Nyaralós, életet meghatározó döntést hozó, ismeretterjesztő.

Tony ausztráliai fiatalember volt, de az élet messze sodorta. Amerikában telepedett le, és a munkája mellett komoly hobbija maradt az utazás. A világ eldugott sarkaiba is eljutott, de volt egy terület, amelyet messze elkerült. Az ókori kultúra nagyjait, a Földközi-tenger körött maradt emlékeket nem nézte meg. Taszította, mennyi turista jár arra, és nem akart egy lenni a sok között. Amikor Leslie, a barátnője terhes lett, hoztak pár nagy döntést. Egyrészt, összeházasodtak, másrészt a nászút egy nagy körút lett a Földközi-tenger körül, bejárva a római, a görög, egyiptomi és török emlékeket, abban a szellemben, ahogy egy ókori turista is tette volna. Miközben olyan kalandjaik voltak, mint a zuhannyal való küzdelem, vagy a lábuk lejárása, elmerültek a régmúlt idők szellemében is.

Tony Perrottet kötete nem egy szimpla memoár és útileírás. A szerző ötvözte a művében a személyes beszámolókat egy ismeretterjesztő kötet világával. Így kettős utazásra viszi az olvasókat: egyszerre a mai Földközi-tenger partvidékére és az ókorba. Utazás téren és időn át.

Ez a regény legnagyobb vonzereje. Ahogy egymás mellé teszi a múltat és jelent. Mit láthattak egykor, hogyan éltek egy más korban? Mi van ma? Még szinte úti könyvnek is lehetne ajánlani, hiszen egyaránt benne vannak a mai élmények (azért olyasmiben ne várjunk tanácsot, hol együnk, mikor menjünk fel az Akropoliszra, és hasonlók) és közben arról is többet megtudhatunk, mit nézünk meg éppen.

Magamon azt vettem észre, hogy azok a részek érdekelnek és kötnek le, amelyek olyan helyszínekről szólnak, amelyek a saját úti céljaim között is ott vannak, vagy már láttam őket magam is. Akkor mindig tudtam kötni a saját emlékeimhez is az olvasottakat. Mennyivel nagyobb élmény az épületekről, szobrokról úgy olvasni, hogy láttam is, és kapcsolom az információkat az emlékeimhez. Törökország és Egyiptom volt, amellyel szinte szenvedtem olvasás közben. Ezekben is ott voltak az infók, a már szinte anekdotaként előadott történelmi és művészeti tények és adatok, csak éppen ezek kevésbé érdekeltek. Alapból ezek a civilizációk és épületek nem mozgatják annyira az agyam – így ez szubjektív hátrányos megkülönböztetés részemről, de ez van.

Ami a kötetben már nem ennyire személyes, de nem tetszett: a jelen leírásai. Ha már az a keret, hogy nászúton vannak, és sok személyes anyagot is megoszt a szerző, miért nem ír színesebben magáról az útról, a velük történtekről? Miközben a múltról és az ókori lehetséges utazásokról rengeteget megtudtam, Tony és Leslie háttérben maradnak. Nem volt egy olyan főszereplő, akit szívesen követtem volna.

Mintha annak a csapdája lenne, hogy egyszerre memoár és ismeretterjesztő a könyv. Ha már útleírásként van megírva, akkor elvárnám, hogy jobban megismerjem az utazót is. Itt ez nem történik meg, eluralkodik az ismeretterjesztés. Azzal se lenne semmi bajom, ha nem két zsáner keveréke lenne a könyv, és nem érezném becsapva magam a keret miatt.

A stílusa különben korrekt, egészen érezni belőle, hogy mennyire rajong az ókori nagyok iránt a szerző. Szerettem azt a mentalitást, hogy egy témába ennyire beleássa magát, már szinte azt mondanám, megszállottan, és aztán elmegy mindent meg is nézni, megtapasztalni. Talán kicsit irigy is vagyok, mert ez egy idilli munka. Tulajdonképpen nyaralás, szórakozás közben is gondoskodik a megélhetéséről. Egyszerre munka és pihenés.

Ha már abban gondolkodom, mi lett volna még jó benne, az ilyen köteteket mindig fel tudja dobni némi kép melléklet. Talán nem véletlen, hogy azok a részek tetszettek jobban, amelyeket láttam magam előtt élőben is.

De összességében nem volt rossz élmény a kötet, csak lehetett volna jobb is.

Perrottet: Ókori vakáció - Mint memoár: 65% érdekes felépítés, de eléggé személytelen lett a személyes út ellenére is.

Szubjektíven: 55% sok érdekes dolog van benne, de csak akkor tetszett, ha jártam ott én is.

5: Romero: Karolina és a krakkói babakészítő: talán túlzás a varázsló megnevezés, de a hétköznapokban olyan ember, aki mégiscsak varázsolt. Történetesen készített egy babát, ami életre kelt. A kettősük a II. VH idején igyekszik minél több zsidón segíteni, és egy ponton bizony a mágia is szerepet fog kapni – a babán túl is, aki egy mesevilág után szembesül a mi világunk háborújával.

4: Taylor: A különös álmodozó 1-2: egy mitikus város, Könny mindig is izgatta Lazlo képzeletét. Nála többet senki nem tud róla, és a város megmentőre szorul. A sors furcsa szeszélye folytán Lazlo is az expedícióval tarthat. Ott aztán döbbenetes felfedezések várják: a fellegvárban élő, különös erőkkel megáldott istenivadékokon túl a saját múltja is, és egy felfedezésre váró mágikus képesség örökségként.

3: Tchaikovsky: Pókfény: a világ megmentésre szorul, és egy papnő össze is szed egy csapatot, hogy a lehetetlent megkísértve legyőzzék a kimondhatatlan gonoszt. A csapat tagja kora egyik legnagyobb mágusa, ám Penthos nem éppen megnyerő személyiség. Kissé szociopata, és a mágiában is egyéni utakat követ. Ki másnak jutna eszébe szinte emberré tenni egy gyilkos pókot, hogy legyen a vezetőjük? Ők megpróbálják.

2: Grossman: A varázslók – trilógia: egy világ, melyben létezik a mágia, de csak a legokosabbak és megszállottak képesek elsajátítani. Quentin magas intelligenciájú, különc srác, már szinte zseni. A legtitkosabb álma teljesül, amikor kiderül, a mágia valódi és ő elmehet egy egyetemre tanulni. A képzés nehézségei mellett a szerelem, önismeret, és egy más világ megmentése is rá vár.

1: Butcher: Harry Dresden – sorozat: Harry Dresden az egyetlen olyan mágus, aki a telefonkönyvbe is beíratta a szakmáját, és igyekszik ebből megélni. Ha pedig a város a világvége szélére sodródik, Harry ott terem, hogy mentse a menthetőt. Így sikeresen nyakig van a vámpírok és mágusok viszályában, hajszolja az ellopott torinói leplet, vérfarkas fiataloknak segít be a városvédelembe, és még a tündér keresztanyját is igyekszik lerázni. Sajátos humora nélkül talán már észnél sem lenne…

Kerékpár versenyes, rivalizáló, merényletes.

Marc gyerekkora nem volt éppen egyszerű. Egy becsúszott terhesség miatt házasodtak össze a szülei, és évekig szenvedtek egymás mellett. A fiukat aztán egyikük sem szívlelte maga körül. A fiút a kerékpározás mentette meg, célt adott neki. Amikor egykori katona apja őt is besoroztatta, a versenyzésért rajongó felettese kiemelte a fiút az újoncok közül, betette a katonai nyomozók közé, és az egységek közti versenyekre járatta. Marc annyira a sport szerelmese lett, hogy leszerelés után profi karrierbe kezdett. Nem lett a legjobb, de ő vált a világ egyik legjobb kerékpárosának elsődleges segítőjévé. Most a Tour de France van soron, amit Steve ötödik alkalommal is meg akar nyerni. Ám rejtélyes balesetek történnek, és a rendőrség egy merénylőre gyanakszik. Marcot kérik fel, hogy legyen a versenyen belül a szemük. Miközben Mac próbál rájönni, ki akarhatja a versenyt szabotálni, el kell döntenie azt is, hogy továbbra is Steve Panata hű segítője marad, vagy ő maga hajt rá az aranyra.

A sportversenyekről könnyebb jó filmet készíteni, mint regényt írni. Annak megvan az izgalma, ahogy az ember a képernyő előtt nézi, hogy valakik az aranyért küzdenek – bármilyen sportban. Még sakkozókról is lehet nagyon izgalmas filmet készíteni. Ugyanezt a hatást írásban elérni, már nagyobb feladat.

Főleg, ha olyan sportágat választ a szerző témának, mint a kerékpározás. Hiszen, ahogy a regényben is olvashatjuk, a kerékpározás nem egyszerűen egy játék. A kerékpározás küzdelem, nem is annyira a versenytársak ellen, hanem a saját teljesítőképességük és a fájdalom ellen. De ennek a regénynek sikerült izgalmassá tenni a Tour de France bemutatását – még nekem is, aki egy kerékpáros versenyt sem láttam még.

Díjaztam, hogy nagyon érthető a sportverseny benne. Sok minden megvilágosodott, amivel eddig nem tudtam mit kezdeni. Miért kell a bajnokok köré egy teljes csapat? Milyen taktikák vannak versenyzés közben? Milyen szerepe lehet egy edzőnek egy kerékpárversenyen? Mi az a hegyi menő? A regény bevisz a kulisszák mögé, és egyszerre érdekesen, egyszerre érthetően mondja el, mi miért és hogyan történik. A segítőkről ilyen értelmesen még nem is olvastam.

A kulisszákon túl a versenyek hangulata, az izgalom is megvolt a történetben. Egészen a végéig vannak a fordulatok, és változnak az esélyek. Nem csak a merénylő miatt, de a versenyen belül is történnek nem várt meglepetések. Hogyan tudják egyesek a győzelemért elárulni egymást? Hogyan áll ki a mezőny az igazságtalanság ellen. Álnok és felemelő pillanatok váltják egymást, miközben mindenki a minél jobb eredményre és a sárga trikóra hajt. A végéig pedig nem tudni, ki veheti fel azt Párizsban…

A történetben van egy nagy belső konfliktus is. Marc a legjobb hegyi menő, aki rengeteget fejlődött az utóbbi években. öreg mentora, szakmabeli barátnője is meg van róla győződve, hogy neki kellene bajnoknak lennie, és nem Steve segítőjének. Ám a két férfi sok szállal kötődik egymáshoz, és Marc komoly harcot vív magában is. A sárga trikóért megéri feláldozni egy ilyen barátságot? Vagy Steve nem is az, akinek jó 10 éve hiszi?

A karakterábrázolás különben jól megy a szerzőnek. Nem jó és rossz, hanem emberi szereplőket teremt, akiknek mind megvannak a maguk mozgatórugói. Lehet őket kedvelni vagy utálni, de egyszerűnek látni nem.

A krimi vonal az, ami talán kevesebb. Marc elsősorban versenyző, és csak mellette pörög az agya, kitől látott valami gyanúsít, kinek milyen indítéka lehet. A történetet megfűszerezi a vonal, hoz csavart is, de azért ez inkább egy izgalmas sportversenyes regény, mint krimi.

Kellemes meglepetés volt ez a regény, amit elejétől a végéig élveztem, miközben pár dologgal meg is világosodtam a kerékpáros sport kapcsán.

Patterson: A fekete trikó - Mint krimi: 80% krimit, belső drámát és sportot vegyítő, gyors és izgalmas történet.

Szubjektíven: 100% sokrétegű, és a kerékpáros verseny éppen annyira izgalmas, mint a krimi.

• Agave: Énekesmadarak és kígyók balladája - YA disztópia, az Éhezők viadala előzménye.
• Álomgyár: Mennem kell - női, talán kissé krimis vonallal

Május

11. Duncan: Időbe zárva - ifjúsági 4

12. York: Susana és a skót - történelmi romantikus 3,5

13. Waltari: Szinuhe - történelmi 4

14. Lebbon: Alien: Invázió - sci-fi 4

15. Ludányi: Nyomodban - női thriller 3,5

16. Buxbaum: Remény és más csattanók - ifjúsági 3

     Taylor: A rémálmok múzsája - YA fantasy 4,5

17. Gárdonyi: Az öreg tekintetes - szépirodalom 4

      Rowell: Szív küldi - romantikus 4,5

És itt az újabb hét zárása. Már majdnem az év fele elment...

Szerelembe eső, életet összekapó, leveleket elolvasó.

Lincoln ki nem állhatja a munkáját. Számítástechnikai biztonsági szakértőnek vették fel, és mi a dolga? Olvassa el a dolgozók tiltott szavakat használó leveleit, és figyelmeztesse őket, ha megszegik a szabályokat. Éjjel kell dolgoznia, mindenkitől távol. Közben az anyjával lakik, és még mindig a gimis szerelme árulását igyekszik kiheverni. Nem olyan élet, amit egy 28 éves irigylésre méltónak találna. Ám akkor belebotlik a szerkesztő Jennifer és az újságíró Beth levelezésébe. A lányok barátnők és életük minden területét megbeszélik. Jennifer félelmét a gyermek vállalásról, és a férje vágyáról, hogy apa legyen. Beth lökött családjának és kisebb rocksztár barátjának húzásait. Lincoln rákap a leveleik olvasására, és egyre jobban vonzza Beth személye is. A hatásukra elkezdi rendbe tenni az életét, már csak ki kellene találnia, hogyan álljon a lány elé. Aki különben már fel is figyelt rá…

Rainbow Rowell harmadik könyve ez magyarul. A másik kettő kamaszregény volt, amelyben valamely téren különc kamaszokat, fiatal felnőtteket vezetett el egy élhetőbb életbe, az önbecsülésbe a szerző, miközben humoros perceket is tartogatott az olvasónak. Ez a kettő volt a védjegye: komoly tartalmakat a könyvbe tenni, miközben egy humoros, szórakoztató regényt is írt ugyanebben.

Ez igaz a Szív küldi címűre is, ami azért kicsit más, mint előzetesen vártam. Nem csak azért, mert most felnőttek a szereplők. Kevésbé romantikus és humoros, mint vártam. Talán ez az, ami az előzetes elvárásaim leginkább összefoglalja: nagy romantikus komédiát vártam, de Rowell ennél sokkal komolyabb témákat és karaktereket teremtett.

A kiemelt karakter meglepő módon nem a lányok közül kerül ki, hanem Lincoln. Akivel nagyon könnyű együtt érezni. Jószívű, aranyos, kedves, csak nagyon mulya. Az élete egy ponton kisiklott, kapott egy nagy sebet, és 8 éve próbál belőle magához térni. Nagyon bírtam a folyamatot, ahogy kis lépésekkel, de elindul a jobb élet felé. Nem kell egyszerre sok: edzésbe kezdeni. Egy munkatárssal beszélgetést kezdeni. A baráti körből elfogadni egy meghívást, és nem csak a közös társasban részt venni. Önállósodni, de fokozatosan. Az, hogy nem oldódott meg minden egyszerre, hanem Rowell egy folyamatot ábrázol, kifejezetten tetszett. Lincoln felépíti magát a regény alatt.

Az ő története van klasszikusan, elbeszélve elmondva. Ettől őt éreztem főszereplőnek, noha Jennifer és Beth életében is bőven zajlanak az események. Csak ők nagyon sokáig személyesen nincsenek jelen, mindössze a leveleikből ismerjük meg őket, ahogy Lincoln is teszi. Így a regény egyszerre klasszikus regény és levélregény.

A lányok kapcsán sokáig nem értettem, miért van annyira odáig értük Lincoln. Persze, kedvesek és nagyon mások, mint Lincoln környezete, de a rajongás okát nem találtam. A történetnek jóval előrébb kellett tartania, hogy nekem is sikerüljön megszeretni a lányokat. Jennifer ment könnyebben – ő nagyon is valós élethelyzeti problémát kapott, és szimpatikus volt a házassága, a férje, és ahogy a gyerekvállalás téma lett, majd valóság félelmekkel és sok humorral mellette. Beth – az ő problémáit sokáig nem éreztem annyira valósnak. De igazság szerint nem ez volt, ami miatt sokáig nem tudtam mit kezdeni vele. Ahogy Lincoln rajong érte, az volt annyira eltúlzott, hogy ellenszenvessé tette a lányt. De ahogy hús-vér nőként is a történetbe került, már meg tudtam kedvelni, és drukkolni nekik.

Az egész történetnek van egy kellemes, magával sodró hangulata, még akkor is, amikor komoly témákat feszeget és tragédiák történnek benne. Meg is állapítottam, hogy jó lenne úgy látni a világot, ahogy egy Rowell-regényben van. Ahol van happy end, remény, humor, báj.

Más, mint vártam, de ettől nem lett rossz. Sőt. Most kellemes meglepetésnek tartom.

Rowell: Szív küldi - Mint romantikus: 80% játszott a szerző a formátummal, és humoros, bájos történetet írt.

Szubjektíven: 75% bár eleinte nem értettem Lincoln rajongását, a sztorit bírtam.

Családos, pénzügyi gondos, megváltozott világos.

Az idős, vidéki úrnak három gyermeke volt. Katona és ügyvéd fiát korán elvesztette, a zárdában neveltetett kislánya pedig a zárdából egyenesen férjhez ment. Most, hogy megvan az első unoka, az öreg felszámolja a birtokot, mindent elad, csak a házat tartja meg. A pénzzel Budapestre utazik, a lányához költözik. Orvos veje szanatóriumot nyitna, és erre nekik adja az összes pénzt. Ő maga próbál beilleszkedni a városba, és felkarol egy szegény özvegyet, aki gyomorrákkal küzd és a két kislányát igyekszik életben tartani. De bármibe kezd, itt lenézik miatta. Nem tetszik nekik a beszéde, az öltözködése, ahogy a cselédekkel is emberként bánik és önzetlenül segítene a szegény asszonyon. Kiköltöztetik a szobájából, megtiltják, hogy az előkelő vendégek közé lemenjen, és egyre csökkentik a zsebpénzét is. A fővárosiak többször becsapják, és arra is rá kell döbbennie, hogy a veje elkártyázta a teljes birtokot.

Nem jellemző Gárdonyi regényvilágára a társadalom kritika. Az öreg tekintetes azért izgalmas darabja az életművének, mert ebben bizony tükröt mutat a korának, és nem szép a kép, amit megnézhetünk.

Az öreg tekintetes egy másik kor embere, és nem csak azért, mert vidéken élte le az életét. Komolyan dolgozott, gyarapította a családi vagyont, felnevelte a gyerekeit becsülettel. A becsület, ami benne más, mint a környezetében. Neki fontosabbak az emberi értékek, mint az anyagiak, ami már mindenkit mozgat körötte. Egy jó ember az erkölcsi romlás közepette – ahogy felköltözik a fővárosba, a bukása elrendeltetett.

Érdemes megnézni, hogy a becsülete meddig tartja életben, mennyi csapást képes elviselni. Nagyon fontos neki az öröksége, a birtoka – mégis, eladja, hogy a lánya családjának felemelkedését segítse. Idegen neki a fővárosi környezet, de kész beletanulni, és szó nélkül tűri, ahogy a lánya korlátozni kezdi a mozgásterét. Odalesz a ruhája, a pipája, az emberek, akikkel beszélgethetne. Maga a város idegen neki, de kész felfedezni és alkalmazkodni. Mit kap érte? Kihasználják és kinevetik érte. Az órás özvegye kedves vele, a gyerekeit is megkedveli. Segíteni akar nekik, és a környezete nem érti meg, miért. Mert az új világban az önzőség a divat, a saját javak növelése. Az, hogy az öreg jótékonykodna, nekik kizárt. Nem is tud annyit tenni, mint szeretne, de próbálkozik. Túléli, hogy megtudja, milyen rongy ember a veje, és mit tett az örökséggel. Megkeseredik, bezárkózik, de még kitart. Az utolsó csepp az lesz, amikor a világ hagyja meghalni az ártatlan, kedves kislányt. Akkor már csak azt látja, hogy ez a világ élhetetlen és neki nincs benne hely.

Egy depresszió menet a kisregény, ahogy minden értéket, ami szép és emberi, elvesznek az öregtől. Ahogy rá kell jönnie, hogy mindaz, ami neki fontos, itt már szó szerint halott. Azzal, hogy feladja, végleg győz a modern kor, amelyben a harácsolás és látszat, a pénz a király.

Rövidsége ellenére bőven van benne esemény, Gárdonyi egy perc nyugtot nem hagyott hősének, egyik rémes helyzetből keveri a másikba a tragikus végjátékig. A kor tipikus városi képeit festi meg közben, még élesebben ellentétbe állítva, miben más mindez, mint az öreg tekintetes erkölcsi világa.

A szereplők színre és le lépnek, de annyira tipikus alakok, annyira elkapta őket pár vonással is, hogy így is emlékezetesek tudnak lenni. Azt külön értékeltem benne, hogy nem szörnyeket farag. Szimpla emberek, akik igyekeznek megélni és emelkedni. Nem ők a rosszak, ők csak koruk normáinak megtestesítői. Azért is kell az öregnek elbuknia, mert ő nem ilyen és a normáktól eltérést soha nem díjazza a környezet.

Igényesen, gondosan írt történet.

Igaz, nem egy boldog történet, de attól még érdemes elolvasni.

Gárdonyi: Az öreg tekintetes - Mint szépirodalom: 75% kevés vonással jellegzetes karakteresek teremt, és kritikus a sztori.

Szubjektíven: 75% jó sodrású, tartalmas, még akkor is, ha nem szeretem, amilyen az ember.

Nore nincs egy éve, hogy elvesztette az anyját. Most mégis Délre utazik, ahol az apja letelepedett az új feleségével. A lányban nincsen rossz szándék, de azért fáj neki, hogy az apja ilyen könnyen tovább tudott lépni. A lány eddig azt hitte, az anyja volt a férfinek a nagy szerelem. Neki még mindig hiányzik az asszony.

A mostoha, Lisette azonban tényleg leírhatatlanul gyönyörű nő, és próbál kedves is lenni a lánnyal. A birtoka kint van a semmi szélén - szép, de jókora felújításra szorul. Mivel Nore apja gazdag - sikeres író, már fel is ajánlotta, hogy mindent rendbe tetet, és majd itt fognak élni.

A lány két mostohatestvért is kap. Gabe kifejezetten helyes srác, Nore korabeli. Első pillantásra pattognak köztük a szikrák. Igaz, az nem esik jól a lánynak, amikor kihallgat egy beszélgetést. A mostohája már most azon mesterkedik, ne lehessenek sokat kettesben, nehogy vonzalomnál több legyen köztük. Az új húg, Josie meg nagyon korraérett. 12-13 éves csitri, aki már most a felújítást végző szakember fiával szemezne, ha a 19 éves srác hajlandó lenne komolyan venni egy kiskamaszt. De nem az, inkább Nore az, akin megakad a szeme.

A lánynak már az első este rémálma van, melyben az anyja figyelmezteti, veszélyben van. De Nore nem veszi komolyan, és a napok alatt beilleszkedik. Még úgy is, hogy pl. nincs térerő és nem nagyon engedik el sehova.

Gabe hajózni hívja. Próbál valami olyasmit kihozni belőle, hogy szökjenek el együtt. Nore a járásban még csak benne lenne, de fiatalok, hova rohanjanak? A végeredmény: Nore a vízbe köt ki és Gabe otthagyja megfulladni. Nem sokon múlik, hogy Nore ki tud úszni és hazajut. Ott senki nem hisz neki - szerinte Lisette akarta megöletni, de még az apja sem veszi komolyan.

Nore bizonyítékot akar, és Dave segít neki. A lány feltöri Lisette papírjait, és szembesül a valósággal. A család módszere, hogy Lisette beházasodik egy gazdag családba, majd jön egy súlyos baleset és mindent megörököl. Csak most előbb Nore volt útban, aki szintén örököse az apjának. A nő naplójából az is kiderül, hogy valaha gyönyörű birtokos feleség volt, aki három gyereket szült imádott férjének. Csak éppen, rettegett az öregedéstől, és amikor a férjének lett egy szeretője, gyilkos indulatok kavarogtak benne. Az asszony alkut ajánlott neki: a férje támogatásáért cserébe örök fiatalság. Lisette a gyerekeivel is megitatta, örök szenvedésre ítélve őket. Nem akarnának mást, csak felnőni, de az anyjuk tette miatt örökre kamasz testben ragadtak.

A középső gyerek nem bírta tovább, ő be próbált törni egy vad lovat, és le is esett. Belehalt. Lisette elkapja a lányt, bent égetné a házban. Josie kimenti, és elmondja, Gabe és Lisette a városba mentek. Szerinte többet nem jönnek vissza, mert Gabe vezetett és szerinte valaminek neki fognak menni. Így lesz.

Josie a városba költözik Nore-ral és apjával. Nore pedig tudja, ezentúl ő, majd a gyerekei lesznek az örök kislány családja.

Kamaszos, múlttal szembenéző, istenes, világot megváltoztató, szerelmes.

A leomló citadella majdnem elpusztító a várost, de Lazlo meg tudott menteni mindenkit. Feléledt a képessége, kiderült istenivadék volta, és a legkülönlegesebb hatalom az övé. Mesterkovács, aki azt tesz az istenek fémével, amit csak akar. Egyetlen személy volt, aki nem élte túl a történteket. Szárája, Lazlo szerelme. Minja el tudja kapni a lány lelkét, és szellemként képes itt tartani, de cserébe nagy árat kér az öccsétől: vigye le Könnybe, és hadd végezze be a bosszúját! Lazlo lehetetlen helyzetbe kerül: Szárája vagy mindenki más? Az istenivadékok közösen próbálnak rájönni, hogy hassanak Minja őrületére, de mielőtt megoldást találhatnának, szembe kell nézniük egy új fenyegetéssel. Van egy hatalmas, idegen erő, mely feléjük tart és elhozhatja a bukásukat. Nova a testvérét akarja, és nem kegyelmez senkinek, aki az útjába áll.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Egy új patthelyzet állt elő, közvetlenül a nagy csavar után. Szeretném azt mondani, hogy nagy szükség van az előismeretre, hiszen a regény közvetlen folytatás, de nem érzem ezt igaznak.

A regény nagy hibája miatt.

A teljes első fele, jó 2-300 oldal nem tart semerre. Az istenivadékok próbálnak hatni Minja eszére, és közben nem haladnak az események semerre. Untam is, értelme sincs, nagyon túl van írva. Arra volt csak jó ez a rész, hogy mindenki alaposan átrághassa magában a korábban történteket. Tulajdonképpen átismétli Taylor, ami az első részben megesett. Kinek milyen képessége van, milyen kapcsolatban vannak egymással, Könny története és az istenek története. Talán csak annyi, hogy az utóbbiról sokkal többet tudunk most meg. Ahhoz, hogy Minja tovább tudjon lépni, a múlt démonjait kell segíteni legyőzni a lánynak.

Az érdekes az volt, hogy a történetbe beékelve egy másik történet is megjelenik. Ikreké, akik egész életükben arra készültek, hogy az istenek eljönnek, kiválasztják és magukkal viszik őket. Ez érdekesebb volt, új világot mutatott, csak sokáig nem érteni, hogyan kapcsolódik össze az istenivadékok történetével.

Ahogy Nova a jelenben is ideér, és a szálak összefonódnak, végre elkezdődik az a fantasy, amit érdemes volt olvasni. Izgalmas, felgyorsulnak az események, és a karaktereknek drámai döntéseket kell meghozniuk. Majdnem képes lennék azt mondani, hogy ezt a könyvet a felénél kell kezdeni. De csak majdnem, korábban is vannak fontos részek, csak éppen a sok körítésen át kell rágnia magát az olvasónak.

Azért is hálás voltam, hogy a szerelmi szálak nem voltak erőltetve. A párok között nincsenek beleerőszakolt konfliktusok, és új nagy szenvedélyeket sem találunk. Lazlo és Szárája már megküzdöttek egymásért, nem hiányzott, hogy most még veszekedjenek is – van éppen elég más bajuk.

Különben ebben a történetben nem a főszereplő szerelmesek a legizgalmasabbak. Ők a tipikus YA regénybeli álompár: mindketten szépek, kivételes erejük van, nemesek és nagyon odavannak egymásért. A mellékszereplők között azonban remek figurák vannak. Minja, Nova. Akiket megkísért az erő sötét oldala, egy más franchise szövegéből lopva. Az indítékaik nagyon érthetőek, és ők más szinten nézik az egész történetet. DE jogos, amit művelnek? Sokat szenvedtek, nehéz döntéseket kellett hozniuk, de meddig szabad elmenni? A jó és rossz fogalma rajtuk keresztül sokkal izgalmasabb és összetettebb.

Tetszett az is, hogy Taylor stílusosan tudott zárni. Egyszerre varrta el a fontos szálakat, és hozott egy olyan kezdetet, amire akár egy teljes regénybeli univerzum felhúzható lenne.

A második fele miatt emészthető az eleje is, és jó élményként fogok emlékezni rá.

Taylor: A rémálmok múzsája - Mint YA fantasy: 80% lassan indul be, de a második fele pörgős, izgalmas, jó világépítéssel.

Szubjektíven: 75% az eleje kínszenvedés, túl van írva, de a vége tudott kárpótolni. Izgalmas.