Kezdünk benne járni az őszben, készítettem magamnak egy őszi könyvjelzőt is. Az inspirációt az egyik kedvenc versem adta. Mutatom a könyvjelzőm, beazonosítjátok a verset?

Megoldás: Tovább!

Megromlós, misztikus, fájdalmas, kosztümös.

Basil Hallward tehetséges festő, aki legnagyszerűbb munkáit készíti most, hogy rálelt a múzsájára. Az ifjú Dorian Gray nem csak csodás arcvonásokkal büszkélkedhet, de tiszta lélekkel is. Hallward egy nemes barátja, lord Henry nagyon meg akarja ismerni a fiatalembert, egy ülésre be is kéredzkedik. Basil hiába figyelmezteti, cinikus megjegyzéseivel rést üt Dorian lelkén. Aki rádöbben, milyen érték a külseje. A lelkét eladná, ha Basil festménye öregedne helyette, ő mindig ilyen szép maradhatna. Mikor nősülni készül, a hiúsága és barátai megjegyzései miatt nagyon megbántja Sibylt, aki a halálba menekül előle. Dorian ekkor veszi észre a festményen az első torzulást, majd idővel rájön, a kép viseli az idő és lelke romlásának nyomait, míg ő fiatal maradhat. De a Szépség legyőzheti az Erkölcsöt?

Két ötletem is lenne, milyen szempontból érdemes ezt a regényt elolvasni. Egyrészt, irodalmi klasszikusról van szó, amelynek már maga a szövege is érték. Ugyanakkor, mondandójában, a mi korunkban is roppant aktuális a témája.

A szöveg tömény. Wilde nem hiába ismert költőként is, még prózájában is a szavak mestere maradt. Nem hosszú a regény, mégis, kihívás végigolvasni. Mert nem lehet gyorsan átfutni rajta, ezeket a mondatokat fel kell dolgozni. Elrejt leírásokba is olyan tartalmakat, melyeket ki lehetne gyűjteni aforizma gyűjtemények számára. Ha ezeket mind érdemben fel akarjuk fogni és észrevenni, alaposan kell olvasni. Esetleg tartani egy-egy szünetet, és engedni a gondolatokat hatni. De simán élvezhető a szöveg lírája is, amint megszoktuk a szöveg súlyát.

A cselekmény pedig a szépség és fiatalság körül forog, amit a napjainkban még jobban istenítenek, mint a regény idején. Elég akármelyik reklámba belenézni, vagy belegondolni, mire nem képesek az emberek a szépségért. Akkor miért nem olvassuk többen a Dorian Gray-t, ha ennyire van aktualitása?

A szövege nem könnyű, pedig a vetélytársak olvasmányosak. A popkultúra más alakot faragott a karakterből, nekem pl. a Szövetség és Stuart Townsend jut róla eszembe. Ott már egészen más a tartalom, mint Oscar Wilde eredetijében. Másrészt, szerintem a korunk nem is akarja meghallani a Dorian Gray üzenetét.

Az egyik leggyakoribb sztereotípia, hogy a szépséget összekötjük a jósággal. Aki szép, arról nem tételezünk fel rosszat. Dorian Gray története e sztereotípia köré is épül. Az elején tényleg ilyen volt, naiv, szép és ártatlan. Végül már csak szép marad, de ez elég, hogy mindenki a másik kettőt is elhiggye róla. Így kezelik, ezzel úszik meg minden helyzetet. Embereket tesz tönkre, egyre mélyebbre süllyed, de amíg nem látni rajta, nem is feltételeznék róla, hogy ilyen ember lett belőle. A külső nem pótolhatja a belső értékeket – vagy mégis?

A lelke mocskos, a kép lassan egy szörnyeteg portréjává vált. Az Dorian lelke. A társadalom kritikája, hogy ezt észre sem vette, csak a látszat érdekelte őket. Ma is ez van. Nem jónak kell lenni – szépnek.

Az út, ahogy Dorian megromlik, érzékletes. A lélekrajz alapos, és a mellékalakok is élettel teltek. Lord Henry stílusát utáltam, de vele a kor kritikáját is adja Wilde.

Ma is aktuális üzenet és társadalomkritika, értékes szöveg. Ezért érdemes elolvasna ma is.

Wilde: Dorian Gray arcképe - Mint szépirodalom: 85% lírai és bölcs szöveg. Szinte példázat a szépségről és emberségről.

Szubjektíven: 75% hiába szép a szöveg, tömény is. Nehéz olvasni, a cselekmény is lassabb.

Cím: Így kaptuk el Pablo Escobart

Szerző: Steve Murphy és Javier F. Pena voltak az ügynökök, akik Escobar elfogásán dolgoztak. Ez az emlékiratuk. A szellemíró esetleges kilétét homály fedi.

Műfaj: dokumentumregény, memoár, krimi, bűnregény

Cselekmény: Pablo Escobar a semmiből indulva épített egy milliárdos drogüzletet. Mellette politikai karrierre is vágyott, és Kolumbia leghírhedtebb alakja lett. A látszatra adott, de a színfalak mögött az erőszak is tombolt. A DEA le akarta kapcsolni, és két ügynök keményen dolgozott évekig, hogy Escobar megbukjon. Ez az ő történetük.

Várható megjelenés: még idén ősszel

Miért várós?

• A Netflix sorozat nagy kedvencem volt.
• Össze akarom vetni, miben tér el a sorozat és a könyv.
• Most annyira divatos Escobar, sorra jönnek ki vele kapcsolatos könyvek. Meg szeretném érteni, miért.

Bosszúállós, sorozatgyilkosos, nyomozós, életet rendbe tevős.

Az eszkort időben érkezett, az ügyfél a megbeszéltek szerint várta, mégis rossz volt az előérzete. Olyan kérések jöttek, amelyek nem voltak megbeszélve. Wille leteperte a lányt, és ha nem érkezik egy álarcos, aki megölte a férfit, a lány nem menekült volna. A felhajtás utána indul: Wille miniszter volt, fontos ember. Akit meggyilkoltak. A gyilkos pedig nem pihen, a következő áldozata egy amerikai politikus. A svéd rendőrség meg van róla győződve, hogy a börtönből egy terrorista irányítja az eseményeket. Valakit be kell a környezetébe építeni: Joona Linna felügyelő éppen abban a börtönben tölti a büntetését. Mentességet ígérnek neki, visszakaphatná az életét, ha segít. Linna beleegyezik, de ő egyre biztosabb abban, hogy nem politikai az indíték és teljesen máshol kell keresni a gyilkost. Idővel fentebb is belátják Linna igazát, aki így belevághat a mocskos múlt és az igazi indíték feltárásába, miközben újabb skalpokkal gazdagodik a Nyúlvadász gyűjteménye.

A skandináv krimik továbbra is markánsan jelen vannak a krimik piacán. A népszerű sorozatok egyre újabb részeket kapnak. Ősszel magyarul is jön egy új Harry Hole, már a Gabo is adott ki skandináv krimit, és indult más skandináv regény sorozat is, mondhatni, populárisabb krimik is jelennek meg a klasszikusan skandináv regények mellett.

Lars Kepler írói álneve egy házaspárt takar, akik már a 6. magyarul megjelent Joona Linna kötettel büszkélkedhetnek. Nem minden része tetszett a sorozatnak, de ez a része bejött. Jó a krimis szál, ráadásul most nem települt rám a skandináv krimik negatív hangulata, mint szokott. Ezt könnyebb volt olvasni.

Pedig a bűnügyek most is kemények. Ok, talán nem is annyira a Nyúlvadász gyilkosságai. Tiszta munkát végez, igaz, kíméletlen. Az a legdurvább húzása, hogy az egyik áldozatot úgy vágja meg, hogy az jobban hasonlítson egy nyúlra. A kemény, vérfagyasztó dolgok a múltban vannak, amire Linna jön rá. Kicsit a Fácángyilkosok jutott eszembe a Q ügyosztály esetei közül, mert itt is van egy elit középiskola, benne egy elit klub, akik elit mocskosságokat műveltek. Ott vannak olyanok, hogy az ember veleje belefagy.

Ebből pedig le lehet vonni a társadalmi üzenetet, ami a skandináv krimik egyik jellegzetessége. Itt el kell gondolkodnunk azon, hogy az elit kineveli az utódaiból az elitet, de a kiváltságosságuk miatt nagyon könnyen korrumpálódnak. Itt azt látjuk, már kamaszként szörnyekké válhatnak attól, hogy a hatalmuk szinte korlátlan. Belőlük lesznek később a vezetők és a vagyonok urai… szomorú. Az áldozataik szenvedése pedig senkit nem érdekel.

Talán nem is lepődtök meg ilyen előzmény után, hogy sok esetben a Nyúlvadásznak drukkoltam. Amikor már tudtam, miért áll bosszút, éreztem a tette jogosságát is. Ha a rendszer nem tart rendet, a bűnök megtorlatlanul maradnak, valakinek lépni kell.

Linna felügyelő továbbra is okos, kiemelkedő nyomozó, aki a regény elején börtönben ül. De érdekes mód, ettől most jobban van. Legyőzte a nemezisét, amiért kell, megfizet. Most rendben van a lelke, nem szenved. Annyira jó volt végre olyan skandináv nyomozóról olvasni, aki rendben van magával és a világgal!

Okosan építkező, izgalmas krimi volt, amin gondolkozhattam is. Tetszett!

Kepler: Nyúlvadász – Mint skandináv krimi: 90% izgalmas cselekmény, okos és fordulatos, súlyos témákkal.

Szubjektíven: 85% szerettem a logikusságát, Linna sorsának alakulását, a bosszú tematikát.

Misztikus, robotos, tündéres, menekülős, családos, sorskérdéses.

A szegényebb hercegi pár kislányuk keresztelőjére még adósságba is verik magukat, azt remélve, a meghívott tündérek majd áldást szórnak a kicsire. A kissé kapatos tündérek elragadtatják magukat, így hatalom, pénz, erő is hull a kislányra rondaság mellett. A felnövő lány nem is akar hagyományos hercegnő lenni. (Áldások) Ha elkapod a tündéred, kívánhatsz és megszépülsz. Van azonban egy kislány, aki nem szép akar lenni. Akit jobban érdekel a tündérek tudományos megfigyelése, így meglepő dolgokra jön rá. (Tündértani terepgyakorlat) Az anya mindent megtenne, hogy lánya jó esélyekkel induljon az egyetemen és az életben. De ehhez pénz kell. Az angolja nem elég jó, hogy drágán eladhassa. Az anyanyelve, a mandarin igen. De hogy lehet élni anyanyelv nélkül? (Anyanyelv) Egy vállalat olyan robotokat fejleszt, melyek minden munkát elvégeznek a kisbaba körül, hogy a szülőknek csak a minőségi időtöltés maradjon. Ám a termék megbukik – miért? (Minőségi időtöltés)

Újabb év, és újra örülhetek, hogy a Gabo idén is megjelentette nálunk ezt a gyűjteményt. Rendszeresen innen szemelek ki olyan sci-fi és fantasy szerzőket, akik esetleg nálunk még nem jelentek meg, de van esély, hogy regénnyel majd feltűnnek. Akkor már ismerős lesz innen a nevük, és nem kell gondolkodnom, bejön-e a stílusuk.

Ezen felül sikerszerzők, nálunk is kiadott írók novellái is megtalálhatóak benne. Ken Liu, Naomi Novik, Jemisin például ebben a kötetben, akik nálunk is rendszeresen megjelennek, díjnyertesek és sokan szeretik a munkáikat. (Novik és Liu dolgait pl. én is lelkesen olvasom.) Így egy köteten belül szerezhetünk új kedvenceket, és a korábbi szeretett szerzőink egy-egy története is vár ránk.

Mivel sci-fi és fantasy történetek is vannak benne, már eleve széles körű a lehetséges cselekmények, témák sora. A sokszínűség jellemzi is a kötetet. Soha nem lehet tudni, hogy milyen történet lesz a következő. Az egyikben olyan sárkányos, családos cselvetések vannak, hogy egészen a Trónok harcában éreztem magam, majd olyan nyelvészeti filozófiát kapok, hogy az Érkezés mellé tehetném a polcon. Vannak benne robotok, sárkányok, szellemek, tudományos áttörések. A sokszínűség egyszerre gyönyörködtet, de jár azzal is, hogy minden nem fog tetszeni. De ez így van jól: mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót.

Érdekes az is, hogy milyen trendeket lehet észrevenni ezen a két zsáneren belül. Már a tavalyi kötetben, de az ideiben is nagyon érzem az ázsiai szerzők előretörését, velük a keleti történetek megjelenését. Most kettő nagyon beragadt az agyamba ezek közül: az egyikben a szellemek, a másikban a sárkányok keleti felfogását ismerhetjük meg. A sárkány az európai kultúrkörben ellenség, mint Smaug, vagy a Nibelung-ének sárkánya. A keletiben már szinte jó barát, pozitív szereplő. A szellemek nálunk lidércek és ijesztőek, a keletiben egy egész más felfogás érvényesül. Érdekesek voltak, jó nézőpont szélesítésre is.

Egy másik téma, ami többször felbukkant: a nők egyenjogúsága. Itt már olyan hercegnő van, aki maga indul kalandokra, és nem a szőke herceget várja. De van olyan kislány is, aki a szépség helyett tudósi elismerésre vágyik.

Idén is jó szórakozás volt a kötet, bízom benne, hogy jövőre is az lesz!

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019. - Mint novellagyűjtemény: 80% változatos, izgalmas gyűjtemény, a zsánerek jelenét leképezi.

Szubjektíven: 75% a sci-fi most is nehezebben ment le a torkomon, de a fantasy remek benne.

Vajon valamennyien bebörtönözzük magunkat, mind annak a szerepnek a foglyává válunk, amit el kell játszanunk? (Hearn: A tengu játszmája)

Ez a legrosszabb a temetésekben: nem elég, hogy meghalt valaki, akit egykor kedvelt az ember, de ráadásul felháborítóan sok olyan alak hemzseg ott, akiket soha ki nem állhatott. (Faye: Jane Steele)

Olyan sokszor mondtam neked, hogy nincs mitől félni. Nincsenek szörnyetegek. Bocsásd meg, amiért hazudtam. (North: A Suttogó)

• Szerinted van rá valami okom, hogy ne szálljak ki, és ne rúgjalak seggbe?
• Kétszázhat okod van rá - feleltem.
• Micsoda?
• Ennyi csont van a testedben. Mindegyiket összetöröm, mielőtt egy ujjal hozzám érnél. (Child: Az ügy)

– Egyébként meg nem értem, mi a bajod, te nézed azt a sok idióta valóságshow-t a tévében. 
– Az egészen más! 
– Persze, ez sokkal jobb azoknál! Lehetne a címe, mondjuk… Sírban sztár! (Carter: Halállista)

Csak egy élete van. Igazából az a dolga, hogy olyan teljessé tegye, amennyire csak lehetséges. (Moyes: Mielőtt megismertelek)

De az emberek sosem változnak. Maroknyian húzzák a fejlődés szekerét, a többi csak ott döglik rajta. Mindig ugyanaz a sötét, vasvillalóbáló tömeg. Könnyedén beijeszthetők. Könnyedén rászedhetők. (Cantero: Kotnyeles kölykök)

Nekem olyan volt ez a sport, mint a fodros kel – tudjuk, hogy létezik, és lehet, hogy még jót is tenne, de őszintén szólva az élet mindig is túl rövid lesz ahhoz, hogy kipróbáljuk. (Moyes: Mióta megszerettelek)

Nem tudom, ki mondta, hogyha meg tudsz nézni valamit a saját szemeddel, akkor nincs szükséged arra, hogy mások véleményére hallgass. (Kósun: Battle Royale)

Elválni? Én rendes katolikus lány vagyok, Louisa. Mi nem szoktunk elválni. Mi az örökkévalóságig kínozzuk a férjünket! (Moyes: Miután elvesztettelek)

Senki nem döfi úgy hátba az embert, mint egy barát. (Faye: Jane Steele)

Királyból csak egy kell, aki pedig nem az, annak szolgálnia kell őt. (Kósun: Battle Royale)

Higgye el, ha az ember már végigcsinált pár műszakot a csirkefeldolgozó üzemben, azután hathavi munka még akkor is vonzó ajánlatnak tűnne, ha a guantanamói börtönben kéne dolgozni. (Moyes: Mielőtt megismertelek)

– Itt egy pszichopata, aki „Kapj el, ha tudsz!”-ot játszik. 
– Nem hiszem – mondta Hunter. – Szerintem inkább azt játssza, hogy „Kapj el, mielőtt újra gyilkolok!” (Carter: Halállista)

Nyomozós, katonai bázisos, eltussolós.

Jack Reacher állócsillag a seregben, aki közismert arról, hogy mindig az ügy végére jár. A felettese most egy kényes esettel bízza meg: egy támaszpont mellett megerőszakoltak és gyilkoltak egy helyi szépséget. Felmerült, hogy az egyik katona lehet, aki ráadásul titkos küldetésekre is jár, és egy befolyásos szenátor az apja. Míg Duncan Munro a táborban nyomoz, Reacher azt a feladatot kapja, hogy a városban tartsa rajta a szemét a rendőrségen. Balszerencséjére a seriff, Elizabeth Deveraux veterán, és felismeri a férfiban a katonát. Ahogy kiismerik egymást, elkezdenek összedolgozni. Mert több halott is volt, Janice már a harmadik volt a sorban. Miközben a sereg egyre nagyobb nyomást fejt ki, Reacher nem áll meg, míg az igazságot nem ismeri és szolgáltat igazságot.

Lee Child Jack Reacher személyében olyan nyomozót teremtett, akire könnyeden emlékeznek a rajongók. Nagydarab, szőke, aki nem csak nagyot üt, de az esze is gyors. A regények többségében azt követhetjük nyomon, ahogy az országot járja, és igazságot tesz, ha valahol visszaéléssel vagy problémával találkozik.

A sorozatban kevés olyan kötet akad, mely visszaemlékezésként a katonai pályáját mutatja be. Ezért is izgalmas Az ügy, mert ez az ügy Reacher utolsó esete volt, mielőtt otthagyta a sereget. Több szempontból is izgalmas tud lenni ezért a cselekmény:

• lehet vadászni az utalásokat az olyan regényekre és szereplőkre, akiket korábbi olvasmányainkból és Jack Reacher életéből ismerünk.
• új megvilágításba helyezi, miért ért véget Reacher katonai szolgálata.
• már itt lefekteti a későbbi élete szabályszerűségeit, meg lehet ismerni, melyik szokása honnan és miért ered a hősnek.

Bírtam az utalásokat a karakterekre, de még jobban, ahogy Reacher utazó életmódja kialakul. Még poénnak is olvastam, ahogy felfedezi azt, hogy mosás helyett egyszerűbb új ruhát venni. Vagy a találkozása az első utazó fogkeféjével…

Az is plusz, hogy ez a vég sokkal jobban illik a szereplő jelleméhez. A leépítés csak ürügy, igazából Reacher jelleme, amiért elváltak az útjai a seregétől. Reacher számára, ahogy a többi regényben is, az igazság a legfontosabb. A seregnek meg a látszat. Elrejtünk egy sorozatgyilkost, csak botrány ne legyen? Reacher gyomra ilyet nem vesz be, és a maga kezébe veszi az igazság bárdját.

A jelleme már kész, így az is áll, hogy Reacher stabil figura. Amilyennek megismertük és megszerettük, olyan volt és olyan marad is.

Érdekesnek találtam a narrációt is. Az E/1 regényekkel könnyebben azonosulok, a Reacher történetekből is ezeket szeretem jobban. Most azzal bővült ez a kör, mintha Reacher a jelen ismeretéből mesélné el az utolsó katonai ügyét. Érzem benne az utólagos megfigyelések és érzések visszhangját.

A történet izgalmasan vezetett, bár ha figyelünk, sok mindenre rájöhetünk. Logikus, akciódús.

Érdekes kitérő volt ez Reacher életpályájában és a regények sorában, ha ilyenek a katonai nyomozásai is, akár ilyet is olvasnék szívesebben.

Child: Az ügy – Mint krimi: 90% érdekes, bár fanoknak ismerős a cselekményvezetés. Jók az átkapcsolások.

Szubjektíven: 85% lekötött a cselekmény, tipikusan Reacher-regény. Az utalásai tetszettek.

5: R. Kelényi: Riva nővérek sorozat – bár megtörtént, történelmi eset az alapja, a női mozgalomba is szépen beilleszkedik a regény. A keret egy krimi: egy zárdában állítólag mocskos dolgok történnek. Szexuálisan és anyagilag is kihasználják a novíciákat, miközben be is csapják őket. Valakit be kell építeni: aki egy talpraesett, de sokat sérült nő. Mégis, bizonyítja, hogy felér egy férfival és a hős szívét is megdobogtatja.

4: O’ Neill: Örökké a tiéd – a jövőben nem születnek lányok, csak fiúk. Hogy mégse haljon ki a faj, a tudományt hívják segítségül.  A lányokat klónozással állítják elő, és arra nevelik őket erre létesült intézményekben, hogy feleségek, szeretők vagy a következő lányok nevelői legyenek. A kiválasztáson a fiúk választanak közülük. A hősnő is reméli, hogy így rátalál a nagy Ő, akit nagyon el is akar csábítani – nem veszi észre, legjobb barátnője milyen traumán megy közben keresztül. Mert a lányoknak itt semmi sem jár.

3: Sinisalo: A nap magja – a finn társadalom egy szociális tanulmány szerint szervezte meg magát. A nőket két csoportba sorolják: a szép és ostoba babák az ideálisak, míg az okosakkal alantas munkákat végeztetnek és sterilizálják őket. Ám egy nagymama okos unokáját álcázza, felkészíti a rejtőző életre. Amikor a buta, de szép húg bajba kerül, a nővére igyekszik megtalálni, miközben elmerül egy illegális vállalkozásban és talán szerelmet is talál.

2: Alderman: Hatalom – a világ változóban van, valami történik a lányokkal. Egy új képesség kezd kialakulni bennük: képesek elektromosan rázni. Talán békés megoldás is születhetne, de két mozgalom nagyon felerősödik: az egyik a nők hatalmáért küzd, a másikban a férfiak akarják az erős nőket megtörni. Miközben több szereplő sorsán át látjuk, hogyan változtatja meg őket a képesség, látjuk azt is, hogy épül egy diktatúra.

1: Atwood: A szolgálólány meséje – a sorozat miatt ez most újra a zsáner zászlóshajója. Ma is éppen úgy az olvasóba vág, mint egykor, miközben már a folytatása is kapható. A legtöbb nő steril lett, ezért a gazdagok kitaláltak egy új rendszert, hogy saját fennmaradásuk biztosítsák. A termékeny nőket szinte rabszolgaként, szolgálólényként tartják, akiknek egyetlen feladata van, szülni. A regényben egy olyan nő sorsába nyerhetünk betekintést, akit elkaptak, a gyerekét elvették tőle, és kényszerítik, hogy szolgálólány legyen. Ő azonban keresi a menekülés útját innen.

Halálos játszmás, kamaszos, barátságos, zsarnoki rendszeres.

Iskolai kirándulásra indultak. Ám valami történt a buszon: maszkos felnőtteket láttak, majd elájultak. Iskolapadban tértek magukhoz, de nem a saját osztályukban. Ott közölték velük, ki lettek sorsolva a hadgyakorlatra. Az ő osztályuk kapta a megtiszteltetést, hogy egy lakatlanná tett szigeten legyilkolhatják egymást. Ha nem teszik, mindenkivel végeznek. Csak egy nyertes lehet, aki jutalmat kap. Az egykori baseball csillag, a most rockzenét játszó Súja elhatározza, hogy életben tartja a lányt, akit a meggyilkolt legjobb barátja szeretett. Csatlakozik hozzájuk az új diák, Kavada, aki olyan titkot rejteget, ami reményt ad ebben a kegyetlen helyzetben. Mert van, aki a szökésen dolgozik, mint Mimura. De van, aki belemegy a halálos játékba és osztja a halált, mint a szociopata és halálos Kirijama.

Ez a regény már kultikusnak számít. Elég nagy botrány volt körötte egykor, de a popkultúra felkapta, és máig olvassuk, szeretjük többen is. Még ihletője is lett más sikeres regényeknek, hiszen a YA disztópiákat beindító Éhezők viadalát nem véletlenül reklámozták és emlegetik máig a lányos Battle Royale becenéven.

A cselekmény elejétől a végéig pörög. Sok szereplőt mozgat, akik között ugrál is, akár egy fejezeten belül több szemszöget is megmutat a szerző. Így dinamikus a nagy oldalszám ellenére is, és észre sem vesszük, milyen vastag a kötet. Mert zajlik benne a terror, a harc, de nem csak az. A cselekményben ott van a társadalmi rendszerek, diktatúrák és az elnyomás kritikája is. Ott van benne a barátság és az összetartás ereje, amivel az eleven poklot is túl lehet élni. (Vagy, könnyebben meghalni, ha nem egyedül kell lelépni a színről.)

A cselekmény alapvetően a halálokra és gyilkosságokra épül. Nem véletlen, hogy folyamatosan látjuk a lapok tetején, hány diák van még életben. Akinek nincs kedve az emberi természet kegyetlenségein és a zsarnoki rendszerek kegyetlenségén elmélkedni, simán olvashatja egy véresebb gyilokpornónak is. Amely néha elborzaszt, de még közben is szórakoztat. Megvan az egyensúly: brutális, de nem undorító a cselekmény és a halálok.

Szerettem, ahogy a karaktereit kezelte a szerző. Mivel sok a szereplő, megvannak a kiemelt karakterek, akiket folyamatosan mélyít, és részletezi a történetüket. Látjuk, most milyen emberek, és a múltjukat megismerve azt is megtudjuk, hogyan lettek ilyenek. Még akik abszolút gonoszak is a halálos játékban, okkal ilyenek.

Ezek az okok pedig visszavezetnek a társadalomba. Ahol előfordulhatott, hogy egy anya több felnőtt férfinak eladta a kislányát, aki aztán erősen szociopata lett. Vagy, az anyaméhben súlyos idegrendszeri károsodást szenvedett fiút szinte tenyésztették arra, hogy majd a gyilkos játékban az egyik biztos befutó legyen. Igen, vannak bűnös gyerekek köztük, de a bűn nem tőlük indult, a rendszer tette velük, amit. Végig inkább éreztem ellenségnek a kormányt és a kiszolgálóit, mint a bevadult, túlélni akaró gyerekeket.

A hősei pedig nagyon szerethetőek. Súja, Mimura és Kavada is kiemelkedőek egy-egy területen, de a lelki erejük, ami majd hőssé avatja őket.

A történet nagyon mesélősen van megírva is, könnyen olvasható – a japán nevek ellenére is.

A filmverzióért még mindig nem rajongok, de a regényt szeretem.

Kósun: Battle Royale - Mint disztópia: 90% kegyetlen világképet fest, egy akciós vérfürdőbe helyezve. Súlyos.

Szubjektíven: 95% az átlagosnál véresebb, de érzelmekkel is jól operált, rákattantam.