Nyomozós, bosszút állós, családi ügyes, gyilkosos.

Carrie végre elhagyhatja az elmegyógyintézetet. Sikerült bizonyítani, hogy se nem skizofrén, se nem gyilkos. A féltestvére, Cathrin intézte úgy a dolgokat, hogy mindenki, még Carrie is gyilkosnak higgye magát. Most azonban vissza kapja a jelvényét, és a nő után eredhet, miközben Eric mellett a boldog szerelmet is megélheti. Ám Cathrin is figyeli őt, és elég aggasztó dologra hívja fel a figyelmét: Eric hazudik neki. A családjáról, saját magáról is. Mire Carrie a dolgok végére járhatna, egy fenyegetés miatt neki és a féltestvérének, George-nak el kell rejtőznie. A terroristák a nyomukban vannak, nem is sejtik, hogy mekkora veszélyben vannak. Ez lesz az, ami váratlan szövetséget is hoz: Cathrin számára az öccse az egyetlen, akiért képes áldozatot hozni. Összedolgozik Erickel, amikor George élete a tét.

Greta May magyar szerző, akinek ez nem is az első kötete. Korábban már olvashattuk Carrie és Cathrin egy-egy történetét is, és most összeérnek a szálak. Eddig az volt a benyomásom, hogy egy csajos, guilty pleasure élménysorozat ez, amelyben akad némi krimi vonal is, de nem az benne a lényeg.

Igazság szerint ez erre a kötetre is áll. Hiszen a rendőrség nyomoz Cathrin után, aki továbbra is mesterkedik a nővére életének megkeserítésében és az öccse biztonságba tartásán, miközben egy bérgyilkos élettársa. Az új szál, a terroristák, akik bosszút akarnak állni, szintén belefér ebbe a vonalba.

Csak éppen erre a kötetre annyira elszállnak, mesebeliek lesznek a cselekményszálak, hogy már minimálisan sem tudom komolyan venni. Carrie történetében ült a csavar, és bírtam annak a regénynek a végét. Legalább nem egy szokványos fordulat volt. Most May visszacsinálja az egészet, és olyan happy end világot kanyarít a lánynak, ami komolyan megviselte az idegeim. A pasija várta nagy boldogon, és fél év kihagyás ellenére pont ott folytatják, ahol abbahagyták. Visszakapja a jelvényét, és semmi lelki traumát nem okozott, hogy ideggyógyintézetben volt egészségesen. Persze.

Eric múltjának kísértetei is olyanok, hogy egy szappanoperába is elmennének. Nem veszi be a gyomrom, hogy ez alakulhat így. Már az is eleve durva, hogyan kellett beépülnie évekkel korábban – van, aki komolyan elvárja ezt a dolgozójától, egy állami szervnél? Hogy családot alapítson egy terroristával, hogy infókat gyűjtsön titokban? Ahogy meg Carrie mindent elfogad… bár a saját családalapításuk ugyanilyen hihetetlen.

Igen, ez a legnagyobb bajom és a legkifejezőbb jelző. Hihetetlen az egész. A fordulatok hatalmasak és a semmiből jönnek. Néha nem is tudtam eldönteni, hogy ezen nevetnem kellene-e. Mert annyira elszállnak az események, hogy az már paródiának hat.

A karaktereket korábban bírtam, most lassan mindenki kezdett az agyamra menni a fenti okok miatt. Cathrin elvileg zseni, csak éppen itt úgy viselkedik, mint egy óvodás. Carrie, akit a magassarkú cipőivel és plázacicás viselkedésével nem bírok elképzelni komoly rendőrnek. Eric, Álompasi 2020. A múltját leszámítva túl jó, hogy igazi legyen. Még George a legszimpatikusabb, de ő meg nem főszereplő.

A regény nyelvezete se tetszett most. Millió meg egyszer előkerül, hogy George és Cathrin érdekesen beszélnek, mert az apjuk egy régebbi, nívósabb beszédmodort várt el tőlük. Csak éppen ez a szövegből nem derül ki. Pl. George bocsánatot kér, mert akaratlanul is ebben a fennkölt stílusban beszél. Visszaolvastam, nem venni észre. Inkább az a zavaró, amikor nagyon mai nyelven akar beszélni, és teletömi szlenggel a mondanivalóját. Az volt a zavaró.

Ez most negyed annyira sem tetszett, mint a korábbi kötetek. Agyament szórakoztatás, sokkal jobban elszállva, mint amit még tolerálok.

May: Szex és hatalom - Mint strandkönyv: 60% tele váratlan fordulatokkal, szórakoztató karakterekkel, de mese is.

Szubjektíven: 30% az előzmények után csalódás, szórakoztatás helyett bosszantó, logikátlan.

Ethan már befutott író volt, amikor találkozott az írópalánta Suttonnal. Szerelem volt első látásra: szinte azonnal viszonyuk lett, majd Ethan feleségül is vette a nőt. Szépek voltak, sikeresek és boldogok. Egyetlen zökkenő volt a házasságukban: Ethan gyereket akart, Sutton nem. A férfi manipulált a fogamzásgátlóval, a nő teherbe esett. Eleinte nagyon abortuszt akart, de Ethan rávette, hogy tartsák meg a babát. Gyönyörű kisfiuk született, akit mindketten rajongva szerettek. Ethan már be merte vallani, hogy mit tett és szeretett volna még egy gyereket. Sutton azonban kikészült, haragudott. Másnap pedig a kisfiuk megfulladt. Egymást vádolták, de ki nem mondtak semmit. Egy konferencián Ethan berúgott, és megcsalta a feleségét. Nem is nagyon emlékezett az esetre, de vállalta a felelősséget. Ez még inkább növelte a szakadékot. Valahol, mélyen szerették egymást, egy ponton úgy nézett ki, még össze is tudják ragasztani a házasságuk, de aztán Sutton eltűnt.

A rendőrség nagyon hamar Ethant gyanúsította a gyilkossággal. Amikor egy holttest is előkerült, egyértelműen rászálltak. Egy nyomozónő volt, akinek nem állt így össze a kép. Ethan gyászolt, és azt vette észre, hogy Ivy, a felesége legjobb barátnője ráhajt. Nem kért belőle. Már azt is komolyan bánta, mindig is bánta, hogy azon a konferencián egy ágyban kötöttek ki.

Közben Sutton Párizsba menekült. Írogatott, lett egy szeretője, és nagyon nem akart a férjére gondolni. Még akkor sem, amikor a meggyilkolásával vádolták. Ám Párizsban is gyilkosságok történnek, és Sutton a gyanúsított. A rendőrség elkapja, hazaviszik.

Ahogy férj és feleség szembenéznek egymással, és elmondják a titkaik, már össze tudják rakni a képet. Sutton rossz körülmények közt nőtt fel, bajba keveredett és 13 évesen egy nevelőotthonba szült egy kislányt, akit nem tarthatott meg. Amikor kikerült, nevet változtattak és az anyjával elköltöztek. Az anyja azóta is ezzel zsarolja, azért fizet neki elég magas tartásdíjat. Ivy bedrogozta Ethant, úgy cipelte ágyba azon a konferencián. Sutton mindig is sejtette, hogy Ivy volt a viszony. Végül, a fiuk. A boncolás kiderítette, hogy megmérgezték. Nem ők voltak. Ivy lehetett, aki elültette a bogarat Sutton fejében, hogy milyen szemét és gyilkos a férje.

Ivy be is ismeri. Mert ő Sutton lánya, aki bosszút akart. Mindent elvenni az anyjától, amit szeretett. A baba meggyilkolása volt a legnehezebb, akkor majdnem meghátrált, de végigcsinálta. Most végezni akar a párral, de Sutton lesz a gyorsabb. Ő végez a lánnyal.

A házaspár kibékül, és Sutton bevallja azt is, terhes. Ethan meg is jegyzi, nem éppen újrakezdési alap a szeretőjétől terhesen hazajönni. Sutton elmondja, már akkor terhes volt, amikor megszökött. Csak nem akarta tudomásul venni, haragudott a férjére. De a kicsi egyértelműen a kettejüké.

A rendőrnő pár héttel később azt is elmondja, Ivy valójában nem Sutton lánya. Azt a lányt jó család fogadta örökbe, és jó élete van.

Szerelmes, idegen bolygót felfedezős, túlélésért küzdő, titokra bukkanó.

Tarver háborús hős, aki a fronton tűnt ki a tehetségével és bátorságával. Fiatal is, jóképű is, a propaganda be is indul, és egy hatalmas társadalmi összejövetelen találja magát az űrben, a luxus Icarus hajón. Az egész hidegen hagyja, míg a szeme meg nem akad egy gyönyörű lányon. A szépség azonban rideg, a fiú lelkébe gázol. Nem sejtheti, hogy a lány maga Lilac LaRoux, a világ leggazdagabb örökösnője, akit az apja betegesen óv. Senkihez nem mer közeledni, mert gyilkosak a következmények. Így megbántotta a fiút, aki neki is tetszett, hogy biztonságban tartsa. Amikor a hajó lezuhan, együtt menekülnek és ugyanazzal a mentőhajóval landolnak egy ismeretlen bolygón egyedüli túlélőkként. Össze kell fogniuk, és miközben megismerik a másikat igazán, egymásba szeretnek, egy olyan összeesküvésre bukkannak, ami hatással lesz a jövőjükre is.

Ez a regény még az előtt jelent meg, hogy az Éhezők viadala színre lépett, így nem is az a képlet van mögötte, hogy az átlagosnak tűnő hősnő megváltja a világot. Ez egy sokkal játékosabb, kevesebb disztópia elemet tartalmazó, de szórakoztató ifjúsági regény.

A jövőben játszódik, de nem sokat tudunk meg a korról és arról, miért is disztópia. Itt is vannak szegények, gazdagok, nagyvállalatok. Dúl egy háború is. De ki ellen és miért? Annak ellenére, hogy Tarver háborús veterán, a testvérét is ebben a háborúban vesztette el, nem tudtam meg, ki ellen harcolnak. Ami biztos, hogy vagyoni alapon épül a társadalmi hierarchia, és a magason levők bármit büntetlenül elkövethetnek. Lilac apja ilyen ember. A bolygón kiderül az is, hogy vállalati szinten is tesz olyan dolgokat, amelyek tiltottak. Valahogy még sincs olyan erő a történetben.

Talán, mert Tarver és Lilac nem a rendszert akarják megváltoztatni. Az ő harcuk nem a társadalmi berendezkedés ellen irányul: ők életben akarnak maradnak, majd szeretnének együtt maradni. Így ez sokkal inkább sci-fi kalandregény, mint disztópia, ha annak némely elemét használta is az írópáros.

A tényleges cselekményben jól váltogatják egymást a romantikus elemek és a kalandos részek. Egy ismeretlen bolygón, ismeretlen veszélyek között haladnak előre a hőseink. Szembe kell nézniük ragadozókkal, időjárással, az ismeretlennek. Közben róluk is több minden kiderül, és a kezdeti vonzalom barátsággá, majd szerelemmé mélyül. Helyenként talán még nyálasabb is a kötet, mint szeretném, de igazából nem bántam. Éppen elég minden van mellette ellensúlyként, ez nem egy nyálregény.

Mindkét szereplőt meg tudtam kedvelni. Tarver sok szempontból YA regény tipikus álomfiúja. Tehetséges, hős, nagyon jól néz ki, nagyon szereti a hősnőt. Még az is csak építi ezt a képet, hogy a múltjában van egy fájdalmas veszteség. Ez különben közös a lánnyal: Lilac is elvesztett valakit, akit nagyon szeretett. Az a fájdalom formálta mindkettejük jellemét. Lilac is érzékeny, bátor, és a mérnöki ismereteinek is funkciója lesz a történetben. Aktív hősnő, akit lehetett kedvelni.

A regényben van egy egészen eredeti akadály is, amit a szereplőknek le kell győzni. Elsőre meredek is volt annyira, hogy időbe tellett elfogadni. De ha egy kulaccsal el tudom képzelni, akkor az emberi testtel is menni fog.

Tetszett az is, hogy a fejezeteket egy kihallgatás részei szakítják meg. Így folyamatosan feszültséget tartanak, hogy mi fog történni. Hiszen mi olvashatjuk, mi történt. Majd azt is, Tarver mit vall. De a kettő nem egyezik – miért? A végére minden szépen összeáll, és értelmet kapnak a történések.

Kellemes kikapcsolódás volt ez a regény, szerethető hősökkel. Nekem tetszett.

Kaufman & Spooner: Lehullott csillagok - Mint YA disztópia: 75% a romantikus vonal, a kalandok működnek, de a disztópia szegényes.

Szubjektíven: 80% mindkét szereplőt megszerettem, és valódi, meglepő fordulat is van benne.

Szerelmes, nyári, utazós.

Abby életét eddig a betegsége határozta meg. Soha nem azt tette, amit szeretett volna, hanem ami az életben maradását szolgálta. Az élet azonban ad neki egy esélyt: kap egy szívet, felgyógyul és végre elkezdhet élni. Az egyetem előtti nyarat szeretné is kihasználni: miközben meglátogatná a fiú családját, akitől a szívet kapta, kempingezne és kalandozna. A városban szó szerint belebotlik egy helyes fiatalemberbe. Beck azonnal fel is ajánlja, hogy vele tartana az úton. Telefonszámot cserélnek, és a lányt azt veszi észre, hogy állandóan a fiúval beszélget és üzengetnek egymásnak. Így beleegyezik, hogy együtt vágjanak neki a nyári kalandnak. Miközben felfedezik a vidéket, egymáshoz is egyre közelebb kerülnek. Abby végre igazán boldog lehetne, de egy csatát még meg kell vívnia az egészségéért és a jövőjéért.

Néha egy történet csak annyi, amennyi látszik belőle. Amikor egy fiú egy kósza szeszélyből tart egy csinos lánnyal, és nincsenek hátsó szándékai. Amikor a szereplők simán egymásba szeretnek, és nincsen semmilyen csavar a múltjukban. Ez egy ilyen regény.

Csalódott is vagyok ettől, mert végig azt vártam, mikor jön valami, ami átértékeli az addig leírtakat. Annyira mesebeli, ahogy Beck belefut a lányba, és kész vele menni a nyáron. Volt pár elméletem, miért akarja megismerni. Ahogy Abby kíváncsi azokra, akiknek a fiának a szívét megkapta, simán el tudom képzelni, hogy a családot érdekelné, ki kapta a fiuk szívét. Annyira azt vártam, hogy Beck a donor öccse vagy a legjobb barátja… de nem. Itt csak annyi van, amit az elejétől látunk. Spontán összefutnak, spontán együtt utaznak, spontán egymásba szeretnek. Még mindig kevésnek érzem ezt így.

A szerelmi rész nagyon rózsaszín. Túl könnyen jön össze nekik minden. Ez egy nyári románc, ami annyira elmélyül, hogy a végére a jövőt is együtt tervezik. Az egyetlen dráma sem a kettejük közti konfliktus. Abby betegsége, ami árnyékot vethet a terveikre, de ez egy nyálregény, lehet sejteni, hogy nem azzal lesz vége, hogy Back zokog Abby sírja mellett. (Megjegyzem, azt többre értékeltem volna, akkor legalább lett volna benne valami mély, ami nem rózsaszín árnyalatban játszik.) Így ez csak egy tipikus románc, amiből hiányzik az a plusz, ami az átlagból kiemelné.

Van cselekménye, csak nem olyan, ami engem lekötne. Megnéznek látványosságokat, túráznak, közben beszélgetnek. Hol van az adrenalin? Sehol. Legfeljebb feniletilamin és tesztoszteron termelődés történik a lapokon – még csak könnyeket sem tartalmaz. Annyira kellemes, limonádé jellegű az egész, hogy a szerelem ural mindent. Se izgalom, se dráma. Annyira béna a betegség visszahozása a végére is… az egyetlen konfliktus a könyvben, és az is a lány szervezetében zajlik.

Kerülgethetem még, de akár le is írhatom. Ezt ebben a formában unalmasnak találtam. Akinek elég a szórakozáshoz a romantika, nekik sokkal jobban fog tetszeni. Nekem nem elég.

A karakterek nem lopták be magukat a szívembe. Nem sokat tudok meg róluk. Álompasi és lány alapanyag: helyesek, kedvesek, rendesek. Mindketten egy-egy konfliktust kaptak csak, az sem vehető teljesen komolyan, annyira könnyen elrendeződik a regény világában. Abby betegsége és Beck vágya, hogy a családi elvárásokat felrúgva szakot váltson az egyetemen.

A könyv stílusa sem adta meg azt a pluszt, amit kerestem. Könnyed, egyszerű olvasni, de csak ennyi. Nem nyújt plusz élményt.

Összefoglalva, ez egy átlag romantikus történet, ami a minimum elvárásokat teljesíti. Csinos lány és dögös srác gond nélkül egymásba szeretnek egy limonádé történet keretein és stílusán belül. Se jelentős dráma, se mély konfliktusok, se összetett karakterek. Egyszeri szórakoztatásra megfelel, többre nem.

Grey: Ezzel a szívvel - Mint romantikus: 50% tipikus. Helyes lány és jóképű fiú összejönnek és ennyi. Hol a dráma?

Szubjektíven: 25% annyira vártam legalább egy csavart, de nem volt. Egyszerű románc.

Eszedbe jut-e könyvélményből...

...vizsla?

...bernáthegyi?

...keverék?

...dalmata?

...golden retriever?

Hányat tudtál rávágni?

Saját megoldásaim: Tovább!

Bosszút állós, életben maradásért küzdő, családos.

Rudolf trónörökös halálát követően a Habsburg császári trón örököse Ferenc Ferdinánd főherceg lett. A férfinak meg kellett küzdenie azzal, hogy nem volt olyan népszerű, mint halott unokatestvére. Meg kellett küzdenie azzal is, hogy az udvar egyaránt ellenezte a politikáját és a házasságát. Egy cseh grófnőt vett el, ám ennek feltételeként alá kellett írniuk, hogy a nő nem tarthat igényt a férjével egyenrangú címekre, a gyermekeik nem lehetnek örökösök. Még a Habsburg nevet is megtagadták tőlük, a Hohenberg nevet használhatták. Hitler Bécsben próbált megélni és festészetet tanulni, míg Ferenc Ferdinánd a maga harcait vívta. Ez volt az időszak, amikor Hitler későbbi nézetei elkezdtek kialakulni. Többek között a Habsburg-ház gyűlölete is. Mire a II. VH kitört, a Hohenberg árvák felnőttek és saját családot alapítottak. Ahhoz elég Habsburg-vér folyt bennük, hogy elvegyék az otthonuk, meghurcolják őket, hiába nem tekintette őket a császári család egyenrangúnak. Hitler sem tett különbséget, aki első osztrákként Miksa és Ernő hercegeket záratta Dachau poklába. A feleségeik nagyon küzdöttek értük, miközben a világháború egyre jobban terjedt és pusztított.

James Longo kötetéről hamar látjuk, mennyire gondos munka. Alapos, sokrétegű, és egyszerre történelmi, szórakoztató olvasmány is. Ha nem a megtörtént eseteket dokumentálná, simán elmenne család- vagy történelmi kalandregénynek is.

A két témája, Hitler és a Hohenberg hercegek/hercegnő sorsa párhuzamosan van bemutatva. Longo nagyon odafigyelt arra, hogy mindent nagyon alaposan, a kezdetektől mutasson be. A testvérek születése, felnőtt kora előtt már pontosan ismerjük a körülmények, ami miatt nem Habsburg hercegi címük volt. A szüleik, a kor, a család hozzáállása az árvákhoz, a hétköznapjaik és a különleges ünnepek, mind részletesen és logikusan van benne a kötetben. Így talán a címhez képest hosszas a felvezetés, de megvan a maga célja. Nem csak a tényleges eseményeket, hanem az indokokat is feltárja a szerző.

Hitler esetében ugyanilyen alapos a kötet. Emberként, és nem szörnyetegként lép elénk a férfi, aki aztán felégette a világot. Longo logikusan leköveti, hogyan alakultak ki a rögeszméi és a későbbi nézetei. Nem elítélni, megérteni igyekszik. Valahol brutális is, hogy milyen kis sérelmek vezettek el addig, amit mindenki ismer a történelemből.

Majd maga a VH, amikor a családok igyekeztek életben tartani a hercegeket. Félig propaganda értéke is volt annak, hogy a Hohenberg hercegek a táborban vannak, ahol a legalantasabb feladatokat bízták rájuk. Elég sok thriller, horror olvasmányélményem van, így el tudok képzelni sötétebb sorsot is, de azért a náciknak sem kellett a szomszédba menni ötletekért, mi sértheti legjobban a hercegeket. Látjuk, ők mit éltek túl, miközben a feleségeik és nővérük a kiszabadításukon dolgozott. Ahhoz is nagy bátorság kellett, hogy folyamatosan írják a leveleket, külső segítséget kérjenek, és személyesen ellátogassanak olyan emberekhez, akiktől akkor már mindenki rettegett. De nem adták fel.

Így annak ellenére, hogy borzalmakról és igazságtalanságokról szól ez a könyv, mégsem negatív a hangneme. Sokkal inkább ünnepli a bátorságot és az összetartást. A hitet. Mert nem csak az kegyetlen, amit ez a család a náciktól szenvedett el. Ahogy a Habsburg vérrokonság miatt a kormányok bántak már a gyerekekkel is… Mégis, ez a család nem bosszút akart és nem keseredtek meg. Túléltek, és annak örültek, ami megmaradt. Annyira nehezebb, de annyival pozitívabb is az, amit ők megvalósítottak. Talán ezért is volt jó élmény a könyv, minden leírt szenvedés és borzalom ellenére.

Ráadásul nagyon regényszerű a stílusa, miközben tele van tényekkel is. A képanyagát külön is kiemelném, nagyon jó volt lapozgatni a kötet végén. Jól sikerült könyv, érdekes és jól megírt.

Longo: Hitler és a Habsburgok - Mint dokumentumregény: 90% család- és történelmi regényként is olvasható. Alapos.

Szubjektíven: 100% egyszerre szórakoztató és nagyon érdekes is. Igényes kötet.

Cím: Egy kém Auschwitzban

Szerző: Andrew Gross

Műfaj: thriller, kémregény, háborús

Cselekmény: van egy fizikus, akiben a németek csak egy zsidót látnak, és Auschwitzba hurcolják. Ám ez a tudós az, aki rájött az utolsó lépésre, ami az amerikaiaknak kell az atombombához. Valakinek utána kell mennie, és kimentenie a haláltáborból. 72 órája van. Őrült terv vagy zseniális?

Várható megjelenés: május elejére volt tervezve, majd kiderül.

Miért várós?

•  Annyira dokumentumregényt olvastam már Auschwitzról, várom már ezt, mert ez valami más.
• El nem tudom képzelni, ilyen történelmi háttérrel hogyan lesz szórakoztató regény. De érdekel!
• Több olyan szerző is méltatta, akiket bírok. (Pl. Lee Child.)
• Gross több magyarul is megjelent kötetét olvastam már, és szerettem őket.

Túlélésért küzdő, gyilkos játszmás, jövőbeli, kamaszos.

Katniss túlélte a viadalt, és otthon is megváltozott az élete. Már nem kell az életben maradásért vadásznia, a családját már nem fenyegeti a szegénység sem. Ám Peeta felismerte, hogy a lány csak megjátszotta az érzelmeket, így távol marad tőle. Gale jelentkezne a helyére, de ez több okból sem egyszerű. A világ előtt Katniss és Peeta az elátkozott szerelmesek, és a lány sem tudja, hogy legyen tovább. A Győzelmi Körút miatt azonban mással kell foglalkoznia: Snow megfenyegeti, ha nem csendesíti el a lázongó körzeteket, a családja látja a kárát. Majd újra a halállal kell szembenéznie: a 75. viadal a Nagy Mészárlás, amikor új szabályok lépnek életbe. Most a korábbi győztesek közül húzzák a résztvevőket. Katniss és Peeta kénytelenek visszatérni a viadalra. Nem várt szövetségesekre bukkannak, és Katniss új céllal küzd: Peetát akarja hazajuttatni. Nem sejtheti, hogy ez a játék már sokkal többről szól, mint a bajnokok élete és halála.

A filmek közül, de a regények között is ez a legerősebb. Ebben remekül ötvözi a szerző a disztópia és az ifjúsági regények elemeit, miközben minden korábbi erényét is megőrizte.

A történet továbbra is fordulatos és izgalmas, ifjúsági regényhez illően belső nézőpontból megfogva. Katniss a narrátor, így a világot megváltó eseményeket a lány szemén keresztül láthatjuk. Ezzel lehetővé teszi magának az írónő, hogy egy forradalmat is nagyon sajátos szemszögből mutasson meg.

Katniss most sem egy olyan hősnő, aki Szent Johannaként vezeti a szabadság felé a népet. Továbbra is az a legfontosabb neki, hogy a szeretteit biztonságban tartsa. Ám már ő maga is felismeri, hogy korábban mennyire önzően tudott viselkedni. Van egy nagy pillanata, amikor szinte kívülről látja magát, és elkezd változni. Ezt nagyon tudtam értékelni, mert korábban pont az nem tetszett benne, hogy mennyire egoistának tűnik. Most már komolyabban másokért küzd, és ha az még nem is merül fel benne, hogy mennyire jelentős lehet mindenkinek a személye, már megfogalmazza, hogy ideje lenne a változásnak, a másokért küzdésnek, amiben ő is szerepet tud vállalni. A viadalon sem magáért küzd.

Miközben Katniss oldalán itt ez a kamasz nézőpont, egy jobban megfogott érzelmi háttérrel, mint korábban, pontosan látjuk azt is, hogy működik Panem diktátori rendszere. Mennyire fontos a tömegek manipulálásában a média. A kedvenc részeim mind olyanok, amikor vagy a lázadás kis lépcsőit látjuk, vagy azt, hogy milyen szerepe van a nyilvánosságnak. A bajnokok kézfogása az interjúk végén. A Tizenegyedik körzetben Ruta dala.

Itt remekül működik, hogy Katniss egy átlagos lány, aki fel sem fogja, akaratlanul is milyen jelképpé vált. Amivel visszakanyarodunk a média fontosságához.

A regény első fele a lázadás felé vezet el minket, ott vannak a sorok között a jelek, hogy mi készül. Látjuk, hogy igyekszik hazugságokkal, nagyobb fegyelemmel és erővel a Kapitólium visszaszorítani a körzeteket. Talán kicsit lassabb, kevesebb az akció, de disztópiaként ez a rész az értékes.

A második felében pedig ott a viadal izgalmakkal. A cselekmény pörög, változatos, és sokkal ötletesebb ez a viadal, mint a 74. volt. Katniss és Peeta is sokkal jobban működik együtt, most már igazabbak köztük a dolguk, és itt már látni, hogyan egészítik ki egymást. (Nem is díjazom a szerelmi háromszög formálását, azt még most sem.)

Plusz, ebben a kötetben a rajongók megkapták Finnick Odair alakját. Ő a tökéletes hős, akiben minden a helyén van. Jó kinézet, jó stílus, és azért a felszín alatt ő is sokat szenvedett, megvannak a maga harcai.

Sajnálom is, hogy tudom, mi lesz abból, amit Collins itt megírt. Ez a sorozat legjobbja.

Collins: Futótűz – Mint YA disztópia: 100% a sorozat legerősebb kötete. A történet, a háttér, a szereplők is ok.

Szubjektíven: 100% markánsan vegyíti az ifjúsági és disztópia elemeket, Katniss is fejlődött.

Házasságos, titkokat rejtő, összeesküvős, bosszút álló.

Sutton és Ethan a tökéletes párnak tűnik. Mindketten sikeres írók: Ethan kortárs szépíró, Sutton a könnyedebb műfajban népszerű. Mindketten gyönyörűek, és látszólag tökéletesen passzolnak, illenek egymáshoz. A látszat azonban csalóka: Sutton egy napon eltűnik. Hamarosan a rendőrség már a férjét gyanúsítja, hogy meggyilkolta az asszonyt. Talán megcsalta? Talán őt okolta a csecsemő kisfiuk haláláért? Ethan minél jobban keresi az igazat és védené magát, annál gyanúsabbnak tűnik. Közben Sutton menekül, rettegve attól, mit titkol előle a férje, és mélyen elrejtve a saját titkait. Ám a múlt elől nem lehet futni, főleg akkor nem, ha a nyomába ér, és kezd tönkretenni mindent, amit valaha szeretett és amiért megdolgozott. A párnak össze kell fogni és őszintének lenni – így talán nem csak az életük, de a jövőjük is sikerül megmenteni.

Vannak olyan könyvek a thrillerek között is, amelyek annyira mély nyomokat hagytak benne, hogy már egy hasonló történetről is eszembe jutnak. Ilyen Flynn Holtodiglan című kötete is. Ez a történet hamar elérte, hogy eszembe jusson – ebben is eltűnik a feleség, és a férj a gyanúsított. De Ellison az alapot leszámítva nem lépett Flynn nyomdokaiba.

Bár a feszültséget végig tartja, nála sokkal fontosabbak az érzések és kevésbé thriller a történet. Az elején az okozza a kérdést, hogy miért mehetett el Sutton. Ahogy Ethan töpreng, szenved, átgondolja kettejük történetét és miközben lassan a jelenben is haladnak előre az események, folyamatosan kapjuk a jeleneteket, melyek megmagyarázzák, hogy jutott el a pár ebbe a helyzetbe. A nagy szerelem, a csalódások, a titkok. Sok-sok kirakósdarab, melyek elvezettek a probléma kirobbanásához.

Van egy másik elbeszélő is, aki már kicsit az eseményeket kívülről magyarázza és minősíti. Valaki gonosz és sötét, aki bosszút akar. De Ellison direkt úgy fogalmaz, hogy több karaktert is bele lehessen látni. Valaki tönkre akarja tenni a párt, vagy az egyik felét. Sutton, Ethan, vagy valaki egészen más? Ez ad egy plusz feszültséget, ami miatt már kezdetektől nem csak egy párkapcsolati drámát kapunk, hanem thrillert is.

Ahogy a regény második felébe érünk, többet fed fel a szerző, mit tesz ez a gonosz valaki. Már összeesküvésekben járunk, az események is elkezdenek felpörögni. Továbbra is fontos lesz a házaspár lelki és érzelmi állapota, de már a tényleges izgalmak is megjelennek, nem csak a belülről fakadóak.

Lesz benne olyan fordulat, ami azért megcsapott. Az a bizonyos ármányos karakter nagyon sötét dolgokra vetemedik. Talán azért is más ez a regény, mint a Holtodiglan, mert az itteni gonosz egyszerre idézi Flynn hősnőjének gátlástalanságát, és sokkal szappanosabb húzásai is vannak. Mintha egyszerre lenne benne valami zseniális és valami nagyon gyerekes is.

Ettől függetlenül a végső két csavar nem igazán nyerte el a tetszésem. Minimálisan van előkészítve, hogy ki a gonosz és miért. Jobban szeretem, ha ennél logikusabban vezet el eddig a szerző. A pedig, hogy a drámai hatásból vissza is vesz kicsit a végére, hogy nagyobb legyen a vége rózsaszín árnyalata, még irritált is. Ha valami durvát és merészt meglépett, miért kell az utolsó fejezetben elvenni az éléből?

A két főszereplőt érzelmeiben is mélyen bemutatja a szerző, és kiemelten foglalkozik a kapcsolatukkal. Nem is simán karakterközpontúnak érzem ezt a thrillert, hanem házasság fókuszúnak. Mennyi kell, hogy a szerelem és bizalom elvesszen? Milyen könnyen változnak meg az érzelmek? Extrém helyzetet ábrázol a könyv, de az ereje abban rejlik, hogy első pillantásra még nem látjuk, hogy egy külső erő mit tett, hanem belülről tűnt rothadtnak.

Egyszer mindenképpen érdekes volt, jól állt neki az érzelmes megközelítés.

Ellison: Hazudj nekem! - Mint thriller: 65% folyamatosan tartja a feszültséget, néhol meglepő, de egy része mesés.

Szubjektíven: 70% szerettem a hangulatát; bár nagyobb csavart, eredetibb megoldást vártam.