5: Róbert: 6 hét a világ – Nelli kamaszkora óta meg akarja hódítani K.M.-et, akiből közben ismert színész lett. A lány diplomát szerzett, de az üzleti élet helyett a színház vonzza, többek között a srác miatt is. Amikor megszerez egy gyakornoki állást K.M. társulatánál, esélyt kap arra, hogy felfigyeljen rá álmai tárgya. Közben blogot kezd vezetni és megtalálja a helyét a színházban – a szerelem pedig nem feltétlenül ott talál rá, ahol várta…

4: Watt: Igazán szerelem – Oakley két sztárszínész csemetéjeként kezdte, de saját jogon rocksztár lett. Most az új albumán akar dolgozni, de álmai producerének megszerzéséhez bizonyítania kell, hogy megkomolyodott. A stábja ötlete: az álomrománc egy hétköznapi lánnyal. Az egyetemen halasztó, a szülei adósságát törleszteni akaró és a testvéreinek segíteni akaró Vaughn lesz a szerződött barátnő. Csak éppen az érzelmek saját úton haladnak…

3: Shen: Sparrow – Troy ismert név a városban. Egy maffiózó fia, akiből elrendező lett. Bármit akarsz, ő elintézi. Nősülni sem a szokott módon nősül: bejelenti Sparrow-nak, hogy elveszi. Apelláta nincs. Troynak senki nem mond nemet, így mire a lány észbe kap, már Troy felesége lett. Az elemi vonzalom megvan köztük, és a lány lassan arra is választ kap, miért vette el Troy, és lehet-e több köztük vágynál és öröklött kötelességeknél.

2: Watt: Royal – család sorozat – Ella az anyja halála óta egyedül van, és küzd az életéért. Míg érte nem jön egy milliárdos, aki közli: mától ő a gyámja. A soha nem ismert apja az ő legjobb barátja volt, meghalt, és kötelességének érzi gondoskodni Elláról. A lány belecsöppen a gazdagok romlott életébe, és harcba kezd a férfi egyik fiával, az alfahím Reeddel. Gyűlölet vagy szerelem, oly közel a határ. A szerelem győzelméig azonban sok mocskos titkot kell felfedni és harcolni egymásért, a családért.

1: Webber: Egyszeregy – az egyetemista Jacqueline mélyponton van. Zenetanár akar lenni, de úgy választott egyetemet, hogy a középiskolai szerelmével maradhasson. Eredmény: a srác dobja, mert csajozni akar. A megzuhant lányt a barátnők csalják el egy buliba, ahonnan hazafelé rátámadnak. Egy titokzatos srác, Lucas siet a megmentésére. Más vonalon: gazdaságtanból igencsak rosszul áll, korrepetitort kap. Landonnal e-mailben értekeznek, és egyre szimpatikusabb a lánynak a fiú. Vár azonban rá egy meglepetés, kicsoda Landon, és ő milyen terhet cipel magával.

Alakváltós, sorozatgyilkos után nyomozó, mágikus.

Bori folyamatosan ellenáll Attila ostromának, aki hangoztatja, hogy az ő szerelmük örök és végtelen, plusz a válást is beadta, hogy Esztertől szabadulva Bori mellett lehessen. A nő azonban nem tud túllépni azon, hogy Attila szerelmének a múzsa csókja az oka, ami el fog múlni. Nem akarja még egyszer összetörni a szívét. Így marad a munka, ami most bulisabb a szokottnál: Eric testvérének falkájában valaki öli a vérfarkasokat, egy mágikus módszerrel. A fiuk húga hajlandó most tartani az esküvőjét, és úgy összerakni a meghívottak listáját, hogy a természetfeletti csapat kideríthesse, mi folyik a falkában. Attila magát az IQ vámpírok mesterét kéri fel, hogy legyen az USA-ban Bori védelmezője. Ott már várja őket Evelyn és rendőr barátja, Eric és a családja. Míg Bori a saját érzelmeivel is viaskodik, szembe kell néznie egy mitikus, csábító lénnyel, aki még alakot is képes lopni, és Attilát akarja…

Szeretem, amikor egy sorozat mer más lenni, mint amilyennek elindult. Ok, gyorsan hozzá is teszem, bizonyos keretek között. Máig siratom, mi lett az Anita Blake sorozatból, ami az egyik kedvenc krimis, horroros természetfelettis sorozatomból lett light pornó, amit már látni/olvasni sem akarok.

Nem véletlen, hogy az Anita Blake jut különben most eszembe. Abban is volt egy rész, amikor egy esküvőn kellett a gyilkos nyomába eredni, mint itt. Mindkettőben fontosak a vámpírok és az alakváltók. De Bori magyar hősnő, és Gaura nagyon jópofán vegyíti a kötetekbe a különféle mitológiát és helyi ízeket.

Most is kapunk magyar folklórt, kicsit másképpen. Nem állítom, hogy a Rézfaszú Bagoly (különben a helyesírás ellenőrző szépen aláhúzza zölddel, pedig most lettem azzal okosabb, hogy a népnyelv hogyan adott nevet a magzatelhajtásra használt eszközöknek attól függően, milyen nemű volt a doktor) története és ilyen értelmezése jobban tetszett, mint korábban a vámpírosan átértékelt történelem vagy klasszikus tündérmesék, de az biztos, hogy eszembe nem jutott volna, hogy a népnyelv mögött ilyen tartalmakat keressek. Abszolút úgy érzem, hogy most megtudtam valami olyasmit, ami korábban eszembe se jutott volna.

De onnan indultam, hogy a sorozat megint mert más lenni. Kizökkenünk a megszokott magyar vámpíros valóságból, és Gaura elvisz minket az Államokba, az alakváltók közé. A történet fő vonala nem megy előbbre, de a karakterek és a köztük levő kapcsolatok több árnyalatot is mélyülnek. Ezért is, ez egy jó filler volt, amit szívesen olvastam.

Attila most abszolút elvakult, mondhatni, az idiotizmus határáig. Teljesen kifordul magából, miközben valahol női szíveket melengető is, mennyire tud szeretni. Mivel ő táltos is, az elszabaduló erői még humorosak is. Mondjuk, azért sajnáltam, amikor értelmet nyer a címbeli lidércnyomás…

Bori hozza a formáját, és bírom benne, hogy ő nem egy tökéletes hős, hanem ember hibákkal, amelyekkel azonosulni is tudok. A halogatás, ahogy a nagyobb problémát csak tolja és tolja, ismerős. El is gondolkodtam, hogy nem kellene így viselkedni, mert úgy lehet járni, mint Bori ebben a történetben. Az pedig, hogy magamra vonatkozva is volt tanulság, piros pont.

Nagyon bírtam a mellékszereplőket, talán még jobban is, mint a főszereplőket. Eric rég favorit nálam, és a fia is nagy figura. A kedvenc részeim között volt, amikor a kissrác azt ecsetelte Borinak, milyen díjat fog nyerni és milyen kutatási ötletei vannak máris. De Evelyn is bejött, akár boszis sorozatot is szívesen olvasnék ebből az univerzumból.

Csak a Bori – Attila szerelmi gyötrődés… nekem az volt jóval több, mint kellett volna.

Összességében azonban remek szórakozás volt megint, amiből még meglepő dolgokat is tanultam. Igen, a bagoly meg a réz… ki gondolta volna?

Gaura: Lidércnyomás - Mint fantasy: 75% jópofa filler: mélyíti a szereplők közti kapcsolatokat krimivel, humorral.

Szubjektíven: 70% bírtam, de nekem sok volt a szerelmi konfliktus az egészhez képest.

• 21. Század Kiadó - Familiárisok - fantasy
  • Titkok Párizsban - női
• Libri: A füvesasszony szerelme - történelmi romantikus
• Menő: Szerelem karnyújtásnyira - ifjúsági
• General Press: Az eltűnt hitves - krimi, történelmi romantikus
  • Szerelem sokadik látásra - romantikus
• Művelt Nép: Összetörve - krimi

Június

29. Hall Kelly: Orgonalányok - női/történelmi 4,5

30. Robb: Halhatatlan a halálban - krimi 4

Július

1. Cowell: Így harcolj egy sárkány dühével - gyerekkönyv 4

2. Erdős: Hidd el végre! - ifjúsági 4

3. Tallent: Drága kis szívem - dráma/családregény 3,5

4. Kimura Rei: Pillangókisasszony - női 2

    Dulley: Repeszhold - sci-fi 3

5. Pratchett & Baxter: A Hosszú Föld - sci-fi 3

    Watson: A vas kora - fantasy 3,5

Ezzel átléptünk júliusba.

Háborús, túlélésért küzdő, merényletes, mágikus.

Az ókori Angliában háború dúl. Zadar király egyesíteni igyekszik az országot, és minden királyságot egyesíteni a saját zászlója alatt. Kegyetlen úr lett, aki elnyomja a népet, és erőszakkal betöri őket, a rómaiak életmódját igyekszik rájuk erőltetni. A harcos Dug királya elesett, a háborúban odaveszett a családja. Nincs már senkije, de bolyongása alatt különös szerzetekbe botlik. Tavasz egy furcsa kislány, aki körül különös dolgok történnek, és akit Zadar vissza akar kapni. Lowa íjásznő, Zadar egyik legjobb harcosa volt, míg a király úgy nem döntött, hogy végez a nő teljes osztagával. Lowa elmenekült, a testvérének nem sikerült, és már csak egy vágya van: bosszúból végezni a királlyal. A terv megszületik, útra kelnek, ám nem sejthetik, hogy ezzel csak kezdetét veszi egy sokkal nagyobb harc.

Alternatív történelmi regénybe, legyen az mellette krimi vagy fantasy, ritkán sikerül belebotlanom, pedig látok lehetőséget az ilyen történetekben. Ahogy a meséknél nem zavar, hogy modernizálják és átírják őket, érdeklődve tudom olvasni azt is, milyen lett volna a történelem, ha…

Itt éppen azt veti fel a szerző, hogy a rómaiak nem vették be Angliát. Mert a druidáknak ténylegesen mágikus hatalmuk volt. Ebbe a korba megyünk vissza – az ókorba, a nagy római hódítások idejére, csak másképpen.

Már az elején leszögezi, hogy azt a történetet meséli el, amikor az angolok megállították a rómaiakat. Vagyis, már most tudjuk, mi lesz a végeredmény. Nem zavar, ez egy olyan történet, amiben fontosabb lesz a megtett út, mint a végcél. A gondom inkább az, hogy nagyon messziről indulunk és az egész regényt csak egy alapozásnak érzem.

Itt még nyoma sincs a rómaiaknak, csak távoli fenyegetésképpen vannak jelen. Majd jönni fognak. A király ezért dolgoz ki egy tervet, hogy a nép java életben maradhasson. Zadar különben meglepően művelt figura, és a terv, amit felállít, működhetne. Csak éppen zsarnokságra és fájdalomra épül, így meg fogják dönteni. Távoli a párhuzam, de mint a Ködszerzet elején az Uralkodó. Nem puszta hobbiból lesz elnyomó szörnyeteg, ez az ő változata a túlélésre.

Azzal, hogy a végére az kerül a trónra, aki. Azzal, hogy Tavasz felfedi mire képes, és lehetnek még hozzá hasonlók, az alapokat rakja le a szerző, hogy kik és miképpen harcolnak majd a rómaiak ellen. Mert totális háború lesz. És gondolom feltűnik, csupa jövő idő. Lesz. Majd. Később. Ezért van hiányérzetem. Ez a kötet csak a nagy egész kezdete.

A cselekmény kalandos, a merénylet kitalálását, megvalósítását követhetjük nyomon, miközben több viszályba és helyzetbe is belecsöppennek a szereplők. Messze nem unalmas, jó a tempója, csak a nagy egészhez képest érzem kevésnek. Amilyen nagy tétek vannak igazán, ahhoz képest ők nagyon lent vannak és hangyáknak tűnnek.

Hiányoltam a politikai játszmákat, valamit, ami túlmutat a puszta háborúzásnál. Mert most tulajdonképpen annyi az alternatíva és a konfliktus, hogy kiálljunk magunkért, a hitünkért és az életünkért, ha abba bele is halhatunk, vagy alkudjunk meg, változzunk és azzal éljünk túl. Amekkora a regény terjedelme, amilyen hosszú lesz várhatóan a sorozat, ennél több és frappánsabb udvari intrikát vártam.

A karaktereket is túlságosan egyszerűen motiváltnak éreztem. Dug, minden harci tudása mellett, egyszerű ember, aki a szíve után megy. Lowa meghatározó jellemvonása, hogy a bosszúért mindenre kész. Nem simán jók vagy rosszak, árnyalt jellemek, de ami mozgatja őket, az egyszerűbb nehezen lehetne.

Lehetőség van benne, majd meglátjuk, mit tud a Zengő vas.

Watson: A vas kora - Mint fantasy: 70% sötét és kalandos, többoldalú szereplőkkel, ám még csak egy felvezetés.

Szubjektíven: 55% bár sorozatnyitány, csak fillernek érzem. Arról szól, hogy indul a történet.

Világot bejáró, beszélgetős, más korszakbeli.

A világ megváltozott. Szinte egyik napról a másikra, egyetlen felfedezéssel. Nem egyetlen világ létezik, számtalan Föld követi egymást, amelyek között lehetséges az átlépés is. Egy szerkezet kell hozzá, amit mindenki megépíthet maga, és némi ráérzés, vállalkozókedv. Az emberiség szét is költözött, mindenki megvalósíthatja magát a lehetőségek során. Vannak, akik könnyebben átlépnek és navigálnak a Földek között, mint mások. Ilyen ember Joshua is, akit egy robot keres fel egy különös ajánlattal. Egy léghajóval, gondosan előkészített felszereléssel el akar jutni a Hosszú Föld végére, a legutolsó részre, ahonnan már nem nyílik több világ. Ide kellene Joshua, mint kísérő. Akinek akkor is van esélye hazajuttatni magukat, ha a gépek meghibásodnak. A férfi beleegyezik, és útra kelnek.

Ami megfogott a fülszövegben, az a végtelen lehetőségek sora. Mihez kezdene az emberiség, ha tényleg szabad lenne a vásár, és mindenki elmehetne akár egy saját világba, és azzá válhatna, amivé csak akarna? Az, hogy azutazók világról haladnak világra, egy nagy kaland lehetőségét hozza magával. Fejben pörgettem is, mi mindennel találkozhatnak út közben.

A tényleges regény viszont gyorsan kiábrándított. Kaland? Itt azt ne várjon senki. Inkább kifejezetten unalmasnak találtam, ahogy a hajó szépen szeli át a világok szövetét. Alig látunk belőlük valamit, és az utazókat se nagyon érdekli, mi folyik alattuk. Az ő céljuk a határ elérése, és nem avatkoznak bele a dolgokba.

Azért nem vakok, és a szerzők is vannak annyira rutinosak, hogy némi ízelítőt adnak a világokból. Vannak más lények, különféle elveken működő civilizációk. Ok, kalandok nincsenek, de arról képet kapunk, hogyan néz ki ez az univerzum, és milyen helye van ebben az embereknek.

A világépítés már szinte lírai. A szerzőpárosnak sikerült elérnie, hogy a fizikai és tudományos magyarázaton túl, valóban elképzelhető, ahogy ezek a Földek egy láncolatként összeállnak, és a léghajó utasai haladnak egyik részről a másikra. Csak éppen… hiába van ennek meg a maga puszta szépsége, én egyben unalmasnak is találtam.

A történetben rengeteg a beszélgetés – ha már nem sok minden történik, valamivel meg kellett tölteni a regényt. Nem volt rossz olvasni, de nem éreztem úgy, hogy vezetni mindez valami felé. Haladnak, beszélgetnek, elmélkednek. Én meg csak várok, hogy valami, akármi történjen már!

A karakterek sem fogtak meg különösebben. Nem tudtam meg róluk eleget, és nem is volt olyan helyzet, amiből kiderülhetett volna, milyenek igazán. Joshua ráadásul kék személyiség. A kékek a szabálykövetők, a precízek, akik betartják a szabályokat, és attól érzik jól magukat, hogy mindent szépen kipipáltak a listájukon, és minden rendeltetés és előírásszerű. Nem tagadom, én is ilyen vagyok, így át tudtam érezni a karaktert, de nem egy regényhős alkatok a kékek. Talán nem véletlen, hogy pl. a Vörös lázadásban a kékek csoportja a tudományos személyzet, akik szépen kezelik a gépeket és vezetik az űrhajókat, de különben alig venni észre őket. Csinálják a dolguk, és beolvadnak.

Nem éreztem a regényben igazi konfliktust sem. Talán társadalmi szinten, hiszen egy ponton volt arról szó, hogy mit tesz az államokkal és a gazdasággal, hogy a polgárok bármikor dönthetnek úgy, hogy lelépnek egy másik dimenzióba és ott mással foglalkoznak.

A végére pedig egy másik nagy téma is bejön, de azon már érezni, hogy átvezet a következő részbe. Mihez kezd az emberiség ezzel a korlátlan lehetőséggel? Háborúba kezdenek. Mondjuk, elég lehangoló, amilyen az emberiség e regényben.

A világ megfogott annyira, hogy még visszatérjek, de annyira kellene cselekmény is bele!

Pratchett & Baxter: A Hosszú Föld - Mint sci-fi: 70% alapos világépítés, érdekes felvetés – ám tényleges eseménysora alig van.

Szubjektíven: 30% érzékeltem a szépséget benne, valamilyen lírát, de cselekmény is kellene.

A II. VH hajnala. Caroline, az egykori sikeres színésznő francia árváknak gyűjt. Az egyik estélyen megismerkedik egy francia származású, sikeres színésszel. Kezdettől vonzódnak egymáshoz, majd szeretők is lesznek. A férfinak azonban felesége van, aki Franciaországban ragadt. A férfi hazatér, hogy kimentse az egyre rosszabb körülmények közül. Rátalál, de eljönni már nem tudnak. A náci uralom kezdetét vette.

Caroline mindenre képes, hogy segélycsomagokat állítson össze a franciáknak, és a párja nyomára akadjon. Ezzel telik számára a háború.

Kasia az ellenállás futárja, kamaszlány. Amikor lebukik, a németek munkatáborba zárják anyjával és a nővérével. Az anyjuk képzett ápolónő, erre felfigyelnek, kiemelik közülük és munkába állítják. A lányokat is átviszik, megműtik. Hetekig csak a bűzt és a fájdalmat érzik, még a fájdalmuk sem csillapítják. Amikor szembesülnek azzal, hogy mit műveltek a lábukkal, azt is megtudják, hogy az anyjukat kivégezték – próbálta a lányait levenni a kísérleti nyulak listájáról, segített a betegeknek – ezért az egyik felügyelő agyonlövette.

Kasia a testvérébe kapaszkodik, és túlélik. Pedig vannak fájdalmas veszteségeik, mint a kis barátnőjük, akinek a bátyjába Kasia rég szerelmes.

Herta sebész akart lenni, így vigyáz magára. Amikor ifjúsági táborba küldik, ahol nem is titkoltan az a cél, hogy minél több náci baba foganjon, ő nem kezd viszonyokba. Kivár, tanul és egy állást meg is kap egy fogolytáborban. Elsőre elborzad: a bánásmódon, ahogy az emberekkel bánnak, de nem sok ideje van embernek lenni. Már az első napján közlik vele, hogy a gyengékre nincs szükség, és rá is számítanak, mint a méreginjekciók beadója. Herta fokozatosan lesz egyre kegyetlenebb, és már az sem érdekli, hogy egészséges embereket operál nyomorékká a kísérlet nevében. Kasia anyját ő emeli ki a kórházat rendbe tartani, még a gyűrűjét is visszaveszi az elkobzott tárgyak közül. De amikor a védencét megölik, nem tesz többet, még valami meghal benne. Egy ponton, amikor már tudják, hogy elvesztik a háborút, már csak az érdekli, hogy ne jöhessenek rá, miket művelt a háború alatt.

Caroline a béke után Franciaországba jön, és rá is talál a szerelmére. Egy kis ideig idillben élnek, de akkor a férfi felesége is előkerül. Van egy kérése: a háború alatt közel kerültek a férjével, született egy kislánya. Caroline gyerekekkel foglalkozott végig: keresse meg a kislányt! Caroline szíve vérzik, de megteszi. Majd hazatér Paul nélkül. Nincs szíve akkor sem egy apa és lánya közé állni, ha Paul őt szereti és nem a feleségét.

Kasia hazatér, és rátalál a szerelmére. Házasodnak, kislányul születik, de Kasia keserű. Ezért egyre több a konfliktusa a férjével, a lányával. Amikor egy segélyszervezet lehetővé teszi, hogy amerikai sebészek rendbe teszik a lábát, a nővérével kimennek. A testvére kint is marad. Itt ismerkednek meg Caroline-nal.

Akinek lesz egy kérése: Herta ugyan életfogytigot kapott a tetteiért, pár éven belül kiengedték, és most sikeres nőgyógyászati klinikát vezet. Kasia kellene, hogy ránézzen és leleplezze. Ahogy szembesülnek, Kasia megkapja a választ, mi történt az anyjával. Herta még mindig hordta a gyűrűjét is – visszaköveteli. Nem megy a sajtóhoz, de Caroline-nak megírta, ő az. A náci orvos. Ő már megbékélten tud hazatérni a családjához.

Testvért visszaszerző, bosszút áll, összeesküvős.

Orry Kent a jövő gyermeke, egy csillagközi tolvaj és szélhámos lánya, aki már gyermekkorától kezdve az apja ügyeibe segít be. Az anyját korán elvesztette, így a kisöccsét még jobban szereti. Ethan más, mint az apjuk és ők – helyes srác, aki csodákra képes a számítógépekkel, de a terep nem az ő világa. A legutóbbi feladatuk egy gróf örökösének átverése, akinek egy könyvet loptak el, de a pénzzel, a könyvvel és egy családi ékszerrel együtt leléptek. Nem sejthették, hogy az ékszer miatt mibe keverednek. Zsoldosok erednek a nyomukba, akik végeznek az apjukkal, Orryt kilökik az űrbe és az öccse egyedül marad, rejtőzködve a hajón a gyilkosok elől. Orry szerencséjére egy morgós öreg felveszi, akinek van elszámolnivalója a zsoldossal. A nyomukba erednek, és miközben a csapat egy kalandvágyó nemessel bővül, Orry megtud pár dolgot a családjuk múltjáról és egy összeesküvésről.

Papíron ez egy olyan sci-fi, ami nekem tetszeni szokott. Cselekményközpontú, ráadásul a főszereplők között ott van egy szélhámos. Nagyon bírom a típust a regényekben, filmekben, de még sorozatokban is. Sok benne az akció, kalandos. Mégis, azt vettem észre magamon, hogy ez most mégsem nyert meg magának. Még magam is keresem a választ, miért.

Ha csak a cselekményt nézem, az elvileg rendben van. Folyamatosan történnek az események, és még változatosak is. Látunk itt átverést és beépülést, kardozást, lőpárbajt, űrcsatát és hajszát. Közben családi szálakkal is játszik a szerző, és elkezdi bonyolítani a szálakat Orry és a csatlakozó fiatal nemes között.

Azonban úgy éreztem, nem egyszer, hogy csak átrohanunk az eseményeken. Pillanatok alatt történnek benne jelentős dolgok, de semmit nincs idő még szinte felfogni, mert azonnal újabb vészhelyzetbe keverednek a szereplők. Súlytalanná teszi a kalandokat, hogy sosincs végük, az egész regény egy nagy hajsza. Kalandregénybe ezzel nem lenne gond, de ez nem egy olyan tipikus világba van elhelyezve, amit minden infó nélkül magunktól ki tudunk rakni.

Ez ugyanis egy sci-fi, amelyben az emberiség már nem a mi társadalmi rendünk és hatalmi viszonyai között létezik. A technika is teljesen más. De nekünk mindent menet közben kellene kitalálni, minimális támpontokkal. Ok, cselekményközpontú a regény, de a világépítést nem lett volna szabad ennyire elhanyagolni. Ez így nem egyszer olyan volt, mintha csak kalandoznánk, de nem érteni a mélyebb összefüggéseket, mert nem ismerjük a világot, amelyben ezek a kalandok megtörténnek.

Nem szerettem a szereplőket sem. Ugyanúgy el vannak hanyagolva a karakterek, mint a világuk. Mindenkiről egy-egy apróságot megtudok, de igazán senkit nem lehetett megismerni. Mintha mindenkinek lenne egy rögeszméje, aköré lenne felépítve a jelen cselekményben való fellépése, és be kell érni ennyivel. Orry vissza akarja kapni a testvérét. Van, aki csak kalandokat akar. Más vagyonra vágyik. Annyira egyszerű mindenki… Érzelmileg pedig csak Orry van némileg bemutatva.

A kapcsolatrendszereik is túlságosan egyszerűek. Van, akinek a céljai egyeznek a hősnőével, ők a jók. A többiek meg az ellenség. Egy egész létforma megsemmisítésére vonatkozó összeesküvés is úgy van itt tálalva, mint egy szimpla kaland. Miért akarja ezt valaki? Milyen mélyebb összefüggések vannak társadalomban, hatalomban, az egyes karakterek szintjén? Ilyenek nem derülnek ki, csak a kaland megy.

Tanulságok sincsenek ebben a regényben, maximum annyi, hogy soha nem szabad feladni. Mindig jöhet olyan helyzet, ami megváltoztatja az esélyeket. Ám ez egy szórakoztató regény, nem akar különösebben tanulságot megfogalmazni.

Hiába szeretem a cselekményközpontú regényeket, világ és karakterek is kellenek hozzá.

Dulley: Repeszhold - Mint sci-fi: 50% új világot vázol, sok (túl sok?) kalanddal, de a háttértörténetben sok a lyuk.

Szubjektíven: 45% nem szerettem a karaktereit, hiányzott a történet alapozása is. Kevés így!

Hazatérő, látszatházasságban élő, áldozathozó.

Japán megnyitja a kapuit a nyugat felé, és a szigetországban hirtelen nagyon sok amerikai is megjelenik. Kereskedők, diplomaták és katonák is állomásoznak is a XX. század első felében. Pinkerton katonatiszt, akit az Államokban jó családból származó menyasszony vár haza. A férfi azonban két évnyi kiküldetés alatt sem akar lemondani a női társaságról. Azt találja ki, hogy ágyast vesz magának. A csodaszép Csocso árva, akit a nagybátyja kész eladni a férfinak. Az ártatlan lány azonban nem sejti, mi történik valójában. Még színjátékot is rendeznek neki, mintha Banjamin Pinkerton feleségül venné. A 2 év letelte után azonban Benjamin hazatér és megnősül. Csocso megszüli a férfi fiát, és reménykedik, hogy a férje visszatér hozzájuk. Ám amikor eljön, abban nincs köszönet: meddő felesége Csocso fiát akarja megszerezni.

A történet nem véletlenül hasonlít Puccini híres operájára. A szemfülesebbek még azt is észrevehetik, hogy a nevek is egyeznek. A regény címéről nem is beszélve… A szerzőt az opera ihlette meg, és annak története alapján írt regényt is.

Manapság kétlem, hogy ez akkora PR érték lenne. Sokkal nagyobbat tud ütni, ha egy olyan felkapott karakter kap történetet, mint Tony Stark vagy rá lehet sütni egy olyan címkét, hogy akár a Downton Abbey – jobb, mint A lány a vonaton. Abban a korban, amikor az olvasás hanyatlásáról írnak tanulmányokat, sokkal könnyebb egy popkulturális sikerhez rákapcsolódni és figyelmet szerezni, mint egy klasszikussal.

Én azonban az a csodabogár vagyok, aki be meri vallani, hogy szereti a klasszikus zenét és az operákat is. Mozarttal kezdődött a szerelem, és szívesebben is olvasnék egy A varázsfuvolán vagy a Figarón alapuló regényt (igen, tudom, hogy színdarab az alapja, amit elolvashatnék, de nem véletlenül írtam regényt – nem ugyanaz), de ez is felkeltette az érdeklődésem.

Az előismeret révén megadatott az a plusz, hogy azt figyeltem, mennyiben tér el és mit vett át az eredetiből Kimura Rei. Azt valahol tudtam is értékelni, hogy ebben a történetben nem a szerelem, a szenvedély lett a kiemelt rész. Valamennyire történelmileg akarja alapozni, és Csocso anyai érzelmeire és áldozataira fektet hangsúlyt.

Az ő témája az, hogy az amerikaiak/nyugati népek hogyan használták ki a helyi lehetőségeket és hogyan zúztak össze életeket. Ha nem is megy bele részleteibe, de érzékelteti, hogy mennyire kilöki a japán társadalom a félvéreket. Az egy zárt világ volt, és hiába nyitottak a nyugat felé, nem ment egyik napról a másikra forradalom végbe. Csocsónak kellett a házasságról papír, hogy beköltözzön a férfihoz és az övé legyen. Az imádott fiáról azért lesz képes lemondani, mert tisztában van azzal, hogy amerikaiként esélyei lesznek, és nem fogják kitaszítani a japán vére miatt. Japánban viszont örök pária lenne az amerikai apja miatt.

Ami kissé ambivalens érzés, hogy a szerelmi szálban szerettem, hogy nem érzelmes. Nem is illett volna a cselekményhez, hiszen Benjamin és Csocso kettőse inkább üzleti alku révén kerül össze, nincs szó érzelmekről. Ez az amerikai házasságban is érezhető, ha ott egy fokkal több érzelem is van. Viszont, ugyanez a stílus kevés volt a történet másik feléhez. A meddőség, a gyerekről való lemondás is olyan szikár, tömör, mint a frigy korábban. Itt igényeltem volna, hogy az érzelmeimre is hasson a szerző.

Kicsit olyan ez a regény, mintha még csak a cselekmény váza lenne készen belőle. Megvannak a jeleneteket, a történet szerkezete, de még karakterekkel, színekkel és érzésekkel fel kellene tölteni.

Az operához képest nagyon más a vége is, és nem vagyok benne biztos, hogy ez így tetszett. Csocso életére ok, de nem volt a végén semmilyen nagy érzelmem. Vége volt és kész.

Érdekességnek elment, de irodalmi élményt nem nyújtott.

Kimura Rei: Pillangókisasszony - Mint női: 45% a szerelem, anyaság és önfeláldozás témáit variálja, kissé száraz stílusban.

Szubjektíven: 40% az alapötletet szerettem, a kivitelezését kevésbé. Száraz, vázlatos.

Láttam egy borítót, ami nagyon megfogott.

Itt egy részlete. De még nem árulom el, melyik regényé, mert el is akarom olvasni, és majd írok róla.