Kísérletes, különleges képességes, titkos akciós.

A vietnami háború zajlik, az amerikai fiatalok egyszerre szeretnék élvezni a fiatalságuk, állást foglalni a témában, és megélni az életüket. Terry okos, merész fiatal egyetemista, aki nagyon szerelmes. Ugyanakkor nyitott szemmel jár, és jól jönne neki egy kis plusz kereset is. Amikor szobatársnője jó pénzért jelentkezik egy pszichológiai kísérletre, de nem ébresztett benne bizalmat a csapat, Terry a helyére lép. Ugyan azonnal rájönnek, hogy a barátnője helyett ment, meggyőzi őket, hogy érdemes a kísérletben tartani őt is. Drogokat adnak nekik, különös vízióik és érzéseik lesznek az alanyoknak. Terry egy különleges kislánnyal is megismerkedik, aki különös dolgokra képes, szinte fogságban tartják itt, és név helyett csak egy számot visel. Terry ki akarja deríteni, mi folyik itt pontosan és segíteni a gyereknek. Miközben a barátját behívják katonának, a fiatal nő a saját háborúját vívja meg.

Stranger Things regény, így nagy eséllyel azok fogják elolvasni, akik a sorozatot is szeretik. Ilyen vagyok én is, és pont a sorozat ismerete és szeretete az, amiért nem tudtam igazán élvezni a regényt. Tele vagyok előismerettel, ami miatt ennek a cselekménye nagyon kiszámítható lett számomra. Már amikor megismerjük a szereplőket, pontosan tudtam, a végén mire megy ki a játék.

Érdekelne is, milyen élmény lehet a könyv annak, aki most ismerkedik a sorozat világával. Aki nem tudja, mi lesz a kísérlet eredménye, és nem ismeri a szereplők sorsát pár évvel későbbről. De lehet, hogy nekik sem lenne felhőtlen szórakozás a történet.

A cselekmény a thriller és a horror határán igyekszik egyensúlyozni, de Bond nem képes úgy megteremteni a hétköznapok horrorának hangulatát, mint ami egy King regényben megvan. A cselekményből érezni, hogy a felszín alatt szörnyű dolgok folynak, de nincs az a gyomorszorító érzésem, mint amit a Kedvencek temetője, Az, vagy még sorolhatnám hosszan, milyen regények keltettek bennem.

A regény tempója egyre gyorsul ugyan, de mivel tudtam, hova fogunk kilyukadni, helyenként eluntam. Annyira szerettem volna legalább egy olyan meglepetést, amivel nem számoltam előre… de nem, ez kielégíti a rajongói igényeket és annyi.

Ha nagyon gonosz akarnék lenni, azt írnám, a borító sikerült a legjobban. De nem akarok ilyen negatív lenni, inkább azt írom helyette, a képregény sokkal jobban a fogamra való volt, mint a Gyanakvó elmék.

(Tudom, nem ez a lényeg, de nem furcsa ez a cím? Bennem annyira felidézi a Gyilkos elméket, hogy az már szinte megtévesztő.)

De a negatív élmények mellett ki kell emelni, hogy a szerző jól kezeli a karaktereit. Folyamatosan mélyíti a főszereplőjét, bár a mellékszereplőket valóban csak pár vonással ragadja meg. Terry barátja, a kísérletekért felelős orvos is csak egy-egy váz. Ha már olyan hosszú az alapozás, talán, őket lett volna érdemes alaposabban felépíteni.

Van benne történelmi hangulat is, az a háborúellenes hangulat, a fiatalok meneküljenek-e át Kanadába, vagy vegyenek részt egy értelmetlen háborúba?

Egyszer el lehetett olvasni, de sokkal többet vártam.

Bond: Gyanakvó elmék – Mint thriller: 50% lassabb kezdés után feljavul. A sorozat nézőinek kevés újat tud mutatni.

Szubjektíven: 40% sokkal többet vártam. Hiába javul a végére, arra már kiábrándultam.

Menekülős, másik világgal szembenézős, szörnyes.

Will kiskamasz, akinek a kedvenc hobbija a barátaival szerepjátékot játszani. Egy nap azonban valódi szörnyekkel kell szembenéznie egy másik világban. Hasonlít a sajátjára, de mégsem az. Egyedül van benne, illetve szörnyekkel, akik az életére pályáznak. Igyekszik hazaüzenni, az anyjának elmagyarázni korlátozott módszerekkel a helyzetet, miközben menekül a Demogorgon elől. Mikor már feladná, mindig történik valami, ami visszaadja az élet- és harci kedvét. A barátai üzenete, egy különös lány jelenléte, vagy emberek, akik segítségre szorulnak, hogy kijussanak innen, és ezt csak ő adhatja meg nekik.

A Netflix egyik legnagyobb dobása a Stranger Things, ami sorozatként nagyot tarolt. Nem is meglepő, hogy igyekeznek még több bőrt lehúzni az ötletről, és egyre több mindennel bővíteni a kínálatot. Láttam már játékfigurákat is, de képregény és regény is íródott a sorozat eseményei köré.

A túloldalon Will történetét mutatja be részletesebben – simán olvasható úgy, mint az első évad kiegészítő kötete. Az alapokat láttuk a sorozatban is, de a hangsúly nem azon volt, Will hogyan élte túl a másik világot. Itt ez kerül előtérbe.

Fel is merül a kérdés, mennyire kell ismerni a sorozatot ahhoz, hogy a képregény érthető legyen? Attól függ, mennyire akarunk belemerülni. Simán Will története, aki egy másik világban találja magát, ahol egy szörny vadászik rá, ahol fél és haza akar menni, előismeret nélkül is érthető. Csak a karakter szenvedései és helytállása érthető lesz annak is, aki most ismerkedik a Stranger Things univerzummal.

Ám! Will tesz olyan dolgokat, melyek kapcsolódnak a sorozathoz. Vannak benne olyan részek, melyeket csak az fog megérteni, aki nézte a sorozatot is. Ott láttunk dolgokat, és most megtudhatjuk azt is, hogy ezekhez mi köze volt a fiúnak a túloldalon. Mert ő is reagált a világban történtekre, gyakran segítette a szereplőket anélkül, hogy azok ennek tudtában lettek volna. Ezek azok az események, amelyeket csak akkor lehet érteni, ha láttuk a sorozatot is.

A karakterek ezért nem is lettek bemutatva, érezni, hogy arra építenek, ismerjük már őket a sorozatból. Will a kicsit kivétel, akinek egy új arcát ismerhetjük meg. Azt már láttuk, mit tett vele ez a kaland, most láthatjuk, hogyan tette vele. Szépen leképezi a folyamatot, ahogy egy életre szóló traumát összeszed a gyerek, és ez hatással lesz a személyiségére.

Ha már a karakterek: azt nagyon tudtam értékelni, hogy a rajzolók mennyire igyekeztek hűek maradni az eredeti anyaghoz. Nem csak a CGI lények, mint a Demogorgon, de az emberi szereplők is abszolút felismerhetőek. Azért nem fotó minőség, de nem is kell annak lennie.

Képregény, így a szöveg helyett inkább a mondandót emelném ki. Alapvetően nem érzem olyan történetnek, amit valamely tanulságra akartak kihegyezni. Az benne van, ahogy a sorozatban is, hogy a család és a barátság mennyire fontos, és mennyire meghatározza azt, akik vagyunk. Jó tulajdonságként ünnepli a bátorságot: Will rettenetesen fél az egész kaland alatt, de helytáll és nyerni is tud a végére.

Aki a sorozatot szereti, annak szinte kötelező. A többiek meg inkább a sorozat első évadával kezdjenek!

Houser: A túloldalon – Mint képregény: 70% a sorozat ismerőinek jó kiegészítő, a többieknek nagyon hiányos.

Szubjektíven: 80% szerettem, ahogy kiegészíti az első évadot és a képek is korrektek.

Holly Chase áloméletet él. Az apja gazdag rendező, az édesanyja sztár volt, akitől a lány remek géneket örökölt. A mostohaanyja is szépség volt, aki ugyan már meghalt, de tanácsait Holly még mindig a fejében hallja. Tőle tudja, a pénz és a hírnév minden. Holly is felkapott csillagocska, akinek mindene a népszerűsége. 16-17 évesen már igazi zsarnoka a házvezetőnőnek, akit még karácsonykor sem enged haza a kislányának.

Karácsony éjjelén különös zajra ébred. Mostohája szelleme jött el hozzá és figyelmezteti, ő rossz úton járt, Holly ne kövesse! Legyen jobb ember, vagy megjárja. Holly elsőre megszeppen, majd sorra érkeznek hozzá a karácsonyok szellemei. Megmutatják a múltját, a gonosz jelent és a végeztes jövőt, amit a viselkedése okoz. Holly azonban úgy dönt, nem veszi komolyan, elvicceli az egészet. Még meg iy gőzi magát, hogy rossz álom volt az egész.

Nem az volt - a következmények pedig végzetesek. A házvezetőnő kislánya meghal egy tűzben, amiért közvetve Holly a felelős. Ő maga pedig egy balesetben veszti életét, már a következő napokban. A lelke azonban nem lel békére. Be kell állnia a Scrooge Művekbe dolgozni. Ő lesz a Múlt karácsonyok szelleme, ha már őt nem sikerült megmenteni, kap egy esélyt, hogy most ő mentsen meg másokat.

Holly New Yorkban éli zombi életét. Minden évben a kiválasztott személy nyomában jár, és karácsony éjjelén igyekszik meggyőzni, legyen jobb ember, mint eddig volt. Nem öregszik, de nem is él igazán. Már változott, de még benne az a régi Holly, akinek csak maga számított.

Az idei alany nem is kicsit kelti fel a lány figyelmét. Ethan 17 éves, veszettül gazdag és jóképű. Ugyanúgy bánik az emberekkel és a pénzzel, mint anno Holly. A lány nem csak magát látja benne, de a lehetőséget is, mivé lehetne. Nem bírja megállni, miatta elkezd szabályt szegni. Nem mehetne Ethan közelébe, ő mégis megismerkedik vele. Mi több, randizni kezd vele és bele is szeret. Trükköznie is kell, senki ne jöjjön rá a többi karácsony közül, mit csinál. Egy valakit avat csak be: az új gyakornokát, aki falaz neki.

Ethan az apja halála után változott meg. Egy ostoba baleset pár éve, és egy nagyon jó ember meghalt. Nélküle a család szétesett, és Ethan modellje fukar és gonoszkodó nagyapja lett.

Mindden trükk hiába, a karácsony eljön és Hollynak el kell játszania a szerepét. Ám Ethan ugyanúgy reagál, mint annak idején Holly. Nem veszi komolyan, nem változik. Ha pedig nem teszi, a sorsa is egy lesz a lányéval. Mivel a Jelen Karácsony Szelleme nyugdíjba vonul, ha Ethan elbukik és meghal, ő veszi át a helyét. Az önző Holly örül is ennek, de aztán rádöbben, hogy most a fiú érdekeit kellene néznie. Újabb szabályt szegve besétál a Jövő műsorába, mindent elmond Ethannek, és kéri: legyen jobb ember!

Nem is sejti, ez az ő tesztje volt igazán. Most változott meg, lett jobb ember. A gyakornoka igazából a Múlt karácsony szelleme, aki nem tudott annak idején segíteni neki. Így nagyobb tervet szőttek, hogyan mentsék meg. Holly most megmentette magát. Még elköszönhet a csapattól, majd a saját ágyában éred, karácsony reggelén. Mintha az utóbbi évek  meg sem történtek volna.

Holly most jobb ember lesz, minden tragédiát megelőz. Az apjával elmegy New Yorkba is. Megakadályozza  a balesetet, amiben Ethan apja meghalt. Most nem így lesz, Holly megmentette. Ethan az egyetlen veszteség: hiába szerelmes belé a lány még mindig, a megváltozott világban esélyük sincs. Ő 17, Ethan még csak 11, és így, hogy az apja élhet, más lesz az ő élete is.

Nyomozós, sorozatgyilkosos, lelki indítékos.

A vénkisasszony Cecile az utóbbi időszakban rendszeresen felkereste Maigret felügyelőt. A nő idős nénikéjével lakott, tulajdonképpen gondozta a mozgásában korlátozott asszonyt. Az utóbbi időszakban azonban meggyőződése volt, hogy éjjelente valaki bejár a lakásba. Nem lop, de átmozgatja a tárgyakat. A legutolsó alkalommal Maigret éppen nyakig volt egy nagy ügyben, nem ért rá beszélni a nővel. Így súlyos csapásként éri, amikor a nőt és nénjét meggyilkolva találják a lakásukban. Miért nem hitt neki? Becsületbeli üggyé válik megtalálni a gyilkost. Gyanús Cecile testvére, Gerard, aki állandóan anyagi gondokkal küzd. Maigret azonban másra gyanakszik, de bizonyíték híján másképpen kell megszereznie a vallomást.

Maigret ugyanolyan ikonikus nyomozó, mint Columbo, Sherlock Holmes vagy éppen Harry Bosch. Az Agave lelkiismeretesen gondozza is Simenon munkásságát, így folyamatosan el vagyunk látva az újabb és újabb történetekkel. A legutóbbi a titkos szerető esete.

Most, ahogy ezt leírtam, belém hasított, mennyire sokat mondó a cím. Amíg olvastam, nem gondoltam bele, de a regény végének ismeretében ez egy elég beszédes cím. Ha komolyan belegondolunk, van olyan csavar, amit előre lelő. Most örülök is, hogy ezt csak most gondoltam így át, és nem előre kezdtem el gondolkozni rajta.

A cselekmény a szokott sémát követi. De az ügy más is, így nem volt unalmas ez a történet sem. A bűneset megtörténik, megkezdődik a nyomozás, gyűlnek a bizonyítékok. De Maigret szokás szerint nem éri be a tárgyi bizonyítékokkal, neki az emberi oldal az első. Miért tette a gyilkos, amit? Most ráadásul a szokott megszállottságon személyes érzelem is hajtja a nyomozót: bűntudat. Ha komolyabba vette volna Cecile panaszát, megmenthette volna?

Amíg eljut oda, hogy magában összeálljon a történet, kevésbé tudott lekötni a regény. Legfeljebb az érdekelt, szerencsétlen Gerard mit szenved. Ám amikor már megvan a gyanúsítottja, és Maigret pszichikai eszközökkel igyekszik bizonyítékot szerezni, már sokkal jobban tetszett. Ugyan volt egy olyan érzetem, hogy túl sok mindenre jön rá a szinte semmiből, de ahogy a nagy, klasszikus leleplező végnél mindent elmagyaráz, logikusnak és érthetőnek tűnt az eset.

A karakterek a szokott minőségben lépnek elénk. Simenon odafigyel arra, hogy pszichésen megalapozott karakterekkel dolgozzon, és kevés vonással is képes életre kelteni őket. Bár Gerard nem szerepel sokat, mégis, annyira jellegzetes lett, hogy szinte látom magam előtt. Maigret alakja is kapott új vonásokat: eddig is eltökélt nyomozónak láttam, a bűntudat még jobban felerősíti a kényszerét az ügy megnyugtató lezárására. Az is újdonság volt számomra, hogyan teljesít olyankor, amikor teljesen el van havazva. Sok ügy van egyszerre, és mindegyik igényelné a figyelmét.

A regény stílusa is a megszokott. Tömör és tömény – bár az elejét most szellősebbnek éreztem a szokottnál. Azt is meg kellett szoknom, mennyivel komorabbnak éreztem az egésznek a hangnemét. Ez valószínűleg abból adódik, hogy Maigret vádolja magát, és ez a regény hangulatában is megfigyelhető.

Érdekes eset volt ez is, ha az elejét kicsit lassúnak is éreztem. Összességében tetszett.

Simenon: Maigret és a titkos szerető - Mint krimi: 70% lassabban indul, a végére pszichés játszmává érik. Tömör, hangulatos.

Szubjektíven: 65% nehezebben hangolódtam rá, de a végére bírtam az emberi játszmákat.

Barátság szétszakadós, múltbeli tragédiát átgondolós, emlékezős.

Tony életének első szakaszában meghatározóak voltak a barátai és az első nagy szerelme. Veronica, akihez ő jobban kötődött, mint a lány hozzá. Akivel sülve-főve együtt voltak, a lány mégsem feküdt le vele. Majd szakítottak, és egy ágyban kötöttek ki. De a kapcsolatukat már nem lehetett megmenteni. A baráti társaság is szétszakadt egy tragédia miatt. Hosszú évekkel később Tony örökségként az egykori jó barát, Adrian naplóját kapja meg. Az emlékei megindulnak, és most már másképpen tud visszanézni a dolgokra. Most próbálja megérteni, hogy jutottak el arra a pontra mindannyian, ahonnan már nem volt visszaút.

Kortárs regény, és nyert ilyen-olyan díjakat is. A kritika szerette. Azt kell mondanom, én sajnos nem.

Már ott kezdődnek a gondjaim, hogy nem értem, mire volt jó ez az egész történet. Van itt valami poén, vagy plusz csavar? Vagy egy nagy felismerés a végén? Nekem ezek közül egy sem volt meg, és a végén is teljesen tanácstalanul tettem le a könyvet. Próbáltam rájönni, mit adott nekem a kötet, de legszívesebben azt válaszolnám, untam és semmit.

Ha mélyebb tartalmat keresek benne, megakadok ott, hogy közhelyeket mondjak. Az életet, a velünk történő eseményeket soha nem érthetjük meg, amikor éppen zajlanak az események. Utólag nyernek értelmet a dolgok. Ezt éli meg Tony is, aki a regény legvégére jut el oda, hogy belássa egykori tévedését, megbánja, amit a múltban tett, és elnézést kérjen. Felismer összefüggések, ki miért tette, amit. De ezzel már nem ér el semmit. A történtek lezajlottak, akinek igazán járna a bocsánatkérés, már nincs, és ezt semmi nem teheti jóvá.

A regény szerkezete sem könnyíti meg az olvasást. Az elején a fiatal Tony van előttünk, aki kamaszként köti az első barátságait, és látjuk, hogyan és milyen egyetemista lesz belőle. Itt találkozik először az öngyilkossággal is, egy velük egy iskolába járó srác választotta ezt az utat, és már akkor beszélget erről a társaság. Mintha csak előkép lenne, mi fog történni egyikükkel, és ez mit vált ki a többiekből majd később.

Már ebben a részben bajom volt, hogy kevés a cselekmény, de azért még volt annyi, hogy lekötött. Majd a regény második felében az idős Tony emlékezik és forgatja meg magában az emlékeket. Itt már cselekmény szinte semmi, és az időrend is borul. Amikor éppen valami felmerül a férfiban, azon jár az agya és vele tartunk mi is.

Én meg nagyon rá akartam jönni, hogy mire megy ki a játék. Ok, valaki öngyilkos lett. Direkt nem írom le ki, legalább a minimális cselekmény felfedezését meghagyom annak, aki elolvassa. Most az lenne a lényeg, hogy utólag megértsük, miért? Mert nem krimis a történet, nagyon érzelmi az egész.

A karakterek nem fogtak meg. Akkor szeretek egy regényt, ha van benne valaki, akit nagyon tudok kedvelni, vagy nagyon rühellhetek. Ebben nem találtam ilyen személyt. Már eleve az, hogy minden elmúlt, semmit nem lehet megváltoztatni vagy jóvátenni, csak utólag ítélkezhetünk. Sokan vétettek hibákat, de ezek sem tragikus vétségek. Ami miatt Tony sajnálkozik a végén, az is olyasmi, amiért maximum etikai ítélet mondható.

Látom a modern vonásait, ami ilyen téren korrekt is, de nagyon nem tudott lekötni a könyv.

Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt - Mint kortárs: 70% több idősíkot variál, eljátszik az emlékezés csalóka voltával és kapcsokkal.

Szubjektíven: 20% az eleje még lekötött, de a visszaemlékezés és önvizsgálat nem jött be.

A borító egy kis, de jellegzetes részletét megmutatom. Melyik ez a regény?

Holnap erről mesélek délután, akkor kiderül!

Nyaralós, balatoni, kincskeresős, kiskamaszos.

Amikor megszületett, az Annamária keresztnevet kapta. Ám már csecsemőként olyan örökmozgó volt, annyi figyelmet követelt, hogy az ápolónők Hiszti Krisztinek kezdték becézni. A kislányon ragadt a név, és kiskamaszként is mindenki Krisztinek szólítja. A szája most sem áll be sosem, a szülei meg is könnyebbülnek, amikor nyárra a nagymama jelentkezik és nyaralni viszi a gyereket. A Balaton körül pihennek, amikor egy régi dobozban Kriszti kincses térképre akad. Mivel a nagyi fiatalos és jó fej, unokájával a rejtvények megoldásába kezdenek, haladnak nyomról nyomra. Kriszti közben új barátot is szerez a helyi Huba személyében, és a kincs kutatása közben egy másik rejtélyt is sikerül megoldaniuk: egy balatoni rablóbandáét.

Kinek mi ugrik be, ha azt mondom, gyerekkönyv? Az idősebbeknek eszükbe juthatnak a Csíkos könyvek kamaszkorukból, de sokaknak biztosan beugrik Harry Potter neve is. Lehet találni nem egy külföldi sikersorozatot, amelyek némelyike nálunk is olvasható folyamatában. Így neveld a sárkányodat, a Percy Jackson történetek. Szerencsére már magyar szerzőktől is szerezhetünk be olvasnivalót a kisebbeknek, így valami plusz élményt adva a kezükbe.

Voltatok már úgy, hogy olyan helyen jártatok, ahol egy számotokra kedves regény játszódott és lekövettétek élőben a helyszíneket? Számomra nagy élmény volt Langdon professzor nyomában járni Firenzében, és itthon is előszeretettel megyek olyan helyekre kirándulni, amelyek regényélmények is egyben.

A Balatoni nyomozás pont ezt kínálja. Gyerekkönyv, de annyi humorral és szeretettel van megírva, hogy idősebbeknek is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Sok helyszínen játszódik, és a Balaton környékén több várost is bejárnak benne. Egyet már ki is pipáltam én is, míg olvastam a regényt. A tapolcai malmot megnéztem, amikor arrafelé jártam.

A cselekmény pörög végig, fejezetenként jut valami érdekes benne. Néha ez akciósabb jelenet, mint a rablók csapdába ejtése a kötet végére. Van sok rejtvényfejtős, hiszen a térkép az első helyet adta meg, onnantól kezdve minden helyszín egy újabb nyom a következő felé. Még akár azt is lehet játszani, hogy nem olvassa az ember folyamatosan, hanem megáll az aktuális rejtvénynél, és megpróbálja maga is megfejteni. Akad benne nehezebb, könnyebb is – így ezzel is változatos.

Az ötlet azonban pazar, és akinek van kisgyereke vagy unokája, innen ötletet merítve nagyon jól fel lehet dobni egy nyaralást.

A szereplői kedvesek, helyesek és jelenségek. Töpszli néni, Kriszti nagymamája egy jelenség. Kalandos múltja van, most is nagyon pörög még, és nagyon szereti az unokáját, a lakóhelyét. Ő az a nagyi, akit mindenki szeretne magának. Kriszti eleven, élénk kislány. Könnyű megkedvelni, és a sok fecsegéséből sok érdekeset is lehet tanulni.

Kiemelném még a kötet állatbarát voltát is. Töpszli néninek van egy szamara és egy norvég macskája, akik szintén jelenségek. A macska vs. helyi vadászeb jelenet nagyon kész…

Humoros és szerethető végig. Alapvetően szituációs poénok vannak benne, nekem bejött.

Balaton mellé nagyon ajánlom, de nélküle is megmosolyogtat!

Fiala: Balatoni nyomozás - Mint gyerekkönyv: 90% kalandos a cselekmény, szerethetőek a szereplők, tanít is kicsit.

Szubjektíven: 85% jópofák a szereplők, az állatokat különösen bírtam. Hangulatos, vicces.

Cím: A Nagy Kocsmakvízkönyv

Szerző: Bartha Álmos - a QuizNight.hu egyik alapítója, aki most annak is elérhetővé teszi a játékot, aki eddig kimaradt belőle.

Műfaj: játék, ismeretterjesztő

Cselekmény: inkább nevezzük tartalomnak. Játékos formában gazdagítja a tudásunk, akár magunk is játszhatunk este a fotelben, de egy baráti társaság is összeállhat vetélkedni. Sokféle rejtvény, kipróbált és sikeres recept alapján.

Várható megjelenés: ősszel

Miért várós?

• Eddig kimaradt nekem a QuizNight élmény, de már várom, hogy pótolhassam.
• Imádom a játékokat, a műveltségi vetélkedőket pláne.
• Ötletesnek tűnik.
• A 21. Század Kiadó is bizalomgerjesztő.

Történelmi, sorsösszefonódós, tragikus.

Szende Pál tehetséges fiatalember, akit zavaros nőügyei miatt az apja Berlinben taníttat. A tanárai szerint egyszer ragyogó patikus lehet belőle, noha Pál figyelmét a helyi lányok kötik le. Kaland követ kalandot: egyszer egy orosz testvérpárt is megszédít. A szép nővért vágyból, a rondábbat szánalomból csábítja el. Nem is sejti, hogy e viszonyból lánya született, akit anyja és nénje Moszkvában nevelnek fel. Nem sejtheti, hogy a politikus Berija pont ezt a lányt szemeli ki egyik éjjelre, és olyan fotókat készít róla, melyek majd az unokája életét zúzzák össze. Nem sejtheti, hogy az ő és a fia tettei hogyan hatnak másokra, amelyek majd összeadódva befolyásolják a következő generáció sorsát.

Még nem fejtettem meg a címet. A mocskos napokkal nincsen gond – ebben a regényben szinte kivétel nélkül csak mocskos napok vannak. Az emberek olyanokat tesznek benne egymással, hogy égnek áll a hajam is. Ha történelmi oldalról nézem, olyan rendszereket látunk, amelyik szintén mocskosak. A hét a kérdőjel a fejemben. Lehet, meg kellene számolnom, hány időugrás van a történetben? Szerintem több hétnél.

Ami bizonyos, Gárdos nem kíméli az olvasóit. Olyan eseményeket és világot mutat be, hogy az ember rosszul van attól, hogy embernek született. A regény végére már ott tartottam, hogy akit megöltek, az járt jól. Az életben maradtaknak annyit kellett szenvedni és szívni, hogy jobban jártak volna egy koporsóval. Nagyon lélekgyötrőek az események benne, ugyanakkor leállni sem lehet vele.

Ha rákapsz az elején, már érdekel, kivel mi történik, és milyen utódai lesznek. Még akkor is, ha generációról generációra kegyetlenebb eseményeket pörget a szerző. Az ártatlanok gyakran járnak rosszul. Iskolai kis csínyektől kezdve kegyetlen nemi erőszakig terjed a paletta, itt tényleg ember embernek a farkasa.

Ennél azonban még súlyosabb, amit a politikai rendszerekből látunk. Ahogy a hatalmasak eltapossák a náluk kisebbeket, és életeket zúznak össze. Berija megerőszakol egy lányt? Semmi gond. Internáló tábor, gyors kivégzés, és a kedves politikai vezetőnek makulátlan marad a hírneve. A kommunista rendszerben úgy érzi a kisszerű tanár, hogy már nem félnek tőle a gyerekek? Példát kell statuálni! Mit számít, hogy egy életet tönkretesznek piti dolgok miatt, az elv a lényeg!

Annyira borzalmas, hogy fájt olvasni. Az egyes ember, és a rendszerek szintén is csak mocsok van. Gárdos a Hajnali lázban valami nagyon tisztát és emberit mutatott be, ez annak a teljes fordítottja. Amit el lehet követni egy ember ellen, ebben megteszik.

Igazából még csak szimpatikus szereplőt sem tudok megnevezni benne, mert mindenkinek van vaj a fején. Sokan sokkal nagyobb büntetést kapnak az érdemeltnél, de ártatlanság ebben a kötetben nincs. Jó, talán Szvetlana nem volt bűnös, de mielőtt egyáltalán élni kezdhetett volna, jött Berija, aki mindent elragadott.

Sokkal mesélősebb ez a kötet, mint a már emlegetett Hajnali láz. Durvább is, de közelebb áll az élőnyelvhez. A szövegtől függetlenül is, a cselekmény olvastatja.

Megrázó, szörnyűségekkel teli könyv. Mocskos, eltalált a cím. De attól még érdemes olvasni.

Gárdos: Hét mocskos nap - Mint kortárs: 80% történelem és családtörténet ügyes kombinálása, megrázó tartalommal.

Szubjektíven: 70% borzasztott, de nem bírtam letenni. Érdekelt mi lesz benne, de megviselő.