Louise visszajelöli Mariát a neten, és közben próbálja lenyomozni a közös ismerőseiket. De láthatóan senki nem tud semmit, aki vele együtt benne volt a zaklatásban, úgy tesz, mintha nem is lett volna semmi. Az iskolai találkozón se történik semmi, Maria nem bukkan fel. Louise csak annyi újdonságot tud meg, hogy a volt férje, Sam szerezte a drogot, amit a lány italába kevertek.

Sophie, Louise középiskolai legjobb barátnője viszont holtan kerül elő. Ő volt az egykori zaklató banda feje, de most úgy tett, mintha ők semmit nem tettek volna. Louise egyre jobban aggódik, és fél, hogy ő lesz a következő.

Ő jön, de máshogy, mint várta. A kisfiát elviszik az óvodából, a dolgozóknak azt mondták, a nagyanyja jött el érte. Üzenetet kap, hol legyen a meghatározott időben, vagy nem látja többé a gyerekét. Elmegy, és kiderül, kié a Facebook profil. Maria anyjáé, aki tudta, hogy zaklatták a lányát, és tudta, hogy Louise árulása miért volt annyira súlyos.

Mert Louise eleinte barátságos volt, szimpatikusak voltak egymásnak Mariával. De Sophie bántani akarta a lányt, és erre rávette Louise-t is. Nem tudták, mit kellett a lánynak már kibírnia. Az előző iskolájában volt egy fiú, aki beleszeretett. Maria csak barátkozni akart, amit a fiú nem értett meg. Követni, zaklatni kezdte, majd elterjesztette róla, hogy egy ribanc. A család ezért el is költözött, de a pletykák követték a lányt. Louise segíthetett volna, de a másik oldalt választotta. Maria nem bírta ki, öngyilkos lett, és az asszony azt akarja, Louise is annyira szenvedjen, mint ő. Pedig azt nem is tudja, hogy a bálon Maria italába Sophie biztatására Louise drogot kevert, így lehet, hogy nem is öngyilkos lett, csak bedrogozva elvesztette az egyensúlyát, beesett a folyóba és megfulladt.

Még időben közbelépnek, Louise visszakapja Henry-t, akinek nem esett baja.

De nem áll össze neki a történet. Valami nem stimmel. Ki ölte meg és miért Sophie-t? Valami Maria esetében sem stimmel. Sammel mennek hazafelé, amikor hirtelen rádöbben. Sam.

A férfi észreveszi a szemében, hogy rájött. Így már bevall mindent. Akkor a buliban Louise nem akart szexet, de őt nem bántotta érte. Ártatlan volt még. De hallotta, milyen volt Maria korábban, a pletykákból. Őt kezdte el követni és leteperte. A bedrogozott lány próbált védekezni, de Sam megerőszakolta. Maria megfenyegette, feljelenti. Sam ezért végzett vele. Sophie volt az egyetlen, aki látta kettejüket együtt, és már nem akart hallgatni, hogy veszélyben érezte magát. Vele is végeznie kellett.

Most Louise sorsa pecsételődne meg, de mielőtt Sam végezne vele, megjön a segítség. Sam börtönbe kerül, és Louise végre megszabadulhat. Már nem kell magát hibáztatnia a lány haláláért. És a házassága emlékén is túl tud lépni, amibe már látja, mennyire helytelen volt, ahogy Sam bánt vele. Aki hagyta, hogy magát hibáztassa. Aki az erőszakos szexet szerette, amibe néha nagyon messze is elment. De már vége.

Gyászolós, gyereknevelős, boldogulós.

Nora Webster elvesztette a férjét, és most egyedül kell boldogulnia a gyerekei felnevelésével. A két nagylánya már felsőfokú tanulmányokat folytat, az iskoláztatásba besegít a férje családja is, de így is élre kell állítania minden garast. Fiai még kisebbek, otthon vannak vele, és jobban igénylik a jelenlétét és segítségét. Különösen Donal, akinek előjött a dadogása is az apja halála után. Az asszonynak nem marad ideje a saját gyászára, vigyáznia kell a fiukra, és állást is kell vállalnia. Nehezen adja fel a háziasszonyi létet, és minden lében kanál, rosszindulatú felettese is megnehezíti az életét. Nora nem mutatja, de egyre jobban küszködik, és próbál a zenébe kapaszkodni, melyet mindig csak hobbinak tekintett és hanyagolt is, hiába örökölt művész édesanyjától szép hangot és tehetséget.

Colm Tóibín neve egy korábbi regénye, a Brooklyn miatt lehet ismerős nálunk. Talán, nem is annyira a könyvet olvasták többen, hanem látták a filmet, ami készült belőle. Azt a filmet szeretem, többször láttam is. A könyvet is olvastam, de nem tudnám megmondani, melyik a jobb. Korrekt filmet csináltak belőle, nincs nagy különbség.

De amiért annyira emlegetem a Brooklynt, az, hogy ugyanebben az univerzumba visz vissza Nora története is. Időben az után játszódik, hogy Eilis visszahajózott Amerikába. Rögtön az egyik nyitójelenetben értesülünk is erről, hiszen Nora vendége az a mrs. Lacey, aki Eilis anyja. Emlegeti a lányát, ha nagyon kicsit is. De aki azt a sztorit ismeri, ráismer. (Én nem bántam volna, ha kicsit többet is emlegetik, mi lett vele, miután visszatért Tony mellé.)

Mégis, teljesen más ez a történet. Ebben nincs semmi ifjúsági jelleg, ez már egy felnőttregény. Aminél nem is olyan egyszerű meghatározni, miről szól. Mert nincs olyan cselekménysora, mint a másiknak. Nora megözvegyült, és igyekszik tovább élni, és ennyi. Nincs szerelmi szál, mint pl. a Szerelem 5 lépésben esetében. Nincs mély dráma, nincs pörgős eseménysor. Csak egy anya, aki özvegy lett és megint dolgozni kezd.

Amire így elsőként figyelni tudtam, és lekötött, az ír viszonyok. Kötöttebb, merevebb itt az élet. Ugyanazok a szúrások és bántó tényezők, amelyek miatt Eilis új otthona Brooklyn lesz, itt is megvannak, csak másként érintenek egy 4 gyerekes anyát, aki ebben élte le az életét, mint egy korai huszonévest, aki éppen belekezd a mindennapokba. Alig van lehetőség bármire is, aki tud, menekül innen. A fiatalok mennek Londonba, Brooklynba, esetleg Dublinba. Aki marad és idősebb, a kapcsolati tőkéjéből igyekszik valami kézzelfoghatót kihozni. Így lesz Norának is állása, ismerősök segítségével.

Majd Nora maga lett az, akire ráfókuszált úgy a szerző, hogy érezni lehetett, a téma is nagyon hozzá köthető. Nem mondanám, hogy a gyászfeldolgozás az. Inkább az élet folytatása. Nincs benne úgy fájdalom, szenvedés, mint a gyászos regényekbe. Nora csendesebb, egyszerűbb. Csak ki kell találnia, hogyan fog most élni. Ki kell alakítania egy új napirendet, és meg kell találnia, ami a hobbija, szórakozása lehet (a zene).

E fenti kettő ki is adja a regény két erősségét. Nagyon karakterközpontú, érzékeny a jellemrajz. Elsősorban Nora esetében, de a gyerekeit is árnyalja a szerző. Másrészt, megragadja a korhangulatot, és elringat benne.

Tóibín: Nora Webster - Mint kortárs: 70% karakterközpontú, erős hangulatú atmoszférával, minimális cselekménnyel.

Szubjektíven: 40% a szöveg jó, de nekem annyira hiányzott valami cselekmény és konfliktus!

Varázslós, múlt titkait kutatós, háború előtti.

Grindelwald szövetségeseinek hála kijut a fogságból. Azonnal meg is kezdi a tervét, melynek végcélja az emberek feletti uralom, és a varázsvilág hatalmának kiterjesztése lenne. Az aurorok világszerte a nyomába erednek, az angolok Göthét szeretnék besorozni, hogy Credence nyomába eredjen, akire Grindelwald is szemet vetett. Göthe megtagadja, még akkor is, amikor Dumbledore kéri hasonlóra. Viszont, amint képbe terül Tina, aki azt hiszi, hogy a férfi eljegyzett mást, máris kész nyakig ugrani a kalandba. Mindenki Párizsba megy, ahol Credence a múltját keresi, mindenki más meg őt, miközben szerelmesek vesznek, össze vagy éppen békülnek ki.

Belém hasított, hogy azért lényeges különbség van egy filmkönyv és egy könyvként kiadott forgatókönyv között. A filmkönyvnek van lehetősége hozzátenni a filmhez, gyakran sokkal szórakoztatóbb lesz, mint a mozgókép. Pl. jobban tetszett az Assassins Creed film is regényben, vagy a Valerian. A forgatókönyv ezt nem tudja megtenni.

A Legendás állatok 2. forgatókönyvének olvasása közben teljesen, és totálisan ugyanazok a panaszok fogalmazódtak meg bennem, mint amikor a filmet néztem. Itt esetleg még jobban is éreztem a súlyokat, mert a filmet a látványa feljavítja.

1: a cselekmény üressége. Az egész konkrétan egy nagy előkészület, hogy a jövőben merre viszik tovább a cselekményt. A háború, a varázslók közti harc még nem tör ki, ez a vihar előtti csend, amikor mindkét fél kivár és csendesen vadászik a másikra. De még a végére betett harc is nagyon vérszegény, ennél Rowling talált már ki lényegesen ütősebb összecsapásokat. A drámáról nem is beszélve… bármelyik Harry vs. Voldemort csörte sokkal fájdalmasabb, elemibb volt, mint amit itt kaptunk.

2: a feleslegesen sok és ki nem fejtett utalás. Ugyan eleinte élveztem ezeket, de már úgy érzem, hogy ezzel csak belemagyaráznak dolgokat. Nagini, aki egyszer nő is volt. Több száz oldalnyi Harry Potter regénybe erről szó sincs, most meg behozzák. És mi értelme? Még csak a viszonyok sincsenek rendesen kifejtve. Szerintetek Credence és Nagini szerelmesek, vagy csak bajtársak voltak? A filmbe, de most se lett világosabb a kérdés.

3: ami menő fordulat akar lenni, nem üti meg az olvasót. Kifejezetten rühelltem, ahogy tulajdonképpen a sztori arra van kihegyezve, hogy Leta titka kiderüljön. Most komolyan, ezért a történetért kellett egy egész kötet? Még egy filler részhez is kevés.

4: a szereplők lebutítása. Kivétel nélkül, mindenki. Göthe és Tina szerelmi ál-konfliktusa egy rosszul megírt újságcikk miatt röviden, röhejes. Ahogy Quennie megbolondul, pedig eddig nem volt ostoba, még fájdalmasabb. Se Göthe, se Jacob nincsenek az eseményekben, úgy éreztem, itt mindenki csak sodródik.

Egy valami van, amire több időm volt. A jóslatra az utalások itt jobban kijöttek. Az már csak a személyes kínom, hogy ezt is annyira ködösítik, hogy igazából nem lehet érteni, miért olyan fontos az a látszólag semmit mondó jóslat.

Nagyon úgy éreztem, hogy a filmes látvány nélkül ez túlírt és felesleges is, csak egy újabb bőr lehúzása a Potterverzumról, a pénzért.

Rowling: Legendás állatok 2. Grindelwald bűntettei - Mint forgatókönyv: 50% formailag oké, de a film látványa nélkül sovány a cselekménye.

Szubjektíven: 50% az tetszett, hogy egyes részeket jobban átrághattam, de kevesellettem.

Van itt 6 kép. Amelyek közül 5 egy regénysorozatra utal, de a 6. nem.

Melyik ez a sorozat, melyik a kakukktojás?

A zárójelben egy kis segítség rejtőzik: (A szerző ugyanazt a nevet viseli, mint a sorozat, magáról nevezte el a főhőst. Aki az elején egy kamasz, a végére meg felnőtt kamasz testben, és a Végzettel vívja az igazi harcot, bár látszólag egy háborúba csöppent két faj között.)

Megoldás: Tovább!

Gyerekrablós, szerelmes, gyászolós.

A 4 éves, tündéri Kiera az apjával szeretne lenni. Amberly nem szeretné azt magyarázni a lányának, miért kellett a férfinak elköltöznie, miért nem lehetnek egy család. Így inkább teljesíti a kívánságát: Kiera a játszótérre szeretne menni. Kimennek, hiába van éjjel. Amberly egyet telefonál, és mire felnéz, a kicsi már nincs sehol. Hova tűnt? A rendőrség azonnal megkezdi a nyomozást, és az orvos Jamie is rohan a lányát keresni. Ő a mindene. Ahogy a lánya, ő sem érti, miért nem lehetnek már egy család, noha megküzdöttek egymásért a szerelmével. Most élete minden terhe rászakad, és ahogy szembesülnek azzal, mi történt a kicsivel, a lavina maga alá temeti. Még próbál küzdeni, talpra állni, de elég még pár pofon, hogy úgy érezze, ezt már nem lehet tovább bírni.

Érzelmi gyomros, romantikus körítéssel. Ha röviden jellemeznem kellene a kötetet, ezt választanám. Benne van, hogy mennyire hat az emberre, hogy fájdalmas, de ugyanakkor romantikus sztori is. Bátran olvashatja az is, akinek a romantika, akinek a dráma, vagy akár a thriller a műfaja.

Mert Nielk nagyon jól szerkeszti a történetet. Eleve a gyerek eltűnése egy thriller vonalat indít el, ahol a szülők egyre nagyobb feszültségbe vannak. Szökés, gyerekrablás, gyilkosság? Egyáltalán, mit tudnak tenni egy ilyen helyzetben? Amikor már tudjuk, mi történt a kislánnyal, akkor is vannak titkok és rejtélyek, amelyekkel fenntartja a figyelmet és a feszültséget a szerző, nagyon rutinosan.

Mert a végéig nem lehet tudni, hogy Amberly és Jamie miért nem lehetnek együtt, noha mindenkinek nyilvánvaló, hogy szerelmesek egymásba. Ahogy az is fokozatosan derül ki, hogy milyen múltbeli traumákat kell cipelnie a férfinak.

Jamie és Amberly története a kezdetektől visszatekintésekben bomlik ki, és ez bizony hamisítatlan love story a legnagyobb klisék újrahasznosításával. A gazdag lány, szegény fiú tiltott szerelme pár brutális fordulattal. De a vége is azt mondatja velem, inkább romantikus, mint drámai, bár van benne bőven gyomros.

Mert Jamie története, ahogy eljut arra a pontra, hogy mindenkinek jobb lenne, ha nem is született volna meg, pokoli dráma. Van benne gyerekkori bántalmazás, tönkrement karrier, és az Amberly szerelem is.

Nielk leginkább Jamie szemszögét és érzelmeit bontja ki, és le tud vinni a mélységekbe, ahova a hősét küldi. Egyszerre lehet sajnálni, együttérezni vele, de drukkolni is, hogy élje túl ezeket is és kezdjen el építeni, derüljenek ki az igazságok, amelyek más irányba vezethetnek.

Érezni a regénybe, hogy Nielk két dologról akar nekünk mesélni. Az egyik, hogy nem lehet olyan mélyre merülni, ahonnan ne lehetne felemelkedni, csak pokolian meg kell érte dolgozni. A másik, hogy az emberek gyakran maguk teremtik meg a poklot, amiben élni kényszerülnek. A kényelem, a félelem, néha még az önfeláldozás is csak arra elég, hogy saját és mások számára is rossz helyzeteket teremtsünk. Hogy sokat segíteni, ha titkok helyett beszélnénk.

A regény cselekménye, az érzelmi részei, de a szövege is olvastatja magát. Korrekt könyv, megrázott, de adott is. Jöhet a szerző más kötete is!

Nielk: Sose engedj el! - Mint dráma: 80% van jó thriller szála, érzelmileg nagyon átélhető, jól felépített karakterekkel.

Szubjektíven: 90% beletört kicsit a szívem. Lekötött, jó az időkezelése, és sírósan szerethető.

Cím: UnWholly

Szerző: Neal Shusterman, aki ifjúsági regényeket és gyerekkönyv sorozatokat is ír. Több kötete jelent már meg nálunk is. Szerettem a Tesla sorozatát is, de a kamaszoknak írt Unwind sorozat eddig tőle a kedvencem.

Műfaj: posztapokaliptikus ifjúsági

Cselekmény: Cam a szétbontásoknak köszönheti a létét. Mint egy modern Frankenstein szörnye, ő is mások testrészeiből lett összerakva és életre keltve. Keresi a helyét a világban, az identitását, és gyötrődik azon, neki vajon van-e lelke. Amikor egy különösen kegyetlen testvadásszal kerül összetűzésbe, a sorsa összefonódik az első kötetben megismert srácokéval.

Várható megjelenés: 2012 óta angolul kapható. Magyarul az első részt hozta ki a Könyvmolyképző lassan 4 éve, azóta várom a folytatást.

Miért várós?

- Nem minden kötete, de több tetszett a szerzőnek, mint ami nem.

- Ennek a sorozatának nagyon ütős lett az első része.

- Kíváncsi vagyok, merre halad majd a cselekmény.

- Nekem bejönnek a posztapokaliptikus sztorik, legyen az ifjúsági, vagy felnőtt irodalom.

Kapcsolatos, jó szomszédi iszonyos, kavarós.

Karolina már elmúlt pár évvel 50, de remekül tartja magát. A haja mindig rendezett és szépen festett, odafigyel az alakjára és megvannak a maga elvárásai. Jánoshoz a kényelem vezette, aki jó 30 éve eltartja, akinek szült egy lányt. Akit nem szeret szenvedéllyel, de akitől elvárja, hogy hódoljon előtte. Amit nem tesz meg egy ideje. Karolina aggódni kezd: csak nem a frissen elvált, dögös 40-es szomszéd nőre vetette ki a hálóját? Gabi után kezd el kémkedni, akiről meggyőződése, hogy Jánosra fáj a foga. Így, amikor az önkormányzat felajánlja, hogy fizetnek azért, hogy kertésznek alkalmazzon egy fehérgalléros bűnözőt, az érkező jóképű Attilát Gabira küldi. Indulhat a férj megtartó hadművelet, nem is számít, hogy Gabi mit akart vagy sem!

Az univerzumépítés egy szórakoztató történetben soha nem rossz ötlet. Ha az egyik sikeres lesz, az majd húzza magával a többi projektet is. A legjobb példa a Marvel, de ha regényt akarok mondani, akkor Cassandra Clare árnyvadászait emelném ki. És már minden műfajban épülnek az univerzumok, már romantikusban is. Emlékszem, szörnyülködtem ezen már.

R. Kelényi Angelika története is egy univerzum része. Emlékeztek még a 40-es Emmára, aki attól tartott, hogy pár évvel fiatalabb férje megcsalja? Nos, most megismerhetitek Gabit, aki az ő egyik legjobb barátnője. Felbukkan a sztoriban Emma is, és megtudjuk, mi történt vele azt követően, hogy lezárult a saját regénye. De azért ez Gabi, János, Karolina és Attila regénye. Nem is értem, mi értelme volt ide keverni Emmát. A történet szempontjából semmi, csak így össze lehetett kötni a két regényt. Ahogy mondtam, univerzumépítés.

Karolina, nem tudom, annak szánták-e, de számomra nagyon komikus figura lett, akinek a dolgain nagyon tudtam nevetni. Amiben volt egy kis káröröm is, mert a hozzá hasonlók szenvedéseit tudom élvezni. Annyira unszimpatikus az a nő, hogy nagyítóval kell keresnem benne valami szerethető vonást. Hiú, nagyravágyó, kavarós, sok tekintetben előítéletes is. Az valami brutális, amikor félreérti a lánya párjának a nevét, és azt hiszi, a lánya leszbikus lett. És győzködi magát, hogy a leszbikusok is emberek. És mennyire örül, hogy Marián nem Mariann. Mert így visszatérhet a maga bigott kis nézeteihez.

A regény fele Gabi szemszöge, aki most kezdi kiheverni, hogy a férje lecserélte egy 15-20 évvel fiatalabb nőre. Neki gondjai vannak, színesebb lelki élete, és útkeresése. Amibe túl gyorsan jön bele az Attila szerelem, de mivel romantikus szórakoztató regény, lenyeltem, hogy a szexi, ex-bűnöző kertész jön, lát és győz.

Kevés szereplőt mozgat a szerző, a férfiak nagyon vázlatosak is. Gabit és Karolinát jobban megírta, beenged a lelkükbe, és kicsit mindkettő cipőjét fel lehet húzni. Így nem csak nevettetni próbál, valami mélyebb átadására is törekszik, amit Emma sztorijában ennyire nem éreztem. Csak nem egy kis írói fejlődés?

Itt jól sül el, hogy mennyire agyament a konfliktus. Jól működik hozzá a komédia panel, így nem azon agyaltam, mennyire mondvacsinált az egész helyzet. Még az a csavar is ült, amikor János bejelentett pár dolgot otthon.

Egyszer elment, néhol kifejezetten jópofa, de újraolvasni ezt sem fogom.

R. Kelényi: Váláshelyzet - Mint humoros: 60% kevés, de elkapott karakter, olvasmányos, sok helyzetkomikum.

Szubjektíven: 50% el voltam vele, de a varász nem jött meg. Nem szerettem meg senkit se.

Netes, osztálytalálkozós, régi titkos, zaklatós.

Louise élete kétszer is nagyot fordult. Egyszer kamaszkorában, egyszer két éve. Kisfia apja, a szeretett férje elhagyta egy másik nőért. Csak most kezd el jobban lenni, és próbálni a világ felé nyitni. De akkor kap egy ismerősnek jelölést a Facebook-on. Maria jelölte be, aki több mint 20 éve halott. Akinek a haláláért máig hibáztatja magát, és súlyos titkot őriz iskolai zaklatásról és egy végzetes bál éjszakáról. Ugyanekkor elhívják az iskolai osztálytalálkozóra is. A nő egyre nagyobb veszélyben érzi magát, valaki figyelemmel kíséri, fenyegető üzeneteket küld, és mintha ismerné a múltja titkait. Lehet, hogy Maria még él és eljött bosszút állni? Miközben Louise próbál nyomozni a középiskolában történtek után, egyre közeledik a találkozó dátuma is.

Újabb női thrillert tehetünk a polcra, és Laura Marshall kötete a korrektek közé tartozik. Olvasmányos, női témákat is boncol, jó a dinamikája.

Két téma van a középpontjában: kiemelten az iskolai zaklatás. Annak több formája, hatása. Elsősorban női szemszögből, mert azért van különbség itt is a nemek között. A regényből is kiindulva a lányok alattomosabbak. Ha a fiúknak nem tetszel, előbb fognak fizikailag is neked menni, fellökni és megütni, mint pszichésen tönkretenni minden szabad perced. A lányok ellenben? Ha az Ismerősnek jelölt példáinál maradunk, a pletyka a legkevesebb. Hirtelen használt tampon bukkan fel a táskádban, és hasonlók.

Marshall nagyon jól megfogja, hogyan járul mindehhez a csoport nyomása. Hogy lesz zaklató egy olyan lány is, aki különben a barátod lehetne. Mit érez, aki elszenvedi, és aki zaklat. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy Louise a zaklatók oldalán találja magát, miközben ő nem egy tipikus zaklató. Sajnálja Mariát, az elején barátkozik vele, csak a csoport nyomása képes változtatni a viselkedésén.

Engem a regény ez a része, a középiskola jobban meg is fogott, mint a jelen. Ugyan érdekes, ahogy egyre nő a nyomás, de Louise nem egy hivatásos nyomozó, csak kérdezgeti az embereket és kombinál. Meg egyre jobban retteg.

A regény másik témája a végére érkezik, és nincs előtte logikai kapocs. A nők kihasználása, házasságon belüli erőszak – de a semmiből felvezetve. Louise majd beleroppan, hogy Sam elhagyta, és nosztalgiázik. Milyen jól éltek, mennyire szerették egymást, még a szex is hiányzik neki. Aztán a végére kiderül, ami. Én meg fogom a fejem, és nem értem. Ok, Marshall meg akart lepni, de szerintem nem kellene olyan csavart beletenni, ami ellent mond annak, amit korábban állított! Azt meg ne mondja nekem senki, hogy bárkinek is hiányozna egy olyan kapcsolat, amit megtudtunk Louise és Sam viszonyáról!

De az tetszett, hogy egyszerre igyekszik pszichésen és cselekményben is pörgetni a szerző az eseményeket. Fontos, mit hogyan él meg Louise, de történnek is vele dolgok. Lehet, hogy az egy újabb fenyegető e-mailt jelent, de az mozgatja majd a történéseket.

Jó a könyv hangulata is, Marshall tud feszültséget teremteni. Átadja, hogy Louise mennyire veszélyben érzi magát. Jó a titokkeltés is, ha a megoldás nem is a kedvencem lett.

Itt még a karaktereket se utáltam, csak a végét kell még emésztenem. Összességében korrekt.

Marshall: Ismerősnek jelölt - Mint női thriller: 80% feszült történet. Érzelemben, cselekményben is pörög, a vég logikátlan.

Szubjektíven: 75% lekötött, tetszett is, de a vége kiakasztott. Utálom a derült égből villámot!