Láttam egy borítót, ami nagyon megfogott.

Itt egy részlete. De még nem árulom el, melyik regényé, mert el is akarom olvasni, és majd írok róla.

Családi titkos, kamaszodó, visszaélő.

Julia 14 éves kamasz, aki túl korán vesztette el az édesanyját. Édesapjával kettesben él a szinte erdőben fekvő házukban, szinte vadócként, akinek az apja hagyja elvadulni az életüket, a birtokát. A Teknőc becenevű lányban a tanára lát lehetőséget, és sokan aggódnak amiatt, hogy mi történik abban a házban zárt ajtók mögött. Még a lány nagyapja is igyekszik érdeklődni, minden rendben van-e otthon, de Teknőc hűségesen kiáll az apja mellett, aki korántsem mintaszerű apa. Amikor hosszabb időre egyedül marad, és Teknőc barátságot köt pár korabeli kamasszal, akkor kezdi el felfogni, hogy nem egészséges, ahogy ők élnek egymással. Szeretet és gyűlölet viaskodik a lányban, és az apja elmegy a határig – ott már Teknőc sem tud megbocsátani neki és harcolni kezd.

Furcsa, hogy ezt a könyvet egy férfi írta meg. Bár, talán pontosabb úgy, hogy furcsa, hogy ennek a történetnek egy kamasz lány a főszereplője, erősen karakterközpontú is a történet, a szerző viszont férfi. Pedig annyira személyes, mély sebekről van benne szó, amit ezzel a nembeli különbséggel nem hiszem, hogy igazán meg lehet fogni.

Talán Teknőc fiús lány, de akkor is lány. A teste változik, kamaszodik, és az apja olyan téren használja ki, ami kifejezetten szexuális. Egy női szerzőnek jobban elhinném, amikor ilyesmiről ír. Nem egyszer volt olyan érzésem olvasás közben, hogy Teknőc nagyon furán reagál, nagyon nem lányosan. Kicsit ezt ide vezetem vissza: szerintem egy nő máshogy éli meg és dolgozza fel, egyáltalán máshogy vélekedik a nemi erőszakról és a pedofíliáról, mint egy férfi.

Ami viszont remekül megvan a könyvben, és ami miatt ennyire sikeres lehetett világszinten is, hogy az erőszaktevő – áldozata közti kapcsolatot egy családon belül nagyon összetetten tudta megmutatni Tallent. Ha a szexualitást kivesszük a képből, csak a kihasználást és a családon belüli erőszakot nézem, akkor hittem neki végig. Ahogy az apa fel sem igazán fogja, hogy bűn, amit elkövet. Amilyen pszichotikus kirohanásai vannak. Egy beteg ember. Ahogy Teknőc egyszerre gyűlöli és szereti – néha zavart is, ahogy szinte bekezdésről bekezdésre vált: ő a szeretett apja, majd már megölni is képes lenne, annyira gyűlöli.

Ehhez a dinamikához hozzálépő külsősök nem tudtak ennyire működni. Teknőc kis szerelme egy környékbeli fiúba még felesleges is volt számomra. Annyira mocskos és gyomorforgató, ahogy az apa – lánya beteg dinamika részleteit megtudjuk, hogy ez a nagyon ártatlan, nagyon naiv vonzalom túlságosan ellentétes volt vele.

A tanára, aki tudott hozzátenni a történethez. Ő az alap, amire majd Teknőc a későbbiekben építhet. Csak éppen magában kell először eljutnia addig, hogy változtatnia kell, máshogy kell élni. Mert Teknőc ennek a történetnek az áldozata, ez tény. Az különösen sötét ebben a sztoriban, ahogy az apa elhiteti vele, hogy ami köztük történik, az a lány hibája, mert olyan csábító az apjának. Így nem is érzi magát áldozatnak, van, hogy magát látja a rossznak. Mentálisan is sokat kell harcolnia, hogy ezeket legyőzze, és el tudja fogadni az olyan emberek segítségét, mint a tanára vagy anyja egykori barátnője.

Milyen a stílusa? Leginkább tömény. Magamon nagyon azt vettem észre, hogy kivetítem a szövegre azt, amit a cselekmény kapcsán érzek. Volt, ahol nagyon mocskosnak találtam. A szexuális részek úgy voltak alpáriak, hogy meg sem közelítették, azt a szintet, amit egy erotikus regény szokott. Mindig arra találtam rá a szövegben, ami érzelmileg aláhúzta az olvasott cselekményt. Ez valahol remek is, csak éppen annyira sok a mocsok, elfojtás ebben a sztoriban, hogy nem volt kellemes olvasni.

Nagyon nem ezt vártam előzetesen. Nem rossz könyv ez, csak brutális és megrázó.

Tallent: Drága kis szívem - Mint női/dráma: 75% erőteljes a témája, a hangulata és a brutalitása. Releváns, nyers kortárs.

Szubjektíven: 55% számomra túlzottan durva a témája, és a regény megoldása is csak fájó.

Cím: Az utolsó vonat Londonba

Szerző: Meg Waite Clayton – nálunk ezzel a regénnyel debütál, angolul már nem elsőkönyves. Például írt Hemingway és Gellhorn kapcsolatáról is.

Műfaj: történelmi regény

Cselekmény: Ausztria. A kamaszok gondtalanul törődnek a maguk ügyeivel. Stephan például jómódú család sarja, kezdő drámaíró, álmodozó kamasz, aki nem is sejti, mi következik a náci uralommal. A menekülés útja egy holland ellenálló lehet, aki Londonba csempészi a veszélyeztetett gyerekeket. De az út egyre veszélyesebb, és vajon mi vár rájuk egy idegen országban? Újabb veszélyek vagy biztonság?

Várható megjelenés: ősszel

Miért várós?

• Még nem unom a II. VH témáját.
• Kalandosnak tűnik a menekülés része a fülszöveg alapján.
• Érdekel, életben maradnak-e a gyerekek a történet végére.
• Van egy olyan érzésem, hogy egyszerre lesz sírós és felemelő.

Vizsgára készülő, szerelmes páros, baráti társaságos.

Soma elérte, hogy otthon maradhasson, és a testőre társaságában Magyarországon készülhet az év végi vizsgára. Így Nikitől sem kell elválnia, aki pedig nem akarja megélni, hogy az utolsó évet Somával és mégsem vele töltse – már pedig az lesz, ha a fiú megbukik és évet kell ismételnie, míg Niki végzős lesz. Így szigorúan fogja a barátját, és előírja a napi leckét. A tanáruk a pótvizsgára készülő Csanádot is beosztja melléjük, akinek lenne esze, Soma néha féltékeny is rá, de a családi körülményei sokszor hátráltatják. Nem sejtik, hogy más veszély is leselkedik rájuk. Afrikában, Soma szülei egy titkos projekten dolgoznak, és valaki a gyerekükön keresztül akarja őket rávenni arra, hogy megszerezzék a technikát.

A Menő Könyvek ezen sorozata kedves a szívemnek. Minden tagnak egy koncepciónak kell megfelelnie: egy kamasz témát kell kiveséznie, és két szemszögből. A legtöbb kötet el is különül e két részre. A könyv egyik fele az egyik, a másik fele a második elbeszélő története. Ugyanaz a történet, de két oldalról, máshogy látva ugyanazokat a konfliktusokat.

A Hidd el végre! eltér ettől a recepttől. Meghagyja a két elbeszélőt, a fejezeteket Niki és Soma felváltva mondja el, de nem ismétlik az eseményeket, lineárisan haladunk előre. Nincs meg a közös vég sem, amit más részeknél le is ragasztanak, hogy az olvasónak kelljen felvágni a könyvet. Kicsit sajnálom is, hogy most ez az élmény elmaradt.

De nem véletlenül alakult ez így: ez már a szerzői sorozaton belül is sorozat, és érezhetően nincs meg az a nagy konfliktus, ami az elején adott volt. Soma és Niki már fix pár, és jó érzékkel a szerző nem is szedi szét őket, hogy egy mondvacsinált ürüggyel húzza az olvasók idegeit és romantikus drámázzon.

Helyette hétköznapokat kapunk, egy jól működő kapcsolatot és némi humoros helyzetet is. Most is vannak kamaszos témák: a féltékenység, néha még ok nélkül is. Ezt Soma produkálja, de gyorsan le is rendezik egymás között. A másik szál, Niki félelmei a külseje miatt. Erre kicsit több súlyt tesz a szerző, és igyekszik pozitív üzenetet sugallni, és arra bíztatni a sorok között, hogy fogadjuk el magunkat, és nem kell mindig azt kutatni magunkban, ami lehetne jobb is. Inkább az értékekre kell koncentrálni, mert tökéletesek nem lehetünk soha.

Amivel viszont nem tudtam mit kezdeni, a thrilleres vonal. Már akkor mosolyogtatónak találtam, amikor a bevezetésben röviden megmutatták, mi folyik a kutatáson és milyen nemzetközi veszély áll fenn. De ahogy ez átcsapott Soma megfigyelésébe, majd veszélyeztetésébe zsarolási céllal…

Értem, valamivel fel kellett dobni a cselekményt, így lett benne konkrétan némi akció. Csak éppen ez annyira elüt a regény egészen addigi hangulatától, hogy nem tudtam örülni neki. A megoldás is túlságosan könnyen jön. Ok, ifjúsági regény és nem thriller. Ez nem olyan emberrablós, mint A szoba vagy a Pillangók kertje. Csak, ha már ehhez a zsánerhez és cselekményhez nyúl a szerző, a thriller rajongó énemnek ez kevés. Komolytalan.

Sokkal jobban működött a baráti társaság és a kamaszos vonal. Bár Soma és Niki a kiemelt szereplők, nekik igazál nagy konfliktusok már nincs. A barátaik azonban különféle ügyekben szorulnak tanácsra és segítségre, így nem csak háttérben maradnak, erőteljesebb alakokká tudnak válni. Saját kötet erősségűen nem, de jól kiegészítik Soma és Niki kettősét.

Stílusában hozza azt, amit egy ifjúsági regénytől vár az ember. Könnyen értelmezhető, eléggé érzelmes, de azért események is vannak benne. Irodalmi mélysége nincs, de nem is kell keresni benne. Némi tanulság és a sorok közti üzenet mellett egy szórakoztató regény.

Különben még mindig olyan a vége, hogy akár folytatni is lehetne. Kellemes kikapcsolódás volt, de azért nem vagyok benne biztos, hogy van még ebben a történetben még egy rész.

Erdős: Hidd el végre! - Mint ifjúsági: 70% kicsit kalandos, vannak benne érzelmek és humor. Kellemes szórakoztató.

Szubjektíven: 65% bírom a szereplőket, szerettem a humorát, de cselekményben nincs plusz.

Háborús, jóslatot beteljesítő, sárkányos, kalandos.

Hablaty hű sárkányai mellett tér magához, de a sérülése összetettek. Nem csak egy kémsárkány fogai dagadnak a karjába szúrottan, elárulva a helyét és mérgezve őt, de az emlékeit is elvesztette. Az idős sárkány rágja a szájába, hogy ő a megjövendölt fiú, akinek királynak kell lennie és le kell számolnia Ádáz Alvin legújabb mesterkedésével. Hablaty belevág az útba, és be is jut a szigetre. Fogatlan megpillantása után már tudja, kiért és miért kell harcolnia. Az első lépés bizonyítani, hogy ő az igazi örökös, nem Alvin, aki az ereklyéket is ellopta tőle. De ez még mindig kevés. Egy királynak maga mellé kell állítani a népét, és akkor gondolkodhat a sárkánylázadás lezárásán. De milyen hangot találhat egy tengeri sárkánnyal, akit évtizedekre elzártak, és Hablaty egyik őse ölte meg a szeretett gazdáját?

A sokadik kötettel véget ért az Így neveld a sárkányodat sorozat. Cowell nem aprózta el, hősünknek 10 elveszett és mitikus tárgyat kellett összegyűjtenie, majd egyszerre kellene megszereznie a trónt és véget vetnie a sárkányok lázadásának.

Most látszik, hogy milyen logika volt a kötetek mögött. Sokáig úgy tűnt, hogy nincsenek is összefüggések, csak Hablaty keveredik az egyik rémes helyzetből a másikba. Voltak visszatérő karakterek, egyre többet megismerhettünk a sárkányok közül. Jót tett neki az átívelés, így lehetett a végére mindent összefog és utólag kicsit összehozni az összes korábbi részt, mintha nem is külön részek lettek volna, hanem egy nagy történet darabkái.

Ez a nagy összefűzés azonban elvette a történet nagyobb felét. Így is vannak események, kisebb kalandok, de sokkal kevesebb, mint az előző részekben. Inkább nagy beszélgetések és felismerések voltak nagy csaták vagy ravasz ötletek helyett.

Volt olyan meglepetés is, amivel sikerült meglepnie a szerzőnek. Kiderül egy titok Alvin és vele Halvér múltjából. Valahol nagy mese ez a vonal, de ok, mivel ez egy meseregény, belefért. Plusz, az írónő ebből is le tudta húzni a tanulságokat. Nem választhatjuk meg, hova születünk, de aztán lehetőség lesz a saját, széles értelemben vett családunk létrehozására. Kik leszünk, kikkel akarunk lenni – nem kell annak meghatároznia, hogy hova dobott le a golyó.

Más abban is a történet, hogy most nem ismerünk meg újabb sárkányfajokat. Nekem mondjuk nem is hiányzott, így is több fajt talált ki a szerző a korábbi részekben, mint amit fejben lehet tartani. A kis ismétlések, a visszatérő fajok és karakterek éppen elegendőek voltak.

A világa éppen eléggé kerek és jól kitalált volt így is – bár nem bírom nem megjegyezni, hogy akár egy ifjúsági sorozat indulhatna onnan, ahol ez a gyerekkönyv véget ér. Hablaty gyerekkora itt ért véget, de amennyit elejt a későbbiekből, lesz még kalandja bőven. De rendben, Cowell gyerekkönyvekben utazik, és annak itt valóban vége.

A szereplők már nem fejlődnek, az különben sem volt erőssége a sorozatnak. Viszont, a gyereknevelés nagyon is megvalósul. Jobban is, mint kellett volna. Hablaty pontokba szedve kilistázza, melyik kalandjának mi a tanulsága. Így a végére összeáll egy jó tanács lista, ami egyértelműen a gyerek olvasóknak van szánva. Ráadásul még meg is van ismételve párszor, hogy biztosan mindenki felfogja.

A kiadó ugyanazt a stílust követte, amit eddig is. Ami azt jelenti, hogy illusztrált a kötet. A szokásosnál azonban több a grafika. Az emberi alakok ugyanolyanok, mint eddig is. (Még most sem tetszenek az arcok.) Ám most vannak oldalas, kétoldalas képek is. Akad egy-egy olyan is, ami már szinte szép is. Csak éppen olyan éreztem volt, mintha ezzel akarták volna az oldalszámot és vele a kötet árát is növelni.

A DreamWorks meséhez most sincs köze, bár azért a végében van némi hasonlóság. Másként, de jó ez az eredeti meseregény is.

Cowell: Így harcolj egy sárkány dühével – Mint gyerekkönyv: 75% korrekt zárása a történetnek, de a kötet cseppet túl van írva.

Szubjektíven: 70% bírtam a sárkányokat, ahogy a szálak összeérnek, a rajzok is elmentek.

Tudod a halál nem az élet vége. A tested egy zár, a halál a kulcs. A kulcs elfordul… és szabad vagy, hogy bárhol lehess. Mindenhol. Két helyen egyszerre, vagy sehol. Benn az univerzum háttérzajában. (Hill: Kulcs a zárját 3.)

Az emberek nem akarnak mélységet, drágicám. Ha választhatnának egy óceán és egy pocsolya között, egyenesen a pocsolyába vetnék magukat. (Robb: Halhatatlan a halálban)

Időbe telt, mire tudatosult bennem, hogy a könyvek nem mindig erősítik a köteléket. Van, hogy eloldanak egymástól. Bár sokszor lerombolják a falakat, előfordul az is, hogy falakat emelnek. A könyvek megsebeznek, összetörnek és megölnek, többször, mint gondolnánk. A könyv csalóka napfény. (Musso: Az írók titkos élete)

Még a mozdulatlanság is jobb, mint mások akarata szerint hajlongani. (Motayne: Nocturna)

- Apa imádta, hogy az orgona csak kemény tél után virágzik.
Caroline felém nyúlt, és finoman kisimította a hajamat a szememből. Vajon hányszor csinálta ezt az anyám?
– Csodálatos, hogy a sok szépség ennyi nehézség után lát napvilágot, nem gondolod? (Hall Kelly: Orgonalányok)

– Mi lett a képeddel?
– Borotválkozás?
Felvonta az egyik szépen ívelt szemöldökét.
– Mivel? Medvével? (Johnston: Az áruló isten)

Minden új regény ugrás az ismeretlenbe. (Musso: Az írók titkos élete)

Önmagát talán egyedül úgy tudja legyőzni az ember, ha egy kicsit mássá válik. (Liss: Hatalomátvétel)

Ismerem a különbséget a kényszeríthetnélek és a kényszerítelek között. Ez a különbség a jó és a rossz ember között. A sötétség és a világos között. (Motayne: Nocturna)

Túl sok a világban a sötétség. Élveznünk kell minden pillanatot, ami kicsit is ragyogóbb lehet a többinél. Túl gyorsan elmúlnak. (Johnston: Az áruló isten)

Ne add fel a háborút csak azért, mert csatákat vesztesz, Alizajd. (Chakraborty: Rézkirályság)

Az emberek nem azért gyilkolnak, mert őrültek. Hanem mert okuk van rá. És nekünk volt. (Cserháti: A Sellő titka)

A bolygónk csatatérré változott, a nagy része tűzfészek, az emberek tomboló háborodottakat választanak meg, és bambán bámulják a közösségi oldalakat. A világ alapjaiban recseg-ropog (Musso: Az írók titkos élete)

Tudod, ki vagyok, Debs… Szamuráj, nem kamuráj. (Remender: Tokió szelleme)

Nyomozós, esküvőre készülő, divatvilágos, drogügyletes.

Eve igent mondott Roarke lánykérésére, és most azon kapja magát, hogy bele kell vetnie magát az esküvői előkészületekbe. Nem elég, hogy egy barátnője feltörekvő divattervező barátja tervezi a ruháját, de a külsején is dolgoznak, miközben csokrot kell választania, és valahogy kijönnie Roarke mindenesével. Ha minden nem lenne elég, a divattervező Leonardo és Mavis idilljét a férfi szupermodell exe igyekszik összezúzni, és Eve előtt rendez jelenetet. Pandora másnapra halott – Eve kötelességének érzi, hogy kiderítse az igazat, és tisztázza barátnőjét és annak barátját. Ahogy beleássa magát az ügybe, az egyértelmű indíték mellett talál valami sötétebbet: Pandora egy új drog függője volt, aki kereskedett is a szerrel. Egy dílerrel nagyon hasonló módon végeznek, és Eve meggyőződése, ezen a vonalon kell haladniuk. A drogosztályt is bevonva folytatja a nyomozást, miközben egyre közeledik a nagy nap is.

Amit érdemes tudni, mielőtt alaposan belekezdünk. A regény nem először jelent meg magyarul sem. A kiadó már kiadta jó pár évvel korábban. De most elkezdték az első részek újrakiadását, az új részeknek megfelelő formátumban. Magasabbak, könnyebben lapozhatóak és egészen más a design is.

Korábban egy-egy női alak, rajzolva, dominált. Az új style inkább New York városára teszi a hangsúlyt. Tetszik, hogy egységes borítóképeket alakítanak ki, és tematikában rendezik át a sorozat külalakját. Ez jobban is tetszik, mint azok a furcsán szexi, számomra a nyolcvanas éveket felidéző régi borítók. (Azért az kikívánkozik belőlem, hogy az egyetlen problémám ezzel az újabb koncepcióval a kor. Ez egy jövőben játszódó krimis, csajos sztori. Ezt erről a városképről nem mondanám meg.)

De - az már a kezdeteknél is bejött, hogy érezhető a fejlődés a regények között. Mintha Robb/Roberts egyre inkább megtalálta volna a stílusát, és kellően szórakoztató, csajos krimi felé megy el, ami kriminek se rossz, de inkább szórakoztató regény marad.

Értékeltem, hogy most nem is próbál sci-fi lenni a történet. Hiszen továbbra sem ismerjük meg a világ viszonyait, néha egy-egy találmányról olvashatunk, ami ma még nincs. Pl. ebben a részben fontos szerepet kap egy idegen bolygóról származó növény. Roarke rendszeresen felmegy az űrbe tárgyalásokra. Eve nyomozás közben támaszkodik a számítógépes apparátusra, ami sokkal gyorsabban kutat és elemez a számára, mint tenné az emberi munkaerő egy korábbi korban.

De nincs kihangsúlyozva, hogy mikor járunk. Most szórakoztató krimit kapunk, ami véltelenül a nem túl távoli jövőben játszódik.

E kötetben a munka és a magánélet keveredik, ezzel sajátos hangulat jön létre. Eve mindig is magára vette az ügyeit, de mivel most egy barátnője sorsa múlik a munkáján, a szokottnál is fontosabb, hogy jól teljesítsen. A keveredésből pedig jópofa jelenetek adódnak – különben is nagyon bírtam, amikor egy csapattal készültek a lagzira.

Mivel a divatvilág kulisszái mögé lesünk be kicsit, sok-sok bohém alakot ismerhetünk meg, akik könnyedebbé és humorosabbá teszik a regényt. Leonardo és Mavis nagy kedvenceim lettek, őket szívesen látnám még viszont az Eve Dallas kötetekben.

Roarke maradt ugyanaz a karakter, aki eddig is volt. Eve viszont a múltja egy darabjával kell, hogy szembenézzen, és bizalmába kell fogadnia a férfit és a terapeutáját is. Ő sokat halad afelé, hogy ne csak a munkája legyen a mindene, és felépítse azokat a kapcsolatokat, amelyeket a múltja miatt eddig nem engedett meg magának.

Talán a regény leginkább sokkoló fejezete az volt, amikor Eve emlékei visszatértek arról, mit tett vele a saját apja, és amikor elszakadt a cérna a kislánynál.

Nem véletlenül hanyagolom, hogy mint krimit elemezzem a regényt. Az is jó, korrekt is, csak éppen nem azt éreztem most maradandónak a kötetben. Eve fejlődése, a baráti társasága sokkal nagyobb élményt nyújtott. Maga a nyomozás különben korrekt, a végjáték nem tetszett. Megint szinte a semmiből bukkan fel egy tettes, aki ugyan szerepelt korábban is, de nyoma sem volt annak, hogy ő lehet a regény rosszfiúja. Nem szeretem, amikor nincs előzménye a megfejtésnek.

A regény konfliktus rendszere nem mondható bonyolultnak. Nagyon gyorsan jó és rossz szereplőkre lehet osztani a gárdát. Eve és barátai a jók - olyan egyszerű oknál fogva, hogy ők nem gyilkosok és nem bűnöznek. Az a céljuk itt, hogy megtalálják a személyes boldogságuk, miközben részt vesznek Eve szociális fejlődésében és vele ünnepelnek a nagy napján. Aki jót akar a hősnőnek, az már a pozitív oldalra került. A kevésbé napos oldalon bűnöző elemek állnak - ahogy most belegondolok, a regény összes sötét alakja keményen benne volt a drogkereskedelemben is.

Annyira nem zavar ez az egyszerűség. Ismétlem, ezt most nem annyira kriminek, inkább csajos szórakoztató regénynek olvastam.

Vagyis, ez a könnyebbsége miatt tetszett, és ahhoz képest még értékeltem azt is, hogy egész normális krimi is. Sci-fi szinte nincs is benne, kapcsolati és magánéleti dráma viszont akadt.

Még bőven van a sorozatnak kötete, vagyis majd olvasom tovább is.

Robb: Halhatatlan a halálban – Mint krimi: 75% szórakoztató, csajos krimi, amiben jól eltalált karakterek szerepelnek.

Szubjektíven: 80% hangulatos, jól sikerült része a sorozatnak, bírtam a divatvilágot.

5: Cserháti: A Sellő titka – az alap a jelenben játszódó krimi, melyben egy újonnan felállított életvédelmi nyomozócsoport igyekszik egy gyilkosságsorozatot felderíteni, de a regény egyik fele történelmi eseményeken alapul. Közelebb hozza a balkáni háborúkat, és húsbavágó képet fest arról, hogy milyen szenvedéseket okoz egy háború a családban, hogy válik egy ártatlan gyermek az események miatt megkeseredett gyilkossá.

4: Kondor: Budapest Noir – történelmi környezet, noir hangulat. Gondor Zsigmond újságíró Budapesten, 1936 októberében. Egy rejtélyes gyilkosságról tudósítana, egy fiatal zsidó lány holttestét találták meg. Az áldozattal együttérezve a gyilkos nyomába ered, de ennek az ügynek komoly politikai/társadalmi vetületei vannak, és el akarják ijeszteni. Mi pedig érzékletes képet kapunk arról, milyen korrupt világ volt már akkor is.

3: Roberts: Királycsel – Metellus az ókori Rómában törekszik egyre feljebb a ranglétrán. Egy gyilkosságot kell felderítenie, és akkor is végig akarja vinni a nyomozást, ha nagyon hamar rádöbben, hogy komoly politikai játszmák vannak a háttérben. Van, aki meg akarja szerezni a Róma feletti uralmat, és ezért nem rest gyilkolni sem. Csábító szépségek, halálos bérgyilkosok, és egy felemelkedő csillag Róma egén: Gaius Julius Caesar.

2: Cronwell: Szorul a hurok – Rider Sandman londoni nyomozó a napóleoni háborúkat követően. A törvényhozásnak nem nagyon voltak forrásai akkoriban az esetek felderítésére, így ha valaki nem akart ártatlanul lógni, érdemes volt nyomozót fogadnia, aki keresett bizonyítékot mellette. Sandman, az egykori katona most egy portréfestő ügyén dolgozik, akit azzal vádolnak, hogy meggyilkolta az éppen lefestett grófnét. Már csak pár nap van vissza az akasztásig…

1: Natt och Dag: 1793 – Stockholm, az orosz háborút követően. Az itt élő Cecil Winge szépreményű törvényszolga volt, de egy halálos betegség miatt már a halálra készül. Egy barát kérésének azonban nem tud nemet mondani, és egy gyilkos nyomába ered. Egy brutálisan megcsonkított, felismerhetetlen ember holtteste kerül elő a tengerből. Ki volt, és mivel érdemelte ezt ki? Miközben Winge a megoldást keresi, megelevenedik egy korszak, melyben a dologházak halálos ítélettel értek fel, és melyben a gazdagok véres bosszút álltak még a szeretteiken is egy káosz felé haladó királyságban.