5: Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere – Wei Wuxian a legnagyobb szörnyeteg, aki valaha kultivátornak született. Démoni mágiát űzött, és egész klánoknak kellett összefogni, hogy végezhessenek vele. Amikor azonban a lelke visszatér, eszébe sincs megtorlásba kezdeni. Csak békében meg akar húzódni, ám egykori ellensége, Lan Wangji magával rángatja és egy mitikus nyomozásba kezdenek. Még az is kiderülhet, hogy egyik férfi sem olyan, amilyennek mindenki gondolja őket…

4: Rowling: Az Ickabog – az Ickabog minden rossz forrása. Egy mitikus lény, akivel minden gyereket rémisztenek. A király egyszer a fejébe veszi, hogy levadássza. Az eredmény: elesett katonák és egy hazugság, amiből majd diktatúra épül. A király megtévesztve, az ország szenved, csak pár gyerekben lehet reménykedni. Meg az Ickabogban, aki a hírével ellentétben nem egy szörnyeteg és valóban létezik.

3: Muir: Gideon, a Kilencedik – Gideon nem akar senki megmentője vagy hőse lenni. Csak le akar lépni a bolygóról, ahol felnevelték, és ahol soha nem lehet igazán otthon, hiszen nem nekromanta. Viszont, az úrnőnek harcosként szüksége van a segítségére. Így Gideon kénytelen elmenni egy halálos viadalra, sötét titkok mélyére leásni és megbékélni azzal, akitől szabadulni akar. Talán még a hőst is megleli magában…

2: Maas: Macskanő: Lélektolvaj – Selina Kyle élete szép is lehetett volna. Tornásztehetség, akinek az olimpia sem lehetetlen álom. Mellette okos és szép is. Ám a családja problémás, és a kishúga rá számíthat csak. Így keveredik a bandák és utcai harcok, majd egy titkos szervezet köreibe, a testvére védelmében. Gothambe harcos manipulátorként és tolvajként tér vissza, de a látszat csalóka. A bűnöző álcája alatt egy hős rejtőzik.

1: Johnston: A megtörtek istene – Edrin Walker száműzve lett a városából, ráadásként mágiával még az önpusztítást és romboló gondolatokat is a fejébe plántáltak. Olyan ereje van, ami a világ zsarnokává tehette volna, így pusztulásra ítélték akkor is, ha Edrin nem is volt rossz ember. Mégis, megmentette a városuk és most halálos küldetésre indul, hogy megmentse a birodalmat a külső és belső ellenségtől. Talán cinikus, talán mindenkire pusztulást hozhat, de akkor is ő a hős, akire szükségük van.

Sorozatgyilkosos, nyomozós, párbajos.

Hercule Poirot már bőven nyugdíjas korban van, de mindig akad egy olyan eset, ami miatt visszatér és dolgoztatja a kis szürke agysejteket. A legújabb eset már a kezdetektől baljós: egy levelet kap, egy kihívást. Sok részlet kiderül belőle, és Poirot érzi is, a gyilkos hamarosan lecsap. Andoverben egy idős boltos, Alice Asher volt az áldozat. A nyomozó a helyszínre utazik, és biztos benne, hogy ez csak a kezdet volt. Újabb levél érkezik, és Bexhill városkájában Betty Barnard esik áldozatul. Megindul a versenyfutás az ABC gyilkos ellen. Poirot nem csupán minél előbb akarja kézre keríteni, de fel akarja tárni az őrületét is. Meg van róla győződve, ha megérti, mi a rögeszméje, miért őt hívta ki párbajra, miért ezek az emberek az áldozatok, a gyilkos is meglesz. Az áldozatok száma nő, a rendőrség is nyomoz, és a rokonok is összeállnak, hogy segítsenek.

Az irodalom nem egy olyan nyomozót adott az emberiségnek, akinek a már a neve hallatán beugranak dolgok. Sherlock Holmes: pipa, hegedű, elmepalota. Hercule Poirot: bajusz, szürke agysejtek, belga, önérzet. Filmen, regényben is halhatatlan.

Az ABC-gyilkosságok attól jó regény, hogy ötvöz dolgokat. Érdemes az elején odafigyelni, hogy mit mond Christie a különféle gyilkosságokról a szereplőin keresztül. A külső és belső, intim gyilkosságokról. Poirot az utóbbit szereti jobban, amikor úgymond családon belül kell keresni a tettest, személyes indítékok vannak. Társa a külső, látványos és nagy ügyek rajongója, amikor sok esetben a gyilkos véletlenszerűen választ áldozatot, nem a baráti, családi köréből.

Az ABC-gyilkosságok mindkettőből vesz elemeket, és ahogy a kettő összeáll, ahogy elkezdenek a fordulatok kibomlani, egy egyedi kombináció születik. Az is tudja élvezni, aki a random sorozatgyilkos eseteket szereti, az is, aki Poirot ízlésének megfelelően az intim bűnök nyomozását kedveli jobban.

Poirot ebben a történetben is nagyon magát adja. Minden kis külső jellemzője megvan. Talán a legutóbbi feldolgozása miatt a kötetnek, most megfigyeltem azt is, hogy az öregedés hogyan kerül be nagyon finoman a regény világába. Bizony, ebben is van olyan rész, hogy Poirot hajfestéshez folyamodik. Viszont, még elismerik és nagy nyomozónak tartják, a filmbe betett keserű hang nincs meg.

Inkább a humort véltem felfedezni benne. Poirot tesz olyan megjegyzéseket, oda tud csípni úgy, hogy jókat mosolygok rajta. Mély emberismeretből ő eltalálja a kényes pontokat, és amikor szarkasztikus, akkor nagyon célra tart és talál telibe. Ritkán van olyan érzésem, hogy egy krimi intelligensen humoros, de most volt.

A nyomozás szokás szerint alapvetően a beszélgetéseken alapul, és nagyon szépen körvonalazza, hogy Poirot a tényeket és bizonyítékokat használva profiloz. Szeretem is, hogy neki az lesz a döntő, miért tesz dolgokat a gyilkos. Megérteni akarja, és nem ujjlenyomatokat gyűjt vagy irattárakban kutakodik. Ő az embert vizsgálja.

Közben Christie alapos látleletet ad az angol társadalom több rétegéről is. Ez nem az a regény, amiben csak a nemesek, a felsőbb osztályok kapnak helyet. Most szegényebbek is a hősök közt vannak, bár velük is a szokott köröket futja. A mellékszálon a szerelmi szál annyira tipikusan Agatha Christie, hogy azt is felvehetném a kipipált jellegzetességek közé.

Számomra a humora miatt lesz emlékezetes, sajnos a film miatt a megoldást tudtam előre.

Christie: Az ABC-gyilkosságok - Mint krimi: 85% pörgős, gyorsan olvasható és sok párbeszéddel dolgozó Poirot-regény.

Szubjektíven: 75% rontott az élményen, hogy nem régen láttam a filmet, és tudtam a végét.

• Metropolis Media: Ház az égszínkék tengernél - fantasy
• KUK: A hajnali vendég - skandináv krimi
• Central: A távoli remény - női, családregény
• Digitanart Stúdió: Hajdan varázslói 4. - gyerekkönyv
• Európa: A láthatatlan menyasszony - kortárs, történelmi
• Gabo: Az árnyékbarát - thriller
• General Press: Véres Balaton - krimi
• Libri: Varázsolj haza! - női, kutyás, dramedy
• 21. Század Kiadó: A lelenc - női
  • Showbusiness, Hungary - bulvár, ismeretterjesztő
• Könyvmolyképző: Batman Az éjszaka rémei - YA akció
  • Zuhanás - erotikus, romantikus
  • Nyáridő a kis francia panzióban - női, romantikus

Május

10. Kepler: Lázár - skandináv krimi 4,5

11. Joshi: A hennaművész - női 4,5

12. Roberts: A pihenőlak - strandkönyv 3,5

13. McIntyre: A nap és a hold dala - fantasy 4

14. Shepard: A perfekcionisták - ifjúsági 4

15. Halle: A lázadó herceg - romantikus 2,5

      Napolitano: Ezüst madarak . kortárs 1,5

16. Bartsch: Türkizzöld tél - new adult 3

      Petch: A toszkán titok - női 3

Újabb változékony héten túl - már olvashattunk napfényben, de vihar is akadt a héten. Ahogy nézem, a heti regények is viharzottak.

Családi, múlt titkait feltáró, új életet kezdő.

Anna élete nem alakul úgy, mint egy mesében. Olyan férfival van együtt, akinek csak a szeretője lehet és Anna nem is szereti a férfit igazán. Az állását elveszti. Ráadásul szeretett édesanyja meghal, és a nőnek nem csak a gyásszal kell megbirkóznia, de az anyja rá hagyott irataiból egy múltbeli titkot is megsejt, ami nem hagyja nyugodni. Elhatározza, hogy az örökölt pénzből visszautazik anyja szülővároskájába, Toszkánába, és miközben megfejti a napló titkait, eldönti, hogyan folytassa az életét. A naplóból egy izgalmas történet bontakozik ki, amely közelebb hozza a nőhöz a szülei bonyolult kapcsolatát és az anyja döntéseit, megismeri a nagybátyját, akit nem ismerhetett. Közben a kisvárosban igazi barátokat szerez, és egy jóképű özvegynek hála a szívét is megtanulja kinyitni.

A női regények között ez is már elmenne egy alzsánernek. Amikor a fiatal vagy már érettebb női hős valami örökség miatt útra kel, és kinyomozza az anyja, nagyanyja, számára fontos nő múltját, miközben a saját életét is rendezi. Pont ezt írta meg Angela Petch is.

Ugyan azzal kicsit bolondítva van, hogy az anyja történetének jelentős része a II. világháború alatt játszódik, nem lehet történelmi regényként olvasni kicsit sem. A lány néha elvitt egy üzenetet, amivel a partizánokat segítette. Rejtegettek egy angol tisztet. De mindkét szál a személyes történet miatt lesz fontos: a partizánok szorosan köthetőek ahhoz, hogy mi történik a lány testvérével, az angol katona meg a szerelmi szálhoz kell.

Érzelmes és romantikus regény, már a múltbeli részeknél is. Akkor is, ha nem is igazán romantikus ez a történet és ez a regény. Nincsenek nagy szenvedélyek és nagy szerelmi leírások sem. Olyan rendezett és annyira következik a történetből, hogy Ines és Jim története hogyan alakul már a kezdetektől. Az ugyan bontja a rendet, hogy maga a házasság milyen lesz. Itt már átcsúszunk egy női sors ismertetésébe és olyan döntésekbe, amelyeket a kor is indokol. Jim erőszakos férj, és azt kell megemészteni, a felesége miért ragad mellette egy több értelemben is bántalmazó kapcsolatban.

A jelenben pedig Anna kezd új életbe. A Will kapcsolat mindig is steril volt, még a regény eleji szakítás sem érzelmes. Francesco iránt meg ugyanolyan lineáris, sorsszerű a szerelme, ahogy volt kezdetben Ines és Jim között. Mert nem az a lényeg, hogy szerelmesek lesznek és mennyire. Az csak része a cselekménynek, a két hősnő életének része, hogy szerelmesek is legyenek, családjuk legyen.

A végére van minimális csavar, amiért Ines a lányára hagyta a naplóit. Látszólag az a nagy rejtély, hogy mi történt Ines öccsével. Davide sorsa azonban nem igazi rejtély, már a naplóban benne van a megoldás és sajnos nem egyedi eset. Nem véletlen, hogy a partizánok titokban működtek. Már akkor lehet tudni, mi történt vele, amikor még a család reménykedik és várják haza a 17 éves fiút. A ’nagy’ meglepetés más, Anna személyével kapcsolatos.

Ami tisztábbá teszi a képet, hogy a végére a nő teljesen új identitást építsen fel magának. Még a gyökerei is átkerülnek Toszkánába, és minden szálat elvághat Angliával. Nem csak a jövő a férjével és a majdani családjukkal, de a szülei is ide helyezik. Petch végül erre húzza rá, hogy mi határozza meg egy nő identitását: abszolút a családja. Hova kötődik a szülein keresztül, majd a gyerekei révén.

Ami kis pluszt ad neki, a toszkán környezet és a sok íz behozatala. Olasz konyhaélmény írva.

Pont annyi van benne, ami az ilyen típusú regényekbe. Egyszer elment, de nem kötött le.

Petch: A toszkán titok - Mint női: 55% a naplók segítségével az idősíkokkal eljátszik, de különben nagyon egyszerű.

Szubjektíven: 40% érzelmileg sterilnek találtam, és nem volt igazi rejtély sem benne. Untam.

Lakshmi mindent arra áldozott, hogy saját életet építsen fel magának. Hivatalosan hennaművész, aki gazdag asszonyok testfestését végzi. Szerencsésnek tartják a kezét, mert sokan teherbe tudtak esni, miután a nő munkáit viselték. Nem tudják, hogy a nő képzett a gyógynövények terén, és a sütikben van a fogantatást segítő szer. Ezt a tudását használja, hogy másoknak segítsen: egy nem kívánt terhességet megszakítani többek között.

Mentora rég tetszik neki férfiként is, de mivel nős ember, és a felesége Lakshmi fő megrendelője, szigorúan üzleti alapon tartja a kapcsolatot. Nem kér kölcsön, egyensúlyoz a pénzzel, hogy a háza elkészüljön.

Minden felborul, amikor a férje és a húga beállítanak. Eddig nem is tudott a lányról, mert az után született, hogy Lakshmi elszökött a férjétől, aki verte. Nem tudta elfogadni, hogy Lakshmi nem szül neki gyereket. (Nem tudta, hogy az anyja kitanította a növényekre a lányt, aki így el tudta kerülni a fogantatást.)

Jobb életet akar adni a húgának, de Radha nagyon mást akar, mint ő. A csinos, 13 éves lány viszonyba bonyolódik a nővére jótevőjének fiával és terhes marad. Azt hiszi, a fiú elveszi. A nővére elhajtaná a babát, és rá kell jönnie, a szerelme is ennyit akar. Nem őket. Radha azonban akarja a kicsit, és Lakshmi más megoldást talál. Örökbefogadó szülőket a babának. Ám ahogy meglesz a kicsi, Radha nem bír tőle elszakadni. Lakshmi így elintézi, hogy a nénjük nevelje fel a sajátjaként, és Radha is a közelében maradhasson.

Közben maga mindent elveszít. A mentora rájön, hogy amikor Radha a fiával szűrte össze a levet, Lakshmi egy éjjelt a férjével töltött. Minden megrendelőjét elijeszti. Lakshmi így felszámol mindent, és elköltözik, hogy egy orvosnak segítsen a tudásával valóban segíteni az embereken, nem gazdag asszonyoknak a bábja lenni.

Szerelmes, titkokat felfedő, megbocsátó, baráti körös.

Emely nehezen dolgozza fel, hogy Elyas normálisan viselkedik vele. Folyton attól tart, mikor támadja hátba a fiú. Luca miatt is töpreng, hisz hiába nagyon szimpatikus a levelező társa, az első nagy szerelme Elyas volt, és még mindig nincs túl rajta. Amikor egy buliban a lány nagyon kiüti magát, Elyas veszi gondjaiba. Hazaviszi, vigyáz rá, és még szerelmet is vall neki. Emely el sem hiszi, hogy megvalósulhatnak az álmai. Elyas megnyílik neki, tudnak mindenről beszélgetni, és romantikus ajándékokat kap tőle. De akkor egy véletlenül kihallgatott beszélgetés olyan titkot tár fel, amely alapjaiban zúzza össze a lány álmait és reményeit. Elyas magyarázkodna, de most minden csak fáj. Lehet, hogy ezzel az utolsó esély is elszállt, hogy a kamaszkori szerelem feltámadjon?

Tény és való, hogy nagyon rég olvastam az első részt. Nem is sok emlékem maradt meg róla, de arra határozottan emlékszem, hogy azon is végig morogtam. Nagyjából ugyanazért, amiért a folytatást sem szerettem: egyrészt nagyon mese, másrészt nem szerettem a szereplőket, harmadrészt túl könnyű kitalálni, mi a csavar.

Ahogy a Cseresznyepiros nyárban, ebben is Elyas – Emely kapcsolata körül forog minden. Az elején még több minden történt is benne, de ahogy a titok kiderült, az egész már csak az érzelmek halmozásáról szólt. Unni is kezdtem, az meg még annyira sem kötött le, ki mennyire szenved. Különben is fenntartásokkal tudom csak kezelni, hogy egy kamaszkori szerelmet – úgy, hogy közben évek teltek el és más kapcsolataik, szerelmeik is voltak – így folytatnának tovább. Nem szeretem, hogy ezzel az van sugallva, hogy az első szerelem az igazi és az bármikor folytatható. Hiszen még itt is van olyan, hogy a lány meglepődik azon, hogy Elyas milyen mélységeket rejteget a személyiségében! De ha ezeket nem tudta, nem igazán ismerte, akkor igazából kit szeretett benne?

Vannak benne romantikus gesztusok, a válogatás kazetta nagyon tetszett. Ahogy újra megismerik egymást, az tetszett. Csak ne lenne erőszakosan nyomva, hogy már 16-17 évesen is mennyire odavoltak egymásért!

A nagy csavar sem meglepő, és nagyon kiszámítható a történet menete. Millió meg egy példa: boldogság – butaságon veszekedés és szenvedés – nagy gesztussal békülés.

Azt már megszoktam, hogy a szereplők mesébe illően tökéletesek. Elyas olyan szinten tökéletes, hogy az már nem emberi. Jómódú család, nagyon jól néz ki, orvosnak tanul és nagyon tehetséges zenész is. Épp csak Superman köpenyt nem rejteget az orvosi alatt. Emely meg a szomszéd lány karakter, akivel könnyű azonosulni. Amikor Elyas elmondja, hogy kamaszként miért szerette meg, az inkább kedvelhetővé teszi, mint különben az egész szereplése a kötetben. Rájuk van kihegyezve minden.

Ezzel a kötettel egy negyedik gondom is lett. Az alapkonfliktus, a jelenben és a múltban is. Annyira mondvacsinált, és olyan könnyen meg lehetett volna oldani mindkét esetben! Semmi másról nincs szó, mint kommunikációs zavarról. Ha ahelyett, hogy megsértődnek és menekülnek beszélnek, és tisztázzák a dolgokat, mindent azonnal lehetett volna rendezni és megspóroltak volna egy csomó szenvedést. De nem – inkább azt olvashatom a könyv harmadába, hogy mennyire szenvednek. Nem tudtam sajnálni őket, maguknak okozták. Annyira elcsépelt, hogy egy beszélgetés helyett fejezeteken át szenvednek és nyavalyognak…

Nagyon nem az én regényem. Az a szerelmes mese, aminél irritál, hogy valósnak adják el.

Bartsch: Türkizzöld tél – Mint new adult: 65% sok érzelemmel egy romantikus mese, hibátlan és szerethető hősökkel.

Szubjektíven: 25% pár romantikus gesztus tetszett, de sokat nyavalyognak, béna a konfliktus.

Gyászoló, családos, katasztrófát feldolgozó.

A matematika professzor apának nem könnyű úgy elhelyezkedni, hogy annyit keressen, a családját is el tudja tartani. Ezért utazik a család: a szülők és a két fiuk. Egy nő a vőlegényéhez tart. Egy fiatalember flörtöl az egyik utaskísérővel. Idegen emberek, akiket annyi köt össze, hogy ugyanazzal a repülőgéppel utaznak. Hamarosan minden híradó velük van tele. A gép lezuhant, és mindössze egyetlen túlélő van. Edward, 11 évesen, aki már többé nem lehet Eddie. Aki a szüleit, a bátyját vesztette el és nehéz út áll előtte a sérülései miatt. Akit a nagynénje és a férje fogadnak be. Aki a bátyja ruháit hordja, és aki többé nem képes zongorázni, noha tehetséges volt, de akinek már elveszett a muzsika. A nevelői szeretete, a szomszéd kislány barátsága lassan elkezdi visszahozni az életbe.

Nem szívesen írok erről a regényről, mert a témája és a regényről a véleményem éles ellentétben áll. A szeretteink elvesztése fájdalmas téma, a gyász sokféleképpen jelentkezik az életben. Nem is szabad hagyni, hogy tabutéma legyen belőle. Ugyanakkor ez a regény… ha nem is fájt olvasni, de nem tudott mit adni.

A történet két idősíkon van elbeszélve. Egyrészt, követjük Edward útját egészen 18 éves koráig, míg leérettségizik és egyetemre megy, szerelmes lesz. A felépülése, amelyben igen mélyről kell visszajönnie, annyira depressziós volt és fájdalommal teli. Csak éppen érzelmileg ez nincs meg a kötetben. Annyira Eddie belső útja a lényeg, és mivel ő nem érzi, milyen mélyen van, mi sem fogjuk ezt fel. A tüneteket látjuk: ahogy 2 évvel később is a testvére ruháit hordja, ahogy alig bír aludni. Itt van a szenvedés külsősége, de érzésben nincs benne.

Ugyanígy a gyógyulási folyamatot sem tudtam átérezni. Hirtelennek is éreztem, ahogy a levelekkel valami elkezd változni a fiúban. Nincs meg az a pont, egy pillanat vagy egy folyamat, ami érezhetővé vagy érthetővé tenné, hogy mitől lesz jobban. Ahogy a mély fájdalmát, a javuló állapotát sem éreztem.

Shay, a gyerekkori barát mégis mikor és miért, hogyan lesz a szerelme? Nincs ebben a kötetben semmi romantika, ahogy a két kamasz között kémia sincs. Jó barátoknak még elmentek, a lány különc volt, a fiú meg az egyetlen, aki meghallgatta, de fel nem fogom, miért kellett a végére szerelmespárt írni belőlük. Ok, a szeretet visz előre és örülni kellene, hogy Edward talál magának valakit, aki boldoggá teszi, de itt is érzelmileg teljesen üresnek éreztem ezt a kapcsolatot. Nem hittem el, hogy ők egymásba szerettek.

A másik szálon a repülőn levő utasok vannak követve. Szinte percre lebontva, ami az út alatt történt. Felvillan egy-egy karakter, aztán jön a zuhanás és mindennek vége lesz. Ennek mi volt a célja? Még most is töröm a fejem. Mennyire gyorsan véget érhet minden? Az benne volt Edward történetében is.

Ez könnyen lehetett volna sírós könyv is, mert nagyon tudom sajnálni azt a kiskamaszt, aki elvesztette a testvérét, a szüleit és minden megtört körötte. Lehetett volna korunk szatírája is, hiszen azt is megmutathatta volna, hogy a média hogyan száll rá az egyetlen túlélőre, és mit meg nem tesznek, hogy a szenzációt eladják. De itt éppen csak említik, hogy micsoda hírértéke van mindennek, ami az eset után kapcsolatos a fiúval.

A könyvben sincs semmi olyan plusz, ami adna. Nincs benne életbölcsesség, és azt annyira klisének és evidenciának érzem, hogy az élet véges és addig kell szeretni, amíg élünk.

Sokkal többet vártam ettől a könyvtől, részemről nagy csalódás volt.

Napolitano: Ezüst madarak - Mint kortárs: 35% az osztott idősíkkal feldobja a történetet, de unalmas és kevés az érzelem.

Szubjektíven: 15% nem voltak szimpatikusak a szereplők, nem éreztem át, csak az ötlet ok.

Szerelmes, kötelezettségekbe beleszokó, álcás.

Viktor nem akart a következő svéd király lenni, az a bátyja lett volna. Ám fivére halála után rá száll a kötelezettség, mikor még a gyászát sem tudta feldolgozni. Álnéven Amerikába küldik, ahol névtelenül gyászolhat. Maggie újságíró akart lenni, és ösztöndíjjal be is jutott egy jó egyetemre. Az álmokat azonban szétzúzta, amikor a szüleit meggyilkolták, és a lány felelőssége lett a kisebb testvéreiről való gondoskodás. Hazaköltözött, és takarítónő lett egy helyi hotelben. A pénz állandó gond, pedig legidősebb öccse is abbahagyta az iskolát és mindenben igyekszik segíteni. Egy alkalommal benyit egy szobába, és szemben találja magát egy jóképű, meztelen férfival. Amikor legközelebb látja, egy bárban itta magát merev részegre. Hazaviszi magával – mikor pedig rájön, hogy a vendége a svéd trónörökös, egy titkos interjú gondolata ötlik fel benne. A szerelem azonban átírja a terveket.

Egyes történetek visszatérnek újra és újra. Ilyen az, amikor az álruhás herceg vagy hercegnő beleszeret egy közemberbe. Ezt a történetet meséli Karina Halle is, aki bevallottan a Római vakációt gondolta újra pár változtatással. Megcserélte a nemeket és több románcot vitt bele a történetbe – aranyos helyett érzéki lett a meséje.

Mert ez bizony mese, és végig kiakasztott, milyen erőltetett konfliktusok vannak benne. Mert azon nem lepődtem meg, hogy a cselekmény pár mondatban összefoglalható. Egy násztánc, ahogy a kezdeti vonzalom forró viszonnyá alakul, majd igyekeznek jövőt is biztosítani maguknak. Nem egy izgalmas könyv, de romantikusban nem is az izgalom szokott a leggyakrabban előforduló jellemző lenni.

Visszatérve, a konfliktusok. Azt még megértem, hogy a hétköznapi lány nincs otthon az etikettben, a nyelvet sem beszéli – ezért vannak ellenérzések a királyi párban, hogy milyen hercegné, majd királyné lenne belőle. Maggie egyéb dilemmái viszont röhejesek: komolyan képes azt gondolni, hogy a testvérei nem költöznének át Svédországba, egy palotába (!), ahol a királyi család tagjai lennének és gazdagok. Inkább maradnának otthon a szegénységben és a kilátástalanságban. Butaságon vesznek össze Viktorral, és a nagy gesztussal békül is tiszta klisé – az egyik gyerek meg is jegyzi, hogy mindketten túl sok romantikus filmet néznek. Bár azt inkább Halle teszi, hogy ilyen megoldást írt.

Szokás szerint nem voltam oda érte, hogy elkezdi összemosni a vágyat a szerelemmel. Mondjuk, nem nagyon tudok mit hozzátenni ahhoz, hogy Maggie először Viktor farkát látja meg, és teljesen a hatása alá kerül, mekkora. Sok is az erotika a kötetben, de azért Halle figyel, hogy legyen romantika is. Nem állítom, hogy nem túl gyorsan lesznek halálosan szerelmesek és hihetetlen, de ez női mese. Vannak romantikus gesztusok, randik, nem csak az ágyban ismerkednek. Most tudtam örülni ennek is.

A két főszereplő nagyon tipikus romantikus regényes. Se Maggie, se Viktor nem egy emlékezetes figura. Mindketten szépek, tehetségesek, csak most gyászolnak és tanulják cipelni az új felelősségeiket. Jó emberek, túl jók is. Nem egyéniségek, csak a nyálregények klasszikus hősei. A mellékszereplőkben több élet van: Maggie testvérei vagy éppen a norvég herceg, Magnus, változatosabb és kevésbé tökéletes egyéniségek – jobban is bírtam őket.

Mennyire sikerült a Római vakációt átírni? Nekem az eredeti jobban tetszik. Az aranyos volt, klasszikusan romantikus. Ez inkább nyálregényes erotikus szórakoztatás, amiben a két összeillő ember minden téren összejön.

Halle: A lázadó herceg – Mint romantikus: 55% szórakoztató és könnyed, de eredetiség nélkül és kliséket halmozva.

Szubjektíven: 35% egy-egy mókásabb részt leszámítva téptem a hajam a buta konfliktusokon.

James Patterson egyike a bestseller listák sztárjainak.

Ebben nem kis része van annak, hogy jól ráérez, kivel kell együtt dolgoznia. Nem is tudok olyan szerzőt rajta kívül, akinek ennyi kétkezes regénye lenne.

Az alábbi szerzőkkel mit jegyez együtt?

1: Bill Clinton

2: Mark Sullivan

3: David Ellis

4: J.D. Barker

5: Liza Marklund

Megoldás: Tovább!