Szerelmes, nyári, utazós.

Abby életét eddig a betegsége határozta meg. Soha nem azt tette, amit szeretett volna, hanem ami az életben maradását szolgálta. Az élet azonban ad neki egy esélyt: kap egy szívet, felgyógyul és végre elkezdhet élni. Az egyetem előtti nyarat szeretné is kihasználni: miközben meglátogatná a fiú családját, akitől a szívet kapta, kempingezne és kalandozna. A városban szó szerint belebotlik egy helyes fiatalemberbe. Beck azonnal fel is ajánlja, hogy vele tartana az úton. Telefonszámot cserélnek, és a lányt azt veszi észre, hogy állandóan a fiúval beszélget és üzengetnek egymásnak. Így beleegyezik, hogy együtt vágjanak neki a nyári kalandnak. Miközben felfedezik a vidéket, egymáshoz is egyre közelebb kerülnek. Abby végre igazán boldog lehetne, de egy csatát még meg kell vívnia az egészségéért és a jövőjéért.

Néha egy történet csak annyi, amennyi látszik belőle. Amikor egy fiú egy kósza szeszélyből tart egy csinos lánnyal, és nincsenek hátsó szándékai. Amikor a szereplők simán egymásba szeretnek, és nincsen semmilyen csavar a múltjukban. Ez egy ilyen regény.

Csalódott is vagyok ettől, mert végig azt vártam, mikor jön valami, ami átértékeli az addig leírtakat. Annyira mesebeli, ahogy Beck belefut a lányba, és kész vele menni a nyáron. Volt pár elméletem, miért akarja megismerni. Ahogy Abby kíváncsi azokra, akiknek a fiának a szívét megkapta, simán el tudom képzelni, hogy a családot érdekelné, ki kapta a fiuk szívét. Annyira azt vártam, hogy Beck a donor öccse vagy a legjobb barátja… de nem. Itt csak annyi van, amit az elejétől látunk. Spontán összefutnak, spontán együtt utaznak, spontán egymásba szeretnek. Még mindig kevésnek érzem ezt így.

A szerelmi rész nagyon rózsaszín. Túl könnyen jön össze nekik minden. Ez egy nyári románc, ami annyira elmélyül, hogy a végére a jövőt is együtt tervezik. Az egyetlen dráma sem a kettejük közti konfliktus. Abby betegsége, ami árnyékot vethet a terveikre, de ez egy nyálregény, lehet sejteni, hogy nem azzal lesz vége, hogy Back zokog Abby sírja mellett. (Megjegyzem, azt többre értékeltem volna, akkor legalább lett volna benne valami mély, ami nem rózsaszín árnyalatban játszik.) Így ez csak egy tipikus románc, amiből hiányzik az a plusz, ami az átlagból kiemelné.

Van cselekménye, csak nem olyan, ami engem lekötne. Megnéznek látványosságokat, túráznak, közben beszélgetnek. Hol van az adrenalin? Sehol. Legfeljebb feniletilamin és tesztoszteron termelődés történik a lapokon – még csak könnyeket sem tartalmaz. Annyira kellemes, limonádé jellegű az egész, hogy a szerelem ural mindent. Se izgalom, se dráma. Annyira béna a betegség visszahozása a végére is… az egyetlen konfliktus a könyvben, és az is a lány szervezetében zajlik.

Kerülgethetem még, de akár le is írhatom. Ezt ebben a formában unalmasnak találtam. Akinek elég a szórakozáshoz a romantika, nekik sokkal jobban fog tetszeni. Nekem nem elég.

A karakterek nem lopták be magukat a szívembe. Nem sokat tudok meg róluk. Álompasi és lány alapanyag: helyesek, kedvesek, rendesek. Mindketten egy-egy konfliktust kaptak csak, az sem vehető teljesen komolyan, annyira könnyen elrendeződik a regény világában. Abby betegsége és Beck vágya, hogy a családi elvárásokat felrúgva szakot váltson az egyetemen.

A könyv stílusa sem adta meg azt a pluszt, amit kerestem. Könnyed, egyszerű olvasni, de csak ennyi. Nem nyújt plusz élményt.

Összefoglalva, ez egy átlag romantikus történet, ami a minimum elvárásokat teljesíti. Csinos lány és dögös srác gond nélkül egymásba szeretnek egy limonádé történet keretein és stílusán belül. Se jelentős dráma, se mély konfliktusok, se összetett karakterek. Egyszeri szórakoztatásra megfelel, többre nem.

Grey: Ezzel a szívvel - Mint romantikus: 50% tipikus. Helyes lány és jóképű fiú összejönnek és ennyi. Hol a dráma?

Szubjektíven: 25% annyira vártam legalább egy csavart, de nem volt. Egyszerű románc.

Eszedbe jut-e könyvélményből...

...vizsla?

...bernáthegyi?

...keverék?

...dalmata?

...golden retriever?

Hányat tudtál rávágni?

Saját megoldásaim: Tovább!

Bosszút állós, életben maradásért küzdő, családos.

Rudolf trónörökös halálát követően a Habsburg császári trón örököse Ferenc Ferdinánd főherceg lett. A férfinak meg kellett küzdenie azzal, hogy nem volt olyan népszerű, mint halott unokatestvére. Meg kellett küzdenie azzal is, hogy az udvar egyaránt ellenezte a politikáját és a házasságát. Egy cseh grófnőt vett el, ám ennek feltételeként alá kellett írniuk, hogy a nő nem tarthat igényt a férjével egyenrangú címekre, a gyermekeik nem lehetnek örökösök. Még a Habsburg nevet is megtagadták tőlük, a Hohenberg nevet használhatták. Hitler Bécsben próbált megélni és festészetet tanulni, míg Ferenc Ferdinánd a maga harcait vívta. Ez volt az időszak, amikor Hitler későbbi nézetei elkezdtek kialakulni. Többek között a Habsburg-ház gyűlölete is. Mire a II. VH kitört, a Hohenberg árvák felnőttek és saját családot alapítottak. Ahhoz elég Habsburg-vér folyt bennük, hogy elvegyék az otthonuk, meghurcolják őket, hiába nem tekintette őket a császári család egyenrangúnak. Hitler sem tett különbséget, aki első osztrákként Miksa és Ernő hercegeket záratta Dachau poklába. A feleségeik nagyon küzdöttek értük, miközben a világháború egyre jobban terjedt és pusztított.

James Longo kötetéről hamar látjuk, mennyire gondos munka. Alapos, sokrétegű, és egyszerre történelmi, szórakoztató olvasmány is. Ha nem a megtörtént eseteket dokumentálná, simán elmenne család- vagy történelmi kalandregénynek is.

A két témája, Hitler és a Hohenberg hercegek/hercegnő sorsa párhuzamosan van bemutatva. Longo nagyon odafigyelt arra, hogy mindent nagyon alaposan, a kezdetektől mutasson be. A testvérek születése, felnőtt kora előtt már pontosan ismerjük a körülmények, ami miatt nem Habsburg hercegi címük volt. A szüleik, a kor, a család hozzáállása az árvákhoz, a hétköznapjaik és a különleges ünnepek, mind részletesen és logikusan van benne a kötetben. Így talán a címhez képest hosszas a felvezetés, de megvan a maga célja. Nem csak a tényleges eseményeket, hanem az indokokat is feltárja a szerző.

Hitler esetében ugyanilyen alapos a kötet. Emberként, és nem szörnyetegként lép elénk a férfi, aki aztán felégette a világot. Longo logikusan leköveti, hogyan alakultak ki a rögeszméi és a későbbi nézetei. Nem elítélni, megérteni igyekszik. Valahol brutális is, hogy milyen kis sérelmek vezettek el addig, amit mindenki ismer a történelemből.

Majd maga a VH, amikor a családok igyekeztek életben tartani a hercegeket. Félig propaganda értéke is volt annak, hogy a Hohenberg hercegek a táborban vannak, ahol a legalantasabb feladatokat bízták rájuk. Elég sok thriller, horror olvasmányélményem van, így el tudok képzelni sötétebb sorsot is, de azért a náciknak sem kellett a szomszédba menni ötletekért, mi sértheti legjobban a hercegeket. Látjuk, ők mit éltek túl, miközben a feleségeik és nővérük a kiszabadításukon dolgozott. Ahhoz is nagy bátorság kellett, hogy folyamatosan írják a leveleket, külső segítséget kérjenek, és személyesen ellátogassanak olyan emberekhez, akiktől akkor már mindenki rettegett. De nem adták fel.

Így annak ellenére, hogy borzalmakról és igazságtalanságokról szól ez a könyv, mégsem negatív a hangneme. Sokkal inkább ünnepli a bátorságot és az összetartást. A hitet. Mert nem csak az kegyetlen, amit ez a család a náciktól szenvedett el. Ahogy a Habsburg vérrokonság miatt a kormányok bántak már a gyerekekkel is… Mégis, ez a család nem bosszút akart és nem keseredtek meg. Túléltek, és annak örültek, ami megmaradt. Annyira nehezebb, de annyival pozitívabb is az, amit ők megvalósítottak. Talán ezért is volt jó élmény a könyv, minden leírt szenvedés és borzalom ellenére.

Ráadásul nagyon regényszerű a stílusa, miközben tele van tényekkel is. A képanyagát külön is kiemelném, nagyon jó volt lapozgatni a kötet végén. Jól sikerült könyv, érdekes és jól megírt.

Longo: Hitler és a Habsburgok - Mint dokumentumregény: 90% család- és történelmi regényként is olvasható. Alapos.

Szubjektíven: 100% egyszerre szórakoztató és nagyon érdekes is. Igényes kötet.

Cím: Egy kém Auschwitzban

Szerző: Andrew Gross

Műfaj: thriller, kémregény, háborús

Cselekmény: van egy fizikus, akiben a németek csak egy zsidót látnak, és Auschwitzba hurcolják. Ám ez a tudós az, aki rájött az utolsó lépésre, ami az amerikaiaknak kell az atombombához. Valakinek utána kell mennie, és kimentenie a haláltáborból. 72 órája van. Őrült terv vagy zseniális?

Várható megjelenés: május elejére volt tervezve, majd kiderül.

Miért várós?

•  Annyira dokumentumregényt olvastam már Auschwitzról, várom már ezt, mert ez valami más.
• El nem tudom képzelni, ilyen történelmi háttérrel hogyan lesz szórakoztató regény. De érdekel!
• Több olyan szerző is méltatta, akiket bírok. (Pl. Lee Child.)
• Gross több magyarul is megjelent kötetét olvastam már, és szerettem őket.

Túlélésért küzdő, gyilkos játszmás, jövőbeli, kamaszos.

Katniss túlélte a viadalt, és otthon is megváltozott az élete. Már nem kell az életben maradásért vadásznia, a családját már nem fenyegeti a szegénység sem. Ám Peeta felismerte, hogy a lány csak megjátszotta az érzelmeket, így távol marad tőle. Gale jelentkezne a helyére, de ez több okból sem egyszerű. A világ előtt Katniss és Peeta az elátkozott szerelmesek, és a lány sem tudja, hogy legyen tovább. A Győzelmi Körút miatt azonban mással kell foglalkoznia: Snow megfenyegeti, ha nem csendesíti el a lázongó körzeteket, a családja látja a kárát. Majd újra a halállal kell szembenéznie: a 75. viadal a Nagy Mészárlás, amikor új szabályok lépnek életbe. Most a korábbi győztesek közül húzzák a résztvevőket. Katniss és Peeta kénytelenek visszatérni a viadalra. Nem várt szövetségesekre bukkannak, és Katniss új céllal küzd: Peetát akarja hazajuttatni. Nem sejtheti, hogy ez a játék már sokkal többről szól, mint a bajnokok élete és halála.

A filmek közül, de a regények között is ez a legerősebb. Ebben remekül ötvözi a szerző a disztópia és az ifjúsági regények elemeit, miközben minden korábbi erényét is megőrizte.

A történet továbbra is fordulatos és izgalmas, ifjúsági regényhez illően belső nézőpontból megfogva. Katniss a narrátor, így a világot megváltó eseményeket a lány szemén keresztül láthatjuk. Ezzel lehetővé teszi magának az írónő, hogy egy forradalmat is nagyon sajátos szemszögből mutasson meg.

Katniss most sem egy olyan hősnő, aki Szent Johannaként vezeti a szabadság felé a népet. Továbbra is az a legfontosabb neki, hogy a szeretteit biztonságban tartsa. Ám már ő maga is felismeri, hogy korábban mennyire önzően tudott viselkedni. Van egy nagy pillanata, amikor szinte kívülről látja magát, és elkezd változni. Ezt nagyon tudtam értékelni, mert korábban pont az nem tetszett benne, hogy mennyire egoistának tűnik. Most már komolyabban másokért küzd, és ha az még nem is merül fel benne, hogy mennyire jelentős lehet mindenkinek a személye, már megfogalmazza, hogy ideje lenne a változásnak, a másokért küzdésnek, amiben ő is szerepet tud vállalni. A viadalon sem magáért küzd.

Miközben Katniss oldalán itt ez a kamasz nézőpont, egy jobban megfogott érzelmi háttérrel, mint korábban, pontosan látjuk azt is, hogy működik Panem diktátori rendszere. Mennyire fontos a tömegek manipulálásában a média. A kedvenc részeim mind olyanok, amikor vagy a lázadás kis lépcsőit látjuk, vagy azt, hogy milyen szerepe van a nyilvánosságnak. A bajnokok kézfogása az interjúk végén. A Tizenegyedik körzetben Ruta dala.

Itt remekül működik, hogy Katniss egy átlagos lány, aki fel sem fogja, akaratlanul is milyen jelképpé vált. Amivel visszakanyarodunk a média fontosságához.

A regény első fele a lázadás felé vezet el minket, ott vannak a sorok között a jelek, hogy mi készül. Látjuk, hogy igyekszik hazugságokkal, nagyobb fegyelemmel és erővel a Kapitólium visszaszorítani a körzeteket. Talán kicsit lassabb, kevesebb az akció, de disztópiaként ez a rész az értékes.

A második felében pedig ott a viadal izgalmakkal. A cselekmény pörög, változatos, és sokkal ötletesebb ez a viadal, mint a 74. volt. Katniss és Peeta is sokkal jobban működik együtt, most már igazabbak köztük a dolguk, és itt már látni, hogyan egészítik ki egymást. (Nem is díjazom a szerelmi háromszög formálását, azt még most sem.)

Plusz, ebben a kötetben a rajongók megkapták Finnick Odair alakját. Ő a tökéletes hős, akiben minden a helyén van. Jó kinézet, jó stílus, és azért a felszín alatt ő is sokat szenvedett, megvannak a maga harcai.

Sajnálom is, hogy tudom, mi lesz abból, amit Collins itt megírt. Ez a sorozat legjobbja.

Collins: Futótűz – Mint YA disztópia: 100% a sorozat legerősebb kötete. A történet, a háttér, a szereplők is ok.

Szubjektíven: 100% markánsan vegyíti az ifjúsági és disztópia elemeket, Katniss is fejlődött.

Házasságos, titkokat rejtő, összeesküvős, bosszút álló.

Sutton és Ethan a tökéletes párnak tűnik. Mindketten sikeres írók: Ethan kortárs szépíró, Sutton a könnyedebb műfajban népszerű. Mindketten gyönyörűek, és látszólag tökéletesen passzolnak, illenek egymáshoz. A látszat azonban csalóka: Sutton egy napon eltűnik. Hamarosan a rendőrség már a férjét gyanúsítja, hogy meggyilkolta az asszonyt. Talán megcsalta? Talán őt okolta a csecsemő kisfiuk haláláért? Ethan minél jobban keresi az igazat és védené magát, annál gyanúsabbnak tűnik. Közben Sutton menekül, rettegve attól, mit titkol előle a férje, és mélyen elrejtve a saját titkait. Ám a múlt elől nem lehet futni, főleg akkor nem, ha a nyomába ér, és kezd tönkretenni mindent, amit valaha szeretett és amiért megdolgozott. A párnak össze kell fogni és őszintének lenni – így talán nem csak az életük, de a jövőjük is sikerül megmenteni.

Vannak olyan könyvek a thrillerek között is, amelyek annyira mély nyomokat hagytak benne, hogy már egy hasonló történetről is eszembe jutnak. Ilyen Flynn Holtodiglan című kötete is. Ez a történet hamar elérte, hogy eszembe jusson – ebben is eltűnik a feleség, és a férj a gyanúsított. De Ellison az alapot leszámítva nem lépett Flynn nyomdokaiba.

Bár a feszültséget végig tartja, nála sokkal fontosabbak az érzések és kevésbé thriller a történet. Az elején az okozza a kérdést, hogy miért mehetett el Sutton. Ahogy Ethan töpreng, szenved, átgondolja kettejük történetét és miközben lassan a jelenben is haladnak előre az események, folyamatosan kapjuk a jeleneteket, melyek megmagyarázzák, hogy jutott el a pár ebbe a helyzetbe. A nagy szerelem, a csalódások, a titkok. Sok-sok kirakósdarab, melyek elvezettek a probléma kirobbanásához.

Van egy másik elbeszélő is, aki már kicsit az eseményeket kívülről magyarázza és minősíti. Valaki gonosz és sötét, aki bosszút akar. De Ellison direkt úgy fogalmaz, hogy több karaktert is bele lehessen látni. Valaki tönkre akarja tenni a párt, vagy az egyik felét. Sutton, Ethan, vagy valaki egészen más? Ez ad egy plusz feszültséget, ami miatt már kezdetektől nem csak egy párkapcsolati drámát kapunk, hanem thrillert is.

Ahogy a regény második felébe érünk, többet fed fel a szerző, mit tesz ez a gonosz valaki. Már összeesküvésekben járunk, az események is elkezdenek felpörögni. Továbbra is fontos lesz a házaspár lelki és érzelmi állapota, de már a tényleges izgalmak is megjelennek, nem csak a belülről fakadóak.

Lesz benne olyan fordulat, ami azért megcsapott. Az a bizonyos ármányos karakter nagyon sötét dolgokra vetemedik. Talán azért is más ez a regény, mint a Holtodiglan, mert az itteni gonosz egyszerre idézi Flynn hősnőjének gátlástalanságát, és sokkal szappanosabb húzásai is vannak. Mintha egyszerre lenne benne valami zseniális és valami nagyon gyerekes is.

Ettől függetlenül a végső két csavar nem igazán nyerte el a tetszésem. Minimálisan van előkészítve, hogy ki a gonosz és miért. Jobban szeretem, ha ennél logikusabban vezet el eddig a szerző. A pedig, hogy a drámai hatásból vissza is vesz kicsit a végére, hogy nagyobb legyen a vége rózsaszín árnyalata, még irritált is. Ha valami durvát és merészt meglépett, miért kell az utolsó fejezetben elvenni az éléből?

A két főszereplőt érzelmeiben is mélyen bemutatja a szerző, és kiemelten foglalkozik a kapcsolatukkal. Nem is simán karakterközpontúnak érzem ezt a thrillert, hanem házasság fókuszúnak. Mennyi kell, hogy a szerelem és bizalom elvesszen? Milyen könnyen változnak meg az érzelmek? Extrém helyzetet ábrázol a könyv, de az ereje abban rejlik, hogy első pillantásra még nem látjuk, hogy egy külső erő mit tett, hanem belülről tűnt rothadtnak.

Egyszer mindenképpen érdekes volt, jól állt neki az érzelmes megközelítés.

Ellison: Hazudj nekem! - Mint thriller: 65% folyamatosan tartja a feszültséget, néhol meglepő, de egy része mesés.

Szubjektíven: 70% szerettem a hangulatát; bár nagyobb csavart, eredetibb megoldást vártam.

Egy ideig a nappaliban mászkáltam, és igyekeztem kiötölni valami fegyvert, amivel előnyhöz juthatok. Ortega erősebb, gyorsabb és sokkal tapasztaltabb nálam, ráadásul jobban ellenáll a sérüléseknek, mint én. Hogy a francba választhatnék ki olyan fegyvert, ami felér ezzel? Feltehetően, ha a párbaj átmenne egy pizzaevő versenybe, lenne esélyem, de kételkedem benne, hogy a Pizza Spress Éhes férfi fantázianévre elkeresztelt különlegessége szerepelne az engedélyezett fegyverek listáján. (Butcher: Halotti lepel)

A szeretet a ragasztó. Ha ügyesen használják, szinte bármit helyre lehet vele hozni. (Roberts: Biztos menedék)

– Hogyan kapta a kardját?
Ép kezével oldalra nyúlt az ágyra, ahol ott feküdt a kard, és megpihentette tenyerét a markolatán.
– Esparacchius. Michael adta.
– Ugyan mióta mászkál Michael Oroszországban?
– Nem az a Michael – helyesbített Szanja. Ujjával felfelé bökött. – Hanem akit Mihályként is ismernek.
Egy percig csak meredtem rá, majd kiböktem:
– Tehát egy arkangyal átadott magának egy szent kardot, azt mondta, hogy menjen, és harcoljon a gonosz erőkkel, és valahogy mégis ateista maradt. Így érti?
Szanja mogorvasága visszatért.
– Nem találja ezt rendkívüli hülyeségnek? (Butcher: Halotti lepel)

Elmúlt a népmesei varázsod – közöltem vele. – Hacsak paraszt mivoltodat nem tekintem annak. (Gaura: Vámpírok múzsája)

De most, ha valaki megtalál a problémáival, azt gondolom: „Hagyd abba a nyavalygást, és csinálj már valamit!” (Holleeder: Júdás)

Az embernek minden óráját úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó – mondta –, és minden napot úgy, mintha halhatatlan lenne. (Quinn: A vikomt, aki engem szeretett)

De ha más nem, már az is jó, hogy a sok rossz dolog olyan sokkal jobbá teszi azt, ami jó. (Ragan: A pók fogságában)

Az érdemes célokat ritkán lehet gyorsan elérni. (Butcher: Halotti lepel)

Családi, jobb sorsért küzdő, egymást kereső.

A fiatal családanya, Mavis két kislánnyal marad egyedül a II. VH-t követően. Férje, Don az életét vesztette egy bevetésen. Az életébe lépő Jimmy erőszakos, sem a kislányok, sem Mavis anyja nem szeretik. A nő azonban teherbe esik, és minden áron újra családban akar élni, egy férjjel az oldalán. Csak akkor hajlandó ezt Jimmy megadni neki, ha a család a sajátja lesz – vagyis, Don és Mavis kislányait nem tűri meg. A nagymama megpróbálja átvenni a nevelésük, de egy baleset miatt erre képtelen lesz. A nehéz szülés után Mavis ereje is elfogy a férfi ellenében, aki így eléri, hogy Rita és Rosie árvaházba kerüljön. A kislányok csak haza akarnak menni, és a felügyelőnőnek nincs türelme hozzájuk. Elintézi, hogy ausztrál társintézményük vegye át a lányok nevelését. A kórházból hazatérő nagymama hiába keresi őket, hazugságot kap csak. A lányok pedig igyekeznek túlélni egy teljesen új világban, ahol szétválasztják őket és újabb borzalmakkal kell szembenézniük.

Ez a regény asszonyok és lányok, anyák és lányaik története. Három generáció küzdelmeinek regénye, melynek végére már a 4. generáció első képviselője is megszületik. Van benne sok dráma, szenvedések, történelmi képek és mégis, erő is. A remény, hogy túl lehet élni, és előbb-utóbb mindenki megkapja, amit érdemel.

A cselekmény viszonylag lassan halad, de ez olvasás közben fel sem tűnik. Talán nem történnek benne gyorsan vagy lendületesen az események, de ezt sok lelki és egyéb részlettel ellensúlyozza a szerző. Minden egyes mozzanatot több szereplő szemszögéből átélve is látunk. Pl. párhuzamosan meséli el a kislányok félelmeit és rettegését, amikor felteszik őket az ausztrál hajóra, miközben olvashatjuk azt is, hogy a nagyanyjuk éppen ekkor mennyire a nyomukra igyekszik akadni, és milyen lelki kínokat okoz neki, amit kiderít – vagy inkább írjam azt, amit hazudnak neki az árvaházban?

A szenvedés különben is a regény egyik állandó eleme. Sok szinten és módon van jelen. Eleve, Mavis, aki gyászolja a férjét. Majd az élete Jimmy mellett, aki az érveknél jobban szereti az öklét használni, és a kocsma jelenti számára a kikapcsolódást. Akármi éri, mindenért a nejét okolja, aki szép lassan kikészül mellette, és teljesen meg lesz félemlítve. A kislányok, akik úgy érezhetik, hogy az anyjuk kidobta őket. Akiket az árvaházban megaláznak és változatos módokon kínoznak.

Nem egyszer éreztem úgy, hogy ez a sok szenvedés már túl sok. Ennél rosszabb nem lehet már. A szerző mindig rám tudott cáfolni: de, lehet ennél sokkal rosszabb is. Azt nem állítom, hogy thriller rajongóként nem tudnék nehezebb sorsot és több szenvedést elképzelni, mégsem egy szadista sorozatgyilkos foglyaiként kötnek ki a lányok, de azért így is rettenet, amin keresztül kell menniük. Valóban ilyen embertelen tudott lenni az a kor? El tudom hinni, és borzongok tőle. Volt itt testi és lelki fenyítés, szexuális zaklatás, fizikai erőszak…

Amitől mégsem rossz a könyv, hogy nem a fájdalomban tobzódik. Mindig inkább a túlélés lesz a fontos, ahogy találnak valamit, amibe bele lehet kapaszkodni. Ahogy a lányát elvesztett idős asszony az utolsó megmaradt unokája nevelésében talál egyszerre erőt és feladatot a folytatáshoz. Ahogy a magára hagyó, szenvedő kislány egy szeretett emlékbe kapaszkodik. A végére pedig a szerző mindenkit eljuttat egy olyan pontra, ahol békét találhat. Többen a boldogságot is megtalálják, és minden szenvedés ellenére pozitív képpel tud zárni Costeloe.

A történelem az, ami kevés benne. Csak névleges, ahogy a helyszín is. Közel a regény fele Ausztráliában játszódik, de ez pl. abszolút észre sem vehető. Távoli hely, ennyi csak a lényeg.

A nők portréja, az egymás közti kapcsolataik nagyon összetettek, és emlékezetesek.

Nem egy olyan könyv, amit szórakoztató olvasni, de attól még érdemes.

Costeloe: Eldobott gyerekek - Mint családregény: 70% megrázó, de erőt adó történet is. Karakterközpontú, hangulatos.

Szubjektíven: 75% a női alakok érzékletesek, többek sorsáért is tudtam szurkolni. Érdekes.

5: Weeks: Fényhozó – sorozat – a Prizma a leghatalmasabb színmágus a világon, minden színmágia ura és a rend őrzője. De belőle csak egy lehet. Amikor egy testvérpár mindkét tagja prizmának született, elkerülhetetlen volt a háború. De már hosszú évek óta béke honol, ha ez a béke súlyos titkokra is épült. Felbukkan azonban egy fiú, és vele a titkok is kezdenek felszínre kerülni. Elkerülhetetlennek tűnik egy újabb háború és ármányok sorozata a hatalomért.

4: Chakraborty: Bronzváros – Nahri szegénynek született, és küzdenie kellet az életben maradásért. Csalásokból, a varázslat tettetéséből tartotta fenn magát. Ám az élete a feje tetejére áll, amikor megidéz egy dzsinn harcost, aki magával viszi a dzsinnek városába. Ott is az életéért kell küzdenie: egy kihaltnak hitt dzsinn család sarjaként rajta is áll, sikerül-e megdönteni a jelenlegi rendszert és valami egyenlőbbet létrehozni helyette.

1: Sanderson: Ködszerzet – ezer éve, hogy az Uralkodó zsarnoksága tart és minden ember élete az ő játéka. Ám most először megjelenik valaki, aki képes küzdeni ellene és zseniális tervet sző a megdöntésére. Kelsier imádott felesége halála után, megtörten egy bányában felfedezi magában a ködszerzetek erejét, és az ellenállás vezérévé válik. Nem sejtheti, hogy az általa felkarolt, fiatal ködszerzet lány hogyan változtatja majd meg a világ sorsát.

1: Tolkien: A Gyűrűk ura – a hobbitok nem harcosok. Békés, földművelő apró lények. Most azonban hatalmas ünnepségre készülnek, Bilbó születésnapjára. Ő kihasználja az alkalmat, hogy varázsgyűrűjét unokaöccsére hagyva újabb kalandra induljon a tündékhez. Az a gyűrű viszont több, mint aminek látszik. A Gonosz eszköze az uralomhoz. El kell pusztítani, vagy eljön a sötétség kora. Tündék, törpék, emberek és hobbitok fognak össze egy küldetésre, melynek végére visszatérhet az igaz király és a gonosz hatalmát megtörik.

1: Gemmell: Rigante – ciklus: a rigante büszke és nemes harcos nép. Connavar nem uralkodónak született, de értelmi és fizikai képességei, egy jó házasság magasra emelik. Bár sok mindent fel kell áldoznia, népe igaz vezérévé és védelmezőjévé válik. Egyetlen és megtagadott fia mélyről küzdi fel magát, hogy a helyére léphessen. Az utódaikra még kegyetlenebb harc vár: nem csak a népük szabadságáért kell majd harcolniuk, de egyenesen istenek és a végzet játékát kell túlélniük.