nem véletlenül hívták a valóságban is az első Tudor örököst Arthurnak. Akkor nagyon élt az a hit, amit itt is bedob a szerző. A legendás király visszatér majd – csak itt Arthur helyett Andrew a neve. Azt már most imádom, amit ezen a vonalon betett a szerző, pedig a 3. kötetben lesz kibontva.

De vissza a jelen eseményeire! A keret, a fantasy és alternatív történelem remekül működik. Owen már nem gyerek, éles eszű fiatalember, akit nagyon megkedveltem. A döntései, a logikája, a képességei – remek regényhős, akinek még a belső vívódásai is lekötöttek. Plusz, jár a szerzőnek azért is egy pacsi, mert nem közhelyesen írta a szerelmi szálat. Pedig úgy tűnt, a tipikus történet ismétlődik. Wheeler képes behúzni egy gyomrost, és meglepni.

Széles érzelmi skálán játszik, mert nem enged olyan egyszerűen gondolkodni a szereplőkről, hogy jók vagy rosszak. Talán csak Evie és Owen ilyen jók, de mindenki más sokszínűbb és izgalmasabb. A hősök meg jók úgy, hogy ennyire jók.

Az első rész nem fogott meg ennyire, de ez most nagyon elkapott. Hol is a 3. rész?

Wheeler: A tolvaj lánya – Mint fantasy: 85% ötletes világ, nagyon szerethető karakterek kalandjain keresztül.

Szubjektíven: 95% imádtam, ahogy fantasy világba keveredett egy alternatív történelem!

Az ilyen sebek sosem gyógyulnak be, de nagyanyám azt tanította nekünk, hogy a sebek nem feltétlenül pusztítják el az embert. Nem az élet sebei a fontosak, hanem az, hogy mit teszünk velük. (Longo: Hitler és a Habsburgok)

-Szegény Finnick. Életedben elöször nem nézel ki dögösen, mi? – szívatom.
-Úgy valahogy. Ez az érzés mindenesetre ismeretlen számomra. Te hogy bírtad ennyi éven át? – kérdezi.
-Nem néztem tükörbe. Ne aggódj, majd megszokod – mondom.
-Csak ha nem kell állandóan a képedet bámulnom – vigyorog. (Collins: Futótűz)

A halál nem értelem nélkül való. Az az értelmetlen, ha nem élhetünk szabadon, Darrow. Az az értelmetlen, ha a félelem láncában vergődve élünk, ha rettegünk a veszteségektől, a haláltól. (Brown: Vörös lázadás)

Eddig még sosem tűnt fel, mennyire ismeretlenek lehetnek a csillagok. (Kaufman&Spooner: Lehullott csillagok)

Ha állandóan csak mérlegelsz, és azon töröd a fejed, mi lett volna, ha… Elfelejtesz élni. (Roberts: Mézes puszedli)

A szerelem vakmerővé tesz. Olyan tulajdonságaidat hozza elő, amiket a józan ész és a félelem általában eltemet benned. Mert a szerelem egyszerre önzetlen és önző. (Grey: Ezzel a szívvel)

Konyhát építő, szerelmes, sikeremberes.

Summer a terültén a legjobb. Ő az a cukrász, akiért magángépet küldenek, és vagyonokat fizetnek egyetlen születésnapi tortáért. Művész, akinek minden édessége kulináris élmény. Blake egy szállodaláncot örökölt, és a sikeres vállalatot még kiemelkedőbbé tette. A legjobbakkal dolgozik, és nem éri be a tökéletesnél kevesebbel. Amikor az egyik hotel étterme nagyon leromlik, cselekednie kell. A legjobb Summer, őt akarja megnyerni séfnek. A személyes találkozó után már biztos benne, hogy kell neki a nő. Nem csak a konyhában, de az ágyában is. A vonzalom megvan, és Blake mindig megszerzi, amit akar. Arra azonban sem Summer, sem Blake nem számítanak, milyen fontosak kezdenek lenni egymásnak. A két ember, aki eddig mindig magányos farkas volt, most valami újra talált rá, egymással. Blake már a jövőjük tervezi, csak a nőt kell meggyőznie.

Néha nem akar az ember újat olvasni, csak elmerülni egy zsánerbe, annak minden tipikus eleme közé, amit szeret. Ha bejönne nekem a romantikus irodalom, ez a regény pont ilyen lenne. Semmi újítás, minden a rajongók szájíze szerint, iparos munka jó minőségben. Nem tartozom a nyálregény rajongók közé, így én legfeljebb csak értékelni tudom, hogy milyen biztosan hozza ezt a szintet a szerző.

Nora Roberts nem véletlenül ad el annyi regényt ebben a zsánerben. Ez a regénye is nagyon könnyed, abszolút úgy éreztem, hogy minden erőfeszítés nélkül, megerőltetés nélkül és gyorsan írja. Érezni rajta, hogy ez ujjgyakorlat, amiben gyorsan összekeveri a romantika összetevőit, és már tálalja is a rózsaszín desszertet az olvasóknak.

Maga a cselekmény nem is fontos. Hiába tudjuk, hogy egy menő konyhát állítanak fel, ebből ténylegesen nem sokat látunk. A háttérben maradnak ezen események, csak az a fontos, ami Summer és Blake között történik. Van keret, de majdnem meg is lehet kérdezni, minek? Persze, kell lennie. Ha csak egy szerelmi egymásra találást kapnánk, az unalmas lenne.

Hiszen ebben a kapcsolatban nincsenek bukkanók. Két szép és sikeres ember, akik azonnal egymásra kattannak. Summer talán kéreti magát az elején, de nem sokat. Pillanatok alatt lesznek szeretők, majd már családalapításon jár Blake esze. Nagyon gyorsan haladnak az események, és nem látjuk a kapcsolat fejlődését, az érzelmek mélyülését, hanem a szerző ezeket kijelenti és evidenciaként kezeli.

Az összes konfliktus kimerül annyiban, hogy Summer fél elköteleződni. De elég 1-2 fejezet, és a szerző már vissza is tért a romantika bárányfelhői közé.

A két főszereplő is nyálregény tipikus hős. Nem lehet bennük hibát találni. Irigylésre méltó küllem? Alap. Ha nem lennének ennyire ragyogóan, hogyan vibrálna köztük az első pillantástól kezdve a szexuális feszültség? Sikeresek, naná. Ki ne szeretne gazdagokról és szépekről olvasni, akik a szakmájuk legjobbjai? Minimális hiba – mégis, mi? Nem jöttem rá. Summer nem ugrik egyből Blake nyakába, amikor az a kezét kéri. Ennyi. Az anyja jó pár válása után nem tud bízni a házasság eszméjében, szimpla gyakorlati tapasztalat. Gyorsan orvosolják itt, szóval, ezt sem tudnám hibaként beírni.

A humort és külső segítséget a mellékszereplők nyújtanak, és talán ez az, amiben Roberts jó. Pár vonással karakteres és szerethető mellékalakokat hoz be a történetbe, akiket tényleg lehet kedvelni, mosolyogni velük. Ők sem egy pszichés tanulmány alapjai, de színt adnak a különben pártáncra emlékeztető történetnek.

A stílusa is a szokott. Könnyed, szórakoztató, nem teljesen nyálas romantikus. Pont kényelmes annak, aki ezt szereti.

Azért valami plusz, valami új kellett volna bele, de ujjgyakorlatnak megtette a szerzőtől.

Roberts: Mézes puszedli - Mint romantikus: 55% kiszámítható, de hangulatos darab, ami pont azt nyújtja, amit mutat.

Szubjektíven: 50% nem fáj olvasni, de se meglepni, se igazán lekötni nem tudott. Tipikus.

5: Andrews: Törött tükör – ikrek voltak, két lány, akik látszólag teljesen ugyanúgy néztek ki. Az anyjuk erre is nevelte őket: ők egyek. Az egyik lány azonban képtelen volt így élni, és a testvére ellen fordult. Megszervezett egy emberrablást, mintha megszökne a szerelmével – de a testvérét küldte maga helyett, aki így egy eszelős fogságába esett, míg a nővére élvezhette az egykék életét. De a rendőrségnek valami gyanús…

4: Delaney: Játssz velem – az FBI szerint Patrick egy megfontolt sorozatgyilkos, aki legutóbb a feleségével végzett, de bizonyítani nem tudják. Így hajmeresztő tervet eszelnek ki: felbérelnek egy színésznőt, hogy testesítse meg a Nőt a férfi számára. Férkőzzön a közelébe, szerezzen bizonyítékot. De ki játszik kivel? Mi van, ha Claire beleszeret a férfiba? Lehet, hogy nem is ő a gyilkos? Vagy mégis?

3: Koontz: Jane Hawk – sorozat: Jane Hawk FBI ügynök volt, egy egykori tengerészgyalogos boldog felesége. A férje öngyilkossága után azonban egy összeesküvés-elmélet nyomába eredt. Tudta, hogy a férje sosem végzett volna magával. Valakik rávették erre, és Jane nem nyugszik, amíg nem fizetnek meg érte. A nyúl ürege azonban sokkal mélyebb, mint Jane valaha is gondolta volna.

2: Pratt: Egy ártatlan ügyfél – Joe már kiábrándult a jogi szakmából. Jó védőügyvéd, de már szeretne, legalább egyszer olyan embert védeni, aki valóban ártatlan. Amikor egy prédikátort megölnek, és a vádlott egy fiatal lány, a nő szemébe nézve Joe benne tud hinni. Végre egy olyan ügyért harcolhat, amiben hisz is. Az ügy elindul, és egyre jönnek a váratlan fordulatok a tárgyalóteremben és azon kívül is.

1: Romig: Fény 1-2 – a Fény egy vallási közösség, vagy inkább szekta? Egy újságírónő a nyomukba ered, miután jó barátnője rejtélyesen eltűnik. Egy autóbalesetet elszenvedett asszony tér magához a Fényben. Nem emlékszik semmire, a saját nevére sem, nemhogy a férjére. Ahogy kezd felépülni, egyre több kérdése van, de itt nem díjazzák a kérdéseket. A férjében bízhat, beleszerethet újra, vagy ő is része a hazugságoknak?