Ijesztő, másvilági, titokzatos lényes, változatos.

Mira és Dora nővérek, akik a világ végét igyekeznek túlélni. Vámpírok és zombik járják a Földet – amikor Dorát megmarja egy zombi, az addig védelmezett húgnak kell kitalálnia, hogy boldoguljanak a későbbiekben. (Curo ergo sum) Egy sivatagi törzs az éhhalál szélén áll. Hiába áldoznak kecskét, a forróság nem szűnik. Silími feladta, hogy elmenjen az istenekhez, és kiderítse, hogy kaphatják vissza az esőt. (Akié az eső) Egy fiú és egy öreg együtt igyekszik túlélni a posztapokaliptikus világot. Amikor az öreg beteg lesz, a fiú a városba indul vele, hogy orvosságot szerezzen – közben őrzi a tanultakat és a túlélés módját. (Nem rászoruló) Piroska egykor előkelő asszony volt, de a férje halála után mindenét elvették. A férjet vegetatív állapotban visszakapja ugyan, az életét nem. Az idős asszony egy bányában kap állást, ahol az emberek a bányalidércről suttognak. (Jó szerencsén innen és túl)

Örömmel tapasztalom, hogy egyre sűrűbben jelennek meg novellás kötetek magyarul is. Az év magyar science fiction és fantasynovellái a 2. évnél jár, és nagyon bízom benne, hogy lesz 2020-as válogatás is. Egy friss, ötletes gyűjtemény ez, melyben régi és új kedvenceket is találhatunk magunknak.

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy neki kell kezdenem Gaura Ágnes vámpíros sorozatának. Novellákat már olvastam tőle, bejön a stílusa és a történetei is jók. A Curo ergo sum az egyik kedvenc történetem volt a gyűjteményben. Miközben van benne horror elem, hatásos a bemutatott világkép, nagyon emberi és egyetemes is. Szórakoztat, posztapokaliptikus sci-fi némi fantasy elemmel, de a mélyén egy nagyon szerethető üzenet áll. Az tesz minket emberré, hogy társas lények vagyunk, és gondoskodnunk kell egymásról. Nem attól leszünk szörnyek, hogy fizikailag milyenek vagyunk. Amíg szeretünk és áldozatot hozunk a szeretteinkért, igazából emberek maradunk.

Sok történetben jelenik meg ezen kívül is sötét hangulat, egészen horror közeli képek. A mitikus lények is klasszikus horror karakterek: vámpírokon túl farkasemberekkel és istenekkel is találkozhatunk a lapokon.

Nagy a változatosság, nem lehet tudni, melyik történetben mire bukkanunk. Az egyik olyan, mint egy régi mítosz. Majd urban fantasy következik, egy olyan sötét ötlettel és a jelen képével, hogy egészen borzadva teszem le a kötetet a végén. Sok mesei elemmel is találkozhatunk: üdítő is, ahogy a nemzetközi hatások mellett valami nagyon magyar is meg tud jelenni a történetek egy részében.

Változatosak a történetek nyelviségükben is. Vannak olyanok, amelyekből idézeteket emelgettem ki, nem csak a történetük fogott meg, de a szöveg is. Olvasmányosak. Akadt olyan, amely a története durvaságát a szavaival is tükrözi – ezekért nem is nagyon voltam oda, de itt volt létjogosultsága annak, hogy ilyen nyelvi rétegeket idéz meg a szerző.

Nem egy történet akad benne, amely elgondolkoztat minket a jelenünkről, miközben cselekményében nagyon nem az a téma. Horváth Etele története (Veres Attila a szerző) még mindig kísért. Annyira a nevetés a kiemelt elem benne, de komolyan úgy éreztem, hogy inkább sírnunk kellene, nem nevetni.

Maga a válogatás folyamata is kifejezetten szimpatikus nekem. Az Előszóban részletesen kifejtik, hogy kettős rendszer működik. Nem csak a sikerszerzőknek akarnak lehetőséget adni, hanem pályakezdőknek is. Pályáztattak. Így történhet meg, hogy olyan nevek mellett, mint Veres Attila, újoncok is szerepelnek. Ez egy nagyon szimpatikus kezdeményezés, és remek kis kötet jött így össze.

Ismételni tudom magam: legyen 2020-as kötet is!

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 - Mint sci-fi/fantasy: 95% változatos, általában sötét történetek. Mesei alapok, horror, hangulat.

Szubjektíven: 85% a legtöbb tetszett, a sötétebb hangulat is megfogott. Sokszínű, izgalmas.

Modern világos, technikai, figyelmeztető, humorosan gondolkodtató.

Új pokol az embereknek? A lelkük egy háztartási eszközben találja magát, arra kárhoztatva, hogy szolgáljanak egy családot, akik nem becsülik őket. Mi van, ha merényletre készülnek és csak az új mosogató mentheti meg a gyanútlan embereket? (Okosotthon) Egy munkára befogott pingvin rácsodálkozik az emberi szelfikre, és nem érti ezt a fajt. Tényleg szükség van erre a sok szemétre, aminek semmi értelme? (Szerverhiba) Pali álmai állására jelentkezik: kommenteket akar írni. Már nyert ügye van, amikor szembesül a szakma alapvető követelményével. (No komment) Kivételes képességek birtokában volt. Többre rendeltetett. Mégis, az öngyilkosságot választotta. Avagy tudjuk meg, miért hal meg tőlünk még a mobilunk is. (S.O.S.)

Jó előjel, ha egy kötet már az előszóval megfog magának. A Netperces novellák ezt összehozta – már itt látszott, hogy van benne ötlet. Eleve az, ahogy az új generációnak és az öregebbeknek szól. Humorral. Kissé már itt is karcosan és szatirikusan. Igaz, nekem elég nagy kedvenceim az utalások is. Ígérjen be nekem valaki olyan irányvonalat, amit szeretek, és lelkesen olvasok. Itt is ezt kaptam: a Black Mirror lett belengetve, mint példakép. Az egyik kedvenc sorozatom – milyenek is ezek a novellák?

Egyrészt, megtartotta az ígéretet a szerző. Valóban, abba merülünk el, hogy a modern tudomány, az internet és a tömegkultúra merre fejlődik, milyen rémálmokat generálhat a világban. Van benne bőven rettentő kép, amit nagyon nem szeretne senki, ha megvalósulna. Ugyanakkor olyan ereje és mélysége nincs, mint a brit, már Netflix sorozatnak. Itt nem voltak mély társadalmi víziók. Nem a jövőből vetíti ki a ma gondjait, közelebb maradunk a mindennapjainkhoz a jövő helyett.

Ötlet azonban így is volt bőven benne. Még úgy is, hogy mániásan keresem, miről mi jut eszembe. Az Okosotthon olvasása közben beugrott a Horrorstör. Az SOS a napokban látott Jexi című filmet idézte fel bennem – csak ez a szerencsétlen telefon nem volt olyan önállósított vadállat, mint Jexi. Folytathatnám, de nem is ez a fontos. Egy csokor olyan történet van itt, amelyekben van kreativitás. Az, hogy mások is foglalkoztak ezzel, azt mutatja, hogy relevánsak is a mának.

Tetszett, ahogy humorosan fejünkre olvassa a bűneinket. Egy-egy ponton könnyű az embernek magára ismernie, csak itt minden fel van nagyítva és görbe tükörben torzítva. Aki járt már Pizzában, tuti, felismeri az ott játszódó jelenetet az emlékeiből. Ha szilikonnal töltött ajkaim nincsenek is, az a tucat kép a toronnyal nekem is megvan. Kinek nem, aki volt ott? A Netperces novellák úgy mesél, hogy nevethessünk magunkon, de érdemes lenne azért kicsit elgondolkodni is.

Jó az nekünk, hogy errefelé haladunk? Emberi kapcsolatok helyett gépek. Még egymással is így kommunikálunk – írom ezt egy blogon. Attól nem tartok, hogy eljön a Terminátor és a Mátrix kora, hogy az intelligens gépek kiirtanak vagy elemként tartanak, de az már reálisabb hogy rabszolgákká tesszük magunk. Olyasmivé, mint a Wall-E emberisége.

Jópofák a kötetbe helyezett rajzok, és ötlet van magában a formátumban is. Bár nagyon utáltam ilyen unortodox módon könyvet olvasni, értékelni tudtam.

Ha viszont azt keresem, mi nem tetszett, a kötet hangulatában van valami furcsa. Végig zavart valami, mint amikor a zenekarban van egy hangszeres, aki mindig hamis egy fél hanggal. Ehhez jön hozzá, hogy a legtöbb sztori vége is bántotta az idegzetem. Furcsák. Nem a happy end hiány ez, simán szokatlan és különös végeket sikerült kitalálnia a szerzőnek.

Összességében azonban jó volt ezt a könyvet olvasni, egy-egy sztorit tuti újraolvasok még.

Dombóvári: Netperces novellák - Mint humoros: 75% ötletes forma, mai mondanivaló, és a humort is folyamatosan adagolta.

Szubjektíven: 55% általában nem tetszettek a történetek végei, és furcsa érzetem is volt.

Ha egy új világ születése a tét, a bukott apák nem sokat érnek. A jövőnek valójában egy édesanyára van szüksége. (Rajaniemi: Öröknyár)

– Igen, kisfiam… Sajnálom, tényleg. De előbb-utóbb úgyis megtudtad volna, hogy a mama rejti el a csokitojásokat, hogy a mama a húsvéti nyúl – húzta magához sajnálkozva a gyermekét.
Néhány pillanatnyi néma csend nehezedett rájuk, mielőtt Barnabás a vigasztaló apai ölelésből kibújva remegő hangon újra meg tudott szólalni:
– A mama a húsvéti nyúl. Az én anyukám a húsvéti nyúl… – formálta lassan a szavakat, majd hüledezve hozzátette: – És repülni is tud, vagy csak átmászik a kerítéseken? (Palotás: Igazgyöngyök)

Egy nőt nem az aktuális pasija, hanem a teljesítménye alapján ítélünk meg. És persze a cipője alapján. (Kennedy: A hajsza)

Közben meg jó helyen tapogatóztál, mert fogalmam sincs, hogy alapvetően én mit akarnék, mert ez a mérnökvonal annyira tolva volt állandóan, hogy nem is volt más választásom. Ki tudja, hogy amúgy mit akarnék. Lehet, hogy balettozni. Basszus, mi van, ha én vagyok Billy Elliot, érted? (Leiner: Mindig karácsony)

Az a jó az öregségben, hogy többé már senkitől és semmire nem kell engedélyt kérni. (Bronsky: Csernobil)

Tudod, mit mondott az első költő a fajtánkról, Ren?
A macskák rejtélyes lények, az árnyék és a fény mezsgyéjéről… Álmok és halál, élet és halál határáról.
Nincs előttünk zárt ajtó, nincs titok, ami kifogna rajtunk, ott vagyunk minden világban, minden univerzumban, minden lehetőségben. Nekünk senki sem mond nemet, még a holtak sem.
Csodálatosak vagyunk, Mormorian Ren. Kibaszottul káprázatosak. (Liu: Vér)

Aki nem kell az életedbe, azt elkerülöd. Aki nem kell a közösségi oldaladra, azt törlöd. Ilyen egyszerű. (Leiner: Mindig karácsony)

Azt hiszem, a szépség… attól függ… hogy ki milyen szívvel gondol a másikra. (Carlson: Karácsonyi póni)

A legtöbb esetben a kutyák jobb emberekké tesznek bennünket, mint más emberek. (Cox: Nem csak karácsonyra)

Mind megpróbáljuk elbódítani magunkat valamivel. Legyen az alkohol, dohány, vagy minden héten egy pár új cipő. (Palotás: Szárnyaszegett pillangók)

A szerelem ellenállhatatlan vágy arra, hogy ellenállhatatlanul vágyjanak az emberre. (Sweterlitsch: Angyalok pokla)

„Direkt ennyire zárt a profilod? Semmi publikus adat nincs rólad.”
„Kémkedünk, kémkedünk? :)”
„Nem, csak szerettem volna megismerni, hogy kivel beszélek… – üzentem azonnal. – Lehetsz valami őrült is” – tettem hozzá magyarázatképpen.
„Igen, most lebuktam, az vagyok. Marci, az őrült gépészmérnök. Hallod, ez milyen jó horrorfilmcím lenne” (Leiner: Mindig karácsony)

A munkám megtanított arra, hogy tudjam: az emberek mindig azt teszik, amit amúgy is akarnak. Kérnek ugyan tanácsot, de tulajdonképpen nincs szükségük idegen véleményekre. Minden egyes mondatból csak azt szűrik ki, ami a kedvükre való. A többit figyelmen kívül hagyják. (Bronsky: Csernobil)

Visszatérve a házba fellapozom az Ír szetter szócikket a Kutyaenciklopédiában, hogy megdolgozzak Judd tartási költségéért. rendkívül érzékeny munkakutyának írják le, aki él-hal a társaságért és a tevékenységért. Arra is felhívják a figyelmet, hogy nem tanácsos hosszú időre egyedül hagyni, mivel az elszigeteltség unalomhoz, depresszióhoz vagy még rosszabbhoz vezet. Mi lehet az a még rosszabb, tűnődöm. Sorozatharapás? Kutyaöngyilkosság? (Cox: Nem csak karácsonyra)

Családos, emberek jobb oldalát bemutató, szeretettel teli.

Magdi mindig is kislányos anyuka akart lenni. Amikor első gyermekét várja, az ultrahang is megerősíti, lánya lesz. Minden készen áll a kis Emma fogadására, csak a baba nem – hiszen a nőnek fia születik. Az anya leckét kap a kórházban, hogy nem a baba neme a fontos. (Kislány) Kristóf kénytelen a 139-es busszal menni iskolába. Ott észrevesz egy korabeli, helyes lányt, akinek a kedvéért mindig ezzel a busszal jár. Ám a lány egy napon nem bukkan fel, pedig a fiú már összeszedte a bátorságát, hogy megszólítsa. (A 139-es busz) Zoltán a születésnapjára különleges sakktáblát kap ajándékba. Fia, Péterke szeretne azon játszani az apjával, de mindig azt a választ kapja, még nem, és majd egy napon megérti. Péter az apja halála után ismeri meg az igazságot. (A sakktábla)

Az alcím pontosan megfogalmazza, mire számíthatunk ebben a kötetben. Olyan történetekre, melyekben az emberek jó oldalát láthatjuk. Melyekben mindig nyer a szeretet és vár az olvasóra a happy end. Talán máskor kritikusabb lennék a sok szép és szeretettel teli történettel, de év végén pozitív üzenetekre legyünk fogékonyak!

A történetek sokfélék, de van egy közös pontjuk. Minden egyes konfliktust emberien, szeretettel oldanak meg. A kötet abszolút tanúsága, hogy ha jók vagyunk másokhoz, azzal magunknak is jót teszünk. Boldogabb az az ember, aki nem hajszolja a vagyont, szépséget, külső javakat, hanem megtalálja a családjában és a szeretteiben azt a pluszt, amit a pénz vagy irigység nem adhat meg.

Vannak visszatérő motívumok és cselekményszálak. Nagyon sok történetben vannak kisgyerekek, és kiemelten fontos a szülők és gyermekek közti kapcsolat. Az, hogy a kisgyerekek a maguk ártatlanságában, hogyan adnak leckét a szüleiknek. A Fogyókúrában Viktória azért hagy fel a saját önkínzásával, mert a kislánya őt utánozva már a születésnapi tortájából sem akar enni. A hörcsögben a nagyszülők tudják meg, hogy nem lehet egy ponton megtéveszteni az unokákat, de a korral a gyerekek bölcsessége is nő, és megértik, hogy csak nekik akarnak jót. A karácsonyfában a főszereplő kislány bizonyítja a szüleinek, hogy nem az számít, milyen fa áll ünnepi díszben, hanem milyen szívvel veszik körbe az emberek.

Más történetekben az öregek életébe nyerünk egy kis bepillantást. Hogy lelnek egy kis ráadást az özvegyek egy baráti kapcsolatban, hogy fogadja be régi barátja, majd haragosa a meghalt idős férfi kutyáját, akit addig csak büdös dögnek nevezett.

Vannak kamaszok, szerelmek, mindennapi életképek, amelyekben könnyebb önzően viselkedni. Itt azt látjuk, mi lenne, ha az emberek nem engednének a csábításnak.

Bánthatnám a kötetet azzal, hogy a benne levő történetekkel összhangban nagyon szentimentális a stílusa. Néhol egészen gyerekes, és mintha csöpögne is az érzelmek dagályosságától. Valahol azonban úgy érzem, ez is része a varázsának. Az a tisztaság, jóság, amiért szerettem a történeteket, ebben a formában szívhez szólóan jelenik meg.

Egy van, ami a végére azért nagyon az agyamra ment: a szőke, 3-5 év közötti kislányok már szinte istenítése. A végére a hajam téptem, ha egy ilyen gyerek felbukkant.

Karácsonyra, de év végére is jó ez a pozitív érzelmi hullám. Lehetne így is élni…

Palotás: Igazgyöngyök – Mint női: 90% érzelmes, nagyon pozitív tartalmú. Szentimentális, nyálas, de jól esően az.

Szubjektíven: 95% a szépérzékem tiltakozik ugyan, de a lelkemnek ez most nagyon jól esett.

Vége 2019-nek, így nézzük is vissza, melyek a legolvasottabb bejegyzések az oldalon! (A címek linkek egyben, ha valamit visszaolvasnátok :)

5: Bethany-Kris: Titokzatos és tüzes - Chicago városában maffia háború van kitörőben, amikor egy elrendezett házasság nagyon is felforrósodik.

4: 5 regény, amit el kell olvasnod - Elrabolva - jól megírt regények 5-ös listája, melyekben egy vagy több szereplőt elrabolnak, és igyekeznek túlélni.

3: Romig: A Fény 1-2 - egy szekta, ahol egy nő amnéziásan magához tér. Van egy férje, sok értelmetlen szabály. Mi van, ha semmi sem az, aminek látszik?

2: Connelly: Fekete jég - Harry Bosch második története, melyben szerepet kap a Fekete jég nevű drog, lezáratlan ügyek és egy rendőr halálának igaz története.

1: Henderson: Üldözöttek és katonák - a Ritchie-fiúk igaz története, regényesen és szórakoztatóan, miközben a történelem el is borzaszt. Zsidó kisfiúk voltak, akiket kimenekítettek Amerikába. Ott nőttek fel, majd a II. VH idején képzett kihallgatótisztekként küzdöttek a nácik ellen, és igyekeztek rájönni, mi történt a családjukkal.

Kémkedős, misztikus, házasságos.

Rachel White elkötelezett ügynök a korona szolgálatában a XX. század első felében. Ám az ő világa más, mint a mienk. Anglia felfedezte és meghódította a Túlvilágot: aki életében jegyet szerez, a halála után az Öröknyárban élhet tovább. Így a családi vállalatok az irányító kézben maradnak, nem kell örökre elköszönni a holtaktól. Az oroszok azonban saját istent alkottak maguknak, és ők is megjelentek a másvilágon. Az összecsapásra egyre nagyobb az esély, amit Rachel igyekszik megakadályozni. Ő jött rá arra, hogy kém van az angolok között. A helyzetet bonyolítja, hogy a gyanúsított már az Öröknyár lakosa. Bonyolult tervet eszel ki a lebuktatására, miközben a házassága problémájával is szembe kell néznie. A férje, az egykori katona Joe olyan sebekkel küzd, melyek az egységük is lerombolhatják.

Egy újabb regény, ami több zsáner elemeiből építkezik. Ez a szokottnál azonban érdekesebb mix: fantasy és kémregény egyben. Az egyik zsánert szeretem, a másik nem a kedvencem, most kicsit bajban is vagyok azzal, hogy tetszett-e nekem a kötet.

Ami biztos, a világépítése megfogott. Nem csak az, hogy mennyire alakítaná a társadalmat és a jogi viszonyokat, ha képesek lennénk beszélni a holtakkal, akik továbbra is folytathatnák az életbeli tevékenységeik, pl. a vállalatok igazgatását. Érdekes ez is, de az alternatív történelem, ami leginkább lekötötte a figyelmem. Mit tennének a korszak zsenijei, a történelmi nagyságok, egy ilyen megváltozott világban? Érdemes figyelmesen olvasni a kötetet, mert látszólag véletlenül és oldalágon is említésre kerülnek számunkra híres és hírhedt karakterek, akik ebben a más világban mások, mint a mi történelmünkben voltak.

A romantikus része is jól van felépítve, bár a romantika talán túlzás rá. Rachel és Joe szeretik egymást, házasok, ez nem a szerelmük regénye. Inkább azé, hogy közéjük állt egy trauma, és most át kell értékelniük, hogyan képesek újra boldognak lenni egymás mellett. Emberiek, hoznak rossz döntéseket, bántják egymást, de ettől csak hitelesebb a történet. Ez nagyon nem egy romantikus mese.

A kémregény oldal is korrekt. Logikusan épül fel, a cselekmény megbízhatóan adagolja a kisebb-nagyobb fordulatokat is. Szubjektív, hogy ezek a kémjátszmák engem nem tudnak lekötni. Most is sikerült halálra unnom, ahogy Peter, Max és Rachel játszadoznak egymással. Az sem segített sokat, hogy az orosz oldal elég sejtelmes marad végig, és ott is két-három irányzat küzd a hatalomért. Az Isten alakját meg nem is értettem pontosan. Most akkor egy MI, amit az oroszok istenként tisztelnek ebben a kötetben?

A karakterek összetettek, nem mesehősök, de mégsem kedveltem meg őket igazán. Még talán Joe volt, akinek leginkább érdekelt a sorsa, de ő nem is volt részese a kémvilágnak. A démonok, amelyekkel ő küzdött, nekem az a világ lett volna az, amiről szívesen olvastam volna többet is. A szellemmel manipulált és megváltozott harcászat, amit az tett az emberekkel… de ebből elég keveset kaptam.

A szerkesztése jó, fokozatosan ismerteti meg a világot és a történetet is a szerző az olvasókkal. Mindent szépen zár is: nem is fogom sajnálni, ha nem lesz folytatás.

Az érdekes keverékjellege miatt egyszer érdekes volt elolvasni, de ennyi elég is volt.

Rajaniemi: Öröknyár - Mint fantasy: 60% érdekes mixe kémregénynek és fantasy történetnek, reális szereplőkkel.

Szubjektíven: 50% a világát és magát az ötletet szerettem; a szereplőket, kémeket nem.

Év vége, év eleje - mindenhol leltár.

Talán új megjelenés nincs, de attól még olvashatunk korábban megvett köteteket :)