Hello, űrhajós barátom!

Tudom, nem számítottál arra, hogy ilyen hamar a Marsra kell indulnod. Két küldetéssel később került volna a csapatod sorra, de mivel megbetegedett az első expedíció számítógépes szakembere, megkapod a lehetőséget, hogy a helyére lépj. Így nem a harmadik, de az első Mars felfedezők között lehetsz!

Vállalod a küldetést?

Ha igen, üdv a csapatban!

Garantálhatom a változatos programot. Átvesszük az űrutazás alapjait, közben pár vészhelyzetet is el kell hárítani. Ha minden jól megy, a Marson vár a felfedezés izgalma. Lehet, hogy homokviharba keveredünk. Megyünk terepre és anyagmintákat gyűjtünk. Ha közben műszaki vagy egyéb gondok lépnek fel, számítunk a segítségedre!

Extra: a jó reklám sosem árt. Fiatal vagy, különleges helyzetből keveredtél hozzánk, lehet, hogy a sajtó igencsak érdeklődni fog utánad. Már most gondold ki, miről és hogyan akarsz nekik mesélni!

Készen állsz? Akkor Irány a Mars!

Elsősorban fiataloknak készült útválasztós történet, melyben az olvasó alakítja az eseményeket. Sok kimenetel, többféle feladat, játszva még ezt-azt tanulni is lehet belőle. Ha már unnátok a házba zártságot...

Iskolai lövöldözéses, bántalmazó, pszichés.

Tim katonacsalád sarja. Nagyapja, apja és a bátyja is a seregben épített karriert. Tim azonban nem olyan, mint a többiek a családjában. Senki nem sejti, mennyit szenved valójában – otthon is, az iskolában is. Egy napon Tim kinyitja az apja fegyveres szekrényét, magához vesz egy puskát és bemegy az iskolába. Megkeresi a bandát, akik megkeserítették az életét és lőni kezd. A kiérkező rendőrök őt is megsebesítik, és kómába esve, élet-halál között lebeg a kórházban. Sokan kiáltanak bosszúért, de páran arra gondolnak, több kell legyen a történet mögött. Miért történt, ami? Mit tettek azok a fiúk Timmel? Ráadásul annak a bandának 5 tagja volt. Eric azért nem kapott golyót, mert aznap betegen feküdt otthon. A sokkos fiúval az iskolai bántalmazás szakértője, dr. Miranda Crane kezd el foglalkozni. Miközben Eric egyre jobban megnyílik, Miranda egyre közelebb kerül az ügyön dolgozó nyomozóhoz, kirajzolódik egy történet bosszúállásról és elfajuló iskolai agresszióról. Mike Marshall nyomozó azonban érzi, hogy még ennél is több minden történt itt…

Eddig egy könyvet olvastam a szerzőtől, az nagyon nem tetszett. Az Elmejáték szerencsére sokkal jobban sikerült, noha, ugyanaz a bajom ezzel is. De erről majd kicsit később.

A történet egy iskolai lövöldözés történetét járja körbe. A tett a regény elején végbemegy, és a történet arról szól, hogyan képesek ezt feldolgozni a szereplők, és a nyomozók külső segítséget is felhasználva keresik a válaszokat, miért és pontosan hogyan esett meg. Egy fiú, aki addig nem tűnt ki semmivel, csendes volt és jól nevelt, agyonlő 4 diáktársat? Miért?

Mike nem nyűgözött le a detektívi képességeivel. Igaz, nem is rá koncentrál a történet. Nem az ő nyomozása van a középpontban. Róla az maradt meg erősen az emlékezetemben, hogy ösztönösen érzi, ha valami nem stimmel, majd igyekszik rájönni, mi és miért nem kerek.

Mint személy sem került közel hozzám. Ahhoz keveset is szerepel, és nagyon keveset tudtam meg róla. Van is egy olyan érzésem, hogy azért kellett a személye, hogy Miranda kapjon egy lehetséges szerelmi szálat.

Miranda, az egykor maga is bántalmazott pszichiáter. Neki sajnos hangsúlyosabb a magánéleti szála, mint amit jól esett olvasnom. Megvannak a maga démonai, és a múltja miatt bizalmatlan, nem engedi közel az embereket. Látjuk, hogy egykori párjával tart fenn érzelmek nélküli barátságot extrákkal. Mike a vonalai mögé igyekszik kerülni, de vajon Miranda kész valakit beengedni az életébe? Komolyan sajnáltam, amikor erről kellett olvasnom, amikor a thriller és az érdekes részek a nő munkájában voltak.

Hiszen Tim és Eric személyisége is megfejtésre vár. A jelenben Miranda kezeli Ericet, aki lassan mesélni kezd és aki miatt a jelenben is pörögni kezdenek majd az események. Figyelni kell az olvasónak rá: Cole a viselkedésében elrejti a nyomokat, és ha észrevesszük ezeket, a regény végére tett csavar logikus lesz, nem a semmiből jött meglepetés. Ezt így szeretem, ezen a téren elégedett voltam.

A flashback jelenetekben pedig az utat látjuk, amit Tim bejárt. Milyen jelző vagy ige lenne elég kifejező? Hogy lehetne ítéletet mondani arra, amit ő tett? A poklot járta meg, és egy ponton megtört. Tette, amit. Értem, miért. Nem lehet helyeselni, nem lehet elítélni. A regény is arra hívja fel a figyelmet, hogy megelőzni kellene az ilyen eseteket és nem bűnbakokat kinevezni és kivégezni.

A két fiú, Tim és Eric a regény legemlékezetesebb alakjai, őket korrekten összerakta a szerző. Miranda hiába a kvázi főszereplő, számomra elhalványult a fiúk mögött – ebben nem kicsit segített az is, hogy nagyon irritált, ahogy a szerelmi élete újra és újra felbukkant témaként.

Kellemes meglepetés volt: borzongatóan szórakoztató, csak a romantika ne lenne…

Cole: Elmejáték - Mint thriller: 85% a témáját alaposan bemutatja, szórakoztató, miközben empátiát igényel.

Szubjektíven: 75% a szerelmi szál fárasztott, a végére ráéreztem, de összességében tetszett.

Cím: Érzéketlenül

Szerző: Ed James - bemutatkozó regény lesz.

Műfaj: thriller

Cselekmény: előkerül egy nő, kiéheztetve és lelkileg összetörve. Hamarosan egy újabb áldozat is előkerül. A rendőrség rádöbben, hogy egy szadista szedi áldozatait, aki az őrületbe kergeti az elrabolt nőket. Egy nyomozó és kriminálpszichológus összefognak, hogy elkapják. Gyorsnak kell lenniük - újabb nő tűnt el...

Várható megjelenés: nyárra volt tervezve, így majd kiderül.

Miért várós?

• A thriller az egyik kedvenc zsánerem.
• A magyar borító és fülszöveg is megfogott.
• Tetszik a pszichés vonala.
• Ilyenkor mindig kíváncsi vagyok, ki a tettes és miért teszi, amit.
• Kint sikeres, jó sok könyve van. Ha sikeres lesz, akad még tőle bőven olvasnivaló és megjelentethető kötet.

Kényszerből összeköltöző, szerelembe eső, merényletes.

Pandora saját erejéből építette fel a karrierjét. Ékszereket tervez, és egyre nagyobb nevek is felkérik egy-egy kollekció elkészítésére. Kevés rokonával jön ki, az egyik kivétel a bácsikája. Meg is viseli, amikor az idős férfi elhalálozik. A két kedvenc rokonára hagyja a vagyonát, ami milliókat jelent: Pandora és Michael együtt örökölnek, amennyiben fél évre hajlandóak összeköltözni az örökség részét képező vidéki lakban. Az öreg hagyatékának védelmében belevágnak, bár a két fiatal nem jön ki jól egymással. A komoly Pandora komolytalannak tartja a forgatókönyvíró Michaelt, aki szerinte mindent félvállról vesz. Ahogy együtt élnek egy idilli környezetben, kezdik felfedezni, miért is akarhatta az öreg, hogy együtt legyenek. Nem csak a kémia van közöttük, jól ki is jönnek. Az örökségre hajtó rokonok ármánykodása is csak közelebb sodorja őket egymáshoz.

Anyám kedvencei között van Nora Roberts. Ritkán hajlandó vagyok az ő polcáról is elolvasni valamit, most éppen ezt sikerült kézbe vennem. Tetszett a borító, akkor is, ha már a bevezető után tudtam mi lesz itt a végkifejlett. Mi is lenne egy romantikus könyvecskében, aminek egy pár van az elején?

Szívesen találok valamit a romantikus regényekben, amit utálhatok. Valljuk be, nem sok izgalmat tudnak az ilyenek kínálni. Hamar rá lehet jönni, ki az álompár és a végkifejlett sem titok. Gyakran még a cselekmény alapja is ugyanaz mindben. A vonzalom és a fékezhetetlen vágyak némi küzdelem után elvezetnek az oltárhoz és a családalapításhoz. A mai napig jót mosolygok az egyik magyar tanárom megállapításán, ami ilyenkor eszembe is szokott jutni. Honnan tudjuk, hogy romantikus regénnyel van dolgunk? A végén egy szerelmes pár eljegyzi egymást, megesküszik vagy gyerekük születik. De van, ahol ezek kombinálva vagy egymás után meg is történnek. Maradjunk annyiban, hogy ez a kötet is eleget tesz ennek a kitételnek.

Az Egy házban az ellenséggel viszont nem adott okot, hogy utáljam. Amennyire egy ilyen nyálregényt én szeretni tudok, ezt kedveltem.

A történet nem csak a szerelemről szól, ha az is benne a legfontosabb szál. A ház – vagy inkább vidéki villát kellene írnom – két állandó alkalmazottja a maguk egyszerű módján igyekszik segíteni, hogy Pandora és Michael összejöjjenek. (Pl. az egyik betegnek tetteti magát, és együtt viselik gondját.) Ennél azonban izgalmasabb, hogy folyamatosan balesetek és veszélyes dolgok történnek a páros körül. Eleinte még az is megfordul a fejükben, hogy a másik akar ellene tenni valami aljas tettet, de gyorsan belátják, hogy nem egymás, nem a balszerencse, hanem valaki más esküdött össze ellenük. Túlzás lenne krimis szálat emlegetni, de a kis ügyek és a végén a nagy leleplezés feldobja a történetet.

Hiszen az nem tudott lekötni, hogy Pandora és Michael vonzódni kezdenek egymáshoz, majd viszonyba kezdenek, és próbálnak rájönni, ez mennyire komoly közöttük.

Szívesen írnám, hogy a szereplők is több dimenziósak, nem tipikus nyálregény szereplők, de hamar vissza kellene szívnom. Mindketten szépek és fiatalok, sikeresek és nem nagyon lehet rossz tulajdonságot találni bennük. Pandora túl racionális, nem egy olyan tulajdonság, ami miatt meg kellene róni. De a szerzőnek sikerül úgy bemutatnia őket, hogy mégsem annyira kitaláltnak és tökéletesnek érződnek, mint a meseszereplők. Noha, azok. Felnőttmese szereplők egy romantikus történetben.

A stílusa sem rossz. Könnyű olvasni, szórakoztató. A cselekmény meg annyira univerzális, hogy fel sem tűnik, hogy egy több, mint 30 éves regényről van szó. Meg is lepődtem, amikor megnéztem az eredeti megjelenés évét.

Nem lett agyvérzésem, néha még mosolyogtam is rajta. Egynek elment.

Roberts: Egy házban az ellenséggel - Mint romantikus: 70% némi fordulattal és ármánnyal feldobott szerelmes történet, női mese.

Szubjektíven: 60% amennyire egy szimpla romantikus tetszeni tud nekem, ez tetszett.

Jövőképes, emberi, vészhelyzetes.

A gyerekek nevelésére és szórakoztatására speciális gyerekszobákat terveztek, melyek vizuális valóságban megteremtik, amit a gyerek látni akar, tanulmányoz. A Hadley gyerekek a szavannára vannak rákattanva, de az anyjuk már félni kezd, és rádöbben, hogy tette tönkre az életét a technológia. Van még visszaút? (A szavanna) Egy űrutazás rosszul sikerül, a küldetés résztvevői az űrben sodródnak a halál felé. (Kaleidoszkóp) Egy csapat ember egy rég hanyagolt bolygóra látogat, és a kapitány megsértődik, hogy nem jönnek ünnepelni a helyiek. Amikor kiderül, hogy éppen Jézus jött el közéjük, nem akar hinni nekik. Mire felismeri a helyzetet, már elkésik, és rohan tovább. (A jövevény) Robotok bérelhetőek, akik tökéletesen el tudják játszani a hasonmásaikat. A saját kényelmükért sokan kihasználnák őket, de mi történik, ha a gép többé nem akar visszakerülni a dobozba? (Marionett Rt.)

Akad olyan sci-fi szerző, aki annyira ráérzett a világ fejlődésére, hogy a történeteiben szereplő sok-sok elem idővel megvalósult. Bár ma már inkább ifjúsági írónka tartjuk, Jules Verne ötlete a saját korában a Holdra szállásról vagy tengeralattjárókról sci-fi meséknek tűntek és a XX. században megvalósultak. A XX. század nagyjai közül Philip K. Dick, akit gyakran látnoknak mondanak. De van egy másik szerző is, akiről nem szabad megfeledkezni. Ray Bradbury, aki elsősorban novellista, és szintén sok mindenre ráérzett.

Az illusztrált ember történetei keretet is kaptak, melynek az Agave gyönyörű borított álmodott meg. Egy férfin tetoválások vannak, melyek felfedik a jövőt. A tetoválások történetei a kötet novellái. Összefűzi őket, ahogy a férfival találkozó egyszeri ember megfigyeli a rajzolatokat.

A szavanna, az első a kötetben egy kis változtatással halálos horror lehetne, miközben borzongató, mennyire közel van már valami ilyesminek a megvalósulása. A virtuális valóságok sokak képzeletét megmozgatják. Itt már annak is egy későbbi szakaszát látjuk, mi történik, ha az emberi kapcsolatokat lecseréljük a gépiekre. Egy olyan világ közeleg, melyben megváltozik a kapcsolatok értéke. Van benne szórakoztató faktor is, Stephen King nyomdokain haladva, de éles az üzenet is.

Visszatérő motívum a történetekben a világűr felfedezése és az eszközök, melyekkel ezek megvalósulhatnak. A Kaleidoszkóp nagyon is elképzelhető, a Gravitáció története nagyon emlékeztetett is erre. Több történetben vannak emberek, akik rakétával járják az űrt. Látjuk ennek a családra tett hatását, miközben az is benne van, hogy a felfedezőknek milyen árat kell fizetniük a magánéletükben a hivatásukért. Bradbury rakétái azért mások, mint a modern eszközök, de egyszer láttam egy filmet az Apollo programról. Amilyen masinákat alkalmaztak kezdetben, egyszemélyes szinte hordókat, azokat véltem itt is felfedezni.

Visszatérő motívum a világ vége is. Van, hogy a marslakók jönnének elfoglalni mindent – igaz, itt a kapitalizmus legyőzi őket. De ez egy újabb válságot fed fel: ha minden csak a profitról szól, és az emberek mindenre képesek az új piacokért, az valahol nem egy másfajta vég? Van, ahol a gyerekeken keresztül egy más identitás készül átvenni a hatalmat.

A Marionett Rt. alapja is visszatérő és kedvelt elem lett a sci-fiben. A Westworld hasonló problémákat vet fel. Mikortól számít valaki élőlénynek, nem csak egy gépnek? Igaz, itt annak a réme valósul meg, hogy a gép az ember helyére lép, borzongat a történet életvédelmi kérdések helyett, de akár a robot kérdésfelvetését is magunkénak érezhetjük. Érez, az igazi ember helyére tud lépni, csak belül mechanikus. Nincs joga élni, csak tulajdon?

A jövő vízió, sok balvégzet, de a mindenkori emberi természet rajza is. Ahogy pusztítani képes, ahogy soha nem lel békére, ahogy folyton keresi az új felfedezni valót.

Jól megírt, izgalmas és szórakoztatóan borzongató sztorik, melyek az agyat is igénylik.

Bradbury: Az illusztrált ember - Mint sci-fi: 100% szórakoztató, miközben mondanivalója is van. Ide tartunk? Profetikus.

Szubjektíven: 95% egy-egy típus a végére sok volt, de okos és előrelátó figyelmeztetés.

A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után. (Eger: A döntés)

Az őszinteség szívás, Sav, és nemcsak azért, mert az igazság általában fájdalmasabb, mint a hazugság, hanem mert sosem jár érte jutalom. (Watt: Megkopott korona)

Mert a mosoly ablak a lélekre. Megmutatja lényünket, emberségünket. Ez az egyetlen dolog, ami méltóvá tesz bennünket arra, hogy a virágok között éljünk. (…) Gondolj a legjobb könyvre, amit valaha is olvastál, a legszebb képre, amit valaha is láttál, a legszebb dalra, amit valaha is hallottál. Ezek mind a lélek megnyilvánulásai. (Caboni: Titkos virágok kertje)

– Ugyan, fiam, hiszen alig egy fél órája egyeztél bele, hogy feleségül veszel egy Capulet-hajadont.
– Igen, egy hajadont, de nem egy hárpiát! (Taub: Veronai szerelmesek)

És mindegy, hol találkozik vele az ember, az előítélet elhomályosítja az igazságot. (Rose: Tizenkét dühös ember)

A fiatalság nemcsak egészséget és ifjú testet jelent, hanem fiatal elmét is. Én pedig nem akarok újra tapasztalatlan lenni. Ha a jelenlegi tapasztalatommal kezdhetném újra, gondolhatnám, hogy az jó lenne, de nem. Akkor sok esetben másként döntöttem volna. Bölcsebben, de nem a szívemre hallgatva. Ma már elég bölcs vagyok ahhoz is, hogy tudjam, a nagy döntésekhez szív kell, nem bölcsesség. Hit és őszinteség, önmagadhoz. (Bauer: Az aranyműves fia)

Az egyénnek át kell gondolnia, milyen következményei lesznek a szavainak és a tetteinek. Attól tartok, hogy manapság az emberek – nem csak a tinédzserek, akiknek már az én időmben sem volt önkontrolljuk – ritkán gondolkodnak el, milyen hatása lesz annak, amit csinálnak vagy mondanak. (Brennan: Halálos zaklatás)

– A házasságunk csupán üzlet. Nem olyan, mint Mr. Darcy és Miss Elizabeth Benetté. Már, ha tudja, kikre gondolok.
A férfi elgondolkodva végigsimított az ajkán. Asarella önkéntelenül figyelte a mozdulatot.
– Ha jól értem, nem akar velem együtthálni mindaddig, amíg belém nem szeret.
Asarella lelke fellélegzett.
– Így van.
– Értem. Nos, nem akarom kiábrándítani, drágám, de nekem is van akkora birtokom, mint Pemberley. Ha jól tudom, a szóban forgó hölgy azután lett szerelmes abba az úrba, miután látta a házát. Ha csak ennyin múlik, akkor teszünk egy kis kitérőt, és megmutatom Ashdorne-t. (Hercz: Arany és Ónix)

Romantikus, gyászoló, történelmi rejtély nyomába eredő.

Zoltán már közelebb van az 50-hez, mint a 40-hez, mégsem tudta túltenni magát az édesapja korai elvesztésén. A jogi diplomát feledve aranyművesként és ötvösként dolgozik, aki rég szenved egy zománcalak elkészítésével. Az anyja az egyetlen állandó társasága. Ám ez megváltozik, amikor az életébe lép Erika. A nő egy kiadónál dolgozik, és Zoltán apjának regényét szeretné kiadatni. Engedélyt szeretne, és segítséget. A regény kész, és mégsem. A koronán dolgozó apa és fia történetét meséli el, de a fiú szemszöge hiányos. Ahogy az eleinte ellenséges Zoltán olvasni kezdi a történetet, az magába szippantja. Mintha ő maga is utazna az időben a szereplőkkel, és számára a folytatás is megmutatkozik. Miközben egyre közelebb kerül az asszonyhoz is, a történet nyomán a Szent Korona elveszett keresztjének a nyomába erednek, a kézirat segítségével.

Ahogy ezt a fülszöveget írtam, felötlött bennem, mennyire jó kis történelmi kalandregény lehetett volna ebből. Dan Brown és Steve Berry nyomdokain haladva egy magyar páros keresne elveszett magyar kincseket… elsőnek a korona elveszett keresztjét. De hamar le kell keserítenem azokat, akik ilyesmit várnak ebben a kötetben. Messze nem kalandregény. Ez valami egészen más oldalról közelít a témához.

A kulcsszó a hazaszeretet lesz. A Korona eszménye. Középiskolában tanítják a Szent Korona eszmét. Amit nem fogok most részleteiben elmagyarázni, de az a lényege, hogy a koronának szakrális jelentőséget tulajdonítanak. Jelképezi az országot is. Vagyis, messze több egy koronaékszernél. A története, állapota, stb. magára az országra is hatással van. Valami hasonlót találtam meg ebben a regényben is, amit meg sem próbálok átadni. Kicsit vallásos, kicsit hitelméletes. Olvasva, a könyvben, sokkal érthetőbb, mint amit tudnék róla mondani. Beérem annyival, hogy már középiskolában is sok volt nekem ez az elmélet, itt sem szerettem meg.

Viszont, Bauer Barbara tett mellé egy olyan tanulságot, amit el tudok fogadni. A hitet, szeretetet és erőt nem kívülről kell várni. Nem egy koronába reménykedni, hogy majd mindent rendbe hoz. Az embernek magában kell meglelnie ezeket, és alakítania velük az életét. Mindenki a maga koronája kovácsa…

Közben áthatja az egész történetet, hogy mennyire erősek az ország felé az érzelmi szálak. Sok olyan része van, amely már szinte rapszodikus magasságba emeli a hazaszeretetet. A magam részéről fogékony vagyok az ilyen elsöprő, talán túlzott érzelmekre, át tudtam őket érezni. De ez megosztó része a történetnek, aki romantikus vagy kalandos történetért olvas, könnyen el tudom képzelni, hogy neki ezek a részek idegesítőek lesznek.

Ha visszatérünk a történetre magára, az nem sok. A jelenben és a múltbeli eseményeknél is az eszmék és érzelmek, amelyek fontosak, nem a tettek. Sokat beszélgetnek, őrlődnek a szereplők. Lelkizős könyv, nem eseménydús.

Szimpatikus, szerethető karakterei vannak, akiket tragédiákkal hoz közel a szerző. Ettől a romantika sem a hagyományos úton halad ebben a kötetben. Senki ne számítson szenvedélyes, nagy érzelmekre és gesztusokra! A szereplők finoman közelednek egymáshoz, a gyászfeldolgozásuk sokkal hangsúlyosabb, mint a szerelmi tematika. Az szépen meg is van írva, főleg Erika esetében, aki e történetben jut el az elfogadás és továbblépés szintjére.

A múltbeli idősíkokban is volt ötlet, a XVI. századi még tetszett is. Csak ott is sajnálgattam, hogy a kalandok helyett a korona eszményre van kihegyezve. De az összesített élményem is ugyanez: a sok elmélet és érzelem mellett némi kalandot értékeltem volna.

A stílusa az írónőtől megszokott, így aki eddig kedvelte, ezt is szeretni tudja majd.

Bauer: Az aranyműves fia - Mint történelmi romantikus: 50% történelmi tények és honszeretet kis romantikus körettel.

Szubjektíven: 45% kevés volt a cselekmény, a szenvedélyt sem éreztem belőle, de hazafias.

5: Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák – a világvége közeleg, megszületett az Antikrisztus. Az őrzésére egy angyal és egy démon van kijelölve. Ők azonban az eltelt időszak alatt megszerették a Földet, és nincs kedvük az apokalipszishez. Míg ők ügyködnek, lesz itt elcserélt gyerek, apokalipszis lovasai, boszorkányok és vadászok. Humoros káosz.

4: Király: Csak barátok – Zorka és Botond kisgyerekként elválaszthatatlanok voltak. Ám elég egyetlen félreértés, hogy esküdt ellenségekké változzanak. Ahogy tudják, gáncsolják a másikat és ötletes kiszúrások sora követi egymást. Míg az iskolának elege nem lesz, és valahogy ki kellene békülni. Lehet, hogy a gyűlölet mögött más érzelem is akad?

3: Bolin: Armageddon – a filmet is szerettem, a filmkönyvet is bírom. Alapvetően világmentős akció, amiben egy csapat mélyfúró megy egy aszteroidára atombombát elhelyezni, de közben a csapat tele van lökött alakokkal, viccesen tálalt konfliktusokkal. Pl. a csapat vezetőjének meg kell emésztenie, hogy a lánya összejött a jobb kezével/védencével.

2: Őszi: Piri néni – Őszi Róbert eddig 3 kötetben mesélt nekünk a belevaló nagymama kalandjairól, aki a nyugdíjon túl is pörög. Randizik, eljár dolgozni egy áruházba, kutyát nevel és ha kell, Cupidót is játszik. Életbölcsességek átadása mellett a humoros események sem maradnak el benne. Szívhez szóló darab.

1: Kovács: Multigáz-trilógia – a szerző stand up komikus, ennek megfelelően adagolja a humort a köteteiben. (Egyelőre 2 kötet jelent meg.) Az elsőben egy kisember összetalálkozik egy szélhámossal, akik egy multiban kezdenek dolgozni, ami az átverések melegágya. Annyiban lehet ezt hagyni? Nem! Majd a média világában fedeznek fel nem egy szennyes történetet. Humorosan, de azért tartalmasan. Legjobb humorba csomagolni a kritikát is…

Középiskolás, családi vészhelyzetes, nyomozós.
Max igyekszik kitalálni, mi legyen a Nickhez fűződő kapcsolatával. Ő ugyanis többet szeretne, mint amit Nick nyújtani tud neki. Figyelemelterelésnek működik egy újabb ügy: egy 18 éves kamasz levele felkelti Max érdeklődését. Ivy, egy 16 éves kamaszlány öngyilkos lett, de az anyja nem hiszi, hogy a lánya végzett magával. Szerinte gyilkosság volt, és a mostohafia a gyanúsítottja. Így a fiút eltiltotta a féltestvérétől és mostohatestvérétől, amitől minden gyerek szenved. Mivel Max egy jó barátjának a lánya is a környéken él, és szintén kéri Max segítségét, a nő a helyszínre utazik, és elkezdi a műsor készítését Ivy ügyéről. Hamar kiderül, hogy a lány nem volt egy földre szállt angyal. A társai életét keserítette meg, titkokat tett nyilvánossá, és egy kamaszlányt az öngyilkosságba is kergetett. Sok lehetőség van, ki akart neki rosszat. Max sorra veszi a lehetséges gyanúsítottakat, és egy szövevényes, zaklatással teli ügy bontakozik ki.
Egy újabb sorozat, amely nem igényel előismereteket. Ugyan Max nyomoz az ügyekben, de azok mindig mások, nincsenek összefüggésben a korábban felderített esetekkel, így nem gond, ha egy-egy esetleg kimaradt. A nő magánélete, ami folytatólagos bennük, de ebben a részben is volt annyi visszautalás, hogy az is pontosan képben lehet a Max – Nick történettel, aki most kapcsolódik be.
Nem egy hagyományos krimi, hiszen Max nem nyomozó. Riporter, akinek olyan műsora van, ami döglött aktákkal foglalkozik. Nem is kicsit emlékeztet Mary Higgins Clark egy sorozatára. A lényeges különbség az, hogy Higgins Clark a gazdagok és szépek botrányos, hírhedt eseteiben merül el, míg Brennan olyan ügyeket tárgyal, melyek közelebb állnak a mindennapi emberekhez.
Maga a nyomozási folyamat nem lett a szívem csücske. Mivel Max riporter, természetesen az kapja a súlyozást, hogy kivel mit beszél. Van ugyan egy csapata, akik a háttérben ellenőrzéseket futtatnak és adatokat gyűjtenek, ellenőriznek neki, de ők szinte fel sem bukkantak a regény alatt. Itt az hozza mozgásba a dolgokat, hogy Max kérdései egy-egy ponton felpiszkálják az elkövetőt, aki próbál ellenlépéseket tenni, így egyre közelebb kerül a lebukáshoz. Inkább Poirot, mint egy CSI epizód, amire ez az ügy is hasonlított.
Hiányoltam belőle több izgalmat, cselekményt. Olyan kis csendes, semmilyen, ahogy Max sorban beszélget az emberekkel. A végére ugyan begyorsulnak az események, de addig el is kellett jutni. Valami pörgős, adrenalinban gazdagabb történet jobban a fogamra lett volna.
A témaválasztás és annak kibontása viszont működik. A zaklatások, ahogy az internet romboló is tud lenni, itt érzékletesen látható. A kamaszok dinamikáját, az egyes szereplők motivációit jól összerakta a szerző.
Jobbnak is éreztem az ő figuráikat, mint a hősnőét. A kedvencem Austin lett, Ivy öccse, aki kötődik a mostohatestvéréhez is. Kis bajkeverőnek látszik, de remek kölyök, aki tulajdonképpen csak a családját akarja összehozni. Fiatal kora ellenére ő volt az, akinek többször is sikerült megvezetnie a felnőtteket és a végén még egy hőstettet is végrehajt.
Max korrekt hősnő, csak éppen már unom a sablont, ami alapján készült. A munkájában profi, vagyonos és csinos nő. De magányos és boldogtalan, a munkája megszállottja. A múltja tette ilyenné – neki is van egy szívszorító trauma az életében, ami miatt belső kényszere, hogy segítsen a bűnügyek miatt szenvedő és zaklatott embereknek. Az ő karaktere ebben a részben nem is fejlődött – pont olyan volt most is, mint az előző két részben. Majd talán, ha Nick miatt borítania kell pár dolgot… de itt ez még nem lesz meglépve.
Tipikusan olyan krimi, ami elolvasva elmegy, de mély nyomot nem hagy maga után.

Brennan: Halálos zaklatás – Mint krimi: 60% Max karaktere működik, de a nyomozásai egyszerűek. A kérdéskör releváns.
Szubjektíven: 50% csak átlagos. Nincs meglepetés, nincs nagy érzelem – olvasod, felejted.