Háborús, jóslatot beteljesítő, sárkányos, kalandos.

Hablaty hű sárkányai mellett tér magához, de a sérülése összetettek. Nem csak egy kémsárkány fogai dagadnak a karjába szúrottan, elárulva a helyét és mérgezve őt, de az emlékeit is elvesztette. Az idős sárkány rágja a szájába, hogy ő a megjövendölt fiú, akinek királynak kell lennie és le kell számolnia Ádáz Alvin legújabb mesterkedésével. Hablaty belevág az útba, és be is jut a szigetre. Fogatlan megpillantása után már tudja, kiért és miért kell harcolnia. Az első lépés bizonyítani, hogy ő az igazi örökös, nem Alvin, aki az ereklyéket is ellopta tőle. De ez még mindig kevés. Egy királynak maga mellé kell állítani a népét, és akkor gondolkodhat a sárkánylázadás lezárásán. De milyen hangot találhat egy tengeri sárkánnyal, akit évtizedekre elzártak, és Hablaty egyik őse ölte meg a szeretett gazdáját?

A sokadik kötettel véget ért az Így neveld a sárkányodat sorozat. Cowell nem aprózta el, hősünknek 10 elveszett és mitikus tárgyat kellett összegyűjtenie, majd egyszerre kellene megszereznie a trónt és véget vetnie a sárkányok lázadásának.

Most látszik, hogy milyen logika volt a kötetek mögött. Sokáig úgy tűnt, hogy nincsenek is összefüggések, csak Hablaty keveredik az egyik rémes helyzetből a másikba. Voltak visszatérő karakterek, egyre többet megismerhettünk a sárkányok közül. Jót tett neki az átívelés, így lehetett a végére mindent összefog és utólag kicsit összehozni az összes korábbi részt, mintha nem is külön részek lettek volna, hanem egy nagy történet darabkái.

Ez a nagy összefűzés azonban elvette a történet nagyobb felét. Így is vannak események, kisebb kalandok, de sokkal kevesebb, mint az előző részekben. Inkább nagy beszélgetések és felismerések voltak nagy csaták vagy ravasz ötletek helyett.

Volt olyan meglepetés is, amivel sikerült meglepnie a szerzőnek. Kiderül egy titok Alvin és vele Halvér múltjából. Valahol nagy mese ez a vonal, de ok, mivel ez egy meseregény, belefért. Plusz, az írónő ebből is le tudta húzni a tanulságokat. Nem választhatjuk meg, hova születünk, de aztán lehetőség lesz a saját, széles értelemben vett családunk létrehozására. Kik leszünk, kikkel akarunk lenni – nem kell annak meghatároznia, hogy hova dobott le a golyó.

Más abban is a történet, hogy most nem ismerünk meg újabb sárkányfajokat. Nekem mondjuk nem is hiányzott, így is több fajt talált ki a szerző a korábbi részekben, mint amit fejben lehet tartani. A kis ismétlések, a visszatérő fajok és karakterek éppen elegendőek voltak.

A világa éppen eléggé kerek és jól kitalált volt így is – bár nem bírom nem megjegyezni, hogy akár egy ifjúsági sorozat indulhatna onnan, ahol ez a gyerekkönyv véget ér. Hablaty gyerekkora itt ért véget, de amennyit elejt a későbbiekből, lesz még kalandja bőven. De rendben, Cowell gyerekkönyvekben utazik, és annak itt valóban vége.

A szereplők már nem fejlődnek, az különben sem volt erőssége a sorozatnak. Viszont, a gyereknevelés nagyon is megvalósul. Jobban is, mint kellett volna. Hablaty pontokba szedve kilistázza, melyik kalandjának mi a tanulsága. Így a végére összeáll egy jó tanács lista, ami egyértelműen a gyerek olvasóknak van szánva. Ráadásul még meg is van ismételve párszor, hogy biztosan mindenki felfogja.

A kiadó ugyanazt a stílust követte, amit eddig is. Ami azt jelenti, hogy illusztrált a kötet. A szokásosnál azonban több a grafika. Az emberi alakok ugyanolyanok, mint eddig is. (Még most sem tetszenek az arcok.) Ám most vannak oldalas, kétoldalas képek is. Akad egy-egy olyan is, ami már szinte szép is. Csak éppen olyan éreztem volt, mintha ezzel akarták volna az oldalszámot és vele a kötet árát is növelni.

A DreamWorks meséhez most sincs köze, bár azért a végében van némi hasonlóság. Másként, de jó ez az eredeti meseregény is.

Cowell: Így harcolj egy sárkány dühével – Mint gyerekkönyv: 75% korrekt zárása a történetnek, de a kötet cseppet túl van írva.

Szubjektíven: 70% bírtam a sárkányokat, ahogy a szálak összeérnek, a rajzok is elmentek.

Tudod a halál nem az élet vége. A tested egy zár, a halál a kulcs. A kulcs elfordul… és szabad vagy, hogy bárhol lehess. Mindenhol. Két helyen egyszerre, vagy sehol. Benn az univerzum háttérzajában. (Hill: Kulcs a zárját 3.)

Az emberek nem akarnak mélységet, drágicám. Ha választhatnának egy óceán és egy pocsolya között, egyenesen a pocsolyába vetnék magukat. (Robb: Halhatatlan a halálban)

Időbe telt, mire tudatosult bennem, hogy a könyvek nem mindig erősítik a köteléket. Van, hogy eloldanak egymástól. Bár sokszor lerombolják a falakat, előfordul az is, hogy falakat emelnek. A könyvek megsebeznek, összetörnek és megölnek, többször, mint gondolnánk. A könyv csalóka napfény. (Musso: Az írók titkos élete)

Még a mozdulatlanság is jobb, mint mások akarata szerint hajlongani. (Motayne: Nocturna)

- Apa imádta, hogy az orgona csak kemény tél után virágzik.
Caroline felém nyúlt, és finoman kisimította a hajamat a szememből. Vajon hányszor csinálta ezt az anyám?
– Csodálatos, hogy a sok szépség ennyi nehézség után lát napvilágot, nem gondolod? (Hall Kelly: Orgonalányok)

– Mi lett a képeddel?
– Borotválkozás?
Felvonta az egyik szépen ívelt szemöldökét.
– Mivel? Medvével? (Johnston: Az áruló isten)

Minden új regény ugrás az ismeretlenbe. (Musso: Az írók titkos élete)

Önmagát talán egyedül úgy tudja legyőzni az ember, ha egy kicsit mássá válik. (Liss: Hatalomátvétel)

Ismerem a különbséget a kényszeríthetnélek és a kényszerítelek között. Ez a különbség a jó és a rossz ember között. A sötétség és a világos között. (Motayne: Nocturna)

Túl sok a világban a sötétség. Élveznünk kell minden pillanatot, ami kicsit is ragyogóbb lehet a többinél. Túl gyorsan elmúlnak. (Johnston: Az áruló isten)

Ne add fel a háborút csak azért, mert csatákat vesztesz, Alizajd. (Chakraborty: Rézkirályság)

Az emberek nem azért gyilkolnak, mert őrültek. Hanem mert okuk van rá. És nekünk volt. (Cserháti: A Sellő titka)

A bolygónk csatatérré változott, a nagy része tűzfészek, az emberek tomboló háborodottakat választanak meg, és bambán bámulják a közösségi oldalakat. A világ alapjaiban recseg-ropog (Musso: Az írók titkos élete)

Tudod, ki vagyok, Debs… Szamuráj, nem kamuráj. (Remender: Tokió szelleme)

Nyomozós, esküvőre készülő, divatvilágos, drogügyletes.

Eve igent mondott Roarke lánykérésére, és most azon kapja magát, hogy bele kell vetnie magát az esküvői előkészületekbe. Nem elég, hogy egy barátnője feltörekvő divattervező barátja tervezi a ruháját, de a külsején is dolgoznak, miközben csokrot kell választania, és valahogy kijönnie Roarke mindenesével. Ha minden nem lenne elég, a divattervező Leonardo és Mavis idilljét a férfi szupermodell exe igyekszik összezúzni, és Eve előtt rendez jelenetet. Pandora másnapra halott – Eve kötelességének érzi, hogy kiderítse az igazat, és tisztázza barátnőjét és annak barátját. Ahogy beleássa magát az ügybe, az egyértelmű indíték mellett talál valami sötétebbet: Pandora egy új drog függője volt, aki kereskedett is a szerrel. Egy dílerrel nagyon hasonló módon végeznek, és Eve meggyőződése, ezen a vonalon kell haladniuk. A drogosztályt is bevonva folytatja a nyomozást, miközben egyre közeledik a nagy nap is.

Amit érdemes tudni, mielőtt alaposan belekezdünk. A regény nem először jelent meg magyarul sem. A kiadó már kiadta jó pár évvel korábban. De most elkezdték az első részek újrakiadását, az új részeknek megfelelő formátumban. Magasabbak, könnyebben lapozhatóak és egészen más a design is.

Korábban egy-egy női alak, rajzolva, dominált. Az új style inkább New York városára teszi a hangsúlyt. Tetszik, hogy egységes borítóképeket alakítanak ki, és tematikában rendezik át a sorozat külalakját. Ez jobban is tetszik, mint azok a furcsán szexi, számomra a nyolcvanas éveket felidéző régi borítók. (Azért az kikívánkozik belőlem, hogy az egyetlen problémám ezzel az újabb koncepcióval a kor. Ez egy jövőben játszódó krimis, csajos sztori. Ezt erről a városképről nem mondanám meg.)

De - az már a kezdeteknél is bejött, hogy érezhető a fejlődés a regények között. Mintha Robb/Roberts egyre inkább megtalálta volna a stílusát, és kellően szórakoztató, csajos krimi felé megy el, ami kriminek se rossz, de inkább szórakoztató regény marad.

Értékeltem, hogy most nem is próbál sci-fi lenni a történet. Hiszen továbbra sem ismerjük meg a világ viszonyait, néha egy-egy találmányról olvashatunk, ami ma még nincs. Pl. ebben a részben fontos szerepet kap egy idegen bolygóról származó növény. Roarke rendszeresen felmegy az űrbe tárgyalásokra. Eve nyomozás közben támaszkodik a számítógépes apparátusra, ami sokkal gyorsabban kutat és elemez a számára, mint tenné az emberi munkaerő egy korábbi korban.

De nincs kihangsúlyozva, hogy mikor járunk. Most szórakoztató krimit kapunk, ami véltelenül a nem túl távoli jövőben játszódik.

E kötetben a munka és a magánélet keveredik, ezzel sajátos hangulat jön létre. Eve mindig is magára vette az ügyeit, de mivel most egy barátnője sorsa múlik a munkáján, a szokottnál is fontosabb, hogy jól teljesítsen. A keveredésből pedig jópofa jelenetek adódnak – különben is nagyon bírtam, amikor egy csapattal készültek a lagzira.

Mivel a divatvilág kulisszái mögé lesünk be kicsit, sok-sok bohém alakot ismerhetünk meg, akik könnyedebbé és humorosabbá teszik a regényt. Leonardo és Mavis nagy kedvenceim lettek, őket szívesen látnám még viszont az Eve Dallas kötetekben.

Roarke maradt ugyanaz a karakter, aki eddig is volt. Eve viszont a múltja egy darabjával kell, hogy szembenézzen, és bizalmába kell fogadnia a férfit és a terapeutáját is. Ő sokat halad afelé, hogy ne csak a munkája legyen a mindene, és felépítse azokat a kapcsolatokat, amelyeket a múltja miatt eddig nem engedett meg magának.

Talán a regény leginkább sokkoló fejezete az volt, amikor Eve emlékei visszatértek arról, mit tett vele a saját apja, és amikor elszakadt a cérna a kislánynál.

Nem véletlenül hanyagolom, hogy mint krimit elemezzem a regényt. Az is jó, korrekt is, csak éppen nem azt éreztem most maradandónak a kötetben. Eve fejlődése, a baráti társasága sokkal nagyobb élményt nyújtott. Maga a nyomozás különben korrekt, a végjáték nem tetszett. Megint szinte a semmiből bukkan fel egy tettes, aki ugyan szerepelt korábban is, de nyoma sem volt annak, hogy ő lehet a regény rosszfiúja. Nem szeretem, amikor nincs előzménye a megfejtésnek.

A regény konfliktus rendszere nem mondható bonyolultnak. Nagyon gyorsan jó és rossz szereplőkre lehet osztani a gárdát. Eve és barátai a jók - olyan egyszerű oknál fogva, hogy ők nem gyilkosok és nem bűnöznek. Az a céljuk itt, hogy megtalálják a személyes boldogságuk, miközben részt vesznek Eve szociális fejlődésében és vele ünnepelnek a nagy napján. Aki jót akar a hősnőnek, az már a pozitív oldalra került. A kevésbé napos oldalon bűnöző elemek állnak - ahogy most belegondolok, a regény összes sötét alakja keményen benne volt a drogkereskedelemben is.

Annyira nem zavar ez az egyszerűség. Ismétlem, ezt most nem annyira kriminek, inkább csajos szórakoztató regénynek olvastam.

Vagyis, ez a könnyebbsége miatt tetszett, és ahhoz képest még értékeltem azt is, hogy egész normális krimi is. Sci-fi szinte nincs is benne, kapcsolati és magánéleti dráma viszont akadt.

Még bőven van a sorozatnak kötete, vagyis majd olvasom tovább is.

Robb: Halhatatlan a halálban – Mint krimi: 75% szórakoztató, csajos krimi, amiben jól eltalált karakterek szerepelnek.

Szubjektíven: 80% hangulatos, jól sikerült része a sorozatnak, bírtam a divatvilágot.

5: Cserháti: A Sellő titka – az alap a jelenben játszódó krimi, melyben egy újonnan felállított életvédelmi nyomozócsoport igyekszik egy gyilkosságsorozatot felderíteni, de a regény egyik fele történelmi eseményeken alapul. Közelebb hozza a balkáni háborúkat, és húsbavágó képet fest arról, hogy milyen szenvedéseket okoz egy háború a családban, hogy válik egy ártatlan gyermek az események miatt megkeseredett gyilkossá.

4: Kondor: Budapest Noir – történelmi környezet, noir hangulat. Gondor Zsigmond újságíró Budapesten, 1936 októberében. Egy rejtélyes gyilkosságról tudósítana, egy fiatal zsidó lány holttestét találták meg. Az áldozattal együttérezve a gyilkos nyomába ered, de ennek az ügynek komoly politikai/társadalmi vetületei vannak, és el akarják ijeszteni. Mi pedig érzékletes képet kapunk arról, milyen korrupt világ volt már akkor is.

3: Roberts: Királycsel – Metellus az ókori Rómában törekszik egyre feljebb a ranglétrán. Egy gyilkosságot kell felderítenie, és akkor is végig akarja vinni a nyomozást, ha nagyon hamar rádöbben, hogy komoly politikai játszmák vannak a háttérben. Van, aki meg akarja szerezni a Róma feletti uralmat, és ezért nem rest gyilkolni sem. Csábító szépségek, halálos bérgyilkosok, és egy felemelkedő csillag Róma egén: Gaius Julius Caesar.

2: Cronwell: Szorul a hurok – Rider Sandman londoni nyomozó a napóleoni háborúkat követően. A törvényhozásnak nem nagyon voltak forrásai akkoriban az esetek felderítésére, így ha valaki nem akart ártatlanul lógni, érdemes volt nyomozót fogadnia, aki keresett bizonyítékot mellette. Sandman, az egykori katona most egy portréfestő ügyén dolgozik, akit azzal vádolnak, hogy meggyilkolta az éppen lefestett grófnét. Már csak pár nap van vissza az akasztásig…

1: Natt och Dag: 1793 – Stockholm, az orosz háborút követően. Az itt élő Cecil Winge szépreményű törvényszolga volt, de egy halálos betegség miatt már a halálra készül. Egy barát kérésének azonban nem tud nemet mondani, és egy gyilkos nyomába ered. Egy brutálisan megcsonkított, felismerhetetlen ember holtteste kerül elő a tengerből. Ki volt, és mivel érdemelte ezt ki? Miközben Winge a megoldást keresi, megelevenedik egy korszak, melyben a dologházak halálos ítélettel értek fel, és melyben a gazdagok véres bosszút álltak még a szeretteiken is egy káosz felé haladó királyságban.

Háborús, orvosi kísérletes, segítséget nyújtó, romantikus.

A náci Németország megindul, és három különböző nő sorsa elválaszthatatlanul összefonódik. Caroline ünnepelt színésznő volt, aki most jótékonyságba fekteti az energiáit és szerelembe esik egy sikeres, bár nős színésszel. Amikor a férfinek nyoma veszik a lerohant Franciaországban, a háború személyes üggyé válik. Kasia gondtalan kamasz volt, aki az ellenállásnak próbált segíteni. A jutalma munkatábor lett, a testvérével és anyjával együtt. Miközben orvosi kísérletekre használják a testük, ők küzdenek az életükért. Herta nő létére sebész akart lenni, és amikor kapott egy orvosi állást, elvállalta. Elsőre ugyan elszörnyedt azon, mit kell tennie ártatlan foglyokkal, de a szakmai elhivatottság legyőzte az erkölcseit. Évekkel később jön el a számonkérés ideje, amikor Kasia és Caroline összefognak, hogy megfizessenek a bűnösök a tetteikért.

Igaz történet az alapja, de annyira regényesen és női olvasóknak van megírva, hogy akár történelmi női regényként is lehet olvasni. Akár filmként is el tudnám képzelni, bár azt még nem hallottam, hogy készülne ilyesmi belőle.

A regény azonban megjelent, olvasható magyarul is, és kár is lett volna kihagyni.

Már maga a cím felkeltette a figyelmem. Mit jelent az, hogy Orgonalányok? Arra hamar rájöttem, hogy a három kiemelt női karaktert takarja: Caroline, Kasia és Herta. De miért orgona? A regény legvégén derül ki, elmesélni nem fogom, de nagyon találó. Valóban, jól kifejezi azt, amiről ez a történet szólt.

Izgalmas, ahogy ugyanazt a poklot három különböző szemszögből mutatja be a szerző. Attól más, mint a nagyon sok holokauszt regény, hogy itt teljesen más oldalról láthatjuk ugyanazokat az eseményeket. Kasia mindennek az elszenvedője, akivel brutálisan bánnak. Még fel sem fogja, mit tesznek vele, csak elszenvedi a kísérleteket, és folyamatosan szembesül azzal, hogy a gyengébb barátnői elhullanak, és még halottként is megfosztják őket minden méltóságuktól. Ez az a nézőpont, amit legtöbbször megírtak. A túlélő rémmeséi, melyekben benne van a túlélésért folytatott harc, és egyes esetekben az is, milyen nehéz volt utána visszazökkenni, és normális életet élni. A regény második felében arról is kapunk egy kis ismertetőt, hogy az itt elszenvedett borzalmak hogyan tették tönkre a boldogságát már a szeretett férfi feleségeként és anyaként is.

Caroline a külsős, aki nem éli ezt át, csak hall ezekről a dolgokról, segíteni próbál. Talán ő az, akivel az átlag olvasó azonosulni tud. Az ő történetében a szerelem fontos még, ezzel kicsit kedvezve a romantikus regények kedvelőinek is. Visszafogott, nem szenvedélyes és vad szerelem az övé, de mély és szerepe van abban, milyen útra lép az asszony.

Herta, Kasia ellenpontja, aki azokat a szörnyű kísérleteket lefolytatja. Nem megy el horror felé a szerző, és nem részletezi, milyen tetteket visz végbe a nő. De a folyamatot vázolja, ahogy a szakmai becsvágytól hajtva Herta folyamatosan feladja az elveit, és a vágyott szakmáért eladja a lelkét is.

A regény második fele az, ami nehezen illeszkedik. A háborús évek részletességéhez képest furcsa, hogy nagyon a megtorlás felé vezeti az olvasót. Pedig ott is vannak komoly történetek, Kasia ekkor szovjet uralom alatt él, és csak éppen utalva van arra, ez mit is jelentett. Itt nem jelentős – mert csak az a fontos, hogy a háborúban történtekért ki és hogyan fizet meg.

Hangulatában nagyon erős regény, ami három erős nőt tesz a középpontba. Ahogy nagyon női szemmel veszi át a történelem puszta tényeit, érzelmileg hozza közelebb a megtörtént poklot, és érezteti át többféleképpen.

Rám nagy hatással volt, a vége az, amiért sajnálkozom. Szinte összecsapottnak éreztem.

Hall Kelly: Orgonalányok - Mint történelmi: 90% női regényként is remek, több szempontból és érzéssel mutatja a kort.

Szubjektíven: 75% nem mindenkinek tetszett az életútja, a végén nagy az ugrás, különben ok.

• 21. Század Kiadó: Familiárisok - fantasy
  • Szőlőskert Provence-ben - női
  • Titkok Párizsban - női
• Vinton: Az elbukottak - krimi
  • Közel hozzád - romantikus
• General Press: Cirmos-hadművelet - romantikus
  • Otthoncsere - romantikus
• Animus: Hétköznapi szorongások - kortárs, kicsit lélektani, kicsit krimi
• Álomgyár: Róma, Róma - női
• Gabo: Napfogyatkozás - romantikus fantasy

Június

22. Dick: Lenn a sivár Földön - sci-fi 5

23: Attar: A Serengeti köde - romantikus 5

24. Musso: Az írók titkos élete - krimi 4

25. Motayne: Nocturna - fantasy 3,5

26. Cserháti: A Sellő titka - krimi 4,5

27. Hill: Kulcs a zárját 3. - képregény 5

      Remender: Tokió szelleme - képregény 5

      Chakraborty: Rézkirályság - fantasy 4,5

28. Liss: Hatalomátvétel - akció 3,5

      Johnston: Az áruló isten - fantasy 4

ÉS megjött a jó idő is - végre nem lámpa mellett kell olvasni, mert süt a nap! :)

Bosszút álló, mágikus, múltat felfedő.

Edrin Walker már egy évtizede száműzetésben él, és rejtőzik a démonok elől. Alkut kötött: hagyja az emlékeit elveszni, száműzetésbe vonul, cserébe a legjobb barátja és családja biztonságban lesz. Az alkut azonban megszegik, Walker barátja szörnyű halált hal. A férfi így hazatér, hogy bosszút álljon érte, kiderítse mi történt. A hazatéréssel együtt a múlttal is szembe kell néznie: elkezdenek visszajönni az emlékei, és minden jel arra mutat, hogy Edrin végzett egy istennel. Ahogy a mágusokat valaki sorban levadássza, Walker a gyilkos nyomába ered, és egyre biztosabb benne, hogy szüksége lesz az emlékeire, mert akivel most meg kell küzdenie, több embernél és mágusnál. Ám arra semmi nem készítheti fel, hogy azokról mit tud meg, akiket szívből szeretett.

Egy újabb történet, ami epikusan nagy kalandnak ígérkezett, de nem lett az belőle mégsem. Így, bár tetszett a könyv, valamennyire mégis csalódott vagyok.

A világot, amennyit a szerző megmutatott belőle, érdekesnek és változatosnak találtam. Ebben az univerzumban egyeseknek mágikus képességeik vannak, mindenkinek valami más. Ugyan vannak központi elemek, olyan alapok, amit mindenkinek megtanítanak, de az egyedi képesség az, amivel igazán ki lehet emelkedni. Walker képessége félelmet keltő: az elme manipulátora. Ott a hozzá hasonlókat zsarnoknak nevezik, mivel egész embertömegeket lehet képes rabszolgasorba taszítani, hogy rabszolgaként imádják és robotoljanak neki.

Ez a képesség, a reakciók rá, amelyek nagyon okosan vannak megírva, és nagyon le is kötöttek. Walker maga is harcol a belsőjében levő erővel, soha még ki sem próbálta, igazából mire lenne képes, ha akarná. Tudja, hogy ez az erő könnyen gonosszá tehetné, és ha néha van is kísértés, hogy használja, nem teszi. Ugyanakkor a társadalom is reagál rá, ha Walker igyekszik tompítani is a reakciókat azzal, hogy megjátssza, mennyivel gyengébb, mint valójában. Van azonban, aki már az elején megelőző csapást mér, a hagyományoknak megfelelően…

Walker karakterét nagyon bírtam. Eleve az, amit már feljebb írtam. Ahogy magával harcol. Pedig nem tartja magát jó embernek, csoda, hogy még él, de akkor is kitart az elvei mellett. Sokkal hősiesebb, jobb ember, mint amilyennek mutatja magát. Erre majd kapunk egy történetet is, amely újraértékeli a karakterét és a mágusok világát.

Tele van ötlettel és lehetőséggel ez a világ, de egyelőre csak egy kisebb kalandot kaptunk belőle. Ha az események máshogy haladnak, epikus nagy harc lehetett volna, így viszont helyi ügy marad, amit páran is el tudnak rendezni. (Eszembe is jutott a Nocturna, amivel vannak hasonlóságok a történet alapjaiban. Az egyedi mágikus képességek, a gonosz megállítása, melyet kis léptékben megoldanak, és nem lesz epikus így a történet.)

De, ha már felhoztam a Motayne-könyvet, azért ez abban nagyon más, hogy egyértelműen felnőtt regény. Mocskosabb a világa, a karakterei és a nyelvezete is. De ez jól áll neki – ez egyértelműen felnőtt regény, nem gyerekkönyv.

A nyomozás korrekt, még tetszett is, ahogy a törvényszéki módszertan helyett itt a mágia viszi előre a nyomok megfejtését. De a kalandok és a mágikus harcok is olvastatták. Cselekményközpontú, izgalmas regény, amelynek a hőse is összetett, jól megírt karakter.

Amire még érdemes kitérni, hogy mennyire dark ez a fantasy. Nem annyira. A nyelvezete helyenként durvább, mint a köznyelv. Vannak benne sötét események, és a hősnek is vannak komorabb jellemvonásai. De összességében megmarad egy határon belül, nem megy el olyan messze, mint McDonald a maga sorozatában.

Van folytatása, szerintem bőven van még ötlet is a szerzőben, úgyhogy folytatása következik.

Johnston: Az áruló isten – Mint fantasy: 75% ígéretes világú, izgalmas történet, egy kellően sötét hőssel a középpontban.

Szubjektíven: 70% nagyobb kalandot vártam, a szöveg se mindig tetszett, de Walker ok.