Járvány ellen küzdő, kutatós, titkos célért dolgozó.

Az Andromédát legyőzték ugyan, de az anyaga az egész világon szétszóródott. Úgy kezdett falni bizonyos műanyagokat, hogy az űrbe kijutást is hosszú évekre ellehetetlenítette. Továbbra is figyelik, változik-e vagy lesz-e újabb incidens. Közel 50 évvel az eredeti megjelenés után az Amazonas felett jelenik meg egy ijesztő felhő, valami változik és az emberiség veszélybe kerül. Mielőtt porig rombolnák a dzsungel egy jelentős részével, egy tudóscsapat kap esélyt, hogy a helyszínre utazzon és tárja fel, állítsa meg az anomáliát. Tudósok, szakterületeik legjobbjai vannak rég kijelölve a feladatra. A végső parancs előtt egy változást eszközölnek csak: az eredeti csapat egy tagjának fia, a robotika szakértője, James Stone is bekerül. A csapat elindul a dzsungel mélyére, nem is sejtve, hogy odafent valakinek milyen tervei vannak velük és a módosult Andromédával…

Crichton eredeti regénye nagyot ment a maga idején. Mai szemmel már nem olyan átütő, de az dicsekedhet a zsáner elsőséggel. Most pedig a Robokalipszis szerzőjének közreműködésével megjelent a folytatás is.

Az már látszik, ez nem lesz klasszikus. Sok tekintetben jobban megfelel a mai kor elvárásainak, de az eredetinek is tisztelegni akar. Így meg elég érdekes mix születik, ami nem feltétlenül kellemes.

Crichton védjegye a száraz, tudományhoz nagyon közeli stílus. Szinte esettanulmányoknak tűnnek a regényei, ezzel is a hitelét növelve a történetének. Nyomokban ez itt is megvan, de érezni, hogy Wilson hozza a saját módszerét is. Kicsit olyan ez a regény, mintha utólag állították volna össze a dokumentumokat, elbeszéléseket, hogy rekonstruálják az eseményeket. Félig Crichton dokumentarista, félig Wilson regényesebb elbeszélése. Különös is a végeredmény, igazán egyik se és mindkettő is. Engem kissé zavart is.

Ezt fokozza, hogy nem csak levelezések, kivonatok kerültek be a szövegbe, de nagyon sok benne az előreutalás is. Ha figyelmesen olvasunk, már a csapat összeállásakor van olyan narráció, amiből meg lehet tudni, mi lesz a végkimenetel. A legtöbb ilyen megjegyzés ugyan a figyelmet fokozza – pl. egy szereplő halálakor megjegyzi, hogy nem ő volt az utolsó halott a küldetésen – de rontották az élményem azok, melyek előre lelőnek poénokat. Bár, ha belegondolok, ez az utólag elmesélés eleve kizárja, hogy a vírus jön, lát és kiírtja az emberiséget. Nincs igazi izgalom.

Más a végkimenetel és a sci-fi zsáneren is variálnak kicsit. Nem simán egy vírus ellen küzdenek, hanem a világegyetemben az értelmes élet lehetősége merül fel. Sci-fi téma ez is, rákapcsolódik az eredeti történetre is, de ez más. Aminek örültem, nem jó ugyanazt olvasni újra és újra. Az már más kérdés, hogy ez az idegen civilizációs ötlet, az Androméda eredeti célja téma kevésbé kézzel fogható, és a szerzők nem is adnak fix válaszokat. Nagyon sok minden nyitva maradt a történet végén, aminek szintén nem örültem túlzottan.

Már gondosabban formáltak a karakterek. Hosszabb is a regény, jobban alapozva is vannak a személyiségek. Ez a végső két csavar miatt kell is – Sophie és James kapcsán is van egy-egy meglepetés. Azért ettől nem lesz karakterdráma és nagyon a központi eseményre, az Androméda evolúciójára van kihegyezve a cselekmény.

Sok tekintetben erőltetett és furcsa is a sztori, de azt érezni belőle, hogy tisztelettel bánik az alapanyaggal és igyekeztek azt fejleszteni.

Crichton & Wilson: Az Androméda evolúció – Mint sci-fi: 55% az eredeti anyaggal tisztelettel bánik, fejleszti. Modernebb, mai regény.

Szubjektíven: 45% az előre lelőtt poénok nem tetszettek, és furcsa a kevert stílusa is.

Csodálatos dolog, ha az embernek adatik egy reménysugár, amikor már minden veszni látszott. (Galbraith: Halálos fehér)

Tudod, mi az igazán elkeserítő, Kelemen? Hogy ötszáz év alatt sem tanultunk a hibáinkból. Szerinted mennyit kell várnunk, hogy túllépjünk saját árnyékunkon? Hogy együttes erővel lépjünk fel az ellenségeinkkel szemben? Hogy magyar ne ölje a magyart? (Csikász: A két fejedelemasszony)

Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen gyönyörű hely ilyen gonosznak adhat helyet. Harvath azonban tudta, hogy a gonosz bárhol előfordulhat, és mágnesként vonzódik a szépséghez. Sokszor elgondolkozott rajta, vajon miért.
Mindig is úgy gondolta, hogy azért, mert a gonosz képtelen bármi szépet is alkotni. Csak a pusztulást ismeri. Így aztán a gonosz a hatalmat leszámítva mindennél jobban vágyik a szépségre.
A szépség jutalom, dédelgetett vágyálom, egy illúzió, amelynek az a célja, hogy elhitesse a világgal, hogy a gonosz nem az, aminek látszik. Ezért vágyták úgy a leggonoszabb emberek a szépséget. (Thor: Az idegen ügynök)

Újra megnéztem a fényképet. Látszatvilágban éltünk. Igazából mit tudtunk egymásról? Az égvilágon semmit. Legalábbis a valóban fontos dolgok közül. De senkinek nem vethetek a szemére semmit. Én is része voltam ennek a színjátéknak. (Wallis de Vries: Álnok)

Az az igazság, hogy az intelligencia az utolsó és a legnagyobb egyenlőtlenség a világon, olyan egyenlőtlenség, amely további egyenlőtlenségeket szül. (dos Santos: Halhatatlan)

– Pringle-re. Így szokták szólítani a legidősebb unokáját. Fizzynek három gyereke van – magyarázta Robin. – Izzy állandóan róluk áradozott: Pringle, Flopsy és Pong.
– Jézus isten! – morogta Strike. – Mintha a Teletubbykat kéne kikérdeznem! (Galbraith: Halálos fehér)

– És milyennek képzeled el álmaid asszonyát, ha meg szabad kérdeznem? – kérdezi, miközben egy hatalmas szürcsöléssel beszippantja a kilógó hagymát.
– Semmi különös – mondom bizonytalanul. – Legyen csinos, fiatal, és legyen egy kis esze is.
– Mondom én, hogy álomvilágban élsz – jelenti ki Rudi. (Falk: Gőzgombóc blues)

A magyarok barbárok, kétség sem fér hozzá, viszont főzni, azt nagyon tudnak! (Csikász: A két fejedelemasszony)

Colin rájött, hogy a világ nem egyszerűen igazságból és hazugságból, helyes és helytelen dolgokból áll. Van ezek közt egy bizonytalan terület, ahol az ember ide-oda ingadozhat, a nem egészen helyes és nem egészen helytelen közt. (Anderson: Lord Drayson bukása)

Még mindig iszonyú megbántva érzi magát, és haragszik rám. Megértem. Vannak sebek, amiket csak az idő gyógyíthat be. (Wallis de Vries: Álnok)

Terroristát megfékező, kémes, politikai manőveres.

Egy CIA elemző randizni akart a barátjával, aki egy titkos osztagban szolgált. Egy védett helyen szervezték meg a bulit, titokban, de mire észbe kaptak, rajtuk ütöttek. Esélyük sem volt, és brutális videó készült a nők kínzásáról és kivégzéséről. Az elnök és a CIA vezetője Scot Harvath ügynököt küldi terepre. Ki van az esemény mögött? Túl szervezett volt, hogy a helyi terroristák akciója lehessen. Közben folyamatosan újabb dzsihád akciókat kiviteleznek amerikaiak ellen a világ több pontján is. Harvath hamarosan meglátja az összefüggéseket, és rájön, hogy Oroszország sajátos eszközt választott, hogy a Közel-Kelet elleni háborújába bevonja az Államokat. Harvath, miközben a bűnösök nyomában jár és egyre közelebb kerül az oroszhoz, aki egy terrortámadás túlélőjeként bosszúért él, az életéről is döntést kell hozzon.

Nem is tudom, mivel kezdjem. Két olyan dolog van, aminek igazából a regényhez nem sok köze van, de negatív irányba húzta le már a regénykezdő alaphangulatom. Az egyik, hogy roppant furán van kiadva ez a sorozat. Még az Ulpius adott ki egyet (6. rész), most pedig jött a 15. kötet. Nem egyszer olyan korábbi akciókra van fél szóval utalás, melyekre fogadnék, hogy korábbi részek kalandjai voltak. Ez tudott zavarni.

A másik, a hős neve. Scot Harvath. Mindkettő olyan, mintha direkt rossz helyesírással lenne megadva. Miért nem Scott? A Harvath meg szinte minden feltűnésekor a Horváth magyar alakot juttatta eszembe, de ez nem az.

Ezt leszámítva a saját zsánerén belül remek könyvet kaptunk, amit szórakoztató volt olvasni. A cselekmény nagyon pörög és nagyon sok helyszínen is zajlik. Szíria az alap, innen indulunk, ide térünk vissza és végig fontos, de közben a szereplők megfordulnak Európa több nagyvárosában, Washingtonban is többek között, vagy éppen a Közel-Kelet más-más országában. Egyik kaland vezet át a másikba, és olvasóként azt is pontosan látjuk, ahogy az egyik eset vezet a másikhoz, hogy a végére Harvath összerakja a teljes képet és levadássza az orosz ügynököt.

Akció és krimi, némi kémes beütéssel. Ez nem az a finom kémjátszma, amit la Carre művelt. Itt akciókat szerveznek és odacsapnak, ezért is az akció. Látványos jelenetek sora van benne, akár bombával, akár komolyabb fegyveres összecsapásokkal. Mivel Harvath az igazi felelősöket is kutatja, így kerül bele a krimi is.

Még azt érdemes kiemelni, hogy a szerző igyekszik politikai játszmákat is belekeverni. Van egy szenátor, aki elnök akar lenni, és profi szinten ármánykodik. Érdemes azt is megnézni, hogy milyen eszközöket ad az oroszok kezébe Thor. Nem tudtam nem észrevenni azt a gondolatot, amit már más regényekben is olvastam, hogy az oroszok hogyan befolyásolják a választásokat is, és hogy hatnak a háttérből a világra.

Cselekményközpontú, gyors regény, ami valóban végigszáguld az eseményeken. Izgalmas is, vannak fordulatok is és át van itatva a hagyományos amerikai akciófilmek nagy hazafiságával. Ez is az a típusú sztori, amiben az USA menti meg a világot.

Amit némileg fájlaltam, hogy a karakterei mennyire csak a cselekedeteik által vannak megfogva. Pasis akcióregény, nem is vártam, hogy érzelegjenek, de pl. Harvath a nagy dilemmáját, hogy költözzön és családot próbáljon működtetni, vagy Szása traumáját jobban is ki lehetett volna bontani. Neki nagyon durva múltja van, arra többet lehetett volna rátenni.

Akcióregénynek, sok amerikai patrióta érzelemmel remekül megfelelt.

Thor: Az idegen ügynök – Mint akció: 85% változatos és gyors eseménysorral bír, izgalmas, feszes szöveg és tempó is.

Szubjektíven: 70% kicsit több lélektan nekem elfért volna, különben tetszett és sodró sztori.

Az életet sokféleképpen meg lehet menteni, nem feltétlenül a fizikai életmentést beleértve. Egy életmódváltás, egy segítő személy közbelépése is lehet sorsfordító.

Kirsty Moseley romantikus regényében, a Nincs vesztenivalómban Anna fizikailag már megmenekült. Még szinte kamasz volt, amikor egy bandavezér megölte a szerelmét, őt elrabolta, bántalmazta és erőszakolta. A lány kiszabadult, hazatért, vigyáztak rá – mégsem menekült még meg teljesen. Saját magát zárta ketrecbe. Bár nem díjazom, amikor a szerelem lesz mindenre a megoldás, az gyakori regénybéli megoldás. Itt is ezt választotta az írónő: Anna új testőrt kap, akit megigéz a lány és meg akarja menteni – egymásba szeretnek, és Anna többszörösen megmenekül a szerelmük miatt.

Beth O’Leary és Victoria Connelly hősnői egy lakáscserével/nyaralással mentik meg magukat. Katherine rutin életet él, amit kitölt a munkája és észre sem veszi, milyen beszürkült körötte minden. Minden évben várja is a Jane Austen emlékére rendezett rendezvényt, ahol kikapcsolódhat. Idén pedig a szerelem is rátalál a nyaraláson – igen, tudom. Nem csak a hely, ez pasi is. De ahogy fentebb írtam, ez gyakori az írónőknél. Van a Hétvége Mr. Darcyval történetében olyan hősnő is, aki itt gyűjt elég merszet, hogy kilépjen egy rossz kapcsolatból. (Mondjuk, az is segít neki, hogy látóhatáron van rögtön az új szerelem.) O’Leary az Otthoncserében egy gyászban fuldokoló nagyit és unokáját és ismerteti meg velünk. Ők ketten cserélnek lakást és életet, ami aztán mindkettejüknek jót tesz. Természetesen itt is van szerelmi szál, de azért többről szól a maguk megmentése. Saját magukat definiálják újra, találnak hobbit és olyan elfoglaltságot, amit szenvedéllyel űzhetnek.

Végül, állati megmentőket is említeni kell. Igen, jelen esetben cicákat, akik nélkül sok-sok embernek rosszabb lenne. Alfie, a szürke kandúr otthont keresett magának első gazdája halála után. Kiszemelt egy utcát, ahol több lakó életébe beavatkozott abban a reményben, hogy ha több helyen otthon lesz, nem marad gazdi nélkül. Rachel Wells már folytatást is írt, de az eredeti, a Mindenki macskája, Alfie volt. Egyeseknek a szerelemben, másoknak a beilleszkedésben és volt, akinek a nyelvtanulásban segített. Melinda Metz a Cirmos-hadműveletben nagyon hasonló történetet mesél el. A sztori cirmos cicája, MacGyver a nevének megfelelően nagy problémamegoldó és azt akarja, hogy az emberek boldogok legyenek körötte. Mi a megoldás? Társakat találni nekik! Mac lopkodni kezd, és a talált tárgyakat olyan embereknél hagyja, akiknek szükségük van egymásra szerinte. Békít ki rég haragban levő testvéreket, hoz össze szerelmeket és a magányos asszonynak pótgyereket is szerez e módszerrel.

Kisvárosi, féltékenységet figyelmen kívül hagyó, nyomozgatós.

Franz egyre több téren kénytelen vészhelyzetekkel megbirkózni. Egyrészt, Leopold hazahozta a thai lányt, aki már szült is neki egy kislányt és hamarosan a férfi harmadik felesége lesz. A nagyi és a papa persze odavannak a kicsiért, aki mégis Franzot kedveli legjobban a családba, és csak nála csendesül el. Pedig Franz nagyon nem akarja megkedvelni a kislányt, aki a sushira emlékezteti… A barátnője is makacskodik, és komolyabb kapcsolatot szeretne: házasság, gyerekek. Franz nem akarja ezt, így a nő olasz nyaralásra indul barátnőkkel és egy új pasit is beszerez. Mindenki arra biztatja a rendőrt, küzdjön a lányért, de szerinte ő talál nála jobbat is. Végül, ott egy bűnügy is. A közutálatnak örvendő iskolaigazgató házára gonosz graffiti kerül, majd meg is gyilkolják a férfit. Franz a tettes nyomába ered.

Franz Eberhofer második nyomozása ez a történet, és örömmel jelentem ki, hogy jobban szerettem ezt a részt, mint az előzőt. Továbbra sem egy hagyományos krimi, de már inkább az, és Franz karakterével is jobban megbarátkoztam.

A számomra legfontosabb, hogy itt értelmesebb a krimi szál és Franz nyomozása sem olyan sejtésekre épülő szerencsevadászat, mint korábban. Most is alapoz Falk: a garázdaság miatt már megismerjük a karaktert, a hozzá való viszonyát a helyiekre, mire megölik és Franz a gyilkos nyomába eredhet. Még az is tetszett, ahogy szépen beleszőtte a hazatérő idegenlégiós esetét. A bizonyítási eljárás még nem az igazi, de ennek is megvan az oka. Rita Falk nem hagyományos krimit ír, legalább annyira komédia is, és a nyomozás, Franz alakja karikatúra elemeket is magában foglal.

A férfi magánélete ontja magából a mókás helyzeteket. A rokonai most is ugyanolyan színes egyéniségek, és folyamatosan felkavarják az állóvizet. Megvannak ugyanazok a mókás/idegesítő szokásaik, mint a kuponok gyűjtése vagy a Beatles imádata, de közben haladnak is az események. Érkezik Uschi baba, aki hamar megkapja a Sushi becenevet. Valahol zavarnia kellene a rasszista humornak, de még abban is van szeretet ezen a szálon. Ahogy Leopold és Franz viszonya is felemás: testvérek, de egyben riválisok is.

Franz magánélete viszont továbbra sem tetszett. A szerelmi viszonya folytatólagos a nővel, akit mindig is a párjának szántak a szülők és a nagyi. Komolyan drukkoltam, hogy a nő elmenjen, kezdjen új életet, de a kötet végét olvasva nem biztos, hogy ez lesz. Nem látom, miért lenne annyira jó a párosa a rendőrrel, mint ahogy a család gondolja. Majd meglátjuk… a komikus elem minden esetre működött, ahogy Franz magánnyomozni küldte egykori társát a nő után. A kíváncsiságnak megvan az ára…

Franz még mindig nem a számomra szimpatikus hős, de már több mindenben tudtam kedvelni. Egyéni humora van, ami nem egyszer jól jön ki a történetben. A kedvencem a Sushi becenév volt, de azért elég sűrűn kicsúszik egy olyan megjegyzés, ami a célszemélynek kisebb pofon, de olvasóként jót lehet mosolyogni rajta. Jóindulatú figura ez a Franz, csak még túl sűrűn elveszett és gyerekes. Egyes dolgaiban meg hiába értem, miért került be komikus elemként, még mindig inkább taszítanak. Erre meg a lakrésze a legjobb példa, amit a disznóólból alakított ki magának. (De kiderül, akkor is járt ide nőkkel, amikor még disznók is voltak benne.) Aki látott már élőben ilyet, szerintem nem tudja elképzelni, hogy lesz egy ólból lakrész. Legalábbis nekem nagyon nem akar menni ez az elképzelés.

Az biztató, hogy ezt a részt jobban szerettem, lehet olvasni tovább a sorozatot!

Falk: Gőzgombóc blues – Mint krimi: 70% színes karakterek, bonyolultabb bűnügy és humor keveréke receptekkel.

Szubjektíven: 55% szimpatikusabb Franz, jobban átjött a humora és az ügy is alakulóban.

• Gabo: Kiválasztottak - ifjúsági, misztikus
• Animus: Sötétség - skandináv krimi
• 21. Század Kiadó: Csendes halál - thriller
  • Római kalandok - női
  • Sors, szerelem, Toszkána - női (Next21)
  • Könyvesbolt a tengerparton - női (Next21)
• Álomgyár: Szállj ki, ha tudsz! - női thriller
• General Press: Egy könyvmoly élete - női
• Metropolis Media: A sötétség gyermekei - fantasy
• Geopen: Holtidő - thriller
• Athenaeum: Szerelmes Jane - romantikus
• Agave: A beteg - thriller
• Fumax: Az Ezüst Utazó Rekviem - képregény
• Könyvmolyképző: Lucas - New Adult
  • Az egyszerű vadon - romantikus
  • Megtört büszkeség - gyerekkönyv, kaland
  • Villa a szigeten - női

Július

5. Springer: A rózsaszín papírlegyező esete - gyerekkönyv 4

6. Falk: Télikrumpligombóc - krimi 3,5

7. Wallis de Vries: Álnok - YA thriller 4,5

8. dos Santos: Halhatatlan - sci-fi 3

9. Galbraith: Halálos fehér - krimi 4

10. Ryan: Bárcsak! - romantikus 1

     Crichton: Az Androméda-törzs - sci-fi 2,5

11. Anderson: Lord Drayson bukása - történelmi romantikus 3,5

    Csikász: A két fejedelemasszony - történelmi 4,5

Remélem, a kánikulában jutott idő olvasásra is! Kitartást különben mindenkinek, mert ma ugyan enyhébb az idő ,de attól tartok, ez csak ideiglenes - szerencsére olvasni melegben is lehet.

Történelmi, anyós – meny viszályos, harcos.

A bécsi udvarban nem tetszik a politikai döntéshozóknak, ahogy egyes családok sorsa alakul. A császárnak még mindig nincs fia, és a mostani asszony sem tűnik jó választásnak Lipót mellé. Miközben Zrínyi Ilona gyermeket vár, újabb Rákóczi fog születni – túl erős politikai hatalma lenne, és mindkét családtól vagyont örököl majd. Annyi merszük nincs, hogy a terhes nagyasszonnyal végezzenek, de egy kémnek megbízást adnak, hogy I. Rákóczi Ferencet mérgezze meg. Ebből a család nem sejt semmit. Izgatottan várják a kisgyermeket – Ferenc és Ilona szerelme változatlanul erős, a kislányuk mindketten rajongva szeretik és a mindenbe bele szólni akaró Báthory Zsófiát is tudják együtt kezelni, aki a fiánál csak az unokáit szereti jobban. Így dupla csapás, amikor a fiatal főúr odaveszik az ármányban. A két fejedelemasszony más-más sorsot szán a földeknek, gyerekeknek és elkerülhetetlen az összecsapás – csak az segíthet, hogy mindketten a gyerekekért dolgoznak.

Már az első kötetnél is látszott, milyen gigantikus feladatot tűzött ki maga elé Csikász Lajos, de most látszik igazán, hogy mekkora ez a vállalkozás. II. Rákóczi Ferenc regényes életrajza – két köteten vagyunk túl, és még csak az alapokat kaptuk meg. A szülei házasságát, a nagyanyja jellemét és Bécs taktikázó politikáját, miközben Magyarországon a kurucok is egyre szervezkednek. Ha ilyen tempóban haladnak tovább a történettel, ez simán verni fogja Sharpe kalandjait Cornwell tollából, pedig az sem egy rövid széria.

Viaskodom is magammal, mert ez egy jó regény, ahogy az első kötet is. Szívesen olvasnám tovább is. Emberileg, történelemben is teljesen rendben van. Csak éppen nem merek belegondolni, milyen monumentálisnak kell lennie, ha ebben a formában akar a szerző eljutni egészen Rodostóig és a fejedelem haláláig.

A történelem aktív és mozgalmas a regényben. Nagyon tudtam értékelni, ahogy nem a cselekmény rovására megvilágít összefüggéseket és vázolja a politikai, hatalmi helyzetet és játszmákat. Kik és miért harcolnak, az egyes megmozdulások milyen következményekkel jártak. A szerző képes arra, hogy nem csak a Rákóczi-család van a fókuszban, hanem a kapcsolataik és rokonaik révén sok mindent le tud fedni a korból. Most pl. kifejezetten érdeklődve olvastam, mi lett a Zrínyi családdal, vagy éppen azt a jelenséget, ahogy Lipót lehet a művészetkedvelő, szelíd császár, mert megvannak az emberei a piszkos munkára.

Mellette az emberi sorsok is hitelesek, és együtt tudtam érezni a családtagokkal. Ilona és Zsófia ellenségeskedése, ahogy a pap és az apáca még fűtik is az idősebb asszony indulatait… Az atya különösen ellenszenves egy figura volt. Nem egyszer még a mérgezőknél is lejjebb csúszott a szememben. Thököly Imre színre lépése is nagyszabású, és ad egy kis romantikus színezetet is a regénynek. Bár nekem a nő első férje volt a szimpatikusabb, Csikász nagyon szépen megfogja, ahogy másként és nagyon tudta szeretni mindkettőt Zrínyi Ilona.

Abba bele tudnék kötni, hogy a regénybéli narrátor hogyan tudhat intim részleteket is. Hiszen a keret az, hogy Rákóczi elmeséli Mikes Kelemennek a történetét. Mert azt, hogy a mérgező a halálos ágyán bevallotta neki az igazat, még el tudom hinni. De azt nagyon kétlem, hogy bárki is beszámolt volna neki arról, milyen szenvedélyes csókcsatába bonyolódott az anyja Thökölyvel, már az első adandó alkalommal.

Az emberi és a történelmi oldalon túl még szépen is van megírva. Igényes kötet.

Szerettem ezt a részt is, és várom is, hogy folytatódjon a történet!

Csikász: A két fejedelemasszony – Mint történelmi: 85% történelmi és emberi szempontból is alapos, igényes. Hiteles szereplők.

Szubjektíven: 70% bele tudtam élni magam. Szórakoztat, de sok mindent át is a korszakról.

Abby, Kim, Pippa és Feline együtt indulnak a téli szünetben nyaralni. Az egyikük családjának van egy vidéki kúriája a hegyekben, ott eresztenék ki együtt a gőzt. Ám mindenkinek akad egy-egy titka, ami lassan felszínre kerül és elrontja a hangulatot.

Kim Pippa miatt jött el, aki a legjobb, sőt az egyetlen igaz barátnője volt. De mióta Abby családja ide költözött, a lány hanyagolja az ő kedvéért. Jött, hogy jobban ne veszítse el a barátnőjét. Sokként is éri, amikor a szobaelosztásnál Pippa és Abby kerülnek egy szobába. Nem tetszik neki az sem, amikor Abby fiúkat hív fel magukhoz, buliznak. Amikor Pippa azt is elárulja, hogy jövőre Franciaországba megy Abby oldalán, a lány összeomlik.

Másnap nem is találják, de Abby állítja, hogy az egyik fiúval ment el. SMS is jön tőle, hogy a fiúk hazavitték. De a hangulatnak már lőttek.

Feline, aki betegnek hazudta magát, igazából bánatos. Az apja tönkrement, és a lány nem tudja, hogyan mondja el a barátainak, hogy szegény lett. Naplót ír, menekül. Abby megtalálja és zsarolni akarja vele: sokkal tartozik a lánynak, így most a kölcsönt ajándékká akarja változtatni. Feline nem enged a zsarolásnak, de ő is eltűnik.

Pippa pedig bűntudatos, ahogy a lányokat keresik az erdőben. Majdnem megcsalta a barátját. Csúnyán bánt Kimmel is. Le is döbben, amikor megjelenik a barátja és kiderül, mi folyt itt igazán. Abby elcsábította a srácot, aki azért Pippa barátja maradt. Attól tartott, ha szakítanak, Pippa apja kirúgja az ő apját. De a helyzetet se bírta így, elkezdte elrabolni a lányokat.

Pippa kerekedik felül és a többiek is előkerülnek egy házból. A srác szanatóriumba kerül, a lányok meg próbálják összeszedni a barátságuk morzsáit, de nem sok sikerrel.

Amnéziás, bosszút állós, szerelembe eső.

Lucy egy lelkész lányaként rendes kell, hogy legyen. A lány mindent meg is tesz, hogy az apja büszke lehessen rá, és sikeresen játssza is a jól nevelt leány. Megzabolázza az énjét, aki szívesebben mászna fára, mint kötögetne. Könnyen hazudik is, de mivel azt nem illik, kifejlesztette az igazság megkerülésének egyéb módjait. Ám amikor találkozik a birtokot megöröklő, ifjú és jóképű lord Draysonnal, próba elé lesz állítva. A lord eladná a birtokot, költözniük kell özvegy édesanyjával. Így amikor a lordot baleset éri, ledobja a lova és beveri a fejét, az amnéziás férfinak képes azt hazudni, hogy ő a lány szolgája, akit egy hete fogadott be, mert megszánta, annyira nyomorult állapotban volt. A férfinek ugyan gyanús a dolog, de nem tudja cáfolni. Lucy meg reméli, ha a lord megismeri őt, meggondolja magát és nem lakoltatja ki őket.

Már a borító elárulja, hogy történelmi romantikus regénnyel van dolgunk. Az udvarház a háttérben, a Jane Austen világát megidéző ruhában a lány az előtérben. Sikerült a borítónak is pont olyan kettős érzelmeket kelteni bennem, mint a regénynek. Tetszenek ezek a stílusú ruhák, de valamiért mégsem az igazi. Talán túl sok a fehér árnyalat?

Maga a cselekmény egy olyan klisére épül, amit ismerünk, de én pl. tudom szeretni. Az amnéziás személy kicsit be lesz csapva, így jobb emberré tud válni és még a szerelmet is megtalálja a végére. Ha kicsit poénkodni akarok, akkor ez A vasmacska kölykei, csak a viktoriánus korszakban.

A történet kifejezetten kellemesen indul. Hangulatos, pajkos és nagyon működik Lucy karaktere, ahogy megtéveszti a lordot. Nincsenek igazán nagy komikus elemek benne, pl. a lord nem szerencsétlenkedik össze-vissza, ha egyik-másik feladattal a ház körül nem is tud mit kezdeni. Romantikus regény is, így egyre inkább az kerül előtérbe, ahogy egyre többet megtudnak a másikról és kezdenek egymásba szeretni. A hangulata, a könnyedsége olvastatta velem.

Csak sajnos az emlékek visszatérnek, és vált a történet. Ott már nincs meg benne az a plusz, amiért addig szerettem a könyvet. Sima románc lesz, kiszámítható véggel, ami meg is íródott a végére. Még csak azok a konfliktusok se kerültek bele, melyek adnák magukat. Lord Drayson gazdag nemes, Lucy csak egy tiszteletes lánya. Szerintem elég nagy köztük a rangbéli különbség, de itt abszolút úgy tesznek, mintha az nem is létezne. Pedig ez pont az a kor, ahol nem vették könnyen a rangon alul nősülést.

Ezzel eljutunk oda, ami a másik problémám a regénnyel, de általában a zsánerrel is. Történelmi romantikusnak hívjuk: akkor nem kellene történelminek is lennie? A füredi lány pont azért tetszett annyira, mert az történelmi is volt. Itt az első részben, amikor Drayson nem tudja kicsoda ő, van pár elem, amiről távolról rá tudom sütni, hogy van legalább a társadalmi életből némi köze a korszakhoz. Pl. a birtok rendezése, vagy éppen megismerni egy nemes életmódját, hogy mihez ért a férfi és mihez nem. De aztán nem marad semmi, épp csak annyi, hogy nem napjainkban játszódik a regény. A korszak csak elnagyolt díszlet.

A regény konfliktusa – Drayson eladná a birtokot – mű és nagyon mesebeli módon meg is oldódik. Ha megkéred a kezem, olyan mindegy, hol lakom, add csak el! Ez se tetszett.

A szereplők tipikusak. Szerethetőek, Lucy az elején érdekes is, de aztán tipikus szerelmes.

Az elejét szerettem, a második felét nem. Sajnos, így csalódást is keltett.

Anderson: Lord Drayson bukása - Mint történelmi romantikus: 65% a történelem csak díszlet, de bájos sztori, némi humorral.

Szubjektíven: 55% a kezdés tetszett, jókat mosolyogtam, bírtam a szereplőket is. De aztán…