Szerelmes, kötelezettségekbe beleszokó, álcás.

Viktor nem akart a következő svéd király lenni, az a bátyja lett volna. Ám fivére halála után rá száll a kötelezettség, mikor még a gyászát sem tudta feldolgozni. Álnéven Amerikába küldik, ahol névtelenül gyászolhat. Maggie újságíró akart lenni, és ösztöndíjjal be is jutott egy jó egyetemre. Az álmokat azonban szétzúzta, amikor a szüleit meggyilkolták, és a lány felelőssége lett a kisebb testvéreiről való gondoskodás. Hazaköltözött, és takarítónő lett egy helyi hotelben. A pénz állandó gond, pedig legidősebb öccse is abbahagyta az iskolát és mindenben igyekszik segíteni. Egy alkalommal benyit egy szobába, és szemben találja magát egy jóképű, meztelen férfival. Amikor legközelebb látja, egy bárban itta magát merev részegre. Hazaviszi magával – mikor pedig rájön, hogy a vendége a svéd trónörökös, egy titkos interjú gondolata ötlik fel benne. A szerelem azonban átírja a terveket.

Egyes történetek visszatérnek újra és újra. Ilyen az, amikor az álruhás herceg vagy hercegnő beleszeret egy közemberbe. Ezt a történetet meséli Karina Halle is, aki bevallottan a Római vakációt gondolta újra pár változtatással. Megcserélte a nemeket és több románcot vitt bele a történetbe – aranyos helyett érzéki lett a meséje.

Mert ez bizony mese, és végig kiakasztott, milyen erőltetett konfliktusok vannak benne. Mert azon nem lepődtem meg, hogy a cselekmény pár mondatban összefoglalható. Egy násztánc, ahogy a kezdeti vonzalom forró viszonnyá alakul, majd igyekeznek jövőt is biztosítani maguknak. Nem egy izgalmas könyv, de romantikusban nem is az izgalom szokott a leggyakrabban előforduló jellemző lenni.

Visszatérve, a konfliktusok. Azt még megértem, hogy a hétköznapi lány nincs otthon az etikettben, a nyelvet sem beszéli – ezért vannak ellenérzések a királyi párban, hogy milyen hercegné, majd királyné lenne belőle. Maggie egyéb dilemmái viszont röhejesek: komolyan képes azt gondolni, hogy a testvérei nem költöznének át Svédországba, egy palotába (!), ahol a királyi család tagjai lennének és gazdagok. Inkább maradnának otthon a szegénységben és a kilátástalanságban. Butaságon vesznek össze Viktorral, és a nagy gesztussal békül is tiszta klisé – az egyik gyerek meg is jegyzi, hogy mindketten túl sok romantikus filmet néznek. Bár azt inkább Halle teszi, hogy ilyen megoldást írt.

Szokás szerint nem voltam oda érte, hogy elkezdi összemosni a vágyat a szerelemmel. Mondjuk, nem nagyon tudok mit hozzátenni ahhoz, hogy Maggie először Viktor farkát látja meg, és teljesen a hatása alá kerül, mekkora. Sok is az erotika a kötetben, de azért Halle figyel, hogy legyen romantika is. Nem állítom, hogy nem túl gyorsan lesznek halálosan szerelmesek és hihetetlen, de ez női mese. Vannak romantikus gesztusok, randik, nem csak az ágyban ismerkednek. Most tudtam örülni ennek is.

A két főszereplő nagyon tipikus romantikus regényes. Se Maggie, se Viktor nem egy emlékezetes figura. Mindketten szépek, tehetségesek, csak most gyászolnak és tanulják cipelni az új felelősségeiket. Jó emberek, túl jók is. Nem egyéniségek, csak a nyálregények klasszikus hősei. A mellékszereplőkben több élet van: Maggie testvérei vagy éppen a norvég herceg, Magnus, változatosabb és kevésbé tökéletes egyéniségek – jobban is bírtam őket.

Mennyire sikerült a Római vakációt átírni? Nekem az eredeti jobban tetszik. Az aranyos volt, klasszikusan romantikus. Ez inkább nyálregényes erotikus szórakoztatás, amiben a két összeillő ember minden téren összejön.

Halle: A lázadó herceg – Mint romantikus: 55% szórakoztató és könnyed, de eredetiség nélkül és kliséket halmozva.

Szubjektíven: 35% egy-egy mókásabb részt leszámítva téptem a hajam a buta konfliktusokon.

James Patterson egyike a bestseller listák sztárjainak.

Ebben nem kis része van annak, hogy jól ráérez, kivel kell együtt dolgoznia. Nem is tudok olyan szerzőt rajta kívül, akinek ennyi kétkezes regénye lenne.

Az alábbi szerzőkkel mit jegyez együtt?

1: Bill Clinton

2: Mark Sullivan

3: David Ellis

4: J.D. Barker

5: Liza Marklund

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, bosszút állós, bűnügybe keveredő.

Beacon Heights látszólag egy átlagos kisváros, ahol jómódú emberek élnek. A gimnázium az egyik legjobb az országban, szinte garantált, hogy innen bekerülni a kiszemelt előkelő egyetemre. A tökéletesség itt nem kivételes, hanem elvárás. A jó jegyek, a külső, egy megfelelő hobbi és tehetség. Az iskola királya az a Nolan, aki nemcsak jóképű, sikeres sportoló, de még gazdag is. A látszat azonban csalóka: Nolan kegyetlen diktátor is, aki többek életét megkeserítette. Öt lányét is, akik egy iskolai projekt után kitalálják, hogyan álljanak bosszút. A tervüket azonban valaki félreviszi, és az iskolai csíny halálos merényletté vált. Nolan halott, és a lányok gyanúsítottak. Ahogy a rendőrség egyre közelebb ér hozzájuk, úgy próbálnak maguk rájönni, ki volt Nolan gyilkosa, és miért őket akarja bemártani.

Sara Shepard több sikeres ifjúsági sorozatot is jegyez, és a tévé is felfedezte a munkáit. A Pretty Little Liars hatalmas siker lett, egy olyan sorozat nőtt ki belőle, ami még alsorozatokat is kitermelt, ha azok nem is értek az eredeti nyomában.

A perfekcionisták önálló sorozat volt, ha vannak is hasonlóságok a legsikeresebb Shepard-regényekkel. Kamaszlányok, gazdagok és szépek, egy elit iskolában. Bűnügy, és titkok őrzése, miközben valaki kiszemelte őket. Igen, az alapok határozottan egyeznek. Így borítékolható, aki az egyiket szerette, a másikkal is meg lesz elégedve. (Azért a belőlük készült sorozatokat kár volt összekötni, de ez már egy másik történet.)

A történet pillanatok alatt pörög fel, és mire észbe kapunk, megtörtént a bűntény. Nolan halott, a rendőrség nyomoz és a lányok titkokat őriznek. Dupla feszültséggel játszik el a szerző: egyrészt, fokozatosan adagolja a titkokat, amelyeket a lányok őriznek. A gyilkossághoz képest nem fajsúlyos titkok és sérelmek ezek, ami egy guilty pleasure sorozatba illik. A gazdag lány igazából elszegényedett. Ilyesmik. Mindegyikben akad bulváros elem, miközben kamasz problémák is.

Azért meredekebb témák is felmerülnek, de a szerzőre jellemző könnyed stílusban. Az, hogy egy kamasz öngyilkos lesz, mert annyit zaklatják az iskolában: komoly dráma. De mivel annyi könnyedebb van mellette, és sok minden felmerül, nálam inkább olyan hatást váltott ki, hogy hitetlenkedtem. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy a középiskola ennyire pokol, mindenkinek – kivéve a zsarnokoknak, bár Nolan holtan végzi.

Mellette a lányok maguk kis eszközeivel Nolan gyilkosa után erednek, megvan a maguk gyanúsítottja, és trükköznek, hogy bizonyítékot gyűjtsenek. Itt is inkább a guilty pleasure elemek dominálnak, ez nem egy komoly thriller.

Az 5 hősnő elég változatos, és leképeznek egy-egy típust. Az egyéni stílusú művész, a szépség, a méhkirálynő, a sportsztár és a problémás. Így meg lehet találni, akivel azonosulni tud az olvasó. Ahhoz sokan vannak, hogy mindenkit mélyen ábrázoljon Shepard, de mivel típusok is, így azt bővíti egy-egy egyedi vonással, és készen is vannak.

Gyorsan lehet benne haladni, nagyon könnyed a stílusa. Filmszerűen peregnek az események, bőven van függővég és a lányok közti váltások miatt nagyon dinamikus is. Érthető, a lányok oldaláról eléggé érzelmes is, miközben a nyomozás és rejtély bolondítja az eseményeket.

Elsősorban szórakoztató regény, nem is akarok tanulságokat kihozni belőle. Inkább pont az zavar, hogy nagyon bulvár és hihetetlen a környezet és hogy az iskola ennyire pokoljárás.

Azonban elszórakoztatott, és ha a lányokat nem is kedveltem meg, a sztori vége érdekel.

Shepard: A perfekcionisták - Mint ifjúsági: 70% szórakoztató, könnyen fogyasztható. Felületesen érint komolyabb témákat.

Szubjektíven: 65% bár a lányokat nem kedveltem meg, a rejtély és a stílusa olvastatta velem.

Cím: Lassan izzó tűz

Szerző: Paula Hawkins – sikerszerző, bár annál a lánynál a vonaton sikeresebb kötetet még nem sikerült írnia.

Műfaj: női, thriller

Cselekmény: három nő, egy brutális gyilkosság. Laura, aki véres ruhában hagyja el a helyszínt, és mindig azt hallotta, hogy valami baj van vele. Miriam, aki tanúja volt a lány útjának és véres ruhájának. Carla, akinek megölték az unokaöccsét és békére akar lelni.

Várható megjelenés: nyár végére várható a magyar kiadás

Miért várós?

• Bár nem vagyok Hawkins rajongója – Flynn köteteit jobban szeretem –, azért elég nagy név már, hogy figyeljek rá.
• A cselekményből még kevés derült ki. Tartok tőle, hogy a három nő lelki drámája lesz középpontban, de talán jut bele cselekmény is.
• Hawkins eddig mindig rejtett nők elleni erőszakot a cselekménybe, érdekel, itt vajon hogyan. Mert kétlem, hogy ez elmarad.

Kosztümös, misztikus lényes, emberi útra lelő.

Yves de la Croix atya a Napkirály szolgálója, tudós elme. Meg van győződve arról, hogy a sellők léteznek, és egy expedícióval el is indul, hogy bizonyítékot hozzon. Egy élő és egy holt sellővel tér vissza, elnyerve a király kegyét. Megvan a terv: a holtat tanulmányozzák, míg az élőt felhizlalják és a királyi lakoma főfogása lesz. A lény azonban nem akar enni – Yves húga, Marie-Josephe kezd vele foglalkozni. A viselkedése, a dala lassan meggyőzi a lányt, hogy a sellő nem oktalan állat, ő is emberi lény. Harcba kezd, hogy megmentse a sellő életét. Senki nem akar hinni neki, inkább az elméletet tesztelnék, hogy a sellő húsa halhatatlanná tesz – ez a király álma. Lucien, a király tanácsadója azonban egyre közelebb kerül a lányhoz, és ő meggyőzhetőnek tűnik. Yves is melléjük áll, és már együtt küzdenek a sellő életéért.

Izgalmasak azok a projektek, ahol fogják a történelmi helyzetet, és beletesznek valamit, ami nagyon nem illik bele, de ennek ellenére működik a történet. Naomi Novik így küldött harcba Napóleon korába sárkányokat is, és Vonda M. McIntyre így vitt a Napkirály udvarába sellőt.

A történet kényelmes tempóban van elbeszélve, itt nem a cselekmény a lényeg. Igazság szerint lassan és kevés dolog történik benne, nagy izgalmak sincsenek benne. Még talán a sellő szöktetési jelenete a legmozgalmasabb, de az egy rövid rész a közel 500 oldalból.

Viszont, a korszakot, az emberek közti viszonyokat és kétségeket nagyító alá helyezi, és részletesen megmutatja. Ha a kort nézem, ez az a világ, ahol a látszatokat őrzik, de mögötte mindenki egy nagy fertőben él. Mindenki szeretőket tart, fattyakat rejteget vagy éppen ismer el. A szereplők jó részéről ki fog derülni a végére, hogy más az apja vagy az anyja, mint ahogy a társadalom elismeri, a világ tudja. Egy esetben ez még izgalmas csavar lehetett volna, de itt többször meg van ez játssza. Így csak azt érte el, hogy mennyire álságosnak és hamisnak éreztem azt a világot, amit bemutat.

Emberileg pedig olyan témákat feszeget, mint a haláltól való félelem, s így a halhatatlanság hajszolása. Lajos jellemét ez egészen eltorzítja: szószegő lesz miatta, önző döntéseket hoz és nem csak magát, az udvarát is megrontja. Lucien törpe méretű, és ezért választ egy bizonyos életformát. Ő attól fél, hogy mit örökítene egy utódnak, így playboy lesz, noha a szíve mélyén neki is a szerelem és a család kellene. Marie-Josephe ugyanolyan kutató, élénk jellem, mint a bátyja. De mivel nő, a társadalom egy bizonyos szerepbe kényszeríteni, és amint kicsit is próbál kitörni, már máglyával és boszorkánysággal fenyegetik. Ahogy a történet halad, szembe kell nézniük a félelmeikkel és a társadalommal. Lesz, akik egymásba kapaszkodnak és győznek, mások kénytelenek kitörni a kereteik közül.

Az emberek jelleme, a királyi udvar és az a politikai légkör, amelyben benne van a pápának való megfelelés kényszere, hiteles és már szinte történelmi. McIntyre történetébe nagyon simán beleillik a sellő, nem érezni mesének tőle a történetet. Inkább egy izgalmas kosztümös urban fantasy vele – a sellő meséi, maga a jelenléte és a tervei egy plusz színt adnak a regénynek. Valamint, rámutatnak arra, milyen gyarló az ember. Simán szembe lehet állítani a sellők életét azzal, amit a királyi udvarból látunk. Ahogy már fentebb is említettem, az emberekre nem kedvező, ha elvégezzük a szembeállítást.

A nyelvezettel azonban küzdöttem. A beszédben és a megszólításokban is felcsendül egy letűnt kor. Nehezebb olvasni, körülményes. A rangok használata helyenként követhetetlen.

Összességében több dolog tetszett, mint ami nem. Nem bánom, hogy elolvastam.

McIntyre: A nap és a hold dala - Mint fantasy: 70% izgalmas történelmi környeztet teremt, nagyon emberi kérdéseket feltéve.

Szubjektíven: 65% a megszólítások az agyamra mentek, tragikusnak is éreztem, de a sztori jó.

Gyerekkori traumát feldolgozó, sztárvilágos, szerelmet lelő.

Cate színészdinasztia sarja: dédszülei, nagyszülei és szülei is híres, szép színészek, akiktől a lány remek géneket örökölt. Gyerekszínészként ő maga is sikeres, szép kislány is. A gyermeki ártatlanságot azonban elveszik tőle: még csak 10 éves, amikor az unokatestvéreivel bújócskázik a család vidéki birtokán, de őt elrabolják. 10 milliós váltságdíjat követelnek érte. Cate harcos alkat, amint lehetősége nyílik rá, megszökik és egy közeli farmon lel menedékre: a pár évvel idősebb Dillon fogadja be és az anyjával hívják a seriffet, a lány szüleit. A megpróbáltatásoknak azonban még nincs vége – újabb sok jön, amikor kiderül, pontosan ki és miért rabolta el a lányt. Ahogy felnő, keresi a maga helyét, a múlt duplán nyúl utána: egy bosszú miatt az életére törnek, ugyanakkor a múltból talál rá a nagy szerelem is.

Annyi mindent ki lehetett volna ebből a regényből hozni! Olyan történetszálak vannak benne, amelyek nagyon le tudnak kötni. A gyerekrablás, a sztárok élete és a kulissza mögötti titkok, de még a családi botrányok is. Ideális strandkönyv lehetett volna. Csak…

Az erős kezdést nem tudta felülmúlni a könyv. A gyerekrablás, Cate lélekjelenléte, és amerre az események haladnak pörgős, izgalmas, és kellően bulváros is. Gazdagok és szépek, de akadnak csontvázak a szekrényben, amelyek az eset miatt dőlni kezdenek. Volt izgalom, volt bulvár, és mindez annyi érzelemmel, hogy bárkinek a helyébe bele tudtam élni magam. Még a jövő felé induló klisé is el lett indítva – mert gondolom az már a fülszövegből kitalálható, ki lesz majd Cate számára a nagy Ő, ha felnőttek mindketten.

Majd jön Cate útkeresése, ami nem is nagyon tudom, mi. Nem romantikus regény, bár a lány a szerelemben is keresi a helyét. De itt még nincsenek nagy szenvedélyek, és olyan sekélyes az egész. (Dillon itt még nem lép színre, csak egy jelenet erejéig, ami szintén arra utal, hogy majd később számolni kell vele.) Nem thriller, mert bár a lányt éri fenyegetés, az a kezdethez képest unalmas. Pletykálnak róla, rossz hírét keltik – ha több Hollywood és sztárvilág lett volna mögötte, jobban elment volna, de ez úgy van megírva, hogy Cate annak ellenére nagyon normális és átlag életet igyekszik élni, hogy kik a rokonai és ő maga is milyen híres. Vagyis, a regény jókora részét kitevő közepes részt untam, és nem éreztem, hogy haladna bármerre is a cselekmény. Lassú is, túlírt is, maximum annyit tudok kihozni belőle, hogy Cate jó ember lett.

Majd a visszatérés a vidéki házba felnőtt nőként, és ott van a jóképű szomszéd, Dillon. Pedig általában a romantikus részek kötnek le a legkevésbé, itt ezt tudtam szeretni. Nem csak azért, mert minden ide vezetett és annyira összeillik a pár, de szimpatikus volt, ahogy Dillon felismeri először magán, hogy szerelmes lett, majd megvárja, amíg Cate is mer így érezni iránta. Barátok, majd szeretők és szerelmesek. Van a kapcsolatuknak íve, és csak minimálisan zavar, hogy onnantól erre ítéltettek, hogy gyerekként találkoztak azon a végzetes napon.

Ugyan a végére megint hoz egy kis thrilleres izgalmat a szerző, de az már csak nagyon mellékszál és alig hangsúlyos. A vége abszolút romantikus és szerelmes.

Abba bele lehetne kötni, hogy minden szereplő egysíkú. Cate és Dillon, meg a családjaik annyira idillikusak, hogy képeslapra kellene nyomtatni őket. A két fiatal annyira egymásnak van megírva, hogy az már puszta giccs. De ennek ellenére szerettem őket.

A stílus a szokott, de a középső rész azért más. Az elején van feszültség és izgalom, a vége aranyosan romantikus. De a közepe… időhúzó, személytelen, nehezen is értem át rajta.

Összességében az elejét és a végét szerettem, a közepét meg túl kellett élni.

Roberts: A pihenőlak - Mint strandkönyv: 55% a lehetőség megvan benne, de sok a felesleges kör, és nem bulváros.

Szubjektíven: 65% az eleje izgalmas, a vége aranyosan romantikus, de a közepe untatott.

Hisz Gandhi-ji is megmondta: A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul. (Joshi: A hennaművész)

De tudjátok-e, nemes urak, miről ismerszik meg, hogy az idők történelmiek? Hát arról, hogy sok minden történik és gyorsan. (Sapkowski: Narrenturm)

– A víz alatt? – vonta fel a szemöldökét. – Egy ember?
– És ha azt mondom – húzta elő titkos aduját Agroinna –, félig sellő?
– Azok félig nők, félig halak, amennyire én tudom, felség… Ez meg teljesen férfi volt. Ha félig sellő, jól álcázta. (Winney: Sellők, hollók és csodalámpák)

„Vérszomjas természetünk – írja Edward O. Wilson biológus egy évszázaddal később – mélyen gyökerezik bennünk, mert a csoport csoport ellen az alapvető hajtóerő, amely azzá tett minket, akik vagyunk.” Úgy tűnik, az emberi természet alapvető része, hogy „az emberek kényszert éreznek, hogy egy csoporthoz tartozzanak, és miután csatlakoztak hozzá, felsőbbrendűnek érzik a többi, versengő csoportnál.” (Sands: Kelet-nyugati utca)

Mi azzal a gond, ha más vagy, mint a többiek? (McGarry: Vágyálmok)

– Majd szólok, ha szükségem lesz a segítségedre. Felfogtad? Ez az én életem.
– Jól fog majd hangozni a temetéseden. (Campbell: Idegen a parton)

Te csak sakkozz. Ott minden a gusztusod szerint lesz. Ez fekete, amaz fehér, és mindegyik mező négyszögletű. (Sapkowski: Narrenturm)

– Ő Muszti! A háziállatom!
Zajnór csalódottan nézte, amint fia a vállára teszi kiszemelt zsákmányát, az pedig izgatottan gazdája fején ugrál.
– Egy patkány a háziállatod? Azt hittem, te olyan kutyás fajta vagy… (Winney: Sellők, hollók és csodalámpák)

Üzletet vezető, megélhetésért dolgozó, családos, női helyzetes.

Lakshmi még csak 17 éves volt, amikor 2 év házasság után elmenekült erőszakos férjétől, aki az asszony verésével vezette le a dühét, amiért a nő nem szült neki gyereket. Az anyósa megtanította a gyógynövények használatára, és kivételesen szépen tudott festeni, amit hennaművészként eladható tudássá változtatott. 14 évvel később már magát eltartó üzletasszony, aki az előkelő indiai asszonyok személyes hennaművésze, saját házat építtet, és csak az bántja, hogy a szüleitől is teljesen elszakadt a régi életével együtt. Minden a feje tetejére áll, amikor a volt férje egy 13 éves kislánnyal állít be hozzá. A lány Radha, a húga, akiről eddig nem is tudott. A szüleik halottak, a kislánynak már csak ő maradt. Lakshmi befogadja, igyekszik jobb életet biztosítani neki, miközben küzd egy királyi megrendelésért is. A csinos Radha azonban olyasmiket tesz, amivel mindenét veszélybe sodorja.

Nem véletlenül került be a Reese Witherspoon Könyvklubba, kifejezetten olyan történet, amelyből a színésznő szeret filmet készíteni. Van egy erős nő, aki mélyről jön és építi fel magát, miközben egy ellenséges társadalmat él túl. Emberi, küzdelmes, életszerű.

Kétféleképpen tudtam olvasni, és mindkét olvasatban más a véleményem a könyvről. Ha Lakshmi történetének nézem, fejlődésregénynek, akkor nem szerettem a történetet. Az eleje nagyon megfogott, ahogy látjuk működés közben az üzleteit, és ott ez az erős asszony, aki mindent egyben tart. Ugyan a múlt sebei nem gyógyultak be teljesen, közel senkit nem mer engedni magához, de halad az úton, amire mindig is vágyott. Csak éppen, ami a regényben fejlődés, én visszalépésnek érzem. Radha a női oldalát erősíti fel, és olyan döntéseket hoz meg miatta, melyek romba döntik a szépen felépített életét. Vagy csak igazságtalannak érzem, hogy mások miatt neki kell fizetni? Az is.

Radha egy nagy gyerek, naiv és észre sem veszi, hogy mit művel a testvérével. Persze, ő is áldozat, és nem jogos, hogy őt utálom azért, amiért olyan naiv és kihasználható, de akkor is irritált, ahogy mindent romba döntött. Gyerekes és önző – bár talán tényleg eléggé megfizet.

Joshi jó a karakterábrázolásban, és mindkettő alakjában valami többet meg tud ragadni, mint a puszta tetteiket és karakterük. Lakshmi a karrierista, aki majd eljut addig, hogy másokért dolgozzon. Radha meg a családcentrikus, aki csak házi boldogságra vágyik. Annyira mások, hogy elkerülhetetlen az ütközés és a szerző szépen le is követi a testvérek közti kapcsolat alakulását, viharokkal és közeledéssel.

Ehhez jön hozzá, hogy a gazdag és nemes feleségeket is bemutatja. Kisebb teret kapnak, de jól jellemez velük egy újabb társadalmi kört. Mindenkinek megvan egy-egy jellemzője, ami miatt megkülönböztethető és egyedi. De velük már a másik olvasathoz kapcsolódunk. Mert feminista olvasata is van a regénynek. Ezek a feleségek az elnyomás egy arcát láttatják: igaz, hogy arany, de kalitkában élnek. A férjeik gyötrését pedig azzal ellensúlyozzák, hogy az alattuk állókat alázzák meg, és túlvédik a fiaiakat. Lakshmi az erős, önálló nő képe, aki a végére értékes emberré is válik, és megtalálja a konszenzust a két énje között. Egyszerre tud fontos lenni neki a családja, amiért áldozatokat is hoz, és olyan munkája lesz, amit nem csak szeret, de másoknak is segít vele. Marad erős, független nő, aki társadalmilag is hasznos, és kitör a ketrecből, amibe a férfiak vagy éppen a gazdag feleségek kényszerítették.

Nagyon női olvasmány, van egzotikuma is. Közelebb hozza Indiát, a kasztrendszert. Érdekes.

Olvasmányos, érdekes. Sok az érzelem, belülről megfogott könyv, de tartalmas is.

Joshi: A hennaművész - Mint női: 90% izgalmas női karakterek, történelmi kor és más világ, de mai kérdésekkel.

Szubjektíven: 70% Radha nagyon nem szimpatikus, a végét is emésztem még. De lekötött.

5: O’Leary: Otthoncsere – Leena és Eileen, nagyi és unokája. Mindketten gyászolnak, hiszen egy családtagjukat vesztették el. Így amikor mindketten változásra vágynak, támad egy ötlet. Cseréljenek lakást! A nagyi beköltözik a nagyvárosba, míg Leena vidéken igyekszik rendbe tenni az életét. Új kalandok, egy kis szerelem és a szívek gyógyulása a program.

4: Harlow: Mindig van tovább – Jack Valentini élete sokáig a tervek szerint alakult. Bevonult, majd a leszerelése után hazatért a családi farmra. A szerelme megvárta, összeházasodtak, és nagy terveket szőttek. Ám egy balesetben a férfi megözvegyül és a gyászba zárja magát. Az álmok lassan szétfoszlanak, és senki nem képes segíteni a férfin. Míg fel nem vesznek egy PR szakértőt, aki nem mellesleg egy szexi városi lány…

3: Papp: Ha/mar – Dalma elvesztette a férjét, és özvegyen maradt két gyermekkel. A nagyobbal gondok is vannak, nehezen kezeli a gyászt. A megtört nő egy görög nyaralás erejéig csak felejteni akar, és viszonyba bonyolódik a hotel egyik alkalmazottjával. Pestre visszatérve döbbenten szembesül azzal, hogy a fia új pszichológusa pont az a Dénes. És nem csak Dalma gyászol, Dénes miközben összerakja a nő családját, maga is túlélni próbál.

2: Attar: A Serengeti köde – Tanzánia. Jack már itt született, és vezeti a családi kávéfarmot. Az egyetemen szerelmes lett, megnősült és a fekete szépségtől egy édes kislánya született. A házassága nem bírta ki a vidéki életet, de Jack élete értelme a lánya volt. Rodel angliai fiatal nő, aki keresi még a helyét. A nővére pedig küldetésre indul Afrikába, életeket akar menteni. Egy terrortámadásban a kislány, a nővér is odaveszik. A két gyászoló ember pedig elindul befejezni a halott nő utolsó, gyerekmentő akcióját – közben talán vigaszt is lelnek.

1: Gould-Bourn: Szívedbe cammogva – Danny a középiskolai szerelmét vette el, és fiatalon lettek szülők is. Ők hárman, ez volt a mindene. Egy baleset azonban összetörte az életüket: az asszony meghalt, és a fiuk is majdnem odaveszett. Az eset óta Will beszélni sem hajlandó, és a saját gyászába merülő apa nem tudja, hogyan segíthetne a fiának. Ezen felül még ki is rúgják, és könnyen fedél nélkül maradhatnak. Jobb ötlet híján, titokban Danny utcai táncosnak áll panda jelmezben. A fia pedig beszélni kezd hozzá – mert egy panda a szívedig cammog.