Gyerekrablós, családi gondos, médiumos, vademberes.

Finley mindig zűrös lánynak számított, és a helyzete most sem lett könnyebb, hogy egyetemre jár, és elszakadt otthonról. Hangokat hall, olyan embereket lát, akiket más nem. Próbálja kizárni ezeket, a barátjával és tetoválásokkal, de már kezdenek felülkerekedni rajta a látomások. Így a nagyanyjához fordul segítségért, akitől az anyja mindig tiltotta, aki a kisvárosuk ismert médiuma. Hollows környékén nagyon megszaporodtak a gyerekrablások – Merri lányának is itt veszett nyoma, míg férjét és fiát meglőtték. Az asszony most visszatér a helyszínre, magánnyomozót bérel, aki rendszeresen Finley nagyanyjával dolgozik össze. Most Finley szegődik mellé, és ahogy egyre jobban beleássa magát az ügybe, úgy kerül közelebb egy szörnyű titokhoz és saját képességei megértéséhez.

Tudom, nem kellene már a címről másra asszociálnom, de nem tudom megállni. Nektek mi jut eszetekbe róla? Nekem egyből a Szellemekkel suttogó. Mi több, még a cselekménybe is bele tudtam látni, noha én azt a tévésorozatot nem is néztem, csak a pilot epizódját láttam. Az alapján azonban annyit le tudok szűrni, hogy ez a regény több krimit tartalmaz, mint a tévés.

Korrekt regény lett Lisa Unger munkája, valami azonban hiányzott. Nem tudott igazán megfogni, nem éreztem úgy, hogy torkon ragad. Pedig brutális dolgok derülnek ki benne, és mégsem sikerült azt a történetbe beleveszős varázst elérni, amit azért sajnálok. Marad egy gondosan kitalált történet pár jellegzetes karakterrel.

A cselekmény elsősorban Finley útkereséséből áll össze, aminek szerves részét képezi a nyomozás. Amit nem is tudom, mennyire lehet nyomozásnak nevezni. Finley a képessége révén elég jól belelát az emberekre, a szellemek is vezetgetik, és a tárgyak megérintésétől látomásai is lesznek. Igen, beszélget emberekkel, de ez nem olyan kihallgatás, mint amit egy profi vezetne. Több benne a misztikus hatás, mint a krimi.

Mellékágon, feldobva a szerkezetet és a cselekményt, más karakter története is elkezd kibomlani, a mindentudó elbeszélő megjeleníti a többiek világát is. Az elrabolt gyerek, Finley szerelme, vagy éppen a lányát kereső anya – érzelmeket és színeket kapnak. Miközben a dolgaik változatosabbá teszik a cselekményt, ilyenkor jellemzi őket a szerző.

Igyekszik olyan karaktereket teremteni, akik gyarlók, de szerethetőek. Merri férje például nagyon csalfa, a kislányát is akkor rabolták el, amikor ő a szeretőjével telefonált. De most rádöbben, mennyit jelent neki igazán a családja, és képes lesz az életét megváltoztató döntéseket hozni.

Akinek viszont nincs mentség, a gyerekrablók. Unger nem megy bele a brutális részletekbe, eléggé ködösíti, mit kellett a lányoknak túlélni, de a borzalmak sejtelme azért megvan. Talán az volt a bele nem élésem oka, hogy itt túl nagy a homály. Minimálisan kapunk motivációt, múltat, de mindez kevés és nem is lehet pontosan tudni a végén sem, miket is tettek. A vérfagyasztás, az ijesztés, amit ebből ki lehetett volna hozni, nekem hiányzott.

A regény hangulata, az írónő stílusa se igazán nyerte el a tetszésem. Baljós, de nagyon érzelmi oldalról közelítve. Már szinte nyavalygós szenvedős, amitől a falnak megyek.

Korrekt, de többet vártam. Lassabb, merengős misztikus krimi.

Halottakkal suttogó - Mint krimi: 75% a természetfeletti paneleket jól keveri, akadnak emlékezetes szereplők is.

Szubjektíven: 70% érdekes, lekötött, de a feszültséget kevesellettem. Nem éltem bele magam.

Szerelembe esős, kapcsolatot tanulós.

Stella nagyon sikeres a munkájában, jól keres és szereti is, amit csinál. Sokkal jobban kiismeri magát a számok és képletek között, mint az emberek között. Asperger szindrómája volt, de sok mindent meg tudott tanulni, beilleszkedett. Az anyja azonban egyre jobban zargatja, hogy unokát szeretne. De Stella nem boldogul a férfiakkal. Egy nőcsábász munkatársa adja a tippet, legyen jó a szexben, akkor lesz párja is. Stella ehhez a kérdéshez is tudományosan áll hozzá. Tudja, hogy rossz az ágyban – akkor kell egy tanár! Bérel egy escort fiút a neten. Michael, akit a családja pénzügyi helyzete kényszerít a testéből pénzt csinálni, le is döbben a nő láttán. Fiatal, helyes, nem kellene így férfit fognia. A lány gátlásai bekapcsolnak egy olyan ösztönt, amiről már azt hitte, nincs meg benne. Míg elvileg szigorú szabályok kötik a kapcsolatuk, egyre jobban megnyílnak egymásnak, és kezdenek szerelembe is esni.

Elég kettős érzelmeim vannak a regénnyel kapcsolatban. Egyrészt, benne van az a nyálas szerelembe esős románc, amitől a falnak tudnék futni. Ugyanakkor olyan meglátásai és nézőpontja van, ami más, elgondolkoztató. És a hangulatában sokszor nem a románc a vezető, amit szintén tudtam díjazni.

Mert a szerelmi szál mellett, ami nagyon tipikus és kiszámítható, vannak más színek a történetben. Van abban valami abszurd, és furcsán vicces, ahogy Stella botladozik a párkapcsolat terén. Ha nincs is kifejezetten komikus elem, nem a szerelmes és szentimentális az uralkodó hangulat. Vidámabb, humorosabb. A végére ugyan nagyon elmegy a nyálas irányba, de az csak a vége.

Sajnos, a beletett dráma is a nyálas eleme lett a végére. Michael helyzete drámai. Ahogy erőn felül teljesít a családért, de semmi nem elég. Hatalmas áldozatokat hoz, miközben elég mélyen meg is sebezték. És mi a megoldás? Amitől nagyon nyálregényes lesz ez a vonal – a szerelem. Stella kell, hogy Michael meghozzon olyan döntéseket, melyeket korábban is megtehetett volna.

Stella betegsége meglepően nem lett hangsúlyos. Csak kicsit más tőle, mint bárki más. Láttam már sorozatban enyhe Asperger szindrómás szereplőt, és ő sokkal terheltebb volt, mint itt Stella. Ha nagyon leszűkítem, tulajdonképpen az érintés fóbia az egyetlen, amitől a nő más. Ezt is negatívumként éltem meg. (Mondanom se kell, neki is a szerelem lesz a megoldás. Persze, még az agyat is helyrehozza…)

A szex is eléggé központi téma, de megmarad a lazán erotikus kategórián belül. Nem arról szól, hogyan tanítja ágybeli trükkökre Michael Stellát. Nem is tudom, talán 3-4 ágyjelenet...

Ami viszont érdekes benne, és jó tapasztalat volt, egy másfajta gondolkodás. Sokkal előítélet-mentes, jobb szemlélet, mint ami a hétköznapokban jellemző. Stella tényleg képes különbséget tenni ember és munka között. Amíg másnak eszébe nem jutna komolyan kezdeni egy escorttal, Stella az embert látja mögötte, és meg is leli a boldogságot.

A karakterek keverékei az érdekesnek és a mesebelinek. Mert ha az egy-egy gondjuk leszámoljuk, akkor romantikus regény kompatibilis álompárról van szó.

Ezt elolvastam, érdekesnek is találtam, bár a románc nem a zsánerem. Ez más is mellette.

A szerelem egyenlete - Mint romantikus: 80% komédiával fűszerezett; mesebeli, de érdekessé tett figurákkal.

Szubjektíven: 60% egy-egy ponton nekem már túlzottan szerelmes, de vannak jó ötletei.

Múlt héten lehetett jó könyveket találni. És mire számítsunk a héten? Íme:

- Wild Cards 19. (sci-fi és kaland, várom, de hogy tényleg jön-e... Libri kötet)

- Visszatérő végzet (Mogul thriller, és ez is jó ideje csúszik)

- Egy közeli ismerős (21. század Kiadó thrillere)

- A vadállat (Alexandra, urban fantasy, erős romantikus vonallal)

- Londonban bármi megtörténhet (Menő, ifjúsági, és szintén egy ideje csúsztatják)

- Sötét zóna (21. század Kiadó, thriller)

- Jones kezében a világ (sci-fi, Agave)

Nekem igazából kettőre fáj a fogam, a két új 21. század thrillerre. De egyelőre nem reménykedem, hogy mindkettő meg is jelenik. Főleg a Dean R. Koontz regény izgatja a fantáziám, az előző története nagyon bejött. ÉS ezt most nagyon dicséri a kritika.

A héten könnyen választottam, miről mesélek spoileresen, mert volt egy, ami nagy meglepetés volt és nagyon szerettem is:

John Marrs: A tökéletes pár

A regény lineárisan halad előre az időben, és egymással párhuzamosan, külön fejezetekben meséli el 5 főszereplőjének történetét. Hogy követhetőbb legyek, én kiemelem a fő karaktereket, és egyszerre mondom el a történetük, elejétől a végéig. Ez durván 1 év története, minden esetben. Mindegyikben ugyanott van egy nagyobb ugrás, de ezt észre fogjátok venni a történetekből is.

1. Mandy : 37 éves, elvált. A férje elhagyta a megtalált DNS párja kedvéért, ő pedig magányos, nagyon szeretne családot. Azt reméli, az ő DNS párja lehet a válasz a kérdésekre, lehet még anya és boldog feleség. A rendszer ki is dobja neki Richard nevét: 12 évvel fiatalabb, élettel teli, sportos fiatalember. Mire Mandy összeszedi a bátorságát, hogy kapcsolatba lépjen vele, késő. Egy balesetben meghalt. A megemlékezésre azért elmegy, legalább tudni akarja, mit vesztett el. Amikor Richard nővére rájön, ki ő, barátságos lesz. Az anyjának is bemutatja, aki szinte azonnal lányaként kezeli. Annyira összebarátkoznak pár hét alatt, hogy az asszony felajánl egy lehetőséget a családra. Richard 17 évesen rákos lett, és a kemó előtt spermabankba járt, ha egyszer gyereket szeretne, lehessen saját. Talán Richard már nincs életben, de gyerekük még lehet. Mandy elfogadja a lehetőséget. Saját családja kiakad, így Richard anyjához költözik. Már alig egy hónap vissza a szülésig, amikor neten keresztül Richard barátai után kutat. A barátnőjéhez el is megy, akitől döbbenetes dolgokat tud meg: Richard nem akarta megtalálni a DNS párját. Habzsolta az életet, a nőket is, és senkihez nem tudott hű lenni. Amikor a baleset érte, az anyja nem tudott beletörődni az elvesztésébe. Levetette a fia DNS mintáját, és a nevében regisztrált a párkeresésre. Az volt a cél, hogy a megtalált nő kihordja Richard gyerekét. Aki ráadásul nem is halott, agyhalott kómásként hever egy klinikán. A baba kell nekik. Mandy menekülne, de rahtakapják. Dulakodnak, elesik, beveri a fejét. Mire a kórházban magához tér, a megindított szülés után Richard anyja már ellopta a kisfiát. A rendőrséggel rátalálnak pár nappal később. Azt hitte, a gyerek képes lehet visszahozni az apját a kómából. Mandy visszakapja a fiát, akit bevisz ő is Richardhoz. Amikor mellé teszi a babát, Richard megfogja a fia kezét.

2. Christopher: kíváncsiságból kerestette a DNS párját. Bár elég elfoglalt, éppen London legnagyobb sorozatgyilkosává akar válni. Már kitalálta a szisztémát, és a páradik áldozatnál tart. Mégis elmegy a randira. Amy, döbbenet, de tetszik neki. Valamit érez mellette. Az csak fokozza az izgalmat, amikor kiderül, a nő rendőr. És nagyon illik hozzá. Nem akar játszani sem: DNS társak, passzolnak, a szikra megvan - kezdjenek is bele! Már aznap este szinte össze is költöznek, nagyon összepasszolnak. Christopher nagyon élvezi, hogy a nőn keresztül az utána folyó nyomozást is figyelheti, és azt is mókásnak tartja, hogy apróbb gesztusokkal bevonja. Például abba az étterembe viszi vacsorázni, ahol a következő áldozata dolgozik. De ahogy telnek a hónapok, Christopher változásokat érez magában. Már untatja a gyilkolás, túl sok idejét elveszi, amit a lánnyal is tölthetne. Érezni kezd, változni, ami eleinte megrémiszti, de aztán üdvözli a változást. Ha végzett 30 nővel, vége lesz. Azzal övé lesz a legtöbbet gyilkolt, megoldatlan sorozatgyilkos ügy az országban. Utána letelepszik, szerelmes lesz, családot alapít Amy oldalán. Éppen a 30. áldozattal végezne, amikor Amy rajtaüt. Megkötözve ébred, és Amy számonkéri. Miért? Elmesél mindent, szerelmet vall, és a lehetséges jövőikről is mesél neki. Lehetnek átlagos pár, vagy akár folytathatják együtt is, ami a lánynak jobban fekszik. Amy szíve majd megszakad, de nem engedheti el. Christopher pszichopata, ki tudja, mikor kezdené újra. Nem leleplezi, nem feladja. Megöli a férfit, hiába szereti ő is. De úgy állítja be, mintha ő lett volna a sorozatgyilkos utolsó áldozata.

3. Jade: szegény lány, aki mindenért nagyon megdolgozott. A párját fél éve találta meg, Kevin már a legjobb barátja a leveleik által. Sajnos, személyesen nem találkozhatnak, a fiú ausztrál, a lány angol. Nincs pénze elmenni hozzá. A barátnői beszélik rá: mi tartja itt? Így Jade lenullázza a számláit, és elindul meglepni a fiút. Ott kidobják a házból, nem is érti, mi történhetett. Majd mégis behívják. Egy Kevinre nagyon hasonlító, valamivel idősebb fiatalember akarta elijeszteni. Marc, Kevin bátyja. Mert kiderül, nem véletlenül nem akart még skype kapcsolatot sem a fiú. Kevin halálos beteg, végstádiumú rákos, már csak pár hete van vissza. Jade nem menekül el, ha ennyi idejük van, ennyit tölt vele. De már az első találkozás elég, hogy rájöjjön, valami baj van. Nem szerelmes Kevinbe. A legjobb barátja, de nem több. A vele folyton szemét Marc viszont döbbenetesen vonzza. Amikor rájön, hogy Marc azért ilyen vele, mert neki is tetszik a lány, egy csókot engednek elcsattanni. De nem lehet több köztük, Kevin belepusztulna. Megkéri Jade kezét, aki igent mond neki. Összeházasodnak, a fiú két nappal később békésen örökre elalszik. Jade és Marc gyászolnak is, vonzódnak is, egy este egy ágyban kötnek ki. Marc és Kevin anyja rajtakapja őket, rettenetesen kiakad. Ahogy nekik esik, Marc elszólja magát. Nem az öccse DNS párját csábította el - Jade mindig is az övé volt. Együtt keresték az öccsével, aki a halála előtt még tudni akarta, volt-e neki igazi. Neki nem volt, Marcnak igen. Nem akarta összetörni az öccse álmát, így kicserélte az eredményeket. Kevin kapta meg Jade adatait, és a lány levelei annyira visszaadták az életkedvét, hogy nem volt szíve bárkinek is szólni. De akkor Jade beállított, és minden sokkal nehezebb lett. Poklian vonzódtak - de ellökte magától a lányt, amennyire csak tudta, az öccse kedvéért. De Jade az övé, szereti és viszont. A lány a vallomástól kiakad és megsértődik: hónapokig szemétnek érezte magát, mert Marcba szeretett bele Kevin helyett, és Marc hagyta gyötrődni. Elrohan. A fiúk anyja megy utána, és gondolkoztatja el. Itt van neki az igazi. Eldobja? Más kapna egy ilyen lehetőségért két kézzel. Jade is képes lesz megbocsátani, marad Marc mellett és együtt csinálják a túrát végig, ami Kevin álma is volt.

4. Nick: stabil kapcsolatban él Sallyvel, akit feleségül is akar venni. Nem érdekli a DNS pár, boldog így. Sally beszéli rá, csinálják meg mégis a tesztet. Sally nem kap találatot, de Nick igen. Egy Alexander nevű fiatalembert. Nick ledöbben: soha nem vonzották a férfiak. De Sally annyit rágja a fülét, hajlandó titokban meglesni a férfit. Alexander masszőr, bejelentkezik hozzá álnéven. A fizikai vonzalom fejbe csapja Nicket. Ugyan hazamegy Sallyhez, és azt mondja, nem jelent ez semmit, de valami veszélyesen vonzza a férfi felé. Akit újra megkeres, tisztázza a helyzetet, és elkezdenek barátkozni. Lelki társak, nagyon passzolnak, és annak ellenére, hogy se Nick, se Alex nem vonzódott eddig soha férfihoz, egymásért megvesznek. Mindketten robbantják a kapcsolatuk, és együtt akarják folytatni. Nick már éppen költözne Ausztráliába a férfival, amikor Sally keresi. Terhes, tőle. Jöjjön vissza! Nick szíve beleszakad, de a nőt és a babát választja. A szülés korábban megindul, Sally nem éli túl. Ráadásul a baba láthatóan nem lehetett Nicktől: Nick, Sally is betegesen fehérek, a baba színesbőrű. Amikor a barátok jönnek látogatóba, feltűnik neki, milyen rideg egy baráti, indiai származású házaspár. Félrevonja a férfit, aki be is vallja: ő és a felesége nem DNS pár, csak mindenkinek azt hazudják. Megcsináltatták a tesztet, az ő párja Sally volt, aki véletlenül pont a neje munkatársnője volt. Találkoztak, és mivel a két nő barátnő volt, elkezdtek összejárni. Viszonyuk is lett. Mindketten készek voltak szakítani az élettársukkal, és együtt lenni. Csak Sally azt találta ki, megkeresi Nick DNS párját, és akkor nem ő lesz a rossz, aki szakít másért. Be is jött a terv. Csak éppen a férfi neje terhes lett, így nem hagyta el a nőt. Amikor kiderült, hogy Sally is terhes, Nick után kapott. Nem tudta, melyik férfi lehet az apa, de a DNS párja a feleségét választotta helyette, így Nick lett visszarángatva. Neki nem kell a fia, a felesége már tud mindent, megbocsát, de a feltétel az, hogy nem is láthatja Sally fiát. Nick úgyis meg akarja tartani. Szereti, ha nem is a vére. A babával megy Alex után, aki így is nagyon boldog, hogy együtt lehetnek.

5. Ellie: elfoglalt, sikeres üzletasszony. A gén megtalálója, amin a DNS pár működik. Most a milliárdos vállalatot vezeti, ami keresi a párokat. De magányos, így ő is beadja a kérvényt, és társként megkapja Tim-et, aki teljesen átlagembernek tűnik. De a szikra megvan, és ha nem is érzi magát a nő olyan szerelmesnek, amit a többiek leírtak, a férfi megnevetteti, figyelmes, fokozatosan beleszeret. Igent mond a lánykérésre is. De egyszer meglátja, hazugságon kapja, és titkon lenyomoztatja. Tim szélhámos. Az igazi neve Matthew, aki nem is a DNS párja, csak annak adta ki magát. Számon kéri, és ő be is vallja: a szülei voltak az egyik első alanyok, akiken a tesztet a beleegyezésük ellenére Ellie elvégezte. Anno a kukákból is összelopkodta a DNS mintákat, hogy bővítse az állományát. Az apjának talált is DNS párt, aki elhagyta érte a feleségét. Aki beleroppant, iszákos és beteg asszony lett belőle. Így a fia leckét akart adni Ellie-nek. Informatikus, betört a rendszerébe. Összepárosította az alteregóját a nővel, és játszott neki, hogy beleszeressen. Közben korrumpálta a rendszert: amióta együtt vannak, a program fertőzött. Véletlenszerűen összecserél párokat, így a másfél év alatt közel 1 millió hamis találat született. És lesz még rosszabb is, Matthew minden mocskot a felszínre hozott, amit az elején Ellie tett, hogy beinduljon a cége. A nő kiakad, a férfinak támad, aki bele is hal az esetbe. Ellie tárgyalás elé néz, a DNS pár vállalat elvesztette a bizalmat. Ellie el is határozza, ha a bíróság nem a neki tetsző ítéletet hozza, véget vet az egésznek.

Meglepő volt, okos és végig jól szórakoztam. A legtöbb esetben szerettem a végkifejleteket is. Ha igazságos vagyok, akkor mindenki megkapta, ami járt neki. Tudom is utálni érte magam, hogy egyeseknek gonoszabb, másoknak jobb véget szerettem volna. Nekem nagyon fájt Christopher halála - jobban díjaztam volna, ha megjavul Amy mellett vagy a nő lesz párja a bűnben is. Nick és a baba is zavarja az agyam - én túl jó embernek érzem ahhoz a férfit, hogy igazinak elfogadjam. Tulajdonképpen Sally kihasználta, rá akarta erőszakolni a félrelépéséből születendő gyerekét, ha ezzel el is választotta az igaz szerelmétől. És Nick képes lesz megtartani a babát? Nekem az lett volna reális, ha csúnyán mondva hagyja a kórházba, vigye akinek kell. Gonosz vagyok, tudom. De akkor is! A többiek sorsával ki voltam egyezve.

Tetszett a formátum, a sztorik is, tényleg csak Christophert sajnálom...

A szerző különben angolul több kötetet is kiadott, úgyhogy még akár olvashatunk tőle mást is tőle. Bizakodom, én kézbe vennék más John Marrs regényt is! (Különben cuki a kutyusa, nem igaz?)

Támadásos, kisvárosi, emberrablásos, családi.

Pár hónapja meggyilkoltak egy fiatal lányt. Négyen várnak gyilkossági váddal a tárgyalásra. Köztük Katie, aki rossz helyen volt rossz időben. Látta, mi történik, ő hívta a mentőket, a lánnyal maradt, de amikor megjött a mentő, elszaladt. A tárgyalásig már csak pár nap van, elszabadulnak az indulatok. Egy este három lányt is megtámadnak: az egyiket festékkel öntik le, a másiknak levágják a haját, a harmadiknak félmeztelenül kell hazamennie, és támadójuk üzenete: hallgassatok! Jess rosszabbul jár, őt elrabolják. Barátját, Caydent úgy összeverik, hogy kórházba kerül. Jess nagynénje, a rendőr Eden minden követ megmozgat, míg a közösség is összefog a lány keresésére. Közben a gyilkossági ügyet is emészti mindenki – vagy lehet, hogy nem is ahhoz van köze a történteknek?

A jelző, ami leginkább beugrik erről a krimiről, hogy korrekt. Érdekes volt, elolvastam, még tetszett is, de csak a felejthető kategóriát képviseli. Hiányzik belőle nekem valami, ami emlékezetessé tenné. Vagy egy nagyobb botrány, több izgalom – talán furcsán hangzik, de a realitása, a hétköznapisága az, aminél többet szerettem volna kapni. (Igen, tudom: nem lehet minden krimiben egy zseniális pszichopata, akkor bele is unnánk.)

Több szemszögből van elbeszélve, ráadásul több cselekményszálon is halad. Jó a szerkesztés, jól követhetőek az események, és megvan köztük a kellő logika is. Az események folyamatosan haladnak előre, változatosan. Az egyik szereplő halálra váltan menekülni próbál az elrablójától, a másik kihallgatásokat vezet, a harmadik kint van az utcákon és nyomokra vadászik. Vagyis, sokféle, érdekes, és bármely szálon haladva történni fog valami.

Ugyanakkor a karakterekre is koncentrál. Mindig szempont az is, hogy éli meg az eseményeket a szereplő, mit érez a tettei közben vagy miatt. Ezzel tudja árnyalni is őket, és kis flashback elemekkel a múltjuk is képbe hozni. Annyit nem szerepel Jess szemszöge, hogy thrillerré tegye a regényt, de az ő részei egy kis ilyen színezetet is hoznak a történetbe.

Nincsenek kifejezetten gonosz figurák. Miközben értékelem, hogy nem elemi gonosz van, hanem emberek döntésekkel és következményekkel, kicsit ez a problémám is. Nincs olyan, akit egyértelműen el lehetne ítélni. Elég nehéz úgy drukkolni valaki ellen, hogy az indokait és motivációit megismerve inkább sajnálni kezdem. A pozitív szereplők viszont sokkal jobbak, mint amennyire a rosszak gonoszak.

Valamint, az egésznek van egy olyan hétköznapi bűn érzete. Érdekesen van megírva, de maga az eset nem olyan érdekes. Igaz, van olyan szerző, aki a kisebb bűnből is letehetetlen sztorit kanyarít, de Sherratt nem olyan. Ahhoz nem elég olvasmányos a stílusa. Nem üt eléggé a csavar. Korábban is utal rá, nem nagyon vezet félre, nem lep meg.

Bár krimi, a szórakoztatás a cél, mellette lehetne valami mondanivalója is. Ebben ilyesmit nem találtam, bár, bele tudnék magyarázni ezt-azt. Hogy senkit nem szabad megítélni, amíg nem jártunk a cipőjében. A szülő – gyerek kapcsolat erőssége. De ahogy említettem is, ezek inkább belemagyarázások.

Különben sorozat kompatibilis a regény – ezekkel a szereplőkkel simán elképzelhető egy folytatás is, csak más esettel. El is olvasnám, de ha nem lesz, se fog fájni a hiánya.

A lányok a szomszédból - Mint krimi: 75% korrekt, több nézőpontból elmesélt, cselekményközpontú krimi érzésekkel.

Szubjektíven: 70% a meglepetés hiányzott. Nem döbbent meg, nem lep meg, csak elmegy.

Szerelmes, trón körüli bonyodalmas, kosztümös, testvéres.

A de Mailly-Nesle nemesi családba öt lány született. A szüleik miatt sokat vesztett a család a fényből, a lányokat nagynénjük vette gondozásba. A legidősebbet hamar férjhez adta egy rokonhoz, kettőt egy zárdába küldött, a szebbeket maga mellett tartotta. Louise anyósa halála után átvette annak udvarhölgyi szerepét, és belekeveredett a Versailles világát alkotó politikai, szerelmi intrikákba. Szép volt, csendes, ezért figyelt fel rá a királyi tanácsadó, Fleury bíboros. Ő alakította úgy az eseményeket, hogy Louis királynak megtetsszen a nő, és ő legyen a királyi szerető. Louise nagyon szerelmes is lett. Húga, Pauline addig nyúzza, amíg maga mellé veszi a zárdából. Elszeretné tőle a királyt is. A másik három lány férjhez megy, de Versailles vonzása őket is utoléri, és dönteniük kell, hogy beállnak-e a királyi szeretők sorába.

Bár a tartalomleírásból nem lehet kivenni, de nem elsősorban szerelmes a regény. Ugyan királyi szeretőkről szól – a pikantériát az adja, hogy e lányok nemcsak vetélytársak, de nővérek is. Nem mintha egyszeri eset lenne ez a történelemben: Boleyn Jane ágyából Tudor Henrik ment Boleyn Annához – de nem a szerelmi kapcsolatoké a teljes fókusz.

A lányokon, az egymás közti kapcsolataikon, a politikai – társadalmi szerepükön legalább akkora, sőt, nagyobb a súly, mint a szerelmi életükön. A lányok nagyon mások, így mást kezdenek a helyzetükkel és magukkal is. Ami az olvasónak is érdekes, hiszen abban a korban egy nőnek nem sok lehetősége volt. Itt megmutatja a szerző, hogyan és mennyit tudtak boldogulni. Lett, aki boldog volt feleségként és anyaként, egy erélyes úrinő. Volt, aki szintén megmaradt a nőknél elvárt szerepkörnél, csak a boldogságot nem a férje, hanem a szeretője oldalán lelte meg. De volt, akinek fontosabb volt a saját egyéniségének elfogadtatása, a történelemre gyakorolt hatása. Versailles tele volt összeesküvésekkel, pletykákkal, játszmákkal – minden típus vívhatta a maga harcait, és ez érdekes volt.

Fejlődnek, alakulnak a jellemek a történet során. Igaz, nekem nem tetszett, amerre. A hatalom megront, itt nagyon igaz. Vagy összetör, erre is van példa. Tetszett a könyv, de egy-egy ponton eljutottam odáig, hogy ellenszenves lett egy-egy nővér. Aki meg végig bírta a szimpátiám, a végére annyi gyászt kapott a nyakába, hogy már csak sajnálni lehetett.

Jól van szerkesztve is: a lányok mesélik el felváltva a történetük. Vannak néha átfedések is, és az kifejezetten izgalmas, ahogy ugyanazt a helyzetet nagyon másként látták és élték meg. Ezek mozgatják a nővérek közti dinamikát, ami végig megmarad. Még a halálon túl is.

Talán kicsit zavaros is, ha sok én-elbeszélő van, akkor a keret miért olyan, amilyen. Mert tulajdonképpen a negyedik lány, Hortense már idősen emlékezik vissza a múltban történtekre. De aztán mégsem ő a fő elbeszélő, talán ő kapja meg legkevesebbszer a szót.

Tetszett az is, hogy át tudja adni a szerző a kor hangulatát és erkölcseit. Akinek nem tiszta, hogy nézett ki a királyi szeretői rendszer a franciáknál, innen megtudhatja és megértheti. Mai aggyal fura, de a franciáknál ez cím volt. Királyi szeretőnek lenni irigyelt volt.

Szórakoztató regény, könnyed és olvasmányos végig. Az udvari intrikák, a nők érzelmi élete a fő szála, így sem a nyálas szerelmi történet, se a mélyebb történelmi politika nem jellemző.

Alapvetően nekem tetszett, ha a nyomorúság a végére meg is feküdte a gyomrom.

A király kurtizánjai - Mint történelmi romantikus: 75% nem nyálas, kort is felvillantja, karakterközpontú, korrekt.

Szubjektíven: 70% a vége nem tetszett. Addig elszórakoztatott: érdekek vannak, nem nyál.

Családi titkos, rejtélyes halálesetes, öröklős.

Manuel sikeres író, aki az új könyvén dolgozik. Nyugalmát egy hívás zúzza össze: férje meghalt. A fájdalom után a döbbenet tör a férfira: Alvaro egészen máshol volt, mint amit neki mondott. Kiderült, egy egész családot eltitkolt előle: Alvaro 3 éve megörökölte a márki címet apjától, és birtokot, családi vállalatot kapott hozzá – ő gondoskodott a családról, ahonnan a homoszexualitása miatt elüldözték. Manuelre hagyott mindent, aki leutazik megismerni a férje eltitkolt életét. Egy problémás családra bukkan, ahol halálos titkokat rejtegetnek. Manuel a titkok után ered, és rá kell jönnie, hogy Alvaro kisebb öccse, a kedvenc fiú talán nem túladagolta magát, hanem megölték. Alvarót is? Mindenki rejteget valamit, és a válaszok a múltban keresendők, miközben újabb gyanús halálesetek történnek.

Dolores Redondo spanyol krimiszerző, akinek a neve egyre jobban cseng külföldön is. Díjakat nyer, és már filmesítik is egyes történeteit. A legsikeresebb és díjnyertes krimi sorozata nálunk is kijött, kapható, ha a belőle készült film nem is elérhető.

A Navarra trilógia határozta meg azt is, mit várok ettől a könyvtől. Abban a hitben voltam, hogy megint egy fordulatos krimit kapok, amiben kiemelt szerepet kapnak a baszk, vagy egyéb spanyol hitvilági elemek. Hamar rájöttem, hogy a Mindezt neked adom nem ilyen. Ha a Navarra regények misztikus krimik, ez egy lélektani, családi krimi.

Ez nagyon látszik a tempón is. Hosszú könyv, számomra nagyon hosszú leírásokkal és elmélkedésekkel. A cselekmény nehezen halad előre ebből kifolyólag. Igaz, a történetben előre haladba némi gyorsulás észrevehető. A végére besűrűsödik, ott már pörögnek az események - a tetőpont valóban mindennek a kicsúcsosodása és hatásos is. De addig el kell jutni, ami most nem könnyű menet.

Ami könnyíti, Redondo könyveinek, ennek is, elég egyedi hangulata van. Van benne egy idegen íz, amit hajlamos mennék spanyolosnak nevezni. A katolikus értékek és a népi babonák különös együttélése benne van, ami a cselekményben is megjelenik, de a stílusjegyekben is érezni. Akinek ez a szín bejön, könnyebben áthalad a leírásokon is.

Redondo erős karakterépítő – ahol a cselekmény annyira nem kötött le, a szereplők le tudtak. Pedig nagyon sokan ellenszenvesek. Már szinte gonoszak. De bár szimpatikus, bár ellenszenves egy figura, Redondo odafigyel arra, hogy emberiek legyenek ezek a szereplők. Gyarlók, hibáznak – és mindenkinek igyekszik megmutatni, vagy legalább sejtetni, miért azt teszi, amit. Bűnök gyűltek fel, abban van különbség, kinek mennyi. Érdekes, de a gonoszak nekem emlékezetesebbek maradtak a pozitív szereplőknél. Alvaro nagyon remek embernek tűnik, és mégis Catarina (a sógornője) és az öreg márkiné a markánsabbak.

A krimi alapvetően beszélgetős. Manuel sokakkal beszél, akik emlékeznek – és az író ember (Manuel) lassan már célirányosan kérdez, felgöngyölítve a szálakat. Nem tipikus nyomozós krimi, a családi szál ahhoz nagyon domináns, és lelki oldalról közelít.

A vége, a csavar, ahogy minden összefügg, mi a nagy titok, ahonnan minden elindult – az nagyon tetszett. Még agyalós is, egy titok milyen következményekkel jár.

Jó könyv, tetszett is, de most nagyon nem találta el a hangulatom. Ez komor, belemélyedős.

Mindezt neked adom - Mint krimi: 80% egyedi a hangulata, emlékezetesek a szereplői, jut erős csavar a végére.

Szubjektíven: 65% sok tekintetben jó, de lassúnak éreztem. Valami pörgős jobban esett volna.

Kamaszos, szerelmes, iskolás, projektes, sérültes.

Egy francia középiskola idén megújul: HEIO programot indít. Ennek keretében sérült gyerekek is az osztályaikba kerülnek. Ilyen Vlad is, aki a születése óta a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt mozgássérült. Humoros, kedves, jóképű srác, aki ülve minden lány álma, de rögtön kezdődnek a gondok, amint feláll. Itt is gyorsan beilleszkedik, barátai lesznek, és elkezd egy pályázatra kisfilmet is forgatni. Csak éppen az egyik lány a baráti körben, Lou komolyan megtetszik neki. De milyen esélye lehet a lány sportos barátja ellen? A tolószékbe kényszerült Mathilde haragszik a világra, de a színjátszó körben kap egy új esélyt a boldogságra. Said az arab származása miatt keveredik mindig bajba, de most Vlad személyében olyan barátot kap, aki átlát a zord felszínen és kihozza a legjobbat belőle.

Nem lep meg, hogy a franciák díjnyertes ifjúsági regénnyé tették a kötetet. Egyrészt, benne van az a plusz, amit a francia filmekbe is szeretek kiemelni. Olyan életöröm és stílus, amit a depresszióra hajlamos magyar agyam nagyon vonzónak talál. Ebben is van fájdalom és gond, de az álmok, a jövő, a hit mindezen felül tud emelkedni. Pozitív az egész.

Közben egy olyan ifjúsági történet, amiben minden fiatal megtalálhatja magát, miközben leckét kap empátiából is. Mert ugyan a kiemelt szereplők speciális problémával küzdenek, általában mozgásukban korlátozottak, mellette ugyanolyan gondjaik vannak, mint bármelyik másik kamasznak. Küzdenek a jó jegyekért, félnek, hogy a szerelmük nem viszonozza az érzelmeiket. Haragszanak, küzdenek, barátkoznak, elbuknak és győznek.

Tudom, gonoszság tőlem, de még az is jó, hogy ez regény, nem film. Mert így Vlad mosolya az, amit visz magával az olvasó és tudunk drukkolni neki. Filmen már láttam azt a sérülést, ami neki is van. És ha látnám is filmen ezt a történetet, bizony, ezt vinném magammal borzongva. És igen, arra nevelne ez a regény, hogy túllássak ezen a sérülésen, és lássam mögötte a szerethető embert, de könnyebb ezt megtenni a vizuális szembesülés nélkül.

Ezzel elértem a másik kritikus ponthoz. Ifjúsági regény, nem lehet nagyon reális a vége, de miért kellett ekkora happy end? Addig jól építkezik, de a minden szál tökéletes megoldása nekem a realitás rovására ment, nagyon. Példamesévé teszi a sztorit, a mesével a hangsúlyon.

Ifjúsági regény, ez látszik a szerkezeten is. Egyrészt, rövid. Mind az egész kötet, mind a fejezetei. Gyorsan végig lehet olvasni, annak is, aki nem szokott belemerülni egy történetbe. Ezt segíti a szerkezete is. Nem folyamatosan vesz végig egy időszakot, hanem egy folyamat tetőpontjait ragadja ki és ábrázolja. Látjuk az iskolakezdést, a barátságok kezdetét, egy-egy konfliktust – mintha minden átkötés ki lenne maradva. Nincs a megszokott folytonosság, linearitás, csak a lényeg van nagyon célirányosan.

A humora szerethető. Főleg szituációs poénok, és áthatja az a francia szellemiség, melyről fentebb már áradoztam. Bírtam a humoros mellékszereplőket, a kedvencem egyértelműen Flachard igazgatóhelyettes, aki sorozatfüggő. Azon nagyon készen voltam, amikor iskolai szünet után rákapott egy tini, gimis sorozatra, és onnantól kezdve abba képzelte magát és az iskoláját is a fejében…

Bár minimális fenntartásaim vannak, jó kis könyv volt ez, érdemes elolvasni!

Bicebóca szívek - Mint ifjúsági: 85% könnyen olvasható, laza a stílusa, de kemény témákat is feldolgoz szívvel.

Szubjektíven: 80% az irritált, ami a szerkezeti alap: a pillanatok kiragadása. Túl happy end is.

A Jaffa is meglepett - folytatódnak a túlélő mester, Bear Grylls ifjúsági sorozatai!

- Beck már a tizedik kalandjára indul, melyben egy hajókirándulás sül el rosszul, és egy lakatlan szigeten kell életben maradnia, és megmenteni a barátait. (A sárkány küldetés)

- A modern Dzsungel könyve történetben Mak visszatér a vadonba, hogy elefántokat segítsen megmenteni a vadorzóktól. Neki ez a második kalandja lesz, különben. (Vissza a dzsungelbe)

A kötetek még mindenhol nem elérhetőek, de a Libri a héten kihozta mindkettőt, és még akcióznak is a megjelenés örömére - vagyis, akinek bejönnek Grylls dolgai, legyen az ifjúsági sorozata, a felnőtt regényei vagy éppen a túlélő könyvei, most érdemes rájuk startolni!

Pszichológiai, bosszúállós, családi helyzetes.

Joseph sok mindent elveszett és feladott a betegsége miatt. Visszaadta a rendőrségi eseteit, és a felesége megbocsátását szeretné elnyerni, akit egy rossz percében óvatlanul megcsalt. Nagylányuk egyetemet nézeget, együtt vannak, így Joseph elkezd reménykedni. Egy rendőrségi ismerős zavarja meg, a véleményét kéri. Anyát és lányát ölték meg, vannak sátánizmusra utaló jelek. A lányt csendesen megfujtották, az anyát viszont összekaszabolták. Joseph nem akar már ilyeneken dolgozni, de a nyomozó tudja, mivel hasson rá. Joseph egyik egykori tanítványa az egyetemről rá hivatkozva szerzett állást, mint bűnügyi pszichológus, és csúnyán kijátszotta a rendőröket a sajtónak. Joseph ránéz az ügyre, elemezni kezdi a benne levőket, és párhuzamot von a környékbeli támadásokkal, miközben egy nem várt vészhelyzetet kell a családjában is megoldania.

Sikerült egy újabb sorozatot elkezdenem az utolsó megjelent részénél! Komolyan, kezdek kísértést érezni arra, hogy visszafelé haladjak ezekkel a krimikkel. A bűnügyet érteni fogom így is, az meg adna egy plusz élményt, hogy a magánéleti átívelős szálakat visszafelé ismerem meg. Gyárthatok így magamnak egy Rellik saját változatot.

De a viccet félretéve ez a sorozat 8. része, és az utóbbi napokban hátulról megkezdett sorozataival ellentétben ebben éreztem legjobban, hogy jobb lenne, ha az elejétől indultam volna neki. Nem a krimi miatt, azt tökéletesen lehetett érteni így is. A gyilkosságoknak és támadásoknak nem volt előzménye korábban, a krimi teljesen megáll így is.

A magánéleti szálak, valamint Joseph kapcsolata a rendőrséggel már más tészta. Tele van a kötet olyan részekkel, melyekről egyértelműen érzem, hogy utalás a korábban történtekre. Nem csak személyes kapcsolatokra, de bűnesetekre is. Értettem a lényeget így is, van annyi emlékeztető, hogy értsem a legtöbb utalást is, de akkor is! Nem szeretem, amikor ott az utalás, és nincs a fejemben az ismeret, amire utal!

Ami viszont tetszett a történetben, hogy egy más szemlélettel közelít a bűnesetekhez, ami nem is rémlik, hogy másban olvastam volna. Profilozás, de nem a megszokott módon. Akkor az elkövetőt mérik fel, és róla állapítanak meg egy csomó mindent. Joseph viszont az áldozatokat méri fel és ismeri meg. Nem is értem, ebből végül hogyan hozta ki a gyilkos portréját, és azonosította be, de nem is ez volt a lényeg. Az egyedi megközelítést, a profilozást tudtam értékelni eme logikai kapocs nélkül is.

Azt már kevésbé, hogy a semmiből érkezettnek éreztem a gyilkost és a személyét. Pedig nagyon eltaláltak voltak a gyilkos szemszögéből megírt betétek, volt bennük trauma, elferdült gondolkozás. De ez nem ért össze a jelennel, csak betétek maradtak, ezért is van egy kis hiányérzetem.

Cselekmény szempontjából egy kevésbé mozgalmas krimi, következtetésekre és beszélgetésre épül, de a végére több akció is történik. A korábbiakhoz képest túl sok is, egyszerre kapcsolt a szerző kettesből ötösbe.

A karaktereit különben okosan építi, komoly utat járat be a hősével.

Nem ez volt a mostanában olvasott legjobb krimi, de érdekes volt, és fogok még olvasni ilyet.

Altató - Mint krimi: 75% érdekes a megközelítés, a fordított profilozás. Könnyen olvasható, drámai.

Szubjektíven: 65% a szereplőket bírtam, a történet érdekes, de a megoldás logikája kevés.