Az elrettentő példa. Hogy tették tönkre az egyik kedvenc regényem...
Valerio Massimo Manfredi Az utolsó légióját imádtam. Minden télen újraolvastam, aztán kijött ez a film. Rémes!!! Még a regénytől is sikerült ellöknie. Bár tudnám feledni...
Vagyis, ez figyelmeztetés! A regényt olvassátok, ezt meg eszetekbe se jusson megnézni, bármilyen is a szereposztása.
Szerelmes, életet újjáépítő, sorozatgyilkosos.
Átlagos napnak indult, amikor sokan a plázában töltötték az idejük. Volt, aki dolgozott, más a bevásárlást intézte, sokan mentek moziba is. Váratlan a fegyveres kamasz felbukkanása, aki mészárlásba kezdett. Sokakat megsebesített, és közel 100 emberrel végzett, mire egy helyi rendőr 
kiérkezett és kilőtte. A 19 éves Reed eladó volt itt, megmentette egy kisfiú életét. A tragédia után döntötte el, mit kezd az életével: rendőr lesz. A 16 éves Simone egy csúnya szakítás után a barátnőivel vigasztalódott. Ő volt, aki elsőként hívta a rendőrséget. A volt szerelme, a legjobb barátnője is az áldozatok között volt, az anyja súlyosan megsérült. Ő teljesen elveszik, gyászol és nem tudja, hogyan folytassa az életét. Az évek alatt magára talál, és szobrásszá képzi magát híres festő nagyanyja pártfogása mellett. Valaki azonban nem képes továbblépni: az egykori túlélők rejtélyesen és sorra halnak meg. A nyomozó Reed szerint valaki vadászik rájuk. Miközben a rejtély nyomába ered, az élet újra összehozza Simone-nal, akivel egyre többet jelentenek egymásnak.
Nora Roberts azok az írók között van, akik két zsánerben is sikeresek tudnak lenni. Romantikus írónőként és krimi szerzőként is nyilván van tartva. Azért, nem bírom megállni, hogy ne fűzzek egy megjegyzést a krimi munkáihoz az eddig olvasottak alapján: tényleg van bennük nyomozás és gyilkosság, de nagyon erős marad bennük a romantikus vonal is. Azért ezek nem olyan krimik, mint egy Connelly, ez a női irányzat.
Ennek egyik képviselője a Biztos menedék is.
A történet két fő vonalat követ le: a lövöldözés túlélői közül választ ki hármat, de kiemelten kettőt, akiknek követi az életútját. Hogyan lépnek túl a traumán. A rendőrnő hogyan alapít családot, és talál boldogságot a magánszférában. A két kamasz pedig felnő, kisebb-nagyobb bukkanókkal megtalálják a hivatásukat, jók is lesznek benne. Majd egymásra is ráakadnak, és máris a romantika területére értünk vissza.
A másik vonalon a lövöldöző manipulatív húgát látjuk, aki bosszút fogad mindenki ellen, akit valamiért felelősnek tart a testvére haláláért és a terve elbukásáért. Egy nagyon intelligens, kreatív nőről van szó. Patricia jelenetei mindig feldobták nekem a történetet, még akkor is, ha erősen éreztem benne a mese faktort. Egy évtizeden át senkiben fel sem merül, mit művel, pedig nem fogta vissza magát. A halálos gázoláson át az agyonlövésen át a felrobbantásig volt minden a repertoárjában.
A szereplők talán kissé egysíkúak, de ez szépen beleilleszkedett a regény világába. Patricia simán elvetemült, és nincs túlírva, miért és hogyan lett ilyen. Reed tipikusan a túl jó, hogy igaz legyen férfi hős. Jó kiállású, stabil és megbízható, arany szívvel. Simone szép, tehetséges. Ugyan az egyetem alatt el volt veszve és voltak balhéi, de ahogy eldöntötte, mit akar kezdeni az életével, felépítette magát. Még hitelesebb is attól, hogy volt egy nehéz időszaka, és csak utána lett belőle regénybeli álomnő.
Roberts sikeresen tett a történetbe emlékezetes mellékszereplőket is. A kedvencem CiCi volt, mindenki kedvenc nagyanyja. Egy olyan kreatív, gondoskodó, érzésekkel teli és intuitív, segítő karakter, aki mindenkinek jól jönne az életében.
A krimi szál helyenként mesés, Patricia egyszerre túl jó gyilkosnak, és a nyomozás sem pörgeti az eseményeket. A romantikus vonalon tetszett, hogy Roberts hagyott időt a karaktereknek egymásba szeretni. Kapcsolatot építettek, nem csak ágyba ugrottak. (Azért megjegyzem, ebben is van olyan röhejesen leírt szex, mint Eve Dallas esetében.) Ami az emlékezetes marad nekem: egy-egy drámai tetőpont. A békülés a szobor mellett. A kutya.
Szórakoztató, könnyed olvasmány, ami lassan indul, de aztán belelendül minden téren.
Roberts: Biztos menedék - Mint női krimi: 75% lassan indul, később felpörögnek az események. Könnyed, szórakoztató.
Szubjektíven: 70% az eleje vontatott, de a szereplőket megkedveltem. A gyilkos szála tetszett.
A gyomor könnyen megelégszik. A szív éhsége öli meg az embert. (Donnelly: Egy sötét mese)
Maga a történelem is csak egy sztori, amit a túlélők mesélnek el. (Tudor: A Krétaember)
És Travis megtanulta, hogy a szegénység nem jelent gonoszságot, a szegénység csak megnyitja az utat a gonoszság felé. (Moore: Ördögöd van)
– A halandók nem szeretik a bizonytalanságot. Nem szeretik a változást. A változás rémületes. A változás fájdalmas.
– A változás csók a sötétben. Rózsa a hóban. Út a vadonban egy viharos éjszakán – vágott vissza Sansz. (Donnelly: Egy sötét mese)
Képzeljük el, mi lenne, ha Joyjal Koreában születtünk volna! Akkor koreaiak lennénk. Egy törzshöz tartoznánk. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy összetartoznánk. Mert a törzseken belül is vannak törzsek, és ezeket szakadékok választják el egymástól.
Időbeli, generációk közti szakadékok. A pénz is szakadékot eredményez.
Városiak, vidékiek.
Ha ennyi mikrotörzs létezik, mégis mit jelent az, hogy koreai? Mégis mit jelent bármelyik címke bárhol a világon? (Yoon: Frank Li és a szerelem)
Nem az az ember mércéje, hogyan kerül padlóra, hanem az, hogyan áll fel onnan! (Loeb: Fenegyerek-Sárga)
A halandók érzékeny, sérülékeny, pusztulásra ítélt teremtmények; vakok, mint a férgek, de bátrabbak az isteneknél. (Donnelly: Egy sötét mese)
Egy férfi szíves örömest várakozik egy szépségre, és szerencsésnek tudhatja magát, amiért megteheti. (Palombo: Firenze legszebb asszonya)
Gyakran nem a bölcsesség jár a korral, hanem az intolerancia. (Tudor: A Krétaember)
Mindnyájan akarunk egymástól valamit.
Csak az öregektől nem akar már senki semmit.
De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk. (Örkény: Macskajáték)
Ezért szeretem jobban a horrort. Ott nincs csoportos ölelés. (Yoon: Frank Li és a szerelem)
Akasztáson senki nem gúnyolódik jobban, mint a gyilkos, akit nem kaptak el. (Donnelly: Egy sötét mese)
Világba illeszkedni próbáló, kívülállós.
Glória még fiatal nő, szinte kamasz volt, amikor bevonult egy zárdába. Ott lett belőle Glória nővér, és szerette is azt az életet. Már harmincas éveiben jár, amikor a politikai vezetés elkezdi bezárni a 
szerzetesrendeket és zárdákat. A nő otthona is ilyen sorsra jut. Glória kénytelen civilként hazatérni anyjához és testvéreihez, de nem találja náluk a helyét. Más állást szerez, és igyekszik alkalmazkodni. (Glória) 60 feletti vénasszonyok levélben és telefonon tartják egymással a kapcsolatot. Nővérek, akik elszakadtak egymástól. Erzsi körül azonban most feje tetejére áll a világ: feltűnt Paula, egy egykori ismerős, aki feldobja az életét. Ám hamar megkeseredik Erzsi öröme: Paula arra a férfira vetette ki a hálóját, akit Erzsi a sajátjának tekintett. (Macskajáték)
A Helikon adja ki sorra Örkény István életművének köteteit, ebben éppen kettő kisregény kapott helyett. Elsőre nem is értettem, miért pont ez a kettő került egymás mellé. Hiszen mi közös van egy egykori apáca, és szerelmi ügyeken nyüglődő öreglányokban?
Van azonban valami más, ami összeköti őket. Az, hogy se Glória, se Erzsi nem tud helyet találni magának a társadalom normái között. Mindketten kívülállók és valamennyire nevetség tárgyai, bár erről nem tehetnek.
Glória apáca volt, és olyan értékrendje, világnézete van, ami megkülönbözteti a környezetétől. Ő felháborodik azon, hogy az udvarlója nős, azonnal megszakít minden kapcsolatot. Pedig Béla válna érte, és házasodni akar. A barátok nem is értik, miért nem várja meg. Glória normája egészen más, mint az övék. Glória számára a házasság szent, és akkor sem lenne egy frigy szétszakításának oka, ha az a házasság már korábban is haldoklott. A környezetében levők is érzik, hogy ő más. Mintha lenne valami aurája. Ez a történetben direkt is szerepel: mintha lenne egy volt apáca kisugárzása, amit nem tud leküzdeni.
Erzsi a kora miatt válik kitaszítottá. Egy 65 körüli nőtől senki nem akarja hallani, még kevésbé látni, hogy még van szerelmi élete és a férfiak miatt keveredik zűrbe. A testvére, a lánya, a környezetében mindenki ellenzi, hogy Viktorral mi van köztük, majd egyenesen nevetségesnek és őrültnek tartják, amikor féltékeny lesz Paulára. Hiszen ezzel egy tabutémát feszeget. Mintha attól, hogy valaki idős, minden libidó és erősebb, szenvedélyesebb érzelem meghalna benne.
Örkény ezt a témát már akkor felvetette, de még napjainkban is a tabuk között szerepel. Kicsit kétszínűnek is érzem magam, mert agyilag tudom, hogy a kor nem függöny, ami minden érzelmi hullámzást lezár. Amíg él, érez és küszködik az ember. Ugyanakkor én sem vagyok vevő arra, hogy nyugdíjasok szerelmi életéről olvassak. Miközben tudom, hogy ez is természetesnek kellene legyen, taszít a téma. Azért én nem nevetségesnek tartom, engem inkább undorít. Bármennyire ocsmányul is hangozzon ez.
Mindkét történetben Örkény erősen megragadja a kívülállóság tárgykörét. Mindkettőben tömören, lényegre törően mondja el a történetét. Mindkettőben kevés vonással is erőteljes karaktereket alkot.
Mindketten ott van az örkényi groteszk is, ha nem is olyan tisztán, mint az egyperces novellákban. Sajnos, nem először veszem azt észre, hogy a groteszk és szatíra az a zsáner, amiben a humort hiába tudom, hol keressem, nem tudom megragadni. A dráma és a fájdalmas részek ragadnak meg, és le is törnek. Ezt most is tapasztaltam.
Talán nem ezek a legsikerültebb darabjai az életműnek, a kedvenceim biztosan nem lesznek, de még bőven van a kiadó tarsolyában történet. Jön újabb kötet, Örkény műveit összességében szeretem, úgyhogy majd mesélek még más történeteiről is biztosan.
Örkény: Glória – Macskajáték - Mint szépirodalom: 70% tömör cselekmény és szöveg, jó érzékkel megragadott szereplők.
Szubjektíven: 50% nem nagyon találtam szimpatikus hőst, és az üzenet sem az enyém.
5: Atwood: A szolgálólány meséje – a nők többsége meddő lett, ezért a kormány kitalálta, hogy biztosítsa a következő nemzedéket. A termékeny nőkből szolgálólányokat csináltak, akik egy-egy előkelő mellé rendelve csak azzal a feladattal bírnak, hogy szüljenek. Frede azonban vissza akarja kapni az életét és a családját, a szabadságát.
4: Aranth: Oculus – a jövő világában a felnőttek elvesztik a látásukat. A megoldás keresése közben alternatívát találnak ki: fiatalokkal kötik össze a tudatuk, akik látnak helyettük. Truth, a kamaszlány is ilyen pótszemként kell, hogy boldoguljon. Amikor a Földről érkeznek túlélők, 
változni kezdenek a szabályok. Mert az igazság mindeddig rejtve maradt.
3: Láthatatlan bolygók – kínai szerzők antológia gyűjteménye, Ken Liu szerkesztésében. Mindben közös, hogy kínai a szerző és Kína lehetséges jövőjét rajzolták meg. Láthatunk világot, ahol patkányokra kell vadászni. Vagy éppen olyat, ahol még a szavakat is elkezdik cenzúrázni, míg nem marad más, csak a némaság.
2: Kósun: Battle Royale – Japánban a kormány bevezet egy kötelező kísérletet. Minden évben kiválasztanak egy középiskolai osztályt, akiket ismeretlen helyre visznek, és arra kényszerítenek, hogy harcoljanak egymással. 
Csak egy maradhat életben. Idén azonban van pár diák, akik szembeszállnak a rendszerrel a véres vadászat közepette.
1: Moskát: Irha és bőr – a nem túl távoli jövőben néhány állat elkezdett megváltozni, fizikailag és szellemileg is. Sokkal emberszerűbbek lettek, emberi intelligenciával. Az emberek nem nagyon tudtak velük mit kezdeni – egyesek irtani akarják őket, mások harcolnak a jogaikért. Több karakter sorsán keresztül láthatjuk, milyen másnak lenni, és a végére az is kiderül, hogyan indult a történet.
Bocsánatot nyerő, saját útra lelő, mesebeli.
Egykor jó testvérek voltak, de az anyjuk évek alatt elültette köztük a viszály magjait. Isabelle lovagolni szeretett, vívni, igazi vadóc volt. Octavia a tudományt szerette, fizikával és matematikával érezte jól magát. Az anyjuk azonban azt akarta, hogy szépek és kedvesek legyenek, fogjanak jó férjet maguknak. Mindent meg is tett, hogy szépséges mostohalánya, Ella ne veszélyeztesse a saját lányai esélyeit, és a lányok átvették anyjuk viselkedését. Charles koronaherceg azonban a bálra elszökött Ellába szeretett bele, és miután a lányból hercegné, majd királyné lett, a környékbeli kiközösítették az árvával cudarul bánó családot. Isabelle változtatni akart a sorsán, de a tündérkirálynő feltételt szabott a segítségnek: Isabelle leljen rá a szíve elvesztett darabjaira! Miközben az országot súlyos veszély fenyegeti, Isabelle próbál magára találni, nem is sejtve, hogy a Sors és Sansz fogadást kötött arra, mi történik vele.
Hamupipőke meséjét sokan és sokféleképpen elmesélték már. Nem csak a lány szemszögéből – a mostohatestvérek, de a mostoha története is filmre, regénybe került már. Van, ahol formabontóan, máshol közelebb állva az eredeti meséhez.
E történetben az egyik mostohanővér a főszereplő, Isabelle. A története ott indul, ahol a klasszikus mese véget ért. Ahol az emberektől megkapja a jogos büntetését, amiért annyira kegyetlen volt a mostohatestvérével. De Donnelly nem fekete-fehér képet fest nekünk. Már ott látszik, hogy ez más mese lesz, amikor a nyitójelentben, a csalása után a nagyherceg azt akarja, hogy a koronaherceg büntesse meg a lányt. Ő meg azt feleli, mi rosszabbat tehetne vele, amit már amúgy is megtett magával?
Donnelly elmeséli, hogy lett ez a család olyan, amilyen. Se Octavia, se Isabelle nem voltak rosszak. Még szerették is Ellát. Ám Ella szép volt, ők meg nem. Az anyjuk pedig folyamatosan uszította őket, és arra nevelte őket, hogy bántsák a mostohatestvérük. Itt még belőle sem lesz különben egyértelműen gonosz, inkább szánnivaló. Nem látja meg a lányai erényeit, megszállottan azt hiszi, a szépség az egyetlen út. Nem csak Ellával, a lányaival is kegyetlen volt, el is érte sikeresen mindannyiuk boldogtalanságát.
A történet középkori viszonyok között, Franciaországban van elhelyezve. Sok kis részletében valós helyszínt festett Donnelly, de meghagyta a történetet mesének is. Léteznek az istenek, a mágia. Sors és Sansz fogadnak is, hogy Isabelle előre megírt sorsát képes lehet-e a lány felülírni. Ezzel az a kérdés is a regénybe kerül, hogy az ember vajon maga alakítja-e a sorsát és a szerencséjét, vagy csak elszenvedi azt. A regény féloldalas megoldást választ: a Tündérkirálynő, akinek az emberi szív ereje adja a mágiáját, ő tesz igazi csodát. Ő a legerősebb. Ezzel azt mondva, az esély megvan. A csoda mindenkiben benne lapul, de meg kell dolgozni érte. Sok minden adott az életben, de az embernek megvan a képessége a változásra.
A történet egyszerre kalandos, mesés és még emberi is. Követhető a lány lelki fejlődésének íve, ahogy belátja és megbánja a hibáit, ahogy rátalál magára és küzd magáért. Közben akadnak mágikus próbatételek, és hétköznapi veszedelmek. Vissza kell szereznie egy elveszett szerelmet, meg kell mentenie Ellát az árulótól és még háborúba is fog menni. Mozgalmas, változatos, és mesés kalandokkal teli félig mese ez a regény.
Aminek simán lehet feminista olvasata is. A három lány három különböző utat testesít meg, amelyet bárki választhat. A lányos, aki családot és szerelmet keres. A harcias, aki egy férfias pályán áll helyt (itt konkrétan katonaság) és az okos, aki tudományos pályára lép. Mindhárom lány szerethető és lehet nekik drukkolni, és együtt azt sugallják: bármi lehet belőled.
Van humora, néhol érzelmes, máskor izgalmas. Pazar olvasmány, nem csak gyerekeknek.
Donnelly: Egy sötét mese - Mint meseregény: 100% van feminista olvasata, új színt ad a Hamupipőkének és szórakoztat.
Szubjektíven: 100% szerettem a szereplőit és a valóságba beágyazott mesét is. Tanulságos is.
Gyerekkort átgondoló, gyilkosos, kisvárosi titkos.
Eddie középkorú férfiként nyugalomban éldegél. Ám felkavarja az életét, amikor egy gyerekkori barát hazatér, és azt akarja nyomozni, mi történt évekkel korábban, a gyerekkorukban. A múlt megelevenedni látszik: amikor egy szörnyű vidámparki balesetben többen odavesztek, és egy 
szépséges lány arca eltorzult. Még azon a nyáron a lányt meggyilkolták, és krétákkal rajzolt emberkék alakja vezette el a testhez a fiúkat. A tettes meglett, az ügyet lezárták. Ám most felmerül, hogy igazából egészen más történt. Eddie még arra is képtelen rájönni, hogy a közvetlen környezetében is vannak olyan személyek, akik igazából mások, mint akiknek kiadják magukat. Újabb gyilkosság történik, és többé nem lehet úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
Egyike azoknak a könyveknek, amelyeket jól bereklámoztak, és amelynek az ajánlásai olvasásra csábítottak. A tartalom azonban nem az volt, amit vártam. Így csalódott vagyok, ha valahol mélyen tudom is, miért szerették sokan ezt a regényt.
A történet, a gyilkosságokkal és a feltűnő krétaemberekkel misztikusnak tűnt. Ha nem is azt vártam, hogy a fantasy határán mozog a történet, valami misztikumot igenis vártam. Ehhez képest ez a regény annyira a realitásokba van ágyazva, hogy a legkisebb hely sem maradt benne valami átlagon túl mutató elemnek.
A jelenben Eddie eléggé semmilyen figura. Nem kezdett semmit az életével, unalmas egy karakter. Még ahhoz sem elég bátor, hogy közeledjen a bérlője felé, aki helyes fiatal nő, és küldi is felé a jeleket. Ha nem jönne a régi barát a kérdéseivel, nem is változna a történetben soha semmi.
Az ő unalmas jelenével párhuzamban visszaemlékszik a gyerekkorára, és így a két szál párhuzamosan fut egymás mellett. De a múltbeli történet sem érte el az ingerküszöböm. Egy baleset, egy tiltott szerelem és egy gyilkosság – öngyilkosság. Mindez annyira szimplán elmesélve, hogy az már az unalmashoz közelít.
Ám a végére ré kezdünk jönni, hogy nem csak ennyi volt a történet. Más dolgok is történtek, sokan őriznek titkokat. Eddie a rejtély nyomába veti magát, és végre aktív szereplővé válik. Így a regényt is jobban tudtam élvezni, mint a korábbi részeknél. A végére a szerző még egy csavart is betett, de annyira következmények nélkül hagyja, hogy igazából nem tudott hatni rám vele.
Amiért lehet szeretni, hogy a felszín alatt sejteti, hogy semmi sem olyan egyszerű és nyilvánvaló, ahogy elmesélik nekünk. Eddie békés, semmilyen élete, ahogy a múltbeli dolgokat hiszik, hogy történtek. Nyugtalanító, valami rossz van a dolgok mögött. Ez az érzet benne van a könyvben, és ez lehet az, amit Stephen King írásaihoz mérnek benne. Csak éppen Tudor esetében nincsen olyan borzalom és rettegés a mélyben, mint amit King szokott adagolni a regényeiben. Vagy annak kellene az ijesztő elemnek lennie, hogy még a jámbor, egyszerű embereknek is lehetnek sötét titkaik? Hogy nem tudhatjuk, milyen ember áll mellettünk igazából?
Sajnos, sokáig altatott a könyv, és mire elkezdtek pörögni az események, már párszor halálra untam magam. Újabb gond, hogy annyira lassúak az események, annyira passzívak sokáig a karakterek, hogy kedvencem se lett. Se izgalmas cselekmény, se misztikus vonal, se szimpatikus hős. Hiába tudom értékelni, ahogy érzékelteti a szerző, hogy valami nem stimmel, így ez kevés volt.
Nem egy szórakoztató olvasmány, de nem is hátborzongató. Nagyon keresek valami pozitív gondolatot ide a végére, de nem akar sikerülni. Jó a borító? Annyira nem.
Tudor: A Krétaember - Mint thriller: 60% felszín alatt nagy titkok és érzések áramlanak, a végére jól fel is pörög.
Szubjektíven: 40% az elejét nagyon untam, csak a vége tetszett. Szimpatikus hős sincs benne.
Április
6. Robb: Meztelenül a halálba - krimi 4
7. Róbert: Kezdjetek el élni! - női 3,5
8. Logue & Conradi: A király háborúja - dokumentumregény 3,5
9. Downing: Elbűvölő feleségem - thriller 5
10. Moore: Ördögöd van - fantasy 2,5
Palombo: Firenze legszebb asszonya - történelmi romantikus 4
11. Blake: Három sötét korona - YA fantasy 3
Higginbotham: Éjfél Csernobilban - dokumentumregény 4,5
12. Höra: Célkeresztben - ifjúsági 1
Loeb: Fenegyerek: Sárga - képregény 4
Yoon: Frank Li és a szerelem - ifjúsági 3
Boldog Nyuszit mindenkinek!
Kamaszos, szerelmes, származással szembenéző, útkereső.
Frank Li második generációs koreai amerikai. Már inkább amerikainak érzi magát, nem is beszéli a szülei nyelvét, legfeljebb pár szót ért meg belőle. Mivel a nővére párválasztásával nagyon nem értettek egyet a szülei, most rajta a nyomás, hogy az ideális gyerek legyen. Remek jegyek és felvételi 
pontszámok, hogy Borostyánligás egyetemre járhasson. Olyan barátnő, akit a szülei elfogadnak. Éppen ez lesz a baj: Frank szeme Briten akad meg, és viszont. A lány viszont fehér. Csoporttársként, barátként elfogadható, de a szülei nem fogadnák el, mint a szerelmét. Hasonló cipőben jár Joy is, aki egy kínai fiúval jár titokban. A fiatalok megegyeznek: azt hazudják, ők járnak egymással, valójában azonban a saját párjaikkal járnak el szórakozni. Működik is a rendszer, míg Frank és Joy nem kezdik azt észrevenni, hogy ők ketten nem is lennének rosszak együtt…
Már maga a szerző is érdekes. Olyat hallani nem egyszer, hogy egy sikeres író gyereke maga is írói babérokra pályázik. Van, aki még tehetséges is, és sikeres lesz. Ilyen volt Joe Hill, aki még az anyja vezetéknevét is használja, hogy ne az apja jusson róla eszébe az olvasóinak, aki történetesen Stephen King. Mások csak próbálkoznak, és a szüleik karolják fel őket közös regényekkel, mint Jodi Picoult lánya, vagy King másik fia, Owen.
David Yoon azért érdekes, mert ő másképpen rokona egy sikeres ifjúsági regény szerzőnek. Nicola Yoon két ifjúsági regényt jegyez, mindkettő bestseller lett és filmesítették is. David az ő férje, és a felesége sikere után ő is írni kezdett.
Meglepő, mennyire hasonlítanak a munkáik? Tudnék gonosz lenni, hogy azt mondjam, kaphatott azért némi sugalmazást és tippet ebben-abban.
Nicola esetében is látjuk, hogy a rasszok kérdése fontos. Vagy inkább, Nicola Yoon vegyes rasszú szereplőket talál ki, és keveri a rasszokat. Pont, hogy nála nincsen semmilyen rasszizmus. Vegyes hátterű szereplők, vagy mású rasszú párok jönnek össze, és fel sem merül, hogy ez valamiért is különös lenne.
Frank Li történeteben is vegyes a rasszok kérdése: a koreai amerikai fiú fehér lányt szeret, és titkolnia kell a szülei elől, akik csak koreai lányt tudnak mellette elképzelni. A lányuk kitagadták, mert fekete fiúba szeretett bele. Furcsa is ez a nézőpont, mert a rasszizmus kapcsán inkább azt szokták mutogatni, amikor a fehérek nézik le a más bőrszínűeket. Itt viszont a koreai közösség, akik mániásan óvják a rasszukat. Más nézőpont, ugyanaz a probléma.
Yoon nagyon részletesen megy bele ebbe, túl sok is egy ifjúsági regénybe. Azzal sem nagyon tudtam mit kezdeni, hogy igazából Frank nem talál megoldást sem. Színjátékban marad, és a végén való enyhülés is egész más miatt történik meg. Erőltetett is, hogy nem volt nagy drámai összecsapás, nem volt a felnőtteknek fejlődési íve, szinte karikacsapásra megoldódott minden, ami egészen addig kínzó teher volt Frank számára.
Az sem dobta fel, hogy elég sötét képet fest. Amikor már rasszon belül lesz barátnője, találnak mást a szülők, amin balhézhatnak. Ők gazdagok, mi szegények. Mintha arról szólna minden, hogy azt keresse az ember, mennyiben mások a többiek, és lehessen gyűlölködni.
Empátia nevelés megvalósul, csak éppen annyira ez a téma van előtérben, hogy a szórakoztatás elmarad mellőle. A szerelmi szál sovány, és nem hozott sem drámai, sem megható vagy akár romantikus, esetleg komikus elemeket. Kevés is a cselekmény. Bár férfi a szerző, meglepően sok a lelki és belső gyötrődő rész.
A kamaszok azonban szimpatikusak, nincs igazán negatív szereplő sem.
Egyszer el lehetett olvasni, de a családban Nicola a jobb író.
Yoon: Frank Li és a szerelem - Mint ifjúsági: 60% létkérdések és szerelmek, könnyed stílusban. Kissé talán egysíkú témában.
Szubjektíven: 55% a rasszizmus témája nagyon túl van benne pörgetve, a vége is mesés.