Április
20. Gaura: Vámpírok múzsája - fantasy 4,5
21. Costeloe: Eldobott gyerekek - családregény 4
22. Ellison: Hazudj nekem! - thriller 4
23. Collins: Futótűz - YA disztópia 5
24. Longo: Hitler és a Habsburgok - dokumentumregény 5
25. Grey: Ezzel a szívvel - romantikus 2,5
Kaufman & Spooner: Lehullott csillagok - YA disztópia 4,5
26. May: Szex és hatalom - strandkönyv 3
Brown: Vörös lázadás - sci-fi 5
Bele sem akarok gondolni, hogy ezzel majdnem vége az áprilisnak is.
Jövőbeli, beépülő, rendszer ellen küzdő, játszmás.
A Földön már nem lehet élni, az emberiség reménye, ha sikerül kolonizálni a Mars bolygót. A Mars mélyén bányászok csoportjai dolgoznak keményen, arany felügyelők irányítása alatt, hogy egy napon megvalósulhasson egy jobb élet. Darrow 17 éves, fiatal kora ellenére az egyik legjobb a fúrók között. Amikor a feleségével egy kertbe szöknek be, hogy pár percre kiszabaduljanak a napi robotból, Darrow büntetésből korbácsolást kap, amit az arany vezér is végignéz, és közvetítik a többi kolónia felé is. Eo kihasználja a lehetőséget, és elénekel egy dalt, amiért tudja, hogy kivégzik. Így is tesznek. A párját eltemető Darrow tudja, hogy ezért felakasztják majd, de a lány nélkül nem akar élni. Az Árész fiai, egy az aranyak ellen lázadó csoport azonban megmenti az életét, és a bosszúnál többet ajánlanak neki. Igazságot. Megmutatják, hogy a Mars már meghódítva, az aranyak luxusban élnek odalent, és a vörösöket tudatlanságban és rabszolgaságban tartják. Darrow megkapja az esélyt, hogy beépüljön közéjük, végigjárja az iskoláik, és belülről tegye tönkre a rendszert.
Ha ebbe belelendülök, akkor egy rajongói levelet fogok összehozni. Nagyon szeretem ezt a sorozatot, és újraolvasva ugyanannyira, ha nem jobban tudok érte rajongani, mint korábban. Pedig próbálom visszafogni magam, és kicsit reálisabban szemlélni a regényt, de nincs hozzá nagy kedvem. Azt hiszem, ez olyan eset, amikor az objektív nézőpont a kukába van hajítva, és még csak nem is sajnálom.
A történet ifjúsági regénynek indul, fiatal szereplőkkel, erős családi kötelékekkel és egy versennyel, hogy a saját csoportjuknak jobb körülményeket nyerjenek. Darrow tele van már itt szimpatikus tulajdonságokkal: hűséges, merész, a szakmájában a legjobb. A nem szokványos környezet, a Mars mélyén egy bányásztelepen, ad neki már itt valami plusz tartalmat. Nagyon más ez, mint egy középiskola vagy napjaink világa.
A történet azonban pillanatok alatt rákapcsol, és máris egy sci-fi disztópiában találjuk magunkat, ahol az uralkodó aranyak létrehozták a maguk álomvilágát. Ők állnak a társadalom csúcsán, amit színek szerint osztottak fel. Pl. a vörösek a rabszolgák, akik még azt sem tudják, hogy rabszolgák. A rózsaszínek a prostituáltak és a szórakoztatásukra létező lakosság. A szürkék szinte harci robotok. Megismerjük ezt a világot alulról, egy vörös szemével, annak minden igazságtalanságával. A római utalásokkal… remekek. Brown megmutatja az Árész fiai célkitűzéseit, ami több puszta forradalom kirobbantásánál.
Darrow átalakul, már ez is izgalmas, majd jön az iskola. Máris akció sci-fiben vagyunk, hiszen az aranyak az Akadémián nagyban játszanak Éhezők viadalát ötvözve a Honfoglalóval. Csapatokra osztják őket, és egymás területeit és csapatait kell meghódítani.
Így Darrow belülről is megismeri az aranyak világát, ami egyszerre lenyűgöző és végtelenül korrupt. Kalandok vannak, egy háborút kell megvívni, miközben rengeteg remek szereplőt ismerünk meg. A Sakáltól kezdve Musztángon át Sevróig rajongani lehet értük, még a gonosz karakterek is nagyon összetettek és érthetőek.
Izgalmas, ahogy Darrow több kettősséggel is gyötrődik. Ő egy Vörös, gyűlölnie kellene, akik közép beépül, de ő pont azokat az értékeket birtokolja, amitől egy Arany naggyá lehet. Meglátja ebben a rendszerben is az értéket, barátai lesznek, miközben pontosan tudja, hogy neki kell mindezt tönkre tennie. Már itt megvan ennek a belső feszültsége, az áldozatok sora.
Van tehát egy összetett világunk, tele disztópia elemekkel. Azzal a plusszal, hogy itt nem simán háborúzni akarnak, rendszert váltani, ami nem csak a pusztításról szól. Vannak nagyon karakteres hősök és antihősök. Az egész cselekmény izgalmas és fordulatos, hol kegyetlen, hol felemelő és drámai betétekkel. Nem fogok hibákra vadászni benne, nem is akarok. Simán élvezem, hogy újra belemerülök ebbe a világba.
Brown: Vörös lázadás - Mint sci-fi: 100% disztópia, kaland és jól kitalált világ emlékezetes hősökkel, szórakoztatóan.
Szubjektíven: 100% szeretem a világát, a karaktereit és a konfliktusait is. Simán rajongok.
Egy világ, ahol a vámpírok voltak az urak, de már kihalóban vannak. Ahol egy nagyúr és egy halandó lány egymásba szeretnek, és a család bárkit felbérel, hogy még emberként visszakapják a lányt.
Egy félig ember, félig vámpír küzdelmei, aki örök harcra és magányra ítéltetett.
Kikuchi mangáját szerettem, ez az animáció annyira nem jött be. Pozitívabb véget adtak neki, ezzel sok mindent elvéve az eredeti erényeiből.
Nyomozós, bosszút állós, családi ügyes, gyilkosos.
Carrie végre elhagyhatja az elmegyógyintézetet. Sikerült bizonyítani, hogy se nem skizofrén, se nem gyilkos. A féltestvére, Cathrin intézte úgy a dolgokat, hogy mindenki, még Carrie is gyilkosnak higgye magát. Most azonban vissza kapja a jelvényét, és a nő után eredhet, miközben Eric mellett a boldog szerelmet is megélheti. Ám Cathrin is figyeli őt, és elég aggasztó dologra hívja fel a figyelmét: Eric
hazudik neki. A családjáról, saját magáról is. Mire Carrie a dolgok végére járhatna, egy fenyegetés miatt neki és a féltestvérének, George-nak el kell rejtőznie. A terroristák a nyomukban vannak, nem is sejtik, hogy mekkora veszélyben vannak. Ez lesz az, ami váratlan szövetséget is hoz: Cathrin számára az öccse az egyetlen, akiért képes áldozatot hozni. Összedolgozik Erickel, amikor George élete a tét.
Greta May magyar szerző, akinek ez nem is az első kötete. Korábban már olvashattuk Carrie és Cathrin egy-egy történetét is, és most összeérnek a szálak. Eddig az volt a benyomásom, hogy egy csajos, guilty pleasure élménysorozat ez, amelyben akad némi krimi vonal is, de nem az benne a lényeg.
Igazság szerint ez erre a kötetre is áll. Hiszen a rendőrség nyomoz Cathrin után, aki továbbra is mesterkedik a nővére életének megkeserítésében és az öccse biztonságba tartásán, miközben egy bérgyilkos élettársa. Az új szál, a terroristák, akik bosszút akarnak állni, szintén belefér ebbe a vonalba.
Csak éppen erre a kötetre annyira elszállnak, mesebeliek lesznek a cselekményszálak, hogy már minimálisan sem tudom komolyan venni. Carrie történetében ült a csavar, és bírtam annak a regénynek a végét. Legalább nem egy szokványos fordulat volt. Most May visszacsinálja az egészet, és olyan happy end világot kanyarít a lánynak, ami komolyan megviselte az idegeim. A pasija várta nagy boldogon, és fél év kihagyás ellenére pont ott folytatják, ahol abbahagyták. Visszakapja a jelvényét, és semmi lelki traumát nem okozott, hogy ideggyógyintézetben volt egészségesen. Persze.
Eric múltjának kísértetei is olyanok, hogy egy szappanoperába is elmennének. Nem veszi be a gyomrom, hogy ez alakulhat így. Már az is eleve durva, hogyan kellett beépülnie évekkel korábban – van, aki komolyan elvárja ezt a dolgozójától, egy állami szervnél? Hogy családot alapítson egy terroristával, hogy infókat gyűjtsön titokban? Ahogy meg Carrie mindent elfogad… bár a saját családalapításuk ugyanilyen hihetetlen.
Igen, ez a legnagyobb bajom és a legkifejezőbb jelző. Hihetetlen az egész. A fordulatok hatalmasak és a semmiből jönnek. Néha nem is tudtam eldönteni, hogy ezen nevetnem kellene-e. Mert annyira elszállnak az események, hogy az már paródiának hat.
A karaktereket korábban bírtam, most lassan mindenki kezdett az agyamra menni a fenti okok miatt. Cathrin elvileg zseni, csak éppen itt úgy viselkedik, mint egy óvodás. Carrie, akit a magassarkú cipőivel és plázacicás viselkedésével nem bírok elképzelni komoly rendőrnek. Eric, Álompasi 2020. A múltját leszámítva túl jó, hogy igazi legyen. Még George a legszimpatikusabb, de ő meg nem főszereplő.
A regény nyelvezete se tetszett most. Millió meg egyszer előkerül, hogy George és Cathrin érdekesen beszélnek, mert az apjuk egy régebbi, nívósabb beszédmodort várt el tőlük. Csak éppen ez a szövegből nem derül ki. Pl. George bocsánatot kér, mert akaratlanul is ebben a fennkölt stílusban beszél. Visszaolvastam, nem venni észre. Inkább az a zavaró, amikor nagyon mai nyelven akar beszélni, és teletömi szlenggel a mondanivalóját. Az volt a zavaró.
Ez most negyed annyira sem tetszett, mint a korábbi kötetek. Agyament szórakoztatás, sokkal jobban elszállva, mint amit még tolerálok.
May: Szex és hatalom - Mint strandkönyv: 60% tele váratlan fordulatokkal, szórakoztató karakterekkel, de mese is.
Szubjektíven: 30% az előzmények után csalódás, szórakoztatás helyett bosszantó, logikátlan.
Ethan már befutott író volt, amikor találkozott az írópalánta Suttonnal. Szerelem volt első látásra: szinte azonnal 
viszonyuk lett, majd Ethan feleségül is vette a nőt. Szépek voltak, sikeresek és boldogok. Egyetlen zökkenő volt a házasságukban: Ethan gyereket akart, Sutton nem. A férfi manipulált a fogamzásgátlóval, a nő teherbe esett. Eleinte nagyon abortuszt akart, de Ethan rávette, hogy tartsák meg a babát. Gyönyörű kisfiuk született, akit mindketten rajongva szerettek. Ethan már be merte vallani, hogy mit tett és szeretett volna még egy gyereket. Sutton azonban kikészült, haragudott. Másnap pedig a kisfiuk megfulladt. Egymást vádolták, de ki nem mondtak semmit. Egy konferencián Ethan berúgott, és megcsalta a feleségét. Nem is nagyon emlékezett az esetre, de vállalta a felelősséget. Ez még inkább növelte a szakadékot. Valahol, mélyen szerették egymást, egy ponton úgy nézett ki, még össze is tudják ragasztani a házasságuk, de aztán Sutton eltűnt.
A rendőrség nagyon hamar Ethant gyanúsította a gyilkossággal. Amikor egy holttest is előkerült, egyértelműen rászálltak. Egy nyomozónő volt, akinek nem állt így össze a kép. Ethan gyászolt, és azt vette észre, hogy Ivy, a felesége legjobb barátnője ráhajt. Nem kért belőle. Már azt is komolyan bánta, mindig is bánta, hogy azon a konferencián egy ágyban kötöttek ki.
Közben Sutton Párizsba menekült. Írogatott, lett egy szeretője, és nagyon nem akart a férjére gondolni. Még akkor sem, amikor a meggyilkolásával vádolták. Ám Párizsban is gyilkosságok történnek, és Sutton a gyanúsított. A rendőrség elkapja, hazaviszik.
Ahogy férj és feleség szembenéznek egymással, és elmondják a titkaik, már össze tudják rakni a képet. Sutton rossz körülmények közt nőtt fel, bajba keveredett és 13 évesen egy nevelőotthonba szült egy kislányt, akit nem tarthatott meg. Amikor kikerült, nevet változtattak és az anyjával elköltöztek. Az anyja azóta is ezzel zsarolja, azért fizet neki elég magas tartásdíjat. Ivy bedrogozta Ethant, úgy cipelte ágyba azon a konferencián. Sutton mindig is sejtette, hogy Ivy volt a viszony. Végül, a fiuk. A boncolás kiderítette, hogy megmérgezték. Nem ők voltak. Ivy lehetett, aki elültette a bogarat Sutton fejében, hogy milyen szemét és gyilkos a férje.
Ivy be is ismeri. Mert ő Sutton lánya, aki bosszút akart. Mindent elvenni az anyjától, amit szeretett. A baba meggyilkolása volt a legnehezebb, akkor majdnem meghátrált, de végigcsinálta. Most végezni akar a párral, de Sutton lesz a gyorsabb. Ő végez a lánnyal.
A házaspár kibékül, és Sutton bevallja azt is, terhes. Ethan meg is jegyzi, nem éppen újrakezdési alap a szeretőjétől terhesen hazajönni. Sutton elmondja, már akkor terhes volt, amikor megszökött. Csak nem akarta tudomásul venni, haragudott a férjére. De a kicsi egyértelműen a kettejüké.
A rendőrnő pár héttel később azt is elmondja, Ivy valójában nem Sutton lánya. Azt a lányt jó család fogadta örökbe, és jó élete van.
Szerelmes, idegen bolygót felfedezős, túlélésért küzdő, titokra bukkanó.
Tarver háborús hős, aki a fronton tűnt ki a tehetségével és bátorságával. Fiatal is, jóképű is, a propaganda be is indul, és egy hatalmas társadalmi összejövetelen találja magát az űrben, a luxus 
Icarus hajón. Az egész hidegen hagyja, míg a szeme meg nem akad egy gyönyörű lányon. A szépség azonban rideg, a fiú lelkébe gázol. Nem sejtheti, hogy a lány maga Lilac LaRoux, a világ leggazdagabb örökösnője, akit az apja betegesen óv. Senkihez nem mer közeledni, mert gyilkosak a következmények. Így megbántotta a fiút, aki neki is tetszett, hogy biztonságban tartsa. Amikor a hajó lezuhan, együtt menekülnek és ugyanazzal a mentőhajóval landolnak egy ismeretlen bolygón egyedüli túlélőkként. Össze kell fogniuk, és miközben megismerik a másikat igazán, egymásba szeretnek, egy olyan összeesküvésre bukkannak, ami hatással lesz a jövőjükre is.
Ez a regény még az előtt jelent meg, hogy az Éhezők viadala színre lépett, így nem is az a képlet van mögötte, hogy az átlagosnak tűnő hősnő megváltja a világot. Ez egy sokkal játékosabb, kevesebb disztópia elemet tartalmazó, de szórakoztató ifjúsági regény.
A jövőben játszódik, de nem sokat tudunk meg a korról és arról, miért is disztópia. Itt is vannak szegények, gazdagok, nagyvállalatok. Dúl egy háború is. De ki ellen és miért? Annak ellenére, hogy Tarver háborús veterán, a testvérét is ebben a háborúban vesztette el, nem tudtam meg, ki ellen harcolnak. Ami biztos, hogy vagyoni alapon épül a társadalmi hierarchia, és a magason levők bármit büntetlenül elkövethetnek. Lilac apja ilyen ember. A bolygón kiderül az is, hogy vállalati szinten is tesz olyan dolgokat, amelyek tiltottak. Valahogy még sincs olyan erő a történetben.
Talán, mert Tarver és Lilac nem a rendszert akarják megváltoztatni. Az ő harcuk nem a társadalmi berendezkedés ellen irányul: ők életben akarnak maradnak, majd szeretnének együtt maradni. Így ez sokkal inkább sci-fi kalandregény, mint disztópia, ha annak némely elemét használta is az írópáros.
A tényleges cselekményben jól váltogatják egymást a romantikus elemek és a kalandos részek. Egy ismeretlen bolygón, ismeretlen veszélyek között haladnak előre a hőseink. Szembe kell nézniük ragadozókkal, időjárással, az ismeretlennek. Közben róluk is több minden kiderül, és a kezdeti vonzalom barátsággá, majd szerelemmé mélyül. Helyenként talán még nyálasabb is a kötet, mint szeretném, de igazából nem bántam. Éppen elég minden van mellette ellensúlyként, ez nem egy nyálregény.
Mindkét szereplőt meg tudtam kedvelni. Tarver sok szempontból YA regény tipikus álomfiúja. Tehetséges, hős, nagyon jól néz ki, nagyon szereti a hősnőt. Még az is csak építi ezt a képet, hogy a múltjában van egy fájdalmas veszteség. Ez különben közös a lánnyal: Lilac is elvesztett valakit, akit nagyon szeretett. Az a fájdalom formálta mindkettejük jellemét. Lilac is érzékeny, bátor, és a mérnöki ismereteinek is funkciója lesz a történetben. Aktív hősnő, akit lehetett kedvelni.
A regényben van egy egészen eredeti akadály is, amit a szereplőknek le kell győzni. Elsőre meredek is volt annyira, hogy időbe tellett elfogadni. De ha egy kulaccsal el tudom képzelni, akkor az emberi testtel is menni fog.
Tetszett az is, hogy a fejezeteket egy kihallgatás részei szakítják meg. Így folyamatosan feszültséget tartanak, hogy mi fog történni. Hiszen mi olvashatjuk, mi történt. Majd azt is, Tarver mit vall. De a kettő nem egyezik – miért? A végére minden szépen összeáll, és értelmet kapnak a történések.
Kellemes kikapcsolódás volt ez a regény, szerethető hősökkel. Nekem tetszett.
Kaufman & Spooner: Lehullott csillagok - Mint YA disztópia: 75% a romantikus vonal, a kalandok működnek, de a disztópia szegényes.
Szubjektíven: 80% mindkét szereplőt megszerettem, és valódi, meglepő fordulat is van benne.
Szerelmes, nyári, utazós.
Abby életét eddig a betegsége határozta meg. Soha nem azt tette, amit szeretett volna, hanem ami az életben maradását szolgálta. Az élet azonban ad neki egy esélyt: kap egy szívet, felgyógyul és végre elkezdhet élni. Az egyetem előtti nyarat szeretné is kihasználni: miközben meglátogatná a fiú családját, akitől a szívet kapta, kempingezne és kalandozna. A városban szó szerint belebotlik egy 
helyes fiatalemberbe. Beck azonnal fel is ajánlja, hogy vele tartana az úton. Telefonszámot cserélnek, és a lányt azt veszi észre, hogy állandóan a fiúval beszélget és üzengetnek egymásnak. Így beleegyezik, hogy együtt vágjanak neki a nyári kalandnak. Miközben felfedezik a vidéket, egymáshoz is egyre közelebb kerülnek. Abby végre igazán boldog lehetne, de egy csatát még meg kell vívnia az egészségéért és a jövőjéért.
Néha egy történet csak annyi, amennyi látszik belőle. Amikor egy fiú egy kósza szeszélyből tart egy csinos lánnyal, és nincsenek hátsó szándékai. Amikor a szereplők simán egymásba szeretnek, és nincsen semmilyen csavar a múltjukban. Ez egy ilyen regény.
Csalódott is vagyok ettől, mert végig azt vártam, mikor jön valami, ami átértékeli az addig leírtakat. Annyira mesebeli, ahogy Beck belefut a lányba, és kész vele menni a nyáron. Volt pár elméletem, miért akarja megismerni. Ahogy Abby kíváncsi azokra, akiknek a fiának a szívét megkapta, simán el tudom képzelni, hogy a családot érdekelné, ki kapta a fiuk szívét. Annyira azt vártam, hogy Beck a donor öccse vagy a legjobb barátja… de nem. Itt csak annyi van, amit az elejétől látunk. Spontán összefutnak, spontán együtt utaznak, spontán egymásba szeretnek. Még mindig kevésnek érzem ezt így.
A szerelmi rész nagyon rózsaszín. Túl könnyen jön össze nekik minden. Ez egy nyári románc, ami annyira elmélyül, hogy a végére a jövőt is együtt tervezik. Az egyetlen dráma sem a kettejük közti konfliktus. Abby betegsége, ami árnyékot vethet a terveikre, de ez egy nyálregény, lehet sejteni, hogy nem azzal lesz vége, hogy Back zokog Abby sírja mellett. (Megjegyzem, azt többre értékeltem volna, akkor legalább lett volna benne valami mély, ami nem rózsaszín árnyalatban játszik.) Így ez csak egy tipikus románc, amiből hiányzik az a plusz, ami az átlagból kiemelné.
Van cselekménye, csak nem olyan, ami engem lekötne. Megnéznek látványosságokat, túráznak, közben beszélgetnek. Hol van az adrenalin? Sehol. Legfeljebb feniletilamin és tesztoszteron termelődés történik a lapokon – még csak könnyeket sem tartalmaz. Annyira kellemes, limonádé jellegű az egész, hogy a szerelem ural mindent. Se izgalom, se dráma. Annyira béna a betegség visszahozása a végére is… az egyetlen konfliktus a könyvben, és az is a lány szervezetében zajlik.
Kerülgethetem még, de akár le is írhatom. Ezt ebben a formában unalmasnak találtam. Akinek elég a szórakozáshoz a romantika, nekik sokkal jobban fog tetszeni. Nekem nem elég.
A karakterek nem lopták be magukat a szívembe. Nem sokat tudok meg róluk. Álompasi és lány alapanyag: helyesek, kedvesek, rendesek. Mindketten egy-egy konfliktust kaptak csak, az sem vehető teljesen komolyan, annyira könnyen elrendeződik a regény világában. Abby betegsége és Beck vágya, hogy a családi elvárásokat felrúgva szakot váltson az egyetemen.
A könyv stílusa sem adta meg azt a pluszt, amit kerestem. Könnyed, egyszerű olvasni, de csak ennyi. Nem nyújt plusz élményt.
Összefoglalva, ez egy átlag romantikus történet, ami a minimum elvárásokat teljesíti. Csinos lány és dögös srác gond nélkül egymásba szeretnek egy limonádé történet keretein és stílusán belül. Se jelentős dráma, se mély konfliktusok, se összetett karakterek. Egyszeri szórakoztatásra megfelel, többre nem.
Grey: Ezzel a szívvel - Mint romantikus: 50% tipikus. Helyes lány és jóképű fiú összejönnek és ennyi. Hol a dráma?
Szubjektíven: 25% annyira vártam legalább egy csavart, de nem volt. Egyszerű románc.
Eszedbe jut-e könyvélményből...
...vizsla?
...bernáthegyi?
...keverék?
...dalmata?
...golden retriever?
Hányat tudtál rávágni?
Saját megoldásaim: Tovább!
Bosszút állós, életben maradásért küzdő, családos.
Rudolf trónörökös halálát követően a Habsburg császári trón örököse Ferenc Ferdinánd főherceg lett. A férfinak meg kellett küzdenie azzal, hogy nem volt olyan népszerű, mint halott unokatestvére. Meg kellett küzdenie azzal is, hogy az udvar egyaránt ellenezte a politikáját és a házasságát. Egy cseh 
grófnőt vett el, ám ennek feltételeként alá kellett írniuk, hogy a nő nem tarthat igényt a férjével egyenrangú címekre, a gyermekeik nem lehetnek örökösök. Még a Habsburg nevet is megtagadták tőlük, a Hohenberg nevet használhatták. Hitler Bécsben próbált megélni és festészetet tanulni, míg Ferenc Ferdinánd a maga harcait vívta. Ez volt az időszak, amikor Hitler későbbi nézetei elkezdtek kialakulni. Többek között a Habsburg-ház gyűlölete is. Mire a II. VH kitört, a Hohenberg árvák felnőttek és saját családot alapítottak. Ahhoz elég Habsburg-vér folyt bennük, hogy elvegyék az otthonuk, meghurcolják őket, hiába nem tekintette őket a császári család egyenrangúnak. Hitler sem tett különbséget, aki első osztrákként Miksa és Ernő hercegeket záratta Dachau poklába. A feleségeik nagyon küzdöttek értük, miközben a világháború egyre jobban terjedt és pusztított.
James Longo kötetéről hamar látjuk, mennyire gondos munka. Alapos, sokrétegű, és egyszerre történelmi, szórakoztató olvasmány is. Ha nem a megtörtént eseteket dokumentálná, simán elmenne család- vagy történelmi kalandregénynek is.
A két témája, Hitler és a Hohenberg hercegek/hercegnő sorsa párhuzamosan van bemutatva. Longo nagyon odafigyelt arra, hogy mindent nagyon alaposan, a kezdetektől mutasson be. A testvérek születése, felnőtt kora előtt már pontosan ismerjük a körülmények, ami miatt nem Habsburg hercegi címük volt. A szüleik, a kor, a család hozzáállása az árvákhoz, a hétköznapjaik és a különleges ünnepek, mind részletesen és logikusan van benne a kötetben. Így talán a címhez képest hosszas a felvezetés, de megvan a maga célja. Nem csak a tényleges eseményeket, hanem az indokokat is feltárja a szerző.
Hitler esetében ugyanilyen alapos a kötet. Emberként, és nem szörnyetegként lép elénk a férfi, aki aztán felégette a világot. Longo logikusan leköveti, hogyan alakultak ki a rögeszméi és a későbbi nézetei. Nem elítélni, megérteni igyekszik. Valahol brutális is, hogy milyen kis sérelmek vezettek el addig, amit mindenki ismer a történelemből.
Majd maga a VH, amikor a családok igyekeztek életben tartani a hercegeket. Félig propaganda értéke is volt annak, hogy a Hohenberg hercegek a táborban vannak, ahol a legalantasabb feladatokat bízták rájuk. Elég sok thriller, horror olvasmányélményem van, így el tudok képzelni sötétebb sorsot is, de azért a náciknak sem kellett a szomszédba menni ötletekért, mi sértheti legjobban a hercegeket. Látjuk, ők mit éltek túl, miközben a feleségeik és nővérük a kiszabadításukon dolgozott. Ahhoz is nagy bátorság kellett, hogy folyamatosan írják a leveleket, külső segítséget kérjenek, és személyesen ellátogassanak olyan emberekhez, akiktől akkor már mindenki rettegett. De nem adták fel.
Így annak ellenére, hogy borzalmakról és igazságtalanságokról szól ez a könyv, mégsem negatív a hangneme. Sokkal inkább ünnepli a bátorságot és az összetartást. A hitet. Mert nem csak az kegyetlen, amit ez a család a náciktól szenvedett el. Ahogy a Habsburg vérrokonság miatt a kormányok bántak már a gyerekekkel is… Mégis, ez a család nem bosszút akart és nem keseredtek meg. Túléltek, és annak örültek, ami megmaradt. Annyira nehezebb, de annyival pozitívabb is az, amit ők megvalósítottak. Talán ezért is volt jó élmény a könyv, minden leírt szenvedés és borzalom ellenére.
Ráadásul nagyon regényszerű a stílusa, miközben tele van tényekkel is. A képanyagát külön is kiemelném, nagyon jó volt lapozgatni a kötet végén. Jól sikerült könyv, érdekes és jól megírt.
Longo: Hitler és a Habsburgok - Mint dokumentumregény: 90% család- és történelmi regényként is olvasható. Alapos.
Szubjektíven: 100% egyszerre szórakoztató és nagyon érdekes is. Igényes kötet.
Cím: Egy kém Auschwitzban
Szerző: Andrew Gross
Műfaj: thriller, kémregény, háborús
Cselekmény: van egy fizikus, akiben a németek csak egy zsidót látnak, és Auschwitzba hurcolják. Ám ez a tudós az, aki rájött az utolsó lépésre, ami az amerikaiaknak kell az atombombához. Valakinek utána kell mennie, és kimentenie a haláltáborból. 72 órája van. Őrült terv vagy zseniális?
Várható megjelenés: május elejére volt tervezve, majd kiderül.
Miért várós?