Terroristás, akciós, világnézeti, rémálomszerű.

Bob Petersen egykor még arról álmodott, hogy író lesz. De az egyetemen szerelmes lett, megnősült, majd gyermeke született. Így középiskolai tanár maradt, akinek a család az első. Bob aggódik értük, érzi, hogy egyre nagyobb a fenyegetés az iszlám terroristák miatt. Fegyvert vesz, amit titkon az iskolába is magával hord. Azon az átlagos hétköznapon is így tett. De a nap hamar vált rémálommá: több iszlám terrorista közép- és általános iskolákba vette be magát, ahol irtani kezdték a gyerekeket és tanárokat. Bob iskolája is egyike a megtámadott helyszíneknek. Bob menti a lányát, majd a többi gyereket, szembeszáll, miközben odakint egyre nagyobb a káosz és a kormány tehetetlen.

Írtatok már azért, hogy magatokból kiírjatok egy félelmet, érzelmet? Mondhatni, terápiás céllal. Napló, álomnapló? Meggyőződésem, hogy William R. Forstchen többek között ilyen okból is írta meg ezt a regényét. Még a történetben is benne van egy olyan kezdőjelenet, amikor a kormány rossz intézkedései és a terror veszély kapcsán Bob az interneten osztja meg a félelmeit. Forstchen író, ő beleöntötte őket egy regénybe.

És miért mondom, hogy a félelmeit dolgozza fel benne? Mert összehasonlítva a Később trilógiával, amelyben szintén terrortámadás éri az Államokat, ebben nincs remény és a jövőbe vetett hit. A Később világában születhet jobb a katasztrófák és veszteségek után, ott túl lehet élni. Most viszont olyan sötét képet vizionált nekünk a szerző, melyben győz a terror.

Felvállaltan is az volt a célja, hogy figyelmeztesse az embereket, és egyfajta szemnyitóként rámutasson, hogy maga a gondolkodásmód rossz. A hamis biztonságérzet, melyet a terroristák ki fognak használni. Máshogy gondolkodik Kelet és Nyugat, ezt pedig nem értik meg az emberek. Itt a gyerekek kapcsán nagyon jól megragadja a másságot: Nyugaton 1 vagy 2 gyerek van a családban, a gyerek érték. Keleten van 7-8 is, és könnyeden feláldozzák őket. Mi már nem rohanunk a halálba mártírként, ők megteszik. Mintha a nyugat dámázna, míg a kelet sakkozik. Ennek meg katasztrófa lesz a vége.

A sorok között kiolvasható az is, hogy mennyire a kormány hibája mindez, mennyire felkészületlen az ország. A külpolitika, de a belpolitika kritikája is, amely néhol erőteljesebben kiérezhető, máskor árnyaltabban, de végig éreztem a történetben.

Mindezen túl ez egy szórakoztató regény is, amiben egy tanár/apa a gyermekek életéért küzd egy Die hard szituációban. Kevés vonással is erőteljes, jellegzetes alakokat fest a szerző. Szerintem erre a legjobb Margaret, a tanárnő, akiben tuti mindannyian rá fogunk ismerni egy-egy ismerősünkre, akit nagyon szívesen kiosztanánk a viselkedéséről. Jellemző módon sok jó ember meghal, de a hozzá hasonló narcisztikus és idegesítő alakok életben maradnak…

Alapvetően cselekményközpontú a regény, de nagyon erős benne a társadalmi figyelmeztetés. Bob is ennek a megtestesülése, aminek minimum lennie kellene az embereknek, de a többség a birka, akit könnyen lemészárolnak. Tetszett, ahogy karakteroldal is megfért a történetben: több szereplő lelkét is megnyitja felénk a mindentudó elbeszélő, így még közelebb hozza a helyzetet érzelmi oldalra is.

Ez a regény felháborít, piszkálja az ember lelkét, és ez jó, mert pont ez volt a célja.

A harag napja - Mint akcióthriller: 95% üzenete van, aktuális, csak éppen szórakoztató formába öntve.

Szubjektíven: 90% izgalmas, jók az akciójelenetek, és átéreztem a regény üzenetét is.

Kalandos, űrcsatás, háborús, időn átívelő, megmentős.

Vittorya hatalmas királynő lett, akinek fel kell fognia, mekkora is a terv, aminek részese lett. Mert a férgek jönnek folyamatosan, és neki kell legyőznie őket. De ehhez egy olyan játszmát kell játszania, ami 400 évvel később fog véget érni. Amikor az utolsó leszármazottja lesz a császár, és egy istenné váló, az utolsó féreg jön el. Harcol, miközben készül az áldozatra, amibe férje és a lánya szíve is bele fog törni. 400 évvel később Mikael pontosan tudja, hogy az utolsó féreg mindjárt eljön, és készen kell állnia. Császárként visel hadat a sötétség úrnőjének serege ellen, amit a zseniális Afareen és párja, a kegyetlen Dareeos hadúr úgy vezet, hogy képtelen fogást találni rajtuk. Az idejük pedig vészesen fogy, és még Mikael sem látja át, mi az a terv, melynek lépéseivel az egyetlen győzelemre vezető útra léphetnek.

Az egyik szemem sír, a másik viszont nevet. El kellett olvasnom a trilógiát, hogy végre helyére kerüljön minden. Eddig is volt, ami tetszett benne, de nem soroltam volna a jó akció sci-fi történetek közé, csak korrektnek jellemeztem volna.

Erre kiderül, hogy van egy csavar benne, ami mindent átrendez és mondhatni, zseniálissá tesz! Csak éppen el kell olvasni két és fél kötetet, hogy leessen és megértsd! Ami egyszerre remek és borzalmas. Mert ki kell tartani addig, könnyű lemorzsolódni. De cserébe annál nagyobbat szól, amikor végre összeállnak a kirakós darabkái és látod a teljes képet.

Mindig is szerettem az okos könyveket, és most ez is azzá érett. Mert van egy terv, egy olyan összeesküvés, ami évszázadokat ölel át és több világot is. Várnom kellett 3 részig, hogy igazán megdicsérhessem a szerkezetet. Eddig is lekötött, hogy két, néha több idősíkon zajlottak az események, váltakozott is, mikor melyik kötött le jobban. De eddig a múltat csak annak fogtam fel, hogy magyarázza a jelent kicsit, és árnyalja, mennyire más tud lenni a valóság, mint amivé a legendák változtatják. Erre kiderül, hogy sok tekintetben az a fő szál, és a jelennek gondolt jövő a végjáték…

Ahhoz is kellett 3 rész, hogy több szereplő a szívemhez tudjon nőni. Eddig Mikael volt az abszolút kedvencem, és nagyon imádtam a részt, amikor Vitt elmondja a fiúnak, miért is büszke rá. Tulajdonképpen összefoglalja azt, amiért nekem Mika a kedvencem a szereplők között. De most már Vitt, Arkady, Vitt férje és lánya is nagyon a szívemhez nőtt. Sőt, eljutottunk arra a pontra, hogy Dareeos és Afareen alakjában is találok valami tragikus nagyságot. Egy jó tett nem írja felül egy élet gonoszságát, de ahogy mindketten a fiúkért képesek mindent feladni és meghalni, az egyszerre teszi őket tragikussá, jobbá is.

Ha már karakterek, ki kell emelnem, hogy még azt is szerettem, hogy itt megcserélődnek az általános nemi szerepek, vagy kiegyenlítettek. Vitt és Darvood is nagy harcos, ahogy lányuk, Aurora is harcos királynő lesz, párja Marcus szintén nem megy a szomszédba, ha ki kell osztani pár pofont. Mikael viszont egy tudós, egy kedves srác, Arkady meg vívóbajnok.

Ugyan akció terén Walden még messze nincs azon a szinten, amit egy Brown akció sci-fi tud, vagy egy Card, de cserébe ott az évezredes terv és egy máshogy epikus háború. És helyenként még nagyon jó kis humora is van, ami gyakran oldja a feszültséget és szintén piros pontos.

Aki belevág a sorozatba, három kötettel számoljon, úgy az igazi!

Eshtar - Mint akció sci-fi: 85% minden szál remekül összeér, akció és karakterdrámák remek elegye.

Szubjektíven: 90% a kedvenc részem a sorozatból, nagyon bejött, ahogy minden összeér.

- Tökéletes maradványok - thriller, a fülszöveg alapján sorozatgyilkosos

- Én, a gyilkos - thriller, szintén sorozatgyilkosos témában

- Kamera által homályosan - sci-fi és krimi ötvözete egy Oidipuszi-nyomozásról

. Kriptoportál - kalandos gyerekregény

Természetesen, ha jön valami jó kis plusz megjelenés, hét közben jelzem!

Mágikus, háborús, kalandos, hősies.

Mindenki érzi, hogy a világa a feje tetejére áll. Kell a mágiáját elzáró bilincsekben szenved, és halni is kész, hogy szabaduljon, és menthesse a városát és testvérét. Lina érzi a Kell életét fenyegető árnyat, rohan őt megmenteni. Rhy Kell ereje nélkül haldoklik, és a királyi család tehetetlenül ül mellette, míg egy mindennél sötétebb erő Vörös Londonba érkezik. A Fehér Londonból hazatérő Kell és Lina együtt időt tudnak nyerni a világuknak, de Fekete London királya mindent akar. Elkezdi megfertőzni az embereket, és megfojtani a világot. A kevés túlélő a palotába zártan keresi a megoldást, míg legendák születnek: a három antariról, akik veszélyes küldetésre indulnak egy esélyért. A hercegről, aki őrzi alvó városát. A királyról, aki utolsó leheletével is a városát védte.

Ezzel a sorozattal szerettem meg Victoria Schwab könyveit, és a zárlat elolvasása után ezt kell mondanom, felrakta a koronát a történetre. Epikus, gyönyörű, hősies, és pont annyira fájt, hogy olvasni akarjam tovább.

Igen, mert egy nagy történet nem attól lesz nagy, hogy a végére minden happy end és boldog. Nem, a győzelemnek mindig ára van, és ezt Schwab hősei is megfizetik. Lesznek nagy áldozatok, halálok, olyan sebek, melyek sosem gyógyulnak be. De ettől van az egésznek mélysége, mert valahol ettől nagyok a hősök és a történeteik. Küzdenek, győznek, de az áldozataiktól válnak igazán hőssé. Igen, nekem az egyik áldozat különösen fáj. Az a seb, ami a kedvenc szereplőmön soha nem gyógyulhat be. De tudom, ennek így kellett lennie. Ahogy ő maga is megfogalmazza, a fájdalom az emlékeztető, hogy még él. És túlélte, lehetősége lesz az életre, melyre mindig is vágyott, és egy olyan társsal, amiről álmodni sem mert.

Az elejétől a végéig izgalmas, kalandos. Az első 100 oldal tömény izgalmas és harcai után erősen fogtam a fejem, mi fér ebbe még bele, de Schwab ezt nagyon kitalálta. Minden szereplőnek megírta a maga nagy kalandját és áldozatát, hogy egyszerűen nem lehetett letenni és félbehagyni a kötetet. Volt itt titkos kalózpiac, sötét mágiából épült kastély és hadsereg, király elleni merénylet, egy remek szerelmi szál.

Ami külön megérdemel egy piros pontot. Már az Archívum sorozatban is kiemeltem, mennyire tetszett, hogy nem hagyományos a szerelmi szál. Itt kettő is akad, amibe az ember szíve beleszakad. Kell és Lina, akik végre nem küzdenek az ellen, amit éreznek. Rhy és Alucard, akik elkezdenek hinni és megbocsátani. Nincsen nyálas rész, nincsenek szerelmi vallomások, ezek a szereplők éreznek és cselekszenek.

A karakterek pedig nemcsak fejlődnek, de összetettek, és rengeteg árnyalatuk van. Még a legnagyobb hősnek is vannak hibái, és akit két köteten át legszívesebben megütöttünk volna a gonoszságáért, most az egyik legnagyobb hőssé tud emelkedni. Iszonyatos ívet ad Holland figurájának az írónő, egy regényre elég lenne az is, ami vele történt.

Tetszett, hogy mennyire pozitív értékekkel van tele a kötet. Hogy a szerelem, a testvériség, a hűség, a bátorság, az önfeláldozás mekkora erények. Ünnepli őket. Hogy mekkora ereje van a második esélyeknek, hogy a hit hegyeket mozgathat meg.

Kalandos, izgalmas, fordulatos, megható. Nagyon imádtam, díszhelyet kap a polcomon.

A fényigéző - Mint fantasy: 100% ötletes, egyszerre okos, érzelmes, de akciódús is. Tele kreativitással.

Szubjektíven: 95% remek zárlat, aminek csak egy pontja fáj, de az is tökéletesen logikus.

Ismeretterjesztő, tudományos, látásmódot szélesítő.

Spinoza meglátása szerint már az bizonyítja Isten létezését, hogy el tudjuk képzelni a létét. A DNS-ről való tudásunk nagy részét az ecetmuslicáknak köszönhetjük – a tudósok kedvenc kis rovara csak négy kromoszómával rendelkezik, 10 naponként képes szaporodni, így kiválóan alkalmas a megfigyelésekre. A Mona Lisa sokáig Leonardo egyik elfeledett munkája volt, mely annak köszönheti mai hírnevét, hogy 1911-ben ellopták. A közgazdaság arra az elvre épül, hogy a piaci részvevők mindegyike tisztában van az összes információval és racionálisan cselekszenek. Ha a sokvilág-interpretáció igaz, akkor minden kvantumméréssel különböző valóságokra szakad az univerzum.

És ez csak egy kis ízelőt volt abból, amit ez a kötet kínál. Nem szoktam ismeretterjesztő kötetekről mesélni nektek, de most teszek egy kivételt. Mert ebben a kötetben van valami, ami kiemeli az átlagos enciklopédiák közül. Van benne egy nagy ötlet.

Ki látta a „Most jöttem a falvédőről” című filmet? Mivel nem mai csirke, röviden elmesélem a tartalmát: egy gazdag férfi szeretné, ha a barátnője az előkelő körökben is megjelenhetne vele, ezért bérel neki egy magántanárt, hogy tanítsa meg viselkedni és olyan ismeretekre, hogy bármilyen társaságba magával tudja vinni. Ahogy olvastam ezt a kötetet, az jutott eszembe, hogy egy modern, mai változatban ezt a kis könyvet is a csaj kezébe lehetne nyomni, hogy ebből tanuljon.

Mert az alapkoncepció az, hogy az általános műveltségen túl olyan témákat ismertessenek meg az olvasóval, melyektől sokkal okosabbnak tűnnek. Alaptudást nyújtanak, mindenből egy kicsit, hogy aztán az érdeklődést felkeltő témákba jobban bele lehessen merülni.

Nagy előnye a kötetnek, hogy rendszert alkot. Összeköti a témáját, logikusan szerveződik az egész. Nem csak bemutat egy témát, pl. a Nanotechnológiát, hanem összeköti más témákkal, amelyekkel máshol foglalkozik. Így akár úgy is olvasgatható a kötet, hogy elindulunk egy szákon, és mindenféle témákkal haladunk tovább, amit tovább akarunk gondolni.

De amiért erről mesélek, az a jó PR és a szerkesztési ötlet. A kötet 8 nagy témakörben mesél a világról, amibe ugyanúgy belefér a művészet, a filozófia, a politika, mint akár a kozmológia vagy az emberi biológia. Minden témakört 4 oldalas részekre bont, melyekben találunk egy rövid igaz-hamis játékot érdekességekkel, a téma bemutatását 10 pontban, 2-3 anekdotát és egy vitaindítót. Mindezt úgy előadva, mintha zseni képzőben lennénk, és ez lenne a tananyag. Így még humort is találtam benne, noha keményen információáramlás az egész.

Nagyon tetszett az egésznek az alapja, a megvalósítása. Ami kicsit negatív érzelmeket hagyott bennem, hogy egyes témákban nagyon az alap az, amit átadnak. Tudom, ez abból fakad, hogy azokat a témákat sokkal jobban ismerem, mint amit itt 10 pontban el lehet róla mondani. Bajos is lenne, ha 5 évnyi egyetemi magyar képzés után ez a 4 oldal ne csak alapnak tűnne a művészeti irányzatokról… Szóval, ez a saját rossz érzésem. Aki innen akar hamar egy kis művészettörténeti áttekintőt kapni, megkapja.

Üdvözlöm az ilyen köteteket, és kedves Agymenők nézőtársak! Aki még nem tudja, miről szokott Sheldon és a csapat vitázni (Higgs-bozon, pl.) innen lehet okosodni!

Géniuszteszt - Mint ismeretterjesztő: 95% erős alapkoncepció, széles témamerítés, logikai kapcsolatok.

Szubjektíven: 75% az elképzelés tetszett, abból volt kevés új, amit mélyebben ismerek.

A héten thriller dömpinget tartottam, olvastam nagyon jó könyveket, így kisoroltam, miről mesélek ma kicsit többet. A nyertes:

Lisa Scottoline: Minden órában négyszer

Dr. Eric Parrish most egy jónevű kórház pszichiátriai osztályának a feje. Elkötelezett gyógyító, aki a betegei mellett jó apa is lett, mindenben a tökéletességre törekszik. Nehezen is viseli, hogy a felesége válni akar. Eric még reménykedik, hogy Caitlin meggondolja magát. Így tartja a szokásos rutint: iskolába viszi a lányát, rendbe tartja a házuk környékét.

A kórházba lehívják konzultációra. Egy idős asszony rákban haldoklik, maximum 3 hetet jósolnak neki. Ő rendben van, megbékélt a helyzettel, de az unokáját nagyon félti. Nincsenek barátai, róla gondoskodik és számítógépen játszik. Az anyjára, az asszony lányára nem lehet számítani, alkoholista, aki többet van az aktuális barátjával, mint anyjával és fiával. Eric megígéri, hogy foglalkozik a fiúval.

Max meg is érkezik hozzá, és tipikus rögeszmés, szorongásos tüneteket mutat. Okos srác, matematikából korrepetál. Nagyon tetszik neki az egyik diáklány, Renée. De kezdeményezni nem mer, csak távolról figyeli, és szeretné mindentől megvédeni, magától is. Ericben fel is merül, hogy féltse a lányt a fiútól, de Max semmilyen erőszakos tünetet nem produkál.

Otthon viszont rá kell döbbennie, hogy Caitlin komolyan válni akar és fog. A házat, amit jelképes összegért engedett át neki, már el is adta, és összeköltözik új barátjával. A lányuk, aki könyvmoly és félénk, edzésekre kell, hogy járjon, mivel az új férfi lánya is odajár. Eric elhatározza, hogy magának követeli az elsődleges felügyeletet, ki is adja az ügyvédjének a feladatot: bíróságra mennek!

De egy nap minden a nyakába szakad:

• Max nagyanyja meghalt, a fiú eltűnt. Eric komolyan aggódik, hogy kárt tesz magában. Mivel tudja, hogy már csak Renée maradt, akire vigyázni akar, ő is a lány nyomába szegődik, hátha Max is felbukkan. A fiú azonban más utat választ – bombával fenyegetőzik egy plázában. Eric le tudja csillapítani, de Max ellen eljárás indul.
• Mi több, Renée gyilkosság áldozata lett, és Eric is gyanúsítottként van kezelve, amiért követte. Eric nem akarja a rendőröket Max felé küldeni, hiszi, hogy a fiú nem erőszakos és nem gyilkos. Így ő kerül kereszttűzbe.
• Az egyik orvostanhallgató, a csinos Kristine már többször jelezte, hogy szívesen lenne a nő az életében, de Eric mindig elküldte. Most Kristine feljelentette a vezetőségnél erőszakért, noha nem tett semmit. Mégis, megindul a pletyka és a retorzió.
• Caitlin jól ki is használja a helyzetet.

Eric rájön, hogy a története szereplői között van egy szociopata, aki haragszik rá, és most tönkre akarja tenni. Jó barátja, a szintén orvos Laurie szerint Max az, de ezt Eric minden nyom ellenére sem hajlandó elhinni.

Rájön a megoldásra: Kristine. Aki nem magától találta ki az erőszak vádját, felbujtották. Beszélne a lánnyal, akit sérülten és haldokolva talál meg, a szociopata is igyekezett elvarrni a szálakat. Míg Kristine állapotát stabilizálná, rátámad az egyik gyakornoka, Sam. Meg is ölné a férfit, ha a Sam által félrekezelt beteg nem lépne közbe, és nem támadna Samre. Sam zuhan le a tetőről és hal meg, míg Eric súlyos sérülésekkel kórházba kerül.

Mindenre fény derül. Sam az állását akarta. Így most minden a helyére kerül: a kórház bocsánatot kér, Kristine is elmondja az igazat, és Caitlin is rendesen kezeli a válást a továbbiakban.

Már otthon gyógyulgatva Eric felméri, Laurie akár a következő nagy szerelme is lehetne. Éppen a nővel van, amikor a kórházból kikér pár adatot. És feltűnik neki, hogy nem Sam volt az, aki kavart a háttérben. Hanem Laurie. A visszatérő nőnek leesik, hogy már Eric is rájött. Bevallja, pokoli mérges volt. Mindig is Ericet akarta, aki ezt észre sem vette. Caitlint választotta, hiába volt az a nő mindig is manipulatív és nem hozzávaló. Eljátszaná, hogy Eric megbolondult, és rátámadt, de Eric időben jelzett a rendőrségre, Laurie csuklóján kattan a bilincs.

Záró képben Maxet látogatja meg, aki végre megkapja a kezelést, ami kell neki. A srác már igyekszik is összehozni az új orvosával a férfit.

Tetszett, bár a végére nagyon besűrűsödött a cselekmény. És egy van, ami nagyon idegesített: - a gyilkos szemszögéből írt részek.

Mivel Laurie a szociopata, akkor azok az ő fejezetei. És én nagyon nem tudom őt elképzelni, mint nagy gamer-t, akinek kedvenc kontrollere is van. Az nagyon kamasz fiús. Ez az egy, ami utólag az agyamra ment, de különben tetszett a regény.

Megsúgom, antikváriumba vadásztam még az írónőtől könyvet, úgyhogy fogok még Scottoline regényéről mesélni.

Nyomozós, összeesküvéses, hajszás.

Jane Hawk 4 hónapja még boldog nő volt: élete szerelme volt a férje, akivel erős és szerető házasságban élt. Szerette a munkáját, mint FBI ügynök. Csinos, erős, tehetséges volt. Aztán 32 éves, ezredes és mindig életvidám férje bement a fürdőszobába, és amikor már gyanúsnak lett a nőnek, hol van Nick, a kádban talált rá kivérezve. Jane nem tudta elfogadni, hogy a férje egyedül hagyta őt és imádott, 5 éves kisfiuk. Nyomozni kezdett, és rájött, hogy nagyon megnőtt az öngyilkosságok száma. Olyan emberek, akik se okuk, se hajlamuk nem volt rá, végeztek magukkal. Mikor a nyomozása következményeképpen a kis Travis megerőszakolásával és meggyilkolásával fenyegetik meg, elrejti a gyerekét és illegalitásba vonultan keresi a felelősöket. Amire bukkan, egy eleven rémálom – neki pedig küzdenie kell ellene, még ha belepusztul is.

Először egy kis mese. Dean Koontz az a szerző, akinek könyveit hosszú évekig Dean R. Koontz néven tettünk a polcra. De most kiszámolta, autogram osztáskor mennyi időt veszít az R miatt, és úgy döntött, elhagyja. Tudom, nem a regénybe vág, de szerintem jópofa.

Egy ilyen figura kellett, hogy kitalálja ezt a sötét sztorit. A Jane Hawk regények rég a legnagyobb sikerét jelentik a szerzőnek, az Államokban nagyon megy, és végre mi is olvashatjuk. Szerintem is jó lett, csak idő lesz, amíg magyarul is kijön az 5 része…

A történet elsőre inkább sci-fi vonalúnak tűnik, de ahogy olvassuk, sajnos, arra is rá kell döbbennünk, hogy sokkal közelebb van egy ilyen világ, mint gondoljuk. A technika ugrásszerűen fejlődik, és nem egy Star Trek részbe, hanem sajnos a valóságban várható olyan technikai eszköz, amelyet itt bemutatnak. Koontz végig hiteles és egyre hihetőbb. Annyira a mában játszódik a könyve, hogy komolyan elgondolkodtam egy ilyen technikai lehetséges voltán. És mit szólok hozzá? Nem akarom megélni a létrejöttét.

Mert sajnos azt is elhiszem, hogy ez az emberiség így használná, ahogy Koontz megírta. A korrupció, a hatalom és mások kihasználása, ezt a világot éljük. Fájóan ismerős, ha nem is ilyen hatalmas összeesküvés szinten, mint a történetben.

Ami kalandos, fordulatos, akciókkal teli. Jane egyszerre menekül és támad. Thriller és akcióregény egyszerre, amibe belefér a kisfiát féltő anya minden fájdalma és egy erőd lerohanásának izgalma.

Okos könyv is, amiben egyre többet kapunk egy nagy képből, és még mindig nincs vége. Minden összefügg, és Koontz a következőekben még mélyebbre fog rántani. Komplex, de egyre jobban bővíthető világot írt le a kötetben.

Erős karakterek vannak a történetben. Talán kicsit fekete-fehérebbek, mint a reális, de a regénybe pont így illenek. Érdekesnek találtam azt is, mennyire tudtam sajnálni egy karaktert, aki nem is szereplő, hiszen a nyitójelenetben is már 4 hónapja halott. Nick Hawk csak Jane egy-egy emlékében jelenik meg, de abszolút átjött, miért szerette annyira Jane és miért kell ennyire igazságot szolgáltatnia neki.

Izgalmas, néhol van benne humor is, könnyen olvasható és észre se veszed, hogy vége lett.

Azt mondtam már, hogy sorozat is készül belőle? De azért mi olvassuk is, ne azt várjuk!

Sötét zóna - Mint thriller: 100% fordulatos, elgondolkoztató, drámai. Emlékezetes karakterek, stílus.

Szubjektíven: 95% sok szereplőt megszerettem, jól van szerkesztve, már alig várom a 2. részt!

Kamaszos, szerelmes, iskolás, barátos, családos.

Amy életében történt pár változás, aminek a többségének örül is, meg nem is. Mivel anyja férjhez ment Marchoz, a lány az apjához költözött, így nem kellett iskolát váltania. Lesz egy kistestvére, ami miatt még jobban félti az apját: ha az anyjának új gyereke lesz az új párjától, az apja nem lesz egyedül, nem lesz bánatos? Ezt megelőzendő beregisztrálja egy társkeresőre, és még találkát is szervez neki. Végre van egy szerelme, Avi, aki minden szempontból tökéletes, csak éppen most 3 évig kötelező katonai szolgálaton van Izraelben. Szereti, de hiányzik. Így még bosszantóbb az új szomszédja, a korabeli Nathan, aki nem elég, hogy kockának néz ki, előszeretettel bosszantja is a lányt, de jól csókol. Ott vannak továbbá a barátnője, Jess szerelmi életében a megoldandó gondok és Vakarcs is, aki korcs létére képes volt összejönni egy másik szomszéd díjnyertes uszkárjával. Mi lesz ebből?

Simone Elkeles nem tartozik a kedvenc ifjúsági szerzőim közé, így lehet, hogy tudat alatt még abban is a hibákat keresem, ami különben tetszik. A sorozat első része is ilyen volt, ez a második pedig jobb is annál nem egy fokkal.

Talán azért, mert ez még kevésbé szerelmes regény, mint az előző volt. A regény nagy részében Avi Izraelben van, és nincs az a feszültség és szeretlek – nem szeretlek gyötrődés, ami az ilyen regényekben kiakaszt. Igaz, Avi megjön, és Nathan is generálja a feszültséget, de a sok szál között ez a szerelmi kellően el tud veszni, nem csak erről szól. Így ezzel ki voltam békülve. Éljen, amiben a főszereplőnőnek nem az élete kérdése, hogy a tökéletes pasijának valóban kell-e és mennyire szeretik egymást!

Ha már így rátértem erre a témára, igen, ez nálam egy mínusz. Bár szeretjük a regénybeli álomfiúkat, azért nem bánnám, ha lenne bennük valami emberi is, nem csak jó tulajdonságok gyűjtőzsákjai lennének. Avi milyen? Tökéletesen néz ki, helyes, okos, van egy csomó hű barátja, már a katonaságban is kiválasztották különleges kommandós képzésre, annyira tökéletes. Nathan, mint karakter, nekem már csak azért is jobban tetszik, mert neki minden álomfiú jellege mellett titkai vannak, rejtélyes, és nem csak egy jófiú.

Elkeles ugyan próbál némi drámát betenni, pl. Nathan múltjával, de ebben a regényben abszolút nem ez dominál. Humoros, vidám, könnyed, és a fiúk drámái ennek csak egy-egy színpöttyöt képesek adni.

A szerkezet minden témában hasonló: Amy jót akar, ügyködik valamit, amiből hatalmas zűr lesz, aztán némi szerencsével és bűnbánattal minden sokkal jobb lesz, mint korábban volt. Kiszámítható? Igen. De elnéztem neki, mert annyi humorral tálalja, hogy az elég kárpótlás.

Vicces helyzetek, beszólások akadnak bőven. Tetszettek is.

Így még nagyobb rejtély, miért viszolygok még mindig Amy karakterértől. Jószívű, helyes, nagyszájú, abszolút jó példakép a tini olvasóknak, és nekem még mindig az ötlik fel a fejemben, hogy én nem bírom. Biztos az a tudatalatti késztetés csap vissza, hogy nem szeretem az Elkeles regényeket.

Vicces lenne most azzal zárni, hogy mégis, ezt a regényt szerettem. És tényleg, hiába az ösztönös ellenérzésem, a Tönkretett tinikor nekem bejött.

Tönkretett tinikor - Mint ifjúsági: 90% humoros, saját utat keresős, cselekményben és érzelmekben is gazdag.

Szubjektíven: 75% elszórakoztatott, de még mindig van Amy karakterében, ami kiakaszt.

Heti játékunkban pár regényhős apróhirdetésszerűen bemutatkozik. Ki találja ki, kik ők és miben szerepeltek? A megoldások a tovább mögött.

1: magas, szőke, keményöklő ex-katonai nyomozó állást keres. Emberrablások, merényletek, pénzmosás felderítését vállalom. Jelige: Szabadnak születtem.

2: Bányásznak születtem, azt hittem, egy jobb világért dolgozom. Elárultak, a szerelmem megölték, én egy teljes testátépítés után beépültem az elnyomóink közé. További jelentkezőket keresek az elnyomó rendszer megdöntésére! Jelige: Vörös és arany.

3: A zene a mindenem - dalszerzés, gitározás a kisujjamban, de a szerelmi életem bonyolult. Kit válasszak: a tehetségkutató majdnem nyertesét, a felbukkanó exem, vagy ballagjak csendben Tomival? Jelige: a popsztárnak se egyszerű.

4: Bár még középiskolába se járok, bejártam már a világot. Túléltem hajótörést, cápát, krokodilt, orrszarvút, lelepleztem a szüleim meggyilkolásárt felelős nagyvállalatot. Új úti célt keresek! Jelszó: örök társ a svájci bicskám.

5: Nemesi származású, otthon nevelt lány szökne anyja védőőrizete alól. Pártfogóul idősebb, apafigurának is illő politikust vagy fess, kötelességtudó német herceget keresek. Örökségem királyi. Jelszó: Kicsi vagyok, naggyá leszek!

Megoldások:

Összeesküvéses, mai, digitális, életveszélyes, újságírós.

A világot felrázza, amikor egy addig jelentéktelen aktivista csoport drónokkal leköveti az Államok elnökét, és megmutatja a világnak, hogy igazából senki nincs biztonságban. Hajtóvadászat indul a Zero tagjai ellen, akik a digitális világ, a mindent megosztás veszélyeire igyekeznek felhívni a figyelmet. Cynthia 40-es újságíró, akinek szintén ebbe a témába kell beleásnia magát, noha idegenkedik a technikai vívmányoktól. Új, digitális szemüvegét is a lányának adja kölcsön, ami nem várt katasztrófa okozója lesz: Adam, a lány egyik barátja ebben lát meg egy bűnözőt, üldözni kezdi és belehal. A figyelem a Freemee felé fordul, akik appok segítségével életmód tanácsokat adnak. Mire Cyn feleszmél, már halálos veszély fenyegeti, hiszen a Freemee valamit nagyon el akar titkolni, a Zero pedig felfedné.

Marc Elsberg német szerző, nálunk ez a második megjelenő regénye. És megint nagyon betalált, alig bírtam letenni, egyszerre szórakoztatott és borzongatott.

Mert olyan thrillert írt, ami egyrészt nagyon szórakoztató és izgalmas, ugyanakkor nagyon mozgatja az ember agyát arról, milyen világban élünk. Nem ez az első regény, ami a digitálissá váló világ veszélyeire hívja fel a figyelmet (nem is lenne rossz téma az 5 könyvbe, fel is írom magamnak), de nagyon hatásos. Nem kell ecsetelnem, mennyire igaz, hogy a számítógépek határoznak meg bennünket. Kártyáink vannak, gépeken dolgozunk, azon szórakozunk, a fél életünk online éljük. Igen, vannak még kieső emberek a rendszerből, de egyre kevesebb. Ha a saját apámból indulok ki, aki anno a vezetékes telefont se akarta bevezettetni, most meg sehova nem tud menni a mobilja nélkül… Okos eszközök vesznek körbe, és ha tudomásul vesszük, ha nem, megy rólunk az adatgyűjtés. Kiismerhetővé, lekövethetővé tesszük magunk. Elsberg rengeteg mindenre rányitotta most a szemem, amire eddig nem is gondoltam. Borzongató tényleg, mennyire egyszerű képletekké teszi az embereket a digitális világuk.

Ugyanakkor thrillernek is remek a kötet. Folyamatos az életveszély a kötetben, lehet drukkolni a szereplőknek, hogy éljék túl a támadásokat, mindenféle támadásokat. Nem mindenkinek sikerül, van, akit nagyon sajnáltam is.

Okos könyv is, az összeesküvés és befolyásolás mértéke hatalmas, és a kirakós darabok folyamatosan érkeznek be. Vannak nagy csavarok, meglepetések, és a végéig senki sincs biztonságban. Ha belegondolunk abba, amiről a regény szól, még akár arra is juthatunk, hogy senki sincs biztonságban, mi sem, a könyvet olvasva a jelenünkben.

Elsberg olyan szerző, aki képes úgy tudományosnak lenni, hogy mellette nagyon szórakoztató is. Egy percre nem éreztem sci-fi környezetben magam, hiteles a cselekmény és a benne megmutatott technika is, amit végig értettem és követni tudtam, annak ellenére, hogy messze nem vagyok egy technikai zseni.

Jó a karakterábrázolásban is. Emberi figurái vannak, akik jó és rossz tulajdonságaik összességei, nem makulátlan hősök vagy elvetemült gonosztevők. Mivel több szálon, több kiemelt szereplővel megy a történet, mindenki a kedvencére lelhet.

Jól van megírva, izgalmas és elgondolkoztató is a cselekmény, nekem kifejezetten tetszett.

Zero - Mint thriller: 95% elgondolkoztató, akciódús, emlékezetes szereplőkkel és hiteles háttérrel.

Szubjektíven: 90% szörnyű belegondolni, hogy ez a jövő már kopogtat. A regény izgalmas.