Meg kell tanulnunk, hogy az élet nem igazságos. Hogy nem minden álom válik valóra. És néha olyanoktól is el kell válnunk, akik nélkül nem tudunk élni. (Wheeler: A tolvaj lánya)

A gyász nem egy egyenes vonal, ami egyre csak távolabb visz a veszteségtől. Az ember sosem tudhatja, mikor kerül vissza a markába. (Bennett: Az anyák)

A becsület annyit jelent, hogy azt teszed, amit tenned kell. Nem azt, amivel elismerést vívsz ki magadnak, nem a legveszélyesebb feladatot, és nem is azt, amivel a legnagyobb dicsőséget aratod, hanem azt, amit tenned kell. (Keyes: Született Királynő)

 A sorsunk a mi isteni terhünk. (Cselenyák: A tölgyek alatt)

– A világok harca! – Phibbs buzgón bólogat. – Pontosan erről van szó. A vörösfű. Elú!
– Hm. – D. S. megvakarja a fejét. – Nem ismerem.
– Te tényleg nem ismered? H. G. Wells, öregem! A marslakók inváziója.
– A science fiction nem az én világom.
– A legjobb helyen vagy, hogy megszabadulj az előítéleteidtől, Donald Scott. Ez olyan, mintha Gandalf kinyilatkoztatná a törpéknek, hogy egy kalap szarnak tartja a fantasyt. (Schatzing: A pillangó zsarnoksága)

Minden jó termék mögött van egy jó történet. A sztorik szárnyra kapnak, és szélsebesen terjednek az interneten, a közösségi médiában. Nem mondanám, hogy ez hátrány. (Lackberg: Aranykalitka)

– Te másik hangot adnál egy énekesnek? Másfajta látást egy festőnek?
– Ha ettől jobb műveket alkotnának, akkor igen.
– Akkor az már nem lenne az övék. (Keyes: Született Királynő)

Te vagy a legfontosabb dolog ebben az univerzumban. Te; ez az eszköz; ennek a bolygónak a lakói: szeretők, harcosok, művészek, vezetők; az álmok, amikből több van, mint a csillagokból. Minden elme egyedi, minden gondolat csak egy pillanatra születik, majd széttörik, hogy újat teremtsen. Nem érted az elviselhetetlen szépségét annak, hogy te te vagy. (Kaufman&Spooner: Meggyötört világ)

Mintha a történelem egy vízimalom kereke lenne, ami újra és újra visszatér ugyanoda. (Wheeler: A tolvaj lánya)

A férfi ránézett, elgondolkodott, és az arcára fagyott a mosoly. Azért mindez eltartott pár másodpercig.
Keisha közben arra gondolt, hogy ilyen lehet, amikor az ember a termodinamika második főtételét próbálja elmagyarázni egy pitbullnak. (Barclay: Látomás)

Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni. (Armentrout: A legsötétebb csillag)

Eltűnt személy nyomába eredős, csalós, fenyegetés ellen tevő.

Keisha egy olyan anya mellett nőtt fel, akitől egyetlen dolgot tanulhatott meg jól: átverni az embereket. Amikor egyedülálló anyaként kell helyt állnia, visszanyúl a rég tanultakhoz. Médiumnak adja ki magát, aki segít az embereknek kapcsolatba lépni elhunyt szeretteikkel, vagy közvetít a túlvilág felé. Legszívesebben olyan embereknek nyújt pénzért vigaszt, akik gyászolnak. A legújabb célpontja Wendell Garfield, akinek pár napja eltűnt a felesége. Keisha előadja a szokásos műsort, nem sejtve, hogy akaratlanul is felkeltette a férfi gyanakvását. Hiszen Wendell maga intézte el a feleségét, és most megfordul a fejében, hogy a nő láthatott valamit, amit nem kellett volna. Meg akarja akadályozni az esetlege zsarolást. Keisha pedig az életéért, majd a szabadságáért kell, hogy küzdjön. Élettársa nem nagy segítség ebben, de a nőnek nincs választása: a fia miatt tisztán kell kikerülnie ebből a balhéból is.

Változó, ki mennyire kedveli az antihősöket. Még magamon is azt veszem észre, hogy hangulatomtól függ, éppen mennyire tudom őket kedvelni. Vannak olyan regények, amelyek direkt azért érdekesek, mert egy olyan ember fejébe engednek betekintést, aki a hagyományos mércével mérve sok mindennek nevezhető, de jó embernek nem.

Linwood Barclay e történetének hősnője sem egy tipikus jó kislány. Nevezzük nyersen a nevén a dolgokat! Keisha mások fájdalmán nyerészkedik. Direkt olyan embereket keres az árverései célpontjának, akik nagyon szenvednek, de még nem adták fel a reményt. Ő azt ad el nekik: hamis reményt. Ha csak olyan gazdag ügyfelei lennének, akiknek hallgatja a történeteit elképzelt korábbi életekről, azzal bajom se lenne. De odamenni egy gyászolóhoz azzal, hogy tud segíteni előkeríteni az eltűnt családtagját…

Keisha tetteit két dologgal igyekszik menteni a szerző: az egyik, hogy nagyon szereti a kisfiát. De az, hogy valaki jó anya, szerintem nem menti fel minden más tette alól. A másik, hogy nem magától alakult így az élete, tulajdonképpen ebben a környezetben nőtt fel. Számára az lett a norma, hogy a találékonyabb ember kihasználja a gyengébbet és szenvedőt. De ettől se fogom jobban kedvelni.

Igaz, Keisha legalább nem akar ártani és hagyományos értelemben rossznak sem nevezhető. Gonoszság nincs benne, csak éppen átverésből él.

A kisfiát leszámítva a többi szereplő még rosszabb – úgy is éreztem, hogy ebben a regényben mindenki önző, számító, antihős. Wendell, aki megölte a feleségét. A lánya, aki képes terhesen otthagyni a pasiját, mert hirtelen úgy döntött, hogy nem akar vele lenni. Az anyja halálát is végignézte, meg sem próbálta megmenteni. Keisha élettársa, aki játssza a beteget, hogy a nő eltartsa és ugráljon körötte. Közben Barclay az ő gondolatait is megosztja az olvasókkal, és egy igazán sunyi, ellenszenves és ostoba alaknak bizonyul. Plusz, ott van a kölyök is, aki egy pszichopata kezdemény. Keisha fiát leszámítva itt mindenki bűnös.

Most pedig éppen olyan hangulatom volt, hogy kellett volna legalább egy pozitív karakter is a fontos szereplők közé. Mert attól, hogy Keisha kevésbé rossz, mint a társai, attól még nem lesz jó.

A történet viszont jó tempóban halad, folyamatosak a fordulatok és a fekete humor is adagolva van. Annyi abszurd helyzetekbe keverednek a szereplők, hogy azon már csak nevetni lehet. Valahogy sikerült a szerzőnek eltalálni azt a szintet, ahol a leírt borzalmas tettek humoros színezetet kapnak.

A végével nem voltam teljesen elégedett, de nem tudom, hogy tetszett volna jobban. A lehetőségekhez képest korrekt, és a szálakat is lezárja.

Összességében jól szórakoztam rajta, még a sok antihős ellenére is.

Barclay: Látomás - Mint krimi: 70% egyedi a humora, miközben nyomozós történet is sok titokkal, antihősökkel.

Szubjektíven: 75% bejött a fekete humora, bár legalább egy rendes ember lehetett volna.

5: Nógrádi: 40 év alatt a Föld körül - egy életút története, de kicsit másképpen. Miközben a szerző sokat mesél az életéről, családjáról is, az úti élményein keresztül bemutat városokat, társadalmakat, és elrejt a sorok között aktuális tartalmakat is. Elsőre a humora marad meg, másodjára már a sorok közé is be lehet látni.

4: Kordos: Hungary by night - a sorozat ezen darabja az éjszakai életbe nyújt nagyobb betekintést. Melyek az ország legmenőbb buli szigetei, mi zajlik a színfalak mögött? Mit lehet kiélvezni, ha nem számít, mekkora a számla végösszege? Nem is tudom, szörnyülködni kell ezen, vagy sírni, vagy nevetni. Mert van, aki így él.

3: Crowley: Kalmárköztársaság - Velence, a város, mely a tengerre épült és annak királynője volt hosszú éveken keresztül. Roger Crowley sok forrásanyagot felhasználva rekonstruálta, hogyan szerezte meg a város ezt a hatalmat, mire használta, hogyan éltek, majd a törökök térhódítása miatt hogyan vesztették el a pozíciójuk.

2: Nyáry: Így szerettek ők - a magyar irodalomnak is vannak halhatatlan szerelmes versei, és a nagy művészek mögött gyakran ott volt egy Nő, mint Múzsa. Nyáry megnézi, mi van a szavak mögött. Miközben ismerős verssorokat és olyan neveket látunk, mint Ady és Radnóti, most kiderül, kit és hogyan szerettek. Egy őszintébb kép.

1: Tóth: A sci-fi politológiája - a művészetben magunk ismerjük fel újra. Tóth Csaba ebben a kötetben azt mutatja meg, a sci-fi regények és filmek világában hogyan ismerhetünk fel valódi, mai társadalmi kérdéseket vagy a történelmünk egy-egy fejezetét. Bemutat diktatúrákat, Panemtől kezdve a Birodalomig, sorra veszi, mit tehet az egyén, és miért úgy döntenek a hősök, ahogy. Egyszerre szórakoztat, és mélyebben bevisz a népszerű történetek világába is.

Bosszút állós, saját életet kezdő, házasságos.

Faye élete kívülről csodálatosnak látszik: a férje önerőből lett milliárdos, aki mellett a nő otthon maradhat, és nevelheti az édes kislányukat. Faye mindenre kész is, hogy megtartsa ezt az életet és színvonalat. Hinni akarja, hogy ez a neki rendelt élet. Azt sem veti fel soha, hogy a kezdetekben ő hagyta ott az egyetemet, hogy eltartsa a férjét. Ő volt az, aki a cég alapjait kitalálta és lerakta, de ezt soha, semmilyen formában nem ismerték el. Ő az, aki egy abortuszt is végigcsinál, mert Jack nem akar még egy gyereket. A nő még frissen tartja a tudását, sokat segíthetne is a cégben, de hogy béke legyen, játssza a boldog háziasszonyt. Amíg rá nem döbben, hogy a férje csalja, válni akar és kisemmizni őt. Ekkor bosszút fogad: létrehozza a saját cégét, saját jogon lesz milliárdos. Lefogy, jobban néz ki mint valaha, és a férje cégét elkezdi csődbe vinni, miközben Jack már vele csalja az új élettársát. Faye eleinte csak meg akarja leckéztetni, de amikor rádöbben, milyen ember igazán a férje, még messzebbre elmegy.

A skandináv krimik nem éppen az a műfaj, amire az olvasók rávágják, hogy micsoda szórakoztatóak. Lekötnek, elborzasztanak, de akkor komoly baj van, ha jól érezzük magunkat, miközben egy Millenium-regényt vagy egy Nesbo történetet olvasunk. Része ennek a zsánernek egy olyan torokszorító sötétség, ami minden jó kedvet elfojt.

Lackberg e regénye mégis pont azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy mennyire szórakoztató. Helyenként már egy strandkönyv ugrott be olvasás közben, nem is egy svéd krimi. Sikerül neki elérnie, hogy ez is, az is megvan benne. Az események között vannak kifejezetten rettenetesek, és ha belegondolunk abba, mit művelnek benne egymással az emberek, megvan a skandináv krimik sötétsége. Faye múltbeli titkai; ami a végére a férjéről kiderül, azok a kis részek, ahogy Jack elnyomta a feleségét és uralta. Bőven van itt sötétség. De nem úgy megírva, hogy a torkunkon akadjon. Amikor Faye felfedezi Jack legsötétebb titkát, azt simán meg lehetett volna olyan megrázóan írni, mint A tetovált lányban. Ott is volt olyan szülő – gyerek kapocs, ami pont ilyen. De Lackberg nem akar annyira lesokkolni.

Inkább elvonja a figyelmünk a luxus világával, a sok kis humoros betéttel. Itt a bosszú jó móka, és meg is érdemli, aki kapja.

E közben a téma rejt bőven aktualitást is. Annak a regénye, hogy a férfiak hogyan nyomják el a nőket. Mert nem csak Faye élt egy aranykalitkában, a regény folyamán látjuk, hogy az osztályába tartozó nők mind ebben a helyzetben ragadtak. Anyagilag függenek a férjüktől, akiknek el kell játszani a szexi és házias feleséget, akinek agya nincs is, csak mellei. Lenyelni viszonyokat, megalázást, egyes kapcsolatokban bántalmazást. Vagy kidobják őket. Igaz, könnyen rá lehetne mondani, hogy ez nem társadalmi probléma, mert milliárdosokat mutat be így a szerző. De! Faye szülei ugyanilyen beteg és függő kapcsolatot tartottak fenn, miközben ők inkább szegények voltak. Itt talán a felső réteg van nagyító alatt, da akad bőven utalás arra, hogy egész társadalmi probléma a nők elnyomása. Remek #metoo film lehetne ebből a sztoriból – még nem láttam, hogy filmesítenék, de ki tudja.

A hősnő is eleget tesz a skandináv elvárásoknak: egy szempontból zseniális, amire képes. Faye nagyon intelligens, és olyan könnyen hoz létre vállalatokat és sikeres kampányokat, ahogy a skandináv krimik nyomozói szagot fognak és a gyilkos nyomába erednek. Minden mögött azonban családi tragédiák sora húzódik – nem volt mindig ilyen erős nő, nem véletlen, hogy Jack annyira el tudja majd később nyomni. Neki is idő, amíg igazán megérti, mire képes és meddig képes elmenni. Mert bizony Faye is meglép olyanokat, amiket egy gyengébb ember képtelen lenne.

Még jól is esett, hogy ez nem egy depresszív skandináv krimi. Tetszett.

Lackberg: Aranykalitka - Mint skandináv krimi: 75% kevésbé komor, inkább szórakoztató, mégis tartalmas női regény.

Szubjektíven: 85% egyszerre borzasztott és szórakoztatott, nagyon eltalált lett a hősnő is.

• Jaffa: Isten hozott Amerikában - kortárs, női
  • A raptor küldetés - kaland, gyerekkönyv

Április

27. Bjork: Őzike - skandináv krimi 4

28. Roberts: Mézes puszedli - romantikus 3,5

29. Wheeler: A tolvaj lánya - fantasy 5

30. Cselenyák: A tölgyek alatt - történelmi 4,5

Május

1. Schatzing: A pillangó zsarnoksága - sci-fi 2,5

   Keyes: Született Királynő - fantasy 4

2. Quick: A lány, aki kámforrá vált - női krimi 3

    Kaufman & Spooner: Meggyötört világ - YA disztópia 3,5

3. Bennett: Az anyák - női 3

    Armentrout: A legsötétebb csillag - YA sci-fi/fantasy 3

Hello május, reméljük, jobb időt hozol magaddal!

Űrlényes, szerelmes, múltat felderítő.

Evie úgy nőtt fel, hogy távol kellett tartania magát a Földön maradt luxenektől. Az űrlények elleni háborúban veszett oda az édesapja is, és az anyja féltette az egyedül megmaradt lányát. A 17 éves kamasz egy barátja unszolására mégis velük tart egy buliba, egy olyan bárba, amely arról ismert, hogy több benne a luxen, mint az ember. Evie alig teszi be a lábát, máris észrevesz egy nagyon jóképű srácot, aki őt nézi. Kiderül, ő Luc, aki szinte legendának számít a helyen. A fiú állítja magáról, hogy nem luxen, és olyan kijelentéseket tesz, melyek felkeltik Evie kíváncsiságát. Milyen egyezséget kötött és kivel, amiért nem lehet Evie közelében? Evie visszamegy a bárba, és válaszokat akar. Így hamarosan belecsöppen egy olyan világba, mely a világ nagyja elől rejtve maradt. Ahol újabb veszély közeleg, és amelyben a kevés megmaradt origin is szerepet játszik. Evie nem is sejti, hogy milyen rég szerepe van a történtekben.

Minden zsánerben megvannak a nagy univerzumépítők – hiába, a Marvel univerzum uralkodása óta mindenki arra törekszik, hogy neki is legyen egy sajátja. A YA világból Cassandra Clare, akit emlegetni szoktam, talán, mert az Árnyvadászok világa és szereplői szimpatikusak a számomra.

De Jennifer L. Armentrout is nagyon tudatosan és széleskörűen építi a maga univerzumát, amelyben a luxenek kapnak kiemelt szerepet. Nem tudod, mik azok? Akkor sajnos sok mindent kell pótolnod, mert ha nem is egymásra épülnek a különböző sorozatok, az alapvetések közösek. Az alapsorozat már két verzióban is létezik, hiszen a szerző megírta a női és a férfi hős szemszögéből is. (Jó pár kötet mindkettő.) Mivel a luxenek hármasikerek, jöhetett egy másik iker sztorija is. Az univerzum rosszfiúi az arumok, egy más sorozatban olyan hőse is van már a szerzőnek. Most pedig egy origin is érkezett.

Ebben a kötetben is elmondja az alapokat, nagyon röviden Armentrout, hogy aki most ismerkedne a világgal, legalább az alap dolgokkal tisztában legyen. De minden korábban történt esemény ennek a történetnek is a múltja. A legnépszerűbb karakter, Daemon Black ebben is feltűnik. Nagyon érzem is, hogy mennyire működik a rajongók kiszolgálása. Mi másért kellene most is Daemon jelenléte?

A regény alapja is olyan, ami tökéletesen illeszkedik a világba. A férfi hős, Luc, a címbeli legsötétebb csillag. Vagyis, a saját fajában a legkiemelkedőbb példány. A legszebb, a legerősebb, a legjobb. Pokoli jól néz ki, teljes szívvel szeret, erős, nem lehet róla nagy jelzők nélkül beszélni. Tipikus Armentrout álompasi, egy vágyalak. Ezzel szemben a női hős a szomszéd lány átlag karaktere, akit azért kellene szeretni, mert átlagos. Bárki lehetne. Értitek, hogy megmaradjon a lányregényes álom, hogy a legjobb pasit is bezsákolhatja miss Átlagos. Evie még képes is magát úgy jellemezni, hogy ő a 3Á: átlagos arc, test és élet megtestesítője. Fel is húztam magam azon, ez mennyire hiteltelen. Ok, gyerekkorukból van egy komoly barátságuk. De nehogy már egy 11-13 éves korban létrejött barátság legyen egy nagy szerelem alapja! Az egyik legidegesítőbb klisé, amikor a pár évekre szétválik, más emberek lesznek, és mégis ugyanolyan hévvel szeretik egymást tovább. Hol? Legfeljebb a nyálregényekben és az ifjúsági szerelmes sztorikban.

A történet ráadásul nagyon lassan indul el. A szereplőket alapozza a szerző, és a kettejük közti viszonyra koncentrál. A regény második felére azért elindulnak az események is, és a következő rész alapozása is megtörténik, de arra nekem már késő volt. Evie nagyon az agyamra ment az átlagosság erőltetésével, Luc meg túlzottan tökéletes. Az, hogy a regény teljes első fele szerelmi történet, nem simán, hanem nagyon zavart.

Talán ez a szerző legnépszerűbb világa, de az is biztos, hogy nekem nem ez a kedvencem.

Armentrout: A legsötétebb csillag - Mint YA sci-fi: 50% lassú kezdés, az írónő zsánerébe illeszkedő karakterek és sztori.

Szubjektíven: 45% túl ismerős a helyzet, és nagyon sokáig tartott, mire beindultak a történet.

- Bjork: Őzike

Mia rádöbben, hogy a gyilkosságokban ő maga a közös pont. Van egy fényképalbuma, benne az összes gyerekkori emléke és fotó. A gyilkosságok helyszínén hagyott számok az oldalszámokat jelentik. Valaki betört hozzá, eddig azt hitte, nem vittek el semmit. De a gyilkos lemásolta az albumot, és halálos élőképekben valósította meg a gyerekkori emlékeit. Az áldozatok csak véletlenszerűek, a lényeg, hogy a helyszíni fotó idézze Mia fotóit.

A szomszéd srác jön át, aki mindig is Mia rajongója volt. Most kiderül, miért. Még kisfiú volt, amikor az apja és testvére bent égett egy tűzben. Az anyja meg volt róla győződve, hogy a kisfia játszott a gyufával és okozta a tragédiát. A gyereket így kivitte az erdőbe, otthagyta meghalni. Megmentették. Közben Mia elkapta a gyújtogatót, aki beismerte azt a tüzet is. A fiú anyja úgy halt meg, hogy tudta, nem a fia volt a gyújtogató, és legalább az utolsó gesztusa szeretetről és nem gyűlöletről árulkodott. A fiú pedig Mia megszállottja lett. A közelébe férkőzött, megrendezte a fotókat.

Mert halni akar, ahogy sokáig Mia is. Felajánlja, hogy közösen legyenek öngyilkosok - vagy Mia végezzen vele, neki így is megfelel. Amikor fegyvert fog a rendőrnőre, Mia lelövi a fiút. De úgy érzi, ez a vége, tovább nem bírja. Elhagyja a rendőri pályát.

- Keyes: Született Királynő

Anne királynőként megőrzi a hatalmát, és nem foglalja el a mágikus trónt. Hagyja, hogy a Hangakirály helyére lépő Aspar és Stephen elrejtse a trónokat, és velük a pusztító erőt. A herceg, akibe menet közbe szerelmes lett, és akit Anne királlyá tett, feleségül venné. Anne elutasítja, mert van jobb döntés is. Berimund herceg megörökölte apja trónját, és ha ő lesz a férje, egy háborút zárnak lenne és békét teremtenek. Ezt kell tennie királynőként.

Neil és Brinna hercegnő - Berimund húga - szabadságot kapnak, és együtt elindulnak felfedezni a világot, ahol semmilyen kötelezettség nem béklyózza őket.

Cazio feleségül veszi Audrát, és visszatérnek a fiú szülőföldjére.

Leoff vidéken marad a családjával, csendesen munkálkodva. A regény végén a kisfia születésének örül a család.

Szerelmes, gyógyulós, régi sebeket feltépő, gyermekvállalással foglalkozó.

Nadia egy kisvárosi szépség, aki kamaszként elvesztette az anyját. Az apja is komolyan gyászol, a munkába menekül, így a lánya egyedül marad a fájdalmával. Próbál bulikkal felejteni, majd a helyi lelkész fiában talál vigaszra. Luke a jövőjét vesztette el: akár hivatásos football sztár is lehetett volna, de egy sérülés mindentől megfosztotta. A viszonyból gyermek fogan, de Nadia nem akarja, hogy az élete megváltozzon. Egyetemre akar menni, eltűnni innen – abortuszra megy. A tényt ugyan közli Luke-kal, de nem enged beleszólást a döntésbe. A gyermek elvetetése a kapcsolatuknak is véget vet, majd Nadia elmegy egyetemre és elkezdi az álmait élni. Luke itthon marad, és egyre több időt tölt Nadia legjobb barátnőjével. Aubrey helyes, vallásos lány, akivel lassan egymásba szeretnek. Az esküvőre hazatérő Nadia még mindig gyászolja az elvesztett babát, és Luke boldogságát látva sötét gondolatai támadnak. Képtelen elengedni a történteket, és hamarosan újabb botrányt kavar, miközben Aubrey nem szeretne mást, csak egy szép családot magának.

Már az ajánlóknál megütötte a szemem, hogy ez egy fekete történet. Nem szeretem, amikor skatulyákat húzunk rá egy regényre. Ugyanez a történet egy nagyon szegény, fehér közösségben is lejátszódhatott volna, nem éreztem, hogy attól több vagy kevesebb lenne, hogy fekete fiatalok a főszereplői.

Ahogy belegondolok, egyetlen olyan pontja van, amiben van valami az afroamerikai örökségből. Az egyik narrátor a kisváros fekete öregasszonyainak pletykás közössége, akik helyenként szinte egy ókori dráma karaként plusz szólamokat, saját életbölcsességüket teszik hozzá a történtekhez. Annak a stílusa, az a többes szám, abban éreztem valami mást, valami olyasmit, amit egy lecsúszott fehér vagy mexikói vagy kínai, vagy teljesen mindegy milyen etnikum esetében nem tudok elképzelni.

A regény stílusa különben is már szinte fájdalmas és mélyen érzelmes. Minden szereplő belülről van megközelítve, a fájdalmaikon keresztül. Nadia, Luke és Aubrey – mindenki a veszteségei és a küzdelmei belső rajzával van jelen.

Lehet ítélkezni felettük? Első olvasásra rávágtam volna, hogy igen. Leginkább Nadia felett, aki maga dönt, és részben megbánja. Akit kísért, mi lett volna, ha. Így visszamegy, és megint Luke közelébe férkőzik. Az abortusz miatt nem tudom elítélni: 17 volt, nem akart családot, a jövőjét akarta. Elmenni innen. Ami viszont roppant zavar: amikor Luke felépít egy saját életet, boldog lesz mással, akkor Nadia belecsábítja egy viszonyba, aminek semmi jövője, csak fájdalmat okoz. Ezzel nem kapja vissza a gyereket, akit elvetetett. Csak azt éri el, hogy fájdalmat okoz Aubrey-nak, Luke-nak, és magának is. A belső ábrázolás miatt értem, abba kapaszkodott, aki ugyanazt vesztette el, amit ő. Luke is elvesztette a közös gyerekük, ez a kettejük fájdalma. De akkora önzőség akkor keresni mellette a vigaszt, amikor már Luke nem az övé! Ő élhette az életét, viszonyai voltak, utazgatott – miért nem hagyta békén a srácot?

Aubrey döntései is az anyaság fényében válnak érthetővé. Szerintem pont rosszkor esett teherbe. Azért bocsát meg, foltozza össze a házasságát, mert lesz egy lányuk. Ha nincs az a baba, ha a család álma nem annyira kísérti, akkor nem marad a férfi mellett, aki a legjobb barátnőjével gabalyodott viszonyba, miközben éppen családot akartak alapítani.

Nagyon nem egy szórakoztató regény, komoly fájdalmak és traumák a témái. Mélyen emberi is, és úgy vannak megfogva, hogy mindenki döntéseit meg lehessen érteni – de egyet érteni velük szerencsére nem kell. Én nagyon nem is értek egyet velük.

A saját témájában, a drámájában erős könyv, csak éppen annyira nem értettem egyet a szereplőkkel, hogy az engem bosszantott és messze lökött a történettől.

Bennett: Az anyák - Mint női: 65% érdekes narráció, egy kényes téma nagyon érzelmi oldalról megközelítve.

Szubjektíven: 30% a szereplők sok döntésével nem értek egyet, és nem fogott meg a sztori.

Kísérletek után nyomozós, szerelmes, kolonizált bolygón boldogulós.

Jubilee Chase 18 éves korára már komoly hírnevet szerzett katona. Mindenki tudja, ezzel a lánnyal jobb nem kezdeni, mert a fejénél csak az ökle keményebb. Az Avonon minden katona kb. 1 hónap alatt megőrül, Lee azonban már hónapok óta szolgál és nincs baja. A bárban egy este egy megnyerő, helyi srác ül le mellé. Flynn ismerős valahonnan a lánynak – balszerencséjére Flynn a bolygó lázadóinak egyike, az utolsó lázadóvezér egyetlen rokona, és nem hagyhatja, hogy a lány jelentse a feltűnését. Foglyul ejti őt, és a bázisukra viszi, miközben próbálja meggyőzni Lee-t, hogy valami szörnyűség történik a bolygón. Van egy titkos labor, kísérleteznek. A lány eleinte nem hisz neki, de ahogy egyre jobban megismerik egymást, és vonzódni kezdenek egymáshoz, Lee nyitottabb az elméletre. Mi folyik a bolygón, mitől változnak gyilkossá a katonák? Segítségért az egyetlen emberhez fordul, akiben bízik – ha közben ő le is szerelt, és a világ leggazdagabb örökösnőjének a jegyese is lett.

A Lehullott csillagok tetszett, vártam is a folytatást. Még akkor is, ha tudtam, hogy nem a számomra kedves szereplők térnek vissza egy újabb kalandra. De sebaj, lehet szerezni újabb karaktereket, akiket kedvelhetek! Gondoltam.

A helyzet azonban az, hogy ez a két főszereplő negyed annyira sem nőtt a szívemhez. Pedig Lee és Flynn ugyanabból a receptből készült, mint korábban Lilac és Tarver. Mindketten komoly gyásszal küszködnek: Lee a szülei meggyilkolását nézte végig és élte túl, megkeményítve magát minden fájdalom ellen. Flynn szintén kisgyerekként szembesült a nővére elfogásával és kivégzésével. Mindketten különleges helyzetben vannak és olyan képességek birtokosai, melyekre szüksége lesz az egész bolygónak. Lee látszólagos kőfegyelme mögött van egy titok, ami fontos lesz később. Flynn pedig a mártír öccse, aki már ennél fogva is politikai tényező, akire figyelnek az emberek. Mindketten dögösek, fiatalok, bátrak és aktív hősök.

Azt hiszem, nem is velük volt igazán bajom, hanem a szerelmi szállal. Ebben a történetben teljesen feleslegesnek éreztem, és nekem ők ketten jobban működtek bajtársaknak, mint szerelmeseknek. Lilac lányos volt, anno, Lee nagyon nem az. Talán, mert annyira fiús, nem tudtam beleélni magam abba, hogy Flynn mit kezd jelenteni neki és fordítva.

Ez a sztori lakott bolygón játszódik, így több mellékszereplő is feltűnik. Ők egy-egy vonással jellemzettek, a fókusz marad a két főszereplőn. Ahogy korábban, most is ők ketten, felváltva mondják el a történetet. De ha már emlegetem a mellékszereplőket, annyi kitérőt ide megengedek magamnak, hogy a kedvenc részeim azok voltak, amikor Lee segítséget kért Tarvertől, aki a helyszínre utazott, és kommunikátoron keresztül Lilac is visszatért vele. Nem sokat szerepelnek, de nekem az volt a kötet kedvenc része. Hiába, most is jobb főszereplőnek érzem őket…

Vagyis, YA és kaland szempontjából, izgalmasabb cselekménnyel jobb az első rész. Viszont, a Meggyötört világ a jobb disztópia. Duplán is. Egyrészt, a bolygón egy olyan rendszer van, ahol a telepesek el vannak nyomva. Ők próbálnak tenni ez ellen, és állandó háborús feszültség van a helyiek és a katonák között. Másrészt, LaRoux és a vállalata egyre ördögibbnek tűnik. Az Avon is kísérleti bolygó, és minél többet megtudunk arról, hogy miket művelnek, annál elítélendőbb az egész. Kapunk a nagy egészhez újabb kirakós darabokat, és már a rendszer is látszik, nem csak apró részletek, mint az első részben.

Összességében kevésbé kalandos, világépítő regény volt ez a mostani, kevésbé nyerő hősökkel. De arra jó volt ez a rész, hogy fokozza a várakozásom a zárlat felé. Lilac már emlegeti a hackert, aki abban lesz az egyik főszereplő. Arra a kötetre fáj még a fogam.

Kaufman & Spooner: Meggyötört világ – Mint YA disztópia: 65% disztópiának működik, de a YA vonal és a szerelem lehúzza.

Szubjektíven: 55% előzmények miatt nincs meglepetés, és a mostani hősök nem fogtak meg.