5: Teller: Ha háború lenne nálunk – az írónő az elbeszélővel tette különlegessé ifjúsági kötetét. E/2-ben meséli el egy menekült történetét, aki mindig TE vagy. Minden kiadásban a kiadó országhoz igazították, és szó szerint a szánkba adja, milyen lenne, ha nekünk kellene menekültként boldogulni egy idegen kultúrában.

4: Jeli – Tasnádi: Kettős: játék – duplaregény. A kötet egyik felében egy fiút ismerhetünk meg, aki netes barátnőjével szeretne összefutni. Csak azt nem árulta el neki, hogy ő egy menekült, és igazából hogyan igyekszik Németországba jutni. A lánynak is akad egy titka – képesek túllépni az előítéleteken, amikor szemtől szemben állnak?

3: Réti: Falak mögött – a menekültek olyan iramban jönnek, Európa már nem bírja. Falat emeltek, és a határőrség lőparanccsal rendelkezik. Ám mindig vannak próbálkozók: egy újságírónő kipróbálná a menekültek útját, terroristák is készülnek befelé, miközben pár elszánt rendőr védené a civileket. Nem sejtik, mindannyian egy nagyobb játszma részei.

2: Lee: A lány hét névvel – Észak-Koreában született, nem is akart elmenni onnan. Ugyan nem hitt vakon a rendszer jelszavaiban, de ez volt az otthona. Egy kirándulás azonban rosszul sült el, és a lány kint ragadt. Haza nem mehetett, de hogyan boldoguljon máshol? Miközben a megélhetését küzd, a hősnő felismeri, miben kellett élnie korábban, és hogyan lehet másképp.

1: Gratz: Menekültek – a történet három regény egyben. Az első történet egy zsidó kisfiúé, aki a náci terror elől menekülne egy hajóval. A második egy kubai kislányé, akinek a családjával és a család barátaival kell a biztos halál elől csónakra ülnie és megpróbálkoznia a lehetetlennel, átkelni a tengeren Amerika felé. A harmadik egy szír fiúé, aki egy háborús övezetből szeretne élve kijutni. Közös bennük, hogy az életükért futnának, ha volna hova. Majd kiderül az is, az időn keresztül hogyan ér össze a szereplők sorsa.

Mesevilágból érkezős, barátságos, embereken segítős.

Karolina világa egykor csodálatos volt. A babák egy mesevilág boldog lakói voltak: Karolina egyszerű varróleány volt, aki kívánságokat szőtt a babák ruháiba. Volt egy katona, akit szerethetett. Ám jöttek a patkányok, és a babák háborút vesztettek, rabszolgák lettek. Fritz és Karolina szökni akartak, a szél segített nekik. Ám elsodródtak egymástól: Karolina egy krakkói babakészítő műhelyében eszmél fel. Az idős férfi magányos, háborús veterán, aki hamar a babalány jó barátja lesz. Együtt tartanak a náci fenyegetéstől, ami egyre valóságosabb. Lengyelország lerohanása, az egyre szigorodó zsidóellenes törvények. Karolina és vele a babakészítő is segíteni akar a zsidó barátokon, nem számít, mi lesz ennek az ára.

Hogy lehet mesét írni egy olyan borzalom köré, mint a holokauszt? Filmen láttam már olyat, amiben sikerült a szépséget keverni a borzalmakkal – ahogy a gyermek szemén át látjuk a rettenetet, aki azt valamiért mégsem fogja fel. Mert az apja egy olyan mesét, játékot sző köré, ami megvédi a rideg tények borzalmától. Mert olyan élénk a fantáziája, hogy az elrepíti egy szörnyekkel, de csodákkal teli kalandba is, ahol ő egy elveszett hercegnő.

R.M. Romero azonban konkrétan egy mesét szőtt a II. VH köré. Kitalált egy mesevilágot, ahol a babák laknak, míg a patkányok fel nem dúlják az álomvilágot. Eszembe is jutott a Diótörő meséje is, csak itt élesebbek a történések.

A mese folyamatosan jelen van a történetben, a mi világunk eseményei mellett elmeséli azt is a szerző, hogyan nyertek a patkányok és változtatták pokollá a babák országát. Nem lehet nem észrevenni, hogyan állítható párhuzamba a nácik ténykedése azzal, amit a mesében a patkányok követnek el. Ezzel szinte egyetemessé emelve, hogy a háború rossz. Mindkét világban kiemelve azt, hogy a másokat rabságba taszító zsarnokok milyen ocsmányak.

A II. VH történetében azonban van egy olyan elem, ami a mesében nem került elő. Az emberi jelenben a babakészítő és vele Karolina a maga eszközeivel harcol a nácik ellen. Segítenek, akin tudnak. Nem ellenállók, nem fegyveres harcosok ők, hanem olyan mindennapi alakok, akik nem hajlandóak a saját biztonságukat védve behunyni a szemüket és csak tűrni. Súlyos árat kell érte fizetni, de megfizetik.

Mert a Babakészítő felismeri azt, hogy ha csendben marad, és nem tesz semmit, azzal mindazt elárulja, ami saját magában érték. Az emberségét. Az ő alakjával Romero példát állít, és emléket azoknak, akik mertek segíteni, és tettek valamit a borzalmak közepette a másik emberért. A babák világában nem volt ilyen csendes ellenállás: ott abszolút el is buktak, és nem maradt más esély a túlélésre, mint a menekülés.

Különleges hangulata van annak, ahogy ebben a történetben mese és valóság összemosódik. Talán furcsa is elsőre, de egy fiatalabb korosztálynak is érthetővé teszi a történteket.

A karakterek könnyen kategorizálhatóak, a mesékhez állnak közelebb: vannak egyértelmű Hősök, Áldozatok és a Rossz. Különösebben nem is kell a szerzőnek alapoznia, ki melyik kategória és miért. A történelmi helyzet adja magát.

Könnyen olvasható, kicsit talán túlzottan is a fiatalabbnak szól, ezt érezni a stílusán is.

Jó értelemben érdekes kötet, nem is bánom, hogy olvastam.

Romero: Karolina és a krakkói babakészítő - Mint meseregény: 80% mese – valóság közti párhuzamok, a szerethető szereplők olvastatják.

Szubjektíven: 70% a vége megrázó, meg is lepett vele a szerző. Volt benne ötlet, ha furcsa is.

• Újvérűek - a Metropolis Média folytatja Urbánszki disztópiáját.
• Bűntény a Dunán - ifjúsági krimi a Kolibritől.
• Így neveld a sárkányodat 12. - a Digitanart végére ér Hablaty kalandjainak.
• A Leonardo da Vinci-rejtványkódex - Kossuth szórakoztató rejtvénykötete.
• Mindenki macskája, Alfie - dramedy a Letterótól.
• Találj rám! - az Athenauem folytatja Aciman világsikerét.
• Korra legendája 2. - a Szukits képregény is folytatást kap.
• Oxen - Kossuth skandináv krimi.
• Bábel emlékezete - Kolibri gyerekkönyv sok mágiával.
• Te Én Minden - Művelt Nép thriller.
• A tetoválástolvaj - Művelt Nép thriller.
• Rézkirályság - fantasy az Agave kiadásában.
• Az év magyar sci-fi és fantasynovellái 2019. - Gabo, és várós.
• Nem csak karácsonyra - állatos, szívmelengető a Gabótól.

Október

21. Musso: Central Park - thriller 5/2,5

22. Sheldon: Álarc nélkül - thriller 5/3

23. Hamilton: Álmodó Üresség - sci-fi 5/4

      Taylor: Visszhangok szimfóniája - sci-fi 5/4

24. Child: Összeesküvés - krimi 5/5

25. Kodor: Méltatlanság - kortárs 5/4

26. Tanizaki: A kulcs - kortárs 5/3

      Aaron: Thor - képregény 5/5

27. King: Nem jön szememre álom - horror 5/1,5

      McCammon: Egy fiú élete - kortárs 5/4

Már csak egy hét, és november...

Gyerekkort felelevenítős, gyilkossági ügyes, társadalmi feszültséges.

Cory még kisfiú, a tízes évei elején jár, amikor egy nyáron sok minden történik vele. Kezdetben az apjával egy baleset szemtanúi lesznek: egy férfi süllyed az autójával a tóba. Cory apja megpróbálja megmenteni, és olyasmiket látnak, amely apának és fiúnak is traumát okoz. Mert nem egy balesetbe csöppentek, hanem egy bűnügybe. Közben a városkában is forrong a hangulat. biztos állások szűnnek meg, Cory családját is érinti a válság. Erőre kap a fajgyűlölet, és a kisfiúnak meg kell értenie, miért égetnek keresztet egy kedves, idős hölgy udvarán, aki a városi felvonuláson is rendszeresen részt vesz és kedves vele. A gyerekszem még mágiát sejt az események mögött.

McCammon kötete többszörös díjnyertes, kritikus kedvenc darab. Az már önmagában kíváncsivá tett rá, hogy megnyerte a World Fantasy díjat. Így meg is lepődtem, ahogy olvasni kezdtem és haladtam a fejezetekkel. Azt kérdeztem magamtól, hol van ebben a fantasy elem?

Hagyományos értelemben nem is nevezném annak. A közelmúltban játszódik, egy gyerekkori visszaemlékezés. Itt nincs szekrény, amin át egy mesevilágba lehetne átlépni, és hősünkről sem derül ki, hogy varázsereje van és várja egy varázsiskola. A mindennapok vannak, egy nyár, egy kisváros eseményei. Amitől fantasy, az a szem, amelyen keresztül mindent látunk mi is. Egy kisfiú látásmódja.

Áthatja az egész történetet, hogy az elbeszélő még hívő. Neki még realitás a szörny is, a mese is és a varázslat is. Ő nem azt a mindennapi történetet látja abban, amiben mi már igen. Nem tökéletes az analógia, de eszembe juttatta a mágikus realizmust a történet. Amikor valami nagyon hétköznapi, mégis benne van a mágia.

Annyira erőteljes atmoszférát teremt így a szerző, annyira vissza tud vinni a gyerekkori hit világába, hogy ezért lehet ennyire sikeres a kötet. Ez a nagy erőssége, amiért meg fog maradni az olvasó fejében.

Mert, ha leszedem a történetről az egyedi látásmódot és elbeszélést, csak egy egyszerű eseménysor marad. Nem is igazán nevezhető történetnek, mert ez inkább egy krónika. Egy gyerekkori időszak története, amikor sok több minden is történt.  Nincsenek rangsorolva az események, a gyereknek éppen az a fontos, amit megél. Csak pár olyan motívum van, ami a teljes cselekményen átível. Hiányzott is nekem egy vezető cselekmény szál, mert így szinte olyan volt, mintha egy novellafüzért olvastam volna.

Tetszett, hogy komoly témákat is érint, ha a gyerek nézőpont miatt a regényben nincsenek is kifejtve. Az egyik kedvencem az volt, ahogy a gyerek szemén át mutatja meg azt, mennyire érthetetlen a rasszizmus, főleg az olyan erőszakos formában, ahogy a Klán szervezte a dolgait. Kiemelt téma a korrupció is, az erőszak. Felnőtt olvasóként sok mindent ki lehet olvasni a sorok közül, amit a narrátor még nem ért meg, illetve másként fog fel.

Annyira a regény világa olvastatta a kötetet, hogy a szereplők nem is tettek rám különösebben mély benyomást. Cory van a középpontban, és színesen, de nem túl mélyen vannak ábrázolva a körötte élők és ismerősei.

Érthető, mi a különleges benne, érdekes könyv – de inkább érdekes, mint szórakoztató.

McCammon: Egy fiú élete - Mint kortárs: 80% a gyerek nézőpont mágikus. A történet színes és eleven, tablószerű.

Szubjektíven: 60% hangulatos, de hiányzott egy vezető cselekményszál nekem.

Más világokkal szembenézős, küzdős, kapcsolatos.

Derry közismerten más, mint a többi város. Ralph számára azonban ez csak az otthona, ahol már az élete nagyját leélte, ahol megözvegyült. Eleinte nem vesz észre semmit, bár feltűnik neki, hogy egyre kevesebbet tud aludni. A korának, a gyásznak tudja be, de egyre kórosabb a betegség, és egyre kevesebbet alszik. Már olyan dolgokat is felfedez, mely a legtöbbek szeme elől rejtve marad. Más lények is járnak közöttük, egy más dimenzió szülöttei, akik hatással vannak az emberek életére. Ralph már látja őket, és küldetést kap: van itt valaki, aki rosszat művel az emberekkel. Meg kell állítani! Ha célba ér, a mindenség fog szenvedni. Szerencsére a férfi segítőket is talál maga mellé, és lehetősége nyílik az utolsó döntésével egy számára fontos életet is megmenteni.

Stephen King már az előtt is helyezett el kapcsokat a regényeiben, hogy szeretett volna a komolyabb irodalomban is nyomot hagyni. Derry az egyik olyan helyszíne, ami ismerős lesz minden King olvasónak. Az egyik legismertebb története, Az itt játszódik, de sokat emlegetik más műveiben is.

A Nem jön szememre álom is Derry városába vezet el minket. Ám most nem éreztem olyan szürreálisnak, olyan félelmetes helynek, mint a helyszín ígérte. A regény első felében nem is nagyon értettem, hogy fog ebből egy nagyobb történet kibontakozni. Derry normális kisvárosnak tűnt, bár aztán elkezdődtek a furcsa események.

King most azzal játszik el, hogy több dimenziót helyez el egymás mellé, amelyek hatással vannak egymásra. A legerősebb kapocs a Setét Torony világához köti, de talán pont ezért voltam ennyire elégedetlen a kötettel. Egy karaktert kell itt megmenteni, aki abban a sorozatban kell, hogy szerepet játsszon. Szerintem olyan szerepet, ami nem is különösebben emlékezetes. Így eléggé becsapva éreztem magam: nem részei vagyunk most annak a történetnek, csak gondoskodni kell arról, hogy majd az a történet eljuthasson a végkifejletthez. Így ez az egész csak egy nagy előkészület ahhoz, amit már olvastam.

Nem volt benne olyan esemény, amire könnyeden rásütném, hogy horror. Messzebb megyek: ezen a köteten nemhogy nem féltem, még csak nem is izgultan. Valahogy egy percre sem tudtam elhinni, hogy baj történhet. Eléggé untam, ami egy King-történet esetében katasztrófával ér fel.

Olyan szereplőre sem bukkantam, aki mögé egyértelműen fel tudtam volna sorakozni. Ralph, oké, a történet hőse, de nem tett rám mély benyomást. Egy idősödő ember, aki belekeveredik egy nálánál nagyobb történetbe és helytáll. Megvan a maga tragédiája, de ez teszi hőssé. Ő lesz az, aki áldozatot hoz másért. Szimpatikus, de nem éreztem jellegzetes figurának, akit megjegyzek, és akit az emlékeimbe vések. Feledhető.

Sajnos, ez számomra a regény legfőbb jellemzője: feledhető. Az egész cselekmény, a szereplők és a különféle lények és dimenziók is. Máskor díjazom a más regényekhez kapcsolást, de most ezt sem szerettem.

Ez most sajnos nem volt az én regényem, bízom benne, hogy a polcomon várakozó King-kötet sokkal jobb szórakozás lesz majd.

King: Nem jön szememre álom - Mint horror: 35% több szálon vezetett történet utalással más King sztorikra, de túlírva.

Szubjektíven: 10% untam, nem volt ijesztő. Az utalásai is csak fárasztottak, nem adott pluszt.

Alice lassan rájön, hogy Gabriel folyamatosan hazudik neki. Nem zenész, nem is nyomozó, aki ugyanannak a sorozatgyilkosnak a nyomában jár, mint ő. Már nem tud bízni benne, ráadásul a saját emlékei is jönnek vissza.

Már tudja, hogyan vesztette el a gyermekét és a férjét. Terhes volt, már szülési szabadságon, amikor rádöbbent, hogyan kaphatja el a sorozatgyilkost. Egyedül ment oda, a férfi hasba szúrta. Őt meg tudták menteni, de a gyermekét nem. A férje autóval sietett a kórházba, és halálos balesetet szenvedett. Alice mindenkit elvesztett – az apja maradt mellette, akinek volt egy terve. Ő levadászta a gyilkost, és végzett vele. Ezért nem lehet a férfi most a nyomában, és hazugság, hogy Gabriel őt keresi. Mert az a férfi rég halott.

Gabriel erre elmeséli az igazat: nem nyomozó, orvos. Alice súlyos betegségben szenved, folyamatosan veszti el az emlékeit. New Yorkban egy kísérleti kezelésen vesz részt, de elege lett és megszökött. Fel akarja adni. Őt egy barátja kérte meg, hogy segítsen a nőnek. Megszervezték ezt a nyomozást, amin a nő emlékei visszatérhetnek. Alice csak halni akar, de Gabriel még egy vallomást tesz: szerelmes lett belé. Kettejükért harcoljon!

Az utóhangban erősen utalnak rá, hogy Alice megküzdött a betegséggel. Vannak még rossz napjai, de Gabriellel párt alkotnak és közös gyermekük is lett.

Nyomozós, háborús, időt átszelős, felnövős.

Thor a vikingekkel kalandozik, amikor egy holttestet mos ki a tenger. Látszik, kegyetlen halál jutott neki. Thor szeme még valamit meglát: ez egy isten teteme, és valaki meggyilkolta. Egy újabb kalandon újabb halott isteneket talál – már véget akar vetni annak, hogy valaki az életükre tör. Ahogy nyomozni kezd, rá kell jönnie, valaki nagyon rég és eredményesen írtja a halhatatlanokat. Az Istenölő nyomába ered korokon és életeken át, hogy egy mindennél fontosabb harcot megvívhasson. Ám lehet, hogy most olyan ellenfélre akadt, akinek a mennydörgés istene sem igazi ellenfél. Az Istenölő is érzi, számára Thor a nagy ellenfél. Ő az, akit utoljára akar hagyni, akinek a vére bevégezné az istenek korát. Ám az utolsó csatába Thor nem egyedül érkezik: az ifjú, az érett férfi és a vén bölcs együtt vívja a végső csatáját.

Kinek melyik a kedvenc Bosszúállója? Lassan már ott tartunk, bármelyik is legyen, fogunk olyan kiadványra bukkanni, amelyben ő a főszereplő, magyarul is. A Marvel nem véletlenül birodalom, van mögötte a filmeken túl képregények, figurák, mindenféle játékok és nagyon sok rajongó.

A Thor rajongók már örülhettek a kedvencüknek a Loki című képregény lapjain, de most a villámisten előlép főszereplővé az egyik frissebb Fumax képregényben. Nem akarok minden poént lelőni, de az isten múltja, jelene és jövője is a lapokon, így többszörösen is megismerkedhetünk a karakterrel és fejlődéstörténetével.

Thor itt ugyanis nem az a figura, akinek a filmekben láttuk. A fiatal Thor még forrófejű, nagyon bizonyítani akar és megfelelni az apjának. Egy ifjonc, kemény ököllel és harci kedvvel. A bosszúállók közé tartozó felnőtt énje komolyabb és most küszködik az élet nagy kérdéseivel. Ahogy az Istenölő, az én kedvencem is talán ő. Mert erős, igazi hősies isten, de ugyanakkor van egy sebezhető oldala is, valami mélyen emberi. Végül, az istenatya Thor. Neki már megvannak a válaszai, mögötte van nagyon sok harc és szenvedés. Bölcsebb, fáradtabb, de benne van az a szikra, ami a korábbi életszakaszaiban is. Ők hárman együtt egyszerre képesek megmutatni, hogyan fejlődik egy karakter. A lényege marad ugyanaz, de a környezet és a tapasztalat sokat finomít a tulajdonságokon.

Thor mellett az Istenölő is komoly karakterépítést kap. Nem egy céltalan gonoszról beszélünk, hanem egy olyan alakról, akit a szenvedés egy sötét útra terelt. (Neki is látjuk a múltját, jelenét és a céljait.) Sok mindenben együtt is tudtam érteni vele, ugyanakkor a bukása is elrendelt egy ilyen univerzumban. Hogy harcolhatna valami ellen, amivé saját maga is válik? Szerettem ebben a képregényben, hogy képregény volta ellenére valóban építi a karaktereket, fejleszti őket.

A történet cselekménye is változatos és több síkon vezetett. Korszakokon vezet át, több szálon. Akadnak benne nagy harcok, de csendesebb és elmélkedős részek is. Beleférnek nagy tragédiák, de humor is.

A képregény grafikai része is figyelemre méltó. Festményszerűek a képek, sokat kifejeznek önmagukban is, jó volt őket nézni és lapozni a kötetben.

Szerettem ezt a kiadványt. Fogom még lapozgatni és olvasgatni.

Aaron: Thor – A mennydörgés istene - Mint képregény: 90% a grafikája festményszerű, a cselekmény összetett, a karakterek erősek.

Szubjektíven: 85% bejött a humora, szerettem a kötet kivitelezését is. Drámai is tudott lenni.

Házasságos, naplóírós, hagyományokkal szakítós, keleti.

A férfi egyetemi tanár, már idősödő japán úriember. Naplót ír, mellyel át akarja hidalni a kommunikációs szakadékot a felesége és maga között. Mert vannak dolgok közöttük, elsősorban a szexuális életükben, melyeket nem tudnak megbeszélni az asszonyba nevelt hagyományos elvek miatt. De amelyeket meg kellene oldaniuk. Hiszi, ha a nő elolvassa a sorait, megoldást találnak a gondjaikra. Rájön, a felesége is naplót vezet, ennek elolvasását azonban ő maga kerüli. A nő viselkedéséből igyekszik olvasni, élvezi, hogy a felszított féltékenység és a megfelelő gyógyszerek újra potenssé teszik. A rejtett gyanakvását pedig igyekszik elnyomni. Közben a felesége is folytatja a maga játszmáit, a hagyományok és tisztesség látszata mögött boldog és kielégített akar lenni, bármi áron.

Már aludtam rá kicsit, így árnyaltabban látom, mi is akar ez a regény lenni. Egy párkapcsolat problematikáján keresztül bemutatja, hogy változott meg a kultúra a felgyorsuló világban, és ennek milyen következményei vannak az egyes emberekre és az erkölcseikre.

Japán hagyományos kultúrájában a férfiak domináltak, szigorú társadalmi és viselkedési szabályok szerint éltek az emberek. A regény hősnőjét ennek a szellemében nevelték fel, de egy teljesen megváltozott világban kellene ezek az elvek szerint élnie. Folyamatosan érkezik a nyomás, hogy hasonuljon a környezetéhez. Még az olyan látszólag apró dolgokban is sok a mélyebb pszichés hatás, mint a ruházata. A nevelése szerint hagyományos, japán kimonót kellene viselnie. A jelenben viszont ott vannak az európai ruhák és ékszerek, parfümök. Az, hogy a külsőt megváltoztassa, hozza magával, hogy belül is változzon. Hogy a nyugati kultúra hirdette önmegvalósítás és boldogságkeresés legyen a fontosabb.

A regényben érdekes a szereplők közti dinamika. A felszínen mintaházasság, hagyományos értékek szerint. A felszín alatt azonban kimondatlan problémák vannak, sokféle és szexuális feszültség is. Elsőre a férfi tűnik a negatívnak, aki változtatni akar, és erre kényszeríti a nejét is. Ám ahogy kibomlik a cselekmény, a nő az, aki igazából a drasztikus változások megtestesítője. Ő az, aki mozgatja a szálakat és sokkal több titka van, mint amit az olvasó sejthet az események közepette.

Amiért utáltam, amiért a regény felhúzott, hogy ez a nő végtelenül álszent és manipulatív. Neki fontos, hogy őrizze a jó, hagyománytisztelő asszony álcáját, közben meg olyanokat csinál, hogy a hajam égnek áll. Önző, aki simán tönkreteszi a körötte levők életét, legyen az a lánya, vagy a férje. De mindenkinek játssza az áldozatot. Azzal nem lenne bajom, ha felvállalná magát és a tetteit. Akkor azt mondanám, modern nő, aki a boldogságáért kész változtatni az életvitelén, harcos. De így, hogy alakoskodik, megjátszós, csak a megvetésem jut neki. Hogy lehetne mindkét világban nyertes? Ez, hogy mindent akar, semmit nem ad fel, csak hazudik és kavar, miközben romlásba dönt mindenkit…

Az értékválsággal együtt jár az erkölcsi romlás. Ez is benne van ebben a történetben. De a nő esetében mélyebb a probléma.

Bár van erotika is a cselekményben, messze nem úgy, mint a nyugati erotikus regényekben. A szex is tünete annak a társadalmi, szociális helyzetnek, ami a cselekmény mögött megbújik.

Tanizaki: A kulcs - Mint kortárs: 85% eltalált karakterek, érdekesen bonyolított kapcsolatok, mai válsággal.

Szubjektíven: 30% annyira utáltam a feleséget, hogy az megrontotta az egész élményt.

A következőkben lesz itt egy névsor, szakmákkal. Egy szerző találta mindüket. De ki a szerző?

• Ethan Burke, különleges ügynök (ő a legismertebb történetének hőse, sorozat is készült belőle)
• Jason Dessen, tanár - egy más világban a világ legnagyobb tudósa
• Abigail Foster, az apjával egy veszélyes expedícióra indul (Tudom, nem szakma, de így többet segít...)
• Barry Sutton, rendőr

Megoldás: Tovább!