Jessica Koch saját első, nagy és tragikus szerelmének történetét írta meg Közel a horizonthoz címmel. Sikerkönyv lett, ami filmre is adaptálva lett.
Szép színészek, sok romantika - nekem azért hiányzott a dráma és a fájdalom, mert ebben a történetben abból is sok volt. De inkább csak a regényben.
5: Szívek dallama - 4 kisregény/novella négy magyar kortárs tollából. Közös pont bennük az ünnep, de ezen felül mind más-más világ. Az egyikben egy távkapcsolat azon perceit látjuk, amikor a pár végre együtt lehet, és az elválás ellenére tudják, hogy összetartoznak. Egy másikban egy karácsonyi bevásárlás közben kis románc mellett dől el, hogyan halad tovább egy fiatal élete. De múltbeli traumát feldolgozó, és az anya lányának elmesélt családi történet is akad benne.
4: Képtelen történetek, másvilági mesék - különleges egy történet ez, amiben novellák és 
képregény keveredik. A keret a képregény - valami idegen és gonosz kerül a Földre, ami végez azokkal, akik kézbe veszik. A novellák pedig azok a sztorik, amelyek halálba kergetik a szereplőket. Kis Lovecraft, sok horror és egyediség.
3: Veszélyes amazonok - egy újabb izgalmas gyűjtemény, melybe ismert fantasy szerzők küldtek darabokat, melybe a címbeli harcias hölgyek szerepelnek. Simán, a novellákért is olvasható, de kiegészítő kötetnek is működik, hiszen sokan ismert és szeretett világiakat bővítették egy-egy történettel. Csak, hogy a nagyobbak közül említsek párat: Outlander, Trónok harca, Dresden-akták. Sokféle történet és hős, sok kaland és sok stílus.
2: Láthatatlan bolygók - az egyik legismertebb kínai író Ken Liu, aki ebben a 
gyűjteményben arra vállalkozott, hogy több kínai írót megismertet a világgal. Sci-fi, fantasy, disztópikus történetek 
válogatása ez, melyek mind kínaiak témában is, nem csak szerzőben. Ugyanakkor megvannak azok a vonásai is, amelyekért élvezetes lehet egy amerikai vagy európai olvasónak is. Több díjnyertes darab van benne, és sok-sok ötlet.
1: Árulkodó nyomok - Jeffrey Archer, aki regények mellett emlékezetes novellákat is alkot. Ez az egyik ilyen kötete - van neki pár. Van benne humor és krimi, mint pl. a nyomozó esetében, akinek meg kell oldania az ország legbékésebb kisvárosában történt első gyilkossági ügyet. Gyanúsított éppenséggel akad bőven - mindenki kész magára vállalni a tettet, de ki az igazi elkövető? De kapunk fontos föntést meghozó bankárt, és a szerelemért mindenre kész hőst is. Változatos, szórakoztató - olvasni való!
Jövőbeli, időutazásos, robotos, emberi.
A tehetséges mérnök 2 évet vesztett el az életéből: nem tudja, min és hol dolgozott. A fizetés mesés, de cserébe fel kellett adnia az emlékeit. Le is döbben, amikor a pénz helyett pár kacatot kap, amit ő maga kért. Lassan összeáll a kép, ahogy a kis tárgyak megmentik az életét. (Fizetség) Vadász volt, a legjobb a maga területén. Most komoly feladatot kap: a múltba kell visszamennie, és egy világvallás megalakulását megakadályoznia az alapító 
likvidálásával. Ehhez csak a férfi koponyája nyújt útmutatást. (A koponya) Az emberiség elbukott, a Földet űrlények uralják, akik jóindulatból az embereknek is juttatnak adományokat. A felnőttek ezt arra használják, hogy játékbabáikkal olyan életet játszanak el, amilyen az övék volt egy más időszakban. (Pisze Pat idejében) Egy időutazónak meg kellene ihletnie egy nagy szerzőt, helyette létrejön egy új irányzat – az ellenmúzsáké. (Kétbalkezes Orfeusz)
A sci-fi a nehezebb szórakoztató zsánerek közé tartozik, nem olyan könnyű befogadni, mint egy romantikus, kaland vagy akár fantasy regényt. Sok lehetőség van benne – lehet akcióközpontú, mint Scalzi, Kloos vagy Brown regényeiben. Mutathat új világokat és az emberiség izgalmas fejlődési irányait, mint Butler. Lehetnek benne robotok, időutazás, disztópiák. Szólhat felnőtteknek, fiataloknak.
Philip K. Dick egy olyan szerző, akit már életében is nagyra tartottak a zsánerben, és a halála óta eltelt közel 40 évben sem csökkent a népszerűsége. Máig adják ki újra és újra a regényeit és novelláit, sorra készülnek belőlük a feldolgozások.
Ebben a történetben kettő olyan is akad, ami mellé filmcímet is tudok írni. A Fizetség volt az alapja a John Woo-filmnek, ami A felejtés bére címmel ment nálunk. Azt is le merem írni, hogy kifejezetten ez a történet volt az, ami miatt vártam ennek a kötetnek az újra megjelenését, mert a korábbi kiadásról lemaradtam. Nem is csalódtam – a novella még izgalmasabb és érdekesebb, mint a film volt. Nekem ez tetszett jobban – kiemelve a végén az időbe belenyúló kampót, az nagyon kész volt.
A koponya, nem megfilmesítés miatt – de az alapötlete visszaköszön több sci-fi akciófilmben is, amikor egyfajta oidipuszi nyomozás végeredményeképpen hősünk azzal szembesül, akár ténylegesen is, hogy saját magának lett a célpontja (Will Smith, Bruce Willis is játszott már ilyen karaktert, csak hogy pár példát említsek).
A kötet nagyjára jellemző, hogy mozgalmas és izgalmas történetek szerepelnek benne. Azért, vannak benne olyanok is, amelyek nem nagyon tudtam mit kezdeni. Rögtön a kezdés, mely Dick egyik első eladott novellája volt. Ruug. Éljenek a kutyák, a legjobb barátaink, ezt tudjuk. De a történet vége – jól értem, most az egyik emberi szereplő hulláját gyűjtötték be?
A változatosság a kötet egyik fő jellemzője. Több, klasszikus sci-fi téma is felmerül, írt rá történetet Dick. Az emberiség fejlődése, és a küzdelem, hogy ne haljon ki a homo sapiens. (Ha vicces akarnék lenni, azt írnám, itt van Dick verziója az X-Menre.) Disztópiák, világvégék. Időutazás. Szerettem benne, hogy miközben ezek szórakoztató történetek, azért bőven adnak gondolkoznivaló témát is. Megállítható-e az emberiség genetikai fejlődése? Mi okozzuk a saját pusztulásunkat? Van-e végzet, és az megkerülhető-e? Az különösen érdekes, hogy erre különféle válaszok vannak az egyes történetekben. Az egyikben az idő önmagába ér véget, és aminek meg kell történnie, megtörténik. Másban a hős képes változást elérni.
Gördülékeny, stílusos, és nem kell belepusztulni a megértésbe. Vannak olyan mozzanatok benne, amelyek nagyon emberiek, attól függetlenül, milyen a környezet.
Van a kötetben humor – az Orfeusz nagy kedvencem. Van benne horror – pl. a Kolónia.
Nagyon megérte beszerezni és elolvasni, biztosan leveszem még a polcról.
Dick: Lenn a sivár Földön - Mint sci-fi: 95% jövővíziók, kalandok, akció és gondolkodtatás – mindez olvasmányosan.
Szubjektíven: 90% a legtöbb novella tetszett –plusz imádtam, mennyire sokszínű a kötet.
Június
15. Des Cars: Ferenc József és Sisi - ismeretterjesztő 5
16. Moore: A Bánat Tengere - sci-fi 3,5
17. Watt: Igazán szerelem - new adult 4
18. Robotham: Fulladás - krimi 4
19. Christie: Tíz kicsi néger - krimi 5
20. McCarten: A két pápa - dokumentumregény 3
Broadway: Ink - YA disztópia 3
21. Hossfeld: Csaknem fiúmentes nyár - ifjúsági 3,5
Allen: Az első fagy - családregény 5
Lassan hagyomány lesz, hogy arról panaszkodom, mennyire rossz ez a nyári idő. Most is - kint szinte szélvihar van, újabb hétvége, amikor ki se tudtam tenni a lábam a házból. Vigasztaljam magam azzal, hogy olvasok? Lehet.
Családi, szerelmes, problémákkal szembenéző.
Téli időszak van, a Waverley-kert almafája lepihenve készül virágozni. A feszültség a család nőtagjaiban is gyülekezik, amelyet a párjaik igyekeznek átvészelni. Sydney nagyon szeretne gyermeket szülni a férjének, akin látja, nagyapja halála óta boldogtalan, és sokat segíteni neki egy saját fiú, akinek átadhatná a tudását. Ám hiába 
próbálkozik, nem akar sikerülni a teherbe esés, és a be nem avatott férj nem is érti, mi a baja a feleségének. Közben a lányával is nehezen találja a szót. Bay 15 éves és szerelmes – csak éppen egy olyan fiúba, akinek a családja nincs jóban velük. A képessége révén a lány érezheti, hogy összetartoznak, ha túl sok minden áll közéjük. Claire pedig a saját lánya és származása miatt aggódik: őt meghatározza, hogy Waverley-lány, aki az ételekkel művel csodákat. Egy zsaroló azonban felveti, hogy nem is ebbe a családba született. Lehet, hogy Mariah ezért nem rendelkezik semmilyen képességgel, noha itt született és nevelkedett?
Sarah Addison Allen különleges hangulatot és világot teremtett meg a Waverley testvérek előző kötetében. Egy kisvárost, amely teljesen normálisnak tűnik, de a felszín alatt mágia áramlik, mely mindenkire hatással van. Bascom olyan hely, ahol családi örökségként adja át egyik generáció a másiknak, hogy mindig megtartják a szavukat. Hogy erősebbek, mint a környezetükben bárki. A Waverley-lányok még ezen felül is különlegesek, hiszen minden sarj más képességet birtokol.
Annyira egyedi és különleges volt ez a világ, és annyira le is zárta a szerző hősei életét, hogy nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ennek második részt írni. Az egyik titok, az idő. Évekkel járunk előrébb, és így úgy kezdhet új szálakat a szerző, hogy a régiek már lezárultak, nem kell őket feleslegesen visszafejteni. Így bekapcsolódni is könnyebb, hiszen tulajdonképpen új problémákkal és történettel haladunk tovább.
A másik titok, hogy a kiemelt szereplő megváltozik. Ebben a kötetben már nem Sidney és Claire a főszereplők – ugyan fontos szerepük van, és komoly női témák merülnek fel általuk (önazonosság tudat, családhoz tartozás, anyaság) – de színre lép a kamasz Bay. Aki színes egyéniség, nagyon szerethető lány, és aki kamaszregényes színezetet hoz a történetbe. Az ő problémái között van specifikus: mivel mágikus Waverley ő is, mindenről és mindenkiről tudja, hol van a helye, a kortársai tartják tőle a távolságot. Egy kényszerű magány veszi körül, és az anyja nem érti meg. Bay szereti az erejét, míg az anyja legszívesebben normális lenne. Ezzel már áttérünk a normalitásba, hiszen anyának és lányának kell megtalálnia a módot, ahogy beszélni tudnak egymással és segíteni egymást.
Valamint, van egy nagyon halvány szerelmi szál is. Bay tudja, ki az, akinek mellette lenne a helye. De a családjaiknak története van: az anyja első és nagy szerelme ennek a fiúnak az apja volt, és ez a két család rég nem keveredik egymással. Azért nem modern Rómeó és Júlia lesz ez, mert Josh is kamasz, aki keresi a helyét a világban, és nem boldog azzal, amit az apja rá akar kényszeríteni. Bay és a családja neki segít abban, hogy ki merje mondani, milyen ő és mit akar kezdeni az életével. Itt is inkább az önazonosság kérdése a hangsúlyos, nem pedig az a finoman megírt, halovány vonzalom, ami a fiatalok között kialakul.
Szívesen időzöm a szereplőknél, hiszen ez a kötet tele van valóban szerethető figurákkal, akik mégsem mesehősök, a mágikus realizmus ellenére sem. De érdemes azt is megnézni, hogy milyen konfliktusok mozgatják a cselekményt. Ez kicsit vázolja azt is, hogy ki milyen női élethelyzettel kell, hogy szembenézzen. Kicsit mindenki viaskodik saját magával. Sidney teherbe akar esni, de a teste valamiért nem engedi ezt neki. Ettől egyre kétségbeesettebb, és ez elkezdi a feszültséget növelni a családjában. Aztán, ott van a fiatal alkalmazottja, aki teljesen alkalmatlan a munkára, de Sidney segíti, mert a nő kisfiát sajnálja, és maga is gyerekre vágyik. Ez nekem, olvasóként inkább volt konfliktus, mert a nő nem bánta, hogy kihasználják, annyira segíteni akart. Engem viszont dühített, ahogy a jó szándékát viszonozták. Végül, Sidney és Bay. Ez inkább kommunikációs probléma: mindketten másként élik meg a képességüket, és képtelenek őszintén beszélni egymással. Anya és lánya tipikus élethelyzet, csak itt mágiával bonyolódik. Az különösen szép, ahogy ezt a szerző a végére fel tudja oldani.
Claire egyrérszt szintén magával viaskodik. Tudja, mit szeret csinálni, és mit jelentenek neki a gyökerei. De egy feltűnő alak ezt a gyökeret kérdőjelezi meg, és okoz feszültséget Claire világában és kettejük között is. A másik, itt is kommunikációs és generációs probléma. Az ő lánya is más, mint ő. Így szenved attól, hogy nem találja vele a hangot, és nem tudják megbeszélni, mi bántja az asszony. Ennek a feloldása már kevésbé parádés, de hát ebben a sztoriban Bay a főhősnő.
Akinél szintén megvan a belső konfliktus - ő elfogadja magát, de a környezete őt nem. Így van egy konfliktus közte és a világ között, amit a lány meglepően jól kezel. Kicsit ehhez kapcsolódik a Bay - Josh konfliktus, hiszen Bay szerelmes, Josh azonban tartja a távolságot, és ő is küszködik magával. Az anya-lánya kapcsot pedig fentebb már említettem.
Visszatérő probléma tehát az anya-lánya kapcsolat és az önmagunk elfogadása. Mindez annyira nőies látásmóddal megírva, hogy korosztálytól függetlenül érdemes elolvasni.
A regény különleges hangulatához nem csak az kell, hogy a mágia hogyan van rejtve a mindennapokban. Az is, ahogy ezt a szerző megírta. Sejtelmes, csendes és meleg hangulata van az egész könyvnek, amibe szerettem elmerülni. A hétköznapi és a csoda itt egy halmazba kerülnek, és annyira különleges légkört alkotnak meg, annyira át tudja ezt adni a szerző, hogy ez az egyik kedvenc mágikus realizmust megvalósító regényem.
Bár nem szokásom hosszan elidőzni a könyv külalakján - abban hiszek inkább, hogy a belbecs fontosabb a küllemnél - de tény, hogy egy szép borító is kedvet tud csinálni az olvasáshoz. A Könyvmolyképző jó ebben, de most tényleg kitettek magukért. A borítóképben is benne van az a hangulat, ami a regényben. Ezen felül annak kis részletek is feltűnhetnek, aki már ismeri ezt a világot, vagy olvasás után döbben rá az ember: a téli tematika nyilvánvaló, de érdemes megnézni az almákat! Azok a kis különös almák, amelyeket a regény misztikus fája növeszt. És hány van belőle? 3! Ahány fontos női karakter van a könyvben. Az ilyen kis részletek miatt még a borító is emlékezetes, nem csak a regény tartalma.
A szerző tehát megcsinálta: remek folytatást írt egy remek regényhez. Olvasnám tovább is!
Allen: Az első fagy – Mint családregény: 90% több generációhoz illő női regény, különleges mágikus színezettel.
Szubjektíven: 95% szerettem a szereplőit, és imádom, ahogy a mágia megszínezi a napokat.
Kamaszos, munkát vállaló, nyári.
Bori előtt ott az egész nyár, és nem tudja, hogyan fogja túlélni. Idén nincs tervben családi nyaralás, és Fülöp egy cserediák programmal kint van az Államokban. Az eltérő időzóna miatt még beszélni sem egyszerű egymással. A lány így azt találja ki, hogy a nyárra állást vállal, gyűjtöget, és talán összejön annyi, hogy meglátogathassa a barátját. Egy fagyizóban kap meg kiszolgálói állást, amit még meg is szeret, és a plusz pénz is jól jön. Közben a 
barátnői szerelmi élete ezerrel pörög, és Bori a biztos tanácsadó: az egyik már szeretne komolyabb szintre lépni a kapcsolatában, és nem tudja mire vélni, hogy a barátja nem ugrik a lehetőségre, hogy le akar feküdni vele. A másik a barátja exe miatt szorong. Közben feltűnik egy visszajáró diós fagyit vevő srác, aki miatt Bori elhatározása is meginog, hogy kitart Fülöp mellett, akit nagyon vár haza.
Ilyesmibe is ritkán futok bele. A szerző német, de a történet nem Németországban játszódik. A helyszín Magyarország, Budapest, nyáron. A szereplői magyarok. Honnan jött ez a szerzőnek? Pláne, hogy semmit nem tett bele, amitől ez magyar regény lehetne. Annyi, hogy a szereplőinek magyar neve van, és semmi több. Még csak az sem derül ki, hogy melyik park fagyizójában dolgozik Bori.
Elkeseredni ezen nem fogok, bár magamban azért jókat mosolyogtam olyanokon, hogy ebben a regényben már euró van nálunk. Szegény forintnak már leáldozott… Vagy ez a nem túl távoli jövőben játszódik, csak ez nekem kimaradt?
De ok, nem ezen viccelődöm a továbbiakban. Igazából teljesen mindegy a helyszín. Ez egy annyira általános kamasztörténet, hogy a helyszín lehetne japán, amerikai, angol vagy akár kenyai is, akkor is működne.
A főszereplő Bori, ő az, akin keresztól a regény történéseit értékelhetjük és megélhetjük. Ha csak a konkrét eseménysort nézem, akkor nagyon nincs miről írni. Meghallgatja a barátait, tanácsokat ad, vagy elég annyi is, hogy figyel rájuk. Eljár munkába. Ha tud, beszél Fülöppel. Ennyi történik. Az igazi események inkább a fejében zajlanak. Hogyan éli meg a helyzetet, mit érez, hogyan hoz döntéseket. Kamaszregény, karakterközpontú. Ami kevés a tényleges cselekményben, az a hősnő belső világában fokozottan pótlódik.
Ami kamaszregényben ok, de nekem nem tetszett, hogy a kis ügyeiket milyen életbevágónak élik meg a szereplők. Mintha minden meghatározná az egész életüket, és olyan nagyon fontos lenne. Pedig, nem olyan nagy dolgok ezek, csak nekik. Az ilyesmiről mindig az érettségi jut eszembe. Mennyire tartottam tőle, milyen nagy dolognak tűnt. Aztán egyetem, harmadévben az első szigorlatom után már csak nevetni tudtam olyanokon, hogy érettségi. Mi az? Akkor, 18 évesen nagy próbatétel, de a későbbiek fényében olyan jelentéktelennek tűnik. Valahogy így voltam azokkal a döntésekkel és élethelyzetekkel, amikkel ebben a történetben küszködnek a szereplők.
A hangulata viszont tényleg nyári, könnyed és kellemes. Abszolút jól és könnyen olvasható, minden kihívás nélkül. Itt nem kell attól félni, hogy nem bírjuk tartani a tempót, vagy nem értjük meg az eseményeket.
A szereplők mind szerethetőek, és emberközeliek. Nincsenek negatív figurák, csak kamaszok, akik a maguk kis ügyeivel foglalkoznak. Valami jobban megy nekik, valami kevésbé. Bori a fő karakter, hozzá képest mindenki haloványabb, de azért egy-egy mellékalaknak sikerül nyomot hagynia a lány mellett.
Van egy előző kötet is, amiről eddig nem tudtam. Nem olvastam, de nem is hiányzott. Ez a kis nyári történet tökéletesen érthető volt előzmények nélkül is.
Hossfeld: Csaknem fiúmentes nyár - Mint ifjúsági: 60% érzelmi oldalról megfogott kamaszregény, nyári olvasmánynak elmegy.
Szubjektíven: 55% némettől magyar környezet, furcsa. Kellemes, de elég tartalmatlan kötet.
Cyrus kiáll a bíróságon Evie mellett, akinek a bíró kiválaszt egy napot, amikor elfogadják 18 évesnek. Addig még egy év van vissza. Az intézetben kellene még addig maradnia, de Cyrus vállalja, hogy nála lakjon, mint a gyámoltja. Evie ki is költözik hozzá, és elkezd bízni a férfiban. Utalnak rá, hogy többre emlékszik a múltjából, mint amit bevall, de nem nyílik meg. Cyrus munkájába akar besegíteni, amit a férfi nem akar engedni. Evie egy magánnyomozásba kezd, és bajba keveredik.
Közben Cyrus fedezi, és kirakja a halott Jodie családjának történetét. A lány a halálakor terhes volt, és szerinte valaki leütötte, a vízbe lökte, és a véletlen műve volt, hogy utána rátalált egy perverz és megerőszakolta, hagyta meghalni. A kettő nem egy személy. A rendőrség nem szereti ezt az elméletet, de Cyrus végigviszi. Szerinte a terhessége miatt 
kellett a lánynak meghalnia.
A DNS kimutatja, hogy a baba apjának DNS-e negyedrészben egyezik a lányéval, vagyis egy nagybácsi volt. Be is viszik Jodie nagybátyját és megvádolják. Ő tagadja, hogy viszonya lett volna az unokahúgával, nem tőle volt terhes és nem is bántotta. Cyrus hisz neki.
A férfi feleségét vonja felelősségre, akihez Evie is eljutott. A lánnyal zsarolja Cyrust, de már elmondja, mi történt. Nehezen esett teherbe, ezért viszonyba kezdett a sógorával. A fia igazából nem a férje, a sógora gyereke. Jodie korcsolyatehetség volt, a férje edzette, a lány 
sokat volt náluk. Túl későn jött rá, hogy a fia és Jodie egymásba gabalyodtak. Mire rájött, már viszonyuk is volt, és Jodie terhes volt - azt hitte, az uokabátyjától, de igazából a féltestvérétől. Félt, hogy kiderül a titka, és rá akarta venni a lányt az abortuszra, aki viszont meg akarta tartani a babát és elmenni a szerelmével. Ezért kellett meghalnia.
A fia kihallgatja a beszélgetést, megtagadja az anyját, aki erre összeomlik, és tragédia nélkül be tudják vinni. Evie-nek viszont vissza kell költöznie az intézetbe, de Cyrus megígéri, vigyáz rá és kapcsolatban maradnak.
Rendszerrel szembeszálló, válaszokat kereső, kamaszos.
Leora egy olyan világban nő fel, ahol az ember története a bőrére lesz írva. Születéskor a nevük az első tetoválás, majd ezt követi minden fontos eseményről egy emlékeztető. A haláluk után pedig könyvvé válik a bőrük, melyet a család megkap és emlékezhet rájuk. A lány mindig is tetováló akart lenni, noha a rajzkészségen kívül más 
adottságai is vannak. Anyjához hasonlóan Leora is olvasó, aki az emberek tetoválásaiból képes kiolvasni az életüket és a jellemüket. Imádott apja halála azonban olyan kérdéseket vet fel, melyek megkérdőjelezik mindazt, amiben eddig hitt. Miért kellett az apja bőrét ellopni? Jól emlékszik, valóban viselte a kitaszítottak jelét? A saját származása titka is felderülni látszik, és a lánynak újra kell gondolnia, ki ő és milyen akar lenni.
Sok tekintetben hagyományos, másokban azért eredeti YA disztópia ez, melyben egy kamasz lány keresi saját magát és vele együtt a világa sorsát is befolyásolni fogja. Volt benne ötlet, de még nem érzem úgy, hogy a zsáner nagyjai között lenne a helye.
Az érdekessége, hogy mi körül forog ez a világ. A tetoválások körül, melyek egyszerre hétköznapi és mágikus jelek. Ugyanúgy rajzolják, kerülnek bőrbe, mint a mi valóságunkban is. Amiben más, ahogy az olvasók képesek kiolvasni őket. Nekik egy virág nem csak egy virágot jelent majd, hanem egy szerelmet vagy egy emléket. Kicsit hiányoltam is innen valami magyarázatot, hátteret, hogy egy hétköznapi tetoválás hogyan lehet egyeseknek mágikus.
Ha már a tetoválásoknál tartunk, valahogy kisszerűnek is éreztem, hogy ebben a világban az a legnagyobb dilemma, hogy kinek mi van a bőrén. Ha van tetoválásod, remek, része vagy a társadalomnak. Ha olyan közösségbe születtél, ahol ez nincs szokásban, már ki is vagy taszítva. Mintha lenne valami oka, hogy ők ne kaphassanak tetoválást. Pedig ugyanúgy tetoválható a bőrük – egyszerűen nem értem, mi a társadalmi megosztottság alapja. Akarsz tetoválást vagy nem? Ennél már csak az olyan karakterek bonyolultabbak, mint Leora tanára. Aki csak tetováltnak álcázza magát, lemosható jelek vannak a bőrén, nem igazi tetoválások. Ugyanúgy része az életnek, jó polgár, vagyis a nem tetováltak nem mások, csak tiszta a bőrük.
Ha példázatnak veszem, és a tetoválást behelyettesítem mondjuk bőrszínre, már más a történet. Akkor ez a rasszizmusról szól, mesés környezetbe, kamaszoknak. Csak éppen sokkal ötletesebb mitológiát vagy különbséget ki lehetett volna ennél találni.
Maga a cselekmény nem túl gyors, lényegében alig történik ténylegesen valami a kötetben, Ez inkább karakterközpontú történet, amiben Leora érzelmi hullámzásai és önkeresése kap szerepet. A lázadása, dühe, bánata, ahogy lassan felnő, és eldönti, milyen szerepe lesz neki ebben a világban. Kamaszregénynek remekül meg is felel így.
Nem egyszer olvasás közben Az emlékek őre jutott eszembe, csak annak sokkal kidolgozottabb világa van és mélyebb mondanivalója. Azt azért nem sütném rá, hogy annak lenne egy bénább olvasata, de több fő mozzanatban vannak hasonlóságok. Már magában az is, ahogy a mintagyereknek számító egyén a munkája révén elkezdi átlátni a rendszer igazi működését és hibáit, és elhatározza magát, hogy a lázadásával a nagyobb jóért cselekszik.
Annak örültem, hogy szerelmi szál nem lett beleerőszakolva. Itt nagyon nem az a lényeg, hogy Leora hogyan lesz boldog. Az ő sorsa most nagyobb dolgok körül forog, hogy pl. Oscar érdekli-e lehetséges párként, vagy valaki más tetszik neki.
A szereplőkkel is az a bajom, ami különben az egész regénnyel. Túl egyszerűek.
Ami viszont tetszett: ahogy az emberi kultúra kincseit megőrizték, és mesékké formálták. Betétként vannak benne ilyen történetek, akár a Bibliából, akár egyiptomi, görög mítoszok.
Lehetőség van benne, majd meglátjuk, a folytatás tud-e élni vele, vagy marad egyszerű.
Broadway: Ink - Mint YA disztópia: 50% vannak benne ötletek, a világa színes, de lassan halad, ismerős.
Szubjektíven: 55% tetszettek az átírt mesék és mitológia, de maga a történet kevés benne.
Vallástörténetei, emberi sorssal foglalkozó, egyházi.
Két nagyon más ember, akik ugyanazt a hivatalt látták el. Az egyik német, a másik argentin. Mindketten papok, és mindketten Szent Péter örökébe léptek. 2013 az év, amelyre több száz éve nem akadt példa. A pápa kijelentette, hogy lemond és a bíborosoknak újabb vezetőt kellett választani az egyház élére. Előállt egy olyan helyzet, amikor két pápa él a Földön. Az egyik leköszönt pápa ugyan, de még mindig vannak, akik inkább az ő irányvonalát 
tekintik mérvadónak. Ez a kötet az ő történetük: a konzervatív Benedeké, aki nem bírta el a pápai korona súlyát. Aki, annak ellenére, hogy az egyház hagyományainak őre, a lehető legradikálisabb lépést tette meg a lemondásával. A másik az emberszerető, közvetlen Ferenc, aki már névválasztásával is jelezte, hogy újító lesz, nem pedig a konzervatív értékek őre. Hogyan lettek papok, milyen életutat jártak be, milyenek voltak/milyenek pápaként?
Általában az a személy vagyok, aki arra buzdít, hogy ha egy kötetből film készül, mindenképpen a regényt is olvasd el. Ha lehet, még a film előtt, hogy ne befolyásoljon az, hogy milyen színész játszott egy-egy karaktert. (Saját negatív példa: amióta vannak Harry Potter filmek, a regényeket is a filmszereplőkkel látom magam előtt, pedig a gyerekszínészeket kivétel nélkül rühelltem a filmen.)
Ez a kötet lesz a kivétel a szabály alól. Érdekel A két pápa, és ne adj isten új ismeretek begyűjtése mellett szórakozni is szeretnél kicsit? Akkor a filmmel sokkal jobban fogsz járni. Abban emberi történetet kapsz, emberi drámákkal és két nagyszerű színésszel. Ha a regényt választod, ismereted bőven lesz új, de hogy élvezetben nem lesz részed…
A két pápa McCarten tolmácsolásában ugyanis remek tényirodalom, de szórakoztató faktor nincs benne. Minden, amit érdemes tudni a pápaválasztásról, Benedek és Ferenc személyéről, össze van benne gyűjtve. Nagyon alaposan, több oldalról alátámasztva és a maga módján profi munka.
Még arra is volt érkezése a szerzőnek, hogy játsszon az idősíkokkal. Nem lineárisan halad, hanem logikailag építi fel a kötetet. Elindulunk Benedek megválasztásával, megismerjük a két főszereplőt, és visszamegyünk egészen a gyerekkorukig. Látjuk, milyen terhekkel nem bírt el Benedek, és a szerző fejtegeti, mi oka lehetett a lemondásra. De visszatérünk a múltba is, hiszen annak külön fejezetet szentel, hogy az argentin forradalmi időszakban milyen bűn terhelhette meg Ferenc lelkét. Majd kicsit a könyv jelenébe járunk, hogy milyen pápa lett Ferenc, milyen a kapcsolata Benedekkel, az egyházzal. Jobb így, mint lineárisan lett volna. Ha regényesebben lenne megírva, kifejezetten jól működött is volna. (Ahogy a filmen működik is.)
Az ennyire kortárs témáknál izgalmas az is, mennyire teszi bele a szerző a saját véleményét és meggyőződését a történetbe. McCarten a sorok között jelen van. Nekem nagyon az a benyomásom volt, hogy Ferenc szellemisége és munkássága sokkal közelebb áll hozzá, mint Benedek. Hogy drukkol annak, hogy Ferenc valóban új alapokra helyezze a katolikus egyházat. De mivel vallásról nem értekezünk, és én még csak katolikus sem vagyok, ezt a témát annyiban hagyom.
Még valami, ami hiányzott nekem a kötetből: ez egy olyan történet, ami annyira mai, hogy rengeteg fotó van róla. A kötetben viszont nem kerültek bele képek. Persze, akit érdekel, neten könnyen rákeres és kap millió találatot, de legalább a két pápáról egy kép, mondjuk az első hivatalos megjelenés a Szent Péter bazilika erkélyén, az nagyon hiányzott.
Foglaljuk össze! Egy profin megírt ismeretterjesztő kötet, sok ténnyel, és a szerzői hang sem veszett el. Viszont, keményen tényirodalom. Nem olvasmányélményért olvasható.
McCarten: A két pápa - Mint dokumentumregény: 75% alapos és sok forrásból dolgozik, de olvasmányos nem lett.
Szubjektíven: 40% a film után csalódás volt. Emberi dráma helyett ténygyűjtemény.