• Magnus, áruld el. Mi a baj?
• Fontos nap a mai, Lucia. Elég ironikusnak találom, hogy mind közül végül épp ma tértél vissza hozzánk. Hozzám.
• Miért, mi van ma?
• Az esküvőm napja.

Lucia tátott szájjal meredt a bátyjára, és küszködve próbált felülni az őt körülvevő számos vánkos és párna között.

• Micsoda? Kit veszel el?

A fiú állkapcsa megfeszült.

• Cleiona Bellos hercegnőt.

Lucia nem akart hinni a fülének.

• Ezt előre elrendezték.

Magnus sokatmondó pillantást vetett rá.

• Ó, dehogyis, egyáltalán nem. Miután segítettem elfoglalni az atyja királyságát, és tönkretenni az egész életét, mit tehettem mást, őrülten beleszerettem. Hát persze, még szép, hogy elrendezett! (Rhodes: Lázadók tavasza)

A pánik még soha senkit nem segített a túlélésben. Uralni kell a helyzetet. (Grylls: A sárkány küldetés)

• Tudod, a hadsereggel beutazhatod a világot, érdekes emberekkel találkozhatsz…
• És megölheted őket. Ja, tudom. (Parks: Az idegen a házamban)

• Nem élünk már a sötét középkorban…

Mondjuk, éppenséggel abban éltek, de aki benne él, az sosem látja a sötétséget. (Cowell: Hajdan varázslói)

Ez a baj a történelemmel. Ami nincs ott, azt nem láthatod. Érzékeled a hiányát, de már sosem tudhatod, mi volt az. (Alderman: A hatalom)

Tudom, hogy szereted a történelmet, Abigail! Vésd az eszedbe, azok, akik nem tanulnak belőle, arra ítéltetnek, hogy megismételjék. Vagy inkább… Akik tanulnak belőle, képesek megismételni? (James: Aranykalitka)

Elképesztő tehetséget fejlesztett ki magában arra, hogy az aktuális hatalom elképzeléseit a sajátjának érezze. Még ha az aktuális hatalom éppen egy kiégett ügyésznő és egy relatíve nagy befolyással bíró vidéki vállalkozó alkalmi detektívkettőse is. A Simlis és a Szende, Kate Beckett és Richard Castle, Lucifer Morningstar és Chloe Decker magyar módra. Na, ezért hagytam itt ezt a szánalmas országot. Meg a háromezer-ötszáz euró nettó miatt. (Mészöly: Rókabérc, haláltúra)

• (…) egy szakember a saját kezével végzi a műveletet.
• Úristen, és a páciens milyen állapotában?
• Nyugalmi…
• Nem lehet valami szép hivatás: pénisznyújtogató. (Wild: Jó szeretők)

Technikás, titkos, hazugságos, kutatós.

Riccardo kutató, aki az emberi viselkedéssel foglalkozik. A legutóbbi állása pont a legjobbkor talált rá: az apja meghalt, a barátnőjéről kiderült, hogy rendszeresen csalta. Az új kutatás segített túlélni. Plusz, itt ismerte meg Annát, aki a csapat egyetlen női kutatója lett. Eleinte nem tetszett neki a lány nőként, de a közös munka alatt közel kerültek egymáshoz, és pár hete titkos kapcsolatba élnek egymással. Egy este Riccardo kap egy ingyenes, új programot a telefonjára. Telepíti, de egyszerre nem észleli a változást. Majd rájön, a program egyfajta hazugságvizsgáló. Ahogy írnak neki, kijelzi, igazat vagy hazugságot üzentek neki. Eleinte nem akar hinni a szemének, de ahogy teszteli a programot, ráébred, igaza van a gépnek. Még fejlődik is: az igazságot is kiírja a kapott hazugság helyett. Riccardo ennek fényében vizsgálja a kapcsolatait, bár a program további fejlődése már fenyegető.

Bár nem a kedvenc zsánerem, tény, hogy a sci-fi az egyik legszínesebb. Előremehet évezredeket az időben, vagy csak a közeli jövőbe kalandozik. Szerepelhetnek benne robotok, génmanipuláció, űrlények, ember teremtette vagy másvilági szörnyek. Végtelen a paletta: lehet tudományos, kalandos, szerelmes, filozófiai és még sorolhatnám.

Ami engem a legjobban le tud kötni, egy-egy kivételtől eltekintve, az olyan történet, ami a nem túl távoli jövőben játszódik, és a technikai fejlődés veszélyeire hívja fel a figyelmet. Pontosan az, amit a tévében a Black mirror sorozat bemutat. Ezt most azért emlegetem fel, mert az Anna éppen hazudik is beleilleszkedik a sorba.

Képzeljük el a programot, ami felfedné a hazugságokat, amiket el akarnak hitetni velünk! Kicsit, nagyot, mindent! Hova vezetne egy ilyen program? A regény ezzel foglalkozik, és nekem akaratlanul is eszembe jutott az Agymenők azon része, amelyben Sheldon kapott egy eszközt, mely értelmezte neki az emberek arckifejezéseit és gesztusait. Eleinte ott is jónak tűnt, ahogy a regényben is, de aztán mindkettőben eljutottak oda, hogy vannak hazugságok, melyeket békében kell hagyni.

Nekem ez volt a regény legfontosabb tanulsága. Nincs, és nem is lehet teljesen őszinte ember a világon. Ferdítünk, elhallgatunk, túlzunk, kiszínezünk, hazudunk dolgokat. És vannak köztük nagyon természetesek, ezek már a mindennapjaink része. Ha elkezdünk helyettük őszinték lenni, valami kisiklik. Képzeljétek csak el, ha egy „Hogy vagy?” kérdésre mindig, mindenki őszintén felelne!

A regény alapötlete tehát jó, megmozgatta az agyam.

Sajnos, a cselekmény és a karakterek már ennyire nem nyerték el a tetszésem. A cselekmény lassú, és nem sok minden történik. Ha azért nem is unalmas, az izgalmas jelző sem illik rá. Nincsenek olyan karakterei, akiket engedett volna a történet megkedvelni.

Egy csavarral igyekezett a szerző az egészet feldobni, ami még tetszhetett volna is, ha másként írja meg. Azzal, hogy a mindentudó elbeszélő direkt elferdíti a történéseket, becsap, hogy a végén az igazság még döbbenetesebb legyen, én rosszul éreztem magam. Oké, hogy mindenki hazudik, de még a szerző is az olvasóinak? Ez kifejezetten rosszul esett.

Ugyan a témában látok lehetőséget, de a kibontása nem nyerte el a tetszésem.

Anna éppen hazudik - Mint sci-fi: 60% érdekes alapötlet, gyors fejezetek, gondolkoztató. A cselekmény kevesebb.

Szubjektíven: 40% az elbeszélő húzásai nagyon nem tetszettek, a cselekmény se az igazi.

Elnyomásos, szerelmeseket elválasztós, zárdai életes.

1950-es évek, Magyarország. Egy vidéki kisvárosban az ÁVH egyik fejesének 17 éves lánya rendszeresen zongoraleckéket vesz. Itt találkozik tanárnője pár évvel idősebb unokaöccsével, a zongoraművésznek készülő Istvánnal, akinek a tehetsége meglenne a karrierhez, de nemesi származása miatt a rendszer hátráltatja. A fiatalok között kibontakozik az első szerelem, de a lány édesapja ellenzi a kapcsolatot. Hogy elválassza a szerelmeseket, lányát zárdába adja. Borbála döbbenetére a zárdában szabad szellem uralkodik: miután a német és szovjet megszállók is prostituálták az apácákat, van egy abortusz programjuk, és a kényszerből itt levő lányok megtalálhatják a módját szerelmeik megélésének is. A lány után utazó Istvánnal nekik is jut néhány boldog perc, de a rendszer ellenük dolgozik.

Inkább a filmek kapcsán, de szoktam emlegetni, hogy most az a trend, hogy olyan szempontból dolgozzuk fel a háború élményét, ahogy korábban nem volt divat. A legjobb példa a Homok alatt, de tudnék mondani másokat is. Elkopik az a győztes heroizmus, ami a nagy, klasszikus háborús történetek sajátja volt.

Ebbe a trendbe illeszkedik az Apácabordély is, ami annak állít emlékét, hogy a megszállók hogyan zsarnokoskodtak a megszállott területeken. Nő kellett nekik, hát prostituálták, akit csak akartak, minden etikát vagy erkölcsöt elfeledve. Ha nagyon hasonlítgatni akarom a regényt, hasonló volt a Háború virágai című film is, csak az Ázsiában mutatta ugyanezt.

Pergel könyve számomra már az elején el lett rontva azzal, hogy elolvastam az Előhangot. Tulajdonképpen az összes poént lelőtte, amit a történet alatt jobb lett volna átélni. Olyan volt, mintha előre megkaptam volna a cselekmény vázlatát. Értem, magyarázni akarta, hogy milyen történelem szemlélettel dolgozott, hitelesítette az egészet egy szemtanúval, de a regény élményt ezzel megcsonkította. Utóhangként jobban működött volna.

De még ezzel együtt is, történelmi regénynek inkább el tudtam fogadni a regényt, mint romantikusnak. A technika különben történelmi regénynél divat: valós események és körülmények között elmesél egy kitalált karakterről egy történetet. Csak éppen ez a történet, annyira nyálregény kompatibilis, hogy az ettől való ódzkodásom fel is pörgött. Már rég nem szórakoztat az ilyen Rómeó és Júlia történet (itt különben a West Side Story találóbb hasonlítási pont lenne), egyszerűen unom.

Az se segített, hogy romantikusan szélsőséges ez a szerelmi szál. A nagy első látásra egymásba szeretés, a kis idejű lángolás, majd a lehető legnagyobb kiégés. Mit kellett volna éreznem? Sírni, sajnálni őket, együtt érezni? Ha nem untam volna ennyire, talán összejött volna. De untam, pont az lett mindig, amit vártam. Nem is tetszett.

A karakterek is nyálregénybe illő figurák. Vagy, tudok jobbat. Szappanoperásak.

Tanulságokat levonni nehéz. A hatalom zsarnok természetét tudnám kiemelni. Annak igazságtalanságát, hogy a hatalom birtokosai mennyire kifordulnak az emberi valójukból. Hogy mennyire igazságtalan, amikor az ártatlanok más kedvtelése vagy rögeszméje miatt szenvednek. Valahol Európában-t idézve, egy emberélet oly könnyen megtörhető.

El kell mesélni ezeket a történeteket is, ha a románc része irritált is.

Apácabordély - Mint történelmi romantikus: 55% a rendszer érdekes, maga a cselekmény nyálregénybe illő.

Szubjektíven: 35% tulajdonképpen az előszó lelőtte a poénokat, ettől unalmas lett az egész.

Nő és férfi szembenállós, forradalmas, társadalmat megváltoztató.

Az egész szinte láthatatlanul kezdődött. Egy-egy lány észrevette, amikor veszélyben érezte magát, hogy meg tudják védeni maguk. Képesek elektromosan rázni. Ahogy elkezdték az idősebbekben is felébreszteni a képességet, egyre több kormány és rendszer bukott meg. Moldáviában a szexrabszolgának elrabolt lányok kivívták a szabadságuk, bosszút álltak. Az elnyomott arab nők is kivonultak, és átírták a sorsuk. A bántalmazott gyerek, Allie kitalálta magának Eva anya alakját, szektát alapított és egyre nagyobb hatalomra tett szert. Roxy bandavezér apja mellett az erő, míg Eva háborúját is vívta. Margot politikai hatalmat szerzett, és gyógymód keresése helyett a lányok képzésére tette a hangsúlyt. Tunde mindenről tudósított, arról is, ahogy összeomlott az addig ismert világ.

Abban a korszakban élünk, amikor a nők elkezdik felemelni a hangjuk, és követelik az egyenlő bánásmódot. Amikor pellengérre állítják a hatalmukkal visszaélő, zaklató férfiakat. Még nem világjelenség, de egy olyan trend bontakozik ki, ami egyre csak gyűrűzik. Zászlóshajó Atwood regénye, és a belőle készült sorozat (A szolgálólány meséje).

Talán, nem is véletlen, hogy most tud kritikai és közönségsikert aratni egy olyan regény, mint a Hatalom. Aminek segítője, ha nem is írója Atwood is. Aki elolvassa, érezni is fogja, mennyire észrevehető benne Atwood hagyatéka.

Van egy nagy ötlete, ami duplán elgondolkoztatóvá teszi a történetet. Bár inkább ügyes szerkesztésnek kellene neveznem, mert ez az ötlet megszokott fordulat a fikciós műveknél, hogy hitelesebb tegyék a történetet. Kapott egy keretet, melyben a történet írója küldi el véleményezésre a regényét. Ebből kiderül, hogy milyen a jelen – vagyis, a leírt történethez képest a jövő. Látjuk, minden ott induló folyamat hova futott ki.

Valahol borzongatónak éreztem a jövőképet. Jobb lett a világ? Nem, csak fordultak az arányok. Én nem tudom azt mondani, hogy jobb, ha a nők nyomják el a férfiakat. Ugyanolyan rossz, mintha a férfi teszi ezt. Miért kell egy győztes/elnyomó és egy vesztes? Ahogy Alderman a keretben megfogalmazza, miért nem egyensúlyra törekszünk?

Viszont, hatásos az, ahogy kiforgatja a mi jelenünk a jövőbeli más világgá. Borzongató, elgondolkoztató, mozgatja az ember agyát.

A jelen eseményeit több szereplő szempontjából fogja meg, és így sok folyamatot le is tud képezni. Tunde tud összekötő karakter lenni, aki riporteri munkájánál fogva valahogy majd mindenkivel kapcsolatba kerül. Több társadalomban is elemzi, mi történne, ha a nők ilyen hatalmat szereznének. Jól építi a világot.

Majd, jön az emberi természet rajza. Nekem nagyon tetszett, ahogy azt meg tudja mutatni, hogy a hatalom miként korrumpál, még jó embereket is. Margot az elején már szinte hős, jó elképzelései vannak, és nekem ő volt a legszimpatikusabb. Aztán övé lesz a hatalom, és egyre több mindenben az erő és érdek dominál majd az ész helyett.

Van a regénynek erős cselekménye is, ami a központi karaktertől függően hol eseménydúsabb, kalandos, hol elmélkedős. De megvan így az összhang, működik.

Egyszer mindenképpen érdekes, nemi szerepektől függetlenül is.

A hatalom - Mint disztópia: 80% ötletes, gyakran kalandos is. Most divattéma, és van is mondanivalója.

Szubjektíven: 70% egy-egy szereplő sorsa lekötött, ötletes a körítés is, de valami hiányzott.

Gyászolós, továbblépős, rejtélyes.

Aimee kislánykora óta James párja volt. Amint a fiúék a városba költöztek, legjobb barátok lettek. Kamaszként szerelemmé mélyült a kapcsolat, ami mindkettejük számára az igazi volt. Most az esküvő van soron, a közös család. De James egy mexikói üzleti úton eltűnik, egy hajóbalesetben odaveszik, és az esküvő napjára így a temetés esik. Aimee majd belepusztul a gyászba, amin nem segít, hogy egy idegen nő azt állítja, James él. Mivel halottlátó, Aimee nem hisz neki. Gyászol, majd próbál továbblépni. Kávézót nyit, és egyre közelebb kerül hozzá a tehetséges fotós Ian, aki a kávézóba is besegít, és több akar lenni, mint barát. Aimee lassan beengedi a szívébe, de ehhez végleg el kell engednie Jamest. A nyom után ered, amit a halottlátó Lacy adott neki, és nagyon másra talál, mint amit remélt.

Nem egyszer fejtegettem már, hogy jobban szeretem a férfias thrillereket és sztorikat, mint a nőiesen érzelgőseket. Esetleg, egy-egy női thriller tudja úgy kombinálni a kettőt, hogy az nekem is tud tetszeni. Előzetesen azt reméltem, Lonsdale könyve is ilyen lesz. Női szempontból közelít, de különben korrekt thriller rejtélyesen eltűnt vőlegénnyel.

De nem, egész máson van a hangsúly. (Miért is nem kapcsolt be a vészjelzőm attól, hogy a Könyvmolyképző az Aranypöttyös sorozatba tette? Ha thriller lenne, más lenne a színe.) Nem James halálának rejtélye, hanem Aimee gyásza és gyógyulása a hangsúlyos.

Ha számosítani akarom, a regény utolsó hatoda volt kicsit thrillerre emlékeztető, amúgy egy női regény. Azért nem szerelmes regény, de nem is igazán dráma. Valahol a kettő között.

Ebből kifolyólag nem is történik benne sok minden. Nekem kevés is volt a cselekmény. Aimee nyit egy kávézót, és ott van vele Ian. Ezzel össze is foglaltam a történet nagyját. Mert arra mennek el a hosszú oldalak és fejezetek, hogy Aimee mit érez. Mennyire fáj James halála, milyen a hiánya és hogyan kezd el gyógyulni. Amikor attól szenved, hogy fontos lesz Ian is, de ezt árulásnak érzi. Abszolút karakterközpontú regény, amiben minden érzelmeken és érzéseken keresztül van megfogva.

Nekem jobban tetszett volna, ha nem csak Aimee szemszöge van meg. Értem, ő a főszereplő, ő a fókusz, de érdekes lett volna az is, a többiek hogyan élik meg a dolgokat. Például Ian, aki beleszeret egy olyan nőbe, aki nem tud szabadulni a halott kedvestől. Vagy Carlos, aki nem árulom el kicsoda, mert ő a csavar a regényben.

Ha tetszene nekem az ilyen regény, ami ennyire érzésekről szól, akkor jónak tartanám. De cselekményszeretőként nekem ez nem volt az igazi. Arról nem is beszélve, mennyire nem voltam kibékülve a történet végével. Nem kell feltétlen mindenkinek happy end, de ahogy az utolsó fejezet után elképzeltem, mi lesz most, mindenkit komolyan tudtam sajnálni. Tulajdonképpen annak az utolsó fejezetnek a történései mindenki életét megtörhetik.

Igazán egyik szereplőt se tudtam közel érezni magamhoz, mert túl jónak érzem őket. Egyetlen karakter van, akinek legalább rossz tulajdonsága van. De belőle a végére már szinte mitikus, gonosz, bosszúálló figura lesz. Amennyire a többiek rendesek meg tisztességesek, ő annyira elromlott. (Az ő szemszöge sincs benne, kár.)

Nem ezt vártam. Nem az én műfajom, akinek az ilyen tetszik, nekik nagyon korrekt lesz.

Minden, amit eltitkoltunk - Mint női: 70% érzelmi oldalról megfogott történet, minimális rejtéllyel, szimpatikus hősökkel.

Szubjektíven: 40% nekem nagyon női és érzelmes, a rejtélyt hiányoltam, a vége nem tetszett.

Folytatódjon a nyári csúszda és megjelenés hullámzás! A héten várható:

- Szerep nélkül/A legédesebb gyümölcs (Nora Robert nyálfolyam - csakhogy legyen mit vennem anyámnak karácsonyra, kiadó: HarperCollins)

- A fal (Európa, a leírás alapján kicsit dráma, kicsit thriller, de még egy kis túlélő kalandot is el tudok képzelni benne)

- Így veszítettelek el (Alexandra, thriller)

- Sherlock Holmes: Dr. Moreau serege (kedvenc nyomozóm találkozása egy másik viktoriánus hírességgel a Szukits jóvoltából)

- Sötét zöna (thriller, a 21. század Kiadótól)

- Az éjjeli vadász (egy Libri krimi)

- A vadállat (Alexandra, urban fantasy)

- A mostoha (Libri, thriller)

- Az elrabolt lányok (Libri, krimi)

- Visszatérő végzet (a Mogul annyiszor kiírt thrillere, hogy már nem hiszem el, hogy valaha is kiadják)

- Wild Cards 19. (egy szinten régen csúszó kötet, Libri és sci-fi, kaland, fantasy elemek keverednek benne)

- Tönkretett tinikor (ifjúsági a Könyvmolyképzőtől, de csak honlapjukon rendelőknek! Többieknek 1 hónap csúszással érkezik majd.)

Rég volt ilyen szép hosszú lista, akkor ugrik a majom, hány lesz valóban megvehető jövő héten!

Családos, elcserélt gyerekes, drámai.

Alison sokáig küzdött a boldog életért. Nagy álmai voltak, de egy kamaszterhesség mindent elvett. Hosszú barátság után lett Jeff szerelme, aki bestseller szerző lett, és egy édes kislányuk is született. Katherine mindaz, ami boldoggá teszi az asszonyt. Sportos, okos, szépséges. De egy napon egy idegen kopog be hozzá. A hír, amit hoz, összezúzással fenyegeti Alison életét: Katherine nem az övé, hanem a kopogtatóé, Tom lánya. A kórházban összecserélték a babákat. Akit ő nevelt, Olivia, ő Alison lánya. A DNS teszt megerősíti, a családok bemutatkoznak egymásnak. Tom özvegy, három gyerekkel. A testvérek elbűvölik a lányt, miközben Alison idegenkedik Oliviától, akiben nagyon magát látja. Egy betegség árnya, egy szörnyű titok az életük fenyegeti, és Alison nem tudja, hogyan oldjon meg mindent.

Mintapéldája lehetne ez a thriller annak, ami a zsáneren belül nőies ágként kialakult. Thriller is, de ugyanakkor nagyon női regény is, ami olyan ősi toposzokat vesz elő, mint az anyaság és a család védelme. (A másik kedvelt női thriller toposz, a nők elleni visszaélések, erőszak, itt csak nagyon kis mértékben van jelen. Sőt, olyan formában, ami nem kifejezetten női – szülő általi elhanyagolás.)

Ha szét tudnám törni a regényt, női lélektani történetnek és thrillernek, majd a darabokat mérlegbe tenném, a lélektani súlyától lecsapódó fül ereje valószínűleg megreptetné a thriller részecskéket. Ennyivel több most az érzelem és gondolat, mint a feszült cselekmény. Ami nem baj, van, aki kifejezetten ilyeneket szeret olvasni. Nekik nagyon tetszeni is fog a kötet.

Mivel én többre tartom a pörgős, esetleg feszült cselekményt, annyira nekem nem jött be a kötet. Átéreztette velem, Alison mennyire féltette a családját, az anyaságát, de nem tudtam együtt érezni vele. A párja, Jeff sokkal pozitívabb karakter volt nekem. Egyszerűen nem egészséges az a mód, ahogy eleinte Oliviára reagál. Taszítja a saját lánya? És Olivia is érzi, tökéletesen meg is fogalmazza egy ponton. Hogy tudná őt szeretni, amikor magát sem szereti? Hiszen annyira rá hasonlít, hogy akaratlanul is a nem szeretett magát látja benne. Ez, ahogy Alison állandóan kompenzál, úgy érzi, neki semmi nem jár, tényleg van benne nem kevés önutálat, az nem esett jól nekem. Aláírom, Parks jól megírta, de nem szívesen olvastam.

A vége, amikor egyértelműen eluralkodik a thriller, jön egy erős csavar, onnantól a regénnyel is jobban kijöttem. De az csak a vége volt.

Megírva különben nincs rosszul, kifejezetten olvasmányosnak találtam. Még akkor is pörgettem a lapokat, amikor a számomra érdektelenebb lelkizés volt a kiemelt téma. (Ez pedig a regény nagyja, ahogy fentebb is írtam.) Nincs sok leírás, inkább egy belső kép, ahogy Alison a saját bizonytalanságait, félelmeit megéli és kezeli.

Humora sincs éppenséggel, de nem is igazán fért volna bele a koncepcióba. Ez egy frusztrációkkal, önutálattal teli utazás, aminek a végére azért ki lehet jutni a fényre.

Az üzenetét is ebből lehetne levezetni. Minden megoldható, csak akarni kell. Az ember hozzáállásán múlik, hogy az élet nyújtotta citromok megkeserítik-e végleg, vagy nekiáll limonádét készíteni belőlük.

Jó könyv, csak most nem nekem. Ehhez lelkizős hangulat kell, ami nekem nem volt meg.

Az idegen a házamban - Mint thriller: 75% lassan indul, de a végére begyorsul. Van csavar, lélektanilag alapos.

Szubjektíven: 65% sokáig tartott, amíg izgalmas lett, a lélektan – fájdalom – kevésbé érdekelt.

Szolgás, képességes, alternatív történelmes, társadalmat változtatós.

Nagy-Britanniában kétféle ember él: vannak a Különlegesek, akik képességgel születnek, és az ország nemességeként mindent a kezükben tartanak. Vannak az átlagos emberek, akiknek 10 évig szolgálniuk kell a nemeseket, mindenük feladva. Abi egyszerű, de okos lány, aki bármelyik orvosi egyetemre mehetne, de el kell halasztania a terveit. A családja, öccse és húga a szüleikkel egyszerre akarja leszolgálni a 10 évüket. Együtt maradhatnának, és a borzalmas gyárak helyett a nemes Jardin család szolgálói lennének. De Luke nem tarthat velük, a család az utolsó pillanatban visszaküldi, és egy gyárba kerül. Abi sajnálja is az öccsét, de a Jardin birtokon egyre jobban belegabalyodik a játszmákba. Míg a kedves Jenner elnyeri a szívét, Silyen nagyobb játszmába kezd, és Luke egy lázadás szívébe csöppen.

Legszívesebben elkezdeném összeszedni, milyen sikertörténetekből lett összerakva, csak azoknál gyengébb minőségben. A világképe nagyon emlékeztet arra, amit a Szolgálólány meséje is hoz. De van benne az Éhezők viadala rendszeréből is. De kár is ezen agyalnom, mert sajnos mindig arra lyukadok ki, hogy ami eszembe jut róla, jobb ennél a regénynél.

A cselekmény kedvesen fogalmazva is minimális és érdektelen. Vic James sorozata első kötetében a világépítéssel foglalkozik, és a karakterek közti viszonyok vázolásával. Bár vannak ötletei, az alternatív történelmi vonal még tetszett is, összességében kidolgozatlannak érzem e Britanniát. Sok minden csak lóg a semmibe, és indokolatlanul történnek az események – sok minden direkt rejtélyes is, de ennél több válasz kellene! Vagy izgalmasabb cselekmény. Mert úgy világot építeni, hogy sok a szürke folt, míg az események alig zajlanak… így csak unalmas tud lenni. Még a YA sztorikban kötelező szerelmi szál is vérszegény végletekig egyszerű karakterek között.

Ha már karakterek és szerelmi szál. Sokat elmond rólam, hogy a három testvér közül nekem ki volt a befutó. A legidősebb, aki erőszakos, örökös, és ellentmondásos érzelmeket produkál? A középső, aki kedves, okos és rendes? Vagy a legfiatalabb, akinek csavaros az észjárása, ármánykodik, és mintha szociopata jegyei is lennének a hatalma mellett? Abi úgy jellemezte, hogy túl ijesztő, hogy bármit is érezzen iránta. Nekem meg simán ő lett a kedvencem. Jellemző – már meg se lepődöm, hogy nekem a szociopata lángelme a gyengém.

De tényleg, ő az egyetlen, aki izgalmas figura! Gavarról keveset tudni meg, az is zavaros. Képes volt megölni a szerelmét, de a közös lányukat már szinte betegesen szereti. Jenner túl jó, neki hibája sincs. És végül Silyen, aki benne van egy nagy játszmában, akiről keveset tudni, mert rejti a lapjait, de nem fél átgázolni senkin.

Talán az is a regény baja, hogy gyengék a karakterek. Ali tudok valamit mondani akár a Jardin testvérekről, akár a többiekről. Mindenki egyszerű, Silyen kivételével, egyetlen sarokponttal. Abi különösen semmilyen figura, hiába ő a főszereplő. Ő aztán nem az a YA hősnő, aki erőre talál és mindenkit megment. Olyan semmilyen!

Sajnos, megírva sincs úgy, hogy feledtesse velem a hiányosságokat. Nem mesélős a történet, nem ragadt magával, színtelen.

Nekem ez a kötet nem tetszett, a zsánerben tucatnyi sokkal jobb is van.

Aranykalitka - Mint YA: 40% vannak benne jó ötletek és karakterek, de ez csak bevezető, kidolgozatlan.

Szubjektíven: 30% egy karakter és intrikái érdekeltek – a nagyja teljesen érdektelen. Untam.

Nagy fába vágtam a fejszém, mert most kezdek arra rájönni, hogy erről a regényről képtelen leszek jó spoiler mesélést tartani. Mert, ami az egyik legnagyobb erőssége, a hangja és stílusa, azt nem tudom visszaadni. Ahhoz minimum egy beleolvasót ide kellene tennem, de nem fogok egyetlen fejezetet sem ide másolni. A Könyvmolyképző viszont annyira rendes, hogy az első fejezetet mindenkinek elérhetővé tette.

https://konyvmolykepzo.hu/reszlet/7686_mezeshetek_harryvel-20180525_103355.pdf

Szóval, belemerülés kapcsán érdemes tényleg bele is olvasni!

Ha ezzel megvagytok, és nem bánjátok, hogy nem lesz meglepetés, ha a teljes könyvet elolvassátok, íme, a Mézeshetek Harryvel cselekménye:

Todd szülei nem voltak éppen mintaszülők. A srác azért elvégezte az egyetemet, elment a tőzsdére dolgozni, és mivel mázlista, meg is tud élni belőle. Bejönnek a tippjei. A munkáját különösebben nem szereti, de eleget keres vele, így átszenvedi a napokat. Este meg mehet bárokba, ihat és szedheti fel a csajokat. Nem kell neki kapcsolat, csak szex. Kellő mennyiségű alkohollal igazi szívtipró, jó szöveggel. Ha többet iszik a kelleténél, még akkor is kiválóan megfelel egy gyors kalandra. Minden munka nélkül vállas, sportos, jóképű férfi – a nők vesztére. Todd maga is tudja, amint jobban megismerik, leépítik. Mert ő csak egy nagy kamu.

De egy este szíven üti egy lány megjelenése. Tami jön, lát és győz. Todd szerelmes lesz, és már az első találkozáskor érzi, ez a lány az igazi, akit egyszer majd feleségül is vesz. Életében először a hódítás sem megy könnyen: érzi, most tétje van a dolgoknak.

Tami is kezd beleszeretni, és jöhet a következő nagy próba. A lány félárva, alig pár éves volt az anyja halálakor, és az óta az apja mindentől óvná és imádja. Harry első pillantásra megutálja a férfit, akit minden téren megalázna. Ha a lánya nem hallja, verbálisan esik neki. Ha Tami vacsorát főz nekik, versenyt esznek Todd-dal, míg rosszul nem lesznek.

Lánykérés, és Harry nem tehet semmit ellenük. Még a szertartást is hajlandó fizetni, bár Todd szembenézhet azzal a fenyegetéssel, hogy ha csak ferdén néz, kicsit is megbántja a lányt, ő nemes egyszerűséggel meg fogja ölni. Már a tökéletes gyilkosság terve is elkészült a járásuk hónapjai alatt, de ha lecsukják, se érdekli. Ő már elég öreg, de a lányát megvédi a férfitól!

Az esküvő előtt két nappal telefont kap Todd, aki már a lánnyal közös lakásban él, és alig várja, hogy igazi család legyenek. Tami egy részeg sofőr áldozata lett, súlyosak a sérülései, azonnal viszik a műtőbe. Apa és leendő veje még ott is képesek egymásnak feszülni, és egymást hibáztatni. Todd a feszültséget a gázolón vezeti le: lesétál a hullaházba, és szétveri a holttestet. Tami a műtétet túléli, és mégsem. Agyhalál. Harry képtelen elengedni a lányát, a sebész Todd közbenjárását kéri, aki igyekszik ráébreszteni Harry-t, hogy Tami már nincs velük, ez csak a teste és bűn így itt tartani.

Todd teljesen kikészül a lány elvesztésétől. Hazamegy a közös otthonukba, mindenhol az emlékek, legszívesebben utána halna. Menekülnie kell innen: a nászútjukra akar elmenni egyedül. Ott ihat, felejthet, kifordulhat magából. Döbbenetére a reptéren ott van Harry is, aki fel akar jutni a gépre. Esélytelen, Todd jót is mosolyog a férfi nyomorán. De Harry tudja, mivel mászhat Todd lelkébe: Todd elhozta Tami jegyét is. Írassa rá! Tami a kedvenc helyén akarta a hamvait a szélre bízni. Az a szigeten van. Ha Todd nem engedi vele tartani, erről is le fog maradni. Kényszerből így összekerülnek. A nászutasok kedvenc szigete ráadásul dugig van, még egy hotelszobába is kénytelenek megférni. Veszekednek az ágyon, a hamvak szétszórósának idején, mindenen. Harry nehezményezi azt is, amibe Todd belefog. Aki megállás nélkül iszik, nőket szed fel és még többet iszik. De Todd nem talál más kiutat, vissza akar zülleni, valahogy túlélni a szerelme elvesztését.

De ahogy a lánnyal álmodik, ahogy Tami szelleme megmenti, amikor a parton nekiesik egy féltékeny férj, valami lassan változni kezd. Jobb ember lett Tami által, és ezt nem engedheti el. Ha megteszi, azzal a lány életének értelmét veszi el. Mert Tami benne él tovább: minél teljesebb, jobb életet él, annál többet ad így a lánynak vissza, míg egy napon újra vele lehet majd. Harryvel búcsút vesznek a lánytól. Megbékélnek, Harry lesz az, aki istenesen elintézi azokat, akik kórházba juttatták Toddot, majdnem megölték. Todd lesz az, aki szerez finoman egy prostituáltat, aki felszedi Harryt egy éjszakára.

Végül Harry hazarepül, Todd még marad. Ideje valóban élnie, nem egy utált munkában ragadnia. Megegyeznek, beszélnek még. Mert van bennük egy súlyos, közös pont: mindkettejüket szerette egy csodálatos nő, Tami.

Sírós, nevetős. A szívem összetörte, míg máskor harsányan kacagtam. Ez az a könyv, aminek a tragédiája nagyon tud fájni, és mégse bánom, mert valami nagyszerűt épít majd belőle. Nem is akarnék változtatni ezen semmit, ez így lett jól megálmodva.

Még egy indokot tudok zárásul, amiért érdemes elolvasni. Készül a film is. A napokban olvastam, hogy Bradley Cooper rendezi (amilyen balszerencsés vagyok, Todd szerepét megtartja majd magának. Pedig Todd 30 éves a regényben, Cooper egy 10-sel lazán több!) Harry viszont Robert de Niro lesz, aki rátehet már arra is egy lapáttal, amit az Apádra ütök filmekben láttunk tőle.

Lakatlan szigetes, túlélős, kalandos, kamaszos.

A hegyi kaland után a gyerekeket nem engedik egyből haza. Beck új barátaival marad még, akik egy hajós kirándulást is megszerveznek a Dél-kínai-tengeren. Beck, Csü-Lung és Csien, a cserkészek helyi vezetőjének nagykamasz fia kihajóznak. Balszerencséjükre a hajó megsérül, ők éppen ki tudnak úszni egy közeli szigetre. A rangidős Csien lenne, de a fiú sérülése miatt Beck ragadja magához a vezetést. Biztosítani kell menedéket, vészjeleket kell leadni, vizet és élelmet kell találni. A túlélésük esélyeit csökkenti, hogy a lakatlan sziget nem is olyan lakatlan. Sárkánygyíkok élnek rajta, akik egyre közelebb merészkednek, támadnak, lassan a gyerekekre is, nem csak az élelmükre. Beck feje miattuk is fájhat, Csien egyre súlyosabb állapotáról nem is beszélve.

Ha olyan könyvet keresünk a gyereknek, ami szórakoztatja meg is tanítja valamire, érdemes a Túlélés teljesítve kötetekkel is számolni. Már 10 kötetnél tart a sorozat magyarul is, így esetleg az is elérhető vele, hogy a történetre rákattanó gyerek egy sorozatba is belevág. De ha csak ezt a kötetet kapja, akkor sincs semmi gond, teljesen önálló és érthető a rész története.

Grylls már eljutott arra a szintre, hogy a történetei kalandosak, érdekesek, nem csak túlélő trükkök köré erőszakolt események. Ez igaz a jelen kötetre is, melyben Beck hajótörött lesz. Van felvezetés, levezeti a végén az eseményeket, és a cselekményt pörgeti a kettő között megállíthatatlanul. Minden fejezetre jut valami izgalmas esemény vagy trükk.

Annyira jó az egésznek a hangulata, van olyan kalandos, hogy egészen visszahozta a Kétévi vakációról a kellemes emlékeim gyerekkoromból. (Nagyobbként a Legyek urát olvastam, ami hasonlít, de Grylls sokkal populárisabb és gyerekeknek szánta a kötetet, nem úgy akar tanítani, mint a Legyek ura.)

Vannak benne olyan trükkök, aminek akár még hasznát is vehetjük. Ha nem is a mindennapokba, de jó üzenetei vannak. A soha fel nem adásról, a haladásról, a túlélésről, amit kis áttétellel a mindennapokra is használhatunk. Ha már csak annyit megfogadunk, hogy ne essünk kétségbe, hanem m érjük fel a helyzetet és cselekedjünk, tanultunk valamit.

Kellemesen mesélős, de egyben határozott is a stílusa, kis humorral. Bejött.

Bírtam, hogy kaptunk egy kicsit Beck múltjából, egy olyan személyiségfejlesztő múltbeli kockát, ami új. Ez pedig a testvérének a története – ugye, ti se tudtatok Beck testvéréről? Olvassátok el, mert többet nem mesélek róla!

Ha valamit kritizálni fogok, az lesz az, amit rendszeresen megjegyzek ennél a sorozatnál. Beck a történetben csak 14 éves. De annyira nem így viselkedik, hogy az már durva! Olyan, mint egy érett 21-22 éves. Ok, valószínűleg engem irritálna a legjobban, ha elkezdene nagyon kamaszos lenni, de ez már a másik véglet. Kis túlzással ilyen lehetett Superman gyereknek. Kalandos, szórakoztató a könyv, de hogyan vegyem komolyan, amikor egy 14 éves levezényel egy komoly műtétet a lakatlan szigeten egy családi ereklyének számító bicskával? Annak a srácnak a sztorija is elég hihetetlen, aki a sziklába szorulva levágta a kezét a túlélésért – most képzeljétek el, hogy még gyerek is ráadásul!

De regény, legyen. Fikció. Mondogatom magamnak, és belenyugszom.

A sárkány küldetés - Mint ifjúsági: 85% tanulságos, de egyben kalandos is. A karakterek szerethetőek, egyszerűek.

Szubjektíven: 90% gyerekkori emlékeim visszahozta Vernéről. Plusz, bejött a stílusa.