5: Fletcher: A jövő reménye - az emberiség kihalóban. Az utolsó nő 16 éve született, és elzárva tartják, mint az egyetlen reményt a túlélésre. Az egyik őre és a lány összebarátkoznak, és rá kell jönniük, milyen hazugságban élnek. Az uralkodó rezsim hogyan használja ki őket, és milyen borzalmakat tesz. Lázadni kell!

4: Szerencsés: A 13. emelet - a krimi látszólag egy öngyilkosság körülményeinek a tisztázása. Ám az eset nem ennyire egyértelmű, és Tóth Tamás nyomozó olyan összeesküvésre bukkan, melyben a profitért magukat tisztességesnek mutató emberek is borzalmakat tesznek.

3: de Wind: Auschwitz, végállomás - Eddy zsidó származású orvos volt, aki a holland gyűjtőtáborból került át a feleségével Auschwitzba. Nem a legszörnyűbb utat kellett bejárniuk, de részük volt a borzalmakban. Ahogy az orvosi eskünek megfelelve segíteni próbál, miközben a náci rendszer kínozza és kihasználja őket.

2: Tchaikovsky: Hadállat - nem mindig az a szörny, aki annak látszik. Rex félig kutya, félig gép. Gyilkolásra teremtették. Ám nem ő az, aki saját örömére embereket mészárol. Nem ő az, aki kiadja a halálos parancsot, bár neki kell végrehajtani. Nincs választása. Amikor mégis övé lesz a döntés, kiderül, ki az igazi szörny.

1: Alekszijevics: Csernobili ima - 1986, április. A történelem eddigi legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Alekszijevics nem a felelősöket keresi, azt mutatja meg, mi történt az emberekkel. Hogyan áldozták sokak az életük és/vagy az egészségük, hogy a még nagyobb bajt elkerülje a világ. Megrázó könyv, ami hiába nem teszi fel a bűnösség kérdését, mégis eszünkbe juttatja, kik tehetnek erről.

Kalandos, nyaralós, természetközeli.

Tutajos, 13 éves fővárosi kamasz, aki alig várja már, hogy elkezdődjön a nyári szünet és mehessen vidékre nyaralni a nagybátyjához. Egy akadály van csak előtte: a matematika jegy, hiszen az álmodozása miatt pont az utolsó órán sikerül rosszul felelnie. Igaz, Tutajos sokkal rosszabbnak látja a helyzetet és a szülei hozzáállását, mint amilyen az igazából. A nagy kaland indulhat, és Tutajos bele is veti magát Matula bácsi mellett mindenbe, amit a vidéki, természetközeli élet nyújthat. Nagy horgászat, vadászat, a nádi világ állatainak megismerése. Itt már felelnie kell magáért, és fájdalmasan tanulja, hogy a kajlaságnak és oda nem figyelésnek milyen következményei vannak. Mire Bütyök barátja csatlakozik hozzá, egy komolyabb és felelősségteljesebb kamasz fogadja a barátot.

Magyarországon nem azért kapnak a gyerekek kötelező olvasmányokat, hogy megszeressék az olvasást. Nálunk már általános iskolában is az a cél, hogy hazaszeretetre és magyarság tudatra neveljék vele a gyerekeket. Mi más indokolná, hogy olyan könyvet olvassanak, mint a Kincskereső kisködmön? Ami különben jó ifjúsági regény, de nem 10-11 évesen, amikor Móra szókincsének és az ábrázolt világnak a nagyját nem is ismerik a gyerekek.

Utólag jön rá az ember, hogy jók ezek a regények. A Pál utcai fiúk talán a kivétel, ami másként jó gyerekként és felnőttként.

De most a Tüskevár, amiről mesélni akarok. Lányként nem volt egy nagy élmény 4. osztályos koromban. Tele van olyan cselekményszálakkal, amelyek inkább fiúsak. A horgászat, a vadászat – még mai ésszel is megvisel, amikor Tutajos kacsát lő. Pedig, madárfóbiám van és nem sajnálom a tollasokat.

Most viszont kifejezetten élveztem, ahogy a természetet Fekete István be tudja mutatni. Tele van élettel, és igazsággal. Az általa ábrázolt nádvidéken harmónia uralkodik. Az ember gazdálkodik, de nem teszi tönkre a természetet közben. Ahogy Matula benne létezik, még szinte őrködik is az ökoszisztéma felett. Most például megtalált az a története is, amikor arról beszél, hogy az állatkerti begyűjtés hogyan tett kárt az élővilágban itt, és mennyi időbe tellett, amíg visszaállt a természetes rend.

Nagyon környezetbarát olvasmány, amiben az a követendő példa, hogy a helyünket találjuk meg a világban. Nem rombolni, létezni a köröttünk levő állatokkal. Mindegyiknek megvan a maga szerepe a körforgásban, és a természet nem véletlenül alakította így ki. Ok, leállítom magam. A regény kihozta belőlem a természetvédőt. De most személyesebben érint a téma: gyerekként még szabadon tudtam fürdeni a nagyszüleimtől nem messze levő kisebb folyóban. Ma már a lábujjam se dugnám bele…

Fekete ebben a regényben képes arra, hogy mindezt a természetszeretet és tartalmat kalandossá tegye. Nem csak leírja nekünk, hogyan kell létezni a természetben, de mindig valami kalandosabb eseményhez köti. A sima vihar leírás helyett a két barát kint ragad, túl kell élniük. A madarakat nem csak bemutatja, de mindig köti valamihez, amit Tutajos tapasztal és később bővíti róluk az ismereteit.

A kamasz hősei éppen abban a korban vannak, amikor még gyerekek, de már kezdenek nagyobb kamasszá válni, és nem csak a játéknak élni. Könnyű azonosulni a gyerekekkel, akik félnek a feleltetéstől, élvezik a nyarat és jó barátok. Kedves, szerethető figura mindkét főhős, akik mellett karakteres felnőttek is vannak.

Most még talán az is a regény mellett szól, hogy ez még egy olyan világ képe, ahol nem telefon lóg a gyerekek fülén. Talán kedvet csinál valami máshoz.

Nekem jobban tetszett most, mint gyerekként. Ez is mutatja, hogy jó regény.

Fekete: Tüskevár - Mint ifjúsági: 90% pozitív értékekkel teli, igényes szövegezéssel, és egy más világgal.

Szubjektíven: 95% már értékelek benne sok mindent, amit korábban nem tudtam. Élveztem.

• Libri: Frannie Langton vallomásai - krimi, tárgyalótermi, történelmi dráma
• Móra: Irány a Mars! - interaktív gyerekkönyv
• Scolar: Bűnös - ifjúsági thriller
  • Álnok - ifjúsági thriller
• Kossuth: A sárga csillag gyermekei - dokumentumregény, történelmi
  • Frida Kahlo és az élet színei - történelmi romantikus
• Metropolis: Samhein aratása - fantasy
• Menő: Haverok és bénázások - YA
• Könyvmolyképző: Időtlen - urban fantasy, történelmi romantikus
  • Tökéletes - YA

Bár nem tudom, mennyi jön ki ténylegesen, majd kiderül.

Március

16. Schott: Egy kisállatrendelő hétköznapjai - memoár 2,5

17. Brallier: Az utolsó srácok a Földön - gyerekkönyv 4

18. Urbánszki: Újvérűek - disztópia 4,5

19. Roberts: Királycsel - történelmi krimi 3,5

20. Istók: Semmiért egészen - női 4,5

21. Bliss: Soha többé örökké - romantikus 1,5

      Baron: Kárhozottak városa - disztópia 4

22. Smale: A lány, aki mindig mindent félreért - ifjúsági 3,5

      Household: Magányos vadász thriller 4

Már csak egy hét, és hónapot váltunk.

Merénylettel próbálkozó, menekülős, rejtélyes.

A férfi gyakorlott vadász volt, és most olyan célpontot választott, mely a legveszedelmesebbnek számít. Egy embert, de nem akármilyen embert. Egy diktátort, akik jól fizetett katonák védenek. A terve nem is jár sikerrel, a férfi testőreinek kezébe kerül. Megkínozzák, tudni akarják, kinek dolgozik. Hiába mond bármit, nem elégedettek a válaszokkal. Készek a halálát is megrendezni: összeverve, haldokolva dobják le egy szikláról. Ám annyira sikerül kapaszkodnia, jól is esik, hogy életben marad. Összeszedi magát, és menekülni kezd. Haza próbál jutni, de a nyomában maradnak. Aki ilyesmivel próbálkozott, nem maradhat életben. Neki azonban nincs szándékában meghalni. A hajsza elindul.

Nem egy mai regény, nagyon meg is lepődtem, amikor megláttam, mikor jelent meg először. 1939-ban. Nem mintha bármi bajom lenne a régebben megjelent történetekkel, klasszikusokat is szívesen olvasok, de egy kémregényben, thrillerben zavarni tud, hogy mennyire máshol tart a technika ma, mint a regény idejében. Így olyasmik, amelyek ma egyszerűen tisztázhatóak, ott komoly gondot jelentenek.

Itt viszont fel sem merült bennem, hogy a technikai kérdéseken merengjek. A menekülés tematikának még működik is, hogy egy másik korszakban járunk. Ma is az lenne az első, hogy a menekülő megszabadul mindentől, amivel követhető lenne. Mint a mobil, bankkártya, meg hasonlók. Itt ezek eleve nem játszanak, még nem is léteznek. De nem is hiányoztak: ahogy írtam, a menekülő ezektől válna meg először és egyéb, analóg módszerekkel igyekezne boldogulni, ahogy itt is.

A történet kezdése nagyon erős. Már az események sűrűjében vagyunk, pár ember végezni akar egy másikkal, balesetnek álcázva a történteket. Hangulata van, izgalmas, és bár más a szituáció, de eszembe jutott Leo és a medve esete is. Itt is van egy vadász, akinek szörnyű állapotban kell visszaverekednie magát a világba és igazságot tennie.

Folyamatosan zajlanak az események, névtelen hősünk válogatott eszközökkel igyekszik életben maradni. Már az, ahogy a nyomait hamisítja, hogy megtévessze az üldözőit, kellően lekötött, és ennél csak jobban bonyolódik a cselekmény.

De ami ennél is fontosabb colt számomra, ami igazán megragadott, az a sok rejtély. Eleve, hősünknek neve sincs. Az elejtett foszlányokból kell összerakni, ki ő, mit csinált, ki ellen, hol és mikor járunk. Titokzatos az egész cselekmény. Néha annyira sikerült a szerzőnek tartania a rejtélyt, hogy már abban sem voltam biztos, egyáltalán melyik országban történnek az események, nemhogy közelebbről ismerjem a koordinátákat.

Végig tudja ezt fokozni, még az elvileg magyarázó levélen is csak törtem a fejem.

Tetszett az is, ahogy a belső elbeszélőnek hála bele lehetett látni a vadász gondolataiba. Ha a nevét nem is tudtam meg, ha még maradt bennem vele kapcsolatban nem egy kérdés is, azt tudom, milyen ember. Mennyire céltudatos, kreatív, és milyen elvek szerint él. Nem egy tipikus gyilkos, nem is csak annyi, aminek az elején próbálja feltüntetni magát. Azzal, hogy egy zsarnokkal akar végezni, egyszerre próbál az emberiségnek jót tenni és személyes bosszút is állni. Nyíltan nincs leírva, de a végére arra a következtetésre jutottam, hogy a merénylete tárgya adhatott ki valami olyan rendelkezést, ami miatt a vadász feleségét meggyilkolták. De annyira rejtélyes, hogy ez csak elmélet.

Utólag, a kiadás dátumát is ismerve nem nehéz azt sem belelátni, mi lehetett a regény mögötti történet. Miért olyan hiteles az atmoszférája. A fenyegetettség, a zsarnokság. Nem kellett történelmi regénynek lennie, fikciós a cselekménye, és érzem benne a korát, mégis.

Kellemes meglepetés, izgalmas és nagyon hangulatos könyv is. De hogy lehetett folytatni?

Household: Magányos vadász – Mint thriller: 80% a feszültséget végig tartja, kellően rejtélyes és változatos a cselekmény.

Szubjektíven: 75% végig fordulatos. Szerettem kirakosgatni a rejtélyt: ki, mit és miért csinál.

Kamaszos, modell világos, szerelmes.

Harriet bőszen mondogatja magának, hogy minden rendben van, ahogy van. Készül a vizsgáira, hamarosan megszületik a kistestvére, és igyekszik nem gondolni a fiúra, aki szakított vele. Nick el is utazott, de a lánynak így is van elég dolga. Pláne, amikor nyárra visszautasíthatatlan ajánlatot kap: az új kampányhoz a fotózás Japánban lesz, ahova a lány mindig is vágyódott. A nagyi bevetése révén a szülők el is engedik, és megkezdődhet a nagy kaland. A szobatársai aranyosak, a munka jó – mégis, mintha az égiek összeesküdtek volna a lány ellen. Balesetek érik, elfelejt dolgokat és még Nick is feltűnik, aki már túllépett a lányon. Pont Harriet egyik szobatársával jár. Vagy az is lehet, hogy mindez egy összeesküvés része? Hiszen a modellek nem arról híresek, hogy kedvesek egymással…

Van egy rossz tulajdonságom – ami a filmek és sorozatok esetében súlyosabb, mint a regényeknél, de itt is fennáll. Nehezen kaszálok, hagyok félbe valamit. Ha már elkezdtem, érdekel a vége is, ha szenvedés is lesz, amíg eljutunk addig.

Néha azonban megesik, hogy kellemesen csalódok. A Suits végét sokkal jobban élveztem, mint előtte 3 évadot. Holly Smale Geek Girl sorozatának második része is sokkal kellemesebb emlékeket hagyott maga után, mint a kezdetek.

Pedig, azzal az előítélettel kezdtem el olvasni, hogy ezt utálni fogom. Annyira butaság benne sok minden, hogy az nemsimán bosszant, de mérges leszek tőle. Nézzük csak magát a hősnőt! Miközben Harriet IQ-ja toronymagas – simán a zseni szinten van, olyan elveszett és szerencsétlen a mindennapokban, hogy az már katasztrófa. Abszolút átlátszó helyzetekben nem jön rá, ki az, aki keresztbe tesz neki. Félreért dolgokat, aztán meg egy egész részen át tart, amíg ki meri nyitni a száját, nem csak magában szenved, és rádöbben, hogy nem is kellett volna ennyit gyötrődnie, ha előbb feltesz egy-egy kérdést, és tisztázza a dolgokat.

Igaz, ezek a helyzetek nagyon kamaszosak, így a célközönség könnyebben azonosul ezekkel, mint én. Pl. a kistestvére születése miatt tudata alatt nagyon benne van, hogy a kicsit jobban fogják szeretni, mint őt. Főleg a mostohaanyja, akinek a kicsi a sajátja lesz, míg Harriet csak a férje tartozéka az előző felesége után.

Nick, aki csak elég teret akar neki hagyni, hogy készüljön a vizsgáira, és nem akar rátelepülni. Harriet meg értelmezi úgy, hogy Nick minden szálat el akar vágni, és már nem akar a barátja lenni. A szerelmi szálat különben is nehezemre esik komolyan venni: Harriet 15, majdnem 16 éves, nem kellene olyan drámát előadnia, mintha ez lenne a Rómeó és Júlia.

De különben is, utálom, ahogy kezelve van az egyszerre modell és kocka szál. Ha úgy néz ki a lány, hogy kampányok arca, sokat keres és karrierje van, nem tudom elhinni, hogy az iskolában akkora lúzer, mint amilyennek itt be van állítva. Mintha lenne egy menő énje, a sztár és egy hétköznapi, kevésbé sikeres Harriet. Pedig itt titok sincs, meg megtévesztés – ez nem a Hannah Montana, mégis olyan a felállás.

Vagyis, sok minden van ebben a regényben is, ami bosszant. Amiért nem kellene, hogy szeressem. De Holly Smale úgy írta meg mindezt, hogy mégis szívesen olvastam és még jókat derülni is tudtam rajta. Jó a stílusa: humoros, pergő, sodor magával. Ilyen meghasadt helyzet is ritkán akad: miközben rühelltem, amiről olvasok, magát a szöveget és a hangulatot nagyon tudtam szeretni.

A cselekmény különben nagyon adja magát egy ifjúsági filmhez. Benne van a Hamupipőke vonal, ahogy a nagyon lebecsült lány megszépül és begyűjti a jó pasit, miközben én-tudat erősítés is van benne. Elég része is van, hogy lehessenek folytatásai.

Egyelőre a regények vannak, elsősorban kamaszoknak, de lehet kísérletezni vele másnak is.

Smale: A lány, aki mindig mindent félreért – Mint ifjúsági: 70% extrém helyzetben, de nagyon kamaszos problémák. Humorral körítve.

Szubjektíven: 50% utálni akartam, a történet nem is tetszett, de Smale stílusa olvastatta végig.

- Roberts: Királycsel

Decius rádöbben, a gyilkosságok csak melléktermékei egy katonai puccsnak. Claudia segíti a fivérét a királyi cím felé - ők már nem hisznek abban, hogy Róma köztársaságként működhet. Minden a hatalom. Decius elcsábítása is csak egy sakklépés volt, hogy alibit szerezzenek maguknak egy másik gyilkosság idejére. Amíg a férfi aludt, fel sem merült benne, hogy az egyik nő elmegy és gyilkol. Hiszen a csinos szolgáló egyben bérgyilkos is volt, aki végrehajtotta a gyilkosságokat.

A nőt hiába viszi a szenátorok elé. A bérgyilkosnő mindent magára vállal, Claudia és testvére ellen nincs bizonyíték. Decius száműzetést be kell, hogy vonuljon. Még szinte várnák, hogy legyen hálás, hogy életben hagyják.

- Istók: Semmiért egészen

A neten megismert Nárcisz teljesen elveszi Nándi eszét. Képet küld neki, mindig hajlandó chatelni vele, de személyes kapcsolatba addig nem megy bele, míg a férfi nem válik el. Nándi megtesz bármit: felrúgja a házasságát érte.

Flóra eleinte a gyerekükkel akar bosszút állni, de aztán mégsem teszi. Normális feltételeket szab, és a láthatást is megoldják. Az anyja hozza össze újra Lakossal, akinek nincs gyereke, és ő is elvált. Gyorsan találnak vissza egymáshoz, a nő a fiát is készül bemutatni a férfinak. Csak előbb el kell mondania neki a titkát. Amikor szakított vele, hogy Nándival járhasson még az egyetemen, terhes volt tőle. Senki nem tudta. Flóra úgy gondolta, Nándi nem vállalná őt egy másik férfi gyerekével. Elvetette. Elmondja, és várja, mit lép Lakos.

Nándi elmegy a találkára, de Nárcisz nem jön. A kölcsön visszajár: Emő szíve is így tört össze, most Nándi is így járt.

Atomháborút követő, viszályos, változó világos, harcos.

Az atomháború lakhatatlanná tette a bolygót. Az emberek a föld alá szorultak vissza. Budapest túlélő a metró alagutakban hoztak létre csoportokat és küzdenek a túlélésért. Van, ahol a békés fejlődés lenne a cél, a változások elfogadásával hagyni, hogy a folytonos mutációk segítségével egyszer újra felszínre kerülhessenek az emberek. Még nem sejtik, hogy a Kisfiú, aki mentálisan kapcsolódik egy felszínen élő Döghöz, milyen szerepet fog játszani az emberiség sorsában. Ám vannak, akik most is készek mindenre a hatalomért és a rögeszméjük megéléséért. Egy egykori TEK tisztviselő a csapatával háborúba indul egy gépért, mely reményei szerint képes szűrni a sugárzást. Kevesen vannak, akik megpróbálhatnak tenni ellene, de ha nem cselekednek időben, a ténykedése elhozhatja az emberiség végét, a jövő lerombolását.

A Metró regények az oroszok körében már-már kultikusak, egész univerzum épül köréjük. Magyarul is elég jól mennek. Nem meglepő, hogy nálunk is létrejött egy ilyen regény. A megjelenése már kalandosabb: a szerzőt felkérték, megírta a könyvet, de egy kiadói váltás miatt más úton kellett kiadatnia a kötetet. De megjelent, így aki az eredeti Metró világot szerette, most megtudhatja, milyen ez magyarosan.

Az első benyomáson az volt, hogy ez morbidabb, mint ami lemegy a torkomon. A regény keretbe van ágyazva: a jövőben, pár százzal évvel később, amikor a regény történetének eseményei a kezdőpontot jelentik, amikor megindult a változás, ami majd elvezet abba a látott jövőbe. Ahol az emberek már minimálisan emberiek – itt még extrémebb formák vannak, mint a Sötét Édenben voltak. Nem akarom bemutatni őket, de az érzést megragadnám. Tőlem távol áll, hogy egy ilyen hibrid világot és lakosságot elképzeljek. Még akkor is, ha osztom azt a nézetet, hogy a túlélés feltétele az alkalmazkodás és változás, nem csak ilyen körülmények között, hanem általánosan az életben is.

A regény törzsét képező történet viszont emészthető, és fokozatosan vezet el addig, hogy az emberiség hogyan kezd el változni, és milyen jellegűek ezek a módosulások. Közben pedig ott van annak a kalandos története, hogyan készülnek lecsapni a Gépért.

Több szálon haladnak az események, és a végére minden logikusan összeáll. Hogyan kapcsolódnak a szereplők, mit tesznek, melyek majd a jövőbe vezetnek. Egyikük sem egy tipikus hős, de a világuk sem éppen tipikus. Kisfiú még próbálja feldolgozni, mi történik vele. Dög sokkal nagyobb változáson megy keresztül: ő értelmesebbé válik, míg Kisfiú még nagyobb különc lesz a kapcsolatuk miatt. Psziché igazi túlélővé vált, aki a pszichés képességeit arra használja, hogy a saját bandáját vezesse. Ő is még csak gyerek, de ő pozitívan használja, amiben más. Még a küldetést is elvállalja, amikor beleszalad.

A történések mellett a szerző a társadalmakat is bemutatja, amelyet az emberek létrehoztak. Vannak benne elég kegyetlen módszerek a túlélésre, ahogy a tömeg mások szó szerint húsán és vérén éli túl. Még abban is vannak fokozatok, mennyire emberséges kannibalizmus, amire vetemednek. A Húsban is voltak hasonlók, itt valahogy mégis jobban megrázott a dolog. Mert itt voltak olyanok, akik teljesen természetesnek vették, hogy embereket esznek és tenyésztenek, mint más a marhákat. Hogy lehet embereket teljesen vágómarhaként kezelni, és úgy beszélni a szaporításukról, ahogy itt teszik?

Amit viszont hiányoltam: kevésbé tudtam elképzelni a történetek helyszíneit és a külsőségeket. A társadalmak, a kalandok, még a genetikai mutációk is jól megírtak, elképzelhetőek és alaposak, de milyen maga a metró? Azt nem tudtam meg.

Más, mint az eredeti volt, de ennek örültem is. Része, de eredeti is.

Baron: Kárhozottak városa – Mint disztópia: 70% különleges világa van, kalandokkal és borzalmakkal pörgetve a sztorit.

Szubjektíven: 65% sok is volt kicsit, ahova az élet fejlődik. Lekötött, de borzongtam is tőle.

Megbocsátós, újrakezdős, szerelmes.

Jack és Evie mindig is elválaszthatatlanok voltak. A barátságból szerelem lett, és a két kamasz meg is fogadta egymásnak, hogy a másik lesz számára mindig az igazi. Ám a családi tervek keresztülhúzzák a számításaikat: Evie apja külföldi munkát kap, és az egész családnak költöznie kell. A fiatalok szerelmesek annyira, hogy egy távkapcsolatot is képesek lennének megpróbálni. A levelek azonban megszakadnak, és Evie csak a híreket kapja, hogy Jack lett a középiskola legnagyobb nőcsábásza. A szíve darabokra törik. Évekkel később tér haza, és újra találkoznak egymással. Az elemi vonzalom még közöttük van, de mindketten sértettek és tört szívűek: miért hagyták el egymást évekkel korábban? A múlt rejtélyének megfejtse után kapnak még egy esélyt a boldogságra, de Evie őriz még egy titkot, mely tönkreteheti a kapcsolatát az egyetlen férfival, akit mindig is szívből szeretett.

A romantikus regényeknek megvan a tipikus cselekményváza, amihez a legtöbb tartja is egymást. A szerelem, a félreértés miatti szakítás és a szereplők szenvedése, majd egy gesztussal kibékülnek, hogy még nagyobb happy end következhessen. Már eléggé unom ezt a sablont, de ez a regény nem csak ennyivel húzta az idegeim. A konfliktusai is és csavarjai is olyan szappanoperásak, hogy szórakoztatás helyett bosszantottak.

Nézzük csak: nagy kezdeti boldogság, pipa. Félreértés miatt hatalmas szakítás és szívfájdalom, pipa. Bocsánat és új esély, pipa. Itt annyival van csak több, hogy van egy újabb konfliktushelyzet, ami szakításhoz vezetne, de szerencsére annyira nem volt elvetemült a szerző, hogy beduplázza a zsáner alapvető szerkezeti elemeit.

A történet nem csak azért kiszámítható, mert ennyire követi a zsánert. Hanem mert kezdetektől nyilvánvaló, hogy nem tudtak túllépni egymáson. Amikor haragban vannak, és kerülik egymást, akkor is, még maguknak is nyilvánvaló, hogy összetartoznak és szeretik egymást. Ami irritált is: 6 év telik el, tulajdonképpen a fiatal felnőtt éveik. Egyetem, továbbtanulás, első munka, a szülőktől elszakadás. Meghatározó élmények, amelyek közben nem a másikat várták vissza sírva, hanem új kapcsolataik is voltak. Akkor mégis, hogyan térnek vissza érzelmileg és fizikálisan ugyanoda azonnal vissza, mint 16-17 éves korukban? Egyszerűen nem hiteles, hogy a 23-25 éves énjük azt érzi, amit a 16-17 éves. Ennyi idő alatt változtak, új emberek lettek – de itt ennek nyoma sincs, ők teljesen úgy csinálnak, mintha ugyanazok lennének, akik kamaszként, csak most idősebbek.

Az is tiszta idiótaság, hogy mi volt a szakítás mögött. Annyira nyilvánvaló, ki és hogyan kevert be nekik… Abba már bele sem megyek, az mennyire béna, hogy nem voltak képesek telefonálni. Evie a barátnőjét fel tudta hívni, a szerelmét meg nem? Most komolyan, csak leveleztek, amikor telefonálni is tudtak volna? És meg sem kérdezték a másikat, mi történt?

A szereplőkről tulajdonképpen nem tudtam meg tulajdonképpen semmit. Evie szereti Jacket, a férfi meg a nőt viszont. Evie alacsony, és vigyáznia kell, mit eszik. Jack annyira jóképű, hogy az összes környékbeli nő az ágyába akar mászni. Ennyit tudok róluk. Sorry, de ez édeskevés és ennyitől kedvelni se fogom őket, csak szidom a regényt.

Az egésznek a stílusa is fájdalmas. Nyálas, túlírt és fájdalmasan romantikus az egész. Helyenként szabályosan szenvedtem, miközben olvastam. Az 1000 csók is megviselte az idegeim a részben hasonló idiótaságaival, de ez még annál is rosszabb volt.

Nem simán egy romantikus női mese, hanem egy buta mese, alig ábrázolt és felszínes szereplőkkel, bugyuta csavarokkal és műkönnyekkel.

Próbálok valami pozitívumot találni benne, de csak az jut eszembe, hogy a borítója tetszett. Be is húzott a csőbe, de levontam a tanulságot. Ettől a nőtől nem olvasok többet.

Bliss: Soha többé örökké - Mint romantikus: 20% tipikus, a zsáner leggyakrabban előforduló elemeit halmozza, bután.

Szubjektíven: 5% kiszámítható, unalmas, és a szereplők is irritáltak. Minden túl szép, happy.